Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

KAPUNYITÁS ELŐTT „A szabad Magyarország 25 éve“ kiállítás A SZOYjet emberék már régóta és nagyon jól ismerik azt a spkféle terméket, amely­nek védjegye ez: »Készült Ma­gyarországon«. Amikor regge­lenként munkába sietünk, min­dig szívesen ülünk a kényel­mes Ikarus autóbuszba, ame­lyeket mély tisztelettel »köszön­tének« a városok utcáin fiata­labb »rokonaik«, a sebes Pan­nónia motorkerékpárok. A gyárakban és üzemekben ma­gyar gyártmányú szerszámgé­peket és automatizált vonala­kat látunk, s amikor megbe­tegszünk, magyar földön ké­szített gyógyszer segít vissza­adni egészségünket. A Duna partjáról ízléses szövetek, ele­gáns kész ruhák, divatos ci­pők és jó ízű élelmiszerek ér­keznek hozzánk. Ünnepi jó­kedvünkben a MONIMPEX magyar külkereskedelmi válla­lat palackjait bontjuk, s az aranyló, zamatos magyar bort isszuk. Természetes tehát, ha a szovjet kövélemény nagy ér­deklődéssel fogadta azt a köz­lést, hogy Moszkvában »Ä sza­bad Magyarország 25 éve« címmel magyar jubileumi ki­állítás nyílik. Ez lesz a Magyar Népköz­társaság legnagyobb nemzeti . kiállítása, amelyet valaha is külföldön rendezték. A Szovjetunió népgazdasági vívmányainak kiállítási terüle­tén, az üvegből és alumínium­ból épített korszerű pavilon­ban és a nyári kiállítási téren foglal helyet. Ezekben a na­pokban az 1400 négyzetméter területű hatalmas pavilonban 300 építőmunkás, 100 szerelő, mérnök, dekorációs szakember, szerelő végzi az utolsó simítá­sokat, s lázas munkával alakít­ja ki a dolgos magyar nép 25 esztendős sikereinek és vívmá­nyainak gigászi panorámáját. ■ A magyar gazdaságnak min­den fontos ága képviselteti magát ezen az' impozáns kiál­lításon. Máris élénk a forga­lom a pavilonnak abban a ha­talmas termében, ahol a ma­gyar gépgyártás legújabb ter­mékeit . állították ki. A szere­lők és a beállítok — valameny- nyien fiatal munkások — még egyszer ellenőrzik a műszerek működését, bekapcsolják a szerszámgépek motorjait. Min­dig újabb és újabb ládákat bontanak ki, amelyek műsze­reket, gépalkatrészeket, külön­féle késztermékeket tartalmaz­nak. A televízió képernyőin meg­jelennék az első képek, s fel­ragyog a diavetítő sugara. Az automatikus vonalak ízléses fémlap borítást kapnak. — Augusztus 13-án minden kéáz a főpróbára — mondotta Halmos Antali a kiállítás igaz­gatóhelyettese. — A gépgyár­tási szektorban már a berende­zés végleges elhelyezése folyik. Teljesen elkészült az.állvány, amely a magyar könnyűipar eredményeit mutatja be. A me­zőgazdasági és élelmiszeripari osztályokon már csak a friss gyümölcs- és zöldségfélék hiá­nyoznak; ezeket majd később helyezik el. A Magyar Népköztársaság jubileumi kiállítása vélemé­nyünk szerint nem ha^y kö­zömbösen egyetlen látq'gatót sem, mert számol a legkülön­félébb érdeklődési irányokkal. A szakembereket kétségkívül érdeklik majd a programve­zérlésű, nagy pontosságú szer­számgépek, a legúíabb hír­adástechnikai készülékek, az orvosok részletesen tanulmá­nyozni fogják a világszínvona­lon álló orvosi technikai fel­szereléseket, a házía=szoinvok sok érdekességet találnak nr>jd a háztartási készülékekben, gépekben és berendezésekben s megismerhetik a legalább magyar közfogyasztási cikke­ket. A traktorok és sport­felszerelési cikkek, a precíziós szerszámgépek és televízióké­szülékek, a kényelmes autóbu­szok és a kozmetikai cikkek, a laboratóriumi műszerek és a készruhák és ■ sok-sok más ki­állítási tárgy — ezekből itt mintegy 10 ezer- található — mind, mind a magyar népgaz­daság nagy eredményeiről be­szélnek. — Éppen most tartottuk tá­jékoztató találkozónkat a kü­lönféle minisztériumok, főha­tóságok, nagyvállalatok képvi­sélőivelj valamennyien élénk érdeklődést tanúsítottak a rö­videsen ‘ megnyíló kiállítás iránt — mondta a kiállításon Mihail Lvov, az Össz-szövet- ségi Kereskedelmi Kamara meghatalmazottja. —• Az érde­kelt szervezetek közül sok közvetlen export—import kap­csolatban áll egymással. A szovjet szakemberek előtt itt újabb jó alkalom nyílik arra, hogy részletesen tanulmányoz­zák magyar barátaink ajánla­tait, A magyaroknak van mit bemutatniuk. Sok készülék, műszer, gép, berendezés a leg­újabb műszaki követelménye­ket elégíti ki a konstrukció tö- köletességé, valamint az eszté­tikai kialakítás szempontjából egyaránt. Sok szakembernek külön meghívást küldtünk a magyar külkereskedelmi szer­vezetek képviselőivel való szakmai találkozókra. Termé­szetesen kereskedelmi megbe­széléseket is folytatunk majd. Befeje zéshez közeledik az egyik magyar étterem be­rendezése; itt egy héten át magvar konyha működik majd. Szakácsművészeik és felszolgálóik a népi zenekar­ral együtt várják a látogató­kat. Az elbűvölő magyar ma­nökenek ruhákat próbálnak, a ruhamodellek nagy kollekció­ját készítik elő bemutatásra. A kiállítás egymilliomodik lá­togatóját, ajándékként egv Pannónia motorkerékpár vár­ja. Augusztus 20-án feltárulnak a Magyar Népköztársaság ki­állítási pavilonjának kapui, és magyar barátaink orosz szóval köszöntik majd a látogatókat: »Dobro pozsajovaty«. A. Kazjukov A háztáji munkát is elszámolják — Közvetlenebb lett a kapcsolat a tagsággal. — Növekedett az emberek biztonságérzete. A SOMOGYSZILI Petőfi Termelőszövetkezet irodájában együtt találjuk a »vezérkart«. Danes Sándor elnök, őszi József főkönyvelő, Paska Fe­renc főagromómus és Tóth József, a tsz párttitkára a náztáji állattenyésztésről be­szélget. — Január elseje óta az otthon nevelt állatokkal végzett mun­káért munkanapokat számolunk el tagjainknak — mondja az el­nök. — Hízómanha után ha­vonként másfél napot írunk jóvá. A sertések hizlalásáért minden hónapban 0,25 mun­kanap jár. Június hanmincadi- kán, a legutolsó felmérésünk­kor 721 szarvasmarhát ás 1600 sertést számoltunk össze a háztájiban. Ügy érzem, ez a két szám meggyőzően bizo­nyítja, hogy érdemes volt be­Két iskola kapcsolata Csehszlovákiában jártunk... 66 A csehszlovákiai Lévai Me­zőgazdasági Szakmunkásképző Iskola és az Ádándi Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Is­kola között létrejött több év­re szóló baráti megállapodás alapján júliusban 25 első éves tanuló 3 kísérő tanárral tíz­napos látogatásra .indult. A látogatásnak kettes célja volt. Egyrészt az iskolák éle­tének, oktató-nevelő munkájá­nak tanulmányozása,' és a fej­lett mezőgazdasági nagyüze­mek megtekintése, másrészt — a szakmai ismeretszerzésen SZ1BÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÜZSEK Az ügynök elindwii A kikötő elpusztul: 7.55-kor 12. Az egykori robotember iz­gatottan utazott tovább Los Angelesbe, és sűrűn megfor­dult az ágyában, vajon nem látták-e a japánok az igazol­tatását. Csak akkor nyugodott meg, amikor Los Angelesben találkozott Konóval, majd Ya- mamotóval, s átnyújtotta ne­kik Campbell »információit«. Yamamoto szemmel látha­tóan egészen izgatott lett, s ez arra vallott, hogy minden rendben van. — Azonnal visszaindul Ho­noluluba, utasításait a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagy­va jutni Blake-et. Blake nem tehetett egyebet, beleegyezett. Ám kérte a pén­zét. Yamamoto viszont ami­lyen nagyvonalú volt koráb­ban, olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. Blake gyanakodott. -És nyil­ván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mindazt, amit Stanley hadnagy akkor már ismert: a tervet Blake megsemmisítésére Honolulu­ban. Igen, miután kihasználták, úgy döntöttek, hogy elteszik láb alól... Hazatért. Vacsorái akart készíteni magának, amikor az egyik zöldpaprikában kis cé­dulát talált, rajta a követ­kező szöveggel: ’■’■Holnap este nyolc órára jöjjön az Olympia moziba. Itt van a jegye, ön mellett le­szek. S.