Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

11 demokratikus rendőrség megalakulása Somogybán Autóutak — éjjel Az új, népi karhatalom első küzdelmei 1944. december l-én délkelet felől léptek megyénk földjére a felszabadító szovjet csapatok első egységei. A szovjet sere­gek csapásai nyomán széthul­lott a horthysta fasiszta rend­szer — egész hatalmi és igaz­gatási apparátusával, rendőr­ségével, csendőrségével egye­temben. Az új, forradalmi helyzetben létrejöttek a de­mokratikus hatalmi és igazga­tási szervek, köztük a rendőr­ség is. Nagybajom körzetében még szóltak a fegyverek, ami­kor a város kommunistái és demokratikus érzelmű polgá­rai hozzáfogtak az új élet megindításához. Kaposvár felszabadításának első napjaiban, 1944 december elején az elemi közrend és közbiztonság feladatait a, szov­jet városparancsnokság *kom- mendáns egységei látták el. Velük együtt már szolgálatot teljesítettek a karszalagos munkások, akik később a lét­rejött demokratikus rendőrség magvát adták. Közülük ma is többen teljesítenek szolgála­tot a Belügyminisztérium kö­telékében, részben Somogy­bán, illetve Kaposváron. 1944. december 22-én megalakult Debrecenben a demokratikus ideiglenes nemzeti kormány. Törvényszerű volt, hogy új szellemű rendőrséget kellett teremtenie, amely alkalmas a sokrétű, bonyolult feladat meg­oldására, az új hatalom védel­mére, a közrend és közbizton­ság helyreállítására. Az új népi rendőrség létrehozása elsősor­ban a kommunisták vállaira nehezedett. A párt nagy fi­gyelmet fordított az új népi rendőrség megszervezésére. A Magyar Kommunista Párt so­mogyi szervezete már 1945. ja­nuár 5-én — az alakuláskor — tárgyalt a kaposvári rendőrka- pitányi állás betöltéséről. A párt javaslatára a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyetérté­sével a Nemzeti Bizottság 1945. január 10-i hatállyal dr. Szö- kendy János államügyészt ne­vezte ki. (1944. december 2-től 1945. január 10-ig Eperjessy László detektív vezette ideig­lenesen a rendőrséget.) A parancsnoki karban ott voltak a kommunista párt kül­döttei, de vezető tisztséghez jutottak a koalíciós pártok de­legálta antifasiszták is. Az új típusú rendőrségbe — egyéni elbírálás alapján — visszavet­tek régi rendőröket is, akik készek voltak szolgálni a köz­rend védelmét, az antifasiszta harcot. Zömében — bár he­lyenként még csendőrök is be­kerültek — munkások, pa­rasztok és (kisebb részben) ér­telmiségiek léptek az új rend­őrségbe. I A Magyar Kommunista Párt [ az 1945. január 23-i ülésén úgy döntött, hogy a fegyveres tes­tületekben a forradalmi erők túlsúlyának megvalósítása a népi uralom szabad politikai kibontakoztatásának egyik alapfeltétele. 1945. február 23-a utón a rendőrségnél átszervezések voltak a Nemzeti Bizottság határozatára. A rendfenntartó karhatalom megyei parancs­noka Benedek Géza őrnagy lett, majd 1945. május 18-i le­mondása után dr. Pápay Sán­dor rendőrfőtanácsos, törvény- széki bíró; a közigazgatási ősz-- tály vezetője dr. Csurgó Fe­renc ügyvéd, a bűnügyi osz­tályé Szojanovszky Ferenc, őr­személyzeti parancsnok pedig Torma Gyula és Győrffy Gyu­la. Az átszervezéssel összefüg­gő toborozással kapcsolatban dr. Szökendy János a követke­zőket jelentette; »A mai de- rriokratikus világban azt tu­dom jól, hogy az ország de­mokratikus vérkeringésében és ezzel kapcsolatosan a rendőr ség létszámában is az új, de­mokratikusan gondolkodó fia- taloknak ott a helye.-* 1945. március 23-án Kapos­váron létrehozták a politikai osztályt. A Kommunista Párt — így Kaposváron is — a ha­talomért vívott osztályharcban fontos szerepet szánt a politi­kai rendőrségnek, amelyet nem koalíciós alapon szerve­zett, így biztosította az egyér­telműen kommunista vezetést. Később ez tette lehetővé, hogy a munkásosztály államhatalmi eszközökkel is fel tudott lépni azokkal a népellenes erőkkel szemben, amelyek a társadal­mi haladás útjában álltak. A rendészsti szervek fő fel­adata a bűnözők, a helyenként fegyveresen garázdálkodók, a csempészek, a spekulánsok, a feketézők elleni harcon túl a háborús és népellenes bűnösök kézrekerítése, a demokratikus rendszer ellen fellépők ártal­matlanná tétele volt. «1945. áp­rilis 17-én a kaposvári kapi­tányság őrizetében volt a Szó- lasi-pártnak 79, az Imrédy- pártnak 17, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének 6. a Volksbundnak 65 volt tagja.« A harcban álló, de még ala­kulóban lévő rendőrség na­gyon nehéz körülmények kö­zött végezte feladatait, A szov­jet katonai parancsnokság ad­ta át nélkülözhető fegyvereit. Több esetben étlen-szomjan — egy rövid ideig fizetség nél­kül — látták el szolgálatukat az első rendőregységek. Sok segítséget kaptak azonban a szovjet katonáktól, akikkel többször is közösen végezték feladataikat. A rendőrök kö­zül többen áldozták életüket a közrend és közbiztonság hely­reállításáért. Hadd emlékez­zem meg itt Verbulecz Antal próbarendőrről, a nagykorpáéi rendőrbiztosság volt parancs­nokáról, aki szolgálatteljesítés közben hősi halált halt 1945. november 15-én. »Nevezett bá­tor és önfeláldozó példájával a százszázalékos és önzetlen kö­telességteljesítés ragyogó pél­dáját adta, amiért fökapitányi dicséretben részesítem és a vármegye fiatal demokratikus rendőrsége elé példaképül állí­tom- — közli 1945. december 18-án dr. Molnár Győző rend­őrfőtanácsos, Somogy megyei főkapitány. 1945. májusában létrejött a Somogy megyei Rendőr-főka­pitányság. Dr. Szökendy János főkapitány 1945. május 21-én kelt 1. sz. parancsában közli, hogy a főkapitány teendőit személyesen látja el, míg a fő­kapitány később kerül kineve­zésre. 1945. július 6-án 4. szá­mú főkapitányi parancsban dr. Molnár Győző közli, hogy a főkapitányság vezetését át­vette. A rendőrség egyik feladata a bujkáló fasiszták, háborús és népellenes bűnösök felkutatá­sa volt. E célból több razziát is szerveztek. »-1946. május 13-án a fiatal testület példát­lan arányú razziában megmu­tatta rátermettségét, erejét, öt vármegye területét zárták el, és átfésülték a bujkáló fasisz­ták, bűnözők paradicsomát, a Balaton környékét. Áz akció­ban Somogy, Zala, Fejér, Tol­na és Veszprém megyék egész személyi állománya részt vett. Az akció során mintegy 50 000 embert igazoltattak, 2124-et előállítottak. 253 személyt őri­zetbe vettek, köztük Koda György SS-századost és hét német katonát, három Nyugat­ról visszajött tömeggyilkos rendőrt, Gyalókai Kálmán őr­nagyot és több szökésben volt háborús bűnöst.« A háborús pusztítások okoz­ta gazdasági nehézségek egy­re gyorsuló inflációt okoztak. A gazdasági rendőrség példa­mutató eréllyel, eredményesen harcolt a spekulánsok és az infláció más vámszedői ellen. A Somogyvármegye így ír er­ről; -A rendőrség erélyes kéz­zel kíván belenyúlni azokba a gazdasági visszaélésekbe, ame­lyeknek — úgy látszik — Du­nántúlon Kaposvár a központ­ja. A gazdasági rendőrség munkája nem abban fog meg­nyilvánulni, hogy a munkás- asszonyok kosarába néz bele, hanem a párnázott autók mé­lyét s a gyorsteher-autószerel- vénveket fogja szemmel fi­gyelni:.« A rendőrség sajátos eszkö­zeivel védelmezte a földre­formtörvény végrehajtását. Lengyel folklór Somogybán Gorce EGY ÖRÄN ÄT kavargóit a zene, a tánc a színpadon, és a nézők tanúi voltak a lengyel hegyvidéki aratóünnep min­den szépségének. A népszoká­sok, a lengyel népdalok, tán­cok felejthetetlen élményt nyújtottak. Lengyelül szólt a dal, a magyar fülnek és szív­nek mégsem volt ismeretlen. Az aratóünnepek hangulatát idézte. A kammenyicai Gorce ének-, zene- és táncegyüttes eredeti lengyel folklórt hozott a somogyi színpadokra. Felejthetetlen az a tizenkét nap, amelyet a lengyel együt­tes nálunk töltött. A történel­mi múltú barátság új tarta­lommal telítődött, és valóság­ban élt. Szeptember elején ér­keztek Budapestre, majd So­mogyba. A lengyel csoportot a marcali fogyasztási szövetkezet hívta vendégszereplésre, a mesztegnyői Berzsenyi ének-, zene- és táncegyüttes lengyel- országi turnéjának viszonzása­képpen. A SZÖVOSZ, a KISZ központi bizottsága, illetve a Lengyel Paraszt önsegély Szövetkezetek és a Falusi If­júsági Szervezet varsói köz­pontja segítette elő ezt a cse­rét. Krakkótól nem messze fek­szik a Gorce hegyvonulat, amelyről a kammenyicai együttes a nevét kapta. Az itt élő emberek szívében, lelké­ben a hegyek szeretete él. Az együttes nagyon sok fesztivá­lon szerepelt már. Legnagyobb sikerét a Zakopanéban két éve rendezett nemzetközi fesztivá­lon érte el, ahol elnyerte az első díjat, az aranyfokost. Az együttest elkísérte somogyi vendégszereplésére a varsói Paraszt önsegély Szövetkeze­tek központjának kulturális osztályvezetője, Szofja Sikora is, valamint a Falusi Ifjúsági Szövetség varsái központjának kulturális osztályvezetője, Ed­várd Gobliotvszki. Hét alkalommal szerepeltek Somogybán: BalatonbogláTon a SZÖVOSZ-üdülőben a szöl- lőskislaki együttessel, Buzsá- kon a helyi népi együttessel, Mesztegnyőn a Berzsenyi ének-, zene- és táncegyüttes­sel, Kadarkúton a ladi kórus­sal, Balatonújlakon a somogy- sámsoni citerazenekarral, So- mogygesztiben önállóan. A művelődési házakban zsú­folt nézőtér fogadta őket. És a lengyel barátok is szívesen emlékeznek például a negy­ven rátétes ruhába öltözött kisdobosra, akik virágokkal köszöntötték őket Buzsákon. Mesztegnyőn a szüreti felvonu­láson a vendégek is lóra, fel­díszített kocsikra ültek, és szólt a dal végig a községen. Kadarkúton lengyel családok­kal találkoztak az együttes tagjai, Balatonújlakon pedig — régi lengyel szokás szerint — kenyérrel és sóval fogad­ták a vendégeket. A hetedik előadás mindig emlékezetes marad. A kadar­kúti műsor után Gerencsér Já­nos, a gyöngyöspusztai szociá­lis otthon igazgatója meghívta az együttest, hogy adjanak műsort az öregeknek. Nem utasították vissza a kérést. Az otthon egyik lakója fogadta őket: Málisewszky Vencel len­gyel mérnök, és sok öreg ült a nézőtéren hálás örömmel. Ellátogattak a vendégek Veszprémbe, Nagyvázsonyba. Tapolcára, Keszthelyre, Pécs­re, Szigetvárra, Badacsonyba és Kaposvárra is. A Gorca együttest és vezetőit fogadta a mezőgazdasági kiállításon Ko­vács Sándor, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese is. A FELEJTHETETLEN mű­sor elsősorban az együttes ve­zetőinek érdeme, Vojcsesák Anasztáziát, az együttes veze­tőjét, Paszony Henriket, mű­vészeti vezetőt és Duda Józse­fet, a zenekar vezetőjét örök­re szívébe zárta a lengyel folklórcsoport tagjaival együtt az előadások közönsége. Dévai Zoltán biztosította a közrendet a vá­lasztások alkalmával, kutatta a még bujkáló bűnözőket. 1948 márciusában fogták el azt a huszonöt tagú bandát, amely­nek tagjai felfegyverkezve, több bűncselekményt — köz­tük rablásokat — követtek el. A nehéz körülmények között szervezett testület tagjai kez­detben nem rendelkeztek meg­felelő szakmai ismeretekkel. Bár a hivatásszeretet sok min­denen átsegítette őket, ez egy­magában azonban nem volt elegendő. Később a Magyar Államrendőrséget létrehozó alaprendelet lehetővé tette a főkapitányságok részére, hogy tan osztályokat állítsanak fel. Kaposváron 1945. december 20-án már vizsgázott a£ első tanfolyam, amelyről a So­mogyvármegye így emlékezett meg: * ... Gyönyörű látvány volt a december 20-i vizsgája ennek az új, demokratikus rendőrségnek. A tanfolyam 150 hallgatója, akiket Somogy vár­megye különböző őrseire őrs­parancsnoknak neveztek ki, mutatta be katonai tudását és fenvAme^e^ségét.-* A két írunfráspárt egyesülé- j sével létrejött a munkásosz­tály egysége, amely megszilár­dította a munkáshatalom győ­zelmét hazánkban. Új korszak kezdődött népünk történelmé­ben: megkezdődött a szocializ­mus építése. Dr. Gelencsér István Az európai és amerikai statisztikákból kitűnik, hogy az éjszaka hekövetkező balesetek 30—40 százalékát ki lehetne küszöbölni, ha mindenütt olyan példaszerű lenne a kivilá­gítás, mint a München—Starnberg útvonal egyik szakaszán. NEVELÉSRŐL Család és óvoda A családi házban nem egy­szer azt látjuk, hogy a szülők maguk szoktatják rá kisgyer­meküket a rendszertelen élet­re. Egyszer korán fektetik le, máskor későn; egyszer korán van a vacsora, máskor eset­leg elmarad, csak egy darab lekváros kenyér pótolja. Gyor­san küldik ágyba a gyereket, s nem hagyják, hogy játékait elrakja; máskor »rendetlen rossz gyereknek« nevezik, ha nem rakja helyére a játékait. A kisgyermek ilyen légkörben nem ismeri ki magát. Ugyan­az a dolog egyszer jó, más­kor rossz, így sohasem tud­hatja, mit kell tennie, mit diktál a felnőttek szeszélye. Amikor a gyermek óvo­dába kerül, rendezett, sza­bályos idő­beosztás fogadja. Mindennek megvan a maga ideje. jPontos időben hozzák a tíz­órait, elrendezik a játékokat érmét. A nagyobbaknál a flSjbsok megterítik az asz­talokat, kiosztják a kenyeret és *f.«ávét. Mesét hallgatnak, versettjadalosjátékot tanulnak, rajzolnak, festenek. Nincs bi­zonytalanság, a gyerekek már előre tudják, hogy mit fognak csinálni. Az óvodai életnek ez a tudatos rendje megnyug­tató számukra. Azok a gye­rekek, akiket szüleik otthon is rendre, szabályos életbe­osztásra szoktattak, sokkal könnyebben hozzászoknak az óvodai élethez. Az óvoda sok feladatot vesz át az édes­anyától, édes­apától, de mégsem mindent. Az óvónő csak helyettesíti az édes­anyát. A családi környezet, a családi nevelés hatása, a szü­lők szerepének fontossága nem csökken az óvodába já­rás ideje alatt sem. Az óvoda nem pótolja a szülői házat, hiszen a család sem azt nyújtja a gyermeknek, mint az óvoda. De kiegészíthetik egymást. Az óvodás gyermeknek ál­talában 10—12 órai alvásra van szüksége; némelyiknek többre, másoknak valamivel kevesebbre. (De nem mindegy az, hogy hogyan adagoljuk ezt a 12 órai pihenést. »Ma későn feküdt le, hát majd holnap tovább hagyom alud­ni.í« — mondják a szülők. A fáradtságot, amit ,a késői fennmaradás, televíziónézés és vendégeskedés okozott, nem szüntetik meg azzal, ha másnap tovább alszik a gyer­mek. Hasonlóképpen a rend- szertelen étkezést, a kora reg­geli édesség szopogatást sem tudják helyrehozni. A rendezett életmód mel­lett a kis­gyermekben még másféle szokásokat, jó tulajdonságokat is kialakíthatunk. Megtanít­juk, hogyan kell önállóan öl­tözködni, vetkőzni, hogyan kell a levetett ruhát szép ren­desen összehajtani. Megtanít­juk, hová és hogyan kell este a játékokat elrakni. Minden gyermeknek legyen meg ott­hon a maga sarka (vagy leg­alább fiókja), ahová a holmi­ját elrakhatja. Ami ilyen ko­rán szokássá vált, azt egész életre magával viszi. Rászok­tatjuk közben a társas együtt­élés szabályaira is. Az udva­rias beszéd kialakításában döntő szerepe van a szülők és nagyszülők személyes pél­damutatásának. A gyakorlatban nem men­nek a dolgok olyan egysze­rűen, ahogy elképzeljük. A Lassan, gonddal fésülkö- dött. Egy tincs mindig előre- ugrott. Először próbálta visz- szanyomni a helyere, aztán rájött — egész hatásos így. Hagyta. Elővette az expandert, rán­tott néhányat, csak úgy ro­pogtak a csontjai. Érezte, feszül a bőre, hátát vörösre súrolja a gumi. Ug­rott néhányat. Aztán a tükör elé állt. Tenyerét odatartotta az álla alá, összehúzta a sze­mét, és nézte magát, sokáig. Aztán kacsintott egyet, és ne­vetett sokáig. Csengetett a postás. — Ez mégiscsak szemtelen­ség! Műkedvelők közé? Pi­maszság. Ezek nem ismernek tiszteletet. Én a Kábelek Da­lában?! Együtt a bérelszámo­ló szavalókkal? És ingyen! Eltépte a levelet. Aztán elindult. Méltóságteljesen lépkedett végig az utcán. Szembenézett a nappal, a nőkkel. Egy futó pillantással a kirakatokkal. gyermekek sem egyformán kezelhetők, de ha kezdettől fogva jó szokásokkal alapoz­tuk meg a gyermek életét, ha alapvető dolgok miatt — étke­zés, alvás, magatartás, közös­ségi szokások — nem kell ál­landóan harcolnunk vele, ak­kor könnyebben megszokja az óvodai életet is. A család és az óvoda, a szülők és az óvónők között a legnagyobb bizalom és egyetértés szüksé­ges ahhoz, hogv a gyermeket a kisebb-nagy óbb zökkenőkön átsegítsék. Mindig fontos alapelv ez, de leginkább az óvodába járás első heteiben. Mit jelent ez az együttmű­ködői? — Néha elég csak az óvónőhöz intézett néhány ér­deklődő szó a gyermekről, máskor komolyabb megbeszé­lések szükségesek és vitás kérdésekben a közös megálla­podás. Az elkövetett nevelési hibák megvitatása, az óvónő tanácsának megfogadása. Bíz­zanak a szülők az óvónőben! Támaszkodjanak rá a gyer­mekük nevelésében, és támo­gassák munkáját a jó szoká­sok kialakításával. Az öltözőben elővette a sminkes dobozt. Lassan, ala­posan kente a festéket, sokáig igazgatta a helyke fekete ba­juszt. Közben többször nézett a tükörbe — töprengön, aláza­tosan, fennhéjázóan, leki­csinylőén, diadalittasan, má­morosán, életuntán ... És a mikrofon: — Színpadra! Érezte a deszkák lehelletét. Lent a nézőtér csöndes sötét tömege. Vakít a reflektor. Egy gúnyos mosoly: ah, kábe­lek dala, mit nekem! Aztán szívszorongás. Olivier is érzett ilyesmit fellépés előtt. Na most! Ott állt a fényben, a ra­gyogásban. Lent a sötét tö­meg, fönt a reflektorok, még följebb a zsinórpadlás. Nem* oda mégsem szeretett nézni_ Szóval reflektorok — és fe­szültség. Mély lélegzetet vett, meg­hajolt és szólt: — Tálalva van! Tröszt Tibo# Napirend az óvodában Szülők az óvodáért Az önállóságért Dr. Vincze Tiborné *4 szerep Bizalom és egyetértés SOMOGYI NÉPLAP MttrtWt, 1978. szeptember 21. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents