Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

A fasizmus elleni harc napja Szeptember elseje közismer­ten a második világháború ki­robbantásának napja. Okkal tette tehát éppen e napot a fa­sizmus elleni harc és az áldo­zataira való megemlékezés ün­nepévé a náci bűnösök üldözé­sével foglalkozó tavalyi moszkvai nemzetközi értekez­let. A második világháború a maga 50 millió halottjával és a lelki sérülések máig sem gyógyuló sebeinek százmilliói­val, kétségtelenül a fasizmus legszörnyűbb bűntette. A moszkvai tanácskozás nem vé­letlenül »aktualizálta« ezt a gyászos évfordulót: a háború mementója eddig megmaradt az általánosságok szintjén. Mostantól a világ dolgozói nem egyszerűen a vérzivatarra emlékeznek, hanem annak ki­robbantóira és az őket hata­lomra juttató társadalmi kö­rülményekre is. A fasizmus sem tűnt le má­sodik világháborús vereségé­vel. »Termékeny az öl, amely-, bői kikelt« — intette óva az emberiséget Brecht a fasizmus máig legsikeresebb szatírájá­ban, az Arturo Uiban. Mint­hogy nem véletlen ennek a da­rabnak a magyarénál találóbb német címe: »Arturo Ui fel­tartóztatható felemelkedése«. A fasizmus a burzsoázia leg­véresebb, legkegyetlenebb diktatúrája — állapította meg már 1935-ben a Komintern nevezetes VII. kongresszusán Dimitrov, a nácik lipcsei pe­rének vádlóvá lett fővádlottja. De korunkban is számos pél­dája akad annak, mint dobja sutba a burzsoázia a demok­ratizmus álarcát, ha valóban veszély fenyegeti osztályural­mát. »Ha a többség balra ment, kinek kell a parlament« — faragtak rigmust múlt szá­zadi német értelmiségiek a burzsoá mentalitásról. Napon­ta olvashatunk a kapitalista országokban élő dolgozók és elnyomóik összecsapásairól, és kísért a fasizmus módszere, ha a kenti egyetemen sortűz dör­ren a háború ellen tüntető diákokra, és ha e háború so­rán az auschwitzokkal vete­kedő lágereket hoznak létre, Déf Vietnamban. Nem múlt el a fasizmus ve­szélye, változatlanul érvényes Julius Fucsik intelme: »Embe­rek, legyetek éberek!« Jelentős lépés a kommunisták képséséhen Megnyílt az egyéves és az öthónapos pártiskola Suri Károly igazgatóhelyettes üdvözlő beszédét mondja. A megyei pártbizottság ok­tatási igazgatóságán tegnap ünnepélyes külsőségek között megkezdődött a tanítási év. Suri Károly, az igazgatóság helyettes vezetője köszöntötte az új hallgatókat, a megye kü­lönböző pártszervezeteiből ér­kezett kommunistákat, akik öt hónapot, illetve egy évet tölte­nek majd tanulással a pártis­kolán. — Első alkalommal köszönt­hetek ebben a teremben olyan kommunistákat, akik egy éven át ismerkednek majd a mar­xizmussal—leninizmussal. Őket, és az öthónapos pártis­kola hallgatóit is arra kérem, használják ki az iskola nyúj­totta lehetőségeket, tanuljanak szorgalmasan. Valamermyiükre igen nagy feladatok várnak a tanulás befejezése után, s ezt csak akkor tudják eredménye­sen megvalósítani, ha eleget tesznek itteni egyetlen köteles­ségüknek, a tanulásnak. Beszélt Suri Károly arról is, hogy az egy év, illetve az öt hónap tananyagának elsajátí­tása nem lesz könnyű feladat. Mint hangoztatta: a tanulás­hoz nemcsak a körülmények és a feltételek, hanem az iskola nyújtotta lehetőségek is ked­vezőek. Dr. Nagy Lajos, az igazga­tóság vezetője is köszöntötte a hallgatókat, ugyancsak tájé­koztatást nyújtva arról, mi­lyen körülmények között fo­lyik majd a tanítás, milyen eszközök segítik a munkát, s az igazgatóság, a tanári kar mit vár a két pártiskola hall­gatóitól. — Pártszervezetük bizalom­mal küldte önöket ide, ugyan­úgy fogadtuk mi is valameny- nyiüket. Kérem, használják ki a tanulás lehetőségét, mert most nem lesz más feladatuk — mondotta, s minden hallga­tónak sok sikert kívánt. Megyénk kommunistáinak, pártmunkásainak képzésében jelentős lépés az egyéves párt­iskola megindítása. Már az öt­hónapos iskolák hallgatói is arról adtak számot, hogy tu­dásban gazdagodva hagyták el az iskolát, sokkal nag3robb eredménnyel folytatták otthon pártmunkájukat. Erre még nagyobb szükség lesz. A jövőben több energiát kell fordítani az ideológiai ne­Brígádnaplők vallanak Az összefogás távlatokat nyit AZ EMBERNEK egyik alap­vető tulajdonsága, hogy ere­jét bizonyítva maga és má­sok előtt versenyre keljen társaival. Óriási energiahordo­zó ez a tulajdonság. Csak föl kell tudni szatíadítani. De ez még nem is elég: medret kell neki határozni, végcélt kije­lölni. A szocialista brigádmozga­lom célja világos, mindenki számára érthető: a szocialis­ta embertípus kialakításának segítése és a gazdasági fellen­dülés. E cél felé halad az, aki vállalja, hogy életformájában, munkájában, tanulásában élen járó lesz. Az út azonban nem rózsával telehintett, még csak nem is kikövezett. A mező- gazdasági üzemek némelyiké­ben járatlan is. Elég ennek bizonyítására csak egy adat: a közép-somogyi termelőszö­vetkezetek felében még nin­csenek szocialista brigádok. Harmincnégyben már meg­alakultak, egyikük-másikuk több éves múltra, eredmé­nyekre tekinthet vissza. A »nem elég!« sürgetése nyilvánvaló. A miértre éppen a már megalakult brigádok adják meg a választ. Napló­kat lapozgattam valamelyik nap. A szocialista brigádok vezette füzetek krónikaként vallottak az emberek napjai­ról, munkájáról. Egy szó, mely mindegyikben szinte periodi­kusan visszatért: »Vállal­juk.« Egyik helyen már au­gusztus 20-ra végeztek a vál­lalt munkával, a másikon ha­táridő előtt javították ki a gépeket, a harmadikon a ka­pálást végezték el előbb, mint ahogy azt a szövetkezet ve­zetősége meghatározta, a ne­gyedikben . „ Folytathatnánk tovább a sort Mert emberi oldala is van ennek a szónak, hogy »vállaljuk«. Beteg tár­saik gondozása, öregek segí­tése, kerítésépítés, házjavítás. A mozgalom nemesítő hatása ezeken a tetteken mérhető le leginkább. S a lemérhetetlen? A szó legszorosabban vett ér­telmében a közösséggé ková- csolódás, az egyre több jó szó, a baráti beszélgetések, a tár­sak jelentkezése: »Hogy csi­náltátok? Megpróbálnánk mi is.« Ez is bizonyíték. Arra is, hogy a faluban nemcsak a tu­lajdonviszonyok változtak meg, hanem az emberek egy­máshoz való távolsága is egy­re szűkül. A tény azonban egyelőre tény. Nincsenek még minden­hol ilyen munkát, életformát megváltoztató brigádok. Az ok? Többnyire ugyanaz. A szervező munkát nem tekintik »szívügynek«. Igaz, szüle­tett már nem egy példa arra is, hogy az emberek maguk keresték föl a tsz vezetőségét, s bejelentették, hogy a meg­különböztető címért szeretné­nek küzdeni. S volt erejük is hozzá, hogy a közömbösség falát áttörjék, eredményeikkel, magatartásukkal bizonyítva. Ellenpélda is akadt, ahol ká­tyúba fulladt az igyekezet. S bizonyára olyan falu is, ahol éppen a vezetőség szervezni akarása hiúsult meg. Ennek ellenére, hiszen nem is kell sok kitartás, következetessége hogy megszülessenek ezek a kis közösségek. Ahol dolgo­zóiknak nemcsak az elvégzen­dő munkát körvonalazzák, ha­nem gondjaikkal, bajaikkal is törődnek, ahol a felvilágosító munkát nem szükséges rossz­ként, esetlegesén kezelik, ott jó a táptalaja a közösséggé szerveződésnek. A szervezés vagy szervező­dés még csak a kezdeti lépés. Figyelemmel kísérni a nyolc­tíz emberből álló kollektívák életét, szinte benne élni a brigádokban — ez is feladata a vezetésnek. Nem egy nap­lóban bukkantam ilyen be­jegyzésekre: »Jólesett, hogy az elnök elvtárs is eljött a... ÉS A PONTOK HELYÉN a brigádtagok családi ünne­pei, gyűlései szerepeltek. Nagybajomban, Hajmáson, Attalában, Göllén — és foly­tathatnám a sort — ilyen a kapcsolat a vezetők és a szo­cialista brigádok között. Az emberibb éietformájú, kiváló munkájú emberek jogot kap­tak arra is, hogy aktívan, ha­tásában lemérhetően szólja­nak a vezetés egyes kérdései­be is. Nem egy jó javaslat módosította már a vezetőség elképzeléseit például Hajmá­son, Nagybajomban vagy Ka- pospulán. S egyre több lesz a nagyüzemi gazdálkodás apró részleteit is világosan látó ember. Az összefogás a veze­tőség és a megtisztelő címért küzdő brigádok között nagy távlatokat nyit. Leskő László velésre és más feladatokra, amelyek a kongresszusi irány­elvekből is kicsendülnek. A X. pártkongresszus határozatai­nak megvalósítása képzett, a marxizmust—leninizmust gya­korlatban helyesen alkalmazni tudó kommunistákat -követel meg, akik eredményesen tud­ják majd mozgósítani e fel­adatokra a pártonkívüli töme­geket is. Ezért is köszöntjük örömmel az egyéves pártiskola megnyi­tását, s kívánunk az itt tanu­lóknak, valamint az öthónapos pártiskola hallgatóinak sike­res munkát. Az iskola befeje­zése után pedig — a tanultakat hasznosítva — az eddigieknél is eredményesebben végezzék pártmegbízatásukat. Sz. L. MAI KOMMENTÁRUNK •he úe mmsztás Befejeződtek megyénkben is az augusztusi taggyűlések, amelyeken a pártszervezet te­vékenységét tették mérlegre a kommunisták. Ma megkez­dődnek a pártvezetőség-vá- lasztó taggyűlések. A kong­resszusra való felkészülés je­gyében ülnek össze a kommu­nisták minden községben, üzemben, intézményben, hi­szen két nagy jelentőségű do­kumentumról mondják el vé­leményüket. A kongresszusi irányelveknek és a szervezeti szabályzat tervezetének vitá­ja révén minden kommunista részt vesz a párt politikájá­nak, a párt alkotmányának a kidolgozásában. Ha az augusztusi taggyűlé­sek sikerének záloga a jó elő­készítés volt, akkor ez több­szörösen követelménye a ve­zetőségválasztó taggyűlések­nek a megtárgyalandó fontos témák miatt. Nagyon helyes, ha minden pártszervezetben hasznosítják a múlt hónapban elhangzott javaslatokat és észrevételeket, amelyek a kongresszusi irányelvekre vagy a szervezeti szabályzat tervezetére vonatkoznak. Minden pártcsoport tárgyalja meg az irányelveket, mert ez a taggyűlés színvonalát is emeli majd. A munkahely és a pártszervezet jellege sze­rint szervezte meg minden pártvezetőség az irányelvek megvitatását. Nagyon fontos, hogy a választásig ezek a fó­rumok éljenek a javaslattéte­li lehetőséggel. A taggyűlésen elhangzó vitaindító előadás alapja, hogy a kommunisták milyen felelősséggel tárgyal­ják meg e két fontos doku­mentumot. A szeptemberi taggyűléseken elhangzó véle­mények, javaslatok, kiegészí­tések egytől egyig