Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

ü Hazafias Képírón! politikai •ömegmozgalam. Legfőbb hi­vatása, hogy a szocialista nemzeti egység erősítését és fejlesztését, a nemzeti egy­ség politikájánál! mind telje­sebb megvalósítását szolgál­ja. Társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalmaként olyan célokért küzd, amelyek a legszélesebb rétegek érde­keihez és érdeklődéséhez kapcsolódnak, és azok tudatá­nak, ' politikai magatartásá­nak formálásával szolgálják a nemzeti egység erősítését és egyben a szocializmus teljes felépítését. Ebből következnek és ezt a célt szolgálják a népfront­mozgalom művelődéspolitikai, közművelődési feladatai is.. E tevékenységét a népfront IV. kongresszusa két irány­ban jelölte meg. Egyik, az általános kulturális program megtervezésében és végrehaj­tásában való közreműködés; a másik, a politikai ismeret- terjesztés szervezett akciói. Az első feladatkörben a mozgalom társadalmi vezetői, a helyi népfrontbizottság tag­jai részt vesznek a helyi mű­velődési feladatok, programok megtervezésében, főleg az igé­nyek jelzésében, de a szerve­ző munkában is. Ez a részvé­tel nagyon differenciált. He­lyenként és időnként hullám­zó, a helyi szubjektív feltéte­lektől függő. Tevékenységűinknek másik fő iránya, területe, amit a kongresszus megjelölt, a poli­tikai ismeretterjesztés. Ennek tartalmára és formáira való­ban jellemző' az, amit mi gyakran szoktunk emlegetni a népfrontmunka tartalmára, hogy sokszínű. A helyi ünne­pek, emlékünnepségek, a poli­tikai tájékoztatók, a békegyű­lések, a szolidaritási, barátsá­gi rendezvények, a külpoliti­kai tájékoztatók, a párt- és kormányhatározatok ismerte­tése :— mind-mind a politi­kai ismeretterjesztés, a tájé­kozódás, a közgondolkodás fejlesztésének jó eszköze és alkalma. De most nem munkánk egé­széről, hanem művelődési munkánk új vonásairól van szó. Ui vonásokról akkor beszé­lünk, ha a munkában tartal­mi gazdagodás vagy az új igé­nyeknek megfelelően, az ed­digi tartalombaín, az egyes feladatok arányában., fontos­sági sorrendjében módosulás történik. Az egvik tartalmi gazdago­dás az, hogy az utóbbi évek­ben fokozatosan nagvobb sze-j írepet karrtak a belvi v.ét>- frontbizottságbk a falusi téli tanfolyamok megszervezésé­ben. Új vonások a Népfront közművelődési munkájában írta: Barati József, a Hazafias Népfront országos titkára Ez a politikai ismeretter­jesztési forma a falusi párt- oktatás egyik általános és minden télen ismétlődő for­májaként alakult ki és vált hasznos, kedvelt politizálási alkalmaidra falun. A nép­frontbizottságok pártonkívüli tagjai, előbb mint részvevők, az utóbbi években mint szer­vezők is bekapcsolódtak e tanfolyam, előadássorozat megszervezésébe. Egyes he­lyeken már a tematika. (az előadások címeinek) összeállí­tásában is részt vesznek, az emberek érdeklődésének, igé­nyének ismeretében. Ebben a munkában is na­gyon differenciáltan működ­nek a helyi népfrontbizottság tagjai, a helyi népfrontbizott­ság erejétől, illetve az erő megítélésétől függően. Egy fo­lyamatról van szó, mely tel­jesen megfelel annak az elv­nek, hogy a párt minél több akciót, politikai, társadalmi feladatot a népfront kereté­ben valósítson meg. Ahol a pártszervek a népfrontra bízták a falusí té­li tanfolyam' megszervezését, ez a bizalom igazolást nyert: a részvevők számában nem volt csökkenés, visszaesés. Becsületbeli ügyet csináltak a népfront vezetői abból, hogy legalább annyian vegyenek részt e tanfolyamokon, mint az előző években. Ez a meny- myiségi mutató is fontos, de úgy gondoljuk, most már a tartalomra, a színvonalra, a részvevőik igényének jobb fi­gyelembe vételére kell na­gyobb erőt fordítani. Mód­szerben pedig az előadás for­ma helyett vagy mellett, a be­szélget#, a nyílt, közvetlen eszmecsere érvényesüljön, és olyan légkör' alakuljon ki, melyben az emberek bátran elmondják véleményüket, né­zeteiket Hisz a helyes véle­mény alakítása és alakulása csak így lehetséges. A legjobb szervező erő a tartalom és a jó közérzet. Ha ezeken a politikai összejöve­teleken az embereket, valóban érdeklő és érintő országos és helyi kérdésekről beszélget­nék, vitatkoznak, akkor szí­vesen elmennek az ilyen al­kalmakra, jól érzik ott magu­kat és kevesebb erőt kell for­dítani a szervezésre, a rész­vevők toborzására. A másik nagy politikai fel­adat, mely a mozgalom tar­talmi munkájában jobban elő­térbe kerül a jövőben, a nők körében, a pájt nőpolitikájá­nak megvalósítása érdekében végzendő lakóterületi mun­ka. Arról van szó, hogy a népfront vállaljon ' nagyobb szerepet a nők társadalmi megbecsülése, a nők társadal­mi, politikai gondjai megol­dásában. A bizottsági tagság körében is, de a társadalom egészében bátrabban és ha­tározottabban lépjünk fel a nőket elmarasztaló szemlélet­tel és gyakorlattal szemben.-A férfiak körében annak megértetése és elfogadtatása a cél, hogy a szocialista nem­zeti egység fejlesztése nem le­hetséges a nők politikai, köz­életi aktivitása nélkül. Annak megértése, hogy a szocialista demokrácia szélesítése, fej­lesztése nem lehetséges a nők fokozott beleszólási igénye és lehetősége nélkül. Ugyanak­kor a nőket is bátorítanunk és segítenünk kell a közélet­ben való részvételre. Éppen ezért arra törek­szünk, hogy a népfront lakó- területi munkájában mielőbb szerves része legyen a nők speciális társadalmi, helyi gondjainak megismerése, megoldásuk segítése. Ügy igyekszünk bővíteni és arányosítani a népfront lakó- területi tevékenységét, hogy tartalmában és összességében gyakrabban szerepeljenek a nőket érintő és érdeklő témák, konkrét lakóterületi felada­tok, mert csak így lesz a népfront-mozgalom vonzó a nők körében, csak így* elégít­hetjük ki a nők lakóterületi igényét, politikai-közéleti am­bícióit Az arányok, az egyes fel­adatok sorrendjének módosu­lása vonatkozásában csak a honismereti, helytörténeti munka mennyiségének és színvonalának növekedéséről szólunk. E munka tartalmi szélesedése, mennyiségi nővér kedése és színvonalának emelkedése két tényező ered­ménye. Egyik: a honismereti, helytörténeti (ebben a króni­kaírás) mozgalom 10 éves ta­pasztalata, a másik nagy len­dítő erő, mely az egész moz­galmat szárnyára vette, fel- szabadulásunk 25. évforduló­ja. Az utóbbi 10 évben figye­lemmel kísértük, bátorítottuk ezt a mozgalmat, és főleg te­matikai befolyást igyekeztünk gyakorolni annak érdekében, hogy a régmúlt idők és ese­mények kutatása helyett a közelmúlt, a Tanácsköztársa­ság, a felszabadulás helyi eseményeire, emlélceire, 25 évünk eredményeire fordít­sák a figyelmet a mozgalom munkásai. Ez a feltáró, gyűj­tő, összegező munka olyan tartalmi gazdagsággal és szín­vonalon bontakozott ki a kü­lönböző pályázatok során, amire a pályzatok meghirde-A tésekor nem is számítottunk. Most az a íontos, hogy a pá­lyázatokra beküldött nagyon értékes és pótolhatatlan helyi történeti anyagok, emlékek ne kallódjanak el, hanem hozzá­férhető, de biztonságos he­lyen őrizzék meg azokat A másik feladat, hogy a helyi krónikaírást ne hagyják abba, írják tovább folyamatosan. A negyedszázados jubileum egyébként átszőtte közműve­lődési tevékenységünk min­den részletét. A téli politikai tanfolyamok legemlékezete­sebb összejövetelei azők vol­tak, ahol a 25 év helyi törté­netét vették számba. Könyv- barát-bizottságaink új lendü­letet adtak az Olvasó népért mozgalomnak: olvasást nép­szerűsítve és társadalmi mun­kát szervezve a jubileumi klubkönyvtárak építéséhez. A ’ Magyar Nők Országos Taná­csával közös kiadványban összegeztük azt a fejlődést, amelyet a szabad negyedszá­zad hozott a nők életében. De nem célunk a »leltározás«. Mindenesetre úgy érezzük: az a tavasz-ízű megújulás, ame­lyik áthatja országunknak szinte egész életét, felfrissíti a népfront közművelődési te­vékenységét is. Fazekas Lajos: HAZAM i. Nagyapám annyit tudott rólrz, mint a hetedik faluról; ki útját még szekéren rótta s mögötte keringett a por. Dolgozott; s idejét úgy mérte. — tudván, ha a csillagokra nézett, avagy a déli égre s hajtotta barmát itatóra; napját az éj jött befejezni, barázdáiba a setét ült s társként követte az esti csenek— Hát így élte életét. TL Láttam apámat, tenyerében hogy morzsolta szét a kalászt, s ha kipattant a mag keményen, így szólt: Kezdjük az aratást. E földért — mely reményét adta, de gazdaggá nem tette őt — hányszor hajtották barbár harcba! S magára zárta az időt —> az ősök ezeréves dolgát bevégezte; s amit hagyott, apró szelek is széjjelhordták , nem kellettek vad viharok. * ... ■ ni. . ' Én tudom az emberi törvényt, amely megvédi gyermekét. (Ha ítélt, ezt szegezte tőrként kufárai ellen a nép.) S tudom, hogy szép dolgaink csokra, amit nap mint nap gyűjthetünk. — E csillag, mely sorsunkat hordja metszve az űrt, a jeges űrt, hazám lett; nincs oly távoli föld, melynek dalát ne hallanám, vagy jaját... Vallók színeid előtt, Ember: hol laksz, a föld — hazáni. Az államalapító ték annakidején építeni a pécsváradi bencés apátságot. Az államalapító király születésé­nek 1000. évfordulója tiszteletére, a Baranya megyei községben leleplezték I. István ki­rály mellszobrát. ^ kegyes papi rafinéria! Azt mondja [ J Kálti Márk: »Szent István király szokása jobbára az Volt, hogy éven­ként legalább három ízben látogatta meg a maga alapította egyházakat, és midőn el­érkezett egy ilyen egyházhoz, először is meglátogatta mind az oltárokat Mindegyik­nél imádkozott majd kimenvén körüljárta az egész templomot; gondos szemmel és ap­róra megvizsgálta a falak és a tetők hibáit, repedéseit, nyomban elrendelve a tatarozást, és addig el sem távozott a városból, illetve faluból, míg a javítást nem látta. Megértvén ezt Gizella királyné, midőn Magyarországon valamely egyházhoz elérkeztek, maga elé ho­zatta mind az isten házában lévő fölszerelé­seket, és évenként kijavított minden javí­tani való gyolcsot, bársonyt, és szövetholmit« stb., stb. Valóban bölcs papi politika! Megírja a minden király úr előtt legnagyobb példában, Szent Istvánban, milyennek kell a jó gazdá­nak, az igazi királynak lenni. És, persze, milyennek kell majd a jó kegyuraságnak lenni. Évszázadokra szóló erkölcsi program, 1945-ig volt érvényben. Megértem bizony, nagyon megértem, hogy Róma papjai és az igazi keresztények, már­mint a szerzetesek (máseíkat nemigen tekint hetünk abban a korban teológiai és erkölcsi értelemben keresztényeknek, hisz olvasni sem tudták a bibliát) nehéz gondban vol­tak, hogy miként lehetne a vad s amellett zsarnok és a. maguk módján ravasz, sőt a •hatalomért aljasságra is képes urakat Isten és Krisztus nevével valamelyes erkölcsi rendtartásra kényszeríteni. Sőt, azt hiszem, még a Szűz Mária-kultusz túlhajtása is azért következett be Európában, mert ezek a nőre oly igen éhes hímek — mint lovagok — még az erényre is képesek voltak azért a csodálatos élményért, amit a női szépség és az anyai fenség adni tudott a sokszor hosszú évekig hadban járó, kalandozó, rab­láshoz szokott fiatal uraknak. Ha valaki azt mondaná, hogy de hiszen Veres Péter: István király, én olyan dolgokat értelmezek, bírálok vagy helyeslek, amelyekről mint tényekről egyál­talán nem lehet tudni, hogy igazak-e avagy úgy igazak-e, mint ahogy a krónikások által le vannak írva, annak én azt válaszolnám, amint már mondottam is: én nemcsak a valóságos tényeket keresem, azokat úgysem ismerhetem meg, hanem a szellemet és a lel- kületet is, ami ezeket a tényekét úgy-ahogy rögzítette. Nekem a szellemi megnyilvánulá­sok is tények. Sőt, mert amazokat legbelső valójukban nemigen ismerhetem meg, né­mely esetekben csak ezek »a tények.«. És beszélhet, írhat a mai író vagy akár az iró- dalomtudós is a tanító-nevelő szándékú iro­dalom ellen, ámde mások tanításaira nem szoruló emberek — még a valóban olvasó emberek között is — túl kevesen vannak. Abból a szempontból tehát, amelyből én írom ezeket a jegyzeteket, ezek a példák is az államalapító és nemzetteremtő közösség­formáló erőről és bölcsességről tanúskodnak. A gazda módra való gondviselő kormány­zás, a közösség — az ország és a nemzet — érdekében való mindenre gondolás az em­beri társadalmak számára élettörvény. Az éppen nemzetté alakuló-kényszerülő törzsek életében pedig ez éppenséggel az az erköl­csi erő, amelyre a fegyver és a politikai akarat mellett a legnagyobb szükség van. Mert ámbár semmiféle közvetlen — a szó Szent Agoston-i értelmében vett — szemé­lyileg is hiteles vallomás-bizonyságunk nincs róla (ami van, azt nem tekintik személyi­leg hitelesnek), mégis úgy érezhetjük: Szent István Volt az első olyan vezető (az elődei­ről ilyen értelemben még keveset tudunk), aki egészen azonosulni tudott a céllal, a nemzet és az állam létgondjaival. Hisz vé­szesen ártalmas a közösségek életében min­a jó gazda* den olyan individualista képzelgés, amely szerint az az igazi szabadság, ha mindenifi azt teheti, amit akar. Az egyik ilyen »individualista« a »dúvad«- típus, a »nékem ne parancsoljon senki«; a másik az anarchohumanista (akkor a »re- lííetekeresztény«, ma tálán az elkötelezetlen irodalmár), aki a saját életképtelenségét ideologizálja meg — és majd felfalatik a dúvad által. Nekem itt csak az a fontos, hogy az Ist­ván királyi politikával tovább lehetett élni, mert íme, én is, a szocialista forradalmár, ezer év múltán, elmélkedni kényszerülök róla. (A gondolatsor befejezéséül ide kívánko­zik, s talán nem profán szerénytelenségnek, hanem csak realista valóságszenvedélyemnek tekinthető lesz, hogy ezt a »gazdaszemmel nézést« még én is megismertem. Nemcsak a kicsi udvaromban és szegényes kis gazda­ságomban, hanem az ország dolgában is, 1945 után, amikor a földosztás vezetője vol­tam, mindig kívánkoztam széjjelnézni szerte az országban, hogyan mennek a dolgok. De azóta is, amióta megint csak író vagyok, bizonyos idő után elfog a szomjúság: látnom kell az országot! M ert nem az itt a kérdés, király-e vala­ki vagy tsz-elnök, esetleg szocialista párttitkár fagy miniszter, hanem az, hogy országban lát-e és népben-nemzetben érez és gondolkodik-e, avagy nem? Csak az lehet valóban kollektivista állampolgár, aki ^megérti ,és érzi ezt a fajta szomjúságot, a ”»mi dolgaink« iránt.) » Részlet az író »Bölcs és balgatag őseink« című kötetéből. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. atsgusafas 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents