Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
A kemizálásé a jövő a mezőgazdaságban A 67. Országos Mezőgazda- k • • ■ •ági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár egyik tanúsága, hogy a korszerű mezőgazdasági termelés egyik összetevője, alapja a kemizálás. S ezt nemcsak az bizonyította, hogy nagy területen kaptak helyet a műtrágyát, vegyszereket előállító üzemek, hanem maguk a termékek is ezt jelentik. Egymás mellett sorakoznak a Borsodi Vegyi Kombinát, a Budapesti Vegyiművek, a Péti Nitrogénművek, a Tiszai Vegyi Kombinát,' az Észak-magyarországi Vegyiművek, a Tiszamenti Vegyiművek pavilonjai. Sokan állják körül a KA—26-os helikoptert is, melynek a jövőben egyre nagyobb szerepe lesz a növényvédelemben. Ha szükséges, a földtől mindössze öt méterre lebeg, egyenletesen osztja el a vegyszert, felszállásához »zsebkendőnyi« terület is elég. A Z—37-es repülőgépet »csodálok« nagy száma Sok látogatója van a Tiszai Vegyi Kombinát bemutatójának. bizonyította azt, hogy ez a gép is egyre »népszerűbb« lesz a gazdaságokban, termelőszövetkezetekben. Először a Borsodi Vegyi Kombinát kiállítóhelyét tekintettük meg. A BVK, az első ötéves terv legnagyobb vegyipari létesítménye az idén tizenöt éves. Tekintve, hogy évről évre növekszik a termelés, a mezőgazdaság ke- mizálásának legjelentősebb elősegitöi között említhetjük. A kiállított termékek és tárgyak sorában található az Agronit és a Supernit műtrágya is, melyekből naponta 130 vagonnal termelnek. Emellett tízvagonnyi műanyag alapanyagot is előállítanak. A Budapesti Vegyiművek önálló pavilonban mutatja be termékeit: a használatba kerülő gyom- és rovarirtó vegyszereket, tápoldatokat, műtrágyákat. Ezeket — szám szerint huszonhétfajta kémiái anyagot — kizárólag a mező- gazdasági üzemeknek gyártják. Egyik új termékük a BUNOVIL. 110 tonnát állítottak elő belőle eddig ebben az évben. Az igény azonban még ennél is nagyobb: jövőre már 700 tonnát kérnek a gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Három esztendő alatt 45 százalékkal növelték a 'növényvédő szer termelését, tizenhárom új szert hozva forgalomba. Gondoltak a kis házikertek tulajdonosaira is: ebben az évben 12 000 tonna kis csomagolású növényvédő szert és műtrágyát küldenek a boltokba. A Tiszai Vegyi Kombinát kiállítóhelyén Kocsán Béla pavilonvezetővel beszélgettünk. MAI KOMMENTÁRUNK Több százezer hold, milliós értékek »Rendkívül nehéz a helyzet« — ez a megállapítás hangzott el tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsági ülésén, mikor az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetéről, az őszi feladatokról, a felkészülésről tanácskozott a testület. A nehézségek, a bajok olcá- val, a már lassan bizonyossá váló kiesésekkel nem kívánok foglalkozni. Ismertek ezek. S végső soron most az adott helyzetben az az elsődleges, a legfontosabb dolog: mit lehet és mit kell tenni, hogy az ösz- szetorlódott munkákat, a jelentősen megsokasodott feladatokat maradéktalanul és jó minőségben elvégezzük. Lehet, hogy ez az utóbbi mondat egyjácsit elkopottnak tűnik, többször is használtuk már. Ám aki végiggondolja a helyzetet, látja a holnap teszont a rendelkezésre átló kézi és gépi erő kevesebb a kelleténél. Megoldhatatlan tehát a feladat? Erre a kérdésre csak egyértelmű nemmel lehet válaszolni. Csak az átlagosnál több erőt, gondosságot, több odaadást kíván! Nemcsak a feladat közvetlen végrehajtóitól, akik például ezen az őszön nem nélkülözhetnek egy olyan munkaerp- mérleget, amilyen nemcsak egy hanem több szervezeti megoldást is kidolgoznak előre, tudva azt: ha így és így változik meg az idő, akkor, ezt és ezt kell tenni, hogy győzzék a munkát. De többet kíván ez az időszak mindenkitől, akinek valami köze, kapcsolata van a mezőgazdasággal. Beleértem ebbe az egyre nagyobb szerepet játszó ipart is. Ennél a gondolatnál elsősorban a mai termelés kulcsmérdek.tennivalóját, sőt to-- fontosságú tényezőire, a géRészlet a Borsodi Vegyi Kombinát bemutatójából. Munkásörök a volánnál? Éjszaka, s ha kell, vasárnap is Az árvíz elleni védekezés, a helyreállítás munkái nagyon hátráltatták a közúti szállítást. Nemcsak azokban a megyékben, ahol a víz pusztított, hanem országszerte, hiszen a veszélyeztetett területekre mindenünnen küldtek szállító járműveket. i — Igen nehéz ősz előtt állunk. Cukorrépából 44 ezer tonnát, az útépítkezésekhez 15 ezer tonna követ kell szállítanunk. A napi élelmiszer-küldemények, a darab- és túrajáratok elindítása sem könnyű, hiszen csak a rendszeres élelmiszer-szállításhoz, az üzletek ellátásához naponta húsz tehergépkocsira van szükség. Sök a beteg, a szabadságon lévő gépkocsivezetőnk, ezért örülünk annak, hogy a Munkásőrség Országos Parancsnoksága a közlekedési vállalatok segítségére sietett, s hozzánk is vezényeltek jogosítvánnyal rendelkező munkásőröket, akiket a vezető nélkül álló gépkocsijainkra ültetünk — mondotta Suri Sándor, a 13. sz. Autó- közlekedési Vállalat igazgatója. A vállalat oktatótermében találkoztunk azzal a tizenöt munkásőrrel, aki egy hónapig önként részt vesz az AKÜV feladatainak megoldásában. Figyelmesen hallgatták Kardos Gyula és Gróf István szavait, akik a vállalati okmányok kezeléséről, a közlekedési szabályokról. műszaki ismeretekből tartanak számukra tájékoztatást. Aztán gyakorlati vezetés következett, majd oda indultak, ahol a legégetőbb a munka. Kiss Ernő, a Szövetkezetek megyei Értékesítő Központjánál személygépkocsi-vezető. Elsőnek jelentkezett e vétlenül nem szenvedtem. Kötelességemnek erzem, hogy legalább ezzel a vállalással részt vegyek az összetorlódott munkák ellátásában. Az éjszakázás sem szokatlan, s remélem, a tehergépkocsi sem lesz az. Matiz Imre a munkásőrségnél szerezte jogosítványát, az építőipari vállalatnál daruskocsin dolgozik. — Szeretnék itt is munkagépre kerülni, mert ezt a feladatot jobban tudnám ellátni. De ffa szükséges, akkor tehergépkocsit vezetek. Tudom, vasárnap is dolgoznunk kell, mert a cukorgyárnak állandóan kell a répát szállítani. A vállalatnál sokszor még ünnepen is dolgoztunk, itt is szívesen dolgozunk, amikor csak kell. Schneider Emil munkásör már nyugdíjban van, hatvanegy éves, mégis vállalkozott erre a feladatra. — Jó erőben érzem magam, s noha munkahelyemen, az Áramszolgáltató Vállalatnál személygépkocsi-vezető — Harmincnégy százalékos ammóniumnitrátot és negyvenhat százalékos karbamidot állítunk elő. A műtrágyatermelés 46 százalékát mi adjuk. A TVK hat évvel ezelőtt létesült. Létrejötténél szovjet szakemberek bábáskodtak. Jelenlegi kapacitását jóval meghaladva termel. Elsőnek csomagoltuk a műtrágyát etilén zsákba Ez véleményem szerint óriási jelentőségű, mert a tárolást segítjük elő vele. Félmillió tonna műtrágyát biztosítunk évről évre a mezőgazdaságnak. Most próbaüzemei egy polyetilén előállító gyárrészünk, mely szintén a csomagolást könnyíti meg. Fóliák is készülnek ebből az anyagból. Nagyon jó, hogy — akár a borsodiakat veszem, akár a pétieket — versenytársaink vannak. A mezőgazdaság látja ennek hasznát. A jövő útja a kemizálás, és ez azt jelenti, hogy akadnak majd újabb versenytársak is talán. tam, bízom abban, hogy a tehergépkocsit éppen'úgy el tudom majd vezetni, s erővel is bírom az éjszakázást, meg a vasárnapi munkát. Egy hónap után helyükbe újabb tizenöt munkásőr lép, feladatra a kö- I akik ugyancsak egy hónapot vetkező sza- j töltenek el a volán mellett, vakkal: — Az | árvíztől én köz- | Sz. L. Zsúfolásig megtelt a nö- vol- I vényvédelmi pavilon. Grafikonok, képek, vegyszerek kínálják magukat olvasásra, vizsgálódásra. Az indulás nem volt zökkenőmentes, hiszen a felszabadulás után 1947- tői 1950-ig a vegyszeres védekezés kialakítását a korszerűtlen . eszközök, a szakember- hiány akadályozták. A növényvédelem a szőlő és a gyümölcsfák permetezésére korlátozódott. 1954/55-ben alakultak meg a megyei növényvédő állomások, amelyeknek feladatai között ma is ott szerepel a kártevők elleni védekezés végrehajtása és a szaktanácsadás. 1960-ig a védett terület az eredetinek 2,5-szere- sére növekedett. Ez azonban nem jelenthet megállást, hiszen egyre több szövetkezetben ismerik föl a kemizálás jelentőségét, egyre több gazdaságban helyettesítik a kézi erővel végzett verejtékes munkát a mennyiségben és minőségben is sokkal nagyobb hatásfokú vegyszerezéssel Leskó László vább is lát, számol a következményekkel, az tudja, miért van az idén különös hangsúlya, fontossága ennek a követelménynek: maradéktalan és jó minőségű munkát! A részletesség igénye nélkül idézem fel, hogy megyénkben ezen az őszön mintegy 170 ezer hold gabonát kell elvetni, 150 ezer hold kukorica és mintegy 32 ezer hold burgonya, cukorrépa es napraforgó vár betakarításra, ezen túl ott van a 200 ezer hold őszi mélyszántás, a 35— 40 ezer hold istállótrágyázás. Százezer holdak várnák munkára, milliós értékeket jelentenek részben az idén, részben jövőre az üzemeknek. Vipekre utalok. Arra például, hogy még nem érkezett meg a 30 visszaigazolt ZMAJ ku- koripabetakarítóból egy sem, 'visszavan 52 vetőgép szállítása — és sorolhatnám tovább. Azzal együtt, hogy az eddigi erőfeszítésekért elismerés illeti a szállítókat, a forgalmazókat, ezekről a súlyos gondokat jelentő tényekről beszélni kell — és természetesen tenni is. Hogy holnapra ne legyenek ilyen gondjaink. Rendkívül nehéz a helyzet, de most van az ideje, hogy szervezetten, felelős törődéssel megbirkózzunk ezekkel a nehézségekkel. V. M. Van mit tenni £1 form ja a termékforgalmazásban jelentős változásokat hozott. A mezősán. Megváltozott gyakorlat, példák bizonyították, hogy az egységes állásfoglalás milyen eredményeket hozott az árugazdasági nagyüzemekben egy értékesítésnél, mennyi vitát, sor kötöttség megszűnt, és új, a korábbitól eltérő kedvező lehetőségek nyíltak a termékek, termények értékesítésére. Valaki úgy mondta: »Napjainkban nemcsak termelni kell tudni, legalább ugyanennyire fontos a megfelelő, jó értékesítés.« Nagyon is helyénvaló ez a megállapítás, hiszen az üzem minden fáradozása, befektetése, erőfeszítése az áruk értékesítésével térül meg. Természetes, hogy a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervei, a területi szövetségek, megkülönböztetett gondot fordítanak a gazdaságoknak erre a fontos tevékenységére. Támogatják, segítik őket abban, hogy a lehetőségekhez képest előnyösen értékesíthessék munkájuk gyümölcsét, a termelt értékeket. Röviden: valóban a szövetkezetek érdekeit képviselik a partnerekkel szemben. És nemcsak akkor, amikor viták, nézeteltérések adódnak a mindennapok során, hanem — mintegy ezt megelőzve — már a szetraődések kialakításánál. A módszer nem új. Ahogy a múlt évben, az idén is tárgyalásokat folytat a három szövetség a mezőgazdasági termékeket, terményeket átvevő és feldolgozó vállalatokkal, s a tapasztalatok alapján igyekszik olyan megállapodásra jutni, hogy az egy év munkáját döntően befolyásoló értékesítési szerződés mindkét fél érdekeit egyaránt tartalmazza. »Az, hogy egységes, közös álláspontot alakítunk ki — mindenképpen jó, javunkra válik« — ezt a gondolatot többen is megfogalmazták, kifejezésre juttatták a három szövetség elnökségének legutóbbi együttes tanácskozánézeteltérést lehetett megelőzni a megalapozott körültekintéssel elkészített szerződéssel. Hogy még nincs minden rendben, hogy az áru- kapcsolatok nem minden esetben nyugszanak igazi partneri elveken, azt bizonyítja, hogy egy sor szerződésformánál módosítást kértek és várnak a nagyüzemek, hogy élénk vita alakult ki ezen; a tanácskozáson, ahol egyetlen témáról, a jövő évi szerződésekről cseréltek véleményt az elnökségek tagjai. S orra venni hosszas lenne — és nem is az a célunk —, hogy melyik felvásárló vállalattól mit várnak és kémek a termelőüzemek. Az igények és javaslatok mögött egyetlen gondolat húzódik meg: találja meg számítását, tisztességes hasznát a forgalmazó vagy a feldolgozó vállalat, de ugyanakkor érvényesüljön, jusson kifejezésre a szövetkezet, a termelőüzem érdeke is! Alapvető követelmény, elv ez — bár korántsem egyszerű a gyakorlati megvalósítása Az érdekképviseleti szerv, a szövetség sokat tehet ezért — és tesz is. Akkor, amikor kimondjuk, hogy van mit tenniük a mezőgazdasági termékeket felvásárló és feldolgozó vállalatoknak az árukapcsolatok javítására, hogy valóban közös érdek jusson kifejezésre az értékesítésben, szólni kell arról is, hogy ez a követelmény vonatkozik a termelőüzemekre is. Éppen ezen a közös elnökségi ülésen kialakult vita világított rá — ahogy elhangzott —: »a magunk háza táján« is van mit javítani. Jó néhány üzemben nem ismerik kellően és megfelelően az áruértékesítésre, a szerződéses feltételekre vonatkozó rendelkezéseket. Ez a körülmény sok hibának, gondnak és problémának a forrása. Egy üzleti kapcsolatban az átadó és az átvevő két különböző érdeket képvisel. Ha az egyik fél a kettő közül nem rendelkezik kellő tájékozottsággal,' felkészültséggel, akkor bizony könnyen megesik, hogy hátrányos helyzetbe kerül, esetleg becsapódik. • Ezzel a gondolat tál elérkeztünk ahhoz, ami korántsem mai kívánság: legyen minden nagyüzemben kellő szakismerettel rendelkező áruátadó! Bár szó volt erről már korábban is, lényeges változás, fejlődés nemigen tapasztalható a megyében. A miértre nehéz magyarázatot találni, hiszen éppen az üzem érdeke kívánná ezt meg. A termelés és az értékesítés között az üzemben így bizonyos ellentmondás van. Addig, amíg a termelést egyre több, jól felkészült szakember irányítja, az ezzel egyenrangú értékesítés »valakinek« a gondja. »Valakinek« aki nagyon sok helyen éppen ott van az áruátadásnál. Hogy ez aztán milyen következményekkel jár, azt maguk a gazdaságok tudják a legjobban. A tapasztalatokból — és ebből a tanácskozás ból is — következtetés ként megállapíthatjuk: van mit tenni, van mit javítan1 a mezőgazdasági terméke! forgalmazásában. Most a jöv. évi szerződéskötések küszöbén, az áruértékesítés előkészítésénél ezeket a tennivalókat felelősséggel kell számba venni. És nemcsak szám - bavételre, hanem tettekre is szükség van, hogy a term - lök és a felvásárlók kapcsolata tovább javuljon, együttműködésük a népgazdaság igényeinek megfelelően 'korszerűsödjön. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Seerda, 197P. mber I".