eljutnak a Központi Bizottsághoz, s ép­pen azzal járulhatnak hozzá a kongresszus eredményességé­hez, /jogy helyet kaphatnak a végleges határozatban is. Most választja meg minden pártszervezet az új vezetősé­get, s a városi és a járási pártértekezletekre a küldötte­ket. A kommunisták véle­ményt formáltak vagy for­málnak a mostani vezetőség munkájáról, s a különféle tisztségeket betöltőkre el­mondták, vagy hamarosan el­mondják javaslatukat a jelö­lő bizottság tagjainak. A szeptemberi taggyűléseké a felelősség, hogy végül is kit választanak meg párttitkár­nak és a vezetőség tagjainak. Azok az elvtársak, akik. most helyet kapnak a vezetőségben, illetve továbbra is tagjai ma­radnak, a X. pártkongresszus határozatainak megvalósítá­sáért dolgoznak munkahelyü­kön. Ez azt a követelményt állítja minden taggyűlés elé, hogy a választás révén tovább növekedjen a vezetés színvo­nala, a legrátermettebb, a legmegfelelőbb elvtársak kap­ják a legtöbb szavazatot. Azok, akik élvezik a párttag­ság bizalmát, képzettségük és magatartásuk alapján példa­képei a kommunistáknak és a pártonkívülieknek is. Jó alkalom kínálkozik mindenhol arra is, hogy még több munkás, fiatal és nő ke­rüljön be a pártvezetőségek­be. Ezt egyébként az augusz­tusi taggyűléseken is szorgal­mazták a párttagok a vezetör ség összetételét és munkáját összegező felszólalásaikban. A kommunisták szeptemberi fó­rumának azért kell nagyon gondosan mérlegelnie minden javaslatot, s a legalkalmasabb elvtársakat megválasztania, mert az újjáválasztott vezető­ségek — ha a pártkongresszus úgy dönt — négy évig marad­nak e tisztségükben. L. G. Az őszinte vita előbbre visz... A z asztalon ünnepi, csil­logó-vörös drapéria. Körül vagy féltucatnyi, az előtérben ennél jóval több, húszegynéhány szék. A sarok­ban magnó, lemezjátszó. Az ajtó nyitva, a fény az udvarra vetődik. — Elférünk odabenn? — Igen. Huszonhét tagú az alapszervezetünk, ebből né­hány idős, beteg tagtársunk nem tud eljönni... K. Kovács Lajos alapszerve­zeti titkár, Koletár Józsefné csúcstjtkár, Perger István tsz- elnök, Pál Sándor üzemegység­vezető és még néhányan ál­lunk a bejárat előtt. Sorfa ér­keznek a falu kommunistái, a somogyaszalói pártszervezet tagjai. Többnyire koros vagy éppen a »derékhadba« tartozó emberek, egy-két kivételtől el­tekintve szövetkezeti gazdák. (Csupán hatan vannak negy­ven év alatt; a tagság 37 szá­zaléka nő; a 27 kommunistá­ból 22 tsz-tag.) Szabó Károly rakodó zsebéből fehér papír kandikál elő. — A vezetőség sokszorosit- tatta a beszámolót, eljuttatta mindannyiunknak, hogy alapo­sabban fölkészülhessünk. El­olvastuk. Jobban mondva a fe­leségem olvasta, én meg oda­figyeltem. így inkább elgon­dolkodhattam rajta, több ma- rádt meg bennem. Középpontban a szövetkezet Amikor egybegyűlt a tagság, megkezdődött a gyűlés, és el­hangzott a szóbeli kiegészítés is, érdeklődéssel vártam a vi­tát. Hogyan értékelik a somogy­aszalói kommunisták azt a négy esztendőt — de ebből is különösen az utóbbi két évet —, amelyről egyebek között így szólt a beszámoló: »Négy évvel ezelőtt, pártunk IX. kongresszusára készülve azt a tapasztalatot összegeztük,' hogy végrehajtottuk a VIII. kong­resszus ránk vonakozó határo­zatéúá és elég erősek, egysége- sek'&agyunk a további felada­tok megoldására is. Azóta csaknem négy esztendő telt el, immár a X. kongresszusra ké­szülünk. A két évvel ezelőtti választásoknál azzal fejeztük be a vezetőség beszámolóját, hogy új és talán az eddigiek­nél nehezebb feladatok előtt állunk, amelyeknek a megol­dása hatékonyabb, felelősség­teljesebb munkát igényel ve­zetőségünktől és alapszerveze­tünk minden kommunistájá­tól ...« A mostani taggyűlés vala­mennyi részvevője előtt vilá­gos, melyek voltak akkor ezek a feladatok. A legtöbb tenni­való a gazdasági változásból adódott a kommunisták szá­mára: a termelőszövetkezeti egyesülés következtében So- mogyaszaló üzemegysége lett egy nagyobb közösségnek, ilyen keretek között munkál­kodtak az elmúlt két esztendő­ben. A vita homlokterében is a szövetkezeti munka áll, min­den szál ide vezet, amikor a fiatalok, a munkaszervezés, a fegyelem helyzetével foglalko­zik egy-egy felszólaló, vagy egyéb kérdést érintenek. Sokasodnak a nevek a jegy­zetfüzetemben. Szabó Károly- lyal még a taggyűlés előtt be­szélgettem, most, a vitában, ő kezdi a sort, aztán jönnek a többiek: Bakos László trakto­ros, Tóth Ernő gépkocsivezető, Keczeli Lajos, Tálas Tibor, Kunné, Tálasné és mások. Részletkérdések? Igen, a vitá­ban ilyen is elhangzik, hogy nagyobb rend kell a majorok­ban, a takarmányozásban, meg hogy a mezei munkák akado­zásáért ki a felelős. Aztán: ke­vés a gép, hiányzik a csősz és így tovább. A vezetőség ko­rábban kiadott beszámolója módot adott rá, hogy annak egyes részeit alaposan bonckés alá vegyék. A címzett majd minden esetben a vezetőség: a felszólalók arra kérik, hogy a jövőben ezzel meg azzal a fel­adattal jobban foglalkozzon. De kijut a válaszadásból a meghívott tsz-elnöknek is, hi­szen gazdasági ügyekben első­sorban ő adhat tájékoztatást. Erosebb egységet! Nincs nyitott kérdés. Vagy mégis? Koletár Jánosné csúcstitkár talán belelát az itt ülő kom­munisták gondolatába? Mert amiről az összegezésben szól, arra csak az következtethet, aki ért az el nem hangzott fel­szólalásokból is! Aki csak a vitát hallgatta végig, furcsá­nak találja, hogy a csúcstitkár olyasmiről beszél, amiről nem is esett szó a taggyűlés eddigi szakaszában. Szenvedélyesen, magabiztosan bírál. A székso­rokban ülők nevét sorolja. Azoknak a párttagoknak a ne­vét, akik az elmúlt két évben viszálykodások, nézeteltérések gyakori részvevői voltak. Személyi villongásokról, fe­szültségekről — pártszerűtlen magatartásról beszél a csúcs­titkár. És arról, hogy a so­mogyaszalói kommunisták alapszervezetének erősödése nem képzelhető el a jelenle­ginél szilárdabb egység, össze- tartóbb kommunista kollektí­va nélkül. Itt is, ott is helyeslő bólin- tást látni: a csúcstitkár tiszta vizet akar önteni a pohárba, a problémák rendezését kívánja egyszer s mindenkorra! Mert csak így várhatják rendezett sorokban a párt X. kongresz- szusát, így lehet megfelelő az előkészület, s így lesznek ké­pesek majd a határozatok vég­rehajtására. K. Kovács Lajos titkárnak a taggyűlés végén mondott sza­vai visszacsengenek: — Sze­retnénk, ha úgy hagynánk el most ezt a helyiséget, hogy senkiben se marad nyitott kérdés, megoldatlan problé­ma ... És tüske sem! Mert a csúcs­titkár igyekezett ezeket is ki­húzni. A taggyűlésen minden­ki ott volt, aki valamit tehet azért, hogy valóban tiszta víz kerüljön a pohárba. A felada­tokat névré címezték ... Hemesz Ferenc ' SOMOGYI NÉPLAP Kdid, ma, szeptember L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents