Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

Beiktatták hivatalába az új libanoni elnököt Tegnap ünnepélyes külsősé­gek között iktatták be hivata­lába Szolimán Franzsiét, a Li­banoni Köztársaság újonnan megválasztott elnökét. Frandzsie nyilatkozott kö­vetendő politikájáról. Ez a ba­ráti államokkal való együtt­működésen és az arab orszá­gokkal való teljes szolidaritá­son alapul majd — mondta Kijelentette, hogy Libanon tiszteletben tartja az Arab Li­ga és az ENSZ alapokmányát. A palesztinaiak ügyéről úgy nyilatkozott, hogy Libanon hisz a Palesztinái gerilla-ak­ciók fontosságában, és erőfe­szítéseket kíván tenni a pa- 1 esz£maiak jogainak helyreál­lítása érdekében, különös te­kintettel Dél-Libanom problé­máira. (MTI) Összeurópai gazdasági együttműködést Jurij Zsukov sajtókonferenciája »A Szovjetunió nem tagad­ja a Közös Piac realitását, ám az a véleménye, hogy az Euró­pai Gazdasági Közösség önma­gába zárkózó egység, amely nem segíti elő valamennyi eu­rópai ország között a gazdasá­gi együttműködést« —- jelen­tette ki. kedden este Jurij Zsu- kov Bonnban egy sajtókonfe­rencián. Zsukov, a moszkvai Pravda vezető külpolitikai publicistá­ja, a Legfelsőbb Tanács kül­ügyi bizottságának elnöke egy szovjet—nyugatnémet parla­menti vegyesbizottság létesíté­séről folytat tárgyalásokat az Binii asszony nyilatkozata A Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nya síkraszáll amellett, hogy még az amerikai csapatok ki­vonása előtt megkezdődjenek a tárgyalások a vietnami prob­léma politikai rendezéséről a saigoni kormányzat képviselői­vel. Énnek a kormányzatnak azonban nem lehet tagja sem Thieu jelenlegi elnök, sem Ky alelnök, sem pedig Khiem mi­niszterelnök — jelentette ki I Párizsban, Nguyen Thi Binh 1 asszony, a DIFK külügymi­nisztere, az ideiglenes kor­mány Párizsban tárgyaló kül­döttségének vezetője. Nyilat­kozata azon a villásreggelin hangzott pl, amelyen az angol —amerikai sajtótársaság meg­hívására vett részt. Az ideiglenes forradalmi kormány már felvette a kap­csolatot az összes dél-vietnami politikai mozgalommal és val­lási irányzattal — mondotta Binh asszony, majd újságírók kérdéseire válaszolva kijelen­tette, hogy kormánya semmi­lyen körülmények között sem lép érintkezésbe Nguyen Cao Kyvel, az alelnök tervezett pá­rizsi látogatása idején. (MTt) NSZK-ban. Sajtóértekezletén, ahol többek között az EGK- val kapcsolatos kérdésekről beszélt, jelezte, hogy a Szov­jetuniónak nem áll szándéká­ban diplomáciai képviselőt küldeni Brüsszelbe, az EGK- intézményekhez. »Nem óhaj­tunk az Európát megosztó po­litikai határvonal mellé még gazdasági határvonalat is húz­ni« — mondotta. A Szovjetunió célja széles, összeurópai gazdasági együtt­működés kialakítása. Adenauer és Robert Schu- man »kis Európájával« szem­ben Zsukov felvázolta egy '»nagy Európa« képét, amely­ben nagyszabású gazdasági együttműködés-valósul meg, és amely — gazdasági potenciál­ját tekintve — felülmúlja az Egyesült, Államokat. Nyugat-Berlin kérdéséről ugyancsak beszélt Zsukov. Fél­reérthetetlenül leszögezte, hogy a Szovjetunió visszauta­sítja az NSZK és Nyugat-Ber­lin politikai uniójának gondo­latát. »Nemcsak a Szovjetunió, a három nyugati nagyhatalom — az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország — sem kívánja úgy kezelni Nyu- gat-Berlint, mint a szövetségi köztársaság részét.« (MTI) Giri elnök Moszkvában Giri államelnök (középen) Kurbanov üzbég miniszterelnök (balról) és Klicsev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökhelyettese (jobbról) kíséretében. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Dmit- rij Poljanszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese a Kremlben teg­nap találkozott Giri indiai el­nökkel. Mint ismeretes, az in­diai államfő hétfő óta a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége és a szovjet kormány meghívására hivatalos látoga­táson van a Szovjetunióban. /VM­memorandum Berlinben tegnap nyilvános­ságra hozták annak a memo­randumnak a szövegét, ame­lyet a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma az UNESCO végrehajtó tanácsának elnökéhez juttatott el, s amelyben az NDK felvé­telét kérte az ENSZ nevelési, tudományos és kulturális szer­vezetébe. A memorandum hangsúlyoz­za, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságnak az ENSZ alapelvein és a potsdami meg­állapodás határozatain nyugvó békepolitikája teljes mérték­ben megfelel az UNESCO cél­kitűzéseinek. (MTI) KAMBODZSA Harcok Taing Kauknái A UPI amerikai hírügynök­ség — saját keddi jelentésé­nek ellentmondva — szerdán arról számolt be, hogy a kam­bodzsai népi erők még mindig tartják Taing Kauk falut. A falunál több mint egy héttel ezelőtt bekerítették a kor­mánycsapatoknak azokat az alakulatait, amelyek »a kam­bodzsai háború legnagyobb of- fenzívája« keretében a Phnom Penh és Kompong Thom kö­zött húzódó országutat pró­bálták megtisztítani a népi erőktől. A szerdai legfrissebb hírügynökségi jelentések sze­rint az összecsapások továbbra is Taing Kauknái zajlanak le. A v Phnom Penh-i főparancs­nokság ejtőernyősöket doba­tott le a falutól mintegy nyolc kilométer távolságra. Kedden és szerdán egy má­sik kambodzsai országút men­tén — a Saigon és Phnom Penh között húzódó egyes szá­mú főközlekedési útvonal kör­zetében — is folytatódtak a harcok Tüntetés Koppenhágában Leningrádból Párizsba Li Kwng-Ju, Singapore miniszterelnöke tegnap eluta­zott g. Szovjetunióból. Elutazá­sa előtt nyilatkozatot adott a szovjet rádió és a Novosztyi sajtóügynökség tudósítóinak. Elmondotta: a szovjet veze­tőkkel folytatott beszélgetései során azt tapasztalta, hogy mély megértést tanúsítanak a Singapore előtt álló problé­mák iránt. Arra a kérdésre, hogy Sin­gapore milyen álláspontra he­lyezkedik, az ázsiai kollektív biztonságra vonatkozó javasla­tokkal kapcsolatban, Li Kuang-jy így válaszolt: "-Mi mindenkor pozitív érdeklődést tanúsítottunk ez iránt a javas­lat iránt, és üdvözölnénk a dél­kelet-ázsiai béke és biztonság megszilárdítása módozatainak további felderítését«. PÁRIZS Li Kuang-jú tegnap Lenin- grádból Párizsba érkezett. (MTI) Harc az indiai földért India modern történelmé­nek legnagyobb földfoglalási mozgalma zajlott le nemrég. Az országutakon százezer­számra vonultak a föld nélküli parasztok, s a világrésznyi or­szág 17 állama közül tízben földesúri földterületet foglal­tak el. Pillanatnyilag 32 000 hektárra teszik az ily módon paraszti kézbe ragadott földek mennyiségét. E hatalmas mozgalom mér­legének megvonásához minde­nekelőtt annak politikai tar­talmát és a mozgalom mögött álló gazdasági tényeket kell mérlegelni. Politikailag a földfoglaló mozgalom olyan időpontban robbant ki, amikor az Indira Gandhi asszony által vezetett kormány — még az uralkodó Kongresszus Párt egy erős frakciójával is szembefordulva — a radikális reformok útjá­ra lépett. Még pontosabban megkísérli valóságra váltani az elvben már több mint egy évtized hozott — de papíron maradt — reformhatározatot, így került sor az államosítá­sokra, majd a maharadzsák előjogainak eltörléséről szóló törvény teljes érvényesítésé­re. Indira Gandhi kormánya hasonlóan pozitív szándékokat táplál a földreform ügyében is. Ebben az értelemben a mos­tani földfoglaló mozgalom, amelyet India baloldali párt­jainak koalíciója, s ezen belül az indiai kommunisták támo­gattak és szerveztek — volta­képpen alulról jövő tömegtá­mogatást jelent, amely meg­könnyítheti a kormány pozi­tív szándékainak érvényesülé­sét. Mindezt az is bizonyítja, hogy a mozgalom szervezői kifejezetten kerülnek minden erőszakot, s a hatalom oldalá­ról a rendőrség beavatkozása is korlátozott. A több százezer embert megmozgató földfoglalás során a felkorbácsolt szenvedélyek ellenére is mindössze négy haláleset történt. A mozgalom nagy jelentősé­ge abban áll, hogy az indiai baloldal talán első ízben tud­ta megmozgatni ilyen aá- nyokban és ilyen fegyelmezet­ten a föld nélküli tömegeket a reform következetes végre­hajtására. Figyelembe kell venni azonban a mozgalom korlátáit és a külső erők részéről fenye­gető veszélyeket is. Ami a korlátokat illeti; a* alapkérdés az, hogy az indiai földbirtokrendszert nem az igazi nagybirtok jellemzi. Har­mincöt holdnál nagyobb birto­ka csak a lakosság 1 százalé­kának van. Ök tartják kezük­ben a megművelt földterület 12 százalékát. A földek 40 szá­zalékán kis- és törpebirtoko­sok gazdálkodnak, akiknek földterülete kisebb 2,5 hektár­nál. A legnagyobb politikai fe­szítő erőt azonban a mintegy 32 millió föld nélküli mező- gazdasági munkás képviseli. Ebből világosan látszik, hogy a földreformnak nagyon is szűk határai vannak: valójá­ban nincsenek olyan mam- mutbirtokok, amelyeknek fel­osztásával az országban telje­sen ki lehetne elégíteni a föld­éhséget. A feszültséget az eny­híthetné, ha a földreformban megszabott földtulajdon-ma­ximumot az egyes ál amok kormányai valóban be tar a- nák. A mostani földfoglaló mozgalomnak tulajdonképpen ez a célja. Ami a veszélyeket illeti: részben éppen abban gyöke- redznek, hogy az említett kor­látok miatt India jelenlegi társadalmi viszonyai között fizikai lehetetlenség a föld­kérdés teljes rendezése. Ezt használják ki azok a szélső- baloldali anarchista csoportok, amelyek — sokszor a kínai po­litika nyílt támogatásával — a földfoglalási mozgalmat a fegyveres erőszak útjára akar­ják terelni, és a »megoldást« a bérlők és földtulajdonosok le- gyilkolásában látják. A pa­rasztok jogos és szenvedélyes elkeseredettségét ugyanis a maoisták a maguk politikai céljainak szolgálatába igyekez­nek állítani! Az indiai kommunisták elhatárolják magukat ezektől a módszerektől; következetesen hangsúlyozzák a földfoglaló mozgalom legális jellegéi,, s azt, hogy célja a voltaképpen már meghozott földreform-tör­vények következetes végre­hajtása. Ennek a helyes maga­tartásnak a mozgalom céljain túlmenő politikai jelentősége is van: erősítheti Indira Gan­dhi helyzetét a kongresszus jobbszárnyával szemben, és a felelősségteljes baloldali erők befolyását az indiai politika soron következő, nehéz és bo­nyolult küzdelmeiben. — le — Schiller és Leussink Kölcsönös gazdasági érdekek Tovább folynak a tüntetések Koppenhágában a Világbank és a Nemzetközi Pénzügyi Alap képviselőinek értekezlete -lien. Képünkön: A tüntetők rendőri motorkerékpárokat gyújtottak fel a Royal színház előtt, ahol a küldöttek tiszteletére díszelőadást tartottak. I (Telefotó: AP—MTI—KS) Tegnap a késő esti órákban Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter vendégeként Moszkvába érke­zett Kari Schiller, az NSZK gazdaságügyi minisztere. A szovjet—nyugatnémet szerző­dés aláírása óta Schiller a második nyugatnémet minisz­teri látogató a Szovjetunióban. Miközben Hans Leussink, a bonni kormány tudományos ügyekkel foglalkozó miniszte­re továbbra is tárgyalásokat folytat szovjet partnereivel a két ország műszaki-tudomá­nyos együttműködése lehvtő- geinek kitanintása és valóra váltása céljából, hasonló — de. kollégájánál mindenképpen je­lentősebb — gazdasági—külkereskedelmi »felmérési akció« vár a nyugatnémet gazdasági élet »karmesterére« a szov­jet fővárosban. Patolicsev és Schiller régi ismerősként ülnek le a tárgya­lóasztalhoz: kettőjük megbe­szélései döntő szerepet ját­szottak a milliárdos nagyság- rendű földgázcsőügylet létre­jöttében. Szovjet és nyugatnémet megfigyelők között nincs vita abban, hogy a két ország egy­más közötti árucsere for'alma, kooperációs tevékenysége jó­val alatta marad a kiaknáz­ható lehetőségeknek. Ugyan­akkor szovjet részről bíztató fejleményként értékelik, hogy a politikai realitások elis­merésével párhuzamosan í utat tör az NSZK-ban a gazdasági realitások felis­merése is. A nyilvánvaló gazdasági ér­dekek ellenére bizonyos nyugatnémet és óceánon túli kőről' tovább­ra is igyekeznek mestersé­ges akadályokat gördíteni a kölcsönösen előnyös szovjet—NSZK gazdasági együttműködés fejlesztésé­nek útjába. A revansista ultra-jobboldali körök szócsöve, a Springer- sajtó valóságos propaganda- háborút indított a Szovjetunió­val szembeni »diszkrimináció« fenntartása érdekében. Nem tekinthető normálisnak az a tény sem, hogy az 1963-ban le­járt szovjet—nyugatnémet ke­reskedelmi megállapodás fel­újítására L. nem a szovjet fél hibájából — mind ez ideig nem kerülhetett sor. Aligha kétséges, hogy a moszkvai szerződés, de főleg annak bonni ratiíikálása ked­vezően hathat a két ország sokoldalú gazdasági kapcsola­tainak és együttműködésének visszafogottságtól mentes ki­bontakoztatására. (MTI) Botrány a Bundestagban A bonni kormány és az el­lenzék közötti ellentétek teljes hevességükben robbantak ki szerdán a Bundestag-ban, ami­kor Möller pénzügyminiszter beterjesztette az 1971. évi költ­ségvetést. A pénzügyminiszter egy megjegyzése után a CDU/ CSU képviselői testületileg ki­vonultak az ülésteremből, és rövid tanácskozás után a mi­niszter lemondását követelték. A Bundestag elnöke és Brandt kancellár később »béketárgya- íást« folytatott az affér elsi­mítása végett. Möller pénzügyminiszter másfél órás beszédben indokol­ta meg a több mint 100 mil­liárd márkás költségvetést, amely mintegy 12 százalékkal magasabb a* ideinél. A CDU/CSU képviselői ál­landó közbekiáltásokkal igye­keztek megzavarni a pénzügy- minisztert. A botrány akkor robbant ki, amikor Möller egy közbekiáltásra azt válaszolta: »Azok, akik a két világhábo­rúért és az azokat követő inflá­ciókért felelősek, szellemileg közelebb állnak a CDU/CSU- hoz, mint az SPD-hez«. Herbert Wehner, az SPD képviselői csoportjának elnö­ke az incidens után kiadott nyilatkozatában aláhúzta: sen­ki sem akarja a CVU/CSU-t a nemzeti seocíaVstákknl össze­hasonlítani. a pénzügyminisz­ternek sem ez volt a szándéka. A CUU-nak, különösen ne^ig a CSU-nak azonban egyszer mér egyértelmű választ kellett adni. SOMOGY! NÉPLAP Csütörtök, 1970. szeptember M ) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents