Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

Segíthet a tapasztalatcsere I Egy helyett pártszervezetet A legutóbbi ““ södött a pártdemokrácia a So­mogy megyei Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság barcsi fű­részüzemében. Heghonosodott a kollektív vezetés és az egy­személyi felelősség, s ez ér­ződött a pártszervezet tevé­kenységében is. A párttagság egységesebb lett, s a IX. kong­resszuson meghatározott fel­adatokat képes volt megolda­ni. Mindig bátran támaszkod­hattak a kommunistákra az üzemben, s ahogy a vezetőség meghatározta — az augusztusi taggyűlésen —, ezután is ne­kik kell a motprnak, a hajtó­erőnek lenniük. Ä vezetőség beszámolója őszintén, kendőzés nélkül fel­tárta a pártszervezet munká­jában tapasztalt hibákat is. A pártcsoportok nem mindig te­vékenykednek megfelelően. Amikor például szükség lett volna a gyors és pontos tájé­koztatásra, a munkások meg­győzésére, tétlenül nézték, hogy néhány nagyhangú em­ber félrevezeti munkatársait. A bizalmiaknak nemcsak az a feladatuk, hogy beszedjék a tagdíjat, hanem az is, hogy irányítsák a műhelyek politi­kai hangulatát. Elmarasztalta a vezetőség a pártcsoportveze- tőket azért is, mert nem szá­moltatták be a hozzájuk tar­tozó kommunistákat a párt­megbízatások teljesítéséről. Nagy gondot okozott a nyolcvamhat tagú pártszerve­zet taggyűlésének összehívása. Tavaly és az idén is előfordult, hogy a kevés számú megje­lenő miatt más niaipon tartot­ták meg végül is a taggyűlést. Nem mindig formáltak véle­ményt a pártttagok — első­sorban a fizikai dolgozók — a taggyűlésen. S ami érthetet­len, miég azokhoz a témákhoz sem szóltak hozzá, amelyek közvetlenül a műhelyüket, a közösségüket érintették. Ez nem serkentette' az őszinte légkör kialakulását sem. A vezetőség megbírálta a tagok egy részénél tapasztalható kö­zömbösséget. Ez például olyan dolgokban, mutatkozik meg, hogy nem fizetik elő a Párt- életet. Vajon hogyan formálja Több termék, jobb minőség Kongresszusi munkaverseny a Kaposvári Lakberendező Ktsz-ben (Tudósítónktól.) A Kaposvári Lakberendező Ktsz KISZ-szervezetének és a szövetkezeti bizottságnak a javaslatára újabb munkaver- seny-feladatokat vállaltak a szövetkezet tagjai az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére. Elhatározták, hogy javítják a termékek minőségét, beve­zetik az önmeózást, s terme­lés közben ellenőrzik a minő­séget, hét százalékkal növel­ve a, termelékenységet, amely ebben az évben is meghaladja a 104 ezer forintot. Nyolc szá­zalékkal több javítást és szol­gáltatási munkát végeznek a lakosságnak. Tovább bővítik termékeik választékát, bár eb­ben az évben is negyvenhat féle bútoripari terméket ké­szítettek. Ismét pályázatot hirdet a ktsz vezetősége korszerű, olcsó bútorok készítésére, s díjazza a legjobb pályamunkák készí­tőit. Negyvenmillió forint ér­tékű bútor előállítását vállal­ták, ötmillióval többet, mint a múlt évben. (Az év első felé­ben 18,9 millió forint értékű termelést végeztek.) Csökken­tik az improduktív költsége­ket is hatékonyabban szerve­zik meg a belső anyagmozga­tást, a lehető legjobban ki­használják a gépek, gépkocsik kapacitását, s bevezetik a két- műszakos termelést. Takaré­koskodnak a villanyárammal is. . Javítják a dolgozók munka- körülményeit, és segítik a ta­gok szakmai és politikai to­vábbképzését. A kiemelkedő munkát a teljesítés után azon­nal — pénzjutalommal is — elismerik. A szövetkezet tagjai műhely­értekezleteken, termelési ta­nácskozásokon Vitatták meg és fogadták el a KlSZ-szer* vezet és a szövetkezeti bizott­ság javaslatait a pártankívűliek gondolkodá­sát, magatartását, aiki nem mutat példát, s nem vértezd fel magát friss szemlélettel, meggyőző érvekkel? A poli­tikai oktatás végére is hasonló okból fogyott el a hallgató­ság, az emberek inkább a kertjüket művelték odahaza. Azok, akik felszólaltak a taggyűlésen, elsősorban a gyö­kerét keresték a tapasztalt hibáiknak. Rülöin-külön arra aiz álláspontra jutottak, hogy a fejlődés gátja a pártszerve­zet nagy létszáma, s föltétlenül szükség volna több alapszer- vezietet alakítani belőle. Ta­kács István, a járási pártbi­zottság titkára szintén > java­solta ezt a megoldást. A hét­tagú vezetőség nem tud min­denhova eljutná. Egy óv ke­vés ahhoz, hogy minden párt­taggal beszélgessenek, meg­hallgassák a véleményéit, ja­vaslatát vagy éppen kérését. A nagy létszám miatt olyan nehéz összehívni a taggyűlést, s a felszólalók is azért vannak esetenként olyan kevesen. A szoros, kapcsolat hiánya miatt tapasztalható több párttagnál, hogy például nem látja tisz­tán a párt vezietó szerepének értelmezését stb. Ha rendsze­resen foglalkoznának a tagok­kal, akkor nem lenne közöm­bösség, s megszűnnének a helytelen nézetek. követeli meg, hogy új módon szervezzék meg a pártszerve­zeteket a barcsi fűrészüzem­ben. A taggyűlésen nem si­került a hogyanra végleges vá­laszt találni. Bár a gazdaság csurgói fűrészüzemében több pártszervezet tevékenykedik, az ottani megoldást nem tart­ják jónak a barcsiak. Éppen ezért egyél lehet ajánlani a pértvezetőségnek: menj enek el tapasztalatcserére a közeli Nagyatádra, Az ottani üzemek­ben több pártszervezet, és csúcsvezetőség található. Ha szükséges, akkor a megyeszék­helyen is nézzenek körül. Egy a fontos: a jobb munka vé­gett keressék meg a körül­ményeiknek legjobban megfe­lelő megoldást! Lajos Géza Az élet Ládák ezrei Tabról Tabon a kaptárgyártő üzem az országos méhészeti szövetkezés leányüzeme. Lapra szege­zett és gyümölcsös ládákat, valamint ablakzsalut és kaptárakat készítenek, itt. Jelenleg megrendelésük van a Göngyölcgellátó Vállalattól 50 000 gyümölcsösláda gyártására. Lapra szegezett ládát szállítanak a Kőbányai Gyógyszeráru, valamint a vád Fortekémiai Gyár­nak is. Ebből már 500 köbmétert elkészítettek. Központi megrendelésre készítik azokat a rakodólapokat is, melyeknek az üveges áruk nemzetközi szállításánál van fontos szerepük. Képünkön: A rakodólapok készen állnak a szállításra. Fontos népgazdasági érdek a madárvédelem GAZDASÁGI növényeink, rétjeink, erdeink gyümölcsöse­ink legveszedelmesebb ellensé­ged a kártevő rovarok és az apró rágcsálók. Terményeink­nek átlagosan 5—10 százalé­kát pusztítják el évről évre. Az elleniük való védekezés — a mesterséges növényvédelem —, sok százmillió forintba ke­rül évente. Bedig ilyen mód-, szerrel országunknak csak kis hányadán folyik rendszeres védekezés (szőlők, gyümölcsök), míg szántóföldjeink, rétjeink, erdeink túlnyomó többségé­ben a kártevők pusztításáról a rovarirtó és pocokírtó mada­rak gondoskodnak. Rendelet írja elő ezeknek a madaraknak a védelmét, s ugyancsak rendelkezés mondja ki, hogy a madárvédelmét tö­megmozgalommá kell fejlesz­teni. Fontos érdekünk ez. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a ma­dárvilág megfogyatkozik vagy kipusztul, ott a rovarok és az apró rágcsálók kártevése rend­szeressé válik. Ott, ahol bő­ven van madár, a kártételek is jóformán ismeretlenek. A fejlődés folyamán a ma­daraknak sokszor meglepően tökéletes alkalmazkodóképes­sége alakult tó. Például a bag­lyok a rejtetten élő és főleg éjjel mozgó apró rágcsálókat is eredményesen pusztítják. A harkályok éles látásukkal, fi­nom hallásukkal keresik meg a fa testében rejlő rovarálcá­kat. Tudományos vizsgálatok iga­zolják, hogy a madarak rovar­pusztító tevékenysége szinte felmérhetetlen. A seregély kétszázszor, a rozsdafarkú szürke légykapó és a széncin­ke két-háromszázszor eteti fió­káit naponta. Mivel az etetés alkalmával a madár szülök két-három rovart is visznek egyszerre csőrükben, apró madaraink csak egyetlen na­pon is ezer-kétezer rovart etetnek fel fiókáikkal! Az ősz­apó több mint ezer fa- és bo­korágat vizsgál meg óránként. Kiszámították, hogy egy szén- cinkepár és kétszeri szaporu­lata egy évben kb, nyolcvan kilogramm rovart fogyaszt. Itt számításba vették még azt is, hogy az év végére a fiókák egyharmada elpusztul. Burgo­nyabogáról erősen fertőzött területen, ahol a foglyok, tele­pülési sűrűsége holdanként csak 0—0,5 volt, ott tetemes kárt jelentettek. Ahol azonban a foglyok sűrűsége holdanként 0,5—1 darabra nőtt, ott aJ fer- tőzöttség ennek arányában csökkent. Nem volt könnyű feladat annak meghatározása sem, hogy milyen madárfajok tar­toznak a hasznosak (szükséges madarak) közé, és melyek ká­rosak (hátrányosak). Ennek meghatározása még jelenleg is folyik. Madárismeretség hiá­nya miatt tetemes az a ma­dárveszteség, amelyet a hozzá nem értés és a felelőtlenség okoz. Egy-egy vihar alkalmá­val ezrével pusztulnak a ma­dárfiókák. A legnagyobb lét­számban pedig télen pusztul­nak, amikor a hó belepi, elta­karja eleségüket. MINDEZEK arra Intenek, figyelmeztetnek, hogy többet törődjünk hasznos madaraink védelmével. Fontos ez orszá­gosan, és fontos megyénkben is. Ezért igyekszik népes tá­bort szerezni a TIT-nél mű­ködő — Magyar Díszmadár­tenyésztők és Madárbarátok Országos Egyesületének somo­gyi csoportja ehhez a munká­hoz. Szebenyi Ambrus felhívás A Veszprém megyei Tanács Kórháza (Veszprém, Marx tér 8—9.) ez év őszén munka melletti, bentlakásos, általános betegápolónői tanfolyamot indít. A tanfolyam időtartama 3 év. Felvételre jelentkezhetnek mindazok, akik 17. életévüket betöltötték, és az általános iskola VIII. osztályált legalább négyes tanulmányi eredménnyel elvégezték. Éirettségi- zettek előnyben. / A tanfolyam ideje alatt az intézet illetményt, betegágy melletti pótlékot, férőhelyes elhelyezést, kedvezményes étkezést és védőruhát biztosít A tanfolyam elvégzése — az oklevél elnyerése — után az intézetnél az okleveles ápolónői állások, nővérszálláson történő férőhelyes elhelyezések továbbra is biztosítottak. A felvételi kérelmeket részletes önéletrajz csatolásával az intézet igazgatóságához 1970. augusztus 25-ig kell benyújtani. A jelentkezőknek az igazgatóság részletes tájékoztatást küld. (122 471) szili tiszti—súlvűh Józsefi' Az Úgy ttok, elind !A kikötő elpusztul: 7.55-kor A hajón történt jelenet visz- szaadta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ONI mindenben segít neki. Leszaladt vacsorázni, aztán vissza a szobájába... Elérkezett Campbell látoga­tásának az ideje. Kopogtattak, majd kivágó­dott az ajtó, és nagy zajjal be' rontott a Körülbelül — ígérd meg, hogy amit most mondok, azt akkor sem fogod elárulni, ha nemet mondasz! — Attól függ, miről van szó. . . — Add a kezed, hogy akkor sem árusz el! Így ni. Nézd, Jimmie, én egy jó kis vállal­kozást tudnék alapítani, egész tengerészkapitány, életemben gondtalanul éli^et- olyan külsővel, nék, ha te most segítenél ne­10. A fial mellett álló német unottan bámult rájuk. Blake pedig mint a pelyhet, fölkapta Mister Hornért, és’ bevitte a kabinba. Az asszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pil­lanatban Horner csodálatos­aképpen visszanyerte öntudatát. — Ha Honoluluiba érkezik — Némi várakozás után meg- amilyennek Blake elképzelte kém... Semmiség az egész* szólalt a vonal túlsó végén egy magában, az általa hang: — Tessék... Campbell... Blake jó hangosan, hogy a közelben ólálkodó japánok is hallják, felkiáltott: — Jimmie? Ó, vén medve, de rég láttalak! Persze, én régi cimborát. — Helló, öreg Al! megöregedtél! Menj csak né­hány lépést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten?! Blake, mint egy jó színész, rögtönzött. ,Jól hátba vágta az megro­kítalált sohasem fognak rájönni ... Campbell jó hangosan dob- Hű,, de bantva felugrott a székről: vagyok .... Al ... Itt jár­tam ... Gondoltam, megkeres- ál-Campbellt, aztán t , _ , _. lek. Hallottam, hogy , a pogtatta a csontjait, suttogta gyorsan ja ^ Pennsylvania itt tartózkodik... A kapitány felszisszent az ■ .^Honnan tudod te, hogy egykori »robotember« szorítá­sától. i l Pennsylvaniát a szállodájából, Jés kérje Campbellt a telefon­ihoz. Beszéljen meg vele egy I1 találkozót a szállodában! Fel fogja ismerni egy szakadásról (•a zubbonya bal mellén. Öva- {kodjék a diktafonoktól! Alig fejezte be szavait az ál­lítólag!» vaskereskedő, máris a kabinba lépett Homemé és az orvos. Homer persze ismét »elvesztette az eszméletét«, de Blake mintha egy gyorsan to­vatűnő mosolyt olvasott volna lé az arcáról. A hajó rövidesen befutott Honoluluiba, és a »robotem­ber« a szállodába sietett. Meg­figyelte, hogy a két, japán’ és a két német a mellette levő jobb és bal oldali szobában f kapott helyet. Ezt sem tekin­tette merő véletlennek. Tehát |ia portás is a kezükre játszik... ' Nem volt sok ideje gondo!­mi itt vagyunk? — Hát a hajón hallottam, amin jöttem... Nincs itt ti­tok. . — Mit keresel Honoluluban? — Üzleti ügyek, öreg Jim­mie. No, mikor találkozunk? — Este hétkor lejár a szol­gálatom, elmegyek hozzád... Jó? — Persze, hogy jó! Nyolcra várlak. Ideérsz addig?-— Feltétlenül. — Várlak, Jimmie, helló! Blake letette a telefont, és kutatni kezdett a szobájában. A telefonasztalka közelében megtalálta amit keresett: egy kis mikrofont. De nem nyúlt — Hát, Jimmie, mégis lát­lak? — mondta jó hangosan, majd Cam-pbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltá­volodtak annan, és Blake le­halkított hangon, mint amikor valami igen titkos dolgot be­szélnek meg, ajánlatot Campbellnek. — Tudod, miért jöttem, öreg cimbora? — Ha megmondod ... — Hogy állsz pénz dolgá­ban? — Hát tudod, hogy abból, mindig kevés még a sok is ... De azért van egy kis pén­hozzá. Dicsérte az eszét, bár zem... Kölcsönt akarsz? világos volt előtte, hogy a ja- — A, most, nem... Most pánok felkészülnek a találko- jól állok.., Én akarok neked zára... S most mintha örült pénzt szerezni... Ugye, rég­volna egy kissé a feladatnak, óta'ismerjük egymást, jó cim- Eszébe sem jutott, hogy köny- bora vagy? kodni, mert az utasításnak megfelelően fej kellett hívnia nyen halállal is végződhet ez — Az vagyok, Al, tudod... a -kaland. >a Pennsylvaniát Mit akarsz ezzel? — Mii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie?! ‘Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, amikor teljesen meg vol­tam kopaisztya. Bevágott a vi­lágkiállításon az a meztelen fényképezés, amiről írtam ne­ked, az hozott egy kis pénzt a konyhára. De azért kezdő tőkének kevés' egy jobbfajta vállalkozáshoz... — No, nyögd ki már, mit akarsz!... — Mondj el egy-két dolgot nekem... Mikor indultok a Pennsylvaniával? És hová? — Micsoda? Hát erről van szó?! Al, öreg Al, komolyan tett gondolod ezt? — Jimmie... Itt mindjárt átadnék neked ezer dollárt. Aztán minden esetben kaphat­nál további ezret... Jól gon­dold meg, Jimmi, nem kis pénz! —- De hát kiknek kellene ez? .,. Nem, ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — Jó ne is folytasd tovább! Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érde­kel ... Viszont szégyelld ma­gad! (Folytatjuk) E3 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. an

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents