Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
Prózára váltott népköltészet A mesék m Amikor mesél, szinte varázsszóra táltosokkal, boszorkányokkal, csudálatos emberekkel, lidérclánggal, kincses mesés pompával telik meg körülöttünk minden a szobában. De villanásny' a varázslat, s valahogy már nem is mese. Így születik, szinte előttünk kerekedik. Látjuk, honnan lesz, kiktől, s milyen az útja embertől emberig, elmondástól az írott szövegig. (Amikor a munkájáról beszél — Orbán Gézáné — szinte sugárzik az arca, és szeme különös tűzben ég. Elfogadott csak a június 28-i tv-szerep- lésen, az »Ifjúság -70« döntője közben volt. Nem is csoda, hiszen nagy volt a tét: és »Felsőmocsoládi hiedelemmondák« című, 110 mesét tartalmazó, 125 oldalas pályázata a Somogy megyei II. díj után az országos pályázaton első lett. ö, a szigorú megyei zsűri!) Nem a gyűjtés nehézségeit sorolja, nem is a fáradságot sajnálja, pedig volt az is, ez is szép számmal. Vajon mit kell tenni a magnóval? Hogyan kell megszólaltatni egy 'idős adatközlőt? Miként kerül papírra a magnószalagra mondott i mese? Megannyi kérdőjel. Először anyósa kezdte a roesélést. A férje is kétkedve, hitetlenül csóválta a fejét. Még ő maga sem tudta, hogy lesz-e eredménye a munkájának, és ha igen, akkor milyen. Mert Felsőmocsolád nem tartozik a híres néprajzi gyűjtőhelyek közé. Fehér foltként szerepelt eddig a néprajzban. (A dolgozat mottója: »Szolga volt mind, ki élt itt e tájon-". — A mesék és történetek innen származnak. Hét adatközlő mondta el azokat sorjában. Szellemi néprajz lett a javából. Nem olyan látványos, mint a tárgyi, de legalább olyan szép. Részlet az országos bírálatból, dr. Mor- vay Péter néprajzkutató tollából: -A pályamű gazdag anyagával, hitelességével és áttekinthető rendszerességévei az egykori gazdasági cselédség mondakincsének és hiedelem- világa alakulásának országos szinten is kiemelkedő értékű dokumentuma. Mint ilyen, érdemes arra, hogy a szerző példamutató munkásságának ismertetésével, a gyűjtött anyag legszebb darabjainak bemutatásával a tv-bén is nyilvánosságot kapjon.") Most, amikor a legjobb me- sélőkről faggatom, Gazáig bácsit és Halász nénit említi. Meg azt, hogy a siker után szinte felbolydult az egész falu. Ma már adatközlője szeretne lenni mindenki. — Magnetofon segítségével, a nyelvjárási sajátosságokat is figyelembe véve vetteni fel az anyagot. Így hasznos az a nyelvjáráskutatás szakembereinek is! — Majd hosszú éjszakákon át a férjemmel együtt hallgattuk vissza, »tettük át« papírra — teszi még hozzá. — A száztíz mese prózára váltott népköltészet. Líra a javából — fűztem hozzá elgondolkodva. — Igén. Ezt, és így szeretném folytatni tovább. Már meg is kezdtem. A helytörténetivel; a szokásokkal, az emberekkel, a rontással, a babona- sággal kapcsolatos mondákat is megörökítem ezután. Most már igazán jó mesélők közül válogathatok. Lesz vagy öt-hatszáz történet. (Huncutkásan mosolyog, egy kis tréfát sejtet. Pedig nem olyan könnyű a zárkózott, a ritkán feloldódó embereket megmeséltetnL Jó alkalom ehhez a lakodalom vagy névünnep. Tudom, hogy a huncutkás mosoly mögött az anyaggyűjtés ilyen formája is rejlik. Aztán a köszöneté a szó. A nagy munkát ugyanis sokan segítették: a helybeli párt- szervezet, a tanács, az iskola. És ígérik a támogatást a továbbiakhoz is.) Arról beszélünk, hogy meg kellene jelentetni ezt a nagy munkát. Természetesen az új gyűjtését is beledolgozva. Meg- vidámul, de látom rajta, hogy kétkedik. A lehetőségben, és elsősorban önmagában. Ma még nem tudja, hogy ez sikerül. Éppen úgy, mint akkor, az elején... Pedig biztató a távlat: a Népművelési Intézet is érdeklődik a gyűjtemény iránt. Vajon nem előzhetné meg a mi megyénk? A záró szó a szőkébb és tá- gobb szülőföldé. A szülőföld is megköszöni, hogy eddig rejtett kincseiből ismét feltárt néhányat valaki. Nem is- akárhogyan: elszántsággal, bátran, kezdeményezően. Olyan ritka szép emlékeket hozott a felszínre, amelyeknek melegítő tüze van, csillogása, mint a gyémántnak, értéke, mint az aranynak, és becsülete, mint az igazságnak. És a sikere sem akármilyen. Draveczky Balázs Sorok Miskolc-Tapolcáról Pályakezdő pedagógusok eskütétele Friss lendülettel Járunk külföldön. Egyre többen és egyre többet. Csodáljuk más országok szépségeit, fényképezünk, lapokat írunk, és ezer új élménnyel hazajövünk. Aztán mikor kilépünk szűkebb pátriánkból — kezdődik a felfedezés. Mert felejthetetlenek a Tátra méltóságos csúcsai, csodálatos az Adria kékje, mégis valami mást érez az ember, mikor a kis hegyi vasúton végigutazik a Hámoritó mellett, vagy az István-bar- lang száz évenként egy-egy centit növő cseppköveit nézi ... Igen, felfedezünk, S míg tekintetünkkel, szívünkkel isz- szuk a szépet, valahol nagyon titkoltan egy kicsit szégyenkezünk. Hiszen mindez itt van nekünk. A mienk. És ezer kilométereket sem kell utazni érte. Az erdőben, a hegyoldalon kemping. A kavicsos út mellett kétoldalt faházak. A központi épület homlokzatán apró zászlók integetnek. Köszöntik a belépő, legyen az lengyel, német, cseh, osztrák, francia, olasz vagy magyar. A zászlók válogatás nélkül mindenkinek egyformán intenek, mint ahogy egyforma szívé'”’sséggel, barátsággal fogad itt mindenkit á gondnok, Tóth Lajos. Gondnok — így mondtam. Pedig .inkább úgy illett volna! vendégszerető házigazda. És ez több, ez más Míg készül a számla, belelapozok a vendégkönyvbe. Angol, német, cseh, s ki tudja, hány nyelvű bejegyzések. Köztük néhány magyar. »Elismerésem, visszajövök, felejthetetlen« — ilyen szavakon siklik tekintetem. Késő délután mindig megélénkül az élet itt. Autók, autóbuszok, lakókocsik gördülnek be a kapun. Sátrakat emelnek, parányi gáztűzhelyen vagy a szabadban kon- dérban főznek. S mikor belopakodik a sötét a fák közé, a szomszéd Expressz táborban megpendül a gitár. Muzsikálnak, énekelgetnek a fiatalok. Nem hangosan, nem bántóan, úgy,/ ami valahogy nagyon illik ehhez a környezethez. Jó hallgatni. Jó kiülni egy kicsit a faház elé. S figyelni az efdő, az egyre csendesedő kemping neszeit. És hallgatni a gitárt. A dalokat. A vendég- könnyv'be elfektettem beje- M!skolc_Tapolc gyezm. izo- szomszédságáb nyara ezt írtam „kagylóíiirdö„. volna: »Otthon éreztem magam..,« Miskolc-Tapolca olyan hely, ahoi minden megvan együtt. Valahol olvastam: tulajdonképpen Miskolc külvárosa. Erre utal a rendszeres autóbusz- közlekedés, a tízpercenkénti já rátok, a közelség. De nem város ez. Csodálatos, a legkülönbözőbb igényeket kielégítő üdülőtelep. Kirándulni, hegyek, erdők közé kívánkozol? A környezet, a természet tárt karokkal, hívogató, kanyargó ezer ösvénynyel fogad. Mélyeket szippantasz a tiszta, jó levegőből, és este csodálkozva megállapítod, hogy a szokásos doboz cigaretta helyett alig szívtál valamit. S ha pazar pompával ragyog Egy űj étatszalkasz megkezdése elé mindenki várakozással tekint. Izgalommal és érdeklődéssel teli pillanatok tanúi lehettünk tegnap délelőtt is; a megyei tanács nagytermében Somogy pályakezdő pedagógusai letették a hivatali esküt. Hagyomány, hogy minden nyár végén a kezdő pedagógusok itt találkoznak a megye, illetve a járás vezetőivel. A közép- és általános iskolai, valamint a kollégiumi nevelőket, az óvónőket, a gyógyító nevelőintézményak pedagógusait, a gyermek- és gyermekvédelmi felügyelőket Tari, János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának he’yettes vezetője köszöntötte. — Az új tanévben kívánjuk, hogy friss lendülettel és munkakedvvel végezzék munkájukat, megyénk oktatásügyének, hazánk kulturális fejlődésének előbbrevitelén fáradozva — kezdte ünnepi beszédét. :—: Az iskolák célja az embernevelés — hangsúlyozta. — Ennek szellemében tevékenykedjenek. Mindig az egész emlbert nézzék, de lássák meg a tehetséget is! A jó nevelő: jó tanár, jó tanító, jó ember is egyszemélyben; az ifjúság ismerője, barátja, munkatársa I és segítője. Kapcsolódjanak be aiz ifjúsági mozgalom munkájába, és ne feledjék, hogy a legjobb magyar nevelők mindig népművelők is voltaik. Vállaljanak részt egész népünk szellemi, kulturális kincseinek gazdagításából. A sokoldalú, áldozatos munkálkodáshoz a megyei pártbizottság, a megyei pedagógus szákszervezet, a megyei tanács és a megyei KISZ-bizottság nevében kívánok kitartást — mondta végezetül Tani János. Az ünnepélyes eskütétel után Varga Teréz, a megyei KISZ-bizottság titkára szólt a a fiatalokhoz. Elmondta, hogy a megyei KISZ-bizottság mindig nagy figyelemmel kíséri a fiatal értelmiség életkörülményeit. Az új nevelők sorsa, fáradozása pedig különösen nem közömbös a KISZ megyei vezetőinek. Hangsúlyozta, hogy szeretnék, ha az új pedagógusok éreznék a KISZ támogatását, és — munkahelyi elfoglaltságukon túl is — új ötletekkel, tanáccsal segítené az -fjúsági mozgalmat. S várják őket — előbb az ifjúkommunisták, később pedig a párt soraiba. Az ünnepélyes percek után baráti beszélgetés kezdődött. A fialtalak a megyei, illetve járási vezetőkkel, valamint egymással ismerkedtek. A Kossuth Könyvkiadó újdonságai Az ifjú Engels levelei, A falusi nők helyzete 1970-ben isimét sok érdekes újdonsággal jelentkezik a Kossuth Könyvkiadó. Az ifjú Engels levelei című könyv először -jelenik meg magyar nyelven a nagy filozófus születésének 150. évfordulóján. A kötet anyaga Engelsnek főként volt iskolatársaihoz, barátaihoz és kedvenc húgához, Ma- rienhez írt leveleit tartalmazza. Az izgalmas olvasmányból a mai tizen- és huszonévesek megtudhatják, hogyan _ lett Engels kommunistává, liudós- sá, nyelvzsenivé. Auguste Cornundk harmar dik kötete jelenik meg a Kossuth Kiadónál Marx és Engels, 1845—1846 címmei. A könyv egyetlen esztendőt ölel fél a két tudós életéből. Ekkor született azonban Engeűs- niak A munkásosztály helyzete Angliában, Marxnak pedig A. tőke c'mű műve. Ezzel az évvel kezdődött el Brüsszeliben mintegy négy évtizedes munkálkodásuk, s ez időben látott napvilágot az érett marxizmus első alkotása: A német ideológia. A római Gcarnsd intézői állította össze a kiadó számára Antonio Grdmsci Filozófiai írások című könyvét. Az o1 asz tudós a marxista filozófia egyik kiemelkedő képviselője. Ma is klasszikus értékű, amit Marx filozófiájának forradalmi jelentőségéről ír. Bertold Brecht nemrégen megjelent színháaétonéleti tanulmányai után most esztétikai és irodai amielméleti megnyilatkozásait gyűjtötte össze a kiadó Művészetről, irodalomról cím alatt. A napló- jegyzetek, dolgozattöredékek gyűjteményében a realizmusról, a szocialista realizmusról, a művészet és a politika kapcsolatáról, az írói szabadság és kötelezettség dialektikájáról, a kulturális örökség állandó megújulásáról olvashatjuk az ismert író hitvallását. Nagy érdeklődésre tarthat számot Hermann István legújabb műve: A szocialista kultúra problémái. A kötet kitűnő összefoglaló és útmutató a szocialista kultúra problémáinak tanulmányozásához, napjaink kultúrpolitikai kérdéseinek megértéséhez. Lebilincselő olvasmánynak ígérkezik Gustav Húsoknak könyve: Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről. Hu- sák, akinek politikai múltja szorosan összeforrott az 1944-es szlovák nemzeti felkeléssel, a történetíró és a szemtanú hitelességével ad képet a szlovák nép történelmének legdrámaibb pillanatairól. ' Az első évek a Népszabadság interjúsorozatának kötetbe szedése. Tizenkilenc interjúban az 1945—1948-as évek harminchét közéleti szereplője szólal meg. Fehér Lajos visszaemlékezésével indul a könyv. A megkérdezettek között olvashatjuk egyebek között még Erdei Ferenc, Kállai Gyula, Marosán György, *Or- tutay Gyula nevét is. Bizonyára sokan forgatják majd hasznosan Kovácsné dr. Orolin Zsuzsa könyvét A falusi nők helyzetéről. A szerző a falusi nők foglalkoztatáséinak lehetőségeit, problémáit, a munkakörülményeiket, a szakképzést, a jövedelemviszonyokat elemzi. a érdekessége: a barlangfürdő an elkészült új, szabadtéri a nap, enyhülést találsz a tis&ra ta kék vizű strandon. Hatgl»- más területen, hatalmas medencék. Kilenc-tizezer barnára sült ember — és még sincs tömeg. Csak délidőben az önki- szolgáló étteremnél tűnik ez föl. Sorban állunk. Nincs lökdösődés, nincs vita, nincs veszekedés. Ráérünk. No meg ott van a strandi »dögönyözö«, a néhányak által »dilifürdőnek« nevezett rész, ahol öt vastag csőből magasról zuhog a víz. Nyutgatja az idegeket. Meit sor áll a tejcsárdánál1— hétszáz üveg tej, öt-hatszáz üveg kakaó a napi forgalom —, sor áll a halsütőnél, és mindenütt, ahol enni-inni lehet. Aztán, ha elborul az ég, s a hegyeken átkúszó felhők a kiszáradt földre zúdítják terhüket, ott a barlang. A rendkívüli, a felejthetetlen érdekesség: a barlangfürdő. Gyógyvize évszázadok óta ismert. Sorolhatnák adatokat, hogy már a középkorban elismert hely volt, hogy a XVIII. században készült az első kőópület, s hogy a gyorsabb és egyre gyorsuló fejlődés 1939-től megy végbe. Hozzátartozik ez ahhoz a látványhoz, ahhoz az élményhez, ami fogadja itt az embert. Mégis, így elmondva, kicsit száraznak tűnik a valósághoz képest. A csarnok márvány- szobra, zöld növényei, a barlang sejtelmes mélységei, s a sziklák nehezen kiszámítható magasságai, a sugárban zuhogó, millió cseppre széteső víz, vagy ar szabadtéri, nemrég elkészült »kagylófürdő« — nem, ném lehet eldönteni, mi a megkapóbb, mi a szebb. A park égbe nyúló öreg fá! alatt, zegzugos szigetekkel tarkított csónakázó tó. Behúzom az evezőket. Jó némán ülni nem tenni semmit. Hallgatni a belső, szüntelenül ismétlő rlő két szót: szép itt. Igen. Beutazunk sok ezer kilométert. Aztán hazajövünk — és felfedezünk. Csak sorok ezek, amiket lejegyeztem. Imi is, beszélni is többet lehetne erről... Vörös Márta A \ SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 18.
