Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK Nem elég ismerni—alkalmazni is kell „Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavakban fogadják el a párt gazdaságpolitikai irányvonalát, ugyanakkor nem korszerűsítik a termelést, alacsony színvonalon szervezik a munkát, és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra hárítva, a társadalom rovására próbálják megoldani. Meg kell akadályozni, hogy társadalmunknak akár csoportok, akár egyének jogtalan haszonélvezői legyenek.« Ezt a határozott, mondhatni úgy is, éles fogabnazású megállapítást idézzük most a Központi Bizottság vasárnap nyilvánosságra hozott kongresszusi irányelveiből, melynek vitája már folyik a pártcsopprtokban, s folytatódik majd a szeptemberi vezetőségválasztó taggyűléseken. Az idézett passzust nem kellett kikeresnünk, tintával 'bekarikázva csúsztatta kezünkbe egy korosabb, kommunista mérnök, miközben pártcsoportjuk megbeszélését hallgattuk. A nagy létszámú piártcsopoirtbaTL — tizenheten vannak — már éppen a negyedik felszólaló töprengett azon, vajon mit tudnak ők — szavaik lényegét idézve — hozzátenni a Központi Bizottság igaz, de éppen tömörségüknél fogva általánosnak látszó megállapításaihoz? Egyetlen pártcspportban, pártalapszervezetben lenne gond csupán ez? Aligha. Mert hiszen az említett pártcsoport is csupán azért töprengett e megállapításon, mert nem vette észre az erdőtől a fát, az általánosban a nagyon is konkrétat, nekik szólót. A korosabb mérnök ugyanis nem véletlenül mutatta a tintával jelölt szövegrészt. Gyáruk a múlt évben és az év eddig eltelt hónapjaiban is többször nézett farkasszemet a fizetésképtelenséggel, termékeik elhelyezése mind nehezebb, mert a vevők mást, korszerűbbet, tetszetősebbet keresnek. A bajból úgyáhogy ma még kihúzza ókét az exporttámogatás és más állami segítség, ám nyilvánvaló, hogy időt nyernek csak ezzel, de a tényekkel való szembenézést nem kerülhetik el. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei érthetően nem bocsátkozhatnak részletekbe, hiszen akkor vaskos kötetet töltenének meg. A tömörség, s ami a következménye, az össaegező általános'tás azonban nemhogy akadálya, hanem éppen forrása a megértésnek, a szavakból következő feladatok, tettek helyi meghatározásának. Való igaz: egy-egy pártcsoport, pártalapszervezet teljes részletességgel nem képes megvitatni az irányelvek egészét, de erre szükség sincsen. Arra azonban igen, hogy minden kommunista közösség ismerje az irányelveket, s ezzel párhuzamban a maga sajátos területének, feladatának megfelelő irányelvrészieteket megkeresse, feldolgozza, kibontsa a tömör mondatokba sűrített, a valóság ezer részletét tükröző lényeget. Az irányelvek ötödik fejezetében olvashatjuk: »A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását.« Nos, aligha indokolt ezen sokat meditálni — mondjuk — egy termelőszövetkezeti pártcsoportban vagy pártszervezetben, ám egy pedagógus, egy tanácsi párt csoportban vagy alapszervezet- ben elkerülheti-e figyelmüket? S ha már megragadta, logikus, hogy fölmérik saját területüket, az ott lévő helyzetet, a lehetséges teendőket. Azaz: az általánostól eljutnak a konkrétig, a szavaktól, az állásfoglalástól a tervekig és tettekig. Ez utóbbihoz értve természetesen a felsőbb pártszervekhez címzett észrevételeket, javaslatokat is. Mert ezek jelentik az irányelvek me?LsmeT’ésének, megvitatásának és feldolgozásának értelmét. A politikai dokumentumok, mint ez esetben a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, végső soron mindig összegezések, s ezért mindenkihez szólnak, de nem külön-külön mindenkihez. A megértés forrása éppen ezért csakis az lehet, hogy ugyanarról, az irányelvekről beszéljenek ugyan a kommunisták, de másként a tudományos kutatóintézetben, az államigazgatásban, s megint másként a termelőszövetkezetben vagy az ipari üzemben. A szavak ereje nem a szavak ismétlésében van, hanem Építkezés Péterpusztán a szavak keltette gondolatokban, véleményekben és az azokból következő cselekedetekben. Valamit félreértettek ott, ahol úgy gondolják: »nem lehetünk okosabbak a Központi Bizottságnál«, s ezért megelégszenek az irányelvek elolvasásával, formai megbeszélésével anélkül, hogy a maguk okosságát, a helyi tapasztalatokat, tanulságolíat és teendőket sorakoztatnák fel az irányelvek adta útmutatáshoz. A kettő együtt ad egészet. A Központi Bizottság az egész ország, a gazdaság, a társadalom, a párt eredményeit és teendőit összegezte. Törvényszerű, hogy a pártszervezeteknek is ezt kell tenniük a maguk hatósugarában, a maguk környezetére, tevékenységi területére értve. A IX. kongresszus óta eltelt esztendőkben az élet minden területén változások seregét, a fejlődés fényeinek tömegét jegyezhettük fel. A gazdasági reform 'bevezetése és realizálása, a harmadik ötéves terv megvalósulása, az állami életben a szocialista demokrácia kibontakoztatása, az ideológiai, művészeti munkában nagy szerepet játszó alkotó viták kiragadott példák csupán a fejlődés, a változások érzékeltetésére. Van tehát alap a nekirugaszkodásra, a holnapi teendők fölmérésére. Az irányelvek minden kommunista közösség, de minden más közösség számára is megjelölik, milyen irányban keressék e teendőket. Azt azonban, hogy e teendők végrehajtásának útja, módja, módszere és stílusa mi legyen, mit vegyenek előbbre és mit soroljanak hátrább, csakis helyben dönthetik el. Ezért nem elég ismerni az iránvelveket. Érteni is kell azokat. Érteni, tehát: alkalmazni! M. O. Vásárköszöntő A »mezőgazdasagi kiállítás« fogalom hallatán az ember lelki szemei előtt sokmázsás állatok és soktonnás gépek jelennek meg. Közben azonban orrát már finom birkagulyások és badacsonyi borok illata csiklandozza. Rendhagyó lesz az idei mezőgazdasági kiállítás és vásár. Most történik a legnagyobb szabású kísérlet arra, hogy a mezőgazdasági termelést és egyáltalán a mai magyar falut teljes kereszt- metszetében mutassák be. A korábbi kiállítások ‘ csupán néhány, legfeljebb ötéves időszakot öleltek fel, ez a mostani azonban a 25 esztendő változásait dokumentálja. És rendhagyó annyiból is, hogy a magyar mező- gazdaság — országon belül és kívül — eredményeinek ennyire csúcspontján talán még soha nem állott, mint most, a reform első esztendőinek termelési és közgazdasági sikerei után. A megnyitás alkalmával mi is rendhagyó módon üdvözöljük a 67. országos mező- gazdasági kiállítást. Szeretnénk ugyanis mindenekelőtt a vendégeket köszönteni, akiket a rendezők szeretettel várnak, és akiknek a száma nyilván ez alkalommal is bőven meghaladja majd az egymilliót. Mert kik is lesznek ezek a vendégek? Elsősorban és legnagyobb létszámban természetesen maguk a mező- gazdasági termelők, akik eljönnek új erőt meríteni eddigi eredményeikből, és új tapasztalatokat, új ismereteket gyűjteni a kiállításon bemutatott módszerekből. Őket köszöntjük elsősorban, hiszen ha a kiállításnak sikere lesz, ez elsősorban az ő érdemük. Akkor is, ha szupermodern állattenyésztő telepen egyedül gondoznak megszámlálhatatlan jószágot, és akkor is, ha csupán odahaza fejnek egyetlen tehénkét. Különböző fokon, de egyazon célt szolgálja a tevékenységnek ez a két véglete. A vendégek másik nagy csoportja nem közvetlen mezőgazdasági termelő, de falusi. Köszöntjük őket is, akik a termelők gyermekeit oktatják, akik a boltban, a vendéglőben a termelőket szolgálják ki, akik a hivatalokban a termelők ügyeit intézik. Nélkülük a falu nem »kerek«, nélkülük nem működhet az, amit mezőgazdaságnak nevezünk. , Külön és kiemelten szeretnénk üdvözölni a mező- gazdasági kiállításra látogató ipari munkásokat, technikusokat, mérnököket, tudományos kutatókat. Amit ott látnak, az nélkülük sem született volna meg. Lehet, hogy az ipari munkás csupán apró csavarokat gyárt, a mérnök »csak« épületszerkezetek elvi számításait végzi, a tudós a sejttan legmélyebb kérdéseit kutatja. Azonban a mezőgazdaság sikereiben az ő munkájuk is megtestesül, nemcsak azoké, akik traktortengelyt esztergálnak, istállót terveznek, vagy növényt nemesítenek. Érezzék magukénak mindazt, amit a kiállítás területén látnak. És köszöntünk, üdvözlünk minden vendéget. Termelőként, vagy fogyasztóként, át- i vevőként vagy szállítóként \ mindenki érdekelt abban, ami ott látható. Talán sokan lesznek az ilyen látogatók közül, akik maguk is üdvözletét, köszönetét mondanak azért, amit látnak, amit a mezőgazdaságban közvetlenül dolgozók éppen az ő javukra állítottak elő. Végül pedig ne mellőzzük a hagyományokat sem. Befejezésül fogadják köszöne- tünket és gratulációnkat azok, akik a 67. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár építésén, rendezésén fáradoztak. A bizalmiaktól az SZMT-ig Felkészülés a szakszervezeti választásokra Pontos feladatterv — Színvonalas beszámolókat Szakosított sertéstelepet épít a kaposvári Latinka Sándor Tsz Péterpusztán 17 millió forintos beruházással. A tervezet szerint hatszáz férőhelyes hizlal tatót, negyven féró'he- lyes fiaztatót és százkilencvenhat férőhelyes kocapihenőt építenek. A telepet 1971-ben adják át. Eddig már megépítettek két hizlaltatót és két fiaztatót. Az építkezésen a tsz saját kömüvesbrigádja dolgozik. Női és leánykaruhábó! nőtt a választék Minden eddiginél nagyobb, mintegy 350 millió forintos készlettel, gazdag választékkal várja az őszi-téli idényt a Női- és Lánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat. A kiskereskedelem megkezdte az elővásárlásokat, de a forgalom eddig jóval kisebb, mint tavaly ilyenkor volt. A kiskereskedelmi vállalatok nem tudják, hogy a vevők a tavalyi, vagy a legújabb divatra, a minire, vagy a midire szavaznak. Az őszitéli árualap mintegy 25—30 százalékkal magasabb a tavalyinál, s a többlet szinte kizárólag a társadalmi elvárásoknak megfelelően az olcsóbb cikkekből, kártolt kabátokból, ruhákból tevődik össze. Huszonötezer olcsó, ezer forinton aluli kabátot hoznak forgalomba. Az ármérséklést azzal érték el, hogy műszőrme nélkül készítették a kabátokat. Mód van azonban arra, hogy aki később meggondolja szőrmegallért vásárolhasson, mert nagy mennyiségben külön is árusítják ezt a divatcikket. Tavaly sokan kifogásolták, hogy nem volt flanell holmi a boltokban. A válla- >«t flanell ruhákból és blúzok - 1 most ki tudja elégíteni igényeket. Ingek és plakátok Mit ígér a gyár? Csinos manekenek mutatták be tegnap délelőtt Kaposváron az új, korszerű alapanyagból készült férfiingeket a Dél-dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat és a Férfifehérnemű- Gyár közös sajtótájékoztatóján. A kiskereskedelem képviselőinek jelenlétében megtartott tájékoztatón azt is bejelentették, hogy szeptember elsejétől a Dél-Dunántúlon — Somogybán, Tolnában és Baranyában — »fehérnemű hónapot« rendeznek. Ez alatt az idő alatt több új anyagból készült ing is forgalomba kerül. Hogy a vásárlók időben értesüljenek róla, megfelelő reklámról gondoskodtak filmek, röplapok és plakátok hirdetik hamarosan ezt az akciót. Az újságíró néhány olyan praktikus tanácsot is kapott a tájékoztatón, amelyről a reklámok aligha szólnak. Eddig is gyakran találkozott a vásárló a boltok kirakatában és a polcokon a Férfifehérnemű Gyár termékeivel, s mindegyikre kiírták: műszálas, de nem volt az. A tévedés — mondták a tájékoztatón — abból eredt, hogy a késztermék az anyag fantázianevét kapta. Ezen most változtatnak. A szintetikus anyagból készült ingekét Fekon-fix néven hozzák forgalomba. Ezeket a pamut és poliészter keverékéből készült ingeket szakszerű kezelés mellett vasalni sem kell. Mi a szakszerű kezelés? A fehér inget lehetőleg egy, a színeset pedig két napnál tovább ne hordják. Nagy hatású, szintetikus mosószerrel kell mosni és vállfán szárítani. Legcélszerűbb a szekrényben is vállfán tartani. Ebben az esetben ugyanis kisimul az ing vasaló nélkül is. Ha esetleg marad rajta gyűrődés, az a test melegének hatására gyorsan eltűnik. S a színek? A férfiak viseleté konzervatív: továbbra is dominál a fehér, de hódítanak a pasztellszínek is. A ruhákban a poliészter biztosítja a könnyen kezelhetőséget, a pamut pedig lehetővé teszi, hogy az érzékeny bőrűek is hordhassák ezt az anyagot. Bejelentették azt is, hogy Szplendor és Gemini néven új import alapanyagot szereznek be rövidesen, s ebből is készítenek ingeket. CSAKNEM EGY EGÉSZ félévre szóló feladattervet fogadott el tegnapi ülésén a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. A tizenegy oldalas terv azokat a feladatokat rögzíti, amelyek a november 15-től március 9-ig tartó szakszervezeti választások idején hárulnak az alapszervezetekre, a megyei bizottságokra és az SZMT-re. Somogybán mintegy négyezer bizalmit, kétszáz műhely-, háromszáznegyven szakszervezeti bizottságot, ötven üzemi, gyáregységi, vállalati és intézményi szakszervezeti tanácsot, százötvenöt társadalombiztosítási tanácsot, valamint nyolc szakmai megyei bizottságot választanak újjá. A bizalmiakat és helyetteseiket, a vezető bizalmiakat és a társadalombiztosítási tanácsot nyílt szavazással, az összes többi szakszervezeti szerv tagját, tisztségviselőjét és a küldötteket titkosan választják. A korábbiaktól eltérően a műhelybizottságok titkárait és a számvizsgáló bizottságok elnökeit is személy szerint választják meg. A jelölő bizottságokat legalább egy hónappal a vezetőségválasztás előtt nyílt szavazással bízzák meg a szakszervezeti tagság véleményének összegezésével. Ezeken- az értekezleteken hagyják jóvá, hány tagja lesz a műhelybizottságnak, a szakszervezeti bizottságnak, a szakszervezeti tanácsnak, s hány küldöttet választanak. A szakszervezeti választásokat a szakmák központi vezetőségei, a megyei bizottságok irányítják. A lebonyolítás rendjéért a központi vezetőségek, a nagyvállalatok, trösztök szakszervezeti tanácsai, a megyei bizottságok, valamint a területi bizottságok felelnek. Az SZMT minden segítséget megad a választások előkészítéséhez és megtartásához, ellenőrzi a SZOT Elnöksége határozatának a megvalósulását. Az elnökség elhatározta, hogy a harmadik negyedévben jóváhagyásra a Szakszervezetek Megyei Tanácsának ülése elé terjeszti a feladatervet, majd részletesen ismerteti a tennivalókat azoknak az üzemeknek az szb-titkáraival, akik egyik megyei bizottsághoz sem tartoznak. A SZAKSZERVEZETEK Megyei Tanácsának nyolcadik küldöttértekezletét 1971. március 9-re hívják össze. Ezen százhuszonegy küldött vesz részt szavazati joggal. Hat albizottság állítja össze a küldöttértekezlet írásos beszámolóját. Az elnökség úgy döntött, hogy nyomdai úton készítteti el a beszámolót. A szakszervezeti választások megyei tapasztalatait külön összefoglaló jelentés tárja majd a küldöttek elé. Az elnökség szerint nagyon fontos, hogy minden választott szakszervezeti tisztségviselő, illetve szerv eleget tegyen beszámolási kötelességének, alaposan értékelje a legutóbbi választásokon hozott határozatok végrehajtását, s számot adjon a végzett munkáról. A beszámolók tükrözzék a szervezett dolgozók, a nők — különösképpen az egyedülállók és a nagycsaládosok —, a fiatalok, valamint a nyugdíjasok helyzetét, tárják a tagság elé gondjaikat, problémáikat is. Ez jó alap ahhoz, hogy a szakszervezeti tagok meghatározhassák a további tennivalókat. A választás nagyon jó alkalmat kínál arra, hogy a különféle szintű szakszervezeti szervek állást foglaljanak a dolgozókat érintő legfontosabb kérdésekben, mint például a munkahelyi körülmények, a bérezés, a szociális és a kulturális helyzet, a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége. S arra is, hogy elősegítsék a szakszervezetek tevékenységének fejlődését, tekintélyének erősödését a megyében. Az elnökség azt ajánlotta, hogy minden gyűlésen elemezzék, hogyan járultak hozzá sajátos eszközeikkel az üzem, a gazdaság, az intézmény, valamint a megye társadalmi, politikai, gazdasági és művelődési feladatainak megoldásához. S hogy kiket válasszanak meg a szakszervezeti tisztségekbe? Az ülésen úgy ítélték meg, hogy a politikai szempontból szilárd, szakmailag képzett, vezetésre alkalmas, a szocializmus ügye iránt felelősséget érző, a dolgozók problémáit ismerő, a párt politikáját végrehajtani tudó szakszervezeti tagokat. A mostani választás lehetővé teszi, hogy a dolgozók minden rétege arányának megfelelően kerüljön a vezető szervekbe. AZ ELNÖKSÉG felhívja az alapszervezetek figyelmét arra, hogy a fizikai munkásokat, a nőket és a fiatalokat arányuk szerint válasszák meg a különféle testületekbe. Azokat a tisztségviselőket. I akik eddig is megállták helyüket, akikben bíznak a szakszervezeti tagok, most is javasolják a tisztségekbe. Az elnökség a feladattervet minden alapszervezetnek megküldi, hogy aszerint '-őszülhessenek a szaksz'v i választásra. ' L. G. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. augusztus 38. 1
