Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

A barcsi járás huszoriil éve A BARCSI NAPOK talán legérdekesebb rendezvénye az a kiállítás, amely a nagyköz­ség gimnáziumában a járás huszonöt éves fejlődését mu­tatja be. A kiállítás anyaga részben a járás statisztikai jellemzőit feldolgozó nagymé­retű táblákból áll. (Ezek egyébként a felszabadulási ju­bileumi kiállításon is szere­peltek.) Ezenkívül képek, írá­sos dokumentumok, újságkivá­gások és plakátok borítják az iskola földszinti és első eme­leti folyosóin a falaltat. De a legszebb, legimpozánsabb az egyes tantermekben berende­zett »árubemutató«, mely a járás és Barcs nagyközség ter­melő- és fogyasztási szövetke­zeteinek, üzemeinek munkáját reprezentálja. Jellemző a ki­állításra a lelkiismeretes gon­dosság: nem feledtek ki sem­mit a rendezők, ami az össz­kép hatását csökkentené. A földszinti termekben kap­tak helyet az általános fo­gyasztási szövetkezetek bemu­tatótermei. Itt van mindaz, amit a barcsiak vagy a járás lakói az ÁFÉSZ üzlethálóza­tában megvásárolhatnak. A fiatal költségvetési üzem tevé­kenységét ugyancsak itt mu­tatják be a különböző grafi­konok és statisztikák. Az üzem jelentős magasépítéssel foglal­kozik; képek sora bizonyítja munkájuk nyomait. Néhány éve ismét megindították a ko­1846. szeptemlber 31-én bo­csátották vízre az első balato­ni gőzöst, a Kisfaludyt. (Ha­zánkban 1818. szeptember 2- án indult meg a Bern­hardt Antal tervezte Carolina nevű gőzössel a rendszeres gőzíhajózás.) ...meg a nádor... 1848. szeptember 21-én Ist­ván főherceg, nádor, mint a magyar hadaik fővezére Bala- tonfüredről Szemesre indult, hogy hazaáruló módon Jella­siccsal tárgyaljon. Ez a dátum nemcsak történelmi szempont­ból, hanem a Kisfaludy hajó »életkora« szempontjából is véletlenül igen érdekes: a gő­zös vízre bocsátásának két­éves, és az első útjának egy­éves fordulóján történt! A nádor regigei érkezett Veszprémből Füredre. A hajó pontosan délben indult Bola- tonszemesre. F ellobogózták nemzetiszínű zászlókkal, a ná­doron magyar díszruha volt — nyilván megtévesztésiből és kétszínűségből.., De ne vág­junk a cselekmények elébe. Jellasics Marcaliból indult Lengyeltó tin keresztül, és Bog­lárnál érkezett a Balatonhoz, majd szeptember 21-én Bala- tonszemesre. Huszártábornoki egyenruhát hordott és igen nyugtalan volt. így írta a nádorral tervezett találkozásáról szeptember 23- án a Siófok melletti Balaton- kilitiből Kulmer miniszterhez Jellasics (a levelet a honvédek elfogták és a képviselőházban 1848. szeptember 28-án fel is olvasták azzal a levéllel A minap váratlan kérdéssel fordult hozzám a feleségem: — Mit csinálsz öt óra után? — Megtérek a kis csalá­domhoz — válaszoltam, és kíváncsian vártam az érdek­lődés folytatását. A kérdés formájában megfogalmazott kérés nem is leesett; — Nem jönnél el velem a varrónőhöz? — Szívesen — feleltem meglepődve. Aztán nyomban azon kezd­tem gondolkodni, mivel érde­meltem ki e kegyet, hogy másfél évtizednyi házasság után első ízben tanúja lehe­tek a minden nő életében oly fontos szérepet betöltő hellyel és személlyel való találkozásnak. ■ Titkon még abban is reménykedtem, hogy észrevételeket tehetek a ké­rabban jellegzetes barcsi te­vékenységnek számító kavics­termelést is, ennek alapján sa­ját felhasználásra betonelem készítésével is foglalkoznak. Az épületnek szintén ezen a részén kaptak kiállítotermet a DÉDÁSZ munkáját bemutató szellemes szerkezetek és a Vegyesipari Ktsz termékei. Az emeleti lépcsőfeljáró fa­lát háborús, írott és fotó­dokumentumok borítják; Majd a felszabadulást követő idők égető problémáit megszólaltató cikkek, plakátok, mintegy a meginduló munka keretéül szolgálva. Nagyszerű egység­ben illeszkednek egymáshoz az ország korszakos eseményeit bemutató képek, mellettük a járás társadalmi, egészség- ügyi, szociális és kulturális át­alakulását, formálódását jel­lemző adatok — jól áttekint­hető, ízléses táblákon. (Cze- czeli Károly dekoratőr mun­kái.) AZ EGYSÉG nem volna teljes, ha hiányoznának a kézzelfogható bizonyítékok: termények, termékek, kulturá­lis emlékek. A Csokonyavison- tai Építőipari Ktsz szépen ki­vitelezett bútorai, a Barcson készült ablakok, ajtók állnak elöl a sorban. A járás termelőszövetkeze­teinek szinte teljes élete sze­münk elé tárul; a mosolygó paradicsomok, paprikák, az A hajó... együtt, amelyet Jelasics La­tour hadügyminiszterhez írt): »Tegnapelőtt István főher­ceg Beöthy és Szapáry kísére­tében a veres-fehér-zöld lobo­góval ellátott Kisfaludy gőzö­sön Szemesre jött. Fel akar­tam keresni, de tisztjeim nem engedték. A főherceg becsület­szót becsületszóra halmozott, de embereim azt hitték, hogy a gép mégis erősebb a becsü­letszónál! Nem bocsájtottak a főherceghez, és így az érteke­zésből semmi sem lön, de kü­lönben sem lett volna ennek eredménye... De egyébiránt is, minek az alkudozás — az nekem nem természetem. Min­den a legjobban megy. Pest és Fehérvár között tömegek össz­pontosulnak, ez ugyan nem so­kat tesz, de fennmarad a ke­serű feladat... a császári se­regekre lőni. Tehát édes ba­rátom, küldess aranyat és ami a legfőbb, határozott nyilatko­zatot .. A sikertelen találkozás után az egyébként is kétszínűén vi­selkedő István nádor a Kisfa­ludy hajóval visszament Ba- latonfüredre. Átadta a vezér­letet Móga tábornoknak. A következő napon lemondott és sebtében Bécsbe menekült. Az eseményeket követte a szep­tember 29-i közismert pákozdi győzelem. (Jellasics Balaton melletti felvonulásról, az út során elkövetett garázdálkodá­sairól máig is sok történet ke­ring a déli parton.) szülő ruha fazonjára, mivel még mindig nem tudtam ki­irtani magamból azt a rög­eszmét, hogy a feleségem az én tetszésemre, az én ízlése­met figyelembe véve alakítja ki ruhatárát, holott már rég rá kellett volna döbbennem, hogy ő sem kivétel: az asz- szonyak ugyanis legkevésbé férjüknek, de még csak nem is más férfiaknak, hanem egy­másnak öltöznek. Most azon­ban halvány reménysugár villant föl bennem, hogy ta­lán én is szóhoz juthatok e jelentős előkészület során. Hiú ábrándoktól kísérve léptem be életem párjával a varrónőhöz. A jelentős szer­óriás dinnye, a növényápoló gépek és szerek, a tápszerek között faládában ott zoldell a híres szuloki dohány széles le­vele. A látogató megnézheti a fűrészüzem termékeit, és a gyermekruhákat, amelyek a Kaposvári Ruhagyár barcsi te­lepéről kerültek ide; épület­lakatosipari üzem hatalmas, lenyűgöző vasszerkezeteit, s a telep útját, míg a hajdani Union malomból kialakult a jelenlegi modem szerelőcsar­nok. S végül a zsúfolásig meg­töltött terem, ahol Barcs és vidékének népművészei, mű­vészhajlamú lakosai alkotá­saikból, s a kulturális élet ne­gyedszázados emlékeiből lát­ható egy remek válogatás. Csendes tájképek, mozgalmas életképek, finom arányérzék­kel készült fafaragások és sok rangos, hajdani eseményt meg­örökítő plakát. S végül a közelmúlt. Ahova eljutottunk. A lépcsőn lefelé tartó látogató Barcs mai éle­téből kap egy kis ízelítőt, a közelmúlt aktuális eseményeit megörökítő fotók segítségével. SZÉP ÉS TARTALMAS ez a kiállítás. Talán legfőbb eré­nye, hogy a számokba és ké­pekbe foglalt valóság mellett bemutatja mindazt, aminek megvalósításán Barcs nagy­község és a járás többi köz­ségének lakója dolgozik A valósághoz tartozik, hogy a szabadságharc során később a Kisfaludy gőzös a katonai szállításokból is kivette ré­szét. Így többek között osztrák foglyokat szállított Keszthely­ről Balatonfüredire. ...és Noszlopy parancsa. 1849. augusztus 11-én So­mogy megye híres kormány- biztosa, Noszlopy Gáspár a következő nyílt parancsot ad­ta ki: »Kisfaludy gőzös Igaz­gatósága és Kormányzója. Ezennel halálos büntetés fe­nyítéke alatt le tiltatik az el­lenségnek bármi néven neve­zendő egyéneit, pogárait, lo­vas seregét Somogy részéről által szállítani.-» Ugyancsak Noszlopy Gáspár­tól származik ugyanarról a napról a következő pár sor írás a Balatanfüredre mene­külő magyar honvédsereg át­szállításáról: »■172-ik Honvédzászlóalj és \iadtestparancsnokság. Kisfa­ludy című gőzös folyó hó 5- től 10-ig bezárólag Honvéd és különféle hadtesti poggyászok Füredre szállítására használ­tatott. Noszlopy Gáspár So­mogy megyei kormánybiztos úr rendelete folytán elisme­rem. Budakovics Miklós kato­nai parancsnok.» S ezután a Kisfaludy gőzös, mint jó »hazafihoz« illik, az elnyomás és az önkényuralom éveiben a füredi kikötőben vesztegelt, még csak sétahajó­zást sem tett a Balatonon. tartás nem is váratott ma­gára. Gyors, szakavatott moz­dulatok, és máris ott feszült a próbára készített ruha fe­leségem alakján. Tanácskozási jognak vél­ve meghívásomat, megkoc­káztattam néhány megjegy­zést a ruha hosszára, bőségé­re, a gallér alakjára és szé­lességére, a gomblyukak el­helyezésére és más aprósá­gokra. Rövid, alig egy-két szavas hozzászólásaim azon­ban nem váltottak ki osz­tatlan elismerést nejemből — bár a varrónő több vonatko­zásban őszintén helyeselt. Enyhe, de annál kitartóbb diskurzus kezdődött, amúgy családi alapon, melynek so­• A vállalat foglalkozik Fiatalabb, idősebb dolgozóit egyaránt jó műszála szakem­bernek ismerik. Munkanap­jaik a tervasztalok, épületáll­ványok, határidőik, vonalzók, számok és adatok társaságá­ban telnek. A nyugdíjassal együtt ők hetvenhatan — a SOMBER. Kezdve az igazgatótól, na­gyon sok dolgozóját ismerem ennek a vállalatnak. Informá­ciók, hírek, tudósítások ügyé­ben már sokszor kerestük egy­mást. Részemről mindig szíj vés volt ez a találkozás, men újabb és újabb beszélgetést hozott, és mindig észrevehető volt szavaik mögött a lelkese­dés. Ügy vélem, nem volt ha­szontalan az újabb ismerke­dés sem. Pontosabban, ismerkedés új oldalról. Györtvi József könyvelő, a szakszervezeti bizottság kul­túr- és sportfelelőse: — Először talán a sportról... — És a kultúráról? —< ... arról sem másodsor­ban ,.. _______ — :.. mert ko­moly igények vannak. És bizony ezek, hogy úgy mondjam, feszegetik a lehető­ségek adta keretet Ha kinéz az ablakon, láthatja, hogy mi­ni a pályánk. Tudja, amolyan ülőemberek vagyunk, nagyon kell tehát a mozgás,.. — Irodalom? — Olvashat mindenki. Jó lenne egy nagyobb háziklub, mert a jelenlegi nagyon kicsi, és ebben is csak egy sztereo lemezjátszó van. Stadler József főmérnök: — Az ember még a szórako­zásban sem tud elszakadni szakmájától. Nyilvánvaló, hogy minket is legjobban a képzőművészet érdekel. Most már csak az a probléma, mit tudunk ebből házon belül megvalósítani. Az a tapaszta­latom, hogy fiataljaink na­gyon szívesen olvassák a szak- folyóiratokon kívül a képző- művészettel kapcsolatos cikke­ket is. Jó, hogy van ez az igény, és szívesen járatunk ilyen lat»t, sőt még a francia La Architektúrát is. — Házon kívül? — Ott a könyvtár. És hadd mond­jam mindjárt: nagyon sok kö­szönet illeti a Palmiro Tog­liatti könyvtárat. Ha megnéz­zük a polcot, komoly szakla­pokkal, európai színvonalon van képviselve a lakáskultúra, építőművészet. Persze ez ak­kor ér valamit, ha napirenden tartjuk ezeket a cikkeket úgy is, hogy beszélünk, vitatkozunk róluk. — Klub van? —• Nincs. — És miért? — Hát igen, valamit tenni kellene. Szerintem elég sok olyan intézmény létezik, amelynek feladata ... — Kétoldalú dolog ez. In­kább mondjuk, a SOMBER le­gyen a kezdeményező, és hogy a szakmánál maradjunk, a ki­vitelező az intézmény. — Lehet. Annyi bizonyos, hogy kellene ez a klub. A ta­nácsi tervezőirodába baráti rán aztán kénytelen voltam tervszerűen visszavonulni, és pacifista módon feladni had­állásaimat. Nem szaporítom a szót: sikerűit életem pár­jával hidegháborús feszült­ségbe kerülni. Háromórányi próba után — egyezkedés, megállapodás, huzavona, újabb gallérmin­ta, más formájú gombok ke­resése — búcsúztunk el a varrónőtől. Amikor az ut­cán magunkra maradtunk, nem átallottam megkérdez­ni: — Mondd, szivecském, tu­lajdonképpen miért hívtál magaddal, ha nem vagy kí­váncsi a véleményemre? Feleségem duzzogva vála­szolt: — Azt gondoltam, hazafelé bemegyünk fagylaltozni. P. L. alapon már jönnek Pestről, előadások vannak, meg be^ szélgetnek... — Nem lehetne a tervezők­kel együtt? — De igen. Meg kell pró­bálni. Nem szeretem a feltételes módot. Láttam, a főmérnök sem. A kijelentő vagy a felszólító mód az igazi. Tele van akarat­tal. Akik számokkal, határ­időkkel mérkőznek, ehhez szoktak. Én bízom, hogy az a mód lesz a kultúrában is. Miklós Mária műszaki raj­zoló: — Ha meglesz az emeletrá­építés, altkor kapunk egy kor­szerű nagytermet. Én inkább sportolni szeretek. Arra kell több és jobb lehetőség. Persze magát a kultúra érdekli. Sze­rintem elég, amihez Kapos­váron hozzájutunk..; _ ??? — Valóban túl általános így. Talán több irodalmi est lehet­ne ... Az idei kulturális rendezvé­nyeken rangot kapott So­mogybán a folklór. Néptánc- fesztiválok, faragópályázat követték egymást — szép se­regszemléjeként az egykori, egyetemes népi művészetnek. Korántsem zárróak'kordként, de mindenképpen érett és ko­moly folklór »összefoglalót« ígér az ősz. Kaposváron rendezik a dél­dunántúli népművészeti hetet. Rangos eseménysorozat lesz mindenképp, mert egyfelől a négy megye — Baranya, Tol­na, Zala és Somogy — folklór seregszemléje lesz, másrészt pedig a tudományos üléseken, tanácskozásokon a népművé­szet — népzene — jelene és jövője szerepel témaként. A népművészeti hét főrende­zője a Kaposvári Városi Ta­nács és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, de nyugodtan állíthatjuk, kiveszi részét a szervezés és a ren­dezés nehéz munkájából . me­gyénk szipte valamennyi kul­turális intézménye és tömeg­szervezete is. »Rendező-patrónus« a Mű- vclődésügyi Minisztérium köz­művelődési és múzeumi főosz­tálya, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi és népze­nei kutatócsoportja, a Népraj­zi Múzeum, a Magyar Televí­zió, a részvevő megyék műve­lődésügyi osztályai és Pécs vá­ros művelődésügyi osztálya. Október 12-én délelőtt nyit­ják meg a népművészeti he­koncertek is érdekelnek. Nem is a zenére van panasz, hanem arra a primitív szövegre, ame­lyet közben mondanak. — És itt, a SOMBER-en be­lül? — Majd idővel. Én egyéb­ként az akvarisztikát szere­tem. Ahhoz meg kicsi a la­kás ... György Jó­zsef: — Ne-éz összefog'ü ez igényeire . H - szen nem egykorúakből áll egyetlen vállalat sem. De a természetjárás az mindenki'.'.Jk kell. Vasárnap kimegyünk, vi­szünk elemózsiát... és eltölt­jük a napot valahol a szabad­ban. Meg a hanglemezek. Bennük »találkoznak« az igények. Van magyar nóta és van táneial. Idősebbeknek, fiataloknak. De együtt hallgatjuk Bachot, ha az kerül a korongra. Hát igen, úgy látszik, a klasszikusok a metszéspontok | a nemzedékek között. mény a háromnapos népzenei tanácskozás lesz. Dr. Vargyas Lajos népdalról szóló előadá­sát korreferátumok követik majd. Érdekesnek ígérkezik A népdal szövegei című és A népdal és a zeneoktatás kap­csolata című előadás. Vala­mennyi referátumot hozzászó­lások követik. Esténként önálló műsort ad­nak a megyék folklóregyütte- sei^ a Latinka Művelődési Köz­pontban. A népművészeti hét keretében értékelik majd a Röpülj páva felszabadulási te­levíziós népdalvetélkedői is. Állandó kiállításokat ren­deznek Somogyi hímzés cím­mel a Rippl-Rónai Múzeum­ban; a TIT-székház elő­adótermében A baranyai te­metők díszítőművészetét mu­tatják be, és előreláthatóan a zeneiskolában rendezik a Népművészeti Múzeum hang­szerkiállítását. A dél-dunán­túli népművészeti hétre pá­lyázatot írtak ki a rendezők népművészeti tárgyú dolgoza­tok, népi dramatikus játékok, fotó, film, népdalgyűjtés és népművészeti alkotások Kate­góriákban. Az eredményhirde­tésre az utolsó napon kerül sor. Érdekesnek ígérkezik a "észvevők koppányvölgyi ki- ándulása; egyik legfontosabb része lesz a programnak Far­kas Ferenc Somogyi Betlehe- mes című művének bemutató­ja. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. augusztus 19. Csupor Tibor Dr. Draveczky Balázs Varrónőnél Feltételes módban? beruházásokkal Kosaras Gyula tervező: —i Nem kétséges, hogy min­ket a tánczene, az ilyenfajta I Tröszt Tibor Kikapcsolódás Őszi program: dél-dunántúli népművészeti hét Seregszemle és tudományos tanácskozás tét Az egyik legfontosabb ese­Ami van Feltételes módban. •• Metszés­pontok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents