Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

Arak, áruk, vélemények zöldségügyben

A piacon

Mennyi?! Hát ez borzasztó! Az ember már nem tudja, mit gondoljon!« — »Hát már sohasem mennek le egy kicsit az árak?!« — »Persze azt sem tudják, mit kérjenek, mert látják, hogy kevés az áru.«

Soroljam tovább? Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket százával hallhat mindenki, aki mostanában lemegy a kaposvári piacra. Igen, a vásárlók, a fogyasztók zúgolódnak, méltatlankodnak. És nem nyugtatja meg őket, mikor megjegyzésükre vá'aszképpen a termelő azt feleli: »Sokalják a tizennégy forintos fejtett babot? Hát amikor őtven forint volt a paradicsom!? Azt is megvették.« A vásárló nem vitatkozik, nem magyaráz — sem ideje, sem kedve —, nyel egyet, és mert szüksége van a zöldségfélékre, erszényébe nyúl. Aztán sorba áll a napokon át a húsz, aztán a tizennyolc forintba kerülő paprikáért, kifizeti a káposzta kilójáért a négy forintot, és megveszi az őstermelőtől darab és nagyság szerint (nem is súlyra!) a karfiolt. Borsos áron.

S akinek nincs ideje piacra menni, ugyanezekkel az árakkal •— s valljuk beemitt- amott hiányos árukkal — találkozik az üzletekben is. A sorban állásban sincs differencia; legfeljebb méltatlankodó megjegyzését nem hangosan mondja egyik-másik, hanem csak gondolja.

De maradjunk a témánál! A minap Kaposvárról néhány éve elkerült ismerősömmel mentem le a piacra, s mikor meglátta a csarnok körül alig lézengő árusokat, azt mondta: »Hát kedd már nem piaci nap? (De igen!) Hát akkor mi történt? Régen itt végig asztalok álltak, tele áruval és tele árusokkal!« Erre nem lehetett mást felelni, mint azt: régen valóban így volt. De a kaposvári piac zsugorodik, fogy, mint a súlyosan beteg ember. Talán nem is sántít ez a hasonlat. Á piac, a zöldség- ellátás — beteges.

Beszéltem egy áruszállító gépkocsivezetővel. Csak pár szót váltottunk. De röviden ő is csak arról beszélt, hogy baj van. Nincs áru, s nem egyszer Bács vagy Békés megyébe kell mennie paprikáért, paradicsomért. És nem az övé az egyetlen somogyi kocsi ezen az útvonalon. Sok autóval találkozik, amely onnan szállítja az árut a megyeszékhelyre és a Balaton-partra.

Ha ezt a tényt, ezeket a tapasztalatokat önmagukban vizsgáljuk, már akkor is egy sor kérdés vetődik fel. Kétségtelenül igaz, hgy a késői, kedvezőtlen, hűvös tavasz s az ezt követő szinte trópusi

Meleg a helyzet a hűtősöknél

Szinte az egész Dunántúlt behálózza a Balatoniboglári Vegyesipari Ktsz hűtőgépjavító részlege. Lerákatuk van Kaposváron, Siófokon, Nagykanizsán, Tapolcán és a központ- bánit Balatonbogláron. Július 15-e óta a hűtőgépek javításán kívül profiljukba tartozik az összes hűtő- és légkompresz- szor is. Ez a szolgáltatásuk Győrben, Tatabányán, Gyöngyösön, Székesfehérváron épp oly népszerű, mint itt a Balaton körül. Dulovics Ferenc, a hűtősök vezetője nem kis büszkeséggel beszél részlegéről.

— Ilyenkor nyáron a ktsz- nél talán nálunk van a legnagyobb forgalom.. A helytelenül üzemelő, rosszul beállított gépek sorban mondják fel a szolgálatot a számukra amúgy sem kedvező nagy melegben. Sok üdülő és étkezde pedig a lehető legrosszabb helyen, a gyakran 40—50 Celsius- fok hőmérsékletű konyhában állítja fel — a kényelem miatt — a hűtőgépeket. Így aztán nem csoda, hogy gyakori vendégek vagyunk náluk. Ha ennek a nyári idénynek vége lesz, mi is fellélegzünk. Most hajtás van a végtelenségig.

— Negyvenegy emberünk dolgozik — folytatja. — Közülük harmincnyolc szerelő, többségük — pontosan huszonkettő — itt dolgozik a központban. A többiek a le- rakatainknál vannak. A mozgékonyság és gyorsaság érdekében tizennyolcat motorkerékpárral is ellátunk. Az idén nyolcszáz szerződéses gépünk van a mintegy négy-ötszáz alkalmi, nem szerződéses mellett. A szerződés feltételei a kolóriaszámtól függően változnak. Az időtartam szerint egy és négyéves szerződést különböztetünk meg. Az utóbbiba a nagyjavítások is beletartoznak. Ebből a típusból körülbelül háromszáz szerződésünk van. Legjelentősebb partnereink az Országos Csemege és a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. Csak az ő gépparkjuk mintegy 260 darabra tehető. Rajtuk kívül még százharminc szerződött üdülő, vendéglátóipari egység dolgoztat velünk. A szerződés értelmében havonta egyszer ellenőrzünk, karbantartást végzünk. Ehhez járul még a sok alkalmi meghibásodás. Van mit csinálni bőven. Ez a tervünkön is látszik: hatmillió forint.

— Hogyan oldják meg a munka szervezését?

— A területet felosztottuk a motorizált szerelők között. Ök végzik a kisebb munkákat. A nagyjavításokat itt csináljuk meg a központban. Hét gépkocsival hordjuk be a rossz gépeket, mivel a szerződés értelmében huszonnégy órán belül meg kell javítanunk. Hai sok ilyen összejön, akkor cseregéppel oldjuk meg. Szerelőink1 a hétvégeken felváltva dolgoznak, így minden második szombat szabad. Május 1. ótaf egészen szeptember 15-ig ügyeletet is tartunk. Ilyenkor két z szerelő és egy gépkocsi áll ^ »bevetésre« készen.

— Melyik típussal van a legtöbb baj?

— Az új ezer literes EHSZ^ —2-esek könnyen illanó gázhőség — egyszóval a szélsőséges időjárás — a zöldségtermelő ágazatot nyomorítja talán a legjobban. Ügy is mondhatnánk: számoltunk azzal, hogy lesznek elcsúszások, sőt zökkenők is. De ilyen és ekkora mértékű?! Ezt már semmiképpen sem lehet csak időjárással magyarázni! Mint ahogy az sem érthető, nemigen indokolható, hogy például hétfőn, augusztus 3-án, Kaposváron a Május 1. utcai csemegeüzletben 18 forint volt a paprika, s néhány üzletel arrább, a zöldségboltban 12 forint. A minőség azonos. Félreértés ne essék. Nem az a baj, hogy van árkülönbözet. Legyen! Árszabályozó szerepe van ennek is. De ekkora öez- szeget — hat forintos különbséget — nem indokol semmi.

Példákat, eseteket, tényeket sorolhatnék még. S mindmind azt tanúsítja: nem megnyugtató, nem kielégítő a zöldségellátás, magasak az árak — egyszóval baj van. Ehelyett azonban emlékeztetőül hadd idézzek a Somogyi Néplap, egy évvel ezelőtti, 1969. július 24-i és július 27-i számából néhány mondatot: ». • - a fogyasztói árszínvonal eddig ebben az évben magasabb volt, mint tavaly, a felhozatal pedig itt, Kaposváron alacsonyabb ... Több termékre lenne szükség« — »A tanulságukat meg kell szívlelni... Az ellátás javításának elsődleges feltétele — s ez nem választható el az árviszonyoktól sem — a termelési színvonal emelése.«

Igen. Az elmúlt évben is baj volt. Akkor az előző időkhöz viszonyítva állapítottuk meg, hogy romlott a helyzet, most azt mondjuk, hogy a tavalyihoz képest is további hanyatlás van.

Akaratlanul is felvetődik a kérdés: Hiábavalóak a jelzések? Ezután minden év nyári témája és gondja — nemcsak a megyében, országosan is — a zöldségellátással kapcsolatos nehézségek lesznek?

Megítélésünk szerint nem lehet szó nélkül elmenni ezek mellett a kérdések mellett. Az idei gond nem az első figyelmeztetés, jelzés. Miért van az, hogy most újra — ahogy mondani szokás — »napirendre« került a zöldségtermelés és az értékesítés?!

Vörös Márta (Folytatjuk.)

Ketten a kétszázhúsz kézül

ORSZÁGSZERTE híresek a

Kaposvári Ruhagyár termékei. Szépek, tetszetősök, elegánsak. Gyermek- és baíkfisholmik készülnek itt mindenféle méretben, szíriben és fazonban.

Sok fiatal dolgozik itt az előkészítő részlegben, hogy aztán a kész mintadarabok alapján meginduljon a folyamatos, szalagszerű termelés.

Hosszú asztalokkal telerakott teremben találkoztam Póré Lászlóval, a gyár szériázó szabászával, aki egyben a KISZ szervezőtitkára is.

— Mit jelent az, hogy valaki szériázó szabász? — kérdeztem.

— Tulajdonképpen miutá- nunk, szériázó szabászok után dolgozik az egész gyár. Mi készítjük el az egyes ruhadarabok szabászatához szükséges milliméter pontosságú méreteket, melyekről aztán az anyag- szabászok kiszabják a fazont. Ha hibás a minta, nagy anyagi veszteséget okoz a gyárnak, összesen öten végezzük ezt a felelősségteljes munkát.

A hatalmas asztalon kiterített papírlapok. Az ábrák kusza összevisszasága ötlik a laikus szemébe. Szabásmintái ezek különféle ruhadaraboknak. Gyorsan halad a ceruza hegye az átlátszó papíron. Nagyon kell figyelni a méretkiszámításnál, nehogy rosszul szabják, s ezáltal anyagveszteség legyen.

— Mint szervezőtitkár, milyen munkát végez a KISZ- ben?

Békéi Szilvia.

Póré László.

— Sok fiatal dolgozik a gyárban, ezért több alapiszervezetet hoztunk létre. Kétszázhúsz fiatal közül száznyolcvan a lány. Ök dolgoznak többségben a varrógépek mellett, s bizony, megizzad az ember, ha a lányokat be akarja vonni valamilyen társadalmi munkába. A múlt hónapban vettek fei a pártba. A KISZ- ben is végzett szervező titkári miunka a párt- feladatom. Szeretnénk, ha lenne klubunk itt az üzem területén: Egyedül az okoz gondot, hogy nincs helyiség. A vállalat vezetői azonban megígérték, hogy segítenek. Most TIT-előadásokat szervezünk a fiatalok témajavaslatai alapján. Minden évben van nálunk politikai oktatás. Nemrég zárult le egy centenáriumi vetélkedő is a politikai oktatásokból.

— Kirándulásokat is szervezünk — vette át a szót Békéi Szilvia, a vállalat divatlaprajzolója. — Most voltunk három napig Miskolcon, s ezen negyvenöt KISZ-fiatal vett részt

A kis szobának, ahol beszélgetünk, falai tele vannalk különböző divatfotókkal, a legújabb párizsi és londoni divatújdonsá- gokkal. S egy falrészen a cigarettásdobozok — tarka összevisszaságban. Az asztalon ruhatervek és színes prospektusok.

— Régóta rajzolok — mondja —, kedvtelésből már iskolás korom óta. Egyszer felvételt hirdetett a gyár és jelentkeztem. Amikor megnézték a

SZIBÚ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF

Az ügynök elindult

Z, . ^ A kikötő elpusztul: 7.55-kor

Még azzal is óriási pénzeket keresett, hogy — tökéletesen uralkodva izmain — a nagy szabóságok kirakataiba helyezett próabahák közé állt, s a járókelők — kellő nyeremény reményében — »totózhattak«: melyik a baba és melyik az élő ember. Blake ezzel a képességével megszerezte magá/.

1941. december 7-én a japán légierő minden előzetes hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok legnagyobb

zal vannak töltve, és azt már J csendes-óceáni támaszpontját,

huszonöt Celsius felett engedik. Ez könnyen javítható.

— Bővítés várható-e a légnél?

rész— Sajnos, amíg a ktsz új, üzemháza készül, ahol majdi mi is helyet kapunk, nem. Ez* már évek óta épülget, de a jövő évre komoly ígéretet | kaptunk. Én optimista vagyok: A hűtőgépjavító részleg a, ktsz legrégibb szolgáltatása: Ennyi feladat hallatán — s a1 munkakörülmények láttán egy cseppet sem csodálkoz-| tam, hogy a szerelők és veze-'

i Pear! HarborL A támadás, amelynek következtében több i mint háromszáz amerikai re- i pülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyomó része megsemmisült, maga után vontg az i USA hadba lépését és a második világháború csendes-óceá- i ni frontjának megnyitását.

Az egyre terjeszkedni akaró 1 japán imperializmus ezt a 1 nagyméretű támadást már 1 évekkel előbb előkészítette. Az 1 amerikai földrészen fél évsza- 1 zada letelepedett japán koló- 1 niák tagjaiból olyan hírszerző

nak Amerikában a »robotem- 1940-ben a San Franciscó-L herek királya« címet. De az- világkiállításon egy különös tán, ahogy öregedett, úgy csök- »intézmóny« csalogatta a kiál- kent körülötte az érdeklődés. S lítás látogatóit. A cégtábla persze ezzel együtt a honorá- ugyan nem sokat árult el, mert rium is. De talán ez az ötlet a mindössze ez állt rajta: meztelen lányok fényképezé»Művészi fényképészek mo- ismét »bevág«...

dellstúdiója.« S valóban, a San Francisco-i , .

ÄÄS. leh6tett SÄSofSS «Ü2 aAeSmgo^

Csekély belépődíj ellenében telen. Unyokat lehet néhány

rajzaimat, csak annyit kérdésiek, hogy mikor akarok munkába állni. 1968 óta dolgöaam itt Azóta rajzolom a bébi- és gyermekruihákst Emellett (ka- maszöltönyök tervezésével is foglalkozom. Legkedvesebb színeim a világosikék, a rózsaszín és a fekete.

— Nemrég egy hőnapot töltöttem Olaszországban — válaszolja további kérdéseimre —, megtekintettem néhány kisebb divatszalont és részt vettem néhány divatbemutatón is. Körülbelül öt-hatszáz fazcsit rajzoltam le. S ez igen nagy segítség itteni munkámban. A legjobban a jeszter és a terliszter szövetekből szeretem tervezni a ruhákat. S ha egy ruha igazán jól sikerül, annak mindnyájan örülünk. És főleg az apróságoknak tervezünk mindannyian igen nagy kedvvel és szeretettel ruhákat.

LELKIISMERETESEK a

fiatalok itt a gyárban — mondta Fehér József alapszervezeti KISZ-titkár. — Egy csak a baj: hogy többségük vidéki Lassan egy éve már, hogy újraalakult a KlSZ-szer- vezet a gyáron belül. S a kezdeti nehézségek után most már azt is elmondhatjuk, hogy sikerült összefogni a fiatalokat.

Gyertya« László

hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban faji hovatartozásukra apellálva, tízezerszámra dolgoztatta mint kémeket a világ különböző tájain letelepedett honfitársait.

A zömök japán férfi, miután, belépett a különös stúdióba, néhány felvételt készített. Aztán jól szemügyre vette a tulajdonost.

— Mi már találkoztunk valahol — mondta angolul, némi amerikai akcentussal.

— Nem hiszem — válaszolta Blake. — Én nem emlékszem önre. Bár, ha meg nem sértődik, az én szememben a jellegzetes japán vonások elmossák

bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a kabátot, aztán megjelent a tulajdonos, és a belső helyiségbe invitálta lécemért fényképezni a »Művészi fényképészek modellstú- diójában«.

Blake éppen egy látogatót

togatóját. Odabenn három fel- T

tűnőén csinos fiatal hölgy ül- fA-f;’ iér,Pt+ (-'h 'k1 dögéit. Amikor vendég érke- * "ÄS?*

zett, mindhárman ledobták ? f“y‘

években"amerikai 'földön arrM

liánok a

jaDánokat es a kínaiakat egyhálózatot épített ki, amellyel “ST mártó!.'ho£ az előbbiek ^^

kevés ország dicsekedhetett. Ez a szervezet, a Pearl Harbor-i támadást megelőzően, már egv jó fél évtizeddel előbb moztők egyaránt várják már azt ?áeba iött. Mégpedig egvetlen új, modern üzemházat. Ott} érdekében; Japán áll anmeg több alkalmuk lesz af P^eri1íaf erök mozognak a részleg hírnevét tovább öreg-i bíteni. {

képezhette a meztelen modelleket.

Óriási volt a forgalom. A tulajdonos, egy bizonyos A1 Blake, közismert amerikai artista, elégedetten dörzsölte a kezeit.

bármilyen nyomorúságosán éltek is — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg.

S ha már itt tartunk, elárulhatjuk azt is. hogy ezeket a gineket egyetlen Arr°rtkában

Győri András

Blake, ez a kiöregedett artis- ólő japán sem vásárolta, ha- Csendes-óceán térségében, ta úgy érezte, össze tud szedni nem aiánd-ékba kapta, még- bogv egv elkövetkező háborúra annyi pénzt, amennyi a nyu- pedig ismeretien fele dótól, s a ennek megfelelő ellenerőt készíthessen feL

A tulajdoné- észrevette, hogy az ötven év körüli férfi arca egy pillanatra összerándult, ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hangsúlyozva, hogy nem volt sértő a szándéka.

— De azt nem tudom, honnan ismer. Óh, talán az egyik filmbeli szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, valószínű. Chaplin egyik filmjében léptem fel, még 1917-ben.

— Ugye, mondom, hogy találkoztunk valahol! Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornvikja. Nem a filmen, a valóságban. T-orzitchi Ko.no vagyok — mutatkozott be a zömök kis japán Blake- nek.

A két tórfi ezután néhány percig a közös emlékekről beszélgetett, majd Kono, már távozóban, még visszaszólt a

godt öregkort fedezi. Pedig va- nagvtolkű aiá-ndékoző lamikor milyen jól ment nekü ezt már tudjuk

pTY,int tulajdonosnak.

a japán

(Folytatjuk.)

Q

SOMOGTI NÉPLAP

Csütörtök, 19r '. augusztus 6.