Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
A gazdaság pártirányítása MILYEN LEGYEN AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS? 6 yakorta- vissztérő kérdés, hogy miben lehetne meghatározni alapszervi szinten a gazdaság irányításának elvi-politikai módszereit. Erre természetesen egy cikk keretében vállalkozni nem lehet. Legföljebb csak utalni a legfontosabb kérdésekre. Ilyen: 1. Az üzemi-vállalati termelés és fejlesztés terveinek kidolgozásában való részvétel. Itt persze nem az a feladat, hogy valamiféle ellenterveket készítsünk, hanem hogy a párttagsággal megismertessük és megvitassuk a tervjavaslatok főbb koncepcióit, véleményezzük a tervek gazdaságpolitikai realitását, s azon esetleg — az összegyűjtött észrevételek és javaslatok alapján — kezdeményezzünk módosításokat. 2. Fontos, hogy ne a párt- alapszervek határozzák meg az egyes gazdasági vezető szervek vagy vezetők részleges feladatait a tervek végrehajtásában. A pártszervek részéről a végrehajtás segítésének politikai feladatait, módszereit, a kommunisták feladatait kell kidolgozni; mint például az agitáció és a propaganda mondanivalóját. 3. Az említett tervekben foglalt gazdasági intézkedések politikai hatásainak folyamatos elemzése és ellenőrzése a végrehajtás folyamatában. Ezen belül nagy jelentőségű az információ rendszerének kiépítése és tartalmiakban törtéA nő javítása, s hogy a legfontosabb dolgokról a jelzések eljussanak a párt központi szervéig. Az alapszervek beszámoltatási jogának gyakorlása & annak kialakítása, hogy ne a műszaki-technológiai-technikai tartalmat, hanem a dolgok politikai vetületét, konzekvenciáit kérjük számon a beszámolóktól, kezdeményezzük a felszínre került feszültségek megszüntetését stb. 4. Az üzemi-szövetkezeti demokrácia fejlesztésének elősegítése és erősítése. z erre irányuló politikai munkának azt kellene céloznia, hogy vizsgáljuk és erősítsük a vezetők és a dolgozók — valamint a dolgozók egymás közti — emberi kapcsolatait, hogy a dolgozókat minél szélesebben vonják be a gazdaság vezetésébe, hogy minden szerv végezze el saját munkáját, hogy a vezetők és dolgozók helyesen értelmezzék az egyszemélyi felelősség elvét stb. A párt, a gazdasági szervek és vezetők munkája eredményességének kulcsa: az elvi alapokon való jó együttműködés. Az olyan együttműködés, melynek keretében mindkét részről érvényesül a feladat- és hatáskörök kölcsönös tiszteletben tartása, a kölcsönös tájékoztatás, egymás segítése és a bizalom a másik fél munkája iránt. Nem fér össze azonban elveinkkel, hogy néhány helyen a párt vezető szervei vagy vezetői elnézik, szó nélkül hagyják) a gazdaságban tapasztalható feszültségeket problémákat vagy kritikátlanok a gazdasági vezetők munkája, magatartása iránt — arra való hivatkozással, hogy ezzel »megbontanák a gazdaság párt- és szakmai vezetésének egységét«. A gyakorlat igazolja, hogy az ilyen elvtelen álláspontok és gyakorlatok sok esetben az egyes gazdasági vezetők leváltásához vezetnek. Ennek a rosszul értelmezett »-jó barátságnak« légkörében néhány elvtársunk annyira elveszti józan ítélőképességét, megszegi az erkölcsi és vezetői normákat, hogy helyzete tarthatatlanná válik, és nincs mit tenni, mint kezdeményezni a leváltását vagy hozzá járulni a leváltásához. Eltekintve most a pártszerűség követelményeitől, ilyenkor azután felmerülhet bennünk az a jogos kérdés is, hogy vajon elvtársainknak (sok esetben egyben legjobb barátainknak is) akkor tettünk-e jót, amikor szemünk előtt hagytuk elveszni, avagy az lett volna-e az igazi elvtársi, baráti gesztus, ha nem hagyjuk elfajulni a dolgokat. Azt hiszem, nem nehéz eldönteni. Meggyőződésem, hogy egy politikai funkcióban levő vezető ne akkor restellkedjen, ha valakinek szóvá kell tennie bizonyos kényes kérdéseket, magatartásbeli hibákat, hanem akkor, ha ilyen dolgok miatt elvesznek mellette az egyébként jól felkészült vezetők. A dolgok másik oldala: a gazdasági vezetők sem alakíthatnak ki magukban olyasfajta munkamegosztást, hogy ez vagy az a politikai természetű dolog »nem az ő asztaluk«, hogy az ő területük a gazdaság, a párté vagy a politikusé a politika«. Mert minden vezető — bármilyen poszton dolgozik is — egyben politikai felelősséggel is tartozik saját munkáját, munkaterületét illetően. A jó gazdasági vezető nemcsak eltűri, hanem rendszeresen igényli is azt a társadalmi és politikai kontrollt, amely nélkül vezetni és irá- nví+'-'ui ma már lehetetlen. ly gondolom, ebben áll röviden az együttműködés lényege, és ahol ezeket az elveket sikerül meghonosítani, ott mindkét szerv munkája eredményes, mindenki megtalálja a magáét a közös célok és feladatok végrehajtásában. Dr. Latos István, az MSZMP KB munkatársa II MAI KOMMENTÁRUNK Árvíz okozta vízhiány t?j jelzőt is ragaszthatnánk ezekben a napokban Kaposvár neve mellé. Az árvíz okozta vízhiány miatt az emberek ugyanis esténként többnyire vödrökkel, tejeskannákkal járnak az utcán, s egymásnak adják a hírt: itt vagy ott még folyik a csapból a viz. A vödrökkel felszerelt városban egy csapásra nagy kincs lett a víz. A város vezetőinek és a vízműveknek nem kis erőfeszítésébe telik, hogy a legszükségesebb helyekre — a kórházba, az élelmiszeripari üzemekbe — biztosítsák a folyamatos üzemhez elengedhetetlenül szükséges mennyiséget. S ami különösen jólesik a város vezetőinek ebben a nehéz munkában: a lakosság megérti a gondot. Zúgolódó szót nem hallani, legfeljebb kíváncsiskodó érdeklődést: mikor termelnek már teljes kapacitással á város kútjai? Az igények kétharmad része még hiányzik, s a kérdésre nem a vízművek, hanem az ár elvonulását segítő emberek tudnak hozzávetőleges választ adni. Láttam katonákat a gátakon, akik szomjasan, zokszó nélkül végezték a munkájukat, s találkoztam idős öregasszonnyal, aki mosolyogva vágott neki az esti utcának, mert úgy hallotta, hogy a ruhagyárban még folyik a csap. És mindegyik elégedett volt. A katona azért, mert bár étien és szomjan, de sikerült mederbe szorítani a megáradt Kapóst. Az öregasszonynak pedig jutott víz a ruhagyári csapból. És senki sem kérdezte: Mi lesz holnap? Ebben a rendkívüli helyzetben mindenkiben volt megértés. És segíteni akarás is. , A gátakon — szerencsére — nem kellett ott lenni mindenkinek, de akik ott voltak, azokat mindenki segítette. Láttam, amikor egy ház lakói borral kínálták a védekezésben részt vevőket. Emberségből, megértésből is vizsgázott Kaposvár a nehéz napokban. K. I. Elkezdődött... Ausztriába és Finnországba „utazik“ a bogiári szőlő Mtot az elmúlt napokban hírül adtuk, elkezdődött a szüret a Bailaitanibogilári Állami Gazdaságban, A munkához kedden fogott hozzá a lengyeltóti kerületben — Sebestyén Sándor telepvezető és a csapatvezetők meg a brigádvezető irányításával —• mintegy száz szüretelő. A csaJba- gyömigyét hazai fogyasztásra és exportra szedik. Mintegy 45 wagannyi termésre számítanak ennél a szőlőfajtánál, s ebből 20 vagonnal adnak el étkezési célra. Most már folyamatosan szü-. retelnek, a teljesítmény elért a napi 250 mázsát. A termés egy részét kamionok viszik Ausztriába, s a hét végén saját tehenajutóiiklkial szállítanak szőlőt a Ferihegyi repülőtérre is, ahonnan Finnországba »repül« a finom Csabagyöngye. Ugyacsak a gazdaság járművein jut el belföldi fagyasztásra szánt szőlő Budapestre: a délutáni szedést hajnalban rakják le a fővárosi üzletekben. Érthető, hogy nincs értékesítési gondjuk... Két héten belül elkezdik a feldolgozást, a mustkészítést is. Szép hozamokkal számolnak. A lengyeltóti kerületben 50—55 mázsa Csabagyöngyét szednek le holdanként, a napi teljesítmény 250 mázsa. Következetesebben, hatékonyabban Az osztopáni pártszervezet taggyűlésén A múlt év nyarán az osztopáni és a bodrogi tanács, ez év január elsejével pedig a két falu termelőszövetkezete egyesült. Érthető, hogy amikor a termelőszövetkezet pártvezetősége nevében Kiss József csúcstitkár az elmúlt két évben végzett munkáról adott számot a tsz és a falu kommunistáinak, beszámolója középpontjában azok a munkák álltak, amely eket -ez a jelentős változás hozott. Bár ezen a taggyűlésen sokoldalúan, körültekintően elemezték a végzett munkát, elismerték az eredményeket, bírálták a fogyatékosságokat, ezúttal arról kívánunk szólni az elhangzottak alapján: hogyan segítette a pártszervezet ennek a nagy társadalmi-gazdasági átalakulásnak zökkenőmentes megvalósulását, s melyek azok a feladatok, amelyekre majd a megválasztásra kerülő új párt- vezetőségnek megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A két szövetkezet egyesülését megelőzően a oártszervezet kommunistái részletesen megvitatták azokat a feladatokat, melyeknek elveszése rájuk vár. Határozati javaslatot hoztak a politikai előkészítésre, valamint az egyesült nagyüzem fejlesztésének fő irányaira vonatkozóan. Nem általánosságban, hanem személyre szólóan, konkrétan jelölték meg: ebben a munkában kire milyen tennivaló elvégzése várA szövetkezet kommunistái részt vettek a nagy szövetkezet alapszabályának kidolgozásában, s az egyesülést követően javaslatokat, észrevételeket tettek a belterjesség fokozására, a vetésszerkezet megváltoztatására, a gazdaság technikai fejlesztésére. Összességében tehát elmondható: hatékony, közvetlen segítséget adtak a gazdasági vezetésnek a szövetkezeti élet minden területén. S ami talán legfőbb erénye ennek a munkának — hangsúlyozta ezt hozzászólásában Halász Péter, a Központi Bizottság aktívája is —, hogy előrelátóan. de mindig a napi eseményekre alavozva határozták meg és végezték munkájukat. Mindez — utalt erre a beszámoló és a vita is —, nem ielenti azt, hogv nem lehetne és kellene ennél még többet tenni. Példaként említjük — többek között ez is elhangzott —, hogy az utóbbi időben a szövetkezet kommunistái a vezetők munkájában bizonyos rendszertelenséget tapasztalnak, ami nem egy esetben zavart okoz. Felfigyeltek erre, és sürgős feladatuknak tekintik, hogy segítsenek ezt a hiányosságot minél előbb megszüntetni. A nagy gazdaság magával hozta azt is, hogy megnőtt a szövetkezet kommunistáinak feladata, felelőssége. Bizonyos értelemben ezzel indokolható — s a taggyűlésen ez volt a másik központi téma —, hogy a pártépités munkája az utóbbi időben nem kielégítő, nem tudtak kellő figyelmet fordítani erre a tennivalóra. Ezért is döntöttek úgy, hogy most, a vezetoségválasztások során, különválik a község és a termelőszövetkezet pártszervezete. Ezzel nemcsak még hatékonyabbá, konkrétabbá válhat munkájuk, hanem az alapszervezetek az eddiginél nagyobb gondot fordíthatnak a pártépítésre is. E feladat fontosságát tükrözi: a taggyűlésen határozatba foglalták, hogy a megválasztásra kerülő új vezetőség készítsen tervet erre az egész szervezeti életükben annvira jelentős munkára vonatkozóan. V. M. 247 hold termő szőlő van, s a Csabagyöngyéből 50—55, kerületi áttagban pedig 60—65 mázsás átlagtermést várnak holdanként. Gombaibetegségek ez- ideig nem károsítottak, s ezután már csak a jég okozhat kiesést a termésben. Hírre pedig — remélhetőleg — nem kerül SOI';.. Szombaton hatályba lép a GB-határozat A gyorsabb rakodásért Ülést tartott a megyei szállítási bizottság A szőlővel telt ládákból sok jut külföldre. A szállítóeszközök iránt ebben az évben a tavalyinál is nagyobb az igény, ugyanakkor — az árvíz okozta károk helyreállítása miatt — kevesebb vagont, és teherautót kap a megye az ám továbbítására. Ennek ellenére többet állnak a vasúti kocsik, hosszabb a rakodási idő, és több termék, nyersanyag marad elszállítatlan. Ebben az évben minden hónap végén szinte valamennyi somogyi vállalatot fel kellett szólítani, hogy szervezze meg az éjszakai és a hétvégi rakodást — mondták a megyei szállítási bizottság tegnapi ülésén. — Mindez eredmény nélkül maradt. Szombaton hatályba lép a kormány Gazdasági Bizottságának a vasúti szállítás meggyorsítása érdekében hozott határozata. Gazdasági eszközökkel — a kocsiálláspénz és a fekbér felemelésével — kívánja ez a vállalatokat a folyamatos rakodásra rábírni. Holnaptól február 28-ig —ha nem rakodnak ki időben — az első huszonnégy órára óránként 24, a másodikon száz, az ezt követő órákban pedig 200 forint kocsiálláspénzt fizettetnek a vállalatokkal. A fekbér összegét pedig ötszörösére emelték fel. Ott, ahol nem rakják ki az árut, ezek az összegek a gazdasági eredményeket is rontják, és végső sáron csökkentik a nyereséget. De nesm ez a cél. Mint Kovács Béla, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának csoportvezetője vitaindítójában a szállítási bizottság ülésén hangsúlyozta, azt szeretnék Somogybán is elérni, hogy folyamatos legyen a rakodás, ne lökésszerűen érkezzen az áru a rendeltetési helyére. S javasolta a vasútnak azt is, hogy már a feladó állomásról értesítsék a címzettet, hiszen akkor jobban fel tud készülni az áru fogadására. A pontatlan értesítésért egyébként több vállalat is panaszkodott. Földest Gyula, a MÁV Pécsi Igazgatóságának helyettes vezetője azt közölte: a vasutasokat is érdekeltté teszik, hogy időben és pontosan közöljék a címzettekkel az áru érkezését. De gyakran előfordul az is, hogy hiába keresik a vállalatok megbízottait, senki nem tudja, hol vannak. Ez a huzavona mindenesetre sok pénzébe kerülhet a vállalatoknak. A VASŰTRÖL való áruszállítás — nem egyedül, de — döntő részben az AKÖV feladata. Ez a vállalat csak akkor tudja jól kihasználni kocsiparkját, ha folyamatosan tudja átadni a címzetteknek az árut. Dr. Bors István, a 13. sz. AKÖV igazgatóhelyettese mondta el, hogy korábban több vállalat jelentette be: nem tudja folyamatosan fogadni az árut, s ezért kénytelen lesz az AKÖV felülvizsgálni a szerződéseket. Az ilyen intézkedések ugyanis torlódáshoz vezethetnék. Hogy biztosítsák a folyamatos rakodást, több rakodót alkalmaznak, vásároltak gépeket, s még vesznek is. A vállalatoknak viszont a raktáraikból történő ki- és beszállításnál kell az eddigieknél többet segíteni. Gyakran ugyanis ott állnak, várakoznak a gépkocsik. Az AKÖV szerződéseire azonban sok panasz is elhangzott: januárban ez a vállalat diktálta a szállítási szerződés feltételeit többek között a Somogy—Zala megyei Élelrni'zer és Vevviáru Nagykereskedelmi Vállalatnál, a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál. Kikötötték, hogy hol és menynyi vagont hajlandók naponta kirakni. Az igény általában mindenütt nagyobb. S ha az AKÖV nem szállít, a vállala- latokat érheti hátrány. Erre mondta Kovács József, az Autóközlekedési Tröszt képviselője, hogy minden árut elszállítanak. S a vitában kiderült: el, de késéssel. Horváth József, az Állami Építőipari Vállalat képviselője adatokkal bizonyította, hogy az AKÖV Siófokon és Balatonbogláron a szerződésben vállalt kocsimennyiségnek csak a 40 százalékát adja. Az autóközlekedés képviselői így fogalmaztak: minden küldemény továbbítását kötelesek elvállalni, de késés nélkül csak a szerződésben meghatározott mennyiséget. Ebből már az is következik, hogy a többivel csináljon a vállalat azt, amit akar, s ha éppen lesz felesleges kocsijuk, akkor majd elviszik a többit is. Az AKÖV és a vállalatok között az év elején létrejött szerződés tehát sok esetben hátrányos a vállalatokra. S így állhat elő az a különös helyzet, ami az első félévre is jellemző volt, hogy a vasút is, az autóközlekedés is teljesíti a tervét, csak éppen a népgazdaság szállítási igényeit nem elégítik ki. K. I. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. augusztus 14.
