Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

Este a leány száll ásón

Az előcsarnokban nyirkos fény fogad, a portásfülkében négyen beszélgetnek. Kint az asztalnál egy fiatal pár percek óta mozdulatlanul nézi egymást. Kihallatszik a vetítőgép monoton berregése, néhány hang a filmből és a lányok moraja egy-egy izgalmasabb jelenet után. Az ebédlő barátságos melegében hatan vacsoráznak. Az edények félve csörrennek meg az esti csendben.

A hosszú folyosó szőnyegén tompán koppannak a lépések. A félemeleti klubból Kékes fény szűrődik ki és a televízió jellegzetes hangja hallatszik. A kényelmes sötét fotelokban tarka ruhás lányok nézik a tv-híradót. Zsúfolásig tele van a kis szoba. Már nyolckor megtelt, ma érdekes filmet játszanak. Ilyenkor időben kell beülni, hogy jó helyük legyen.

Az alagsorból két lány frissen mosott ruhákkal jön fölfelé. Az otthoni búcsúról beszélnek, és hogy holnap ötkor ébresztő, mert délelőttös műszakban dolgoznak. Sietnek hát a kertbe teregetni, aztán aludni.

Az első emeleti társalgóban egyenruhás lányt vallatnak volt munkatársai. Nemrég

ment el a gyárból és a szállásból. Komolyan magyarázza a figyelő lányoknak, milyen felelősségteljes munka a kalauzé, milyen nehéz az utasokkal bánni; de nem bánta meg, hogy elment, csak a szállást sajnálja.

— A munka könnyebb, távolsági járaton vagyok, de az albérlet drágább, és nincs minden, mint itt — mondja.

Kék nadrágkosztümben csinos, fiatal lány érkezik, láthatóan ideges.

— Miért sírtál délben? — kérdezi valaki.

A kékruhás csak erre vár: ömlik belőle a szó. Írásbeli figyelmeztetést kapott — szerinte mások mulasztása miatt.

— Persze, mert a gyárban tudják, hogv van olyan bolond, mint én, akit előrángathatnak, ha olyasmit kell csinálni, amit más nem vállal. Megmondtam már, hogy nem teszek csoportvezető! összetéptem a figyelmeztetést. Azt sem tudom, mi van benne; a főnök azt mondta, holnap folytatjuk, de én ezt nem csinálom. Holnap kilépek, nem csinálom, itthagyom, megyek a mamámhoz!

Kezdetben részvéttel hallgatták. A végén azonban nevetve szól közbe valaki:

— Évek óta azt mondod, minden héten bejelented egyszer, hogy mész a mamádhoz, és még mindig itt vagy.

Mindenki nevet. Ö is elmosolyodik.

Megélénkülnek a folyosók, az éjszakások munkába indulnak. Beszélgetésükből kiderül: ezt a műszakot szeretik a legjobban, mert éjjel nincsenek bent a főnökök, és az egész napjuk szabad. Arról nem is beszélve, hogy péntek reggeltől hétfő reggelig nem kell bemenni. A délelőttös műszakban dolgozók már mind lefeküdtek; a tévéműsornak vége, kiürültek a társalgók is. A folyosók lámpáit lekapcsolták, csak néhány szobában ég még a villany. Az Illés- és az Omega-koncertek- nek is vége szakad: lekapcsolták a iriagnót, a lemezjátszót.

Utoljára este tizenegykor élénkül meg a szállás, akkor érnek haza a délutánosok. A félálomban lévők nem nagy örömére részleteket fütyölnek és énekelnek kedvenc táncdalaikból, aztán ők is elcsendesednek. Kihúnynak a fények, bezárják bejárati ajtót. Teljes lesz a csend. Alszik a szállás.

1. I.

Radó — így ismerték a környéken — nagy rapsic volt. Nem sajnálta a pénzt a jó puskáért, pedig busás árat kértek érte. Több napi járóföldre is elment érte, ha egy eladó puskát kínáltak. Gondját is viselte. Órákig tisztítgatta, olajoz- gatta, aztán, ha végzett a munkával, úgy becsavargatta olajos ruhába, mint ahogyan az anya pelenkáza, pólyázza csecsemőjét. Végül igyekezett úgy elrejteni, hogy a kakastollasok ne akadjanak rá, pedig ugyancsak szerették volna mindig megkaparintani.

A puska helye vagy az istálló jászolának aljában, a poly- vás fészer oszlopának kivájt üregében volt, vagy éppenséggel a vén diófa odvábán. Volt Radónak olyan puskája is, amit semmire sem lehetett használni. Arra volt az csak jó, hogyha nagyon keresnék az igazit, legyen mivel becsapni a csendőröket.

Mindenki tudott Radó rap- sicságáról, s ez hamarosan a csendőrök fülébe jutott. Figyelték és figyeltették is. de megfogni nem tudták. P'v'h'g jónéhánv éís-v>kát a csendő»- őrsön töltött lábvijhegven állva. kezét a hátán összekulcsolva, orrával a falat érintv". Sokszor maidnem összeseit a fárad-á^t*1, de ”6”" tudták vallomásra bírni. Ped'g néha mé" a »Mani'rher« is a tusával Radó lábujjára esett, a csendőrök szerint — véletlenül.

Mikor aztán elengedték, néhány nap múlva alkonyattájt puska dörrent az égett rát tájékán, s néhány perc múlva négy lábát összefogva vitte hazafelé a süldőnyulat.

Egy másik alkalommal — többen is voltak rapsicok — elhatározták, hogy egy jó »vadászvacsorát« tartanak. Téli nap volt, de a hó még nem esett le. Vagy öten kora reggel tarisznyával a vállukon elindultak a »högy« felé. A szőlőjében mindegyiknek volt kis pincéje. Aki látta őket, az azt gondolta, egy kis borért mennek. Végül is a »nagycsúcs«- on verődtek össze. Így hívták az erdőt, amely az uraságé volt. Hamarosan meglőtte mindenki a maga nyulát. Ezenkívül egy őzbakot is — ahogyan mondani szokták — oldalba dobtak. Azon helyben megnyúzták, s egy jó negyedóra múlva már Radó pincéjénél készült az őzpörkölt, vörösborral meglocsolva. Nem hiányzott belőle a »bücske« oaprika sem, amely evés közben ugyancsak égette a szálukat. Tudvalévő, hogv ez ellen 'eyiobb orvosság a jó bor. Bőségesen meg is öntözték kadarkával vagv rizlinggel. és nemsokára egvmás után kezdtek el a szebbnél szebb nótákat.

öreg este indultak el a pincétől hazafelé, egy kis kerülővel azonban a szomszéd falu kocsmájában kötöttek ki. Mintha mindegyiknek rendben lett volna a »vadászkártyája«, puskájukat a falnak támasztották. S azon elv alapján, hogy a kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani, bort rendeltek, s inni és nótázni kezdtek.

Valamelyik »jóakarójuk« följelentette őket a csendőrségen. Másnap estére már az őrsre »invitálták« a társaságot. Nem volt tagadnivaló, hiszen a kocsmában sokan látták őket, puskásán s úgy, hogy a tarisznyából kilógott a tapsifüles. Elismerték a vadá- szást, s mindegyik leadta a puskáját is, amellyel ugyan lőni nem lehetett, legfeljebb közelről agyondobni a vadat.

Radó már öreg ember. A szeme most is tűzben ég, ha elkezdheti:

— Hej, amikor én kezembe vettem a puskát, és megindultam az égett rét felé ...

Aztán azzal fejezi be huh- cutkásan hunyorítva:

— Akkor volt a j ó világ, mert akkor még fiatal voltam.

Kiss József

Növényvédelmi tájékoztató

Várható

z. csócsároló megjelenése

Az utóbbi időben a mezei pocok egyedszáma emelkedett. A veszélyességi küszöbérték felett van a létszám — szigetszerűen — a kaposvári járás keleti, a siófoki járás északi és a marcali járás középső részén. Az égi' dszám egy-egy gazdaság területén is változik, ezért alapos felmérő munkára van szükség. A veszélyességi küszöbérték feletti létszámnál a védekezést Thiodán vagy Thionex 2 kg kh dózisát javasoljuk 300 liter vízben kioer- "'etezni. Arvalin pocokirtóból °—3 szemet kell a lakott lyukúkba tenni.

Az őszi repcéken megjelent ~s ká’-osít a repúGda^ázs ál- ''•'-n'’"sc Nagyobb m*rvű e1- czano-o'’’-át a forp’ődi iá«ás d4B rósz':« találni, itt a kártevő e<*vedszó-n,a « veszélyes- cj/acfi Ví*V°n. A 1—2 nan

a védekezőt Hvvnnria L2 te^ő 1 s^á^alélros old «■távi»1 vúrv Melipax porozó 21—28

kg/kh adagjával kell elvégezni.

Az elhúzódó aratás és a csapadékos nyár kedvezett a ga- oonafutrinKa tojásrakásának. A nyári felmérések során a kimondottan laza, homokos talajok kivételével mindenhol nagy létszámban találtak imá- gókat. Ennek megfelelően a csócsároló fellépése — a fenti kivétellel — mindenhol várható. Az őszi vetések figyelését a keléssel egyidejűleg kell megkezdeni. A veszélyességi küszöb (2 csócsárolt növény négyzetméterenként) észlelésekor a védekezést Hungária L2 norozó 17—26 kg/kh, Hungária L2 permetező 300 1/kh 1 százalékos oldatával el kell végezni. Kisebb egyedszám mellett — mellőzésként — javasoljuk a Hungária L2 porozó 2 kg/1 mázsa vetőmag adagú csávázási.

Külön felhívjuk a. termelők r;»veimét a» adagolások, a várakozási idők és az óvórendszabályait befcvtőá'za!

J CSEMPÉSZET

\ Kezdetben csak »hadicsem- ((pészet«-ről beszéltek. Az 1659- (>es pireneusi, majd az 1713-as iutrechti egyezmény elvileg lejt szögezte, hogy csempészcikk- ,inek számítanak általában a fegyverek, továbbá »-a hadviselést szolgáló összes tárgyak«. Az ostromlott erődítmények esetében ezekhez sorolták még (laz élelmiszereket is.

Az idők során azonban a ('csempészet fogalma tágabb értelmet nyert. Sőt, mondhatni (’— igen tág értelmet... Az • 'üzérkedésre alkalmas, rendkívül változatos tárgyak listáján vígy, a fegyvereken kívül, ott szerepelnek a borzalmas kábí- tószerek, értékes régészeti leletek, pornográf kiadványok, epvszóval mindaz, ami »pénzre váltható«. A szeszcsempészet volt például egyik előidézője a gengszterizmus szökőhullámának amály 1924—1936 kö1

SOMOGYI NÉPLAP

Péntek, 1970. szeptember 25.

Pontosan azt tenni, amit kell

Szerény kis szürke udvarban, öreg, kopott épületekben székel Kaposváron a Háziipari Termelő Szövetkezet. A szegényes külső láttán nem is gondolná az ember, mennyire értékes a munkája, s hogy az itt dolgozók mindennapos teendői mennyire jól szervezetten illeszkednek nemcsak a kisebb sejt — a szövetkezet — életébe, hanem a népgazdaság egészébe is. Legutóbb a KISZÖV küldöttértekezletlén hallottam: munkájuk talán a legeredményesebb a megye szövetkezetei közül; a félévi nyereség kétszerese a tavalyinak, és az átlagbérek 1969-hez képest 521 forinttal nőttek.

— Mi a titka az évek óta fölfelé ívelő fejlődésnek? — ezzel a kérdéssel kopogtattam Erdei István elnök irodájának ajtaján.

— Nincs semmiféle titok — mondta. — Egyszerűen arról van szó, hogy a szövetkezeti mozgalom előnyeit igyekszünk teljes mértékben kihasználni. Azt csináljuk, ami lehetőségeinkkel összhangban van, s amit a kereskedelem vár tőlünk. Amit viszont elkészítünk, azt igyekszünk a legjobban megcsinálni. Ennyi az egész.

A szövetkezet árui kelendők. Akár a finom varrott akár a

kötött bakfis- és lánykaruhákra gondolunk. Az egyszerű vonalú, szolid tervezésű, divatos, népművészeti motívumokkal díszített áruk nagy keresletnek örvendenek. Zöme a Női- ruha-nagykereskedelmi Vállalat raktáraiha vándorol, onnan pedig elsősorban a fővárosi üzletekbe.

— Kis szériákban, de széles

választékban készítjük ezeket — teszi hozzá az elnök. — Sokat jelent, hogy képesek vagyunk szinte egyik percről a másikra átállni: pótrendeléseket vagy különleges kívánságokat teljesíteni ott, ahol ez célszerűnek látszik. Persze, mindenkor a tisztességes haszon reményében.

A szövetkezet teljes profiljának ismeretében is azt mondhatjuk, hogy érzékenyen minden jelentkező igényre figyelnek. Készítenek fatömegcikkeket: az üzletekben gyakran hiányzó húsvágó- és zöldségesdeszkákat, a kosárfonók pedig kerti garnitúrákat s a mostanában igen keresett papírkosarakat Sőt, amiről kevesen tudnak, a fonott árukkal kapcsolatos minden hiba kijavítására is vállalkoztak.

— Érdekes — mondja Erdei István.—, igen jól keresnek a kosárfonók, és mégis alig kapunk rá embert Kiapadt a tartalék ...

A htsz már rég kinőtte a jelenlegi kereteket. Kicsi, korszerűtlen termekbe zsúfolódnak a munkások, és a raktározási körülmények sem megfelelőek. A szövetkezet további fejlődésének komoly gátja lehet ez az állapot.

— Fejlesztési alapunk

már évek óta le van kötve. Űj épületbe szeretnénk költözni. A tervek szerint az Iszák utca végén épülne fel az új, modern üzemház, másik három ktsz-szel közösen, a negyedik ötéves tervben. Ennél többet azonban ma még nem tudok mondani. Sajnos, egyelőre csac terv mindez.

Cs. T.

zött az Egyesült Államok csaknem valamennyi nagyvárosát elborította. Azt mondtuk, »egyik előidézője«, mert az első világháború után az Egyesült Államokat ért megrázkódtatások alapvető okai társadalmi és gazdasági jellegűek voltak.

Századunk második évtizede volt az az időszak, »amelynek vége egybeesett a kapitalizmus történetében ismert legkegyetlenebb gazdasági válság kirobbanásával. Ebben az évtizedben hatalmas méreteket öltött, s még a végrehajtó és a törvényhozói hatalom, valamint az igazságszolgáltatás legmagasabb köreibe is befurakodott a korrupció meg a csalás. Ez volt az az évtized, amelynek folyamán az Egyesült Államokban példátlanul ( banditizmus dühöngött.«

Az alkoholtilalmi törvény, amey 1920. január 16-án lépett érvénybe, megtiltotta valamennyi szeszes ital gyártását és árusítását. Azonnali eredményeként megnövekedett az alkoholfogyasztás.

Egy hónappal az alkoholtilalmi törvény megjelenése után egy szicíliai rabló, Colos- simo, akit »Big Jim«-nek is hívtak, hozzákezdett a tiltott alkohol nagyméretű gyártásához és árusításához. Ily módon — írja Thorwald — Chicagóban megszületett a szicíliai Maffia amerikai ágazata, amely a hangzatos Cosa Nostra nevet viselte. Colossimo gondosan tanulmányozta a belső piac kínálta lehetőségeket. Chicagót nyolc »alkohol- körzetre« osztotta. Számításai szerint minden körzet 30 000 pohár whiskyt nyelt el naponta. Ezt a mennyiséget a »körzetek« számára a Cosa Nost- rának kellett biztosítania.

1920. április 20-án jegyezték fel »a szervezett bűnözés« korszakának első nagyméretű támadását. Ezen a napon Colossimo harminc embere megrohant egy raktárt, s elrabolt 24 000 üveg whiskyt. A támadás »aránylag könnyen ment«, mindössze két rendőr életét kellett kioltani. De hiába, a fekete piac igényelte hatalmas italmennyiség előállítása az Egyesült Államokban lehetetlennek bizonyult. Ekkor indult be az alvilág újabb nagy üzlete: az alkoholcsempészet.

Mint a fekete piac valamennyi áruját, a szeszt is méregdrágán árusították. A viszonylag kevés kockázattal járó, de ugyanakkor nagy nyereséget eredményező akciók úgy vonzották a gyilkosokat, mint a legyet a méz. Újabb és újabb bandák alakultak tehát, s ugyanakkor életre-ha- lalra folyó versengés tört ki az egyes bandák között. A gyilkosok falkáin belül pedig egyes, nem kevésbé pénz- és hataloméhes banditák kezdtek akcióba, hogy »félre állítsák« a főnököt és helyébe lépjenek. Ezek egyike, Johny Torrio, úgy vélte, hogy egyedül is vezetni tudná az üzletet. Megbeszélte a dolgot egyik kedvencével, egy sebhelyes arcú fiatal banditával, aki egyetértőén bólintott, s még aznap lelőtte Co- lossimót egy kávéházban. Ez a »megértő« fiatalember Alfonso Capone volt, aki később a rövidebb A1 Capone néven félelmetes és gyászos hírnévre tett szert.

A heges arcú gengszter tehát Torrio után a banda második embere lett. Az üzlet virágzott, amikor egy napon valaki gépkocsiból rálőtt Torrió- ra. »Chicago császára« — így nevezték Torriót — bölcsebb- nek bizonyult, mint bármelyik más »boss« a gengsztervilág történetében, összeszedte millióit, átadta az üzletet A1 Cn- ponénak, s visszatért Szicíliába. A szeszcsempészet és az erőszak birodalmának teljhatalmú ura így A1 Capone le t, egy olasz fodrász fia.

Az Egyesült Államokban a gengszterizmus első hulláma Ál Capone nevéhez fűződik, noha nem ő volt a »geng«-ek első és egyetlen nagy »boss«-a. A legelső volt viszont, aki bizonyos immunitást »szerzett«, illetve vásárolt magának a törvény előtt. Ebből a szempontból még napjainkban is akadnak tanítványai. A1 Ca- ponét sohusem érték tette i, mert soha nem tartózkodott abban a helységben, ahol parancsára bűntettet követtek el.

(Folytatjuk.)