Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK Békés egymás mellett élés — békés együttműködés „Küzdünk a különböző! társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Ennek szellemében fejlesztjük kapcsolatainkat a kapitalista országokkal.« A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a X. kongresszusra készített irányelvei szabnak így irányt a magyar külpolitikának. Az elv feltétlenül helyes, de megvalósítása nagyban függ értelmezésétől. Márpedig ezen a téren tapasztalható bizonyos félreértés, sőt szándékos félremagyarázás is. A félreértés abból táplálkozik, hogy a békés egymás mellett élést egyesek olyannyira békésnek tekintik, hogy annak jegyében mindenféle harcról — az osztályharcról is — készek lemondani. Mások szerint a békés egymás mellett élés pasz- szív várakozás a kapitalizmus elhalására, vagy éppen behó- dolás az imperializmus előtt. Akadnak, akik a békés egymás mellett élést — helyesen — az osztály harc sajátos formájának tekintik, ezzel szemben viszont nem értik, miért szükséges együttműködni a tőkés országokkal. A marxizmus—leninizmus, s így a békés egymás mellett élés lenini elveinek a nemzetközi munkásmozgalomban megtalálható bal- és jobboldali torzítói tudatosan ferdítik el a lényeget. A baloldali opportunisták szerint a szocializmus győzelme — a kialakult erőviszonyok közepette — elengedhetetlenül megköveteli a két világrend- szer általános összecsapását, a háborút, s mindenki, aki ezt el akarja kerülni — tehát békés egymás mellett élést akar — elárulja a forradalom ügyét. Nyilvánvaló, hogy a marxisták —leninisták elutasítják ezt a nézetet. A szocializmus győzelmének ugyanis egyáltalán nem feltétele a háború. Az erőviszonyok számunkra kedvező változásából nem az következik, hogy félre kell dobnunk a békés egymás mellett élés politikáját, hanem ellenkezőleg: nagyobb erőnk segítségével rá tudjuk kényszeríteni a tőkés világot a békés egymás mellett élésre. A jobboldali opportunisták viszont a békés egymás mellett élés politikáját az államközi kapcsolatok körülhatárolt területéről átviszik a két világrendszer viszonyának minden szférájába, az ideológiák területére is, ahol pedig semmiféle békés egymás mellett élés nem lehetséges. A békés egymás mellett élés elveit meg kell védenünk a burzsoá rágalmakkal szemben is, amelyek — a lényeget kiforgatva — «kényszerű takÁrvízs műszakokkal Tizenegymillió tégla SOHA ILYEN NEHÉZ éve nem volt még a téglaiparnak! A hosszan elnyúló tél, a rendszeresen fagypont alá süllyedő hajnali hőmérséklet miatt a nyersgyártás országszerte csak április közepén indulhatott meg. A néhány hetes késés csak a kisebbik baj volt. Május végén, június elején bekövetkezett az árvíz, és a több milliós Szabolcs megyei károk helyreállítása — úgy tűnt — megoldhatatlan feladatok elé állítja a tégla- es cserépipart. Az erők teljes összefogására, összehangolására volt szükség. Így történt ez a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat esetében is. A téli nagyjavításokat igyekeztek gyorsított ütemben végezni, hogy minél előbb — lehetőleg még március közepén — el tudják kezdeni a nyersgyártást. Az említett okok miatt azonban erre csak később került sor. Ahogy megérkeztek az árvízről az első hírek, a vállalat vezetői — számolva a következményekkel — elrendelték a túlórákat a termelés növekedése érdekében. Roppant megterhelés hárult a téglagyári dolgozókra. Nemcsak a rendszeres túlórázások és árvízi műszakok miatt (tizenhárom szabad szombaton és tizenhat munkaszüneti napon dolgoztak a vállalat téglagyáraiban), hanem azért is, mert állandó létszámhiánnyal küzdöttek. A megnövekedett munkát, a múlt évi termelés túlszárnyalását tulajdonképpen háromszáz fős hiánnyal küz- dötték végig. Az ország téglaiparának ugyanis 70 millió téglát kellett legyártani — ennyi volt a szükséglet. Kezdetben zömmel a tiszántúli gyárak szállítottak, de később az ország mmden gyára bekapcsolódott, így a somogy—zalaiak is. MA M4R JÓLESŐ érzéssel tekintenek az elmúlt időszakra: a kemény, de hasznos munka örömével. A vállalat ezer- hétszáz vagonban, összesen ti- zenegv millió k'sméretű téglát szállított. Ezt a mennyiséget az időjá”ás okozta egyhónapos lemaradás, komoly mun- kaerőhiánv és kapacitásbővítés nélkül gyártották. A vezetőséevá1 asztó taggyűléseken egvre több szó esik arról a hatalmas küzdelemről, amelyet a téglagvári dolgozók végeztek. Nem egy esetben a kemencéknél dolgozók 50—60 fokos melegben végezték munkájukat. Ugyanakkor mind többen mutatnak rá: egyre kevesebben hajlandók ebben a nehéz fizikai munkát követelő iparban dolgozni. A taggyűlések visszatérő témája a fejlesztés, a komoly testi erőt igénylő munka megszüntetése. Űj, automatizált berendezések, korszerű technológiák bevezetésére lenne szükség. Ezek nélkül kétséges, hogy a téglaipar hosszabb távon meg tudjon felelni a fokozódó követelményeknek. Ezzel szemben évről évre csökken a fejlesztési alap. a tégla jelenlegi ára mellett egyre nehezebb a nyereségkáo- zés. Feltétlenül megoldást kellene találni, azokkal a szervekkel összefogva, akiknek lehetőségük és beleszólásuk van. hogy rövid időn belül végrehajthassák fejlesztési elgondolásaikat. öt év alatt négyszázezer lakás. A terv nagyszerű, csak az kérdéses, hogy a tégla- és cserépipar intenzív fejlesztése nélkül megvalósulhat-e a program. Annak ellenére, hogy a házgyárak és poligonüzemek létrehozásával gyorsítják az építkezések ütemét, a tégla még mindig az egyik legfontosabb alapanyag. (Miként ezt a fejlettebb országok példája is bizonyítja.) A negyedik ötéves tervben a Somogy—Zala megyei vállalat is új gyárakat szeretne építeni, és olyan jelentős rekonstrukciókat tervez, amelyek részint megszüntetik a nehéz fizikai munkát, részint pedig a modern technológiai követelményeket is figyelembe veszik. K APÓSVA HON negyvenmi 1- V6 kisméretű téglát előállító úi gyár fog épülni, ugyancsak új gvárat terveznek Lenti környékén is. A nagykanizsai gvárat korszerűsítik, s átt-úrn^k a gáztüzelésre itt is. Balaton- szentgyörgyön és Kőröshegyen is. A gyárakban még folyik a munka. Október végéig befejeződik a nyersgyártás, és minden remény megvan arra, hogy az 1969-ben termelt 204 millió helyett 218 millió téglát állítson elő a vállalathoz tartozó harminegy téglagyár. Ilyen körülmények között ez minden elismerést megérdemel. Csupor Tibor tikának« vagy »az igazi szándékokat leplező politikának« próbálják feltüntetni törekvéseinket. A magyar külpolitika felfogása szerint a békés egymás mellett élés a kapitalizmus elleni harcnak olyan formája, amely háború nélkül kíván eljutni a szocializmus világméretű győzelmének kivívásához. Fegyverek helyett politikai, diplomáciai, gazdasági, tudományos, ideológiai — tehát nem katonai — síkon igyekszik harcolni. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elve persze nem alkalmazható, a elnyomók és elnyomottak, a gyarmattartók és a gyarmatok viszonyára. A háború elkerülésére tett erőfeszítéseink nem mondanak ellent honvédelmünk erősítésének, és annak sem, hogy szükség esetén fegyverrel segítsük az imperializmus ellen küzdő népeket. A békés egymás mellett élés esélyét csak növeli, ha az imperialista mesterkedéseket megfelelő katonai erő tartja kordában. Politikánk megvalósításához, céljaink eléréséhez szükség van arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között egyenjogú, a kölcsönös előnyökre és érdekekre épülő politikai, gazdasá- , gi és kulturális kapcsolatok épüljenek ki. A békés egymás mellett élés tehát nem passzív állapot, hanem aktív együttműködés — ezt akarjuk elérni az államok mind szélesebb körében. A gyakorlatban ez nem más, mint minden gazdasági diszkrimináció megszüntetése, hosszú lejáratú szerződésekben biztosított előnyös kereskedelem, ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi kooperáció, tudományos együttműködés, közös kutatás; az eredmények, tapasztalatok kicserélése, kulturális együttesek, művészek, kiállítások, kiadványok cseréje és így tovább. Ezeken túlmenően politikai jellegű együttműködésre is törekszünk. Ez lehetővé teszi a párbeszédet a szocialista és a kapitalista országok vezetői között a nemzetközi politikai problémák megvitatását és megoldási módozatainak kialakítását. Az atomcsend- és atomsorompó- szerződés — és sok más megállapodás — legutóbb pedig a szovjet—nyugatnémet szerződés bizonyítja a tárgyalásos módszer eredményességét. Tisztában kell lennünk persze azzal, hogy míg a szocialista országok az államközi kapcsolatokat a szocializmus érdekében igyekeznek felhasználni, a kapitalista országok a tőkés rendszer pozícióit próbálják erősíteni ezen az úton. Ez azonban nem homályosit- hatja el azt, hogy a két rendszer országainak normális, államközi kapcsolataiból a szocializmus és a béke erői sok hasznot húzhatnak. A szocialista országok felhasználhatják a kapitalista piacot árucikkeik elhelyezésére, fontos árucikkek beszerzésére, technikájuk fejlesztésére. A különböző tárgyalásokon megismerhetik és befolyásolhatják a tőkés körök politikáját, elszigetelhetik a legagresz- szívabb imperialista csoportokat. A széles körű kapcsolatok auláimat adnak arra, hogy a kapitalista országok lakossága a valósághoz híven ismerje meg a szocialista országok életét, ezáltal hitelét veszti a hamis burzsoá propaganda. Jelentős előnyökkel jár a békés együttműködés a kapitalista országok számára is. A szocialista országok piacai kedvező lehetőségeket nyújtanak a tőkés cégeknek, s a tárgyalások segítik a tőkés országok vezető körein belül azokat, akik számot vetnek a világ új erőviszonyaival, a szocialista országok növekvő erejével, hajlamosak reálisan közelíteni a nemzetközi problémákhoz, s ezeket a békés egymás mellett élés szellemében megoldani. A népek közeledése pedig egyetemes érdek mert ez a béke egyik igazi biztosítéka. P. T, Csokonyavisontai jegyzetek Ami a barcsi járásban a szemlélődőt megragadja, azt legtömörebben így lehetne kifejezni: faluszeretet. Pedig rnás a községek múltja, gazdagsága, sőt nemegyszer nemzetisége is. Mégis. A legkisebb faluban — például So- mogytarnócán vagy a nagyobbak közül Háromfán — azt tapasztalja az érkező, hogy nemcsak belülről szép a porta, hanem mindaz bővelkedik az egyszerű hétköznapok teremtette esztétikumban, amely a falu közös portájához tartozik — az utca például. Csokonyavisontán gömbakácok szegélyezik az utcát. Ügy látszik, az egykori eperfa — somogyiasan: szödörfa — helyett ez szebbnek »találtatott«. Csokonyavisontán tavaly százötvenezer forint értékű társadalmi munkát terveztek, és amit végeztek, meghaladja az egymillió forintot. Derűsen optimista ember Marton Lajos. a tanácselnök. Érthető a bizakodása. Amit szeretnének (sorrend nélkül): bolt, benzintöltő állomás, klubkönyvtár, korszerű világítás, művelődési ház. Amit a legsürgősebbnek tartanak — a klubkönyvtár. És ami »legalább« olyan fontos, mint a klubkönyvtár, az a falu tanácsának a szemlélete — »mellékállásügyben« Mert a könyvtárat és a művelődési központot el lehetne látni mellékállásban is. De másként gondolkodnak a tanácsi vezetők. Tudott dolog, hogy lehet alkalmazni könyvtárost is főállásban meg művélödésiköz- pont-igazgatót is. »Egész embert kívánó feladatok ezek már« — mondta az elnök. S mindjárt hozzátette, hogy jogosan nagyobb a felelősség és az elvárás is, hiszen van mit szervezni és van miért szervezettebbé tenni a kulturális életet. Gazdálkodik a tanács. A fürdő állandó beszédtéma, és közüggyé nőtt Csokonyavisontán. A parcellázott telkek jól jövedelmeznek a községnek — átvitt értelemben is — lehet alapozni erre. Több mint húszévi működés után végre gyógyfürdővé nyilvánították a nyáron Csokonya- visontát. A víz — íluőrtartalma miatt — kiválóan alkalmas palackozásra és felhasználható még a fogkrémkészitéshez is. Ezek csak lehetőségek. És biztató, hogy a fantázia nemcsak abban az irányban csapon g, hogy mit lehetne ebből csinálni, hanem abba is. hogy miből. Gazdálkodik a tanács. Az egészségügyi ellátottságról, helyzetről érdeklődtem még a községben. Két körorvosi körzetben fogadják a helybeli és az érkező betegeket. Üresen áll még a fogorvosi lakás — őszre ígérik az orvost. Amit szeretnének: egy új orvosi tanácsadó építése. A társadalmi munkából kiveszi részét itt is a falu. Ha az ember a tevékenység részleteit iobban szemügyre veszi, nem is csodálkozik az egymilliót meghaladó munkán. Inkább természetesnek találja, és érthetőnek ... T. T. Elkészült % A százezredik olajkályhát készítették el a héten a Mechanikai Művek marcali telepén. Ebben az évben 170 000 kályhát gyártanak; az elmúlt évhez képest megkétszereződött a termelés, mert egy új szerelőszalagot és egy festőüzemet is működtetnek. Négyezer kályhát szállított az üzem az árvíz sújtotta területek iskoláinak. százezredik olajkályha Ponthegesztővel gyorsan megy az összeállítás. Az űj festőben égetik a kályhák oldalfalait. Csomagolják a kályhákat. Várják a műtrágyát, vetnek Taranyban Négyszáznyolcvan hold kukoricát kell betakarítani az idei őszön a taranyi Május 1. Termelőszövetkezetben. Jó termés ígérkezik. A levelek azonban zöldek még, szép időre van szükség a beéréshez. Hat traktor szánt, végzi a talajmunkákat az őszi kalászosok alá. Két gép műtrágyát szór. A múlt héten kezdték meg a vetést. Gondjuk a vetőmaghiány. A Dombóvári Vetőmagtermeltető Vállalat rozsot nem tudott biztosítani számukra, helyette Libelulla búzát ajánlott. A taranyiak területe azonban nem alkalmas ennek vetésére és érlelésére. A napokban várnak öt vagon műtrágyát, ez pillanatnyilag kielégítené a műtrágya szükségletüket. Német félkombájnnal végzik a burgonyaszedést. 144 holdon kell ezt a munkát elvégezniük. Egy másik kom- bájnukat Faun-adapterrel szerelték fel, segít a silózásban egy magyar gyártmányú silózó és egy Orkán-gép is. A női munkaerőt a kertészetben foglalkoztatják jelenleg. A lányok és az asszonyok a paprikát szedik. Rendszeresen 260 ember dolgozik a Május 1. Termelőszövetkezetben. SOMOrGYI NÉPLAP Ciafi törtök, 1970. szeptember 24. 3
