Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
Az Irányelvek nyomán PILLANTÁS A JÖVŐBE Mindig ünnep Feh'r asztal mellett az aratók. S zéles körű érdeklődés kíséri az MSZMP Központi Bizottságának júliusi ülésén elfogadott tervezési irányelveket. Érthető és örvendetes ez a figyelem, hiszen a jövő év elejével induló új tervciklus további öt esztendőre kijelöli fejlődésünk irányát, tennivalóinkat, életkörülményeink alakulását. A negyedik ötéves terv irányelvei az 1971—75 közötti időszak szocialista építőmunkájának fő vonásait, a terv kidolgozásának alapvető elveit vázolják. Szembetűnő, hogy a határozat az újabb ötéves tervidőszakot nem szakítja ki a fejlődés folyamatosságából, sőt a harmadik ötéves terv eredményeinek számba vételével, valamint a gazdaságfejlesztés távlati követelményeinek összegezésével hidat emel a múlt és a, jövő közé, hogy ne tévesszük szem elől: milyen alapokról indulunk és hová'kívánunk eljutni. Nyilvánvaló az irányelvekből, hogy tervgazdálkodási rendszerünk alapja a továbbiakban is az ötéves terv marad. A gyakorlat tanúsága szerint ezek a fél évtizedet átfogó, tudományosan megalapozott előirányzatok alkalmasak arra, hogy meghatározzák a termelés, a fogyasztás, a felhalmozás arányait és összegeit, kijelöljék az anyagi-technikai bázis továbbépítésének útját és módját, biztosítsák a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozását, összegezzék a dolgozók életkörülményeinek javítását szolgáló intézkedéseket. A kitérők nélküli, egyenletes fejlődés tartósítása azonban az öt esztendőnél hosz- szabb időszakra való előretekintést kíván. Ezért nagy horderejű a párt tervezési irányelveinek az a követelménye, hogy a hamarosan országgyűlés elé kerülő negyedik ötéves terv a hosszú távú fejlődési irányok alapulvételével készüljön. SZŐLŐSOROK futnak lefelé a domb hajlatán. Valahol egészen lent egy kalap mozog a karók között. Ahogy közeledünk, rögtön megismerem Bendi Mihály nyugdíjas tanácselnököt. Komótos mozdulatokkal permetez. Int, hogy csak üljünk le, ő még befejezi ezt a sort: Igazi pihenésre termett helyen van ez a szőlő. A piros tetejű présház előtt három sudár fenyő, malomkerékasztal és székek. Letelepszünk a fák alá. Közben megjön a pirospozsgás arcú, galambősz volt tanácselnök is; leteszi a permetezőgépet, majd vörös bort hoz a pincéből, s megtölti a poharakat. — Hát, kóstolják meg ezt a kis bort. Koccintunk Mihály, bácsi egészségére, békés nyugdíjas korára. Az öreg nem marad tétlen egy percre sem, térül-fordul, gömbölyű szifont hoz ki a házból. Amikor a kaposvári járás átadta a városnak Toponárt, ezzel ajándékozták meg a járási tanács vezetőit. Akkor nagyon elfogódott volt a gyűlésen, emlékszem... Rejtélyesen néz valamerre a domb aljára. — Hát nem annyira — szól nagysokára. Látom, hogy kellemetlen neki ez a kérdés, hát másfelé terelem a beszélgetést. — Nagyon szép ez a rész. Mi a neve? — Körtélyes ... Nyolcvan évvel ezelőtt nagy erdő volt itt, aztán szőlő. — Ez a malomkerék honnan való? —- A gróf malmából. — Hol dolgem-tt negyvenöt előtt. M'hály bácsi? — Kovács voltam, tizennyolc sa elkezdődött. Ez a tervezői munka a következő másfél évtized fejlődésének irányát, jellemzőit tisztázza. Kitér arra is, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen változások kívánatosak a népgazdaság szerkezetében; hol és milyen technikai fejlesztés szükséges, miképpen fejlődjenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe. Vagyis a hosszú távú terv bepillantást enged a távolabbi jövőbe. A lapvető célként a szocializmus teljes felépítése áll előttünk. Elérése sokoldalú fejlődést követel, s ezt szolgálja egész gazdaságpolitikánk. S nem csupán öt esztendőre, hanem hosszú távra szóló követelmény tehát — mint a Központi Biozttság határozata leszögezi —, hogy gyorsítsuk a népgazdaság intenzív fejlesztését, növeljük a munka termelékenységét és a gazdálkodás hatékonyságát. Központi kérdés számunkra a következő másfél évtizedben, hogy végezzük el a termelés indokolt strukturális változásait, hogy jobban hasznosítsuk a tudományos-technikai fejlődés vívmányait, hogy növeljük a dolgozók általános és szakterületi tanulási készségét, valamint a szervezési-vezetési oktatás színvonalát. S hogy közelebb kerüljünk a KGST- országokkal való szocialista gazdasági integráció kiteljesedéséhez és szélesítsük kapcsolatainkat — a kölcsönös előnyök és a szuverenitás alapián — más országokkal. Távlati tervezésünknek ezek a fő vonalai jobbára gazdaságpolitikai elvekben, termelési arányokban és viszony- számokban tükröződnek, de összességükben az elérésükért fáradozó társadalmat, a dolgozó embert szolgálják. S ebben a tekintetben rendkívüli jelentőségű a Központi Bizottság határozatának az a szakasza, mely a népgazdaság távlati fejlesztésének követelévig úrbéresi birtokon. Negyvenkét éves voltam a felszabaduláskor. Még állt a nagybajomi front, amikor hatan megalakítottuk a pártot. — Hányán élnek közülük itt, a toponári városrészben? Gondolkodik, egyenként számba veszi a pártalapítókat. — Kívülem egy sincs. Kapósban meg Pesten van egy. Tudja, először önálló kovácsként dolgoztam, majd az erdészetben. ötvenháromban megválasztottak párttitkárnak. Hat évig viseltem ezt a tisztséget. Amikor megalakultak a tanácsok, az első perctől tagja lettem, sőt még járási tanácstagnak is megválasztottak. — S mikor lett tanácselnök? — Ötvennyolcban. Előtte azonban társadalmi munkában elnökhelyettes voltam. — Megsértették-e a tizenkét év alatt? — Nem mondhatnám, hogy engem valaki bántott volna. Én itt éltem hatéves koromtól fogva ebben a faluban, s olyan nem volt, hogy kiemeljem magam. Igyekeztem minden tudásomat Toponár fejlesztésére összpontosítani. MEGTÖLTÖTTE ismét a poharakat, szódát nyomott bele. Megemeltük a poharakat, aztán folytattuk a beszélgetést. — És az emberek segítettek? — De még mennyit. Hatvan év alatt mindenkit megismertem, s ha kellett, az egész falut megmozgattam. Amikor építettük a törpevízművet, félmillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a toponáriak. Ha kellett, akkor a mezőgazdasági munkákra is mozgósítottam. Hej, de sokat fölkerestek a járási vezetők így nyáridőben! Emlékszem, egyszer ugyanígy permeteztem vasárnap a szőlőben, hát jönnek ám a járási vezetők. No, fejlettség fokozatos kiegyenlítését előirányozza. Bármerre járunk az országban, azt tapasztaljuk, hogy szabad életünk negyedszázada alatt mindenütt változott a táj, gazdagodott az ember. Mérséklődött a főváros és a vidék fejlettségi színvonala közötti különbség. Űj, szocialista városok nőttek fel; egyes vidéki központok ipari bázissá fejlődtek. A természeti, a földrajzi adottságok körülhatároltak ugyan az ország minden részén Ezeken változtatni nem lehet, tehát a gazdasági elképzeléseket kell hozzájuk igazítani. Az irányelvek megfogalmazása szerint oda kell kerülnie a nagyiparnak, »ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági hatékonyságot eredményezi«, a mezőgazdasági területeken pedig »a gazdasági struktúrát agrárcentrikus jelleggel kell fejleszteni«. A hangsúly mindkét változatnál — értelemszerűen — a fejlesztésen van, hogy ne keletkezhessenek elmaradt területek, hogy egy-egy vidék ne fakuljon »fehér folttá« a gazdasági térképen, hogy területileg is legyenek egyensúlyban a lakosság életkörülményei. Világos tehát, hogy a beruházásokra, gazdasági fejlesztésre szánt milliárdok elosztásánál nem mindegy: mely területeken, megyékben történik a beruházás. A döntésnél nem szenvedhet csorbát a gazdaságossági szempont: oda kell a pénzt adni, ahol a leghatékonyabban felhasználható. D e nem mellőzhető többé a társadalmi elvárás sem: a gazdaságfejlesztési elgondolások egyben biztosítsák a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának harmonikus emelkedését is — az egyes területek színvonalkülönbségének kiegyenlítődése irányában. A negyedik ötéves terv mindenben népünk jobb életét, hazánk gyarapodását szolgélBendi elvtárs, mennyi gabonát arattak le, mennyi a tarlóhántás? Hát én úgy mondtam az adatokat, hogy csak nézték... _ Persze, nem volt olyan nap, í hogy ne mentem volna ki a határba. — Sokat fejlődött a település ötvennyolc óta? — Nagyon. Ez már nem a régi. Több új utca, új házak ... talán tizenkettő hiányzik a hétszázból. Ügy meglepték a falut az ország minden részéből, még Debrecenből is jelentkeztek házhelyért. Rettenetesen rosszak voltak a járdáink, mindenki a maga házához igazgatta. Én aztán igazán ismertem, mégis hasraes- tem, amikor a gyűlésről hazafelé mentem. Mi aztán nekiláttunk, építettünk járdát, vízvezetéket, ravatalozót, öregek napközijét, bővítettük az óvodát, csináltunk buszvárót és -fordulót. Az az igazság, hogy az elődeim négyszáz méter járdát, no meg a zimányi bekötő utat hagyták ránk, a többi a mi időnkben épült:.. Azt már nem is mondom, hogy a valamikori képviselőink egy artézi kúttal és egy kílométsBefejezte az aratást a kisgya- láni Egyesült Erő Termelőszövetkezet. A gazdaság több mint másfél ezer hold kalászost takarított be, kenyérgabona-átlaguk 14,73 mázsa lett. A halastó mellett, a fiatal kis erdő árnyékában ülnek. Harmincan-harmincöten vannak, férfiak. Lemosták magukról az aratás verítékét, porát, ingük patyolat tiszta. — Milyen volt? — Elég nehéz. De túl vagyunk rajta! A kornyék csendes. Csak néha egy-egy hal dobja fel magát nagy csobbanással. A homlokok mögött még talán ott van a gondolatokban még gyakran előbukkan a nagy munka izgalma, feszütsége; az izmokban még benne remeg a fáradtság. De most már csend van, megkönnyebbült nyugalom és békesség. — Kedves tagtársak! A szövetkezet vezetősége nevében szeretettel köszöntőm mind- annyiukat. Egy nagy munka végére tettünk ismét pontot, és most összeülünk, hogy megbeszéljük: mennyiben sikerült megvalósítani elképzeléseinket. Egy kis számvetés ez, na és rés úttal gyarapították harminc év alatt Toponárt. Igaz, hogy sem a Csicsei-Rónai föld- birtokos, sem a Tankovics nem koptatta a száját értünk az ország házában. Egy igaz anekdota szerint a tizenkét év alatt egyszer szólt, akkor is csak annyit, hogy tegyék be az ablakot, mert huzat van ... ELHALLGATUNK. Valahogy mindenki összehasonlítja magában az egykori Toponárt meg a mait. A mai tanácsház csendőrlaktanya volt, téglajárda csak a jegyzőség előtt vezetett, kövesút pedig csak a kastély előtt. Pillekala- pú ferencrendi apácák sétáltak a faluban, hajnali négykor pedig magasított kocsin palackozott tejet vittek a városba a gróf birtokáról... Most far- motoros buszokon fiatal lányok és asszonyok indulnak a közeli gyárakba, és korszerű gépek mennek ki a földekre. — Szép volt ez a tizenkét év a tanácson — szólalt meg Bendi Mihály a nagy csendben. — Szép volt, s jó szívvel gondolok rá vissza mindig... Lajos Géza dorfalvi Nándor-elnök csak ezt a pár gondolatot mondta eL És Tápler Péter főagronómus szavaival megkezdődött a számvetés. Azok emlékeznek, azok értékelnek, akiknek részük volt a nagy munkában. Kom- bájnosok, szemhordók, raktári dolgozók. (Végignézek az arcokon. Maroknyi embercsoport. Három faluban — hiszen így tevődik össze az Egyesült Erő határa ■— mindössze ennyi ember kellett a parasztember hajdani legnehezebb munkájának elvégzéséhez. Ahhoz, ami nyáron keresztül a falu aprajának, nagyjának fáradtságot, törődést jelentett. Mindössze ennyien! Az ember akaratlanül is összehasonlít.) Számot vetnek, és számvetés eredményeként nyugodtan nézhetnek egymás szemébe. Nem volt könnyű a munka, az idén különösen nem, de akik végezték, becsülettel helytálltak. — A mai technika mellett sokak helyett kevesek erejét kéri az aratás. Viszont az egy-egy emberre jutó felelősség lényegesen nagyobb így. És ezt a felelősséget érezték. Nem kellett biztatni senkit. Végh János a pótkocsira szerelt kis mozgóműhelyével mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett, de a többi szerelők, kombájnosok is kivétel nélkül megtették a magukét. Nem le- hét egyes neveket kiemelni: (Tudósítónktól.) Megyénk fogyasztási szövetkezeti mozgalma nagy gondot fordít arra, hogy minél több jól képzett szakember ’ segítse a falusi kereskedelem, vendéglátóipar és a takarékszövetkezetek szakmai és politikai feladatait. Éhhez nyújt szervezési segítséget a MÉSZÖV. Többféle tanfolyam A múlt év novemberében önköltséges felsőfokú tervtan- folyam indult, ahol 29-en szerzik meg ezt a magasabb szintű képesítést S ugyancsak tavaly — áprilisban — kezdődött egy középfokú tervtanfolyam is, 23 dolgozó vesz részt a politikai gazdaságtan, a népgazdasági tervezés, az áruismeret, az elemzés, a könyvvitel és a statisztika témakörében rendezett előadásokon. A cél az, hogy minél több képesített könyvelő dolgozzon a mozgalomban. Lassan 200 millióval gazdálkodnak megyénk falusi bankjai. Az egyre fejlődő, takarékszövetkezeti mozgalom minden szempontból képzett vezetőket és beosztottakat igényel. Ezért jelentős az a kétéves tanfolyam, amelyen 22-en vesznek részt, és egy hónap múlva már számot is adnak az első évben tanultakról. Sikere van a közgazdász továbbképző tanfolyamnak, me•sorolni kellene mindannyiükat. Vannak, akiknek már ismert; több év§n át begyakorolt munka volt ez, és vannak, akik az idén először ültek úgy. a kombájnra, mint felelős vezető. A bizalom sarkallja az embert. Borzavári László, Markó György, Sipos Rudolf fiatal szakmunkások eredményekkel válaszoltak erre a bizalomra. Hallgattam a számvetést, amiből nemcsak egy nehéz munka elvégzésének sikere csendült ki, hanem a holnapé is. Az, hogy biztató a határ, hogy sok növény most többet ígér, mint év elején tervezték. De azért még igen sokat kell tenni. Nincs megállás. Csak egy kis ünnep. Az aratók ünnepe. Az asztalra halászlé, birkapaprikás és sült hal kerül. És előjönnek a történetek. (Hőgye József párttitkár: — Emlékeztek? Még az elején volt, amikor elkezdtük kivinni a meleg ebédet. Jót nevettünk. Kérdem: Na, gyerekek, hogy ízlett? Hát, Józsi bátyám, hangzott a válasz, igen jó volt, csak a kanál hiányzott... Na, de később került az is, rendeződött minden.) Emlékek, történetek a nagy munkáról. Az idősebbek csendesen beszélgetnek, a fiataloknál előkerül a táskamagnó. A tó mellett, a kis erdő árnyékában így ünnepelnek ... országos hírű előadókkal. Itt 60 szövetkezeti vezető szerez hasznos elméleti és gyakorlati tapasztalatokat. Az adózás problémáit összefoglaló hasznos tanácsokat 52 szövetkezeti vezető hallgatta. Felnőtt szakmunkások képzése Még mindig sok szakképzet- len eladó dolgozik a falusi boltok pultjainál, és a vendéglátó üzletekben. Nekik is lehetőséget teremtettek a képesítés megszerzésére. Ezért indult tavaly 30 fővel vegye: szakos előadói tanfolyam. Az 1970. év végén adnak számot a részvevők megszerzett tudásukról.) Ehhez hasonlóan 34 dolgozó szintén a vendéglátás területén készül vizsgáira. Az érettségizett fiatalok közül heten tettek szakmunkásvizsgát Tokajban, négyen pedig még a vizsgák előtt állnak. Hét érettségizett fiatal felszolgálói szakon tesz rövidesen tanúbizonyságot tudásáról. A szakmunkástanuló-képzés Somogybán a fogyasztási szövetkezeteknél állandóan növekszik. Amíg 1969-ben mindössze 70 kiskereskedelmi és 19 vendéglátó tanulót vettek fel a szövetkezeteik, 1970-ben már 91 kiskereskedelmi és 30 vendéglátó tanuló kezdheti meg a szakmával való ismerkedést a pultok mögött, s a vendéglátó asztalok mellett. A népgazdaság 15 éves táv- menyei sorúban az. ország ■|a' .ti prognózisának kidolgozó- egyes területein a gazdasági Bánhidi Tibor természetesen ünnep — NánKörtélyesi beszélgetés Vörös Márta Az ismeretek gyarapításáért Szakemberképzés a fogyasztási szövetkezeteknél lyet a SZÖVORG szervezett SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1P?0= augusztus 1L
