Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
Magasabb színvonalra kell emelni a kor- ■ttányzati munkát, hogy a kormány hatékonyabban tudjon foglalkozni a legfőbb politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kérdésekkel. A miniszteri önállóságot és felelősséget növelve erősíteni, fejleszteni kell a minisztériumok elvi, irányító szerepét, a kormányzati döntések végrehajtásának ellenőrzését. A tanácsok részei a demokratikus centralizmus elve alapján működő államszervezetnek. Munkájukat oly módon kell fejleszteni, hogy egyidejűleg erősödjék államigazgatási, népképviseleti, önkormányzati funkciójuk, jellegük. Növelni kell a tanácsok önállóságát és felelősségét a hatósági jogkörben, a gazdasági, kulturális és szociális munkában. A tanácsi szervek hatáskörébe kell utalni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a terület, illetőleg a település lakosságát érinti, továbbá amelyeket célszerűen, gazdaságosan, a jelenleginél jobban a tanácsi szervek oldhatnak meg. Az államigazgatási munkában a szocialista demokratizmusnak, a dolgozók ellenőrzési tevékenységének fejlesztésével párhuzamosan növekedjék a munka szakszerűsége, gyorsuljon az ügyintézés és fokozódjék a közhivatali dolgozók személyi felelőssége, csökkenjen a bürokrácia. 15. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlődése, a tanácsok önállóságának növekedése, a választási rendszer fejlesztése, az üzemi demokrácia kiszélesedése új lehetőségeket teremt a dolgozók tömeges részvételére a közügyek intézésében. A szocialista demokratizmus kiszélesedésének együtt kell járnia az állampolgári fegyelem erősödésével, a közösség iránti felelősségérzet növekedésével, a szocialista közgondolkodás fejlődésével. (folytatás a 3. oldalról) 18. Állami intézményeink fejlődése, tevékenységük fejlesztése megkívánja, hogy fejlődjék az állami szervek pártirányítása is. Az államélet pártirányítása és ellenőrzése az* ott dolgozó kommunistákon, illetve a párt- szerveken keresztül történik. Az állami munka különböző területein dolgozó .párttagok kötelessége, hogy biztosítsák a törvényhozó és végrehajtó szervek alkotmányban és törvényekben szabályozott, rendeltetésszerű működését. A párt szervei és szervezetei a fő figyelmet az állami munka elvi-politikai irányítására. a politikai döntések végrehajtásának ellenőrzésére, a káderpolitikai elvek érvényesítésére fordítsák. A párt- és az állami szervek tevékenysége között jelentkező átfedéseket és párhuzamosságokat tovább kell csökkenteni. 17. Népköztársaságunk alkotmánya híven kifejezi a néphatalom lényegét. Az 1949-ben történt elfogadása óta bekövetkezett társadalmi fejlődés azonban szükségessé teszi államunk alaptörvényének módosítását. Az alkotmány rögzítse pontosabban a szocializmus építésében elért eredményeinket, a társad,", i -c ban bekövetkezett alapvető változásokat; nyilatkoztassa ki, hogy államunk a szocializmus alapjainak lerakásával fejlődésének magasabb fokára, a szocializmus teljes felépítésének szakaszába érkezett. Rögzítse az alkotmány a szocialista termelési viszonyok győzelmét a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezeti rendszer uralkodóvá válását; határozza meg az állami vállalatok és a szövetkezetek szerepét a gazdálkodás megváltozott rendjében; utaljon a továbbfejlődés főbb irányaira. Fejezze ki a társadalmi osztályok és rétegek valóságos szerepét az államhatalom gyakorlásában. Áz eddiginél jobban fejezze ki az állam polgárok jogai és kötelességei közötti összefüggést és kölcsönösséget. IV. A szocialista gazdasági építőmnnka 18. A párt IX. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai célokat elértük. Fejlődött, gyarapodott hazánk, növekedett a nemzeti vagyon. A harmadik ötéves terv fő gazdaság- politikai terveinek teljesítése, a gazdasági fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy előbbre haladjunk a szocializmus felépítésének útján. A nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben — 39—40 százalékkal emelkedik. A gazdasági fejlődés kiegyensúlyozottabbá vált, a növekedés üteme a társadalmi termelés döntő ágaiban meghaladta a tervezettel. Az ipar termelése öt év alatt 34 százalékkal emelkedett. A termelés emelkedésének 55 százalékát fedezte a termelékenység. A mező- gazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 16—17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző években. Fejlődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Biztató változások következtek be a hazánk adottságai miatt különösen jelenős külkereskedelemben. Bővültek hazánk gazdasági kapcsolatai elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista országgal, fejlődtek a harmadik világ országaival, s gazdasági és politikai érdekeinkkel összhangban javultak a tőkésorszá- gokkal is. 19. Gazdaságpolitikai céljaink elérését jelentékenyen segítette a párt IX. kongresszusának határozata nyomán bevezetett gazdaságirányítási reform. Céljainknak megfelelően, magasabb színvonalra emelte a szocialista tervgazdálkodást, kedvezően hat a gazdasági élet egészére. Eredményesen felhasználjuk a szocialista áru- és pénzviszonyokat. A reform új fejlődési lehetőséget teremt a szocialista népgazdaságba szervesen beilleszkedő szövetkezeti mozgalom számára; elősegíti, hogy az össztársadalmi, a népgazdasági érdek, a vállalati és szövetkezeii csoport- érdek, valamint az egyéni érdek jobban összhangban legyen, aminek egyre inkább érezni kedvező hatását. A gazdaságirányítás reformja kedvező változásokat eredményezett a társadalmi élet más területein is. Üj utat nyitott a társadalom alkotó erőinek, újraértékelte és értékeli a vállalatokat, a vezetőket; a felelősség korábbinál nagyobb megosztásával, a hatáskörök kiszélesítésével növelte a közösség Iránti felelősségérzetet; segítette annak felismerését, hogy az egyén a közösségen belül találhatja meg valódi érdekeit. A társadalmi összefogás növelésére ösztönöz. A nagyobb összefüggések felismerésére, társadalmi méretekben való előrelátásra, jobb tervezésre serkent, jó feltételeket teremt az üzemi demokrácia kiszélesítéséhez. 20. Néhány tényező kedvezőtlenül befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését, hátráltatta gazdaságpolitikai céljaink elérését. Nem emelkedett kielégítően a munka termelékenysége és a termelés műszaki színvonala. Az ipari termelés emelkedésének a tervezettnél kisebb hányada származik a termelékenység növekedéséből; egyenetlen volt a beruházási tevékenység és nem javult hatékonysága. Lazaságok vannak a vállalatok munkaerőgazdálkodásában és a munkafegyelemben. Még nem tudtuk megtalálni a jobb munkafegyelem és munkaerőgazdálkodás elég hatékony ösztönzőit. A lakosság ellátása néhány fontos árucikkben nem volt zavartalan. A mezőgazdaságban a növénytermesztés fokozatosan javuló eredményei mellett az állat- tenyésztés nem fejlődött kielégítően. Az aránytalanságok és a hiányosságok felszámolása a népgazdaság további gyors és hatékony fejlődésének fontos feltétele és tartaléka. 21. A harmadik ötéves terv időszakában elért eredmények, a szocialista termelési viszonyok megszilárdulása, gazdasági fejlettségünk szintje, a reform révén korszerűsített tervgazdálSOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 33. kodási rendszerünk kedvező feltételeket biztosítanak a további előrehaladáshoz, a kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedéshez. A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a negyedik ötéves terv alapvető célkitűzéseit. Helyesli, hogy az illetékes állami szervek a negyedik ötéves tervet véglegesítve még ez év őszén terjesszék az országgyűlés elé és iktassák törvénybe. Szükségesnek tartja, hogy az új ötéves terv megalapozottabban számoljoh a társadalom és a gazdaság fejlődését lényegesen előmozdító tényezőkkel, a tudományos-technikai fejlődés követelményeivel és feltételeivel. Az életszínvonal-politika gazdasági megalapozása érdekében gyorsuljon meg a tudományos-technikai fejlődés lehetőségeinek kihasználása. A gazdaságpolitika főbb irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése legyen. Ez a szocializmus továbbfejlődésének útja, és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az iparilag közepesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok közé emelkedjék. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy 1971—1975 között 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jövedelem. A nemzeti jövedelemből a fogyasztás részaránya 75—77 százalék, a felhalmozásé pedig 23—25 százalék legyen, és törekedni kell a tervezett arányok stabilitására. Az ipari termelés 32—34 százalékos növekedésének 75—80 százalékát a munka termelékenységének javulásával kell elérni; a mezőgazdaság termelése — a foglalkoztatottak számának további csökkenése mellett — az előző öt év átlagához képest 15—16 százalékkal növekedjék. A termelékenység és a termelés hatékonyságának jelentős javítása, gazdasági verseny- képességünk növelése szükségessé teszi a műszaki haladás meggyorsítását, a termelési szerkezet korszerűsítését, a dolgozók szakmai képzettségének, a vezetés színvonalának emelését. Mindezek érdekében: növelni kell a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását. További fejlődésünk nélkülözhetetlen feltétele a korszerű szervezési és vezetési módszerek hasznosítása, a kooperáció és a specia- lizáció szélesítése, a termelési folyamat egészére kiható modern technika bevezetése. Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széles körű felhasználására, a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására kell összpontosítani. 22. A Magyar Népköztársaság gazdasági fejlődésének fontos eleme a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvétel, a külkereskedelmi tevékenység fejlesztése. A KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, az áruforgalom gyors ütemű növelése mellett törekedni kell a gazdasági együttműködés további lehetőségeinek feltárására és szélesebb körű fejlesztésére. A következő időszakban a KGST-országok közös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együttműködés elmélyítését legjobban a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakozása szolgálja. A KGST keretében tevékenyen közre kívánunk működni az együttműködés űj, hatékonyabb formáinak kidolgozásában és alkalmazásában. 23. A negyedik ötéves terv feladatai szükségessé teszik a gazdasúgirányí :ás •. <•. . .1nek további tökéletesítését. A reform alap- elveit következetesebben alkalmazva, fokozni kell a népgazdaság közép- és hosszútávú tervezésének szerepét, tudományos megalapozottságát. Gazdasági szabályozó eszközökkel és más intézkedésekkel is biztosítani kell a népgazdaság tervszerű fejlődését. Javítani kell a vállalati tervezést, bontakozzék ki jobban az állami és a szövetkezeti vállalatok önállósága, erősödjenek egymás közötti gazdasági kapcsolataik. Ezt a vállalati saját erőforrások ésszerű bővítésével is elő kell segíteni. Következetesen érvényesíteni kell a minisztériumok felelősségét, a gazdasági tevékenységet irányító és koordináló szerepét. A közgazdasági szabályozásban szükséges módosítások arra irányuljanak, hogy a fejlődés alapvető kérdéseiben határozottan érvényesüljenek a központi döntések. A gazdálkodó egységek kezdeményező készségükkel és lehetőségeik jobb kihasználásával eredményesebben járuljanak hozzá a népgazdasági célok eléréséhez. A vállalatok jövedelme és a dolgozók keresete a hatékonyság javulásával összhangban emelkedjék. Az egyéni, valamint a vállalati, a szövetkezeti csoportérdekek az össztársadalmi érdekkel összhangban érvényesüljenek. Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavkkbiki gadják el a part gazdaságpolitikai irányvonalát, ugyanakkor nem korszerűsítik a termelést, alacsony színvonalon szervezik a munkát és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra hárítva, a társadalom rovására próbálják megoldani. Meg kell akadályozni, hogy társadalmunknak akár csoportok, akár egyének jogtalan haszonélvezői legyenek. 24. Gazdasági építőmunkánkban az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitiká'át. Vezetési módszerüket emeljék magasabb színvonalra, éljenek bátrabban megnövekedett hatáskörükkel, tartsanak lépést a fejlődéssel. Tanuljanak meg távlatokban gondolkodni, rendelkezzenek kellő nemzetközi tájékozottsággal, képezzék magukat. A szocialista gazdaság vezetőinek kötelességük, hogy felelős posztjukon mindent megtegyenek a párt gazdaságpolitikájának megvalósításáért, tárják fel és használják ki az összes erőforrásokat a társadalom egészének, a vállalat dolgozóinak javára. V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota 25. Az általános haladással erősödtek hazánkban a közgondolkodás szocialista elemei, emelkedett a társadalom tagjainak általános és szakmai műveltsége, tovább terjedt a marxista—leninista világnézet A párt kulturális politikájának helyességét a legutóbbi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fejlődését mind a közoktatásban és a közművelődésben, mind a tudományos és művészeti alkotómunkában alapvetően a szocialista törekvések erősödése jellemzi. A Központi Bizottság a világszerte kibontakozó tudományos-technikai forradalom várható lehetőségeivel és hatásával számolva kidolgozta a párt tudománypolitikai irányelveit. Az elmúlt négy évben a korábbinál érezhetőbb és eredményesebb volt az alkotó értelmiség részvétele mai problémáink megoldásában, a további feladatok meghatározásában. 26. A szocialista társadalom politikai egységének erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által vezetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széles körű véleménycserét. Ez segítette a fejlődés új kérdéseinek marxista megoldását, és kedvezően befolyásolta a szocialista köz- gondolkodás terjedését. Ideológiai életünkben erősödött a marxizmus—leninizmus hegemóniája. A kommunista eszmék térhódítása mellett azonban a társadalom átmeneti jellege és a kapitalista környezet miatt még jelen vannak, hatnak s részben újratermelődnek reakciós, nacionalista, idealista nézetek, a kispolgári gondolkodásmód jellegzetes megnyilvánulásai is, amelyek hátráltatják a társadalom fejlődését és eszmei-politikai egységének erősödését. Állandóan számolni kell az imperializmus ideológiai fellazító tevékenységével is, amelynek fő törekvése, hogy kételyt hintsen, közvéleményünket szembe fordítsa a szocializmus. a kommunizmus eszméjével; társadalmi rendünk, a szocialista országok ellen hangulatot keltsen. A párt az imperialisták mesterkedéseinek, igazi céljainak leleplezésével, eszméink hirdetésével aktívan harcol a fellazító tevékenység ellen. 27. Az élet különböző területein elért fejlődés lehetővé teszi, hogy tovább fejlesszük és gyarapítsuk az ideológiai életben elért eredményeket s a felszabadulás óta végbemenő kulturális forradalom vívmányait. Az ideológia és a kultúra frontján a fő feladat az erők jobb összefogásával az eszmei harc fokozása, a marxista—leninista ideóló- gia hegemón helyzetének erősítése, a szocialista kultúra fejlesztése. E téren elsősorban ideológiai eszközökkel, érvekkel, az új kérdések marxista megoldásával, a meggyőzés módszerével, a szocialista eszmék, erkölcs hatékony terjesztésével harcolunk. A szocializmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszme; és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Az önző kispolgári életszemlélettel, magatartással szemben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat. A szocializmus öntudatos hívei nemcsak munkájukat végzik becsületesen, hanem részt kérnek a közügyek intézéséből, és vállalják a közös felelősséget. Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, s amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a harácsolást, a közösség megkárosítását. Társadalmi rendünk vívmányainak, építőmunkánk eredményeinek valósághű propagandájával erősítenünk kell a jogos nemzeti, hazafias érzést, s ezzel együtt az internacionalista nevelést. 28. Az ideológiai feladatok megoldásában a párt fokozottan számít a marxista-leninista társadalomtudományok eredményeire, művelőinek közreműködésére. A párt támogatja a társadalmi valóságnak és a fejlődés törvényeinek minél szélesebb feltárására irányuló kutatásokat, mert ezek megismerése a párt és a munkásosztály érdeke. A marxizmus—leninizmus elméletét nem tekintjük befejezett, lezárt rendszernek. A pártnak egyaránt kötelessége a marxizmus— leninizmus alapelveinek védelme és forradalmi elméletünk állandó fejlesztése. Kommunista ideológiánkat, világnézetünket a reakciós burzsoá nézetekkel s azok maradványaival vívott harcban hirdetjük, képviseljük. Nem engedjük kérdésessé tenni a marxizmus—leninizmus gyakorlatban kipróbált és bevált alapelveit, fő törvényszerűségeit, szemléletét és tudományos módszerét. Elutasítjuk a marxizmus—leninizmus pluralizálását, a marxizmuson belüli külön Irányzatok szükségszerűségét hirdető nézeteket. Egyidejűleg harcolunk a marxizmus—leninizmus elméletének dogmaként való kezelése és a revizionista torzítás minden kísérlete ellen. 29. Közoktatási rendszerünk alapvetően betölti hivatását, fejlődött; pedagógusaink döntő többsége sikerrel helytáll az oktatási és nevelési munkában, jelentős szerepe van abban, hogy ifjúságunk zöme becsületesen tanul és dolgozik. A társadalom, valamint a tudományok és a technika rohamos fejlődése azonban megköveteli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését, korszerűsítését, magasabb színvonalra emelését; ez szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Oktatási és nevelési rendszerünk szolgálja hatékonyabban szocialista céljainkat, társadalmi igényeinket. Alsó-, közép- és felsőfokú tanintézményeink a társadalom szükségleteivel összhangban képezzék és neveljék a fiatalokat. A következő években a közoktatás jelentős fejlesztésére kell törekednünk. Az azonos típusú iskolák között fokozatosan szűnjenek meg a ma még jelentős színvonalbeli különbségek. A főiskolákon és az egyetemeken magasabbra kell emelni az oktató- és nevelőmunka színvonalát. Folytatni kell a szakképzés korszerűsítését. A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását. Az iskolák,' a tanintézetek fordítsanak nagyobb figyelmet a tanulóifjúság világnézeti, erkölcsi és honvédelmi nevelésére. Különös gonddal kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi jelentőségéhez méltóan, a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket. 30. A művészetek színvonalának emeléséhez nélkülözhetetlen tömegbázisunk további erősödése, amihez a szocializmus a legjobb feltételeket biztosítja. Ez a művészetektől azt igényli, hogy sajátos eszközökkel segítsék megérteni és formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Életünk ösz- szetettsége nem lehet indok sem a társadalmi kérdésektől való elfordulásra, sem azok elvont, általánosító vagy negativista ábrázolására. Az ettől való félelem sem adhat teret a sematikus művészet és a dogmatikus művészetszemlélet feléledésének, sem pedig a hibákat, nehézségeket letagadó vagy megkerülő ábrázolásnak. Kulturális, szellemi életünk gazdagodásával egyre növekszik a kulturális-művészeti fórumok, alkotóműhelyek jelentősége. Feladatukat önállósággal és nagy felelősséggel kell végezniük. A párt formai, stiláris kérdésekbe szervezeti rendszabályokkal nem avatkozik be, de a közízlés formálását fontos politikai és ideológiai feladatnak tekinti. To(Folytatás az 5. oldalon)
