Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Riadó! Keressétek a vidámságot és a városi tanács vb rendez Kaposváron a Munkácsy Gim­názium termeiben és udvarán augusztus 7-e és 17-e között. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának közgazdasági bizott­sága fényképeken, maketteken és prototípusokon mutatja be a legjelentősebb somogyi újí­tásokat. Százezres és milliós újítások szerepelnek majd az egyik te­remben megrendezett kiállí­táson. A zajvizsgáló készülék­től a Kefe- és Műanyagipari Vállalat saját gyártmányú pvc- szálhúzófejéig nagyon sok pro­totípus látható majd. Működő modellen mutatják be például a csempelapfúrót. Ezzel tet­szés szerinti átmérőjű lukat fúrhatnak a csempébe^ ahol víz-, gáa- vagy fűtéscső ha­lad majd át. Biztosan sokan érdeklődnek az előre gyártott panelelemek­ből összeszerelhető felvonulási épület iránt is. Több mint százhúsz újítót, újítási felelőst hív meg az SZMT közgazdasági bizottsága augusztus 13-án. Az újítómoz­galom helyzetét és a legfon­tosabb feladatokat elemzik az ankéton. Az Országos Talál­mányi Hivatal küld előadót Kaposvárra. Az SZMT mun­katársai azt remélik, hogy Ötven fiú, egy labda — Miss KISZ 1970 — Venus a habok között Vénus a habok közt és az iszapdagasziők. Vakítóan csillognak a kora délelőtti napfényben a fehérre meszelt épületek. A tábor üres, néma csend, sehol egy lélek. Az egyik lefüggöny- zött épületben azonban száz­hatvan fiú és lány hallgatja feszült figyelemmel az elő­adást. A jubileumi tábor parancs­nokával, Varga Teréz megyei KISZ-titkárral beszélgetek. — Azok a fiatalok vannak itt, akik a felszabadulási és a Lenln-centenáriumi ünnepség- sorozatokból méltóképpen ki­vették részüket, és a megyé-. ben rendezett vetélkedőn ki­váló eredményt értek el. Egy etet töltenek itt, Balaton- fenyvesen a táborban. Ifjúgár­disták, KISZ-fiatalok, katonák. A neve is mutatja — felsza­badulási jubileumi ifjúsági tá­bor. Nemcsak nyaralnak itt a fiatalok, hanem politikai fog­lalkozásokon vesznek részt. Minden délelőtt nyolctól tizen­egyig és délután egytől négyig politikai előadások vannak. Feldolgozták az ifjúságpoliti­kai határozatokat, vetélkedő- sorozatot rendeztünk, valamint időszerű kül- és belpolitikai kérdéseket vitattunk meg. Vége az előadásnak. Az ud­vart és a környező játékterü­leteket pillanatok alatt ellepik a fiatalok. — Irány a Balaton, Ideje megmártózni a hűs habokban, egészen összefonnyadtunk — mondja az egyik lány, s bele­veti magát a hűs vízbe. A nap melege elől elbújunk Divatdiktátorok a mólón. — Kiugró eredményt ugyan nem értünk el, de arra min­denkor büszke voltam, hogy előfizetőink, olvasóink meg­maradtak. Fél évvel ezelőtt a Somogyi Néplapnak például 900 előfizetője volt, most már 960. De 1968A>an csak 806-an, 1966-ban pedig 743-an fizettek elő a megyei lapra. A kézbesítőké az érdem Az emberek érdeklődésén kívül azonban más is közre­játszik abban, hogy Barcson minden évben több előfizetője, olvasója van a Somogyi Nép­lapnak és az országos napi- és hetilapoknak is. — A kézbesítőké az érdem. Szívesen dolgoznak, ck maguk i- örülnek, ha arról számolhat­nak be, hogy újabb előfizetőt szereztek — mondja Bódi Ist­ván. Majd Túrái János hírlap- felelős hozzáértéséről, szerve­zőkészségéről szói elismerően, aki igen lelkiismeretesen végzi munkáját. Ugyanígy vélekedik a kéz­besítőkről is. Tóth József és felesége szerinte a szervezés­iben a legjobbak, az előfizetők az egyik házikóba. Az emele­tes vaságyak pillanatok alatt megtelnek barnára sült, vidám fiatalokkal. Egymás szavába vágva mesélik el élményeiket. — Éjjel negyed egykor riadóztatták az egész tábort, s kihirdették, hogy ellopták a vidámságot, — meg kell talál­ni. S hogy mi mit összebo­lyongtunk a nagy sötétségben, az nem emberi. No persze meg is lett a vidámság — apró cé­dulákra írták ezt a szót —, s meg is maradt. Egész éjj fenn maradtunk, s a fiúkkal szerenádot adtunk a lányok­nak. Reggel az­tán senki sem akart fölébred­ni — úgy alud­tunk, mint a mormoták. — Persze a tábor vezetősé­ge is megjárta — a riadó al­kalmával tény­leg ellopták a jókedvet, igaz, csak az ő jó­kedvüket, no meg a ruháju­kat, amelyet aztán hajnal­ban a zászló­rúd tetejéről kellett leszed­niük. — Túrán is voltunk a kö­zeli erdőben’ ahol vacsorát főzött minden csoport. Ott aztán mindenki azt ette, amit főzött. gyűjtésében viszont Miskó Já- nosné jeleskedik, aki mosta­nában tizenhárom előfizetőt szervezett a megyei lapra. Vagy Németh Imre, aki hete­dik éve kézbesítő, s egyben a kézbesítő brigád vezetője. Októberre 1000 előfizető lesz A barcsi kézbesítők fontos­nak tartják, hogy minél több ember olvassa a párt lapját. Ezt a kézbesítő brigádnak egy nemrég hozott határozata, vál­lalása bizonyítja. Amikor Né­meth Imre a Dobó István ne­vét viselő szocialista brigádot összehívta, nem kellett sokat beszélnie, miért fontos, hogy minél több barcsi ember ol­vassa a Somogyi Néplapot. Ja­vaslatára a brigád vállalta: — X. pártkongresszus tiszte­letére elérjük, hogy a Somogyi Néplap előfizetőinek számát ezerre emeljük. Munkánkat pedig úgy végezzük, hogy az ezer előfizető megmaradjon, s számuk — mint eddig is — tovább növekedjen. Örömmel fogadtuk a barcsi posta szocialista brigádjának vállalását. S zalai László — Rendeztünk összetett hon­védelmi versenyt, volt gránát­hajítás, kötélmászás, lövészet — mondja az egyik csokiszínű leány, Laki Magdolna Iharos- berényből. — Szerdán a megyei veze­tőkkel találkoztunk. A fiatalok gazdasági és politikai kérdése­ket tettek föl — mondja Ságy György. — A legtöbb kérdés Siófok városnak jutott. Min­denkit érdekelt az új város fej­lődése, s annak, távlati tervei. Nagyon jól sikerült ez a kér­dezz—felelek című program. Az udvarról kiabálás, labda­pattogás hallatszik, ötven fiú kergetett egy labdát — jókat nevetve a szaltókon. Bizony itt-ott kopogott a máz a tes­tükről. Hogy mi a tábor slágere — hát a női foci. Igazi rangadó mérkőzésnek szurkolhattak a fiatalok. Eddig két mérkőzést játszottak a lányok, a Fo­nyód—Marcali együttes csa­pata 3:1 arányban megverte a kaposváriakat. Nagyatád pedig 2:0-ra győzött Siótok ellen. i-"1 Lassan végigsétálunk a tá­boron. Az alkalmi festőművé­szek vidám jelenetekkel pin- gálták teli a szobák falait. A nád egy szobából sem hiányoz­hat mint díszítő elem. Ez az egyik büszkeségünk — mutat Gyenes István a té­ren álló nádkunyhóra. Közö­sein fölépítettük Lenin kuny­hóját, amelyben száműzetésé­nek egy részét töltötte. A kunyhóban politikai folyóira­tok, Lenin művei, valamint napilapok találhatók, itt min­denki kedvére olvashat. Dobpergés csalogatja a tá­bor lakóit a tópartra. A vízben játszik a gitáraenekar, s néhá- nyan táncolnak is. Nem csoda, hogy a nagy meleg elől a hűs habokba menekülnek. Mind­járt találó megjegyzések hallat­szanak innen-onnan. »Venus a habok között« — mondják vi­dáman a hallgatók — ugyanis Venus az együttes neve. A mólón feltűntek a legújabb divatdiktátorok. Elől egy igazi diktátor, Caesar halad hosz- szú fehér tunikában, arcán fenséges gőggel, mögötte Cleo- pátra és egy fűszoknyás ha­waii leány kissé szerényeb­ben. Van itt még indián, apáca, néger lány, cigány, kalóz, ős­ember. Nehéz lenne valameny- nyit hirtelen felsorolni. Hogy az ötletekből nem tud- -nak kifogyni — mi sem bizo­nyítja jobban, mint az esti szépségverseny, amelyre nagy buzgalommal készülnek a lá­nyok. S hogy a fiúk se marad­janak ki a szépségversenyből, az ő számukra »lábszépségver­senyt« hirdettek. A díj — a lányoknál Miss KISZ 1970, a fiúknál Mr. Szőr 1970. S vele együtt megkapták a nagy térd- szplagrendet. Tegnap délelőtt utóijá. ra vonták le a jubileumi 11- bor zászlaját. Egy hét tanul; s, pihenés, szórakozás és sok-sok vidámság után jóbarátkónt bú­csúzott el egymástól és a szép balatonfenyvesi tábortól száz­hatvan fiú és lány. Gyertyás László Augusztus 13-án ankét hanem élesztőt vesznek. És nincs már szerecsendió, Az újítok is bemutatkoznak azon az építészeti kiállításon, amelyet a megyei tanács vb mind a kiállítás, mind az ankét hozzájárul az újítómoz­galom föllendítéséhez. mézga, ceyloni tea meg Vesta paszta. Tröszt Tibor Növelik az előfizetők számát egy Barakk felé — 6 meg ott állt egy másik barakk előtt. Ott állt. Nézett utánam. El­vitték a gázba. En kétszer is akartam men­ni a gázba. Mert sorbaállítot­ták a kaposváriakat is. Sze­rencsém volt. Odajött egy női kommandó, megfogta a karomat és kirán­tott a sorból. Nem mondtam még, hogy összehabozták a fejünket és levágták a hajunkat. Jaj, ha tudná, hányszor eszembe jutott a kis bolt. Olyan furcsa volt. Én mindig azt hittem, hogy a férjem ott­hon van és áll a pult mellett, mint régen. Csak nekem kell hazajutnom. Csak nekem. Aztán olyat tettek velünk, amit magának, férfiembenek nem szívesen mondok el. Szóval nem lehetett többet gyerekem. Persze azt, hogy szégyen, ott nem tudtuk mit jelent. Annyian voltunk egy ba­rakkban, hogy egymáson fe­küdtek az emberek. Éjszaka meg nem lehetett kimenni. Akinek kellett, ott volt a csajka. Mint az állatok. Valahogy kikoptak a gondo­lataink is. Aztán engem munkára vezé­nyeltek, és vittek bennünket városokon keresztül. Egész Csehországig. Ott szabadítot­tak fel bennünket az ameri­kaiak és az oroszok. Három hónapig vergődtem üres váro­sok, éhes férfiak között, amíg megint megállhattam itt, a Füredi utcában a bolt előtt. Üres volt Üres. Jaj, de üres. Fogtam a Miskapipát, kezd­tem újra a boltot. Azt eldug­tuk. Még most is van belőle. Nem láttam többet a fér­jemet. Lássa, ott kinn azokat a fá­kat én ültettem Lehúzza a sok barack az ágakat. ötvenkettőben megint be kellett zárni az üzletet, aztán megint kinyithattam. Azóta... Itt elszakítottam a mese fo­nalát. Sőt, azt is megmondom — önkényes voltam, nem ad­tam mindent híven tovább. Hányán forgattak már közü­lünk ilyen mesekönyvet? Én más mesét szerettem volna. Egy kis öregről meg egy kis öregasszonyról meg a kis öreg boltjáról. Ahol fűszerek, ká­vék, csendes délutánok, illatos likőrök, jóllakott nevetések . emléke úszik, keveredik — hí­vogat. Az igazság megint keresztül­húzta a mesélni vágyó szán­dékait. Összetört a bolt pa­tinája. A vásárlók se Miskapipát, »karja ismerni, s ezért előfi­zetője lesz valamelyik újság­nak. tMég Zátony-telepen is Bódi István hivatalvezető. A hétezer lakosú Barcsra háromezernél valamivel töhb újság jár. Napi- és hetilapok, különböző képesújságok. Nincs olyan család, amelyik ne ol­vasna, ne tájékozódna a megye vagy az ország és a világ ese­ményeiről. A legörvendetesebb, hogy az olvasottság, ha lassan is, de évről évre növekszik. Mind több a községben az olyan em­ber, aki a rádióban, a televí­zióban elhangzottakat alapo­sabban, részletesebben meg Bódi István, a posta járási hivatalának vezetője szívesen tájékoztat az újságterjesztés­ről, az olvasottságról. Az ér­deklődésre jellemzően ezekét mondja: — Még Zátony-telepre is sok újság jár, ahol cigány családok laknak, igaz, többségük rend­szeresen dolgozik, s ezért ért­hető, hogy érdekli őket, mi történik a megyében, az or­szágban. Azután arról beszél a hiva­talvezető, hogy amikor a posta a lapterjesztést átvette, szinte minden olvasó, illetve előfize­tő megnyeréséért külön kel­lett küzdeni. Ebben a munká­ban óriási tapasztalata van Bódi Istvánnak. Harmincöt éve postai dolgozó, az első éve­ket Balatonbogláron töltötte, s most már csaknem negyedszá­zada a barcsi postán látja el feladatát. Nagyon egyet kell vele ér­teni, amikor a lapterjesztésről, az előfizetők megnyeréséről mond véleményt; Zajvizsgáló, csempefúró Újítási kiállítás nyílik Kaposváron Talán gyerekkori emlékek »onzottak a kis vegyesboltba, talán ettől volt titokzatos. Fű­szerek, kávé, gyümölcsök, cu­kor illata keveredett — hívo­gatott. Talán a felírás izgatta múl­tat kutató kedvemet — Ala­pítva 1913. Vollákné vegyes­kereskedése. Talán az ablaknyi kirakat­ban a Miskapipa, amelyet se­hol sem gyártanak már. És belül csend. Zsákok hallgatnak tátott szájjal, régi fiókok méláznak kopott felirattal. Meg két öreg. Szerecsendió, mézga, ceyloni tea, Vesta pasz­ta. Patinásán Hangzanak — de nemigen rej­tenek semmit se már. Leg­följebb emléke­ket. Az öregasz- szony fiatal ka­tonára mutat a képen. Csend gyen a haszon. Szegény fér­jemnek semmi más vágya nem volt, mint eladni. Azelőtt itt a Füredi utca csupa rét volt. Erre jártak a falusiak, betér­tek néha. Dolgoztunk. Aztán negyvennégyben mondták, hogy hagyjuk itt rzonnal a boltot, és menjünk be a Gettóba. A Berzsenyi ut­cában volt. Mit tehettünk? Teherautóra raktak egyszer benünket, néhány ember követ dobált utánunk meg nevetett. Várjon csak. Hát nem. Már nem tudom összeszámolni, há­nyán voltunk Kaposvárról. Aztán felvittek Pestre, és be­zártak bennünket egy vagonba. Hetvenen voltunk. Mi csak egymáshoz húzódtunk a fér­jemmel, és vártunk. Elindult a vonat, és egy ember mérget vett be. Hogy ki ne felejtsem, két vödör is volt. Az egyikben a víz, a másikban meg a vi­zelet. Igen, megmérgezte ma­gát egy ember. Kassán jelen­tettük. Egy karszalagos ember húz­ta el az ajtót. — Még csak egy halott van? Majd intézkedünk... Auschwitzban vették le ve­lünk együtt. Lépni kellett. Mindenkinek egyet. Akkor elszakítottak az uramtól. Igen. Most is emlék­szem. Minket, nőket eltereltek — Az első férjem. Bán Aladár, ö ala­pította a bol­tot. Akit kinn látott a bolt­ban, második férjem. Tudja, fél egyedül az ilyen magam­fajta öregasz- szony. Igaz, vannak roko­naim — az egyik miniszté­riumban. Néha erre jönnek autóval. Az öregség kuszáié keze megkeveri a szavakat. Eltépi az események fona­lát, történeteket fakít. De a félmondatok, a sárgult levelek egyszeriben kavarogni kezdenek, a hangulat, a bolt patinája szétesik, mint a ka­leidoszkóp figurái. A kutató szem az öregasz- szony fakószürke hajára, rán­caira tapad. A figyelő tekin­tet feltöltődik belső, vibráló feszültséggel, a jegyzetlapon néha megremeg a toll. Mesél az öregasszony. Meséje egészen torz, sokszor hallott. Mégis odaláncolja az egész emberi figyelmet. 1922- ben lett Bán Aladár felesége. A bolt mindig szerény volt és kicsi. Megéltek belőle. Proló­gusnak ennyi elég. — Vásárra jártunk, meg fa­lusi búcsúkra, hogy több Je­SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970 aoguszta/i 2. 5

Next

/
Thumbnails
Contents