Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

l Dolgozó cigányok gondjai Kevés a szakmunkás, sok az analfabéta A nők jóval kevesebbet keresnek Sohasem pontos a statiszti­ka róluk, az alábbi adatokat is csak körülbelüli eknek lehet elfogadni. Somogy megyében tizenegy és fél ezer cigány lakik, s ez mintegy két és fél ezer családnak felel meg. Kö­zülük ezerháromszáznyolcvan- öten élnek lakásban. Róluk, az 6 gondjaikról tár­gyalt a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának elnöksége. 1962 óta harmadszor tűzték napirendre ezt a témát, s a mostani ülést alapos felmérés előzte meg. A szakszervezet munkatársai, a kulturális, agi- tációs és propagandabizottság .huszonegy ipari és mezőgaz­dasági üzemben vizsgálták meg az ott dolgozó cigányok helyzetét. Ezenkívül a megye két városában és a községék­ben is végeztek kutatómun­kát, sőt összegezték a szakmai megyebizottságok tapasztala­tait is. Mérce a munka öt és fél ezer cigány mun­kaképes, s közülük 1874 férfi­nak és 402 nőnek van állan­dó munkaviszonya. 1328-an időszakosan dolgoznak. E vál­tozás forrása, hogy a vállala­tok nem zárkóznak el az al­kalmazásuktól. Például az Ál­lami Építőipari Vállalat, a Bútoripari Vállalat, a vá­rosi tanács költségvetési üzeme ötvenkilenc cigányt vett föl többségében segéd­munkásnak. A cigányok álta­lános műveltsége, szakmai képzettsége még nagyon ala­csony, csak elvétve lehet kö­zöttük egykét szakmunkást találni. A férfiak általában anyagmozgatók, a nők pedig jobbára idénymunkára alkal­mazhatók gyenge egészségi ál­lapotuk miatt. A szakszerve­zetek megállapították, hogy nem tesznek különbséget a bérezésben egy vállalatnál sem, a többiekével azonos az átlagkeresetük. A férfiak ha­vonta 1500—2500 forintot, a fűtők a vasúton 2900 forintot is keresnek. A nők az igazo­latlan mulasztások miatt jó­val kevesebbet, mintegy 1200—1300 forintot keresnek havonta. A szemlélet változását tük­rözi, hogy nem a származás, hanem a végzett munka sze­rint ítélik meg őket munka­helyükön. Általában azokkal elégedettek, akik régóta dol­goznak az üzemben, megszok­ták már az üzemi életet és rendet, beleilleszkedtek a kollektívába. Ezek még a szocialista 'munkaversenyben is részt vesznek. Például az Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság barcsi fűrészüzemében száznegyvenen, a Közúti Építő Vállalatnál százhármán chatan dolgoznak munkabrigádban. Tavaly tíz cigány dolgozó nyerte el a szocialista bri­gádtag címet. Érdemes meg­említeni, hogy a Közúti Építő Vállalatnál nyolcán törzsgár- datagok, a ruhagyár pedig az egyik cigány szakmunkástanu­lóját jutalomüdülésre küldte, olyan jól tanult. Persze ellen­kező példát is lelhet találni. Nagyon sokan csak tizennyolc napot dolgoznak havonta, hogy jogosultak legyenek a családi pótlékra. A gyakori kilépések, az igazolatlan hiányzások miatt nem lehe­tett értékelni a cigánybrigá- dok vállalásait. Kevés a tisztségviselő A cigánycsaládok anyagi helyzete rosszabb az átlagos­nál. Ennek egyrészt az az oka, hogy szakképzetlenek, más­részt, hogy nagy a család. So­kan például nem tudják be­osztani keresetüket. Nagyon szép példája a segítségnek, hogy a Lábodi Állami Gazda­ság igazgatója kijár Béke­pusztára, s előadást tart ar­ról, hogyan osszák be a fize­tésüket, sőt a gyakorlatban is megmutatja a pusztán dolgo­zó cigánycsaládoknak. Noha sokan még igénytelenek ott­hon, mégis fokozatosan javul a szociális és egészségügyi kö­rülményük. Ez annak is kö­szönhető, hogy az üzemek és a tanácsok mindenben támo­gatják a náluk dolgozó cigá­nyokat, foglalkoznak életkö­rülményeik megjavításával, személyes ügyeik intézésével. Egyre többen építenek csa­ládi házat% Az év első felében huszonhat családnak adott építési kölcsönt az OTP. A fiatalok divatosan öltözköd­nek, sokat járnak moziba. Az idősebbek művelődési és szó­rakozási igénye viszont na­gyon kicsi. Sajnos, a rendsze­resen dolgozó cigányok fele még írástudatlan, nem vesz részt a felnőttoktatásban. A siófoki Kőolajvezeték Válla­latnál például esetenként meg­tanították a cigánymunkáso­kat írni és olv_sni. Az SZMT elnöksége azt javasolta a szakszervezeti bizottságoknak, hogy mérjék fel, hányán írás- tudatlanok az üzemükben, szervezzenek alapismereti' tanfolyamot nékik. Legalább az általános iskola negyedik osztályát végezzék el. Szép cél lehetne, ha az írni-olvasnl megtanuló cigányokat lépésről lépésre olvasó emberré nevel­nék. A szocialista brigádok annyi nemeset vállaltak már. biztosan sokat segítene, ha pártfogolnának egy-egy ci­gánycsaládot A most megala­kuló szakszervezeti nőbizott­ságok részt vállalhatnak a cigánygyerekek felruházásá­ból, tanszerrel való ellátásá­ból. A bukások számának csökkentése végett előkészítő tanfolyamokat lehetne szer­vezni a cigánygyerekeknek nemcsak Kaposváron, hanem a megye más helységeiben is. Az elnökség fölkérte a Pedagó- gógus Szakszervezet megyei bizottságát, hogy kísérje fi­gyelemmel ezt. A Közalkal­mazottak Szakszervezetének megyei bizottsága megvizsgál­ja, hogyan foglalkoznak a ta­nácsok a cigánycsaládok la­kásépítésével. Nagyon kevés a cigányok között a szakszervezeti tiszt­ségviselő, egyre több azonban az aktíva. A szakszervezeti választások idején érdemes je­lölni különféle tisztségekbe a' megfelelő és rátermett cigá­nyokat. Ahol sokan dolgoznak az üzemben, ott mindenkép­pen legyen képviseletük a szakszervezeti tanácsban. A jövőben a szakmai me­gyebizottságok, az üzemek és a gazdaságok szakszervezeti bizottságai is megvizsgálják időnként a náluk dolgozó ci­gányok helyzetét. L. G. SZABÚ LÁSZLÓ - SÚLYOM JÚZSEF- Ügynök elindult Kémek a búvárhajón — Kapjuk el a nyakukat. Mister Conolly? — kérdezte a társa. — Még ne! Megvárjuk, amíg egy csendesebb utcába fordul­nak. Itt túl sok az ember. Esetleg még leléphetnek ebben a tömegben. És az FBI gépkocsija óvato­san suhant az Amsterdam Avenue és a 75. utca sarkáig. Itt aztán Conolly megszólalt: — Na, most próbáljuk meg! A kocsi szinte nesztelenül került a két náci ügynök mel­lé. Megállt, s mielőtt még a két szabotőr felfogta volna, hogy mi történik velük, már mind a kettő az autóban volt Egy-egy revolver csöve nyo­módott az oldalukba. A gép­kocsi elindult. Így »emelték« gépkocsiba Sohmidtet is. Burger körülbelül egy óra múltán tért vissza szállodai szobájába. Még kJ sem csoma­golta az imént vásárolt inge­ket, nyakkendőt, amikor ko­pogtak az ajtón. — Lehet! — kiáltotta, s az ajtó felé fordult. Két férfi lé­pett be, mindkettőnek revol­ver volt a kezében. — Letartóztatjuk! — Tiltakozom! — kiáltotta Burger. — Tisztességes ameri­kai állampolgár vagyok. Ho­gyan merészelnek így betörni a szobámba Az FBI embere szó nélkül ráugrott a náci ügynökre, egy hatalmasat ütött a homlokára, és Burger összeesett. Ezután a detektív megbilincselte. Amikor az amerikai német magához tért, Conolly moso­lyogva így szólt: — Ha amerikai állampolgár is, ezzel még nem sokat mon­dott. Tegnap hosszú beszélge­tésem volt Mister Daschhal, a barátjával. Elegendő ennyi vagy esetleg megmagyarázzam részletesebben? Burger egy időre megnyugo­dott, s csak akkor kezdett is­mét nyugtalankodni, amikor a New York-i városi fogház egyik cellájában összetalálko­zott Henkével, Quirinnel és Schmidttel. De ezzel még csak az egyik csoport volt a szilárdan őrzött börtönfalak mögött, a másik szabadlábon tervezte, hogyan robbantsa fel tíz nap múlva az egyik legnagyobb amerikai alumínium gyárat. Conolly vezette a második csoport nyomozását is, s ehhez ismét megkereste Dascht. Már reggel tudta, hogy en­nek a csoportnak a parancs­nokával volt már dolga az FBI-nek. Amikor ugyanis Dasch Kerling nevét említet­te, Conolly elgondolkozott. Aztán tüstént telefonált az FBI irattári főnökének, s egy óra múltán közölték vele Ker­ling nacionáléját. Kerling ugyanis megtartotta eredeti nevét, s így könnyen kiderült róla, hogy 1940 nyarán, ami­kor az FBI már hosszabb ide­je megfigyelés alatt tartotta mint a fasiszta Bund-szerve- zet egyik amerikai vezetőjét, aki meg akart szökni az USA- ból. Egy másik, hasonló náci társaságban indult el Floridá­ból, egy kis jachton, minden bizonnyal Franciaországba. Balszerencséjére — vagy ép­pen szerencséjére — nem so­kat konyított a hajózáshoz, s a parti őrség éppen idejében érkezett, hogy mindkettőjüket kimentse a hullámokból. A kis jacht ugyanis felborult. Az irattári adatok szerint Kerling útitársát Hermann Neubauer- nek hívták. — Nem ismert semmiféle Neubauert? — kérdezte nyom­ban a tájékoztatás után Co­nolly Daschtól. — Nem, ilyen nevűt nem is­merek. — Kerlingnek ki a legjobb barátja? — Hermann Nicholas. Hosz- szabb időt töltött az USA-ban, és mindenféle mesterséggel megpróbálkozott már. Tessék elmondani, mit tudnak róla, talán azonosítani tudom! — mondta Dasch. Ekkor Conolly felolvasta mindazt, amit Neubauer ame­rikai pályafutásáról tudtak. — Ez ő! Nicholas, vagyis Neubauer. Ekkor mondta el Dasch azt is, hogy a floridai csoport harmadik tagja Werner Tho­mas. Az FBI irattárából ha­marosan elő is került az anya­ga, éppúgy, mint Herbert Haupté. Ez utóbbi anyagából kitűnt, hogy az apja is nagy nácibarát, s jelenleg Chicagó­ban él. »... Hans Max Haupt, német, a chicagói Bund aktív II SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 2. 1/ m M ' " I „Köszönjük a fasizmus elleni harcát" Átnyújtották Balogh Istvánnak az NDK kormányának kitüntetését Tegnap Kaposvárra látoga­tott Heim Dupnik, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetségé­nek másodtitkára. Bíró Gyu­lának, a megyei pártbizottság titkárának társaságában be­tegágyánál kereste fel Balogh Istvánt, hogy átnyújtsa neki az NDK kormánya által ado­mányozott kitüntetést. — Fogadja, kérem, köszöne- tünket azért a harcért, amit a fasizmus ellen folytatott sok-sok elvtársával együtt, azokban az években, amikor a fasiszták elleni küzdelem egyet jelentett az életveszély vállalásával! Sajnáljuk, hogy betegsége miatt nem lehetett jelen a követségen rendezett ünnepségen, amikor ezt a ki­tüntetést többi elvtársai, har­costársai is átvették. Kívá­nom, hogy mielőbb gyógyuljon meg, s folytassa tovább har­cát, mutasson példát a fiatal­ságnak — mondotta Heinz Dupnik, s átnyújtotta a »-Har­colt a fasizmus ellen« kitün­tetést Balogh Istvánnak. — A megyei pártbizottság nevében gratulálok a munká­val, harccal kiérdemelt ki­tüntetéshez, kívánom, hogy betegségéből felgyógyulva, is­mét csatasorba állhasson — fejezte ki jókívánságait Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára. Könnyezve, meghatottan vette át a kitüntetést Balogh Isvtán. Nehezen talált szava­kat, hogy köszönetét mondjon az elismerésért, a megtisztelé- sért, azért, hogy a nagykövet­Heinz Dupnik átnyújtotta az NDK magyarországi nagykö­vetének Balogh Istvánhoz szó­ló levelét is, amelyben jókí­vánságait küldi, gyógyulást kíván, s egyúttal tolmácsolta az egykori harcostársak üd­vözletét is. A kitüntetésihez rpi is gratu­lálunk Balogh elvtársnak. Egész életében, küzdött a fa­sizmus ellen, ott volt Spanyol- országban és a mauthauseni koncentrációs táborban is foly­tatta a harcot. Kívánjuk, hogy betegségéből mielőbb gyógyuljon fel, ismét és újra közöttünk lehessen, személyes emlékeivel figyel­meztetve bennünket: azt a harcot, amelyet ő és társai a fasizmus ellen folytattak, ne­künk kell folytatni, mert csak így akadályozhatjuk meg, hogy a fasizmus még egyszer az emberiség ellen támadhas­son! ség felelős beosztású munka­társa és a megyei pártbizott­ság titkára betegágyánál ke­reste fel. — Nagyon jól esik az elis­merés. Sokan voltunk, akik küzdöttünk a fasizmus ellen de kevesen érhették meg a győzelem napját... Én életben maradtam: Most betegségem ágyhoz köt... Ez a szép ki­tüntetés, az akkori harcok, küzdelmek elismerése, érzem, tudom, hogy segít majd fel- gyógyulásomban — mondotta, Balogh István, amikor meg­köszönte a kitüntetést. AZ ÖREG KŐMŰVES fia számvetést végzett; meg­próbálta felírni, mit épített az elmúlt húsz évben. Ráment egy délelőtt je, s ajkkor vette észre, hogy csak a nagyobb munkákra emlékszik már. A számvetést íróasztal mel­lett nem lehet elvégezni. Ha az utcákat járja, könnyebb: elő­tűnnek az épületek, s még ar­ra is emlékszik, hol miért fájt legtöbbet a feje. Egyszer arra gondolt, min­den épületet le kellene fény­képezni és a képet albumba rakni. Vastag album lenne, de a képek is csak a házak formáját őriznék: az örömö­két és a gondokat, a parázs * vitákat csak az emlékezet raktározza. Hallgatom Bognár Ferenc emlékeit: — Egyszer azt mondták, for­el­Egyszercsak Dasch, mintha most jutna az eszébe, a homlo­kára csapott: — Tudnék még valamit mondani önöknek. A kérdés most már csupán az: Mit ér meg? Az FBI-ügynök felkapta a fejét: — Attól függ, miről van szó. — Az Abwehr amerikai ügynökeinek teljes névsora és telefonszáma. Az ügynök egy szót sem szólt, de a telefonhoz lépett, — Itt Spencer! A főnökkel és máris hívta Edgar Hoowert. kell beszélnem. (Folytatjuk.) tagja. Egyik fia 1940-ben tűnt az országból.« — Biztos vagyok benne, hogy Herbert, amilyen gyorsan csak Jl díva építettünk fel két házat a tud, elutazik majd az apjához, utcaban' Igaz> hogy ,. . , 11 hatul a kapubejarat magasabb, pedig szigorúan megtiltottak |miat de ^ a ^n^Ttáro­neki, hogy érintkezést keres- zás miatt van. Akkor még az sen a családjával. iújság_ is foglalkozott vele. Az Conolly utasította a chicagói *1 élcelődésnek vége, a ház ma is ügynökséget, hogy tartsák gt™denki tu<^> hogy ^ megfigyelés alatt azokat a he- Markáns az arca és nagyon lyeket, ahol azelőtt Herbert <> nyugodt. Haupt megfordult, és erősen — Engem leginkább a ka- figyeljék Hans Max Haupt há- Jposvári Patyolat építése tett Z£(. \ próbára. Nem volt a műszaki ‘ ellenőrök között gépész, min­De Conolly nem tudta el-1 ^ den gonddal magamra voltam csípni a floridai csoport egyik *, hagyatva, s annak az épület­tagját sem |nek az átadását hanminckét­Közben Dascht még mindig [szer kísérelték meg' .... „ , i A beruházási vállalatnál faggattak a különböző kémei- S sokfélképpen próbálták meg hárító szervezetek emberei. A (| jellemezni Bognár Ferencet: beszélgetéseken mindannyiszor <1 mondták róla, hogy a megye jelen volt egy-egy FBI-ügy- (legrégibb műszaki ellenőre, azt iis, hogy a legnagyobb felada- f tóikat vállalta, a Kaposvári Húskombinát építésétől egé­szen a megyei pártszékházig, s valahogy mégis a legjellem­zőbbnek a következő monda­tot találom: húsz éve műszaki .ellenőr ugyanazon a helyen. ? — Miért? Soha nem hívták ^máshová? — De igen — feledi. — Soha nem mentem máshová. Nem volt értelme. Itt is jó. A MUNKÄJA OLYAN, mint egy ügyvédé: azt mondja a be­ruházó, itt fan a pénz, épít­tessék meg a házat, a gyárat, s a műszaki ellenőr futkos: terveket egyeztet, javíttat, ér­vel a kivitelezőiekéi szemben, megnézi, hogyan dolgozik, és verekszik a határidőkért. Az­tán amikor mindent elvégzett, átadják az épületet. Megjegy­zik, hogy ki tervezte, ki építet­te. Azt, ki vigyázott arra, hogy a valóság pontosan megfelel­jen a tervnek, csak a jegyző­könyvek őrzik. A műszaki ellenőr építésznek készült: elvégezte az iskolát, I aztán dolgozott És most még- ! sem tervez: legföljebb társa­dalmi munkában, ha megké­rik. — Higgye el, ez is izgalmas munka. Amíg tart az építkezés, a műszaki ellenőr számol, ér­vel és vitatkozik. Ha a kivite­lezőnek sok a munkája, akkor kötözködik. Egyszer az is elő­fordult, hogy az ajtókilincs magasságát hiányolták a terv­ről. Ha kevés a munkája, ak­kor a mi dolgunk is könnyebb: még a hiányos terv is jó. Hallgatom az emlékké szé­pült gondokat. Ez az ember látta, hogyan épült egy város, tanúja volt a megye fejlődésének. Ha egy iskolát átadtak, gondtól szaba­dult, s az járt a fejében, ho­gyan oldja meg a következő feladatot És sokat mesélt a fiataloknak. Amíg épített, megtanított az építés szerete- tére egy vállalatnak is elég kőművest, ácsot. Óraadó az ipariskolában. Szakrajzot és szakismeretet ta­nít. A SZAKMA UTÁN a diá­kokról beszél. — Nézze, a mai fiatalok au­tószerelők meg motorszere­lők akarnak lenni. Akit oda nem vesznek fel, jön kőműves­nek, ácsnak vagy esetleg kőfa­ragónak. Egyszer megkérdez­tem az első osztályosokat: mondják meg, önként jöttek erre a pályára, vagy nem volt más választásuk. Őszinték vol­tak, azt mondták, csak ide jö­hettek: a bizonyítványuk más­ra nem volt elég. Volt egy diá­kom, aki elsőben megbukott magyar irodalomból és törté­nelemből. Amikor megtudta, azt kérte, buktassam meg szakmaiból is, akkor legalább senki nem tudja ezen a pá­lyán tartani. Ez a diák ma megyeszerte jónevű ács... Én azt mondom, az életben nem lehet lépcsőfokokat átugrani, kihagyni. Először segéd lesz valakiből, s csak azután mes­ter. Megkérdem, belőle hogyan ’ett énítész? — Szakmát tanultam a négy polgári után. mert a felső ipar­iskolához a segédlevél követel­mény volt. És nem bántam meg, hoav a tervrajzokon kí­vül a kőműveskanalat is tu­dom forgatni. Kercza Imre X r.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents