Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
A termelébenyséi alakulása Somogybán l tantit snS: ka termelékenységét olyan mértékben kell emelni, hogy az fedezze a termelésnövekedés 80 százalékát. E gazdaságpolitikai célkitűzés teljesítése különösen fontos feladat. Az elmúlt időszakban — a tervezettnél több mint kétszeresen — 30—32 százalékkal nőtt a munkás-alkalmazotti rétegek reáljövedelme, a parasztság személyes reáljövedelmének növekedése pedig még gyorsabb volt. Egyre nagyobbak a lakosság igényei az egészségügyi, a kulturális, a lakás- és kommunális ellátás terén, s növekednek a tudomány péljaira, a védelmi képesség fokozására fordított eszközök. Ahhoz, hogy az élet- színvonalat rendszeresen emelni lehessen, és a társadalom egyéb igényeit is ki lehessen elégíteni, az egy lakosra jutó termelés állandó emelésére van szükség. Ennek két módja van. Az anyagi termelésben részt vevők arányának növelésére — a munkaerő-tartalék kimerülése, a nem termelő ágazatok (oktatás, egészségügy, személyi szolgáltatások stb.) arányának szükségszerű növekedése miatt — egyre kevesebb a lehetőség. Ilyen körülmények között a termelés növelésének legfontosabb eszköze a munka termelékenységének emelése. A termelés növelésének e két módja szembekerülhet egymással. A foglalkoztatottság növéfcése is társadalmi cél, ám az erre irányuló törekvések — a beruházási javak korlátozott volta miatt — a termelékenység növelését akadályozhatják. E lehetséges ellentmondásra hivatkozva többen hangoztatják, hogy megyénkben korábban sem, de ma sem időszerű még a termelékenység növelését célul tűzni, a legfontosabb cél a foglalkoztatottság fokozása. A termelékenység és a foglalkoztatás ilyen merev szemben állását a gazdasági fejlődés tényei nem igazolják, s a gazdaságpolitika sem fogadta el. Megyénk 1966-os pártértekezlete e kérdésben így foglalt állást: »Foglalkoztatási gondjainkat a termelékenység növekedésével összhangban kell megoldani. Az üzemek gazdasági vezetői, a pártszervezetek többet törődjenek az üzemszervezés színvonalának emelésével, a termelékenység fokozásával.« E két követelmény egyidejű érvényesítése nélkül megyénk viszonylagos elmaradottságát sem lehetne megszüntetni. A III. ötéves terv első négy évében a társadalmi szintű termelékenység — a termelő ágazatok egy foglalkoztatottjára jutó nemzeti jövedelem — 21 százalékkal nőtt, így a nemzeti jövedelemnövekedés 74 százalékát a termelékenység emelkedése fedezte. E jnjnnfnn emelkedés rész- jUlbliillO ben a termelés szerkezeti változásából adódott, a foglalkoztatottak aránya az alacsonyabb termelékenységű mezőgazdaságban csökkent, az iparban nőtt. A termelékenység emelkedésének másik tényezője az egyes ágazatok termelékenységének — a tervezettnél mérsékeltebb — emelkedése volt. Megyei szinten átfogó termelékenységi mutatót nem számítanak. A termelékenységet alakító tényezők azonban az előbbiekhez hasonlóan alakultak: 1965- től a III. ötéves terv végéig a mezőgazdasági aktív keresők aránya 55 százalékról 41—42 százalékra csökkent, az ipari aktív keresők aránya pedig 15 százalékról 21—22 százalékra nőtt. Joggal feltételezhetjük, hogy az arányeltolódás hatásaként egy átfogó megyei (termelékenységi) mutató az egyes ágazatok — elsősorban az ipar — termelékenységének emelkedésénél kedvezőbben alakul. A megye iparában az .egy foglalkoztatottra jutó termelés 1965-től 5—6 százalékkal emelkedett. A termelékenység szintje ma az állami iparban az 1965. évit éri el, a szövetkezeti iparban pedig 54 százalékkal magasabb. Alakulását jelentős, ide’"’—m ható tényezők befolyásolták. Medvénkben 1966-ban. 1967-ben és 1970-ben a munka termelékenysége minden szektorban jelentősen — bár a tervezettnél lassabban — emelkedett, s csak 1968—1969-ben mutatkozott e tényezők hatására visszaesés. A munka hatásfokának nem kielégítő alakulásában több tényező játszott szerepet. Az elmúlt négy évben a megye iparának termelésemelkedése összességében a tervezettnek megfelelő ütemű volt, a növekedés azonban a szövetkezeti iparban 105 százalékos, a minisztériumi iparban — lényegében az iparfejlesztés keretében bővült vállalatokra korlátozva — mindössze 20 százalékos volt. Az utóbbi két évben a vállalatok egyharmada alig emelte termelését. A statisztikai adatok mutatják — s ezt megyénk fejlődése is példázza —, hogy termelékenységüket általában azok a vállalatok tudják gyorsan emelni, amelyek termelésüket is gyors ütemben emelik: Kedvezőtlen továbbá, hogy a fejlődés éven belüli ingadozásai is nagyok voltak, s ezt a munkaerő-gazdálkodás nem követte. Nyilvánvaló, hogy ez a munkaerőfelhasználás hatékonyságát tovább rontotta. A jövőben tehát a, termelékenység emelése, a gazdaságosság fokozása érdekében a termelés emelkedésének folyamatosságát és ütemességét kell biztosítani minden vállalatra, ipartelepre vonatkozóan. Leglőbb forrása «SS emelésének a műszaki fejlődés, ami beruházások, esetenként felújítások útján valósul meg. Az iparfejlesztés keretében jelentősen emelkedett az elmúlt években megvalósult beruházások összege. Emelkedett a vállalati fejlesztési alapok nagysága. A műszaki fejlesztés szempontjából azonban lehetőségeink jobb kihasználására van szükség. Látni kell, hogy az iparfejlesztés keretében épült üzemek nagyobb része ma még nem elég korszerű üzem. Az üzemek letelepítése csak kezdetnek tekinthető, s a termelékenység emelésének feltételei csak a későbbiekben jönnek létre, vagy kell azokat megteremteni. A gyorsabb műszaki fejlődés, a vállalati fejlesztési politika nagyobb aktivitását is követeli. A múlt év áprilisá-1 T egnap délelőtt Somogyi Józsefnek, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkárának elnökletével együttes ülést tartott a kaposvári városi párt- és tanács-vb. A napirendre került téma. megtárgyalása és a határozat meghozatala nagy felelősséget követelt mindkét testület tagjaitól, mert nem kevesebbről volt szó, mint Kaposvár negyedik ötéves tervének koncepciójáról. Az elhangzott kérdések és hozzászólások mind azt tükrözték, hogy a tanács- és párt-vb tagjai nemcsak jó ismerői ennek a témának, hanem a város lakosságát foglalkoztató kérdésekkel is tisztában vannak, s azokat igyekeznek a terv elképzeléseivel közös nevezőre hozni. Az építőipar fejlesztését taglaló határozat szerint az iparág fejlesztését fokozódó gépesítéssel, a műszaki színvonal emelésével, a munkafolyamatok komplex gépesítésével, gyors építési eljárások bevezetésével, korszerű szerkezetek alkalmazásával, az építési folyamatok szerelő jellegének elterjesztésével kell biztosítani. Az együttes ülés úgy határozott, hogy a városban minden építőipari vállalatot a maximális mértékben kell segíteni, mert ha ez nem sikerülakkor az egész fejlesztési terv d.ugá.ba dől, nem lehet megvalósítani. Kaposvár város lakói nem is olyan régen imár bebizonyították, ha nagy feladat előtt áll a város, akkor mindenki egy ban végzett felmérés szerint pl. a vállalatok 40. százalékának nem volt terve a fejlesztési alap felhasználására. Nem kielégítő a hitelek igénybevételére irányuló törekvés sem: 1968-ban a fejlesztési hitelek 35—40 százalékát a vállalatok nem vették igénybe. Az idén is hasonló a helyzet; a tanácsi vállalatok közül pl. csak a Ke-, fe- és Műanyagipari Vállalatnak és a Bútoripari Vállalatnak van reálisan kidolgozott hiteligénye. A vállalatok fejlesztési törekvései általában extenziv jellegűek. Az előbb vázolt helyzet egyik okozója ez a tény. A műszaki fejlesztés gyártmányfejlesztésre és gyártásfejlesztésre irányulhat. A termelékenység növelésével nyilván ez utóbbi áll közvetlen kapcsolatban. A vállalatok törekvései főképp az előbbire, a gyártmányfejlesztésre irányulnak: az e célra fordított rész a műszaki fejlesztési alapok 30 százalékáról több mint felére emelkedett egy év alatt, ugyanakkor a gyártási folyamatok tökéletesítésére fordított részarány 30 százalékról 20 százalékra csökkent. A műszaki fejlesztés összetett, komplex tevékenység. Nem elegendő csak korszerű gépek beszerzése, hanem ezzel egy időben tökéletesíteni kell az üzemszervezést, a szakmai képzettséget, a vezetői szemléletet, tehát a gyártási folyamat egészét. Egyik faipari vállalatunk vezetői nem csekély büszkeséggel mutatták Lengyelországból beszerzett, a világszínvonalat elérő, önálló megmunkáló gépüket. A gép korszerűségét azonban nem lehet kihasználni, mert a megelőző és utána következő munkaműveleteket régi, korszerűtlen gépekkel végezték. A hasonló jellegű problémák eléggé általánosak. A munka termelékenységének alakulását kedvezőtlenül befolyásolta, hogy az üzemek többségében a munkaidő-csökkentést nem sikerült a kormányhatározat szellemében megvalósítani; a műszaki fejlesztés elmaradt, s a csökkent munkaidőt csak részben — 45 —50 százalékban — sikerült a termelékenység emelésével pótolni. A munkaerő-gazdálkodás hiányosságai ugyancsak kedvezőtlenül hatottak. A köz- gazdasági szabályozók e hatáemberként — a két keze munkájával is — kiáll a létesítmény megvalósításáért. így történt ez a város vízellátása megoldásának idején és néhány más, jellegében és jelentőségében valamivel kisebb társadalmi munkavégzés esetében is. — Az emberek általában azt érzik igazán a magukénak — mondta Somogyi József —, amiben az ő munkájuk, idejük is benne van. A negyedik ötéves terv végrehajtása során jó néhány olyan beruházás kezdődik, amelynek sorsa közvetlenül is érinti a kaposváriakat. Már most el kell kezdeni a társadalmi munka szervezését, mozgósítani a lakosságot, felkészíteni az embereket, hogy szükségünk lesz munkájukra, segítségükre. Az elmúlt évék során történt néhány olyan intézkedés, amely a kellő előkészítés és a lakosság bevonása nélkül élénk ellenkezést váltott ki. Ilyen volt például az az emeletráépítési akéió, mellyel a Gábor Andor és Kovács Sebestyén utcában is találkozhattunk. A már ott lakók az összes panaszfórumot fölkeresték, hogy hagyják abba az emeletráépítéseket. mert nemcsak a nyugalmukat, hanem életkörülményeiket is megzavarja, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokáig elhúzódik. Az emeletráépítéssel ötvenkét többletlakáshoz jut a város, a lakások bekerülési költsége mindössze százhatvanezer forint. Mindkét szám — még ha kicsinek tetszik is — olyan fontos a súlyos lakásgondok sokat nem tudtak ellensúlyozni, egyes elemei az ellentmondásokat tovább mélyítették. A munkaerő hatékonyságának vizsgálatára nagyobb súlyt kell fordítani. Társadalmunkban az eszközök felhasználására, a termelés, a beruházások vonatkozásában a hatékonyságra törekvés általános gyakorlattá vált. A munkaerő- felhasználás vonatkozásában azonban nem, s ez a termelékenység emelésének gátja. A vezetők ma még nem kutatják azokat a feltételeket, amelyektől a munkások és az alkalmazottak teljesítményének javulását lehet várni, és nem fordítanak gondot a szakképzettségnek, az egyéni hajlamnak megfelelő foglalkoztatásra. A legtöbb helyen még a munkaintenzitás sem folyamatos, lassú, követelmények nélküli. A folyamatos, intenzív munkát megkövetelő vezetők olykor nem kapnak kielégítő támogatást, sőt egyes rétegek megbélyegzik, antiszociálisnak, embertelennek ítélik őket, pedig a hatékonyság ilyen általános értelmezése nélkül a termelékenység emelésében aligha tudunk előbbre jutni. A termelékenység X tánál igen fontos követelmény — még akkor is, ha az kedvezőtlen —, hogy reális tényezőket vegyünk figyelembe. Az elmúlt két évben — az átmeneti visszaesés időszakában — több elemzés látott napvilágot, amely igazolni, »magyarázni« igyekezett a helyzetet, objektív nehézségnek tüntetett föl szemléletbeli, vezetési fogyatékosságokat. A termelékenység ma használt mutatóinak több fogyatékosságuk van; ezek ismeretében azonban a vizsgálat célja szerint megfelelőt mindig ' lehet találni. E mutatók vizsgálatának jelentőségét a nyereség alakulásának vizsgálata nem pótolja, legföljebb kiegészíti. A nyereség vállalati szintű alakulását egyéb tényezők is befolyásolják, másrészt pedig olyan körülmények között, amikor az élő munka termelékenysége általában nem javul, a nyereségjavulás forrásai is korlátozottak, növekedése megtorpan. Prjevara Pál, a megyei pártbizottság munkatársa miatt, hogy nem szabad lemondani róluk. Az emeletráépítések — ahol lehetőség van rá — folytatódnak, de sokkal ■alaposabb felvilágosító munkára van itt szükség, mint amilyet korábban végeztek. A lakosság informálásához tartozik az a javaslat is, mely szerint, ha a harmadik ötéves tervet befejezzük és a mérleget megvonjuk: miben milyen eredményt értünk el — azt a kaposváriak elé kell tárni. Lássák ők is, hol léptünk az igényeknek megfelelően előre, s hol kell még segíteniük. — Nagyon fontos témát tárgyaltunk meg — mondta ösz- szefoglalójában Somogyi József —, hiszen ennek alapján épül, szépül, változik a következő öt év alatt városunk. Az. a javaslatom, hogy a tervkoncepciót új javaslatokkal és módosításokkal kiegészítve részletesen ismertessük a lakossággal, tegyük őket minél jobban érdekeltté a fejlesztési feladatok megvalósításában. N agyobb következetességgel és határozottsággal kell a negyedik ötéves tervben föllépni, s ha valahol nehézségekkel találkozunk, nem szabad ezt a lakosság elől eltitkolni vagy szépíteni. A Damjanich utcai iskola esete többé nem fordulhat elő, mert megfelelő előkészítéssel és együttműködéssel ki lehet kerülni az ilyen közfelháborodást okozó eseteket. Az együttes ülés a város negyedik ötéves tervkoncepcióját egyhangúlag elfogadta. S. G. Kaposvár IV. ötéves tervének koncepciója Határozottságot, következetességet Huszonöt a Szabad Föld 1945. augusztus 29-én jelent meg a Szabad Föld első száma. A hetilap a maga 25 esztendejében jeles, nagy munkát végzett. Az új magyar állam abban az esztendőben, 1945-ben, 642 000 magyar parasztnak adott földet, és 350 000 falusi, kisvárosi embernek házhelyet. Ezeréves történelmünkben első ízben ment végbe olyan földindulás, amely elsöpörte a latifundiumokat, a nagybirtokot. A föld azoké lett, akik valóban megművelik. Eldőlt az ezeréves per. A földreform alapvető fordulata volt a magyar parasztság történetének. Ezt követnie kellett a »paraszti honfoglalás« megszilárdításának, a jövendő megvédelme- zésének. A kommunista párt politikájának megfelelően a Szabad Föld elsősorban a legégetőbb feladatok megoldására mozgósította és szervezte a magyar falut. Arra vállalkozott, hogy az újgazdák nagy tömegeit megtanítja olvasni, a föld tulajdon lényegét újfajta módon értelmezni, a saját sorsát másképp látni és a saját jövendőjét egybekapcsolni az egész dolgozó nemzet jövendőjével Meg kellett értetni az újjászülető faluval, hogy a munkás-paraszt szövetség az új társadalmi rend létezésének politikai alapja. Meg kellett értetni minden újgazdával, hogy közösek áz érdekei a munkásságéval. Meg kell semmisíteni a reakciót, meg kell állítani az inflációt, hozzá kell látni a produktív ipari és mezőgazdasági termeléshez, végre kell hajtani az újjáépítés : kolosszálistol nagy feladatát. Tudatosítani kellett minden egyes falusi emberben, hogy e tettek sikeres befejezése nélkül a föld aligha maradhat az övé. A Szabad Föld politizálni, erkölcsileg fölemelkedni, érdekeiért kiállni egyaránt tanította és tanítja a falut. Rávezette az új gazdát az eredményesebb gazdálkodás »titkaira«, megmagyarázta neki a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, buzdította a termelőszövetkezetek megalakítására, arra, hogy belássa: végső boldogulásának igazi talaja a szocializmus. És ezt teszi fáradhatatlanul, változatig hévvel ma is. A Szabad Föld hadat üzent a falusi maradiság minden formájának. Szakcikkeiben, riportjaiban, vezércikkeiben, szépirodalmi közleményeiben hétről hétre formálta a magyar falu új arcát. Nehéz volt a »talaj«, nem egyköny- nyen válik meg az ember régi szokásaitól. De a Szabad Föld sikerrel állt helyt. 25 évvel első példányának megjelenése után teljes joggal elmondhatja: része van azokban az eredményekben, amelyeket a magyar falu 1945 óta elért. A Szabad Földnek része van abban, hogy a magyar föld immár valóban — szabad... A közös ügyünkért folyó munkában szívből kí vánunk további sikereket a Szabad Földnek! A teljesség igényével, társadalmi összefogással Termelőszövetkezeti asszonyok tanácskozásáról AKI AZ ELMÜLT csaknem tíz esztendő alatt számos termelőszövetkezeti közgyűlést végigült, hallhatta, hogy majd valamennyi ilyen összejövetelen elhangzott valami dicséret a szövetkezet női dolgozóiról. Ha zárszámadásra gyűltek össze, akkor a múlt évi szorgos munkájukat köszönte a vezetőség, ha tervjóváhagyó közgyűlés volt éppen, akkor pedig a küszöbönálló növényápolási munkákra hívták fel — különösen a nők figyelmét. Közös gazdaságainkban sokat dolgoznak a nők, még sincsenek mindenütt érdemeik szerint megbecsülve: erre lehet következtetni abból a tanácskozásból is, amelyet tegnap rendezett Kaposváron a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a tagszövetkezeteiben levő nőbizottságok elnökei részére. Koletár József né, a szövetség mellett működő tizenegy tagú nőbizottság elnöke a termelőszövetkezeti nőbizottságok megalakulásának tapasztalatairól és a további teendőkről mondott vitaindító előadást. Olyan kérdéseket feszegetett, amelyek mindennapi gondok a közös gazdaságokban. Az, hogy a közös munkákban részt vevőknek 60—70 százaléka nő a közép-somogyi szövetség termelőszövetkezeteiben, s ehhez képest alig találni nőt a vezetőségekben, bizottságokban — mindennél jobban bizonyítja az MSZMP Központi Bizottsága határozata egyik megállapításának időszerűségét és helyénvalóságát: »A nők egyenjogúságáért kifejtett erőfeszítéseket nem tekinthetjük befejezettnek.« s a tennivalót: »Pártunk küldetése, pártszerveink mindennapi feladata, hogy mozgósítsák az egész társadalmat — a fejlődéssel összhangban — az élet minden területén a nők teljes S egyenjogúságának biztosításáért.« A szövetség tagszövetkezeteiben helyenként még nem alakították meg a nőbizottságokat, s arra is van példa, hogy a már megalakult bizottság működéséhez nem adják meg a szükséges segítséget a szövetkezeti vezetők: tehernek tartják azt, ami tulajdonképpen az ő támogatásukra történik. Ebben az időszakban kezdenek munkához a termelőszövetkezeti nőbizottságok: elkészítik programjukat, megismerkednek jogaikkal, feladataikkal, igazi szerepükkel; a jövőben valamennyi asszony és lány érdekeiért munkálkodnak majd a gazdaságokban. Ezen a tanácskozáson sokan elmondták véleményüket, kérdésüket, javaslatukat a nőbizottsági elnökök közül, így gyűlt össze a kaposmérői, a kisgyaláni, a jákói, a kapos- pulai, az attalai és más szövetkezetek nőbizottsági elnökeinek észrevételeiből annak a feladatcsokornak egy része, amelynek a megoldásán majd dolgozniuk kell. MINDEHHEZ kellő segítséget kapnak, erről a tanácskozáson ugyancsak felszólalt járási pártbizottsági nőfelelősök biztosították a részvevőket. ugyanakkor módszerbeli útbaigazítást is adtak. Gombos Gáborné, a megyei párt- bizottság nőfelelőse egyebek között a gondos munkaprogram készítésére hívta fel a figyelmet és arra, hogy éljenek lehetőségeikkel a nők, bizottságuk révén juttassák illetékes fórum elé gondjaikat, bajaikat, s a gazdasági vezetés támogatásával segítsék elő a szövetkezetben dolgoz* nők szakmai, politikai látókÖ rének bővítését. IMOGYI NÉPLAP a,t, 1970. augusztus 39. ifit
