Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-25 / 225. szám
Az első ,, Tornaőrs falu lakossága azzal a kéréssel fordult a magyar kormányhoz, hogy nyújtson segítséget igavonó erővel az aratási munkák elvégzéséhez. Ha a közelben van lovakkal rendelkező csa- pategvség, felszólítom, hogy nyújtson segítséget igaerővel. A helyszínen egyezzen meg a csapategységekkel!« — Ennek az utasításnak a kelte 1945. szeptember 24., az aláíró Ljo- vuskin, a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezérkari főnöke; a címzett pedig az Egerben állomásozó Anyiszimov ezredes. S most idézünk egy másik korabeli levelet, amelynek címzettje William C. Key vezérőrnagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai képviselője, aláírója pedig Vo- rosilov marsall. »-A magyar kormány segítséget kér a Budapestet fenyegető árvíz elhárításához. Szükségesnek tartom közölni önnel. hogy — figyelembe véve a veszély komolyságát — abban az esetbein, ha a Duna medrét nem tisztítják meg idejében a felrobbantott hidak roncsaitól, a szovjet parancsnokság olyan határozatot hozott, hogy a lehető legnagyobb segítséget nyújtja Magyarországnak... Kérem önt, tájékoztasson a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban az önök által tett intézkedésekről«. A levél dátuma 1945. október 2. Azért idéztük ezt a két dokumentumot, hogy felelevenítsük olvasóink emlékezetében az ország akkori helyzetét. A két dátum között pedig kiemelünk egy harmadikat: 1945. szeptember 25-ét. Ezen a napon megjelent a rendkívüli magyar minisztertanácson Vo- rosilov marsall, és a következő szövegű levelet nyújtotta át a jelenlévőknek: »A szovjet kormány — figyelembe véve azt a közreműködést, amellvél Magyarország Jól látják feladataikat Egyetértéssel fogadták a Vendéglátó Vállalat kommunistái is a kongresszusi irányelveket, és a szervezeti szabályzattervezetet. Ez csendült ki a pártvezetőség vitaindító előadásából is, amelyet Miklós Ferenc, a pártszervezet titkára tartott. A taggyűlésen azonban kevesen mondták el véleményüket, pedig a pártcsoportok tanácskozásain sokan ismertették javaslataikat, gondolataikat a fontos dokumentumokról. — Ha csak a felszólalók számának alapján értékelnénk a taggyűlést, él kellene marasztalni a Vendéglátó Vállalat kommunistáit. Mégis, a vitaindító és a néhány felszólalás alapján azt kell mondanunk: helyesen látják megoldásra váró feladataikat. A kommunisták összefogásáért — Akadnak vállalatunknál, akik csalással, minőségrontással igyekeznek maguknak jogtalan hasznot szerezni. Elítéljük ezeket, s kivetjük őket sorainkból, mert a vendégek megkárosítása mellett rontják vállalatunk hírnevét, tekintélyét is. De kommunistáink többet tehettek volna az elmúlt időben a visszaéléseit megelőzéséért. Arra van szükség, hogy összefogjanak, példás munkájukkal neveljék a fiatalokat, s érjék él, hogy minél többen ragaszkodjanak vállalatunkhoz — hangoztatta a párttitkár. A vitaindító foglalkozott a vendéglátóipar dolgozóinak bérezésévéi és alacsonynak tartotta azt. Több felszólaló is kifejtette ezt a véleményét, köztük Temesi Zoltán. Szerinte ezért mennek el sokan a vállalattól. — Nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok nevelésére, politikai képzésére is. Nagy az idegenforgalom, és fiatal pincéreink különböző politikai megnyilvánulásokat tapasztalnak. Csak akkor tudnak helyesen állást, foglalni, ha politikailag kellően képzettek — mondta. Borbély István a vendéglátóiparban dolgozók munkakörülményeinek javítását kérte, mert — mint mondta — hetenként nem 48 órát órát, hanem gyakran ennél jóval többet is dolgoznak. Derzsi György az irányelvekkel kapcsolatos érdeklődésről szólt, és a kommunisták helyállását, példa- mutatását kérte, és több kezdeményezést. — El kell érni, hogy vállalatunk minden fontos munkaterületén legyen kommunista, aki felelős az ott folyó munkáért, társai, elsősorban a fiatalok neveléséért — javasolta. Nagyobb felelősséggel — Az irányelvek minden kommunista véleményét, akaratát fejezik ki — mondták a felszólalók. Balogh Lajos igazgató az irányelvek vitájában arról is beszélt, ami ugyan a vállalat minden dolgozójának, elsősorban azonban a kommunistáknak a feladata. — Vállalatunk eredményesen dolgozik. Nőtt a forgalom, emelkedett a nyereség, mégsem lehetünk elégedettek, mert tapasztalni visszaélést is. Kommunistáink többet tehettek volna a fegyelem megszilárdításáért, s a megbízható, jo szakemberek neveléséért. Valamennyiünk munkájától függ, hogy a most nálunk tanuló fiatalok milyen szakemberekké válnak, s mennyire ragaszkodnak majd vállalatunkhoz — mondotta, amikor arról is szólt, hogy a pártvezetőség sok segítséget adott munkájához, az egészséges légkör kialakításához, s ezt az együttműködést kéri az új pártveze- tőségtől is. Bizalom továbbra is A felszólalók Ids számának ellenére jónak mondható a Vendéglátó Vállalat kommunistáinak taggyűlése, mert az irányelvekkel kapcsolatban helyesen látiák feladataikat. A pártvezetőség továbbra is bizalmat kapott, s bizalommal fogadták az új vezetőségi tagokat, Papp Ferencnét és Borbély Istvánt is. Sz. ti. A napokban kezdődik a betakarítás A ráksi Üj Élet Termelő- szövetkezet is a cukorrépatermesztő gazdaságok közé tartozik. Farkas Lajos elnök tájékoztatott bennünket arról, hoev az idén százhúsz holdat vetettek el. A tervezett átlagtermés 230 mázsa cukorrépa. A jelek szerint nem becsültek rosszul; szép az idei termés. A kaposvári cukorgyár villamosította a ráksi átvevőhelyet. Rövidülnek a napok, a sötétség azonban így már nem okoz gondot, késő estig dolgozhatnak majd. ötszázötven méter távolságról kellett bekötni a villanyt. A szállítás idejének megrövidülése lesz az eredmény. A cukorgyár teherautókról is gondoskodik. A szedést gépesítette a szövetkezet. A dűlőket kézi erővel tisztítják meg a csehszlovák gyártmányú cukorrépakombájn előtt, s hét-nyolc pótkocsis traktor viszi majd az átvevőhelyre a termést. Az Üj Élet Tsz ötéves szerződést kötött a Kaposvári Cukorgyárral. Ennek értelmében növelik a termőterületet, és fokozott mértékben vegy- szereznek majd. ötvenegy forintot kapnak a cukorrépa mázsájáért. Csökken a kézi erő szerepe is. Az idén mindössze húsz holdon kell hagyományos módszerrel szedni a répát. A betakarítás a napokban kezdődik. I* I*. as hozzájárult a szövetségesek harcának sikeréhez a hitlerista Németország ellen, és figyelembe véve, hogy az ideiglenes magyar nemzeti kormány lojálisán végrehajtja az 1945. évi január hó 20-án megkötött fegyverszüneti egyezményt, elhatározta, hogy Magyarországgal felveszi a diplomáciai kapcsolatokat, és ajánlja a kölcsönös követküldést.« S hogy ne csak az ország belső állapotát, hanem nemzetközi helyzetét is jellemezzük, írjunk ide egy — ugancsak korabeli — mondatot. Truman amerikai elnök így nyilatkozott 1945 júliusának végén a potsdami értekezleten: »Nem szándékozunk diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a szóban forgó országok kormányaival.« A megjegyzés Magyarországnak is szólt. A Szovjetunió döntése voltaképpen az első baráti kéznyújtás volt, az első segítség, hogy Magyarország nemzetközi rangot nyerhessen. Gondoljunk csak bele: hogyan tekintett ránk a világ akkor?! A horthysták és a nyilasok bűnéből »az utolsó csatlós« bélyegét sütötték ránk, a le- győzőttek, a megvetettek közé sodortak bennünket az ország régi urai. A Szovjetunió azonban kezdettől fogva különbséget telt uralkodó osztály és nép között, a Szovjetunió kezdettől bízott abban, hogy Magyarország élni tud az új lehetőségekkel. Hasonlítsuk össze azt a világot — negyedszázad előtti nemzetközi helyzetünket — a maival! Ma az ENSZ-ben magas tisztségeket viselnek küldötteink. Ma: magas rangú külföldi politikusok érkeznek Budapestre, vezetőink véleményét kérik, tanácskoznak velük és hivatkoznak rájuk; küldötteink négy világrészben ünnepélyesen és tisztelettel fogadott vendégek. Ilyen szén és fényes ama nemzetközi pálya íve. amelvet Magyarország 1945-től 1970-ig megtett. A/ első, nemzetközi rangot adó szovjet kéznyújtástól máig. Magyarország a szocialista közösség tagja lett. Ez azonban nem csak azt jelenti, hogy egy régi szövetségi rendszerből újba lépett át. (Szövetségváltoztatásban volt részünk hajdanán is elégszer.) Most történelmi méretű változás állt be. A két világháború között a magyar kormányok a legsötétebb reakciót képviselték és szolgálták, önpusztító háború szekeréhez kötötték hazánkat, a gyűlölködés és a sovinizmus mérgével igyekeztek megfertőzni a népet. Most a haladás táborában talál bennünket a történelem, aíogyan az 1848- ban volt. Csakhogy akkor tiszavirág életű volt ez az állapot, most azonban tartós, egyszer s mindenkorra való. Magyarország nem nagy, nem is erős. Szerények akarunk lenni. Régen is kis ország voltunk, ma is — mégis hogy megváltozott helyünk, szerepünk a világban! Régen a kicsiség kiszolgáltatottságot jelentett, kiszolgáltatottságot az imperialista erők játékának. Ma a kicsiséget ellensúlyozzák barátaink. A szocialista közösség megvédi minden tagját, a szocialista közösség erőt kölcsönöz minden tagjának. A szocialista közösség lehetőséget nyújt minden tagjának, hogv széles körű nemzetközi tevékenységet fejtsen ki. S a szocialista közösségnek szüksége is van arra, hogy minden tagja hozzájáruljon legjobb képességeivel, önálló kezdeményezéseivel a közös ügyhöz. Magyarország igyekszik becsülettel eleget tenni ennek a feladatnak, s tiszteletre méltó helyet vívott ki magának a népek családjában. Nem feleltjük el azonban, hogy az első segítséget, a kezdő sebességet ezen az úton a Szovjetunió adta — egyebek között a diplomáciai kapcsolatok felvételével. Azóta is elsősorban a szocialista világhatalom támogatása és védelme teszi lehetővé. hogv nemzeti értékeinket kihasználhassuk, képessegeinket valóban kihnntakoztathasei]le íg_ Negyedszázad telt el azóta, hogy Tornaőrs igavonó erőt kért, hogy a hídroncsokat kellett eltávolítani a Dunából. Megváltoztak a feladatok, a kapcsolat formái, a lényeg azonban megmaradt: a magyar nép tudja, hogy mindig számíthat a Szovjetunióra. T. I. MAI KOMMENTÁRUNK Gondolnak az utókorra — Ha egy jó könyvünk van, és azt többen és többször elolvassuk, idővel megkopik. Mit teszünk ilyenkor? Beköttetjük, hogy növeljük as élet- . tartamát. Ha olyan ennek a könyvnek a tartalma, megéri a beköttetésére fordított költséget is... így vagyunk mi a termelőszövetkezet közgyűlési jegyzőkönyveivel. Olyan okmányok ezek, amelyek a közös gazdaság fontos eseményeiről készülnek. Döntések szerepelnek bennük, eredmények és tervek, névre szóló dicséretek és bírálatok; szövetkezetünk fejlődésének egy- egy szakaszát tükrözik a mindenkori valóságnak megfelelően. Gazdaságunk történetének hű, igaz krónikája, megfelelő tartalommal megtöltve, szabályos formába öntve, bekötve — ezek a mi jegyzőkönyveink, amelyeket összegyűjtünk, és megőrzünk. Okulásul és bizonyságul az utókornak a mi korunkról, amely egyszer majd történelem lesz. Azt akarjuk, hogy akik utánunk jönnek, mindenkor tisztán lássák, hogyan raktuk le az alapokat, hogyan tettük meg a kezdő lépéseket a szövetkezeti mozgalomban, s milyen állomásai voltak fejlődésünknek. Ezért nem szabad a közgyűlési jegyzőkönyveknek a fiókok mélyére süllyedve feledésbe merülniük, vagy a szekrény tetején porosodniuk... Keserű József darányi tsz- elnök szavait idéztem. Egy megyei tanácskozáson mondta el ezeket a gondolatokat, saját tapasztalataiból, szövetkezetük gyakorlatából merítve. A jelenlevők egyetértőén hallgatták végig az elnököt, s minden bizonnyal megszívlelték, amit elmondott. Az újságíró mindezt csak megtoldhatja, mégpedig azzal, hogy javasolja: terjedjen el a jegyzőkönyvek — mint fontos dokumentumok — megőrzésének ez a jó módszere! Tapasztaltuk (és naponta tapasztaljuk), hogy milyen nehéz a múltban kutatni, ha kevés a megbízható adat, hiányos a dokumentum. Állami gazdaságaink nemrég jubiláltak. Ebből az alkalomból bőven írtunk róluk; végigvezettük az olvasót azon az úton, amit ezek a gazdaságok — születésüktől mostanáig — megtettek. Hogy olykor milyen gondokat okozott a tényszerűségre való törekvés, azt mi tudjuk igazán és a gazdasági vezetők, akik pedig mindent megtettek a múlt hiteles föltárása érdekében. A régi dolgozók közül egyre kevesebben találhatók meg ma már a gazdaságokban, s még kevésbé olyanok, akik az élő szón kívül írásos, képes emlékekkel is segíthetnének a múlt hiteles feltérképezésénél. Ezért elgondolkodtató és követésre méltó mindaz, amit a darányi tsz-elnök elmondott. Hogy az utókor helyesen értékelhesse azt a történelmet, amit ma a termelő- szövetkezetek csinálnak — szerte a megyében és az országban — meg kell őrizni a mindennapok erőfeszítéseit és eredményeit tükröző dokumentumokat, de különösképpen a közgyűlési jegyzőkönyveket. H. F. Tapasztalatcsere, tanácskozás Tapsonyban A Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei Szervezete, a fonyódi, a marcali és a siófoki járási tanács mező- zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint az Északsomogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége tapasztalatcserével egybeSzedik a cukorrépái Megkezdték a cukorrépa szedését az Egyesült Kaposvölgye Tsz mosdósi üzemegységének 60 holdas tábláján. A tsz 220 holdon termel cukorrépát, s 200 mázsán felüli átlagtermésre számítanak holdanként. A répát a kaposvári cukorgyárnak szállítják. Képeinken: A répát ekével lazítják ki a kemény földből; a forgóknál kézzel is szedik a répát, tovább azonban géppel dolgoznak. kötött értekezletet tartott tegnap Tapsonyban. Több mint félszáz termelőszövetkezeti elnök és szakvezető, valamint járási tanácsi szakember vett részt az egész napos rendezvényen, amelyet Papp László, a helyi tsz elnöke nyitott meg. Dr. Bállá László, tudományos kutató, az új, nagy hozamú magyar búzafajták jövőbeni termesztésének lehetőségeiről tartott előadást. Elmondotta, hogy jelenleg tíz elismert búzafajtát termesztenek hazánkban. Ügy nevezett univerzális fajta azonban mindössze egy van: a Bezosz- tája I. Ez kevés, és kockázatos csupán erre támaszkodni, hiszen az ország különböző tájain más és más az igény, a talajadottság, az időjárás. A hazai fajták nem játszanak különösebb szerepet, s jóllehet a Bánkútit újból »elővették«, a megváltozott viszonyok miatt sem mennyisége, sem minősége nem kielégítő. Az idén hat fajtajelöltet jelentett be az Országos Fajtakísérleti Intézet. S három-négy év múlva jutnak csak el az új fajtajelöltek a termelőszövetkezetekhez. Dr. Böbék József tudományos kutató a kukorica évi betakarításának és tárolásának módszereiről beszélt előadásában. Ez a munkafolyamat ma géppel és kézzel történik. Rendkívül fontos a megszervezése és a betakarított termés olyan elhelyezése, hogy minél kevesebb veszélynek legyen kitéve Az előadó részletesen ismertette a kutatási-kísérleti eredményként bevált, azóta a nagyüzemekben is alkalmazott tartósítási módszereket, majd vetítettképes bemutatóval szemléltette a Kaposvári Állami Gazdaság morzsolt és darált kukorica tartósítási eljárásának teljes folyamatát. Ezután dr. Kovács Károly tudományos kutató a kukorica fajtakísérleteit mutatta be a tapsonyi termelőszövetkezetben, s közben előadást tartott a témával kapcsolatban. Ugyancsak a gyakorlatban nézték meg a tanácskozás részvevői a kukorica gépi betakarításának és tárolásának dr. Böbék József előadásához kapcsolódó módszereit is. Délután a tapasztalatok megvitatására került son SOMOGYI NÉPLAP leniek, 1970. szeptember 25.
