Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

46. A nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt években fejlődésének eredményes, ugyanakkor bonyolult időszakát élte át A kommunista és munkáspártok növelték erejüket és befolyásukat, s vitathatatlanul s nemzietközi munkásosztály, a világszerte zajló forradalmi harc, a demokratikus, imperialis- taellenes mozgalom fő tényezői. Úgyszólván a világ minden országában létezik, harcol, dolgozik marxista—leninista forradalmi párt A nemzetközi kommunista mozgalom, ® haladó emberiség Lenin születésének 100. év­fordulójára emlékezve a lenini eszmék világ­szerte növekvő erejét, hatását, a munkásmoz­galom, az összes haladó erők egységét erősí­tette. Nincs egyetlen kommunista és munkás­párt sem, amelynek története elválasztható volna Lenin művétől, a leninizmus kialaku­lásától, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak történetétől. A szocializmus hívei világ­szerte méltán tisztelik a Szovjetunió Kom­munista Pártját, a szovjet népet, amely a leg­nagyobb áldozatot hozta, a legtöbbet tette Marx—Engels—Lenin eszméinek megvalósí­tásáért, az emberiség haladásáért 47. A nemzetközi kommunista mozgalom a burzsoáziával vívott világméretű harcban tor előre. A szocializmus erőinek ideológiai harcban kell leküzdeniük a tőkés rendszert védel­mező, a szocialista elméletet és gyakorlatot támadó különféle, sokszor álcázott, burzsoá, antikommunista nézeteket. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt az osztályellenség nézetei­nek leleplezésével és visszautasításával, ideo­lógiai tevékenységének szüntelen fejlesztésé­vel, a marxizmus—leninizmus elméletének hirdetésével és érvényesítésével kiveszi ré­szét a burzsoá ideológia elleni nemzetközi harcba. Miiközben a kommunista és munkáspártok nagy többsége szilárdan követi a marxizmus— leninizmus elveit, az utóbbi években a nem­zetközi kommunista mozgalom egyes oszta­gaiban különféle antimarxista irányzatok is jelentkeztek. A jobboldali revizionista és opportunista, a »baloldali« szektás és dog­matikus elhajlásokat, az egyes pártokban, sőt még egyes szocialista országokban is jelent­kező nacionalista, szovjetellenes nézeteket, a szakadár törekvéseket a nemzetközi burzsoá­zia kihasználja saját céljaira Az antimarxista, egységbontó irányzatok nehezítik a kommunista és munkáspártok tö­mörülését, a nemzetközi munkásosztály, az összes antiimperfialista erők egyesítését és harcát az imperializmus ellen. A szocializ­mus, a haladás ügyének hívei azonban felül­kerekednek a nehézségeken és sikeres erő­feszítéseket tesznek a kommunista és mun­kásmozgalom, a haladás erői egységének meg­szilárdítása érdekében. Pártunk, esetleges elví-poBűkaí véiemény- ,. eltérések ellenére is, minden testvérpárttal akcióegységre törekszik az osztályellenséggel, az imperializmussal szembeni harcban. 48. A kommunista és munkáspártok egység­törekvésének megerősödését jól szolgálta a testvérpártok múlt évi történelmi jelentőségű moszkvai nemzetközi tanácskozása. Á tanács­kozás tudományosan elemezte a jelenlegi világhelyzetet, áttekintette és felmérte az erőviszonyokat, a fejlődés fő irányait és meg­jelölte az imperializmus elleni harc legfon­tosabb .időszerű feladatait. Nagy segítséget nyújtott valamennyi kommunista és munkás­pártnak a sajátos nemzeti feltételek között végzsett munkájához, harcához. A Magyar Szocialista Munkáspárt a kom­(PrAytatds az 5. oldalról) munista és munkáspártok moszlrvai nemzet­közi tanácskozásának állásfoglalásait teljes mértékben magáévá tette, s dolgozik meg­valósításukért. A tanácskozás eredményeként szélesedett az antiimperialista harc bázisa és résztvevői­nek köre. Fokozódott az imperializmus, első­sorban az amerikai imperializmus elszigete­lődése. Mindez bizakodással tölti el a kom­munista világmozgalom osztagait. A moszkvai értekezlet óta javult a kom­munista és munkáspártok közötti viszony. A nemzetközi kommunista mozgalom az egység megerősítésével fokozottabb mértékben az im­perializmus elleni közös harcra összpontosít­hatja figyelmét. 49. A proletár internacionalizmus alapján pártunk mindenkor síkraszáll nemzetközi te­vékenységében a kommunista mozgalom egy­ségéért, a testvérpártokkal való együttműkö­désért. Szorgalmazza a szocialista, valamint a nemzeti demokratikus pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal az antiimperialis­ta akcióegység fejlesztését. A jövőben is szo­lidárisak leszünk a világ dolgozóival, és min­den tőlünk telhető módon támogatjuk őket jogaik kivívásában; támogatjuk a szabadsá­gukért és függetlenségükért küzdő népeket. Pártunk egész tevékenységében, mint eddig, a jövőben is abból indul ki, hogy munkás- osztályunk, népünk érdekei és a proletár in­ternacionalizmus követelményei összhangban állnak egymással. Pártunk internacionalista kötelezettségének teljesítését mindenekelőtt abban látja, hogy a marxizmus—leninizmus ideológiai alapjait és eszméit védelmezze, képviselje, általános érvényű tanításait ha­zánk viszonyaira alkotó módon alkalmazza. Párttagságunkat és dolgozó népünket arra ne­veljük, hogy csak a Szovjetunió, a szo­cialista országok, a nemzetközi munkásosz­tály, a haladó mozgalmak együttes erőivel összefogva vagyunk és leszünk képesek hazai és nemzetközi feladataink megoldására, a szocializmus teljes felépítésének megvalósí­tására. A Magyar Szocialista Munkáspárt X.‘kong­resszusa megvonja a legutóbbi négy év mun­kájának mérlegét és kitűzi az újabb felada­tokat. A Központi Bizottság a párt, a nép elé tárja ennek az időszaknak legfontosabb kér­déseit, amelyek együttesen jelentik a párt politikai irányvonalát. A párt nem áll meg történelmi útján, sza­kadatlanul kutatja a szocializmus fejlődése során napirendre kerülő új feladatok helyes megoldását. Tevékenységében, harcában mun­kásosztályunk, népünk támogatására épít. A Központi Bizottság a kongresszusi irány­elveket vitára bocsátja és felhívja a párt­tagságot, a pártszervezeteket, hogy észrevé­teleikkel, javaslataikkal járuljanak hozzá a kongresszus munkájához. A Központi Bizottság felkér! a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsát, az Országos Szövet­kezeti Tanácsot, a Magyar Nők Országos Ta­nácsát, a KISZ Központi Bizottságát, a Tu­dományos Akadémia Elnökségét, hogy az irányelveket megvitatva, véleményüket jut­tassák el a párt Központi Bizottságához. A Központi Bizottság meg van győződve róla és bízik benne, hogy a kongresszusi irányelvek találkoznak a párttagság, munkás- osztályunk, a dolgozó nép egyetértésével, s a szocializmus teljes felépítése érdekében végzett munka számbavételére, a további fel­adatok kijelölésére hivatott X. pártkongresz- szus megfelel küldetésének, a magyar tár­sadalom várakozásának. Az ifjúságpolitika gazdája AZ UTÓBBI HÓNAPOK­BAN közvéleményünk a ko­rábbinál nagyobb figyelem­mel követi nyomon az ifjúság- politika fejleményeit. Különö­sen így van ez azóta, amióta tudjuk, hogy a párt Központi Bizottságának határozata után annak szellemében már ké­szülőben van az ifjúsági tör­vény. Teljesen jogos az a vá­rakozás, hogy a helyi politika formálói, irányítód hogyan ké­pesek »felvenni a lépést« az országos politikával. JÓI tudjuk, hogy az országos és a helyi politika között nincs — nem is lehet — el­lentmondás. Fontos azonban, hogy a felsőbb szervekben ki­alakított álláspontokhoz és következtetésekhez a helyi szervek is hozzátegyék a ma­guk konstruktív elképzeléseit annak érdekében, hogy a fia­talok és az egész társadalom javára megvalósuljanak ifjú­ságpolitikánk célkitűzései. Az ifjúságpolitika gazdája mindenütt a pártszervezet. Tegyük mindjárt hozzá: nem Könnyű a pártszervezetek fel­adata, sokszor találják szem­be magukat olyan gondokkal, amelyek gátolják a fiatatok nevelésének, érdekvédelmiének fejlesztését Aki a fiatalok érdekében szót emel, annak szembe kell néznie azzal az eléggé sűrűn hangoztatott váddal, hogy az idősebb korosztályok rovására helyezi előnybe azokat, akik már amúgy is éppen eléggé el vannak kényeztetve. Ha így közelítjük meg a dolgot, nehe­zen juthatunk előre. Akik sé­relmesnek tartják, hogy az ifjúsággal megkülönböztetett gonddal foglalkozunk, azok általában tagadják az ifjúság speciális gondjainak létezését. Márpedig azt csak a vak nem látja, hogy bőven találunk ilyen gondokat Ott van például a lakás kér­dés. A fészekrakás tengernyi nehézsége bonyodalma. Gond továbbá, főleg falusi viszony­latban és ezen beiül a terme­lőszövetkezetekben a fiatalok képesítés szerinti foglalkozta­tása és javadalmazása. AKADNAK BÉRÜGYI pa­naszok is. Amikor valakit pusztán életkora miatt szorí­tanak háttérbe, nem azt né­zik, mennyit ér a szaktudása a közösség számára. Végül, de nem utolső sorban elég gyak­ran találkozunk olyan jelen­ségekkel, hogy a helyi társa­dalmi életben nem szerepel súlyának megfelelően a fiata­lok érdekképviselete, ami bie- gint csak olyan hiba, amely nagy feszültséget hordozhat magában esetenként; Pártszervezetek ma már többnyire világosan látják küldetésük fontosságát az if­júságpolitika vonatkozásában. A baj csak ott van, hogy szá­mos helyes kezdeményezésük megbukik a gazdasági vezetés sokszor bizony indokolatlan merevségén, azon, hogy nem képesek egyesek átgondolni mit jelent a differenciált, a ré­tegek szerint alkalmazott ne- velőmunka, amely túlhaladt azon a régi, maradi álláspon­ton, hogy mindenkit egy kalap alá vonjanak; Mondjuk és valljuk, hogy mindenütt a pártszervezetek­nek kell rendelkezniük első­sorban azzal az erkölcsi súly- lyal, tekintéllyel, amely a po­litika irányításához szükséges. Éppen ezért egyre kevésbé ért­hető, hogy például egyes me­zőgazdasági üzemeikben á párt­szervezet titkára, vezetősége csak statisztál az elnök, vagy a többi vezető ember mellett Kéll-e hangsúlyozni, hegy ez a körülmény az ifjúságpolitiká­nak sem használ?! Pártunk időben és világosan felismerte, hogy az ifjúság normális közérzete nélkül nem képzelhető él a társadalom egyensúlyi állapota. Ezt fi­gyelembe venni azonban nem­csak az országos vezető testü­letek kötelessége, helyileg to Témák és viták komoly szándék oly­kor a fonákját mutat­ja. A vezetőség kétesz- tendei tevékenységéről számot adó taggyűlésen fölszólalt az üzemgazdasági osztály szimpa­tikus, fiatal mérnök-közgaz­dász vezetője is. Elmaraszta- lólag szólt azokról, akik a párttaggyűléseken csak a szo­rosan vett termelési, gazdasági kérdésekről vitatkoznak, s ha más téma van napirenden, ak­kor a hangjukat sem hallani. Mindennek szellemes kifejté­se után rátért fölszólalása lé­nyegére. Termelési, gazdasági kérdésekre, s csakis azokra. Azt cselekedte, amit elma­rasztalt. Humor? Mi tagadás, föllelhető benne. Mégsem e jó­indulatú. jó szándékú kétarcú­ságon érdemes eltöprengeni, hanem azon a nagyon is fon­tos kérdésen, hogy témák és viták miként kapcsolódnak össze, vagy éppen különülnek el a kommunisták és közös­ségeik, a pártalapszervezetek tevékenységében? Az a tény, hogy a vezetőség­választást előkészítő, beszámo­ló taggyűléseken nagy az ak­tivitás, örvendetes. Ahogy po­zitívum a vitázó kedv fölélén­külése általában is a kommu­nisták tanácskozásain. A be­számolók sok helyen joggal állapítják meg: az eltelt két esztendőben növekedett a po­litikai érdeklődés, és ami et­től elválaszthatatlan, a véle­mények cseréje. Jó dolgo ez. Jó, ha a viták valóban a lé­nyeget ragadják meg, s fő­ként, ha a viták eredménye­ként tettek következnek. Ma még ez nem mindenütt ter­mészetes. Van, ahol csak ad­dig jutottak, hogy — vitatkoz­nak ... A vita hevében a té­ma maga nem is Kerül mérle­gelésre, érdemes-e égyáltala- lán rajta rágódni, vitatkozni? egragadva a példa lám­pását: érdemes-e ener­giát, időt fecsérelni arra, hogy apró-cseprő, pilla­nat szülte és temette ügyeken vitatkozzanak, s közben a va­lóban fontosra, lényegesre nem jut erő? Az egyik párt- alapszervezetben például hosz- szasan vitatkoztak azon, miért dúlják fel a nemrég füvesített üzemudvart, helyes-e, ha a brigádok kirándulásra költik a jutalmat ahelyett, hogy szét­osztanák és így tovább. E »nagy horderejű« kérdések mellett valahogy árnyékban maradt és nem is került nap­világra, hogy az üzemben hirtelen megnövekedett a se­lejt, s az elfuserált munka- í darabok javítása miatt ijesz­tővé vált a túlóra-felhaszná- lás. Mindenekelőtt ez utóbbia­kon lehetett és kellett volna mindenkinek látni kell s fő­ként a vezetőknek. Érdekes dolog, amit bárki megfigyelhet: ahol erős, jól működő pártszervezet mim-' kálkodik, ott erősebb, és job­ban dolgozik a KISZ-szervezet is. Ott az ifjúságnak a véle­ménye is jobban »kihallat- szik« akkor is, ha közérdeklő­désre számot tartó, fontos po­litikai kérdések megvitatása van napirenden. Az ilyen he­lyeken látni azután, hogy nincs igazuk azoknak, ak'k a mai fiatalokat közömbös­nek, visszahúzódónak tartják: a nagy kérdés mindig az, ér­demben szólunk-e örömeikről, gondjaikról, megfaallgatiuk-e őket, s képeseik vagyunk-e tenni is az érdekükben. Ha ezt látják, készek előttünk a nap minden órájában bebizo­nyítani, hogy számíthatunk rájuk. Mint ahogy bizonyítják is sok helyen, napjainkban is. AMIKOR A PARTSZER­VEZETEK vállalják, hogy az ifjúságpolitika gazdái legye­nek, akkor egész társadal­munk érdekében cselekszenek. Illő tehát, hogy ennek megfe­lelően segítsük ilyen irányú fontos munkájúkat; Ehhez azonban múlhatatlanul szük­séges, hogy megszűn jön a kö­zömbösség az idősebb korosz­tályok rézéről is az ifjúságpo­litika sorskérdései iránt, ame­lyek így vagy úgy, de egytől egyik nemzetünk holnapjának sorskérdései. H. I. is vitatkozni, s mivel nem azt tették, tekintélyük, tömeg- befolyásuk aligha lett szilár­dabb. A pártszervezetekben az el­múlt esztendőkben elmélyült az összefüggések feltárására, elemzésére való hajlam és al­kalmasság. A gazdasági re­form előkészítése, bevezetése és kibontakoztatása nagy pró­batétel volt a pártszervezetek számára. Egyre szerencsésebb kézzel választják ki a problé­mák garmadájából a valóban lényegeseket a kommunisták, azokat, melyekben szükség van állásfoglalásukra, s me­lyekben tudnak is megalapo­zott, utat mutató véleményt mondani. Mert a fontossági sorrend, a témák közötti vá­logatás nem ellenére, hanem javára van a munkának. A zegzugos ösvényeken nincs szükség a forgalomirányítás­ra, ám meglehetnek-e nélküle az utakat összefogó csomópon­tok? Így valahogy igaz ez a pártszervezetek esetében is. A műhelyen, üzemen, gyáron be­lüli munka ezer ágra oszlik, s hiba, ha a kommunisták az ezer ág mindegyikével törődni akarnak, ha a témák rangja azonossá válik, ha a vita és nem annak eredménye a fon­tos. , Baj, hogy — miként azt a bevezetőben említettük — sok termelési, gazdasági kérdés szerepel a taggyűléseken? Az élet természetes tükröződése ez. Inkább arra kell a hang­súlyt tenni: milyen formában kerülnek napirendre? Ha úgy, hogy a részletekből nem kere­kedik ki az egész, ha például a bérkérdés nem bérpolitika­A munkaverseny — amely szép eredményeket hozott a felszabadulás negyedszázados évfordulójára — a X. párt­kongresszus tiszteletére tovább folyik. A tavasszal a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a szakszervezetek is felhí­vással fordultak a somogyi üzemeikhez, vállalatokhoz: te­gyék meg felajánlásaikat, s. folytassak tovább a versenyt. Dr. Kocsis Károlytól, a Szak­szervezeték Somogy megyei Tanácsa közgazdasági bizott­ságának vezetőjétől kérdeztük: hogyan ítélik meg a munka- versenyre tett felajánlásokat? — A megye vezető politi­kai és állami testületéinek felhívásához 53 somogyi üzem, vállalat csatlakozott. Az or­szágos nagyvállalatokhoz tar­tozó üzemek pedig központ­jukon keresztül vesznek részt a kongresszusi muhkavenseny- bein. így összesen 70 üzem 101 üzemegysége csatlakozott a felhíváshoz. Ez azt jelenti, hogy mintegy harmincezer dolgozó vállalt kötelezettsé­get. Ha mindehhez hozzátesz- szük, hogy a múlt évben 37 üzemben folyt a szocialista címért a verseny, akkor máris szembeötlő a fejlődés. Ez azonban nemcsak a számszerű­ségre, hanem a gazdaságosság­ra is vonatkozik: mérhetőb­bek lettek a gazdálkodást elő­segítő vállalások. A Kaposvá­ri Húskombinátban például azt vállalták, hogy 18 millió forinttal növelik termelési ér­téküket. A szocialista ‘brigádok ezenkívül még vállalták, hogy a termelési költségekből 1,9 millió forintot megtakaríta­nak. A ruhagyárban 7—10 százalékos termelékenységnö­vekedéssel számolnak a fel­ajánlások nyomán. A munka­verseny a tejipari vállalatnál 1,3 a cukorgyárban 1,2 millió forint költségmegtakarítást je­lent. Ha elemezzük ezeket a felajánlásokat az is kiderül, hogy a munkások felajánlá­ként, hanem csupán személyi sérelmek, kívánalmak köntö­sében szerepel vitatémaként, akkor aligha jutnak egyről kettőre. Ha kárhoztatják az akadozó anyagellátást, ez sem lendít sokat. Ám ha megkere­sik az összefüggéseket — az üzemen belüli szervezetlensé­get, a késve feladott rendelé­seket és így tovább —, akkor a vita a teendők irányát, út­ját is kimunkálja, módszereit pedig már a gazdasági veze­tésnek kell megtalálnia. Azaz: elaprózódás helyett a fő kér­désekre való koncentrálás, operatív beavatkozás helyett a távlatokra is figyelő irányí­tás. Ahogy termelési kérdések­ben, úgy más témák esetében is ez a járható út. A párt­építés, az oktatás, a pártcso­portok tevékenysége, az ideo­lógiai munka, a felvilágosító tevékenység, mind, mind vita­téma, ahogy az országos poli­tika sok kérdése is. Ha van új gondolat és mondanivaló. Ez húz ugyanis választóvona­lat az ál- és a valódi viták közé. Mert bármennyire heves legyen is a szószaporítási kedv, a lényegtelen csip-csup ügyekben, végül marokból ki­pergő homok az eredmény, nincs semmi megfogható. S a fordítottja: a lénye­ges kérdésekhez fűzött jó gondolat, helyes ész­revétel, segítő tanács méhé- ben hordja a cselekvés, az in­tézkedés ígéreteiét is, a vita eredménye megfogható, mert tettekre váltható. M. O. saiknál figyelembe vették a nemzeti jövedelem egyszáza­lékos túlteijesítiésére szólító felhívást. •— Ha már az árvízkárok helyreállításáról esett szói megkérdem: érződik-e ez a versenyfelajánlásokon? — Kétségkívül befolyásolta ez a brigádok vállalásait: az árvíz idején újabb felajánlá­sok születtek. A siófoki Kő- olajvezeték y általat például több mint 5,5 millió forintot ajánlott fel, s ezt a munká- verseny hozta értéktöbbletből kívánja befizetni. A kaposvári elektroncsőgyár hatszázezer fo­rintot ajánlott fel 110 millió forintos beruházási összegéből, s ezt az építkezés során igyek­szenek megtakarítani. ——— Milyen a fiatalok rész­vétele a munkaversenyben? — A megindításban a KISZ is tevékenyen részt vett. Bi­zonyítják ezt az ujusagi on- gádok vállalásai. Az elektron- csőgyárban pédáu 21, a Pa- mutfonó-ipri Vállalat Kapos­vári Gyárában pedig 27 ifjú­sági brigád vesz részt a mun- kaverseny-mozgalomban. — Hogyan realizálódnak a versenyfelajánlások? — A vállalatok többségében a felajánlások időarányos ré­szét teljesítették. Egyes vál­lalatoknál azonban anyaghi­ány és a miunka szervezettsé­gével kapcsolatos gondok ne­hezítik a teljesítést. A Kapos­vári Villamossági Gyárban és az építőipari vállalatoknál ta­lálkoztunk ilyenekkel. e— Ebből arra is lehet kö­vetkeztetni, hogy a verseny nem mindenütt szolgálja el­sősorban a termelékenyebb munkát. — Kétségtelen tény, hogy a vállalások jelentős gazdasági célkitűzéseket szolgálnak. Ke­vés azonban a műszaki fej­lesztéssel, az újítással kapcso­latos vállalás. Pedig ennék eredménye hatványozottan mutatkozna meg. K. L Kongresszusi munkaverseny MÉRHETŐBB EREDMÉNYEK 6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 23.

Next

/
Thumbnails
Contents