Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

EZ HZ Ifi NEM VOLT A TÉRKÉPEN A fölöslegessé vált vezér Az ördögi agyafúrtsággal megszervezett óvatosság mel­-------lett is a vezér k özelébe férkőzhetett a halál veszedelme. A várméretű buniker mellett egy kis tisztáson állt az a fa­barakk, ahol 1944. július 20-án Klaus von Stauffenberg siker­telen merényletet hajtott vég­re Hitler ellen. Hiába keres­tem a barakk nyomát, eltün­tették. Ez a Hitler elleni merény­let nem az első volt. Elképesz­tő, milyen szerencse kísérte e gonosztevő életútját. A megri­adt tábornokok, akik a volgai csata után rádöbbentek, hogy a német csapatok szétzúzása elkerülhetetlen, már 1943. már­cius 13-án kísérletet tettek egsemmisítésére. A külön repülőgépébe helyezett pokolgép zárszerkezete azon­ban csődöt mondott, nem rob­bant fel. Március 21-én Ber­linben a hadszertárban rende­zett ünnepségen tíz perccel Hitler érkezése után robbant az időzített bomba, de ő két Derccel előbb távozott az ün­nepségről. 1943 szeptember és december között a tiszti össze­esküvők hat esetben hajtottak végre sikertelen kísérletet Hit­ler félreállítására. Természete­sen mindezt a náci propagan­da gondosan elhallgatta a vi­lág közvéleménye előtt, nehogy a bálvány glóriáján csorba es­sék. 1943 novemberében az új egyenruhamodellek bemutató­ján egy bemutató tiszt vállal­kozott arra, hogy a zsebébe rejtett bambával Hitlerrel együtt felrobbantja magát. Egy váratlan légitámadás meg­zavarta a prog­ramot. Decem­ber 26-án Sta­uffenberg ide, a Fankassáncba, pokolgéppel ér­kezett, Hitler­rel folytatan­dó megbeszé- lésre, de az ér- 4,i' -I tekezlet elma- radt. 1944. jú- I' lius 11-én JÉffl Berchtesgaden- be, Hitler főha- diszállására is­mét pokolgépet vitt a táskájá- 1 ban, de a me- rényletre nem -f ,1 \ tt került sor, V " mert Himmler , ' &ú', és Goring — akiknek az ösz- •! / M'y ' szeosküvés ter­"''V Yf?'' - >- vei szerint Hit- lerrel együtt * * áiflií li A « 5 kellett volna A bogiári iskola tanulókat yár A folyosókon, tantermek­ben tataroznak, meszelnek. A szakmunkásképző iskola az új tanévre készül, várja a tanulókat. Milyen tervekkel, gondok­kal készülnek az új tanévre? — erről beszélgettünk Náf- rádi Lászlóval, a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola és Középis­kola igazgatójával. — Sajnos csak belső ja­vításokat. tatarozást tudtunk végezni az iskolában. Bőví­teni kellene az épületet, és szertárakra volna szükség, erre azonban most nincs le­hetőség. — A szakmunkásképző is­kola 1969-ben egyesült a szakközépiskolával. Milyen változást jelentett ez az is­kola életében? mennyi szakmunkásra van szükségük. A gyerekeket ne­kik kellene elküldeni az is­kolába, és ha végeznek, ott­hon alkalmazni. Valószínű, a kevés jelentkezésnek az oka, hogy a végzett tanulók nem tudnak megfelelő munkakör­ben elhelyezkedni. Itt is a tsz-ek támogatására lenne szükség. A, tanulók nyáron a Bala- tonboglári Állami Gazdaság­ban töltik nyári szakmai gya­korlatukat. S mikor az is­kolát elvégzik, egy részük itt kap állást is. Itt a fiata­lok elégedettek a munkájuk­kal és a fizetéssel Az volna jó. ha minél több ilyen gaz­daság, illetve tsz lenne. Az iskola még erre a tan­évre is várja a jelentkező­ket ... S. M. pusztulniuk — nem jelentek meg. Stauffenberg- nek július 20­án, az utolsó merénylet nap­ján 13 órakor kellett jelen­tést tennie Hit­lernek. A hely­színen váratla­nul közölték vele, hogy 12,30 órakor tartják az értekezletet, mert 15 óraikor érkezik a főha­diszállásra a Skorzemy tá­bornok • külö­nítménye által kiszabadított Mussolini. Hitlernek az utolsó percben adott utasítása alapján az ér­tekezletet nem a bunkerjában tartották meg, hanem a közel­ben fekvő barakkban. Ennek kövekeztében a robbanás ere­je, amely a zárt óvóhelyen mindenkit elpusztított volna, a sakkal tágasabb, könnyű épí­tésű barakkban erősen csök­kent. A mai napig sincs feltárva, hogy Stauffenberg a pezsgős üvegbe rejtett pokolgép rob­banótöltetét miért csökkentet­te a felére. A tábornok táská­ját az értekezlet színhelyén Hitler közvetlen közelében he­lyezte el, az egyik vezérkari tiszt azonban odébb tolta, s így messzebb került Hitlertől. Néhány perc múlva Fellgiebel, Hitler főhadiszállásának pa­rancsnoka, aki ugyancsak az , összeesküvők közé tartozott, sürgős ügyben telefonon kihí- vatta Stauffenberget. Ekkor robbant a pokolgép, amely Hitler gyorsíróját és három tábornokát ölte meg. Hitler csak könnyű sebeket kapott, és két óra múlva — bénult karral ugyan — már fogadta Mussolini gratulációját. A merénylet következményei ismertek. A helyben fölállított rögtönítélő bíróság kezdte meg a vérengzést, és napokon át folytatták a birodalom külön­böző pntjain. Állítólag még a berlini vágóhíd kampóira is összesküvőket akasztottak, köztük több mint 150 tisztet és 22 tábornokot. Hitler a me­rénylet ellené­re a Farkas­sáncban ma­radt , és dü­höngve üvöltötte környe­zetének: »Ha én elhagyom Kelet-Poroszországot, akkor az mindörökre elveszik.« 1944. november 20-án mégis végleg el kellett hagynia biz­tonságos bunkerjét. Másnap a hesseni Bad Nauheimből az ardennesi offenzívát irányítot­ta. Január 16-tól pusztulásáig a birodalmi kancellária bun­kerében tartózkodott. Január 31-én tört előre északról a Vörös Hadsereg Olsztyn felé, bekerítéssel fe­nyegetve Hossbadh tábornok 4. hadseregét. Hossbach 1945. ja­nuár 22-én adott parancsot a visszavonulásra, és amilyen tervszerűséggel létrehozták, olyan alapossággal semmisí­tették meg a Farkassáncot. Némán és döbbenten állok az emberi gonoszság eme em­lékműve előtt. Nem találok fe­leletet a ki nem mondott kér­désre: Hogy lehet a bűn és a rossz ilyen alapos és monu­mentális? Hallgatom idegenvezetőnk lefojtott indulattól fűtött sza­vait, és egyre jobban értem a westerplattei emélkmű hatal­mas betűkkel írott fölkiáltá­sát: »Nigdy wiecej wójny!-* — Soha többé háborút! A romjaiban is félelmetes Hitler-bunkert megcsúfolta a népi humor. Egyik nagy szög­ben kibillent, sok ezer tonnás fal alá vékony ágacskát rak­tak támasztékul; azt a látsza­tot keltve, hogy a kis rudacs­kák tartják a mérhetetlen fa­lat. Az úton parasztkocsi kocog egyhangúan. Fát szállít a gierlozi erdőből. A szálfenyők­ből talán gerenda lesz új há­zak építéséhez, vagy bányafa a hegyek mélyének, s lehet, hogy bölcső az utódoknak. Az út, amelyen a kocsi halad, már megtalálható a lengyel térké­peken. Kellner Bemát A vég Szerencsés volt ez a »ko-. SOHA TÖBBÉ! Hirosima Hirosima neve immár szim­bólum: nincs iskolás gyerek, aki ne tudná, ne tanulta vol­na a történelemből, hogy ne­gyedszázada ennek a szeren- cséilensorsú japán városnak a lakossága lett az első atom­bomba-támadás eleven cél­pontja. Rájuk, Hirosima halottai- ra és a lappangó stroncium- halál félelmét magukban hordozó túlélőkre emléke­zünk ma. És arra, hogy miért kell sokuknak még mindig elpusztulniok. Huszonöt év múltán any- nyira bizonyítottan nyilván­való, hogy immár az ameri­kai történettudomány ismert művelői sem tagadják: a hi- rosimai — majd néhány nap múlva a nagasaki — atom­bombával az Egyesült Álla­mok trumani hadvezetése nem a háborút rövidítette meg, hanem a későbbi hideg­háborút robbantotta ki. A célpont ugyan Hirosima volt, de a politikai címzett a Szov­jetunió. Azon a huszonöt év előtti augusztus 6-án az Egyesült Államok az »atom­zsarolás:« néven ismert kur­zust nyitotta meg, s vele óhatatlanul azt a folyamatot, amely a második világháború utáni fegyverkezési verseny­hez vezetett. Hirosima ezért arra is figyelmeztet, hogy ki kényszerítette rá a világra ezt a veszélyekkel terhes ver­senyfutást. üzenete Ezen a mai évforlulón, ami­kor hol helsinki, hol bécsi székhelyekkel a rakétafegy­verkezés korlátozásáról tár­gyéi a két szuperhatalom, különösen szembeötlő: meny­nyire hiábavaló volt Hirosi- mte emberáldozata. j l washingtoni számításo­kéi keresztülhúzta az idő: helyesebben a szovjet hadi- technika. A szocialista "agy­hatalom — s vele szövetsége­seinek közössége — immár régóta nem áll védtelenül az amerikai atomfenyegat issei szemben. Mi több: ereje — nukleáris ütőereje is — olyan kényszerítő körülmény, amely a békés egymás melleti élés elfogadására szorítja az im­perialista hatalmakat. Az »atompatt+i-nak — ha szabad így mondani — ez az egyet­len jótékony hatása. Hirosima atombombázásá­nak évfordulóján különösen időszerűnek érezzük a Szov­jetunió és a többi szocialista ország áltál szorgalmazott le­szerelési intézkedéseket. És azt a kívánságot, hogy az amerikai hadiipari nagytőke végül ne torpedózhassa meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverzet korlátozásának tárgyában folyó tárgyaláso­kat. Hirosima üzenetének, a »soha többé« valóraváltásá- nak záloga, az emberiség fennmaradásának kulcsa ma inkább, mint bármikor: a felelős cselekvés. Somogyi sertéstenyésztő gazdaságok a mezőgazdasági kiállításra (Tudósítónktól.) A somogyi állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek szorgalmasan készülnek az or­szágos mezőgazdasági kiállítás­ra. A Kaposvölgyéből, a me­gye leghíresebb állattenyésztő körzetéből a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet két te- nyészíbikát, hat — kiváló tulaj­donságokkal rendelkező anyá­tól származó — vemhes üszőt visz a kiállításra. A megyéből összesen 12 vemhes üsző kép­viseli Somogy szarvasmarha­tenyésztését. A kiállításon 35 termelőszö­vetkezeti vemhes üsző lesz csak. A sertéstenyésztő gazdaságok is bemutatják állományukat. A Balatonnagyberekl Állami Gazdaság, a nagybajomi Lenin, a göllei Béke, a kisgyaláni Egyesült Erő, valamint a Bala- tonszabadi Novemer 7. Terme­lőszövetkezet összesen 20 te- nyészsertést szállít a nagy be­mutatóra. Ez a kiállításon sze­repelhető mennyiségnek 10 százaléka. Űj.abb ásatások Fenékpusztán A keszthelyi Balatoni Mú­zeum munkatársai folytatják Fenékpusztán az erődített ró­mai telep tíz esztendővel ez­előtt megkezdett ásatásait. A korábbi munkákkal fel­színre hozták az erődfalak — a két bazilika és néhány na­gyobb épület alapjait. A régé­szek munkája mind jobban megerősíti azt a történelmi do­kumentumokra alapozott felte­vést, hogy itt született a Róma hatalmát megdöntő ravennai uralkodó, nagy Theodorik ke­leti gót király. A közelmúltban a horreum, a kincstári raktár keleti oldalán kezdődtek meg a feltárások. Az újabb feltá­rások jelentős adatokat szol­gáltattak a római és a kora- népvándorláskori idők ismere­teihez. Asszony a volán mögött operáció«. A szakmunkásképző­iskolában nem volt elég a szaktanár, a szakközépiskola viszont nem rendelkezett meg­felelő tárgyi föltételekkel. Nem volt elegendő szemlél­tető eszköz, gép. Most az egyesülés után mindkét gon­dunkat meg tudjuk oldani. — Van-e elegendő jelent­kező az iskolában? — Ez rendkívül nagy gon­dunk. Ebben az évben nyolc­van tanulót szerettünk volna fölvenni. Eddig azonban csak ötvennyolcán jelentkeztek. — Mi az oka ennek? Az igazgató elgondolkodik. — Rendkívül bonyolult ez. Mi a jelentkezések előtt vé­gigjártuk az általános isko­lákat. Akkor úgy látszott: lesz megfelelő számú jelentkező. A felvételekkor mégis keveseb­ben jöttek. Nagyon sok még a helytelen nézet; a mezőgaz­dasági szakmunkásképzés nem foglalta el azt a helyet, ami őt megilleti. — A mezőgazdaságtól ide­genkednek a szülők vagy csak ettől a szakmától? — Nem hiszem, hogy a me­zőgazdasági munkát általában kevéssé értékelnék. A szak- középiskolába van elég jelent­kező. Válogatni tudunk a je­löltek között. Hogy a szak­munkásképző iskolába többen jelentkezzenek, azért talán a tsz-ek is többet tehetnének. Itt elsősorban arra gondolok, hogy fel kellene mérniük, A csinos fiatalasszony csaknem egy esztende­je kapta kézhez a jo­gosítványát. Jól sikerült a vizsgája: nemcsak a KRESZ-t tudta kitűnően, hanem a ve­zetésben sem találtak hibát. Boldogan fogadta a gratulá­ciókat, szinte gyerekesen uj­jongott, és az esti banketten egy kicsit be is csípett. Hazafelé megkérdezte a férjét: — Ugye, most már rövi- debb utakra nekem adod a kocsit? Az ember nem válaszolt mindjárt. Előbb elmorzsolt egy szitkot a fogai között, egy szemére reflektorozó »or­szágúti kalózra«, csak az­után felelt: — Igen. Előbb azonban né­mi gyakorlatot kell szerez­ned. Mert a jogosítvány ön­magában csak lehetőség ar­ra, hogy megtanuljon valaki vezetni. Különben is itt va­gyok én, ha valahova men­ned kell, szívesen elviszlek, akárcsak eddig. Az asszony alig merte meg­érteni a válasz tartalmát. Csodálkozva nézett a férjére: — Akkor miért engedtél jogosítványt szerezni, ha to­vábbra sem ülhetek a volán mögé? — Ha tiltakozom, talán el is válsz tőlem. Mert jogosít­vánnyal rendelkezni a leg­újabb női divat. Hóbort. Egy­más utánzása. Hogy társaság­ban dicskedhessenek vele. Nézd meg az ismeretségi kö­rünket, csak a legszűkebbet: hány asszony vezet kocsit a jogosítvánnyal rendelkezők közül? Nos? Egyedül az igaz- gatóné. De neki, szegénynek közismerten mamlasz férje van. A Lonci barátnődet, a dokinét, a gyógyszerésznét, az agronómus feleségét... so­roljam még? Mikor láttad őket kocsit vezetni? Az autó drága jószág. Egy rossz kap­csolás, vigyázatlan mozdulat, a lélekjelenlét pillanatnyi el­vesztése, és kész a tragédia. Vagy jobb esetben ugrik né­hány ezres a javításért. Hát szükségünk van nekünk er­re? Ti, nők nem erre termet­tetek. Egészen másra! Es megpacskolta felesége combját a felhúzott szoknya alatt. Amikor beértek a lakásba, az asszonyból kitört a zoko­gás: — Hát azért tanultam én annyit? Hogy csak utas ma­radjak továbbra is? Minden férfi önző és nagyképű, vedd tudomásul! Mert azt hiszitek, ezt a mesterséget csak ti gya­korolhatjátok! Hímnemű lé­nyek, a teremtés koronái! Hirtelen abbahagyta a sí­rást, hidegen és elszántan nézett a férjére: — Jól van, Laki Zoltán, nem kell a kocsid. Én ugyan soha nem kérem tőled. Még ha közös szerzemény lenne, ragaszkodnék hozzá. De a szüléidtől kaptad. A tiéd. Használd egészséggel! Két hétig nem beszéltek. Az ember kezdte a közele­dést. Ígérte, hogy majd mel­lette sokat gyakorolhat, az­tán később egyedül is vezet­het. Az aszony nem szólt. Las­san megbékélt ugyan, de a vezetésről nem tett említést. A férje két alkalommal pró­bálkozott. Felajánlotta az M 7-esen a vezetőülést, de az asszony hideg udvariassággal hárította el a kegyet. Most, egy év után, mégis a volán mögé ülhetett. A fér­je bankettre volt hivatalos a közeli járási székhelyre, és tudta, hogy ezt az eseményt ivás nélkül nem vészelheti át. Bejelentette a feleségének, hogy hazafelé átadja a vo­lánt. Az asszony kérette ma­gát, de aztán ráállt, és kö­zömbösséget színlelve ugyan, de nagy izgalommal készült a 14 kilométernyi útra. A bankett emelkedett han­gulatában ragyogóan érezte magát. A tavalyi vizsgája utáni hazatérés jutott eszé­be, a keserű emlék, de csak azért, hogy mellette annál jobban pompázhasson a mai est ígérkező élménye. Csinos volt és magával ragadóan szellemes. Kacéran élcelődött a férfiakkal, akik mind fe­léje fordulva mondták el si­kamlós vicceiket. A férje ivott. Nem mérték­telenül sokat, csak a többiek­kel együtt emelte a poharát. Valamivel éjfél után bú­csúztak el. Kint kellemes nyári éjsza­ka fogadta őket, a langyos, fülledt terem után üdítő le­vegővel. A férfi a zsebébe nyúlt, és szó nélkül átadta a slussz­kulcsot. Az asszony alig tudta el­titkolni a keze remegését. Halk kattanással tette be ma­ga után az ajtót, kényelme­sen elhelyezkedett, és indí­tott. — Kicsit hátra kell tolat­nom — mondta maga elé, de a hangjában tanácskérés is vibrált. A férje megvonta a vállát: — Te tudod. Az asszony hátratekintett, aztán a visszapillantó tükör­be nézett, és hátramenetbe kapcsolt. Óvatosan adagolta a gázt. A Skoda lassan hátra­gördült. Talán egy métert sem gu­rulhatott a kocsi s éppen fé­kezni akart az asszony, ami­kor nagy zöttyenéssel, oldal­ra billenve leült a hátulja. Kétségbeesetten ugrottak ki. Igen, a jobb hátsó kerék egy gazzal benőtt, meglehető­sen mély gödörbe tottyant. — Azt kellett volna fel­akasztani, aki először enge­délyezte, hogy a nők volán mögé ülhessenek! — tört ki az ember egy cifra káromko­dással. ühösen vágta be magát a vezetőülésre. Erős gázt adott. A kocsi szinte megugrott. Az asszony engedelmesen ült mellette az ülésen, és me­reven nézte a fénycsóvában viliódzó rovarokat. Szó nélkül értek haza. Paál László SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. augusztus A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents