Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

V A demokratikus centralizmus pártunkban érvényesülése A partdemokrácia hely­zetével és fejlesztésével — a párttagok előtt is­mert módón — a központi Bi­zottság 1969. november 26— 28-i ülésén foglalkozott. A Központi Bizottság határozata — az eredmények rögzítésén túlmenően — erőteljesen fel­hívta a figyelmet olyan fogya­tékosságokra is, amelyek meg­szüntetésére jelenleg is sok még a tennivalónk. Mindenek­előtt hangsúlyozta, hogy a Szervezeti Szabályzat a jelen­legi gyakorlatnál lényegesen nagyobb lehetőséget nyújt a pártélet demokratizmusának — és centralizmusának — a mainál jobb, hatékonyabb ér­vényesítésére. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a pártszer­vezetek egy részében jó né­hány esetben megsértik a de­mokratikus elveket. Munka­módszerbeli és más okok miatt nem biztosítják kellően a de­mokratikus jogok gyakorlásá­nak feltételeit. Nem igénylik eléggé a tagság részvételét a pártszervezet előtt álló felada­tok kialakításában és végre­hajtásában. Előfordul, hogy hogy az egész pártban követ- I kai kapcsolatban a »-nagy poli­kezetesen törekedjünk a hatá­rozatok egységes értelmezésé­nek kialakítására, a párthatá­rozatok egységes végrehajtá­sára, az egyes párttagoknál ta­pasztalható passzivitás felszá­molására, a kollektív vezetés mellett a személyi felelősség határozottabb érvényesítésére, a taggyűlések szerepének, az egész párttagság aktivitásának növelésére. A Központi Bizott­ság határozatait és a helyi tennivalókat azóta sok taggyű­lésen megtárgyalták, s intéz­kedéseket is tettek, elkezdték az adott helyen meglévő hibák kijavítását. Bizonyára jelentős állomás a fogyatékosságok megszüntetésében mindenütt az augusztusi beszámoló tag­gyűlés, amely módot nyújt a demokratikus centralizmus ér­vényesítésével kapcsolatos teendők elemzésére is. A párttagság — minden bi­zonnyal — alaposan tanulmá­nyozza a Szervezeti Szabály­zat módosítására vonatkozó tervezetet. A Központi Bizott­ság által javasolt módosítások jelentős része a demokratikus centralizmus további erősítését választott testület vagy tag- szolgálja. A vezetőségválasztó gyűlés elé tartozó kérdéseket egyes személyek döntenek el. A demokratikus légkör és a fegyelem ""engesése miatt egyes helyeken passzivitás ta­pasztalható. Sok párttagnak az a véleménye, hocrv bíráló meg­jegyzést nem lehet tenni — kü­lönösen az állami, gazdasági vezetők munkáiéra —•. mert azt rossz néven veszik, és közve­tett módon megtorolják. A Központi Bizottság telje­sen jogosnak ismerte el a párt­tagság többségének igényét, taggyűlésen a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­veit és a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javas­latokat megvitatják, s minden párttagnak lehetősége van ar­ra, hogy e dokumentumokkal kapcsolatban — amelyeket a vélemények figyelembevételé­vel a Központi Bizottság a X. pártkongresszus elé fog ter­jeszteni jóváhagyásra — el­mondja észrevételeit, javasla­tait. Párttagságunk felelősségét növeli, hogy e dokumentumok­tika« alapvető kérdéseiben fog véleményt nyilvánítani. Nem kétséges, hogy a X. kongresz- szus határozatait a párttagság magáénak fogja érezni, s te­vékenyen, fegyelmezetten munkálkodik majd a kongresz- szusi határozatok, a párt poli­tikájának sikeres, végrehajtá­sáért. A Központi Bizottság megítélése szerint a párt politikájának ala­kításában,. a pártpolitika he­lyességének állandó ellenőrzé­sében és végrehajtásában a le­hető legnagyobb szerepet kell biztosítani az alsóbb szintű pártszerveknek és az egész párttagságnak. Csak így kerül­hetjük el a nagyobb zökkenő­ket. Csak így tarthatjuk meg a párt bevált politikai vonalá­nak állandóságát úgy, hogy egyúttal mindig a valósághoz, az állandóan változó társadal­mi körülményekhez igazítsuk. Ez annál is inkább így van, mert pártunk tömöríti sorai­ban a munkásosztály, a pa­rasztság és társadalmunk más rétegeinek legjobbjait. elhelyezkedő emberek érdekei közötti ellentmondásoknak, il­letve ezek lehetőségének. Ilyen körülmények között párttagsá­gunk állásfoglalásaihan kifeje­ződik a párt politikájának vé­delme — de folyamatos kriti­kája is. (Ami tágabb értelem­ben szintén a párt védelmét jelenti!) A párton belüli de­mokrácia fejlesztése tehát az élethez állandóan igazodó, s ezért a tömegek által elfogad­ható politika kialakításának és megvédésének is fontos felté­tele. A Központi Bizottság és a párttagság »párbeszéde« pár­tunkban folyamatos. A párt­tagság véleményének figyelem­bevétele természetesen nem fogható fél úgy, hogy a Köz- 1 önti Bizottság egy-egy ha­tározat előtt minden esetben direkt módon kéri a párttag­ság véleményét. Ez többször igy volt az elmúlt évek nagy horderejű kérdéseiben, így van most a kongresszusi irányel­vekkel és a Szervezeti Szabály­zat tervezetével kapcsolatban, s a Központi Bizottság dönté­se alapján így lesz a jövőben is. Fontos azonban látnunk, A pártot tudományos világ- h°§y az ilyen »kiemelt« ese­nézetén alapuló politikája és cselekvési egysége teszi harc­képessé. De figyelembe kell venni, hogy az egyes párttagok gondolkodásában, magatartá­sában és tevékenységében tük­röződik az is: milyen helyet foglalnak el a társadalmi mun­kamegosztás rendszerében, mi­lyen szinten, milyen vetület- ben, milyen szociális környe­zetből szerzik mindennapi ta­pasztalataikat. A párt ezért' önmagában is hordozója a kü­lönböző szinteken dolgozó és M Nyolckilométeres partvédőmű Siófokon Visszahódítják a partot a Balatontól Nagyon kevés szó esik egy- egy balatoni üdülőhely part­járól, általában sokkal többet beszélünk a szállodákról, a üdülésre alkalmatlanná válnak a parti területek. A partból el- habolt anyagot a különböző áramlások elviszik, s ez a tó vendéglőkről vagy éppen a , feltöltődését sietteti. Ezt a fo­közvilágításról. Márpedig a jövő szempontjából nagyon fontos az egyre fogyó déli part visszahódítása a Balatontól: Ezt a célt szolgálja a Vízügyi Szolgálat első nagy összefüg­gő partszabályozási terve, mely a Balaton központi fejlesztési programjának rangsorolásá­ban is az első között szerepel. Ligeti László, az OVF Balato­ni Vízügyi Kirendeltségének vezetője tájékoztatta lapunkat a tószabályozási munkáról. — A Siófok térségében megvalósuló partszabályo­zási tervet a Vízügyi Szol­gálat dolgozta ki saját kez­deményezésére. Mi teszi szükségessé a tó szabályozá­sát? — Az utóbbi évtizedben mind gyakrabban foglalkozott a rádió és a sajtó is a magyar tenger feliszapolódásával. A szakembereket mintegy tíz éve foglalkoztatja ez a természetes jelenség, amely ellen csak igen körültekintő beavatkozással lehet védekezni részben a víz­gyűjtő területen, részben a vízfolyásban. A VITUKI tíz­éves kutatásai szerint száz év alatt negyvenöt millimétert iszapolódik a tó, mégpedig a következő arányokban: a leve­gőből három milliméter anyag kerül bele, a biológiai üledék hat milliméter, a parterózió ti­zenkét milliméter anyagot, a vízfolyások pedig huszonnégy milliméter hulladékot visznek a tóba. Különösen a déli part szenved a parteróziótól, mert az uralkodó szélirány ezt a szakaszt támadja. A tapaszta­latok és a mérési adatok sze­rint évenként egy-öt métert habol el a tó a nem védett partszakaszon. így nemcsak az értékes területek csökkennek, hanem nő a sekély parti zóna is, és ebben sokkal könnyeb­ben meateleoszenek a vízinö­vények és a hínár. Ez egy bi­zonyos határon túl káros, ugyanis elpocsolyásodnak, lyamatot sem műszaki, sem gazdasági okból nem lehetne csupán kotrással lassítani. A gazdasági alapot az elrabolt területek visszahódításával le­het megteremteni. S ezzel egy­ben húsz évre megelőzzük a tói feliszapolódását. összegez­ve: csak a tó szabályozásával, a partvonalak rögzítésével le­het megszüntetni a további eróziót, a mocsarasodásra haj­lamos területeket, a vízinövé­nyek megtelepedését. A feltöl­tött területeket aztán a város korszerű rendezési elvek alap­ján szanálás nélkül beépítheti. Megfelelő sétányokat lehet ki­alakítani, mert mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy a védművek mögött huszonöt méter széles közterületi sáv húzódjon! Jelenleg ugyanis na­gyon nehezen, legföljebb a strandokon és a mólókon kö­zelíthetik meg a partot az em­berek. Néhány telektulajdo­nos még a vízben is tovább ve­zeti a kerítést. A szabályozási munkák után visszanyert terü­letek parcellázás után eladha­tók. Nagyon sokan szeretné­nek telket vásárolni, de nincs vagy csak nagyon drágán. A spekulációs törekvéseknek is gátat lehet vetni azzal, hogy a telkeket a tanács adja él. — Miért a megye második városát választották a víz­ügyi szervek az úttörő terv megvalósításának színteréül? — Egy ilyen fontos program helyét csak a lehető legkörül­tekintőbben lehet megválasz­tani. A mi szempontjaink a következők voltak: Siófok tér­sége esik legközelebb Buda­pesthez. A közművesítés, amely a kulturált beépítéssel együtt jár, az éppen itt adott. Most épül száztizenötmillió fo­rint költségvetéssel az a rend­szer, amely Siófok regionális vízellátását szolgálja. A tervek szerint 1972-ben fejeződnek be a munkálatok. Egy évvel ké­sőbb teljesen elkészül a hat­vannégymillió forint költség­gel épülő csatornarendszer. Ilyen közművesítési lehetőség máshol nem kínálkozott szá­munkra a tó déli partján. Rá­adásul e parti sáv vonzási te­rületébe esik a Sóstó környé­kén most fejlődő üdülőterület, amelynek szinte nincs szabad partszakasza. Amikor elkészült a beruházási program, rende­zési tanulmánytervet készítet­tünk a VÁTI-val. Ez körvona­lazza a területrendezésre fel­használható részeket. A csak­nem száznegyvenkét hektár feltöltött területből tizenöt jut strandnak, több mint hetven­két hektárnyit értékesíthetnék villaépítésre, több mint hatot közintézményeknek. Sétány, út és parkoló összesen több mint negyvenhét hektáron lehet. A vízkivételi mólótól a balaton- világosi határig kiépülő 8 ki­lométeres partvédőműhöz több mint két és fél millió köbmé­ter feltöltési anyagot haszná­lunk fel. Zöldterület negyven- ötezer négyzetméteren lesz az első szakaszon. A beruházás összköltsége több mint száz­negyvennyolcmillió forint. A Vízügyi Alap megelőlegezi a beruházás teljes összegét, a siőfoiki tanács aztán négyszög­ölenként háromszázhetvenhat forinott térít vissza a teljes te­rület után az alapnak. — Mikorra készül e! a védőmű Balatonvilágos ha­táráig? — Négy ütemben építjük meg. Az első ebben az évben valósul meg a vízműmólótól a Kilián György utcáig, majd jö­vőre onnan a balatonszsbadi gyermeküdülőig. 1972-ben a sóstói kempingig épül meg a partvédőmű, majd 1973-ban utolsó ütemként a város köz­igazgatási határáig. Vélemé­nyünk szerint a magyar tenger deli partjának fővárosához méltó rendezett és kulturált part fejlődik ki négy év alatt a tószabályozási terv megvalósí­tásával _■— fejezte be nyilatko­zatát Ligeti László. Lajos Géza teken túlmenően a lényeget mégsem a vélemény közvetlen kikérésének módszere, formá­ja jelenti. A lényeg abban van — s ez munkamódszerünk ál­landó eleme —, hogy a párt különböző szintű vezető szer­vei mindig jól ismerjék a párttagság véleményét, s a mindennapi munkában, a kü­lönböző határozatok meghoza­talánál azzal mindig számol­janak. eg kell jegyezni azt is, hogy a párttagság és az alsóbb pártszervek vé­leményének kikérésénél bizo­nyos mértéktartásra törek­szünk. Hiszen az alapszerveze­ti munka szírivonalának rová­sára menne, ha a különböző szintű pártszervek válogatás nélkül minden részkérdésben kérnék az alapszervezetek vé­leményét. Ez a módszer — azon túl, hogy a kellő tájéko­zottság nélküli véleménynyil­vánítás komolytalanná válna — nem a demokratizmust, ha­nem a bürokratizmust növelné. Hosszadalmassá tenné a hatá­rozatok előkészítését, és a va­lóságban csökkentené az alap­szervezetekben érvényesülő demokráciát, mert kevesebb lehetőségük, idejük maradna a helyi kérdésekkel való önálló foglalkozásra, a konkrét helyi intézkedések megtervezésére, szervezésére, végrehajtására. Ha pedig az alapszervezet fi­gyelmét elvonjuk saját felada­taitól —■ amelyeket senki más nem végezhet el helyettük —, mind a demokratizmus, mind a centralizmus érvényesülése csorbát szenved. Égető Lajos (Folytatjuk.) Főszezon a paprikatöldön Az ul men­tén húzódó paprikatáb­la viruló paprikabok­rok. A finom ízű bogyiszlói és cecei pap­rika bő ter­mést ígér a somogy zsit- fai termelő­szövetkezet kertészeinek. A sárguló paprikasorok között asszony- és leánycso­port hajlong, az egyik dű- lőúton pedig gumikerekű lovas kocsi kanyarodik a táblára, hogy összeszedje a megtelt ládá­kat. — Eddig hetenként két- A szemet gyönyörködtető bogyiszlóival gyor. szer szállítót- san telik a kosár. tunk, de ezen­túl naponta kell majd leszed­ni az érett termést. Nem sze­retnénk torlódást a szállítás­nál — mondja Szili László, a Hunyadi János Termelőszö­vetkezet elnöke. — A szállítással elég ba­junk volt már eddig is — veszi át a szót Varga Árpád föagronómus, majd bosszan­kodva folytatja —: Előfordult, hogy két-három napig kellett tárolnunk a paprikát, mert a MÉK árubőségre hivatkozva egyszerűen nem szállított, ugyanakkor a piacról és az üzletekből hiányzott a papri­ka. — A paprikabokrok gör- nyedeznek a nagy terméstől, vajon sikerül-e elérni a múlt évi, rekordnak számító 200 mázsás holdankénti átlagot? — Nem valószínű, 150—160 mázsára számítunk — mond­ja Szili László. — Viszont az árbevételünk az alacsonyabb termés ellenére is megköze­líti a múlt évit Somogyzsitfán nemcsak a, termés gazdag, a minőség is kiváló. — Bizonyos, hogy kevesen áldoznak annyit a paprikára, mint mi. Már a palántázás­nál megkezdjük a kivételes bánásmódot, kiültetés után pedig úgy kezeljük, mint a szólót. A több mint tizenhat hol­das paprikatábla nemcsak nagy jövedelmet ígér, jelen­tős munkaerőt is igényel, kü­lönösen a szedés idején. — Saját erőből nehezen tudnánk biztosítani a munka­erőt. Szerencsére diáklányok­kal pótolni tudjuk a hiányt. Előfordul, hogy ők adják a paprikaszedö brigád 60—70 százalékát Bár a zsitfai paprika nem szünteti meg a piaci problé­mákat, mégis hozzásegít ah­hoz, hogy olcsóbban kerül­jön .az. ízletes bogyiszlói pap­rika a háziasszonyok asztalá­ra. K. V. J. Előfordult, hogy három napig is paprika a lassú szállítás miatt. ládában fonnyadt A KISZÖV küldöttközgyűlésén Az elmúlt fél év és a következő öt év Tegnap a KISZÖV megyei székhazában tanácskoztak a megye szövetkezeteinek kül­döttei, hogy megvitassák az el­múlt fél év legfontosabb gaz­dasági eredményeit és a ne­gyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseit. A küldöttértekezleten vá­lasztották meg a KISZÖV hét­tagú nőbizottságát is. Fontos­ságát és létjogosultságát bizo­nyítja, hogy a nők arányszá­ma a szövetkezeti mozgalom­ban eléri a 30—10 százalékot. A bizottság nem csupán ér­dekképviseleti szerv, hanem a nők szakmai, kulturális fejlő­désének és nem utolsósorban airtagi fölemelkedésének leg­fontosabb biztosítéka. A bizottság megválasztása — titkára Szakács Erzsébet, a KISZÖV szövetkezetpolitikai előadója — után a KISZÖV tájékoztató jelentését vitatták meg a hozzászólók. Előkerül­tek a gondok, a szövetkezeteket érintő problémák, bár a jelen­tés általában, kedvező képet fest a szövetkezetek eredmé­nyességéről. A termelés ugyan­is a múlt év első feléhez vi­szonyítva 8,8 százalékkal emelkedett, s ezáltal 231 mil­lió forintnyi termelési érté­ket teljesítettek. A növekedés azonban a létszámváltozással áll összefüggésben és nem a termelékenység emelkedésé­nek következménye. A nyereség mintegy 44,5 százalékkal emelkedett, és csaknem hét és fél millió fo­rintnak felelt meg. Az ered­mények mögött azonban na­gyok a különbségek: néhány kiváló szövetkezet mellett akadlak olyanok is, amelyek nem értek el nyereséget. Kedvezőtlenül alakult az építőipari tevékenység. A munkát, sőt a szövetkezet to­vábbi fejlődését is kérdésessé tette a nagymérvű anyag- í szövetkezetek KISZÖV elnöke elmondta, ez annak tulajdonítható, hogy a szövetkezetek nem abban az arányban részesültek az anyagelosztásiból, ahogy mun­kájuk arányában megérdemel­ték volna. Heves vitákat váltott ki a negyedik ötéves fejlesztési terv. Az egyik fontos célkitű­zés ugyanis a szolgáltatások fejlesztése, s a szövetkezetek elnökei azt sérelmezték, hogy ez elsősorban az árutermelés rovására valósulna meg. Az árutermelés viszont a nyere­ségképzés legfontosabb alapja, s a szövetkezet fejlesztésére szánt összegeket is megcsonkít- taná a tervezett arány. Hosz- szú, alapos, elemző tárgyalá­sokra van még szükség ah­hoz, hogy megtalálják azt a középutat, amely sem a la­kosság jogos Igényeit, sem a érdekeit nem hiány. Mint Biczó Péter, a I csorbáiba. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. aajmaÉM 36.

Next

/
Thumbnails
Contents