Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

Hová lett a kaposvári vár? Ha Kaposvárra jön a láto­gató, elsőnek a Kapóst, utána pedig a várat kérdezi, keresi. A folyóval nem sok gondja van a kérdezőnek: ott kanya­rog az a kaposi szőlők, a he­lyi hagyomány által kapos­vári »hét-domb«-nak nevezett emelkedések tövében. De nagyobb a baj a várral. Mert az bizony nincs! Pedig volt! Okleveles adatnak a leg­régebbi az 1313-as, a XV. szá­zadtól azután igen sűrűn sze­repel a neve. Hol a birtokosok változásával — Rupoliak, Dersffyek, Újlakiak —, hol bizonyos családi birtokügyek­kel, hol meg harci cselekmé­nyekkel kapcsolatban. Igazán jelentős szerepe Má­tyás korában, majd pedig a szerdahelyi, Dersffy család birtokaként lett a kaposi vár­nak, amely 1543-tól kezdve királyi vár. 1555 szeptemberétől 1686-ig volt a török birtokában. Nahie (járás) székhelye a mohácsi szandzsákban (mégye), illetve a pécsi vilajetben (kerület). Egy török kimutatás szerint 164 lovas, 64 azáb, 66 marta­idé, összesen 255 ember az őr­sége. Tehát védelem szerint sem jelentéktelen hely abban a korban. D selalzade Mustafa (XVI. sz.), Szulejmán szultán udvari történetírója a többi között a következőket írta róla: »... bástyái égbe nyúltak, ár­kának feneke a tenger vizéig ért le, palotáinak párkányai az égboltot érintették ...« Ev- lia Cselebi pedig (1611—1679) így emlékezett *»... Kanizsa gyanánt egy nádas, mocsaras, mély völgyben négylábú béka­ként áll... hosszúkás négy- szögletes alakban fekszik. Belső vára nagyon erős, há­romszáz deszkaszinhelyes tete­jű, kert nélküli szűk háza van ■ Szulijmán kán dzsámija, hadiszertára, élelmiszerraktá­ra, keletre nyíló vaskapuja, előtte felvonóhídja és tornya vagyon.« Bél Mátyás (1684—1749) je­les történetírónk Notitia Hun­gáriáé című munkájában töb­bek között a következőket je­gyezte meg Kaposvárról: »... ezen erősség mocsáros he­lyen volt építve, melyet a Kapos folyó körülvett és kö­rűié tavat formált...« Király­Az MHSZ-klubok tevékenysége Csurgón A Csurgó nagyközségi párt- vb a legutóbbi ülésén az MHSZ munkáját, a tartalé­kos-, a lövész- és a modellező klub tevékenységét tárgyalták meg. A klubok költségvetési és munkaterv alapján dolgoz­nak. Legeredményesebben a lövészklub működik. A tarta­lékosklub csak nehezen tudja a munkatervi feladatokat meg­valósítani. örvendetes, hogy az általános és középiskolák­ban folyó honvédelmi nevelő munkát eredményesen segítik. A klubok tevékenységét az üzemek és intézmények anya­giakkal is támogatják. Elisme­rést érdemel ezért a ktsz, az ÁFÉSZ és a községi tanács. A beszámolóból az is kitű­nik, hogy a klubok működését eddig nehezítette a helyiség hiánya. Most a járás megszű­nése folytán felszabaduló helyiségekből Csurgó-Alsokon kap a szövetség egy önálló épületet. Ez a központtól Való távolsága miatt csak gépkocsi­oktatóteremnek felel meg. Vancsura József községi péT-H*kérte a vál- i alatt* ' ho«y a járás­ban minden üzem anyagiakkal is segítse rendszeresen a hon­védelmi nevelő munkát, az MHSZ-klubok tevékenységét. [hű állásfoglalás áll oz híven el­ítélte a Rákóczi-korszakot, de megemlékezett a vár 1702-es szétromboltatásáról is. És a kaposi vár a hosszú, hadjárta időkgt, a Rákóczi-szabadság- harc utáni felrobbantást alig- alig élte túl. A XVII—XVIII. században a vár maradványai­hoz a lejtősödésen levő Vár utca vezetett. (Ma Ady Endre utca.) A várból megmaradt a kazamata (pinceboltozat), né­hány földszintes, boltozott rak­tár és más, magtárnak hasz­nált helyiség, Eszterházy her­ceg tulajdonában. 1872-ben a vár területén ke­resztül húzódó vasúti építke­zés során vas- és kőgolyókat és az egykori palánk nyomait, 1900-ban a csatornázásnál az árokhíd pilótáit és tölgyfa­gerendáit találták meg. Érde­kesség még, hogy az új me­gyeháza megépítéséig (XVIII. sz.) megyei börtönnek is hasz­nálták néhány épen maradt szobáját De a környék és kü­lönösein a Vár utca lakói több kárt okoztak, mint a török, a hadjáratok és a felrobbantás együttvéve »Somogymegye területe tele volt hintve régiségi emlékek­kel. Kaposvár, T. Koppány, a Sió, Balaton és Dráva vidéke, a Zselicség, Somogyvár, Vá­mos határai stb. a régi idők­nek valóságos kincsesbányái, melyekhez senki sem nyúl, és mindegyik nap mélyebben te­meti el, hogy egészen elmo­sódjanak az ereklyék és régi­ségek! Nagy baj, hogy még a művelt nemzedék sem akarja ismerni a múltját, s csak könnyen átsuhanik a hamvak fölött, amelyeken minden por­szem beszél — sőt vannak he­lyek, hol az ősidők emlékkö­veit széthordják, s építenek belőlük tyúkólat, kerítést, pincéket, mert hát jelenleg 16—18 forint a téglának ezere* írta keserűen Roboz Ist­ván, a neves kaposvári újság­író, a Somogy c. lap 1875. áp­rilis 27-i számának vezércik­kében. Hiábavaló volt a figyelmez­tetés. Hordták, vitték a vár maradványait, egészen az erő­dítmények végső pusztulásáig. szárazon es vizen * Ez a pusztulás századunk 20-as éveinek végén kezdődött és 1930-ban tetőzött. A város vezetői a maradék romból, il­letve annak tégláiból köz- vágóhidat és aggápoldat akar­tak építeni. Végül is a romok helyére gabonaraktár került. Pedig harcolt a Műemlék Or­szágos Bizottsága a kultúra és a múlt iránt érzéketlen veze­tőkkel: leiratában a többi kö­zött a következőket olvashat­juk: »Hazafias kötelességünk gondoskodni arról, hogy nyom­talanul el ne tűnjön, ellenke­zőleg, úgy is, mint a hazai egyetemes történet egyik epi­zódját, de úgy is, mint a kö­zépkori magyar' várépítés egyik példáját át kell hagyo­mányoznunk a későbbi nem­zedékre ...« Harcolt a helyi sajtó is a szűk látókörű polgármesterrel: j »Kegyelmet kérek azoknak az öreg falaknak, amelyek ko­moly történészek megállapítá­sa szerint legalább öt és fél száz éve épültek, s egy-két évszázad óta eltemetve álmod­tak a régi dicsőségről... Szo­morú szimbólum, hogy nagy­hét napjain kezdték meg Mél­tóságod rendelkezéséből a fa­lak szétcsákányozását, az öreg vár újbóli temetését... A fel­támadás ünnepe után Méltósá­god tekintse meg újból a ro­mokat s bizton hiszem, hogy megkegyelmez a falaknak, bástyáknak, amelyek fenntar­tása az ősök iránti tiszteletből is kívánatos, a város idegen­forgalmának a föllendítése szempontjából pedig hasznos. Húsvét szent ünnepe után ke­gyelmezzen meg Méltóságod a romoknak...« — írta az Üj Somogy. Ám hiába volt az érvelés, a józan könyörgés, a lokálpatrió­ták és a hites történészek vészkiáltásai! A város veze­tői, élükön a polgármesterrel hajthatatlanok maradtak. El­bontották a maradék fala­kat is. Így lett egy szomorú törté­neti eseménnyel gazdagabb a kultúrhistória és így lett Ka­posvár városa egy várral sze­gényebb. Dr. Draveczky Balázs ' AZ IFJÜGÄRDISTÄK min-l dennap feltűnnek a mólón, egyenruhában. Kinn a vízen és a Sió-hídnál segítenek irányí­tani a forgalmat. Nagyon sokat segítenek a rendőrségnek munkájában — mondta Drahos János városi Ifjú Gárda-parancsnok. — Hatvan fiatal vesz részt eb­ben a nehéz munkában. Segí­tenek a közlekedési és a vízi rendőreinknek, néha pedig el­lenőrzésen vesznek részt az ifjúságvédelmi őrjárattal. Egész évben tart a rendsze­res kiképzés. A fiatalok meg­ismerkednek a közlekedés sza­bályaival, a rendőrség mun­kájával. Éneikül el sem tud­nák látni feladatukat. Szombaton és vasárnap négy fiatal segít, kettő a vízi ren­dészetnél, kettő a közlekedés­nél. Hétköznap esténként a koktélhajón teljesítenek szol­gálatot. A kikötőben kifutásra ké­szen áll a rendőrségi motoros, fedélzetén egy rendőrrel és egy ifjúgárdistával. Sok a do­log a szezonban. Naponta több fürdőzőt kell rendreutasíta- niuk, aki gumimatracon na­pozva kisodródik a mély víz­re, s ilyenkor könnyen adód­hat baleset, szerencsétlenség. I Szándékosan illesztem egy- Tv-kritika máshoz a két tv-játékot — bár felületük korántsem ösz- szeillő. Egyiké — izgalmasan modern, egészen nagyvárosias, a másiké rusztikusán kemény és érdes. Mi újság Varjúbogáton? És mégsem csak annyi kö­zük van egymáihoz, hogy tv- játék mind a kettő... Mi újság Pesten? Megvártam a képernyőn Só Mihályt, hogy megtudjam, mi újság falun. De maradjunk még Pesten, azazhogy mégsem egészen ott, mert a főszereplő fiatalember is azon tűnődött, hogy inkább ne maradjon. Társa nagyjából példát adott szocialista hazafisagból, míg körülhordozta a Duna- parton, a ligetben, »meghá- nyatta« a galerivel. De mind­ez, úgy látszik, kevésnek bizo­nyult. Közben ugyan néhány na­gyon jól rendezett és szépen fényképezett mai jelenetből megtudtuk, hogy mi újság Pes­ten. Vannak, akiknek nem si­került egyetemre bejutni, vannak akiknek sikerült, van­nak, akik maszekolnak játék­pisztolyt készítve, meg masze­kolnak a filozófiában, és di­vattá lett a sztriptíz a házi­bulin ... Szóval ez van (?) Pesten. És ez a főhősnek ko­rántsem elég, minden jel arra mutat, hogy ezért akar elmen­ni. Végül is itt marad, mert megismerkedik egy nővel. ■Pontosabban újraismerkedik. És íme, ez a nagy plusz, amiért marad. Pontosabban visszatér. Persze megkérdez­hetnénk. hogy éppen »■** kapta volna meg k"’ 9 De nem jó a kérdés mégsem, hiszen akkor kérdezve vádol­nánk a főhőst, egyfajta szexu­ális hazafisággal. De itt több­ről van szó... Szerelemről! Igaz, ennek bizonyítására saj­nos elég sablonos eszközökkel került sor, de ezeket gyakran, az élet teremti. És nem is az élettelenséget hiányolom Csur- ka István írásából, éppep az életteliség, a szinte misztifi­kált realizmus egyik legna­gyobb erénye. Mert nagyon kell, és nagyon jó a mai Pestnek a róla készült hű fénykép! Én azt kérdezem, a szerelem az az erő, amely az ország határain belül tartja azt a lógó orrú ifjút, akinek lehetősége van a »kivándor­lásra«? És nemcsak kérdezem, vitatkozom is ezzel. Só Mihály kalandjai Hát igen, nemcsak a páva röpült a tegnap falujában, ha­nem a szép szavak meg szép pofonok is. Mikor hogy hozta a sor. És ha egyedül van az ember, sokkal nehezebb, mint­ha kettesben szegénykedik. Ügy látszik, ez nemcsak Pes­ten nagy igazság, hanem Varjúbogáton is. És nemcsak a ma nagyvárosában, hanem a tegnap porfészkében is töb­bet ér a páros élet. Pedig a Só Mihályok soka­ságát még az a »hatalmas« szerelem sem tartotta vissza attól, hogy Amerikába indul- ípr.ak, mint ahogy a szicíliai parasztot vagy munkást ma sem tartja vissza. Ezért volt hát könnyű a budapesti ifjú »megtérése«, mert éppen a valóság, a szegénység rugói hiányoztak és hiányoznak. No, de Só Mihálynak eszébe sem jutott a kivándorlás, in­kább itthon maradt regény- hősnek és tv-játék főszerep­lőnek — talán nem is válasz­tott rosszul. Igaz, átesett egy­két kalandon, és csupán ész­járásának (néhol hiteles, né­hol valószinűtlenül éles, és agyontisztelt észjárásának) kö­szönhette, hogy kikerült a Magyar Élet hálójából, és megmaradhatott szegényem­bernek. Zsurzs Éva jól rendezett most is, pedig nem volt köny- nyű és nem volt könnyű a főszereplőknek sem. Túlságo­san is vegyes volt ez a játék, hiszen vígjátéki elemeit csak­nem a burleszkig fokozták néha; a komikumba iróniát is vegyítettek. És ebből a Só Mi hályból már annyit láthattunk másutt, hogy rendezésben és játékban újat adni igen nehéz volt. Bodrogi Gyulának is félig sikerült csak, altkor ta­láltam jónak, amikor az árok­parti, éhes szegényembert ját­szotta. Töröcsik Mari bizony nemegyszer volt egészen való­színűtlen, és nemegyszer pó­zolt A hiányzó harmadik Nem a hasonlítás kedvéért illesztettem egymáshoz az eré­nyekkel és hibákkal fénylő és. beboruíő darabokat, hanem azért, mert hiányérzetem volt. A Magyar Televízió koráb­ban is bemutatott tv-játékai bizonyítják, hogy szívesen és jól nyúl a mai nagyváros­hoz. Sőt, többé-kevésbé a mai kisvároshoz is. Ha kell iró­niával,' ha kell, más valóság­elemző eszközökkel. Hasonlóképpen nemegyszer kaptunk már képet Varjúbo­gát tegnapjáról olyannyira, hogy nem kis problémát oko­zott a mai rendezőnek egy új kép összeállítása. De mi van ma »Varjúbogá­ton«? Egy-két izgalmas riport vagy dokumentumfilm árul­kodik róla és snitt. Nem én vagyok az egyedüli, azt hi­szem, aki a mai falut hiá­nyolja képernyőről, elbeszélés­ből, könyvből. Éppen az em­lített dokumentumműsorok bi­zonyítják, hogy korántsem korszerűtlenség a falusi élet (néhány házibulfs filozófia kedvéért fogalmaztam így...). És a tévének nem lehet ment­sége az sem, hogy hiányzik el­beszélésből is és regényből is. Mert a Magyar Televízió nemcsak intézmény, hanem olyan intézmény is, amely mű­fajt teremtett. Nem javaslat­képpen, de: bevált módszer az irodalomban a pályázat. Nem hiszem, hogy a sokszor kifo­gásolt »traktoros romantika« vette volna el vagy végleg el­vette volna á közeledő kedvet. Mert Só Mihály, mint téma is anakronizmus ma már. Tröszt Tibor A kikötő mólójához kikö­tött kék-fehér motoroson ta­lálkoztam az egyik szolgálatot teljesítő ifjúgárdistával. Kálik Péterrel. Több alkalommal vett már részt ellenőrzésen a vízi rendőrséggel együtt. — Ebben az évben kaptunk először kiképzést — mondja. A tanfolyam a nyári szezon kivételével egész évben tart. Csak erre a három hónapra osztották be rendszeres őrjá­ratokba őket. Sok fontos fel­adatot kell elvégezniük, köz­tük a legújabbat, ittasság el­lenőrzését. Sokszor figyelmez­tettek embereket, mert a meg­engedettnél többen ültek a csónakban, s veszélyeztették a bent ülök életét A tíz gárdista lány is rend­szeresen részt vesz az őrjá­ratokon. Együtt jár a két el­maradhatatlan jó barát, Ma- tulay Zsuzsanna és Kiss Er­zsébet. Mindketten a Dél­balatoni Háziipari Termelőszö­vetkezetben dolgoznak. Vala­mennyien, akik részt vesznek a munkában, dolgozó fiatalok. Szíwel-lélekkei segítenek. Ne­kik csak négy óra a szolgálat A Sió-hídnál a forgalom egy percre sem szünetel. Au­tók végeláthatatlan áradata hömpölyög órákon keresztül. A szolgálat igen nehéz. Sokan megcsodálják a forgalomirá­nyító rendőrt, ahogy dirigálja a forgalmat A járdán ifjú­gárdista lányok figyelik okta­tójuk magyarázatát, mit kell ilyenkor tenni; melyik jármű­nek van most elsőbbsége. Ta­nulják a KRESZ-t — Siajnos sok a baleset — mondja az egyik hosszú hajú leány, Matulay Zsuzsanna. EDDIG NÉGYSZER voltak karambolnál. A helyszínelés­ben segítenek, méréseket vé­geznek. Sok a munka a tilos helyen parkoló gépkocsikkal is. — A három hónap tapasz talatait elemezve elmondhat­juk, hogy nagyon sokat kö­szönhetünk ennek a kezdemé­nyezésnek, mely a megyei KISZ-bizottság segítségével a belügyi szervek kérésére jött létre — mondta Weisz Zoltán, a megyei KISZ-bizottság hon­védelmi és sportfelelőse. Sokat köszönhetnek a válla­latok vezetőinek, akik megér­tették problémáikat, segítel - ték munkájukat. A fiatalok­nak ötszáz forintot adtak az egyenruha vásárlásához. Ha kikérik őket, mindig méltá­nyolják kérésüket. A siófoki városi KISZ- bizottság sok tapasztalati' gyűjtött az ifjúgárdisták e<’ digi tevékenysége alapján. F • biztos alap arra, hogy a m gye más helységeiben is me alakuljanak az ilyen gárdista szakaszok. Gyertyás László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 23. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents