Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

fECSNAJA SZLÁV A GEROJAM Huszonöt éves a hála és barátság szilháta posvárin kívül a mohácsit, a Az emlékműveknek is van történetük, S életkoruk is. A Szabadság parkban álló szov­jet hősi emlékmű ezen a na­pon huszonöt éves. A me­gyénkben hősi halált halt több tízezer szovjet katona emlé­két hirdeti a monumentális oszlop. Azoknak az emlékét, akik a szabadságot hozták el a táj sokat szenvedett népé­nek. Idézzük hát fel az emlékmű megszületésének történetét Megépítésének gondolatát a kommunista párt küldötte ter­jesztette a Nemzeti Bizottság elé. Az ott hozott határozat ki­mondta, hogy »■...egy emlék­művet állítsunk fel, amely idő- állóan hirdesse azok emlékét, akik életüket áldozták e föld szabadságáért.« Pályázatot ír­tak ki az emlékműre, s egy menekült lengyel építészmér­nök, Vladimir Borkovszky be­nyújtott pályamunkáját ta­lálták a legjobbnak. Az em­Zenepa-ilon állt az emlékmű i nagykanizsait és a pécsit. Ak­kor, 1945-ben előréküldte a gipszmintát, s fent a tizennégy méter magas obeliszk tetején öntötték ki műkőből a három méter nyolcvan, centiméter magas szovjet katonaalakot, amely zászlót tart a kezében. Július 31-én bontották ki a szobrot a gipszmodellből, s a művész nekilátott faragásá­nak. Augusztus 4-re el is ké­szült vele. A talapzat két oldalára ter­vezett reliefek elkészítésére a város vezetői Herényi Jenőt és Ispánky Józsefet kérték föL A két művész július 20-án kez­dett neki a domborműveknek; A kaposvári származású Is­pánky József — az ő munkája többek között a kaposvári Pe- tőfi-szobor is — a jobboldali, Kerényi Jenő —- a budapesti Osztapenkó-szobor alkotó­ja, később Kossuth-díjat kapott — a bal oldali reliefet készítette el. Az építési napló szerint augusztus else­jén bontották le az emlék­művet körül­vevő állványo­kat. A már­vány burkola­tot augusztus 17-re fejezték be. Az utolsó bejegyzés au­gusztus 19-i keltezésű: »A mai napon a munkálatok teljesen befeje­ződtek.« Fel­avatásra várt a huszonöt mé­ter magas em- . iékmű. Sok fénykép maradt az épít­kezésről, az el­készült emlék­műről, az ava­tási ünnepség- helyén. ről is. ; 0% rrw Huszonöt éves a szovjet hősi 1945. augusztus 20-án lep- leplezték le a szovjet hősök emlékművét Kaposváron. A kommunisták mozgósítására hatalmas tömeg gyűlt össze a Szabadság parkban. Ott vol­tak a tervezők, az építők és a szobrászok is. Magas rangú szovjet tisztek is részt vettek az ünnepségen. Szumilov ve­zérezredes ünnepi beszéde után lehullt a fekete lepel a körbefutó reliefről. A Somogyvármegye néhány nappal később ezt írta: »Mind monumentális alakjával, mind pedig művésziességével egyike az országban felépített leg­szebb hősi emlékműveknek, s méltán dicséretére válik a. tervező és alkotó művészek te­hetségének.« Negyedszázaddal ezelőtt avatták fel az emlékmű­emlékmű. vet. Azóta nagyon sokan fölkeresték a Szovjetunióból, a népi demokratikus országok­ból, s a föld más részeiből. Ünnepségek, katonai diszelgé- sek, ifjúkommunisták fogadal­mának színhelye a fák koro­nája fölé magasodó fehér em­lékmű. Történetében csak egy sötét lap van, 1956 ősze. Az el­lenforradalmárok nekitámasz­tották a tűzoltólaktanyából szerzett létrákat, s megpróbál­ták ledönteni a szobrok Nem sikerült Huszonöt éves a két nép ba­rátságát, a megye és a város háláját jelképező hősi emlék­mű. Talapzatán gyakran talál­hatunk vörös szegfűt. Ezek a virágok is azt hirdetik, mint at orosz és a magvar nyelvű felirat: Vecsnaja szlava gero- jam. örök dicsőség a hősöknek. Lajos Géza A KETTŐS ÉVFORDULÓ JEGYÉBEN Ünnepélyes tanácsülés a megyeházán lékmű tervezője később haza­tért Krakkóba. Néhány éve halt meg. Julajev szovjet mér­nök őrnagy és Alekszander Ivanov mérnök kapitány ve­zette az építkezést. A városi tanács irattárában minden levél, irat, sőt még az egykori építési napló is megta­lálható. Az első bejegyzés 1945. május 18-án kelt A pol­gármester és a város műszaki tanácsosa itt rendelte el a jö­vendő emlékmű helyén álló ze­nepavilon lebontását. Az építési napló pontos do­kumentuma a hárómhónapos építkezésnek. Az elején még géppel, később azonban már csak kézzel vezették a naplót Eszerint május 19-én megren­delték az emlékmű tetejére kerülő szoboralakot a pécsi Zsolnai-gyárban. Május 20-án megérkezett a tégla és a ce­ment, s megkezdődött az épít­kezés. Nem volt könnyű az akkori viszonyok «között be­szerezni a szükséges építő­anyagot. Legnehezebben a ka­vicsot teremtették elő, hiszen a drávai kavicsbánya még mindig tele volt tányérak»ák- kal. s lassan haladt az eltávo­lításuk. Az emlékmű építésé­ben a legjobb kaposvári szak­emberek vettek részt. A mun­kálatok irányításával Kappé- ter István — ina már arany­diplomás — épít "mérnököt bízta meg a város, ö készítet­te el az emlékmű statikai szá­mításait. tervezte a szerkeze­ti megoldásokat. Lapozzuk tovább az építési naplót. Kiderül oéldául, hngv a sírok készítésihez nyolc kő­faragó jött Balatonalmádiból. Június 13-án megérkezett Grácból a má’-vány’ap, két nannM később Pécsről Sinkó Av.dr&s szobrász két műkő- murikással. A ma hat'rrnki- leno éves művész, aki Rákos­csabán é], több szovjet hősi emlékművet készített. A ka­Tegnap délelőtt ünnepélyes tanácsülésre hívták meg a me­gyei tanácstagokat, az ország- gyűlési képviselőket, a vállala­tok, intézmények ég a terme­lőszövetkezetek vezetőit A megyeháza nagytermében megjelent Bíró Gyula, a me­gyei pártbizottság titkára, So­mogyi József, a kaposvári vá­rosi pártbizottság első titkára és dr. Szőke Pál, az SZMT ve­zető titkára, a megyei párt-vb tagjai. Sási János megyei vb- elnökhelyettes köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Kassai János, a megyei tanács vb-tit­kára lépett a mikrofon elé és rfcondott ünnepi beszédet. — Az idén másodízben kerül sor ünnepélyes tanácsülésre, ahol történelmünk kiemelkedő fordulójáról emlékezünk meg — kezdte beszédét. — Az el­múlt hónapokban legnagyobb nemzeti ünnepinket, hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lóját ünnepeltük, ma a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nya létrejöttének 21., az állam- alapító István király születésé­nek 1000. évfordulóját kö­szön tjük. — Augusztus húszadika — hangsúlyozta a megyei tanács vb-titkára — piros betűs fin­nen a naptárban, de az a szí­vekben és a lelkekben is. Min­denekelőtt azért, mert alkot­mányunkban a maeyar nép sok évszázados álma és vágva öl­tött testet és valósult meg. A mai napon népünk újból poli­tikai és hazafias hitvallást tes2 az alkotmányunkban rögzített szocialista társadalmi rend mellett, amelynek szabad, füg­getlen életét köszönheti. Alkotmányunk megalkotása az egyik legjelentősebb ese­mény népünk ezeréves államá­nak történetében. Az alkotmány" követelése és létrehozásának gondolata gyakran felvetődött a történe­lem során a haladó mozgalmak és gondolkodók tennivalói kö­zött Hazánkban az első mo­dem polgári alkotmány köve­telése a magyar jakobinus mozgalom radikális program­jában merült fel. A jakobinus mozgalom vezetői a XVIII. század végén több alkotmány- tervezetet dolgoztak ki. A XIX. században a reformkor, majd az 1848—49-es polgári forrada­lom és szabadságharc idősza­kában merül fel ismételten az alkotmány megalkotásának gondolata. Történetírásunk feljegyezte és megőrizte Tán­csics Mihály alkotmányterve­zetét Nálunk a feudál-kapitaliz- mus időszakában ez nem, való­sulhatott meg, viszont a Ta­nácsköztársaság dicső 133 nap­ja elegendő volt Magyarország első írott alkotmányának ki­dolgozásához és elfogadásához. A Tanácsköztársaság alkotmá­nya a társadalom adott idősza- szakának sarkallatot kérdé­seit szabályozta, rendezte a proletárdiktatúra és a demok­rácia viszonyát, a munkás—par raszt szövetség szerepét a nemzeti és a nemzetiségi egyenjogúság és önrendelkezés kérdéseit, a társadalmi rende­let, az állampolgári jogok és kötelességek kapcsolatát és azok biztosítékait. A Tanácsköztársaság leveré­se után a burzsoázia ismét a régi recepthez, az ezeréves al­kotmány gondolatához tért vissza. Az igazi alkotmány megal­kotása politikailag akkor vált lehetővé — hangoztatta dr. Kassai János —, amikor a munkásosztály hősi harca ré­vén 1948-ban hazánkban vég­leg eldőlt a hatalomért vívott harc a dolgozó nép javára. Ez tette lehetővé az alkotmány megteremtését, amelyben egy­értelműen kimondottuk, hogy Magyarországon minden hata­lom a dolgozó népé. Ezzel ha­zánk az urak országából örök­re és visszavonhatatlanul a dolgozó nép hazája lett Dr. Kassai János ezután az alkotmány megalkotása óta eltelt huszonegy év eredmé­nyeiről beszélt és részletesen ismertette a Somogybán beállt változásokat is. Az ünnepi beszéd után a Fo­nómunkás Kisszínpad adott műsort, majd a tanácsülésen elnöklő Sási János bezárta a tanácsülést ALKOTMÁNYOZÓ NEMZEDÉKEK ja címben szereplő jelzőt — tudom — nem a nemze­ti dékhez, inkább a nemzetgyűléshez szokták kapcsolni. Azért került itt mégis a nemzedék mellé, mert a közelmúltban egy, a témába vágó nemzedéki párbeszédnek voltam a tanúja. Egy családnál jártam látogatóban, ahol be­szélgetés közben valahogy a választásokra terelődött a szó. Eközben a család egyik ifjú tagja mosolyogva — kicsit le­mosolyogva — mesélte, hogy a mama legutóbb valahogy ki­maradt a választói névjegyzékből, s emiatt olyan kétségbe­esett futkosásba kezdett, hogy az már fantasztikus volt. És mindez csak azért, hogy bedobhasson egy ládába egy cédu­lát, milliókhoz hasonlóan. És akkor az édesanya nem sér­tődöttem maga is mosolyogva ezt mondta: »Tudom, kisfiam, magam sem értem, de akkor úgy éreztem, elviselhetetlen lenne, ha nem tehetném ugyanazt, mint a többiek.« Most, az alkotmányunk ünnepét megelőző napokban gyakran eszembe jut ez a kis szóváltás. Tudjuk, hogy van alkotmányunk, de hogy ez milyen sokat jelent, már ke­vésbé érezzük. Ügy vagyunk vele, mint az egészséggel. Ter­mészetes állapot, oda. se figyelünk rá, nem is értékeljük eléggé. De ha nincs? De ha nem lenne?! Nemzedékek élnek itt együtt, s köztünk olyan milliók, akik sanyarú éveket éltek le jogfosztottságban — »jogi ala­pon«, mert nem voltak az alkotmány bástyáin belül. S még közülük is nagyon kevesen gondolnak arra, hogy ennek az országnak majdnem, vagy több, mint ezer éven át nem is volt alkotmánya. De hogy is gondolnánk arra, hisz hajdan­volt uraink állandóan az ezeréves alkotmányra hivatkoztak. Pedig az a sokat emlegetett »ezeréves« alkotmány tulajdon­képpen nem is létezett, illetve csak a kizsákmányolást és elnyomást rögzítő, történetileg alakult törvények és jogszo­kások összességét hazudták annak. Magyarországon írott, egyetlen okmányba foglalt alkotmány 1919-ig nem jött létre. A kommunistáknak kellett az állam kormány rúd j át meg­ragadniuk, a Magyar Tanácsköztársaságnak kellett győzedel­meskednie ahhoz, hogy az első alkotmánytörvény megszüles­sen. Első alkotmányából egy negyedszázadra még ki lehetett forgatni népünket, de a világ első szocialista állama vissza­adta szabadságunkat, s mi élni tudtunk ezzel a szabad­sággal. Huszonegy évvel ezelőtt, amikor az országgyűlés ünnepi ülésén megszavazták a Magyar Népköztársaság alkotmányát, államunk alaptörvényében szentesültek mindazok az ered­mények, amelyeket népünk a felszabadulást követő években nehéz harcok árán elért. A felszabadulás nemzedékei írták a reakció elleni szívós harcukkal, hitükkel a romok között, hűségükkel és helytállásukkal az építésben — azt az. alkot­mányt, alaptörvényt, amelyet az országgyűlés szentesített, jogerőre emelt. A dolgozó nép, a felszabadulás nemzedékei voltak tehát az igazi alkotmányozók Alkotmányunkban nemcsak az elért eredmények kaptak törvényes megfogalmazást. Népköztársaságunk alaptörvénye szabad utat nyitott a szocialista fejlődés előtt. Természetes ez, hisz másodízben is a munkásosztály és pártja adott en­nek a hazának és népének alkotmányt. Az az osztály és part, amelynek vezetése mellett a negyedszázad alatt ki­épült politikai és társadalmi szervek alkalmassá növeked­tek ahhoz, hogy az élet új jelenségeit folyamatosan elemezve, jól kormányozzák országunkat. A párt, amelyik az alkotmány kivívásában is az él­harcos szerepét vállalta, most kongresszusára készül. A párt kongresszusait hazánkban már régen nem tekintik az embe­rek-a párttagok belügyének. A szocializmus építésének prog­ramja nemzeti üggyé vált, egyebek közt azáltal is, hogy a párt pépfrontos politikát folytat, olyan politikát, amely a testvéri dolgozó osztályok és rétegek, egész népünk vágyait, céljait fejezi ki. Ezért fordulunk párttagok és pártonkívüliek egyaránt érdeklődéssel a közelgő kongresszus felé, ezért kí­sérjük figyelemmel annak irányelveit. Olyan dokumentum ez, amely nemcsak a kommunisták, a pártszervek számára ad értékes útmutatást és vitaanyagot, hanem egész társadal­munkat egységes állásfoglalásra készteti T ársadalmi fejlődésünk elemzése, az államélet, a szo­cialista demokrácia fejlődésével kapcsolatban kifej­tett gondolatok, a szocialista építőmunka, társadal­munk világnézeti, kulturális helyzetének értékelése, az élet- színvonal fejlesztésével, a szociális kérdések megoldásával kapcsolatos tervek egytől egyig joggal számíthatnak egész népünk érdeklődésére. Olyan témák ezek, amelyeknek meg­ismerése, tanulmányozása minden magyar állampolgár sze­mélyes érdeke. Az alkotmány alaptörvény. Mindennapi életünk, mun­kánk tölti ki kereteit, jövőnket is annak szellemében tervez­zük. Ez az éltető szellem sugárzik át most körvonalazódó negyedik ötéves tervünk gondolatain is. Alkotmányunknak megfelelően raktuk le hazánkban -a szocializmus alapjait, alkotmányunknak megfelelően szolgálja, készíti elő új ötéves tervünk a szocializmus teljes fölépítését. A negyedik ötéves terv időszakában nagyarányú technikai fejlődéssel, népgaz­daságunk szerkezetének további, egészséges változásával, nemzetközi gazdasági kapcsolataink folyamatos bővülésével számolhatunk. A terv a nemzeti jövedelem 30—32 százalé­kos növekedését irányozza elő, amelyet alapvetően a gaz­dasági hatékonyság javításával kívánunk megalapozni. A menzeti jövedelemnek ez a növekedése teszi lehetővé a mun­kások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérének 16—18 százalékos emelkedését^ a jobb szociális, egészségügyi ellá­tást, a kiterjedtebb művelődést, a több pihenést, szabad időt Ám a nemzeti jövedelem növekedését nekünk, dolgozó embereknek kell biztosítanunk, mindegyikünknek a magunk munkahelyén lelkiismeretes és hatékony munkával. Igen, al­kotmányunk szellemében, amely társadalmi rendünk alapja­ként nem a származást a foglalkozást, nem a kiváltságokat, hanem a munkát jelöli meg. Az idén emlékeztünk meg felszabadulásunk negye/szá- zados jubileumáról, a már-már sírba zuhant nemzet őfemel- kedésének élső napjairól. Nagy költőnk, Illyés Gy/a azok­ban az időkben egy megrázó versben elmélkedett múltról és jövőről. Ebben a versében írta le azt a gondolatot, hogy nem volt elég sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybe- áll egy-egy ország s nemzet is lesz a nemzedék. A romokba omlott ország azóta egybeállt s alkotmánya alapjain — nem frázis ez — szilárdabb, mint ezer éve bármikor. A nemzetté szerveződött nemzedékek hűségének és szívósságának ered­ménye ez. N emzedékek élnek itt együtt, alkotmányozó nemzedé­kek. Kevesen még azok közül is, akik több mint fél évszázada az első alkotmányt adták ennek a hazá­nak, felnőtt milliók, akik a mai alkotmányt hozták, s ifjú nemzedékek, amelyeknek alkotmányos keretek között élni már olyan természetes állapot, hogy nem is gondolnak rá. S mégis, ők is alkotmányozó nemzedékek, mert alkotmá­nyunk jövőnknek is alaptörvénye. A jövő már az ő hűségük­től és szívósságuktól függ, ám mindkettőt tőlünk kell tanul­niuk. Ez a mi nagy-nagy felelősségünk és rangunk. Ha úgy tetszik, egyetlen kiváltságunk, amely tulajdonképpen ugyan­csak benne van az alkotmányban, ha szövegében nem », de szellemében feltétlenül. Juhász Róbert SOMOGYI NÉPLAP fitörtök, 1970. augusztus 20. 3;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents