Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Riadó! Keressétek a vidámságot és a városi tanács vb rendez Kaposváron a Munkácsy Gimnázium termeiben és udvarán augusztus 7-e és 17-e között. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának közgazdasági bizottsága fényképeken, maketteken és prototípusokon mutatja be a legjelentősebb somogyi újításokat. Százezres és milliós újítások szerepelnek majd az egyik teremben megrendezett kiállításon. A zajvizsgáló készüléktől a Kefe- és Műanyagipari Vállalat saját gyártmányú pvc- szálhúzófejéig nagyon sok prototípus látható majd. Működő modellen mutatják be például a csempelapfúrót. Ezzel tetszés szerinti átmérőjű lukat fúrhatnak a csempébe^ ahol víz-, gáa- vagy fűtéscső halad majd át. Biztosan sokan érdeklődnek az előre gyártott panelelemekből összeszerelhető felvonulási épület iránt is. Több mint százhúsz újítót, újítási felelőst hív meg az SZMT közgazdasági bizottsága augusztus 13-án. Az újítómozgalom helyzetét és a legfontosabb feladatokat elemzik az ankéton. Az Országos Találmányi Hivatal küld előadót Kaposvárra. Az SZMT munkatársai azt remélik, hogy Ötven fiú, egy labda — Miss KISZ 1970 — Venus a habok között Vénus a habok közt és az iszapdagasziők. Vakítóan csillognak a kora délelőtti napfényben a fehérre meszelt épületek. A tábor üres, néma csend, sehol egy lélek. Az egyik lefüggöny- zött épületben azonban százhatvan fiú és lány hallgatja feszült figyelemmel az előadást. A jubileumi tábor parancsnokával, Varga Teréz megyei KISZ-titkárral beszélgetek. — Azok a fiatalok vannak itt, akik a felszabadulási és a Lenln-centenáriumi ünnepség- sorozatokból méltóképpen kivették részüket, és a megyé-. ben rendezett vetélkedőn kiváló eredményt értek el. Egy etet töltenek itt, Balaton- fenyvesen a táborban. Ifjúgárdisták, KISZ-fiatalok, katonák. A neve is mutatja — felszabadulási jubileumi ifjúsági tábor. Nemcsak nyaralnak itt a fiatalok, hanem politikai foglalkozásokon vesznek részt. Minden délelőtt nyolctól tizenegyig és délután egytől négyig politikai előadások vannak. Feldolgozták az ifjúságpolitikai határozatokat, vetélkedő- sorozatot rendeztünk, valamint időszerű kül- és belpolitikai kérdéseket vitattunk meg. Vége az előadásnak. Az udvart és a környező játékterületeket pillanatok alatt ellepik a fiatalok. — Irány a Balaton, Ideje megmártózni a hűs habokban, egészen összefonnyadtunk — mondja az egyik lány, s beleveti magát a hűs vízbe. A nap melege elől elbújunk Divatdiktátorok a mólón. — Kiugró eredményt ugyan nem értünk el, de arra mindenkor büszke voltam, hogy előfizetőink, olvasóink megmaradtak. Fél évvel ezelőtt a Somogyi Néplapnak például 900 előfizetője volt, most már 960. De 1968A>an csak 806-an, 1966-ban pedig 743-an fizettek elő a megyei lapra. A kézbesítőké az érdem Az emberek érdeklődésén kívül azonban más is közrejátszik abban, hogy Barcson minden évben több előfizetője, olvasója van a Somogyi Néplapnak és az országos napi- és hetilapoknak is. — A kézbesítőké az érdem. Szívesen dolgoznak, ck maguk i- örülnek, ha arról számolhatnak be, hogy újabb előfizetőt szereztek — mondja Bódi István. Majd Túrái János hírlap- felelős hozzáértéséről, szervezőkészségéről szói elismerően, aki igen lelkiismeretesen végzi munkáját. Ugyanígy vélekedik a kézbesítőkről is. Tóth József és felesége szerinte a szervezésiben a legjobbak, az előfizetők az egyik házikóba. Az emeletes vaságyak pillanatok alatt megtelnek barnára sült, vidám fiatalokkal. Egymás szavába vágva mesélik el élményeiket. — Éjjel negyed egykor riadóztatták az egész tábort, s kihirdették, hogy ellopták a vidámságot, — meg kell találni. S hogy mi mit összebolyongtunk a nagy sötétségben, az nem emberi. No persze meg is lett a vidámság — apró cédulákra írták ezt a szót —, s meg is maradt. Egész éjj fenn maradtunk, s a fiúkkal szerenádot adtunk a lányoknak. Reggel aztán senki sem akart fölébredni — úgy aludtunk, mint a mormoták. — Persze a tábor vezetősége is megjárta — a riadó alkalmával tényleg ellopták a jókedvet, igaz, csak az ő jókedvüket, no meg a ruhájukat, amelyet aztán hajnalban a zászlórúd tetejéről kellett leszedniük. — Túrán is voltunk a közeli erdőben’ ahol vacsorát főzött minden csoport. Ott aztán mindenki azt ette, amit főzött. gyűjtésében viszont Miskó Já- nosné jeleskedik, aki mostanában tizenhárom előfizetőt szervezett a megyei lapra. Vagy Németh Imre, aki hetedik éve kézbesítő, s egyben a kézbesítő brigád vezetője. Októberre 1000 előfizető lesz A barcsi kézbesítők fontosnak tartják, hogy minél több ember olvassa a párt lapját. Ezt a kézbesítő brigádnak egy nemrég hozott határozata, vállalása bizonyítja. Amikor Németh Imre a Dobó István nevét viselő szocialista brigádot összehívta, nem kellett sokat beszélnie, miért fontos, hogy minél több barcsi ember olvassa a Somogyi Néplapot. Javaslatára a brigád vállalta: — X. pártkongresszus tiszteletére elérjük, hogy a Somogyi Néplap előfizetőinek számát ezerre emeljük. Munkánkat pedig úgy végezzük, hogy az ezer előfizető megmaradjon, s számuk — mint eddig is — tovább növekedjen. Örömmel fogadtuk a barcsi posta szocialista brigádjának vállalását. S zalai László — Rendeztünk összetett honvédelmi versenyt, volt gránáthajítás, kötélmászás, lövészet — mondja az egyik csokiszínű leány, Laki Magdolna Iharos- berényből. — Szerdán a megyei vezetőkkel találkoztunk. A fiatalok gazdasági és politikai kérdéseket tettek föl — mondja Ságy György. — A legtöbb kérdés Siófok városnak jutott. Mindenkit érdekelt az új város fejlődése, s annak, távlati tervei. Nagyon jól sikerült ez a kérdezz—felelek című program. Az udvarról kiabálás, labdapattogás hallatszik, ötven fiú kergetett egy labdát — jókat nevetve a szaltókon. Bizony itt-ott kopogott a máz a testükről. Hogy mi a tábor slágere — hát a női foci. Igazi rangadó mérkőzésnek szurkolhattak a fiatalok. Eddig két mérkőzést játszottak a lányok, a Fonyód—Marcali együttes csapata 3:1 arányban megverte a kaposváriakat. Nagyatád pedig 2:0-ra győzött Siótok ellen. i-"1 Lassan végigsétálunk a táboron. Az alkalmi festőművészek vidám jelenetekkel pin- gálták teli a szobák falait. A nád egy szobából sem hiányozhat mint díszítő elem. Ez az egyik büszkeségünk — mutat Gyenes István a téren álló nádkunyhóra. Közösein fölépítettük Lenin kunyhóját, amelyben száműzetésének egy részét töltötte. A kunyhóban politikai folyóiratok, Lenin művei, valamint napilapok találhatók, itt mindenki kedvére olvashat. Dobpergés csalogatja a tábor lakóit a tópartra. A vízben játszik a gitáraenekar, s néhá- nyan táncolnak is. Nem csoda, hogy a nagy meleg elől a hűs habokba menekülnek. Mindjárt találó megjegyzések hallatszanak innen-onnan. »Venus a habok között« — mondják vidáman a hallgatók — ugyanis Venus az együttes neve. A mólón feltűntek a legújabb divatdiktátorok. Elől egy igazi diktátor, Caesar halad hosz- szú fehér tunikában, arcán fenséges gőggel, mögötte Cleo- pátra és egy fűszoknyás hawaii leány kissé szerényebben. Van itt még indián, apáca, néger lány, cigány, kalóz, ősember. Nehéz lenne valameny- nyit hirtelen felsorolni. Hogy az ötletekből nem tud- -nak kifogyni — mi sem bizonyítja jobban, mint az esti szépségverseny, amelyre nagy buzgalommal készülnek a lányok. S hogy a fiúk se maradjanak ki a szépségversenyből, az ő számukra »lábszépségversenyt« hirdettek. A díj — a lányoknál Miss KISZ 1970, a fiúknál Mr. Szőr 1970. S vele együtt megkapták a nagy térd- szplagrendet. Tegnap délelőtt utóijá. ra vonták le a jubileumi 11- bor zászlaját. Egy hét tanul; s, pihenés, szórakozás és sok-sok vidámság után jóbarátkónt búcsúzott el egymástól és a szép balatonfenyvesi tábortól százhatvan fiú és lány. Gyertyás László Augusztus 13-án ankét hanem élesztőt vesznek. És nincs már szerecsendió, Az újítok is bemutatkoznak azon az építészeti kiállításon, amelyet a megyei tanács vb mind a kiállítás, mind az ankét hozzájárul az újítómozgalom föllendítéséhez. mézga, ceyloni tea meg Vesta paszta. Tröszt Tibor Növelik az előfizetők számát egy Barakk felé — 6 meg ott állt egy másik barakk előtt. Ott állt. Nézett utánam. Elvitték a gázba. En kétszer is akartam menni a gázba. Mert sorbaállították a kaposváriakat is. Szerencsém volt. Odajött egy női kommandó, megfogta a karomat és kirántott a sorból. Nem mondtam még, hogy összehabozták a fejünket és levágták a hajunkat. Jaj, ha tudná, hányszor eszembe jutott a kis bolt. Olyan furcsa volt. Én mindig azt hittem, hogy a férjem otthon van és áll a pult mellett, mint régen. Csak nekem kell hazajutnom. Csak nekem. Aztán olyat tettek velünk, amit magának, férfiembenek nem szívesen mondok el. Szóval nem lehetett többet gyerekem. Persze azt, hogy szégyen, ott nem tudtuk mit jelent. Annyian voltunk egy barakkban, hogy egymáson feküdtek az emberek. Éjszaka meg nem lehetett kimenni. Akinek kellett, ott volt a csajka. Mint az állatok. Valahogy kikoptak a gondolataink is. Aztán engem munkára vezényeltek, és vittek bennünket városokon keresztül. Egész Csehországig. Ott szabadítottak fel bennünket az amerikaiak és az oroszok. Három hónapig vergődtem üres városok, éhes férfiak között, amíg megint megállhattam itt, a Füredi utcában a bolt előtt. Üres volt Üres. Jaj, de üres. Fogtam a Miskapipát, kezdtem újra a boltot. Azt eldugtuk. Még most is van belőle. Nem láttam többet a férjemet. Lássa, ott kinn azokat a fákat én ültettem Lehúzza a sok barack az ágakat. ötvenkettőben megint be kellett zárni az üzletet, aztán megint kinyithattam. Azóta... Itt elszakítottam a mese fonalát. Sőt, azt is megmondom — önkényes voltam, nem adtam mindent híven tovább. Hányán forgattak már közülünk ilyen mesekönyvet? Én más mesét szerettem volna. Egy kis öregről meg egy kis öregasszonyról meg a kis öreg boltjáról. Ahol fűszerek, kávék, csendes délutánok, illatos likőrök, jóllakott nevetések . emléke úszik, keveredik — hívogat. Az igazság megint keresztülhúzta a mesélni vágyó szándékait. Összetört a bolt patinája. A vásárlók se Miskapipát, »karja ismerni, s ezért előfizetője lesz valamelyik újságnak. tMég Zátony-telepen is Bódi István hivatalvezető. A hétezer lakosú Barcsra háromezernél valamivel töhb újság jár. Napi- és hetilapok, különböző képesújságok. Nincs olyan család, amelyik ne olvasna, ne tájékozódna a megye vagy az ország és a világ eseményeiről. A legörvendetesebb, hogy az olvasottság, ha lassan is, de évről évre növekszik. Mind több a községben az olyan ember, aki a rádióban, a televízióban elhangzottakat alaposabban, részletesebben meg Bódi István, a posta járási hivatalának vezetője szívesen tájékoztat az újságterjesztésről, az olvasottságról. Az érdeklődésre jellemzően ezekét mondja: — Még Zátony-telepre is sok újság jár, ahol cigány családok laknak, igaz, többségük rendszeresen dolgozik, s ezért érthető, hogy érdekli őket, mi történik a megyében, az országban. Azután arról beszél a hivatalvezető, hogy amikor a posta a lapterjesztést átvette, szinte minden olvasó, illetve előfizető megnyeréséért külön kellett küzdeni. Ebben a munkában óriási tapasztalata van Bódi Istvánnak. Harmincöt éve postai dolgozó, az első éveket Balatonbogláron töltötte, s most már csaknem negyedszázada a barcsi postán látja el feladatát. Nagyon egyet kell vele érteni, amikor a lapterjesztésről, az előfizetők megnyeréséről mond véleményt; Zajvizsgáló, csempefúró Újítási kiállítás nyílik Kaposváron Talán gyerekkori emlékek »onzottak a kis vegyesboltba, talán ettől volt titokzatos. Fűszerek, kávé, gyümölcsök, cukor illata keveredett — hívogatott. Talán a felírás izgatta múltat kutató kedvemet — Alapítva 1913. Vollákné vegyeskereskedése. Talán az ablaknyi kirakatban a Miskapipa, amelyet sehol sem gyártanak már. És belül csend. Zsákok hallgatnak tátott szájjal, régi fiókok méláznak kopott felirattal. Meg két öreg. Szerecsendió, mézga, ceyloni tea, Vesta paszta. Patinásán Hangzanak — de nemigen rejtenek semmit se már. Legföljebb emlékeket. Az öregasz- szony fiatal katonára mutat a képen. Csend gyen a haszon. Szegény férjemnek semmi más vágya nem volt, mint eladni. Azelőtt itt a Füredi utca csupa rét volt. Erre jártak a falusiak, betértek néha. Dolgoztunk. Aztán negyvennégyben mondták, hogy hagyjuk itt rzonnal a boltot, és menjünk be a Gettóba. A Berzsenyi utcában volt. Mit tehettünk? Teherautóra raktak egyszer benünket, néhány ember követ dobált utánunk meg nevetett. Várjon csak. Hát nem. Már nem tudom összeszámolni, hányán voltunk Kaposvárról. Aztán felvittek Pestre, és bezártak bennünket egy vagonba. Hetvenen voltunk. Mi csak egymáshoz húzódtunk a férjemmel, és vártunk. Elindult a vonat, és egy ember mérget vett be. Hogy ki ne felejtsem, két vödör is volt. Az egyikben a víz, a másikban meg a vizelet. Igen, megmérgezte magát egy ember. Kassán jelentettük. Egy karszalagos ember húzta el az ajtót. — Még csak egy halott van? Majd intézkedünk... Auschwitzban vették le velünk együtt. Lépni kellett. Mindenkinek egyet. Akkor elszakítottak az uramtól. Igen. Most is emlékszem. Minket, nőket eltereltek — Az első férjem. Bán Aladár, ö alapította a boltot. Akit kinn látott a boltban, második férjem. Tudja, fél egyedül az ilyen magamfajta öregasz- szony. Igaz, vannak rokonaim — az egyik minisztériumban. Néha erre jönnek autóval. Az öregség kuszáié keze megkeveri a szavakat. Eltépi az események fonalát, történeteket fakít. De a félmondatok, a sárgult levelek egyszeriben kavarogni kezdenek, a hangulat, a bolt patinája szétesik, mint a kaleidoszkóp figurái. A kutató szem az öregasz- szony fakószürke hajára, ráncaira tapad. A figyelő tekintet feltöltődik belső, vibráló feszültséggel, a jegyzetlapon néha megremeg a toll. Mesél az öregasszony. Meséje egészen torz, sokszor hallott. Mégis odaláncolja az egész emberi figyelmet. 1922- ben lett Bán Aladár felesége. A bolt mindig szerény volt és kicsi. Megéltek belőle. Prológusnak ennyi elég. — Vásárra jártunk, meg falusi búcsúkra, hogy több JeSOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970 aoguszta/i 2. 5
