Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
KAPOS MENTI NAPOK Nagyberkiben tegnap folyta tódtak a Kapos menti napok eseményei. Ez a nap — éppúgy, mint az előző — a szakmai tanácskozások jegyében telt el. Hogyan lehetne jobbá, korszerűbbé tenni állattenyésztésünket, milyen módszerekre, célszerű eszközökre van ehhez szükség — e gondolatok körül folyt a szó. Érthető, hogy valaki úgy fogalmazta: »ezek a legizgalmasabb kérdések itt«, hiszen ez a tájegység gazdag, híres állattenyésztési hagyományokkal rendelkezik. De ahogy előző nap is elhangzott, igen sok munkára van szükség ahhoz, hogy a szép hagyományoknak valóban nemes folytatásuk legyen. Az első előadó tegnap dr. Guba Sándor kandidátus, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója volt. Előadásában mélyrehatóan elemezte szarvasmarha-tenyésztésünk időszerű kérdéseit Szólt a fogyasztók, a piac igényeinek változásáról, arról, hogy ezek a tények miként hatnak a tenyésztéspolitikára, milyen követelményeket állítanak a kutatók, a szakemberek elé. Kifejezésre juttatta, hogy egész szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének alapja a tehénlétszám növelése. Szólt a tak^rmánytermelés, az iparszerű tartás követelményeiről. és azokról a gazdaságossági mutatókról, melyeket messzemenően figyelembe kell A szakmai tanácskozás részvevői. határozásánál, mind pedig gyakorlati kivitelezésénél. Ezt a magas szintű előadást a termelőüzem, a gyakorlat oldaláról két korreferátum egészítette ki. Boda János, a ba- latonszabadi November 7. Termelőszövetkezet főállattenyésztője a még céltudatosabb nemesítési, tenyésztési munka fontosságát hangsúlyozta, és saját üzemük példáján kereszRészlet a termékbemutatóból. fokú technikum kutatói által kidolgozott szarvasmarha-hiz- lalási rendszer mennyire gazdaságos. Ezzel a gondolattal arra a kimondott — vagy ki nem mondott — véleményre igyekezett választ adni, mely szerint a termelékenység fokozása nem feltétlenül kívánja meg a túlzottan drága beruházásokat. Paska Ferenc, a so- mogyszili termelőszövetkezet főagronámusa ugyancsak saját üzemi példáin keresztül a még meglevő elhelyezési, takarmánybetakarítási, technológiai gondokról szólt Bár a tegnapi szakmai tanácskozás középpontjában a a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos problémák álltak, helyet kapott két másik téma is. Dr. Bajor Ferenc, az Iparszerű Sertéstenyésztő Termelő- szövetkezetek Közös Vállalkozásának igazgatója a közös és a háztáji korszerű együttműködéséről szólt. Részletesen ismertette a jövőben megvalósítandó kaposfüredi hatvanezres süldőnevelő sertéstelep céljait. Ez a vllalkozás tizenegy termelőszövetkezet összefogásával alakul ki, és feladata lesz ellátni a környéket egyöntetű, jó minőségű hízóalapanyaggal. Ügy is mondhatnánk, hogy a nap programját kiegészítette, teljesebbé tette Kusz János mérnök korreferátuma, aki a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban előállított legújabb állattartási gépeket, berendezéseket, technológiákat ismertette. A művelődési otthon szomszédságában levő iskolában ezen a napon nyüt meg a járás huszonöt éves fejlődését bemutató kiállítás. A tanácskozás szüneteiben és befejezésével épp olyan sok látogatója volt ennek, mint annak a dekoratív, szép termékbemutatónak, melyet a Dombóvári Tejüzem rendezett itt V. M. Románia nemzeti ünnepe Románia népei ma emlékeznek meg hazájuk felszabadulásának 28. évfordulójáról. 1944 nyara végén a szovjet hadsereg előmycmuló alakulatai lásd és Kisinyov körzetében súlyos csapásokéit mértek a hitlerista erőkre, átszakították a fasiszta hadseregcsaportok védelmi rendszerét, és gyors ütemben megkezdték Románia felszabadítását. A szovjet hadsereg győzelmei bátorítást adtak Románia haladó erőinek. A kommunisták vezetésével általános népi felkelés bontakozott ki, és az antifasiszta fegyveres osztagok birtokukba vették a fővárost. Ezzel a fordulattal lehetővé vált, hogy Románia szakítson a hitleri szövetséggel, véget ért a fasiszta Anrt ones- cu-rezaim. 1944. agusiztus 23-án, a népi felkelés győzelmének napján új fejezet kezdődött az ország életében. Az újjászervezett román hadsereg a háború további hónapjaiban a szovjet hadsereg kötelékében küzdött. A felszabadulás 26 esztendeje alatt gyökeresen megváltoztak a társadalmi, gazdasági viszonyok Romániában. A HohenzoUem-dinasztia uralmának a köztársaság kikiáltásával vetettek véget. Románia a háború előtt Európa egyik legelmaradottabb országa volt. Természeti kincseit a nyugati tőkés vállalatok fölözték le, ipara fejletlen, mezőgazdasága külterjes volt, a munkásosztály nyomorgott, a parasztság, a bojárok korlátlan hatalmát nyögte. A felszabadulás utáni első időkben a burzsoázia tett néhány kísérletet hajdani uraiménak restaurálására, 1946 őszén azonban a kommunisták álfái szervezett népi erők véglegesen kiszorították a hatalomból a régi rend urait. A néphiatalom évei gyors fellendülést hoztak. Románia a szocialista tábor tagjaként, élvezve a szocialista országok nagy közösségének összefogott erejéből fakadó előnyöket, gyorsan fejlesztette iparát, korszerűsítette mezőgazdaságát, föllendítette a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalát. Negyed század alatt a román ipar termelése a felszabadulás előttihez képest a tizennégyszeresére, a mezőgazdaságé több mint másfélszeresére, a nemzeti jövedelem pedig az ötszörösére emelkedett. Országszerte nagy építkezéseket folytattak, az új lakások százezreit adták át a dolgozóknak. A szocialista építés eredményei a nép szorgalma, a kommunisták áldozatkész szervezőmunkája, a többi szocialista országgal való együttműködés közös gyümölcseként jöttek létre. Ugyanezek a tényezők biztosítják Románia fejlődését, függetlenségének és biztonságának hosszú távlatokra vonatkozó garanciáját is. A még hatékonyabb együttműködés, a kölcsönös segítség még kiterjedtebb alkalmazása teszi lehetővé, hogy Románia végrehajthassa nagyszabású gazdaság- fejlesztési terveit. , Felszabadulása évfordulóján a magyar nép őszinte megbecsüléssel üdvözli a szomszédos ország népeit, elismeré:szl nyugtázza a szocializmus építésében elért sikereit és azt kívánja, hogy a baráti Románia sikerrel haladjon tovább azon az úton, amelyen egyaránt szolgálja nemzeti fölemelkedésének és a proletár internacicmalizmusnak a közös ügyét. Egy fogalom szimbólum lett Részletek Kajtár Mihály nagykorpád! kubikos 1932. június 25-én kelt, a főispánhoz címzett leveléből: »Alulírott még egyszer bátorkodom főis- pár úrhoz fordulni soraimmal, miután folyó hó 10-i levelemre, melyet a főispán úrnak küldtem, a mai napig sem történt semmi intézkedés, hogy az ínséggel küzdő családjaimmal mi lesz ...fél év elmúlott anélkeveset el is tudtam adni a termésből. Nagy volt az adó, megszenvedtünk, míg kifizettük. Az már jó volt, amikor szólhattam a cséplőgép tulajdonosának, hogy jöjjön, lehet •»masináim«. A tsz-be 1957-ben léptem be, abban az évben, amikor ezt a házat építettük. Mostanában elnézem, ahogy a kombájnok indulnak a földre, és azt gondolom: sok derekat mentenek meg az idő előtti meggörbüléstől... mondjak erre? Hogy nálunk annak idején a négynapos sem volt ritka? S örültünk, hogy van! Mert volt olyan időszak, amikor vadalmáért, vadkörtéért jártunk az erdőbe. Húsz krajcárt fizettek a napszámért. A fiam a tanító malacát gondozta. Akkor szinte ő volt a családfenntartó. A mai emberek már nem emlékeznek a gö rhönypogácsára sem. A szeműi, hogy keresethez jutottam gények étele volt az is. KukoÚj tanévre készülnek Nagyobb létszám, szakosítás, új tantárgyak A pedagógusképző intézetekben az idén is korszerűsítik a tananyagot, felhasználják a szaktudományok eredményeit. Az egész képzésre Jellemző a modernebb szemlélet — Mit valósít meg ebből az általános programból a Kaposvári Tanítóképző Intézet? Milyen változások lesznek az 1970/71-es tanévben? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk Merő Lászlóhoz, az intézet igazgatójához. — A mennyiségi és minőségi változások elsősorban a most induló első évfolyamra vonatkoznak. Az előző évektől eltérően az idén nem hatvan, hanem nyolcvan elsős hallgatót vettünk fel. A létszámbővítés kezdetét jelenti annak a folyamatnak, amelynek eredményeként a kaposvári tanítóképző az ország legnagyobb létszámú képzőjévé válik. A negyedik: ötéves terv végére hallgatóink létszáma eléri a négyszázat. Az oktatás tartalmában minőségi változás következik. Bár a képzés ideje továbbra is három év, ezt az időt az eddiginél jobban kihasználjuk. Eddig a hallgatók a harmadik év egyik félévét szakmai gyakorlaton töltötték. A mostani elsősök már csak egy hónap szakmai gyakorlaton vesznek majd részt, viszont bővebb képzést kapnak az intézetben. Iskolai gyakorlat keretében tanítjuk a napközi otthon és az úttörőcsapat vezetését, valamint az osztályvezetői munkát. — Miben különbözik a hallgatók képzése az eddigiektől? — A képzés egyre inkább a hallgatói önállóságra épül. Egyes tantárgyakból kevesebb előadás lesz, viszont több szeminárium és gyakorlati óra. A tanárok az előadásokon az anyagnak csak a fő részeit »adják le«, a többit könyvtári és önálló munkával sajátítják el a hallgatók. — Az intézetben bizonyos szakosítás lesz ebben a tanévben. Mit jelent ez? — A most induló elsősök egy tárgyat választanak, amelyet az ötödik-hatodik félévben bővített óraszámban, úgynevezett speciálkollégiumokban tanulnak. A választható tárgyak: ének, rajz, gyakorlati foglalkozás, testnevelés, orosz, úttörőcsapat- és napköziotthon- vezetés. Az orosz nyelv tanítása eltér a többitől, mert ennek bővített oktatása már az első évben megkezdődik. — Mi tette szükségessé a speciálkollégiumok bevezetését? — Tulajdonképpen a társadalmi igény. Az alsó tagozatban eddig egy osztályban minden tárgyat egy tanító tanított. Akármilyen jól képzett is, nem lehetett elvárni, hogy ugyanúgy értsen a rajzhoz, az énekhez, a testneveléshez. A szakosítás lehetővé teszi, hogy nagyobb iskolákban a nevelők felosszák maguk között a készségtárgyakat, és képesitésük- nek megfelelően egyik például rajzot, a másik éneket tanítson. Természetesen a számtant, az írást, az olvasást mindegyik nevelő saját osztályában tanítja. — Milyen új tárgyakat vezetnek be? — Rendkívül szükséges a beszédművelés bevezetése. Sajnos sok pedagógus ma még nem elég tisztán, szabatosan beszéli a magyar nyelvet A gyerekek előtt pedig a pedagógus beszéde a példa. Ezért fontos ennek a tárgynak az oktatása. Az idén kezdődik az úgynevezett tantárgypedagógia tanítása; az oktatás-nevelés egységére tanítják a leendő pedagógusokat. Az 1970/71-es tanévtől kétszeres óraszámban tanítjuk a matematikát is. Ma már az alsó tagozatban tanító nevelőnek is magasabb matematikai műveltségre van szüksége. A fejlődést elősegíti még, hogy az idén először egységes programot kapnak a pedagógusképző intézetek a pedagógiai tárgyak tanítására. Az óvónő-, tanító- és tanárképző főiskolákon nevelés, oktatás- elméletből és még néhány tárgyból ugyanazt az anyagot tantják. volna, hogy csupán a minden- ■napi kenyérre valót meg tudtam volna keresni, ellenben se kenyerünk, se ruhánk, se munka nincsen, hát éhen kell pusztulni egy munkaképes családnak, akkor, amikor a nagyméltóságú miniszterelnök úr azon szavait idézem, hogy ebben az országban nem lesz éhező ember.« (Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogy ról.), Kenyér. Foszlós bélű, mindennél jobb illatú, frissen sütött kenyér. Gyerekkori kenyérsütésekre emlékszem. A kemence ott állt a hátsó udvarban. Naponta ismétlődő szertartás volt a kenyérsütés, mégis mindig az ünnep érzetét keltette bennem. Idős mernyei emberék beszélnek a régi-régi időkről. Csendes Ferenc bácsi a ház előtti kispadon ül: — A nyolcvanat betöltöttem, hát sok mindent megértem. Rosszat, jót, mindent Volt egy kis földünk, az izzasztott meg bennünket a feleségemmel, ö a markot szedte, én a kaszát szorítottam. Minden évben új gyürkőzés a kenyérért. Harc. Aztán, amikor a két lányom is akkorka lett hogy vihettük őket a mezőre, már volt segítségünk. Terítették a kötelet, vizet hoztak a fonatos üvegben. A bizonytalanság rosz- szabb volt a nehéz munkánál. Esténként kiálltam a ház vegébe, az eget kémleltem: milyen időt ad az isten. Hajnalban ugyanígy. Sok szűk esztendőnk volt. örültem, ha egy Részletek Szabó István Si- rató-dal című elbeszéléséből: »Az öregasszony szeme meg- könnyesedik, mégis a munkára oda kell figyelnie. Keze alatt már engedelmes a kenyértészta. De karjait alig érzi, a ritmus lassúbbodik, erőtlenedik, ökle nem merül el csuklóig az anyagban. Dereka majdnem kétfelé szakad. Újra pihenni kell...« Tamás Józsefné, Teréz néni lehajtja fejét: •— Aratás idején az asszonynak sem volt megállása. Éjjel sütötte a kenyeret. Mi, cseléd- sorsúak, ha kicsit jobban ment a sorunk —• rozsból, ha rosz- szabbul — kukoricából. Az anyámnak hat gyerek szájéba kellett kenyeret adnia. Az ura- mék meg heten voltak testvérek. Egy községben születtünk, ugyanazon a napon egy év különbséggel. Amikor összeházasodtunk, kaptunk egy ágyat a szüléinktől. Két tönk — ezek voltak a székek. A térdünk az asztal. Néha, ha éjjel varrtam, hogy el ne aludjak, énekeltünk. A régi cselédnótákat. Néha arra gondolok: miért is nem tudott ez a világ ötven évvel ezelőtt beköszöntem! A tsz segítségével vettük ezt a házat is annak idején.-r A múltkor kérdezem a boltost, van-e kenyere — meséli Józsi bácsi. — Azt felelte, csak tegnapi van. Hát mit ricalisztet zsírral, hagymával összekevertek, marokkal megformázták, kisütötték. Csokoládét a gyerek akkor látott először, amikor beteg volt. Az is gyógycsokoládé volt, az orvos írta fel, a patikába kellett menni értő. Keserű szájízt hagyó idők voltak azok, s keserű volt a kenyér is... Hetvenegy éves vagyok, de úgy érzem: szükség van rám. Hívna.: is a szövetkezetbe még mindig. Én meg megyek. Most a tavasszal vettünk egy villanydarálót is, ne kelljen a magtárba eljárni daráltatok A rozskenyér? Régen ettem. Meg pró- szát is. Fehér kenyeret hoz az asszony a boltból mindennap. Az »új kenyér« fogalma szimbólummá vált. Az öregek szavai alapján régen összeforrt a »harc« fogalmával. Küzdelem volt, kemény, gyakran kilátástalan a betevőért. Mit jelent ma az »új kenyér?« Választ az Üj Barázda Egyesült Termelőszövetkezet irodájában kapok Székely Tamás főagronómustól és Németh Sándor párttitkártól: — Biztonságot jelent a két szó. Gépek munkáját az embe•• helyett. Félelemnélküliséget ' jövőtől. A mernyei, a somogyges és a polányi üzemegvségb 1243 holdon termett az i "> kenyérgabona, holdanként lagban tizennégy mázsa bú d bői lesz kenyér. Űj kenyér. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 23.
