Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
Nevelésről T udás és o A tanulók értékelésének egyik alapvető követelménye volt minden, korban, hogy a gyermek tudása, jártassága a tanult ismeretekben, azok alkalmazásában — és az osztályzat — azonos minőségű legyen. Egyszerűbb szavakkal: a jó, vagy gyengébb osztályzat pontosan feleljen meg valódi tudásának... Ezt az alapvető szabályt ma is jól ismeri Okok minden nevelő, és alkalmazza is. Mégis gyakran támad vita, szülő és nevelő között, de ha nincs is vita, olykor mégis kétségek támadnak a szülőben, hogy a nevelő kevesebbre értékeli a tanuló tudását, mint kellene. A leggyakoribb ok, hogy a taníiá vagy tanár szigorúbb mértékkel mér, mint a szülő, mert jobban ismeri a tantervi követelményeket. De az is előfordulhat, hogy egy-egy nagylétszámú osztályban viszonylag kevés alkalommal tudja a gyermekeket feleltetni. Az pedig közismert: minél kevesebb a felelet, illetve az érdemjegy, annál nagyobb a hiba lehetősége, hogy nem az igazi tudást osztályozzák év végén. A tanulók értékelésének egyik legrégibbb gondja: hogyan lehetne a feleletek számát — azaz az évközi érdemjegyeket — szaporítani. A másik: vajon a tanulónak egy-egy napra megtanult és felmondott lecketudása kifejezi-e valódi tudását? Mert a tudás nemcsak megértésből és leckefelmondásból áll. Az igazi tudás ennél több. Azt jelenti, hogy a tanuló az ismereteit — a régebben tanultakat is — állandóan készenlétben tartja, s a gyakorlatban alkalmazni is tudja. De miképpen lehet azt megtudni, hogy a tanuló a legfontosabb tudásanyagot állandóan birtokolja-e s fel tudja-e használni feladatok, problémák megoldására? — Ez bizony az oktatásnak egyik legfogasabb kérdése. A súlyos, sok töprengést és gondot jelentő kérdéseknek a megoldásához igyekszik segítséget nyújtani a gimnáziumi és általános iskolai Rendtartásnak a nyár végén megjelent módosítása, amely többek között a tanulmányi eredmény ellenőrzésére és értékelésére ad jelentős utasításokat. A módosított Rendtartás kimondja, hogy a neyelő szerezzen a tanulók képességeinek és ismereteinek fejlődéséről sokoldalú és folyamatos tájékozódást. Értékelje a tanulók tudását, ismereteik gyakorlati alkalmazását szóbeli, írásbeli számonkéréssel, illetve a gyakorlati munkában' való jártasság vizsgálatával. A legfon+osabb rendelkezés »mindezek alavján nagyobb szakaszok (tantárgyi témakörök) lezárása után az osztályozó naplóban is rögziTanulságok Gershwin és gyártörténet — az újaknak Néha a véletlen hozza a legkellemesebb meglepetést. Újsághírben olvastam: klubot szerveznek a textilművekben. Általában, szokás az indulást is az első eredmények tükrében méltatni. Ezúttal a kezdetben volt a bizonyíték, és az indulás előlegezte az eredményt. Ezt a tapasztalatot fogalmaztam meg már a »gyülekezéskor«. A textilművek kult.úrbizott- sága a leányotthonban szervezte ezt a klubot, és nem túlzók, ha azt állítom: az együtt- létnek ez a korszerű formája nemes célt szolgál. A lányoknak, akik Vasból, Zalából vagy éppen Somogy távoli vidékeiről jöttek, megkönnyítették a »szabad időre« találást... Mit tudnak a textilművekről? Mit tudnak a modern zenéről? Mit tudnak Kaposvárról? Gyártörténeti dokumentumok, hanglemezek... És lehetne folytatni a programot — jórészt ismerkedést, beszélgetést; még I. István sem maradt ki a sorból. Hogy jó lesz-e így, majd a többi összejöveteleken válik el, de a sor megindult, és a leendő munkásnők ezáltal is előbb lesznek társakká, és ez a jó. A további tervekről beszélgettem a kultúrbizottság vezetőjével, Both Rudolffal, aki elmondta, hogy a tapasztalatok alapján megkezdik a felnőttek klubját is. A régiekét... A jó dolgokból sokféle következtetés kínálkozik. Egyrészt az, hogy változott egy szemlélet. Mikor régebben kint jártam a korszerűsített leányotthonban, arról beszélgettünk, hogy mitől lesz majd otthonná, vagy csak szálló marad-e. Elmondták, hogy nyolc-tíz éve még népszerű volt az önképzőkör. meg a varró szakkör ... És három-négy esztendeje bizony ez már nem érdekli a lányokat. Ebből aztán elég gyorsan adódhat egy olyan következtetés, hogy nem is lehet semmit csinálni... Nos, az érdeklődés megvan — ezen a klubösszejövetélen is bebizonyosodott —. csupán az történt, how a régi formák, keretek helvett úi formát találtok: korszerű klubot szerveztek. És ez a tapasztalat — azt hiszem — nemosiak a textilművekre és nemcsak a munkásszállásra érvényes. Másrészt figyelemre méltó maga az ötlet, az életből — ha úgy tetszik — szükségletből pattant gondolat, hogy »kiknek először?«. Üj munkások, tanulók érkeztek a gyárba az ország különböző tájairól, a megye messzi részeiből. Nekik tehát! Mértéktartóan és lelkesen, ahogy »akkor, az első foglalkozáson« ... Mert újak jönnek a többi kaposvári gyárba is. És ehhez sem feltétlenül szálló kell, hanem az, hogy a munkapadon kívül is mielőbb társakká legyenek a munkatársak. T. T. tett érdemjeggyel minősíti a tantervi követelmények elsajátításának mértékét. Ez nem lehet törtjegy.« Nagyon fontos rendelkezés az is, hogy az értékelést a nevelő a tanulóval — röviden indokolva — közli. 7 Felvetődik a | Módszerek I kérdés, hogy i ' mi is az a szakaszzáró (témazáró) érdemjegy? Mindenki tudja, hogy egy-egy osztályban az egyes tantárgyak keretében különféle ismeretkörökről van szó, amelyeket szakaszoknak vagy témáknak nevezhetünk. Például a harmadik osztályban írásbeli kivonás, írásbeli szorzás, írásbeli osztás, mérés. A Rendtartás rendelkezése itt azt is jelzi, hogy a szokásos órai feleletek mellett minden téma (szakász) végén értékelni kell a tanulók tudását. A szakaszzáró érdemjegy azért szerencsés előírás, mert a naponta feladott leckékből szerezhető érdemjegyek mellett mindig számon kéri a tanulóktól az egész téma legfontosabb tudásanyagának ismeretét. Arra ösztönzi tehát a tanárt, hogy állandóan és jól átgondoltan ismételjen, a tanulókat pedig rákényszeríti, hogy ismereteiket ébren tartsák, rendszeresen és kihagyás nélkül tanuljanak. Sőt még a mulasztásaik miatt 'elhagyott tananyagot is meg kell tanulniuk, mert annak számonkérésére is sor kerül. A Rendtar tás módosításának egyik — a szülők tájékoztatását szolgáló — fontos rendelkezése az, hogy a szakaszzáró érdemjegyet — az ellenőrző útján — a szülők tudomására kell hozni. Ugyancsak a szülők tájékoztatását szolgálja az a rendelkezés is, hogy a nevelőnek legalább havonta egyszer fogadóórát kell tartania az iskolában, s az ellenőrző könyvben szükség szerint — félévenként legalább egyszer — tájékoztatnia kell a szülőket a tanulók fejlődéséről (tanulmányi előmenetelükről, szorgalmukról), közölve az elismerést vagy az esetleges elmarasztalást. A Rendtartás módosítása a gyakorlatban komoly segítséget jelent,abban a nevelői törekvésben, hogy a gyermekek tudása és osztályzata minél inkább összhangba kerüljön. Tari János TÚL A MEGYEHATÁRON Szentendre egyik A képzelet a látnivaló elé siet. A véletlen úgy hozza, hogy besötétedéskor érkezem a városba. Éjszaka álmomban is Szentendrét látom. A szálloda portáján színes képeslapokat áruinak, szobám kulcsának átvételekor futó pillantást vetettem rájuk, s pár órával később a hosszú utazás fáradságától elernyedten is »megmozdultak« bennem a házak, utcák... Pedig milyen keveset tudtam erről a városról. És azt sem, honnan. Talán csak a festőktől, a Dunakanyar ihletett művészeitől. Mások, akik ámulattal mondták: »Jaj, Szentendrére mész? az nagyon szép!« — ők honnan veszik jelzőiket, hisz — megkérdeztem — fele sem volt a városban. Ügy látszik, létezik ilyen csoda is. Kalauzom egypár lapnyi képesfüzet volt, s ilyeneknek a hasznára felhívom az utazók figyelmét. Farkasvár Szentendre hazánk egyik legkisebb és legrégibb városa. Századunk embere előszeretettel foglalkozik az »időgéppel«, tetszése szerint forgatja mutatóját — hátra és előre. Szentendre és környéke már az újkőkorban is lakott hely volt. A régmúltról mesélő város főterére a Görög utcán át özönlik a sok látogató. Mindjárt a keskeny házsor elején egy Görög kancsóhoz címzett étterem áll. Sokféle nép lelt gyönyörűséget ebben a tájban. A Bretagne- tól Írországig és Kisázsiáig elvándorló kelta törzsek is eljutottak ide, ezen a vidéken az illír—kelta eredetű eravisz- kuszok telepedtek meg. Tőlük származik Szentendre legrégibb ismert — latinos változatban fennmaradt — neve: Ulcisia Castra — Farkasvár. A tisztviselők és főtisztek magányos villái, majorságai a Kőhegytől a Szabad-forrásig húzódó szelíd dombok alján állottak. A központi fűtéses, színes falfestményekkel díszített villák maradványai ma is a római civilizáció nyomait őrzik. A városhoz tartozó nagy kiterjedésű római .temetők gazdag leletanyagából a Fe- renczy Károly Múzeum kiállítása ad ízelítőt. A magyarok a IX. század végén érkeztek erre a vidékre. Az 1587-es török adóösz- szeírás szerint Szentendre hat porta után fizetett adót Száz évvel később — a Buda visszafoglalását megelőző harcok során — viszont teljesen elpusztult a város. Érdekessége a kornak, hogy ugyancsak a töröktől való félelmében nyolcszáz szerb család mene- Kült ide. Szentendre mai arculatának Kialakításában döntő szerepe volt ennek a tehetséges, szorgalmas népnek. A sz^rb egyházművészet értékes alkotásaival a Szerb Múzeumban ismerkedhetünk meg. Hét templomot építettek; közülük a legszebb az ősi bizánci festészet hatásait őrző Pozsero- vacska templom. Rab Ráby és a város szerelmesei A XVIII. század egyben a város fénykorát is jelzi. A szorgalmas és jó kereskedő érzékkel rendelkező szerbség hamarosan meggazdagodott. A kereskedők hajói messze földre szállították Szentendre kincseit. Ismertek voltak az itteni hajóácsok, szíjgyártók, és kovácsok, a tobakosok, a kordovánkészítő tímárok. A gazdagok fénye mellett szembetűnő volt a szegénység árnyéka is — ezt vette észre Ráby Mátyás, aki az irodalomban Rab Ráby néven vonult be, s mindannyiunk ismerőse. A város szerelmesei közül elsőként a festőket kell említeni. Ferenczy Károly fedezte fel a szép fekvésű várost, és az ő hatására (a nagybányai művésztelep mintájára) 1928-ban megalakult a Szentendrei Festők Társasága. Sajnos, nem áll egy állandó múzeum a város rendelkezésére, ahol műveikben gyönyörködhetnénk. A Ferénczy Károly Múzeum a régészeti anyag bemutatása mellett nem vállalkozhat állandó festészeti kiállításra, csak időszakos tárlatokat rendezhetnek. Kik nőttek fel a legismertebbek közé? Vajda Lajos, Amos Imre, Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Czóbel Béla, Ilosvay Varga István. Az ikonok, templomok, keresztek, kapuk, zárak motívumsora, az egészen különös; kusza kis város elősegíti a belső szemlélődést, az alkotó munkát. A látnivalók elmostak sok, kevésbé konzerválódott emléket. Beférkőznek helyükre az újak. Tágítják az összezsugorodott »tárló barlangokat«, hogy míg újabbak nem váltják fel őket, egy kicsit kitölt- sék a hétköznapokat és ünnepeket. Talán az őszt, a telet és a tavaszt is, hisz leginkább nyáron utaznak. Szentendre barokk főtere mindig eleven emlékeim között marad. S talán furcsán hangzik, de úgy érzem: képzeletben bármikor visszaszökhetem az egyik volt kereskedő barokk épületének ablakába, kitekinthetek az utcákra, a járókelőkre, a város új barátaira. Visszatérni egyszer — ez már a búcsú hangja, amely akkor szólal meg az emberben, ha fölfedezett egy csodát, de az új élményeket ígér még. Horányi Barna A mama egyedül maradt a szobában. A fia azzal tette be maga mögött az ajtót, hogy helyezze magát kényelembe, rakja ki a holmiját a szekrénybe, addigra megmelegszik a víz a fürdőszobában. A kis helyiség bútorzata egy heverő, egy kétajtós szekrény, egy kis dohányzóasztalka és két párnázott szék. A parkett tükrösen ragyog, két kis olcsóbb szőnyeg borítja. A falak kopáran ontják a friss festékszagot. — Szóval ez az — ereszkedik le az egyik székre a mama. — Itt kell élnie augusztus végéig. Főzni á családra, a gyakori vendégekre, s takarítani, vigyázni a gyerekekre, ha a szülők este távol lesznek. Hatvanöt éves, egyelőre még jól bírja a munkát. De ilyen nagy lakásban még nem is járt. A gyerekeké otthon is háromszobás, de abból kettő elég kicsi, és az előszobájuk is parányi. Ez meg emeletes! Falépcső vezet fel a második szintre, a tágas, világos szobákhoz. Es fent^ is van fürdőszoba, meg vécé, akárcsak alul! Mennyi pénzbe kerülhetett? Azt hallotta, hogy a Balaton- parti telkek megfizethetetlenek. különösen az ilyen nagy üdülőhelyen, és ráadásul partközeiben. Igaz, sokat dolgozik a fia, jelentős beosztásban van, fekete kocsival utazgat. Biztosan sok pénzt keres. Érdekes, még soha nem kérdezte a gyerekeket a jövedelmükről. Igaz, az értékek szövevényében is egyre nehezebben igazodik el. Amikor ÁLMATLAN húsz évvel ezelőtt Végzett a fia az egyetemen és elhelyezkedett, ezer forintot kapott, aztán mindig többet, de azt már nem tartotta számon. Különösen, amióta megnősült. Aztán olyan dolgokról is hallott, mint a prémium meg a •nyereségrészesedés, és egyszer újításról is beszéltek, hogy valami negyvenezer forintot várnak. Igaz, nem tudja, mennyit is kaptak végül kézhez, mert ilyesmiről nem esik szó köztük. Ennél a fiánál még nem lakott. A másikkal él, a kisebbikkel, aki feleséget hozott az ősi házba. Onnan kérték őt kölcsön a nyárra, azzal, hogy meghálálják, ameiíy- nyivel több munka hárul a sógornőre, de hát beláthatják, hogy ők nem tudják másképpen megoldani ~a nyaralásukat. A vendéglői koszt drága, nem is lenne elég, különösen a gyerekednek. A mamát pedig nélkülözni tudják erre a két hónapra, ha egy kicsit hiányzik is majd. Elrakta a kis holmiját a szekrénybe, aztán kinézett az ablakon. Szemben a Balaton olajosán fénylő, piros csillagokat táncoltáfó tükre tárult eléje. Még sosem fürdött benne. A gyerekeket elhozta, kétszer-háromszor egy nyáron, de nem gondolt arra, hogy 6 is megmártózhatna a vízben. Ügy vélte, nem illik a komoly, munkás felnőttekhez a gyerekes lubickolás. Oldalt magas koronáié, öreg fenyő sötétlik. Törzséhez bújva a fia vajszínű kocsija várja, hogy garázsba gurítsák. — Mama, kész a fürdő! — hallotta a menye éles hangját. Otthqn is van fürdőszobájuk, de a vizet még nem tudták bevezettetni. Talán ősszel, ha odaérnek a vezetékkel. De lefolyót már szerkesztett a fia, így aztán az öreg öntöttvas kályhán egy nagy fazékban melegítik a vizet. A villa fürdőszobájának falát olajzöld csempékkel rakták ki. » f acsorára a teraszon te- y rítettek. Felvágottat, sajtot, vajat ettek, zöldpaprikával és paradicsommal. A fia párás falú üvegből töltötte a sört. — Jól van, mama, most csak feküdjék le! Reggel nem kelünk korán, maga is pihenjen kedvére — mondta a menye. A gyerekek is gyorsan elköszöntek. A mama lefeküdt. Aludni azonban nem tudott a még szokatlan fekhelyen. Az is zavarta, hogy nem messze tőlük egy zenés szórakozóhelyről ide hallatszott a trombita éles hangja. Kis idő múlva elhallgatott a zene. — Biztosan pihennek — gondolta a mama. — Mire újrakezdik, talán elalszom. A hirtelen csendben fölfigyelt a fia hangjára. Ilyen sokáig beszélgetnek? Igaz, egy hétig nem találkoztak, bizonyára hozott valami hírt hazulról, egy kis üzemi pletykát, apró baráti értesüléseket. . A fia szavait először nem értette tisztán. A felesége hangja élesebb volt: — Es a Pista honnan tudja?* — Véletlenül kihallgatta őket. De akkor nem sokat tudott meg, mert észrevették. Néhány nap múlva azonban az Ödön, tudod, az a jópofa külkeres, a strandon belekeveredett a társaságba, és ott már nem is óvatoskodtak. — Jaj istenem! Es mit tudnak? — Szerencse, hogy csak ba- gatell dolgokat. Azt, hogy a vállalati Volgán szállítottam a munkásokat, meg cementet, csempét, egyebet. — A bontási anyagról nem beszélnek? — Legalábbis ném hallottam. — Es a telekvásárlás? — Ahhoz aztán igazán semmi közük! A Sanyi tartja érte a hátát, de egyébként is tiszta ügy. Minden oldalról lefedezett adásvétel. Ellenben a kerítést valaki emlegette, de nem tudott semmi biztosat — Az öreg nem szólt? Hogyan viselkedik? Mit gondolsz, sejthet valamit? — Valahogyan biztosan eljutott a fűiébe a sugdolőzás, de nem olyan ember, hogy könnyen ngorjék. Majd, ha hivatalos jelentést kap, esetleg felszólalás jut el hozzá, kénytelen lc3z vizsgálatot tartani. De addig nem fajul el az ügy, ne félj! — En nem vagyok olyan nyugodt, mint te. És mit gondolsz, ki merné kezteni? — Senki, szivecském, és nagyon kérlek, ne idegeskedj! Mindenkiről tudó!; egekét apró diszríóságot, amit a1 - kalomadtán szépen el fogok sütögetni. Nem életveszélyesek. de figyelmeztető robba - núsbknak elegendőek leszne!:. Meg különben is: minden csoda három napig tart. 'Ez ler;- feljebb az idei nyáron. Aztán megszokják, hogy^ Kutas P‘! igazgatóhelyettes társadalmi rangjához méltó villával rendelkezik. Mint sok ezer em - bér széles e hazában. Ne! mondom, ne keseredj el! Kérsz még egy kis sört? — Nem, de te se igyál többet! Már most is kedvező' színben látod a világot, rr kellene. Csal: fő az óva ság! Még egyszer álgond/ A trombita ismét felrü- tott, és elnyomta a nő vékony, éles hangját. i mama nyitott sr. A mel, moccanástól' feküdt a raktár s- heverőn. Mintha félt v~ hogy észreveszik ébrem Szapora szívverése egész tét rángatta, h/ucntélia boLxi lüKteteit. Úgy c fel kell ugrania a fekhc" kirohanni a langyos, vl neszü éjszakába, és ráki' ni a fiára: valljon be r dent, könnyítsen magán, • így nem lehet élni! De csak feküdt, forró I. lámoktól borítva, álomtah - Paál László SOMOGTI NÉPLAP erda, 1978. szeptember 23.
