Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
Gondolatok a balatoni beszélgetésekről ■ A/ / -ban indult I # O O útjara a Balatoni beszélgetések rendezvénysorozata, amelynek keretében először Balatonboglár, majd később Siófok látta vendégül az ország szakembereit, öt év alatt sok hasznos téma szerepelt e kötetlen őszinte hangvételű találkozókon. Az induló témát — a pedagógiai szakfolyóiratok szerkesztésével, terjesztésével, felhasznál ásval kapcsolatos kérdésekről lefolytatott eszmecserét — újabb témák sara követte: az iskolatelevízió felhasználása az oktató-nevelő munkában, a pedagógiai szaktárgyi lapok tevékenysége, a pedagógiai ismeretterjesztés helyzete ®tb. Az elmúlt évben az iskolai diákszínjátszásról megrendezett beszélgetéssel pedig a közművelődés is érdekeltté vált e rendezvénysorozaton. Ilyen előzmények, vala- tnint másfél hónappal az országos népművelési konferencia után nyitotta meg az 1970. évi programot a közművelődési szaklapok szerkesztőinek, íróinak és olvasóinak találkozója. Az Országos Népművelési Tanács által összehívott országos tanácskozás — mint tika közművelődési vetületei- nek eredményeivel, problémáival; a változó társadalmi igények és a közművelődési gyakorlat szembesítésével; a közművelődés helyzetének elemzésével, a hiányosságok feltárásával, a jó tapasztalatok népszerűsítésével, a korszerű módszerek ismertetésével; a tudományos eredmények, a művészeti alkotások tömegekre gyakorolt hatásának, ízlést formáló erejének elemzésével. E széles skála számtalan megközelítési mód alkalmazását jelentheti, hiszen a folyóiratnak mindezt tükröznie kell az alapvető nevelési feladatok, az egyes intézménytípusok, település- formák, társadalmi osztályok és rétegek, a társadalmi és tömegszervezetek szemszögéből is. A Könyvtáros, (könyvtárosok és könyvtárirányítók szaklapja) figyelemmel kíséri a művelődéspolitikai célkitűzések érvényesülését, de csupán a közművelődés egy intézménytípusán beiül. Fontos szerepet tölt be a könyvtárosok szakmai továbbképzésében, módszertani segítséget ad, tájékoztatja olvasóit a könyvtári élet fontosabb eseményeiről, a könyvtárak és más közműismeretes - elemezte a köz- vei?dé,si intézmények együtt- w..-:—í - . , , . , . mukodeseroL működéséről. A Népművelési Értesítő elméleti folyóirat Terjedelmesebb tanulmányaival, a népművelés területén folyó elméleti, kutató munka hazai és külföldi eredményeit publikálja. És népszerűsíti a tudományos kutatómunkát a szakemberek körében. A tanácskozás végére megfogalmazódtak a szaklapok közös tennivalói is. a.) A folyóiratoknak szorosabban kell lépést tartaniuk a hazánkban és a világban lezajló gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális változásokkal. Számoljanak be a hasznos felméré- személyiséget, műveltségét ' sek tapasztalatairól, a kísérművelődés jelenlegi helyzetét, megjelölte fejlesztésének feladatait, az előrelépéshez szükséges alapvető tennivalókat. A konferencia elfogadta a közművelődés új koncepcióját, értelmezését, amely szerint a közművelődés: — a különböző művelődési — közoktatási, közművelődési, tudományos és művészeti — intézmények, la tömegkommunikációs eszközök, a különböző társadalmi szervezetek kulturális nevelő munkája révén megvalósuló, — a . társadalom, fejlődő szükségleteire épülő, az egyének és csoportok fejlesztő tevékenység Fontos hivatása, hogy az iskolában megszerzett tudást állandóan korszerűsítse, kifejlessze a képességeket az új értékek befogadására és megialkotására; hozzájáruljon a szocialista ember, a szocialista társadalmi tudat, erkölcs, magatartásforma, életmód kialakulásához, hogy a termelés, a gazdasági élet fejlődésének hatékony tényezőjévé váljon. A találkozó három napján a szerkesztők, írók, olvasók ezeknek szellemében beszélgettek s vitatkoztak arról, hogyan segíthetik az új köz- művelődési koncepció terjedését. Egységesen megállapították: a jövőben a szaklapokban nagyobb helyet kell kapnia a különböző művelődési intézmények, tömegkommunikációs eszközök, társadalmi szervezetek kulturális nevelőmunkájának, rendszeresebben kell hírt adni az új kezdeményezésekről, új formák alkalmazásáról, a kis közösségekben folyó, műveltséggyarapító és személyiségfejlesztő munkáról. A közművelődési szaklapoknak ezenkívül segíteniük kell a közművelődési koncepció térhódítását más folyóiratokban, heti- és napilapokban. A beszélgetés során a kérdések egész sora fogalmazódott meg. Egyebek között: Milyen témákkal foglalkozzanak a folyóiratok, mi jellemezze a megjelenő írásokat? Kik alkossák az írók, az alkotók körét? Hogyan segíthetnék a folyóiratok a tudományos munka gyorsabb ütemű kibontakozását? A Népművelésnek (a köz- művelődés állami és tömegszervezeti irányítóinak és gyakorlati munkásainak a szaklapja) foglalkoznia kell az általános művelődéspoliletek összegezéseiről, s ezzel adjanak további ösztönzést az önálló alkotó munkához. b. ) A munka szakmai színvonalának emelésén fáradozva foglalkozzanak többet az irányító munka gondjaival, segítve az országos és a helyi irányitó szerveket. Hasznos lenne, ha rendszeresen hírt adnának például fontos minisztériumi utasítások végrehajtásának országos tapasztalatairól (pL az intézmények közös fenntartásba vételéről, a művelődési otthon jellegű intézmények továbbfejlesztéséről. Gyakrabban kell szólniuk az eredményesen tevékenykedő megyék és városok sikeres erőfeszítéseiről is. c. ) A cikkek és tanulmányok állítsák reflektorfénybe az intézmények mindennapi munkáját. Például: Milyen a különböző csoportos munka világnézeti nevelő hatása; az összejövetelek a- közösségi gondolkodásmód és magatartásforma erősödését szolgálják-e? Az intézmények műsorpolitikája, a bemutatott művészeti (irodalmi, képzőművészeti, zenei stb.) alkotások a szocializmus gondolat- es érzésvilágát fejezik-e ki? d. ) Rendszeresebbé kell tenni a folyóiratok tájékoztató munkáját Jól hasznosíthatnák a népművelők a különböző bibliográfiákat, a könyv- es folyóiratszemléket; a készülő utasításokról, módszertani útmutatókról, elvi állásfoglalásokról, országos vizsgálatokról, nagyobb rendezvényekről, a műkedvelő együttesek külföldi szerepléseiről, fontos nemzetközi tanácskozásokról szóló híradásokat. Szívesen vennék a külföldi tanulmányutak tapasztalatairól és a személyi változásokról szóló híreket is. A sokszínű lap érdekében széle- . síteni kell az írógárda körét, elsősorban az újságírók és a gyakorló népművelők sorai bóL A megyei pályázatokat, folyóiratokat, kiadványokat felhasználva tervszerűen és szervezetten kell lehetőséget adni a gyakorló népművelőknek a publikálásra. 1) Ankétok, személyes beszélgetések, levelezés, kérdőíves közvélménykutatás és más eszközök felhasználásával állandó kapcsolatot kell teremteni az olvasókkal. Tájékozódni kell az olvasók igényeiről, az alkotott véleményükről, keressék a szerkesztőségek a találkozást a megyei, és városi művelődési osztályok, megyei módszertani központok, megyei napilapok munkatársaival is. Azok pedig hívják meg a szerkesztőket olyan tanácskozásokra, továbbképzésekre és rendezvényekre, ahol megismerkedhetnek a gyakorlati élet munkásai vaL g.) A három szaklapra jelentős feladat hárul abban is, hogy helyes irányba befolyásolja a közművelődéssel foglalkozó sajtóorgánumok munkáját; és támogatnia kell közművelődési tevékenységük kibontakozását — munkájuk értékelésével, bírálatával is. Különösen erőteljesein fogalmazódott meg ez az igény a megyei folyóiratok és napilapok esetében. Többen példákkal bizonyították, hogy a megyei lapokban megejlenő írásokra nem mindig jellemző a szakszerűség, és esetenként téve- ’ sen tájékoztatják az olvasókat, s ez pedig nehezíti a helyi népművelők munkáját Hasznos volna az is, ha a Népművelési Értesítő folytatná a megkezdett olvasóankétok sorát. A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi' Osztályát dicséret illeti azésrt, hogy helyet adott a Balatoni beszélgetések keretében a közművelődés kérdéseiről folytatott nyilvános eszmecserének. R emélhető, hogy a jövő tervei — az esztétikai nevelés kérdései, az ifjúsági és gyermekirodalom íróinak, olvasóinak és a könyvtárosoknak találkozója, esztétikai tanfolyamok hasznosítása, a közoktatás és közművelődéspolitika közös teendői — újabb lehetőséget nyújtanak a közművelődésnek társadalmi rangjához méltó elismertetésére. Sárdi Lajos A Balaton művészete A íbalatomi táj alkotásra ihlető varázsát legelőször költők fedezték fel, a múlt század első felében. A mediterrán éghajlatú táj szépségei és a művelt társaság jelenléte természetszerűen vonzotta az ecset művészeit is. A Balaton első magyar piktora Szerelmen Miklós volt Jellegzetes képek sorát festették Füredről, meg a balatoni tájról Ligeti Antal, Brodszky Sándor és Telepy Károly. Igazi felfedezője azonban Mészöly Géza volt Vásznai megőrizték számunkra »a magyar tenger-« régvolt világát: a part öbleit benövő nádasokat, a halásztanyákat amelyeknek nád- zsúpos tetői szelíden bújtak meg a százados fák esőtől, vihartól óvó lombjai alatt. A balatoni atmoszférafestés legnagyobb mestere Égry József volt. Képein a színek ezernyi árnyalatra bomlanak, s lendületes ívű vonalak érzékeltetik a levegőég vibrálását; az evező halászok alakja, a fák, házak formái megdőlnek és megsokszorozódnak a forróságban. Egry József festészete ujjongó örömmel telített: a földi valóság himnikus fölma gasztosítása. Vaszary János, aki Itália tengerpartját is annyi szeretettel festette, egyik freskótervének hátterébe a tópart süveges dombjait komponálta. Csók István képek sorozatéiban örökítette meg a haragosan viharzó meg a vihar után megbékélt, szivárványos Balatont Zádor Istvánt és Egry József: Tájkép. Edvi Illés Aladárt Szigliget ihlette meg, a nagybányai festőiskolán nevelkedett Boldizsár István pedig a siófoki parton állítja fel nyaranta piros-fehér sávos napernyőjét — balatoni képeinek gyakori motívumát. Bemáth Aurél a déli part festő-krónikása. Áb- rahám-hegyi villájában festi nyaranta, tartózkodó sztovilá- gú, ínyenc, kékes-zöldes-bibor harmóniájú kompozícióit. Tihany és környéke is nem egy alkotónkat állandó megtelepedésre bírta. Itt készíti Bartha László merészen mo- tatja, dem balatoni kompozícióit, s gyakran megfordul erre állványával kiváló festőnőhk, Udvardy Erzsébet. Tihanyban alkot nyaranta Borsos Miklós, a véső mestere is. Rajzain néhány vonallal varázsolja élénk a messzi távlatú Balatont, tükrén vitorlásokkal, partján tónco- lókkal, lovasokkal — egy képzeletében élő mitológia különös és életörömmel teli hőseit. A Balaton az év minden szakáiban más-más arcát muArtner Tivadar Mészöly Géza: Halásztanya mosónőkkel. J. H. Röster: 7utó kaland Nem árt, ha az ember mindig óvatos — mondogatták már a tapasztalt öregek is —, különösképpen, ha ide-oda utazgat a nagyvilágban. Hans barátunk figyelmen kívül hagyta eme bölcs intést, és minden teketóriázás nélkül leszólított a parkban egy csinos, fiatal hölgyet: — Számíthatok egy randevúra, kisasszony'! — Nem vagyok kisasszony — rázta a fejét a hölgy, de válasza egyáltalán nem volt elutasító. — Nem kisasszony? — csodálkozott Hans. — Nem, nem. — De kár! — Mondjuk... — Asszony? — Bizony! — No és a férje! — Otthon maradt. Egyedül vagyok itt. — Akkor talán mégis... hogy úgy mondjam... — csillant fel Hans szeme. — Nem lehetne ... — Nem, nem, dehogy! — mondta nagyon komolyan a hölgy. — Tudja, én nem szoktam ilyen kilengéseket csinálni. S különben is az egész üdülőben tudják, hogy férjes asszony vagyok, csak a férjem nincs itt. Képzelem, mit suttognának rólam, ha együtt látnának engem magával? — Talán azt mondhatnánk nekik, hogy... — Hogy? — Hogy én vagyok a férje, és most érkeztem váratlanul. — Látom, fiatalember, hogy ilyen tekintetben helyén az esze — állt fel a pádról a hölgy. — Hát... egyéb tekintetben is megállóm a helyemet. Tehát? Beleegyezik? — Nem, nem, lehetetlen — rázta a hölgy tagadólag a fejét. — Ez teljesen lehetetlen! S hogyan, hogyan nem, mégsem volt lehetetlen. Amikor Hans három órával a beszélgetés után belépett bőröndjével a szállóba, ahol Lilian már három hét óta lakott, így érdeklődött: — Rendelt a feleségem az én részemre is szobát? — Természetesen. A második emeleten. — Nagyon köszönöm. Hans boldogan felcipeliedett a másodikra, és elfoglalta a lakosztályt. Átöltözött, és néhány perc múlva megjelent a szálló ebédlőjében. S mivel a férfiak általában nagyon büszkék apró kis győzelmeikre, a kellemes várakozás izgató, melegítő gyönyörétől úgy ragyogott a szeme, mint a legfényesebb tükör. Egy pincér azonnal mellette termett: — Parancsol uraságod? — Egy különös kívánságom lenne: szeretnék ma este a teraszon vacsorázni a feleségemmel. Van ennek valami akadálya? — Sajnos, van. — Már minden asztal foglalt? — Nem, asztal még van — felelte a pincér —, de a felesége őnagysága egy negyedórával ezelőtt elutazott. — Elutazott!? — foszlottak szerte Hans gyönyörű reményei. — Bizony el. — De valami üzenetet csak hagyott! — Persze — bólintott mosolyogva a pincér. — Itthagyta a három heti szállodaszámláját. Azt mondta: '•■Este érkezik a ferjem, adják át a számlát neki, majd ö fizet.« Fordította: Krecsraáry László Bényei József: ALKALOM Tavaszok, nyarak és ködök, kristály-havak, harmincszor forduló örök élet-darab, asszonyok édes illata, könyvekbe zárt, egyetemessé nőtt haza, ember, világ, tér és idő, mit két karom átérhetett! Vissza nem térő alkalom, hogy élhetek. Darázs Endre: VIZES NYÁR Nyáját tereli a juhász A mából a tegnap félé, Hol bőven zöldéi még a fű És nem csapdos fel szürke lé. Véle szemben meg döcögő, Áldottan ringó asszonyok. Szívük alatt forrás buzog, És abban jövőnk ring, mozog. SOMOGYI NÉPLAP I Vasárnap, 1970. augusztus 9. J
