Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

16. Angliában 1943 vége felé fi­gyeltek fel először a hamis bankjegyekre. Az Angol Bank azonnal beszüntette a tíz font­nál nagyobb értékű bankje- gvek kibocsátását, 1945. már­cius 24-én pedig be is vonta •zeket a bankjegyeket. Csak­hogy a »papírpénz-bombázás« lez volt a Bernhard-művelel« másik neve) idején a nácik rengeteg ötfontos bankjegyet is nyomtak. Pár héttel a hit­leristák fegyverletétele után az Angol Bank kénytelen volt be­vonni, pontosabban visszavál­tani az ötfontos bankjegyeket is. A »papírpénz-bombázás« elnevezés nem volt véletlen, írre, mit ír Walter Schellsn- berg, a hamisítók egyike, em­lékiratában: »Eredetileg az volt a tervünk, hogy ezekkel a hamis bankjegyekkel légi csa­tát rendezzünk Anglia felett. E csata során repülőgépeink bomba helyett tonnaszámra hamis pénzt szórtak volna a brit szigetekre ...« 1944 végén a sachsenhauseni üzem megkezdte hamis dollá­rok nyomását is. A »Bernhard II. művelet« fedőnevű akció során 5, 10, 50, 100 és 1000 dol­láros bankjegyeket nyomtak. Az SD »forgalmazó szervei« — kezdésképpen — 500 millió dollárt rendeltek Bernhard Krügernél. AZ »ALPESI ERŐDÍTMÉNY« 1945 tavasza. Németország, Ausztria, Csehszlovákia or­szágútjain visszavonulnak a hitlerista csapatok. Április 10-én Hitler bejelenti, átköltö­zik a Bajor-Alpokba, s ott az »alpesi erődítményben« meg­szervezi a náci erők végső el­lenállását. Végül azonban a »führer« ott maradt berlini bunkerjében, ahol, mint tud­juk, öngyilkosságot követett el; holttestét benzinnel locsolták le és elégették... Az »alpesi erődítményt« azonban mégis a nácik által egész Európából összerabolt kincsek, valamint a titkos dokumentumok és irattárak hatalmas rejtekhe­lyévé alakátották át. A hegyek között megbúvó tengerszemek, a meddő és elhagyatott bá­nyák, a barlangok és odúk megteltek rejtélyes ládákkal és konténerekkel. Ide, ebbe az Ausztria, Németország és Csehszlovákia határai közé ékelt hatalmas háromszögbe hordták tizenhat vasúti kocsi­ban a sachsenhauseni berende­zéseket is. A nyomdai felsze­relésből semmi sem került elő többé. Ami pedig azt a száz­negyven foglyot illeti, akik a 18/19-es tömbben berendezett nyomdában dolgoztak ... Himmler parancsa világos volt: »A Bernhard-művelet nyomait el kell tüntetni. A különleges papírt és a hamis bankjegyeket égessék el, a le­mezeket és a matricákat ves­sék a Toplitz tóba, ott, ahol a legmélyebb a víz, azt a száz­negyvenet pedig vigyék az ebensee-i táborba és egytől egyig likvidálják őket.« Himmler parancsát csak részben teljesítették. A foglyo­kat elszállították ugyan Eben- see-be, de az amerikai tan­kok 1945. május 5-i váratlan betörése megakadályozta az SS-eket abban, hogy kivégez­zék a történelem legnagyobb pénzhamisításának szemtanúit. Nem hajtották végre a bank­jegyek elégetésére vonatkozó utasítást sem. Az SD és a Ge­stapo emberei ugyanis arra gondoltak, hogy nem árt, ha félretesznek egy kis pénzt az elkövetkező »sötét napokra«. Mintegy hatvan konténert a Toplitz tengerszembe süllyesz­tettek. 1959-ben több konténert felszínre hoztak, s jó részük­ben hamis fontot találtak. A Toplitz tó mélyébe rejtett pénz mennyiségére és értékére vo­natkozó adatok rendkívül el­lentmondóak. A sachsenhause­ni hamisítások következmé­nyeinek kérdésében az Inter­pol diszkrétebb volt, mint bár­mikor, noha a háborút követő években foglalkozott a még forgalomban levő bankjegyek felkutatásával, és az ezeket forgalmazó szélhámosok üldö­zésével. A Daily Mail 1950. június 5-i száma azt írta, hogy »Himmler hamis font sterling­jei továbbra is áramlanak Há­ga felé. Többségük az európai országokból érkezik, de jön hamis pénz Argentínából vagy Ausztráliából is.« Ismeretes, hogy Hága az Interpol hami­sítványokkal foglalkozó iroda- i jának székhelye. 1947—1949 i között ez az iroda százhuszon­hét hamisítvány-típust fedett I fel. A nyomozók felfigyeltek ar­ra, hogy a sachsenhauseni ha­mis dollárok készítésénél al­kalmazott matricák, lemezek, papírminták sosem kerültek elő. Egyes újságok, nemkülön­ben egyes szerzők — köztük Julius Mader is — így arra következtettek, hogy az 1949- ben forgalomba került hamis dollárok és az eltűnt nyomdS- felszerelések között' kapcsolat van. »Ügy tűnik, hogy a ha­misítók ugyanazokat a matri­cákat használják, amelyekkel a háború idején a nácik nyom­ták a hamis dollárokat« — ál­lapította meg a nyugat-berlini Telegraph 1949. augusztus 29-i száma. Igaz — mutat rá az amerikai titkosszolgálat már említett jelentése is —, hogy 1947—1949 között szinte egy időben kerültek forgalomba ilyen bankjegyek Franciaor­szágban, Belgiumban, Hollan­diában, Svájcban, Angliában és Norvégiában. A későbbi ese­mények ellenben azt mutatták, hogy a hamisítók tevékenysé­gének fokozódása világjelen­ség, és nincs kapcsolatban a háború idején alkalmazott »papírpénz-bombázással«. A hamisítások »fellendülése« nem volt egyéb, mint a máso­dik világháború után fokozódó bűnözés kísérő jelensége. (Folytatjuk.) NAP MINT NAP szemünk 'előtt vannak az üzletek kira­katai; meg-megállunk, s né­zegetjük a szebbnél szebb árukat. Egy jól elrendezett ruhadarab vagy az élelmisze­rek, italok elhelyezése fölkelti j érdeklődésünket — és vásár­lási kedvünket is. S mindez a (kirakatrendező munkáját di- icséri. A kirakat az üzlet itükre, felhívja figyelmünket, »hogy mit lehet kapni, mi az i újdonság, s egyáltalán érde- imes-e bemenni vásárolni. A Május 1. utca modern női 'cipőbolt kirakatában munka [közben találom Ács Lajost, az iparcikk-kiskereskedelmi [vállalat kirakatrendezőjét. — Ahhoz, hogy valaki ki­rakatrendező lehessen, sokat kell tanulnia, emellett terve- *.zői és rendezői készségre is f szüksége van. S csak akkor .‘kezdheti el az iskolát Buda­pesten, az iparcikk-kiskeres­kedelmi tanulóiskola kirakat- rendezői szakán — mondja Ács Lajos. Mint tanuló két éven át Budapesten, az Űttörő Áru­házban végezte gyakorlati munkáját, s utána került Ka­posvárra. A munka nehéz, de megvan a szépsége is: önálló elképze­léseit tudja valóra váltani. Mindig újat, szebbet akar adni. Olyat, ami színesebbé teszi az utca képét. — Mindez azonban nem tel­jes — mondja. — Sok az olyan kirakat, amely nem al­kalmas arra, hogy betöltse célját. Kicsi az üzletek eladó­területe, s ezért a kirakati részből vesznek el. így képte­lenség mutatós, szép kirakatot kialakítani, s ez az üzlet ro­vására is megy. Hogy egy kirakat mennyi idő alatt készül el? Függ a kirakat nagyságától, az árutól, és persze a rendező elképze­lésétől, tehetségétől is. Tizenöt üzletért felelős, s 2gy-egy kirakatot havonta két álkalommal is átrendez. A munkát először a tervezés előzi meg, csak utána jön a kivitelezés. Mindez sok mun­kát igényel, gyakran dolgozik szabad idejében is. TÖBB KIRAKATVERSENYT rendeztek már a városban, ő négy alkalommal az első he­lyen végzett. Megnyerte töb­bek között a Kaposvár felsza­badulásának évfordulójára in­dított kirakatversenyt is. A továbbiakban mit szeret­ne? Azt, hogy ne csak ese­mények alkalmával rendezze­nek kirakatversenyeket, ha­nem máskor is, hogy minél több módja legyen művészeté­nek, egyéni elképzelésének egy-egy versenykirakatban való megvalósítására. Gy. L TELEFONHÍVÁSRA HÁZHOZ MENNEK Őszi nagymosás a Patyolatnál »Háztól házig gépkocsi« a Patyolatnál. Vége a nyári üdülésnek, kez­dődik az őszi takarítás, nagy- mosás. A vászonruhákat fel­váltja a szövetruha és az át­meneti kabátok szezonja. Nagyon sok elfoglalt család­anya problémáján segít most a Patyolat. A fehérneműtől a télikabátig mindenféle tisztí­tást vállal, és nemcsak a közü- 1 eteknek, hanem a lakosság­nak is. Kassai László igazgató el­mondta, hogy az idén szep­tember 7-én célszerű újítást ’.szettek be: telefonhívásra l-ázhoz megy a Patyolat. Kü­lön erre a célra állítottak be ««y gépkocsit, amellyel a i -egadott címre kimennek, és átveszik a ruhát. Ez rendsze­rint reggel történik, a mosott, vasalt ruhát pedig este — az e lőre megbeszélt időpontban — szállítják haza. Ha ezt a szol­gáltatást igénybe veszi valaki, megkíméli magát attól a fá­radságtól, hogy bőröndben ci­pelje el holmiját a boltba, ott sorbanálljon, és várakozzon. Ezzel minden háziasszony időt takarít meg, és a Patyolat ki­is tehermentesít­rendeltségei ve lesznek. — Hogyan tudják gyorsíta­ni a munkát? * — Az idén helyeztünk üzem­be négy csehszlovák gyárt­mányú fehérnemű-vasaló gé­pet. Ezek nemcsak modernek, de biztonságosak is. Most jó­val több a munka, mint tavaly ilyenkor. A vegytisztítás 5,5 százalékkal, a lakossági mo­sás 29,3 százalékkal emelke­dett. Még egy érdekességet lát­tam: a bőrkabátfestő részle­get. A kopott bőrkabátokat barna színűre »fújják be« szó­rópisztollyal, s így szinte újjá­varázsolják őket. — Terveik? — Szeretnénk Kaposváron egy reprezentatív szalont lé­tesíteni, ahol az emberek meg is várhatják a ruha gyors vegytisztítását. Tervbe vet­tük, hogy Nagyatádra és Mar­caliba is telepítünk kirendelt­séget, a siófokit pedig átépít­jük. Sz. Á. Százezreket takarítottak meg ••• Mit „tud“ a phylaxiás malactápszer ? — Hogy szalad az idő... — Nem is olyan régen még azt mondtuk, hogy hagyományos imalacnevelésen azt az évszá­zados ihódszert értjük, mikor- is a gazda olyan eleséggel és úgy neveli föl a koca szaporu­latát, amikor és ahogyan azt a természet adja: a tej, a krum- li, a konyhai maradék, majd a kukorica és az árpa — sze­mesen vagy darálva — a kor­pa és a »gyöpölés« hizlalja-ne- veli a malacot. Az utóbbi esz­tendőkben aztán kibővült a kör, s ha ma hagyományos ma- lacnevelésről beszélünk, akkor már malactápra és süldőtápra is gondolunk. S a fejlődés nem áll meg. Keresik, kutatják azokat a mesterségesen előállítható, ha­tásos anyagokat — meg az új módszereket —. amelyek ezt azí egész munkát kifizetődőbbé teszik Két tsz példája A Somogy megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség a phy­laxiás malacnevelési módszert értékelte nemrég a megye né­hány termelőszövetkezetében, így a kaposfüredi (most már Egyenes út, széles járda Szanálással megtakaríthatnák az átépítést Jövőre korszerűsíti a KPM Közúti Igazgatóság a 67. szá­mú országos főútvonal hét ki­lométeres kaposvári szakaszát. A jobb, biztonságosabb és ké­nyelmesebb közlekedés szem­pontjait szem előtt tartva a legjobb megoldásért harcol az igazgatóság a Mártírok terén. Évről évre nő a balatoni for­galom, éppen ezért érdemes figyelembe venni azt a javas­latot, hogy az út nyugati ol­dalán bontsák le azt a néhány elavult épületet, amely egyéb­ként sem való már a város központjába. Ezzel sokkal joob lenne az út magassága és víz­szintes vonalvezetése, s olyan széles járdát építhetnének, amely a Kalinyin lakótelepről igyekvő embereknek szüksé­ges. Ha ezt a tanácsot nem fo­gadja meg a város, akkor szin­te csak nadrágszíj méretű jár­da marad a járókelőknek, s ha később mégis lebontják a Dió­fa vendéglő környékén levő házakat, akkor csak át kell éníteni az 1971-ben korszerű­sített utat. Igaza van abban a városi tanácsnak, hogy a hat­hét régi házban harmincegy lakás van, s még egy vendéglő is akadályozza a 67. számú fő­út korszerűsítését. Ezeknek a lebontása, a lakók elhelyezése több mint tizenkét millió fo­rintba kerülne. Csak meggon­doltan lehet dönteni e javaslat dolgában, hiszen az ismételt átépítést lehetne megtakaríta­ni az út ajánlott vonalvezeté­sének lehetővé tételével. A vá­rosi tanács vb legutóbbi ülésén éppen ezért javasolta a váro­si pártbizottság titkára, hogy a fejlődés érdekében még egy­szer vizsgálják meg közösen a Diófa vendéglő környékének réndezését. . Még nem késtek el vele, hi­szen a készülő terveken lehet módosítani! L. G. kaposvári) és a kiskorpádi tsz-ben. Mindkét közös gazda­ságnál az új és a régebbi mód­szer eredményességét is ösz- szehasonlították, hogy a vizs­gálódás végkövetkeztetését a megtakarított összegben ki­mutathassák. Az értékelés helytállóságát egyébként mind­két termelőszövetkezet elnöke, állattenyésztője és főkönyvelő­je a szükséges adatok szolgál­tatásával segítette elő. Vegyük a fürediek tapaszta­latait elsőként. Itt az értékelés 30 kocára, illetőleg ezeknek szaporulatára terjedt ki az el­múlt esztendő és az idei év vo­natkozásában. Tavaly hagyo­mányos, az idén phylaxiás ma­lacnevelési módszert alkal­maztak. Akkor 94 nap volt a macalok átlagos leválasztást ideje és kocánként 8,03 malac­ból 6,03 érte meg ezt a kort. 16.06 kilós átlagsúllyal. Most átlagosan csak 63 nap kellett a leválasztáshoz, a kocánkénti 10,13 malacból 8,73 jutott el idáig — 18.88 kilós átlagsúllyal. A fölmerült összes költségből, beleértve a munkabért is, ak­kor 526 forint esett egy malac­ra (egy kilóra 33 forint), most ■ez a költség 391, illetőleg 21 fo­rint. A kiskorpádiak szintén szép eredményt értek el a phylaxiás módszerrel. Náluk a múlt évi és az idei adatok értékelése szerint ugyancsak a phylaxiás malactápszerrel történő neve­lés javára billent a mérleg, je­lentős megtakarítás formájá­ban. Egy malac előállítási költ­sége tavaly 574, egy kilóé 3 forint volt, ugyanez az idéi más módszerrel 486, illetve 17 forintot igenyelt. Csökkeul az elhullás A módszer a füredieknél csaknem 60CÍ0, a korpááiak- nál több mini 2.1500 forintos megtakarítást eredményezett. Mindamellett érdemes fölfi­gyelni az eliiullási arány ked­vező alakulására is, hiszen ez a malacnevelésnek egy nagyon fontos tényezője. Az előbbiek­ben már szó volt arról, melyik szövetkezetben és melyik esz­tendőben hány malac érte meg a választási kort. Ez az az idő­szak. amikor a fiatal állat a legérzékenyebb a különféle be­tegségek iránt, s bizony nem egy gazdaságban fordul elő számottevő malacpusztulás a leválasztás idejéig. Nos, hogy még mire jó a phylaxiás táp­szer, erre a korpádiaknál készí­tett értékelés is jól érzékelhe­tő példával szolgálhat. Tavaly egy kocára átlagosan 7.3 vá­lasztott malac esett, az idén 8,87 (több mint félezer malac­ról van szó!), s az akkori 19,6- ról most 4,1 százalékra esett vissza az elhullási arány. Mindezek után jogosnak lát­szik a kérdés: Miért nem ter­jed gyorsabb ütemben ez a módszer? Egyrészt azért nem, mert nincsenek meg mindenütt a feltételei (elhelyezés, állat­egészségügyi követelmények stb.). Másrészt talán a phyla­xiás malactápszer ára — 750 Ft mázsája — miatt szánják rá magukat nehezen a gazdasá­gok. Pedig az elérhető megta­karítás a mellett szól, hogy biztató jövő előtt áll ez a mód­szer ... Hernesz Ferenc Vonzó, várost szépítő kirakatoHat! B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. szeptember 24.

Next

/
Thumbnails
Contents