« Stanley hadnagy a sötét moziban elsuttogta Blake-nek, hogy mit terveznek a japá­nok. Mégis, mindenképpen vissza kell térnie Honoluluba, nehogy gyanút fogjanak az »információ« hitelességét ille­tően. Repültek a napok. Európa már nyögött a fa­siszta csizmák alatt, és Blake elindult Honoluluba, halálút- jára. Követői ezúttal sem sza­kadtak le róla, mellette s mö­götte voltak a-Hawaii-szigete­ken is. kívül — cél volt a két. szom­szédos nép kultúrájának, nem­zeti hagyományainak életfor­májának tanulmányozása. Az út során a tanulók megtekin«- tették a txmói Zetar-gyárat, városnézésen vettek részt, el- i itogattak a nyitrai kísérleti állattenyésztési telepekre és a verebélyi mezőgazdasági gépgyárba. A testvériskola autóbuszá­val több mint 1000 kilométe­res túrát tettek a magyar diá­kok és tanáraik az Alacsony­Teltek a napok, Blake pedig tétlenül ődöngött a szállodá­ban, az utcán, de egy szót sem szóltak hozzá a megbí­zói. Feltűnt neki az is, hogy most mindig két német lépdelt a sarkában, ösztönösen meg­érezte,- hogy ők, a németek kapták a feladatot: öljék meg. Nyilván arra várnak, hogy egy elhagyott helyen elkapják, s támadni fognak. Blake most megint mintha bátrabbnak érezte volna ma­gát. Bízott erejében, s állandó készültségben várta a táma­dást. De sem a japánok, se a németek nem tettek kísérle­tet arra, hogy elcsalják. Hozzá sem szóltak. A várakozás napjai hetekké nyúltak, s az idegfeszültség rá­nehezedett Blake-re. Nehéz volt az élete, de azért arra vi­gyázott, nehogy olyat tegyen, ami ellenkezik az ONI kíván­ságával: a japánok, amíg csak lehet, ne fogjanak gyanút az adatok hitelességéről. Egyik reggel lement a szál­loda halijába, s miután meg­győződött róla, hogy a minde­nütt jelenlévő németek hall­ják, amit mond, megkérte a portást, rendeljen neki egy ta­xit délutánra, mert el akar menni a városon kívül egv helyre, amely közismert a szépségéről. Blake tudta, hogy meglehe­tősen elhagyatott az a vidék. A megbeszélt időben le is és Magas-Tátrában. Ez az út — éppúgy, mint a máshol lá­tottak — életre szóló élményt jelentett. Ezekben a napokban érkez­nek Ádándra és viszonozzák a látogatást a Lévai Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Is­kola tanulói és kísérő tanárai. A terv szerint megtekintik a Baiatonújhelyi Állami Gazda­ságot, a balatonszabadi No­vember 7. Termelőszövetkeze­tet, és Balaton körüli autó- busztúrán vesznék részt ment a hallba, és látta, hogy a németek már nincsenek ott. Nyilván előrementek a meg­jelölt helyre, amely alkalmas­nak tűnt feladatúk végrehaj­tására. Blake gondosan -válasz­totta meg az időpontot: mert fél órá^l később egy menet- rendszerű repülőgép indult az Egyesült Államokba. A szobá­jában elrejtett mikrofon miatt nem mert helyet foglalni a re­pülőgépre, de azt remélte, hogy az utolsó percben is kap majd jegyet. Amikor táskájával lejött a hallba, odalépett a portáshoz, és elmondta neki, hogy éppen most kapott levelet hazulról, s ebben közlik vele, hogy édes­anyja nagyon beteg. — Ezért szeretnék gyorsan, elutazni a legközelebbi repü-i lőgéppel. Megkaphatnám a(i számlát? 4 — Természetesen... — vá-ji laszolta a portás. — Ószintén# együttérzek önnel, s nagyon# sajnálom, hogy itt kell hagy-i1 nia bennünket. 4 — Nagyon aggódom. Szegény# édesanyám a mindenem . „(* Nem is tudom, mit csinálnék,# ha valami baja történne... Mit gondol, kapok jegyet af gépre? j. — Hát ezt nem tudom,1, uram. * — Mikor indul a következő, gép, ha most nem kapok je-4 gyet? 4 tFolytatjuk,) 4 vezetni az otthoni állattartás bérezését. Ösztönző hatása le­mérhető. Az összes pillangós takarmány területűinket kiad­tuk harmados művelésre. A takarmányrépát szintén. Ab- raktakarmányt, kukoricát a szükségletinek megfelelően igényelhetnek. A szövetkezet segítségével értékesített serté­sek tavaly 52 220, a szarvas- marhák 79 949 forintot ered­ményeztek. A tej körülbelül nyolcvanezret. A háztájiban végzett munka honorálásának hatása másban is lemárnető. Még közvetlenebb lett a kap­csolat a vezetőség és a tagság' között. Még könnyebb az azo­nos hullámhosszra haiigoló­dás. Nem csökkent a közösség­ben végzett munka sem. Őszi József az idei ered­ményeket sorolja: — A húskombinát 384 át­adott hízósertésért 1 182 000 forintot fizetett, a 86 szarvas- marha pedig 1 419 000 forintot ért. Két üzemegységünk, a somogyszili és a gadácsi tag­jai érték el ezt a nem min­dennapi eredményt. A főagronómius a közös ál- ’attenyésztésről beszél: az idősebbeket tekintve segítség. A kialakult jó han­gulat a közösségi munkát is e’őnébb lendíti. Növekedett az emberek biztonságérzete. Samogyszilbam átlagban minden ház két sertést és minden második ház egy hízó- marhát ad le évenként. Csi­szár Ferencék azok közé tar­toznak, akik háztáji állattar­tással is foglalkoznak. Négy bika és öt hízó várja az ete­tést mindennap. — Az idén már elszállítot­tak innen két bikát. Jó pénzt kaptunk értük. Reggel, este há­rom-három órát kell az ete­téssel meg az előkészítéssel foglalkozni. Nálunk a háztáji munka díjazása azt eredmé­nyezte, hogy elhatároztuk: még több állatot tartunk ez­után. Csizmadia Józsefhez is be­térünk. Tíz sertést, tizenegy szarvasmarhát, négy bikát számolunk össze a gazdasági udvar épületeiben. Kisállatte­nyésztéssel is foglalkoznak. Körülbelül száz gsüamíb turtoé- koi, köröz a fejünk felett. Egy ólban szürkés* színű nyulakat látunk. Megéri a fáradságot! 1600 sertésünk, 800 szarvasmarhánk és 75—80 000 húscsibénk van. Törzstenyé­szetünkből tizenkét szarvas- marhát útnak indítunk. A me­zőgazdasági kiállításon láthat­ják majd ezeket az érdeklő­dők. Háromszáz férőhelyes szakosított telepünk a tervek szerint az év végére épül fel. A háztáji állattenyésztésről és a január elsején bevezetett, díjazásiról annyit mondhatok: ez a mi »melléküzemünk«. Tóth József párttitkár így summázza a háztájiban vég­zett munkáit: — Minden tekintetben a tsz- tagság érdekeit szolgálja. A taggyűléseken tapasztaltam, milyen kedvező visszhangra talált az emberekben. Ez a kiegészítő jövedelem például — Kacsánk, tyúkunk és pulykánk is van, összesen 110 darab — mondja Csizmadia József. — Megéri *a tenyészté­sük. Mi mindig állattartó em­berek voltunk. 1935-ben a ki­állításra is vittek tőlünk álla­tot. Svájci szarvasmarhánk az elsők között volt a faluban. Jobbára a feleségem meg a menyem foglalkozik az álla­tokkal. A fiam a tsz trakto­rosa, én is dolgozom még. Így aztán az asszonyokra ma­rad a munka. AMIKOR GÉPKOCSINK el­hagyja a falut, a csordával találkozunk az úton. Zsemle­színű foltokkal tarkított tehe­nek csoportja lépdel előttünk. Leskő Lácuslé D SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. augusztus 19. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents