Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

Nixon sajtóértekezlete Köves Tibor, az MTI tudósí­tója jelenti: Nixon ameri­kai elnök — magyar idő szerint pénte­ken hajnalban — sajtóértekez­letet tartott Los Angeles­ben. Az újság­írók több kér­dést tettek fel a gazdasági helyzetről,1* az inflációról, az egyetemi ifjú­ság kormány­ellenes meg­mozdulásairól és a déli álla­mok iskoláiban előirányzott fa­ji integráció le­lassulásáról. Nemzetközi vonatkozásiban a közel-keleti válsággal, az indokínai hábo rúval és a szovjet—amerikai SALT-megbesziélések kilátá­saival kapcsolatban hangzot­tak el kérdések. A közel-keleti helyzetről Ni­xon elnöknek nem volt új mondanivalója. A két szupemagyhatalom viszonyával összefüggésben Nixon nyomatékosan aláhúzta a SALT-megbeszélések jelen­tőségét. Reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül — legalábbis részleges — megál­lapodás jön létre. Mint mon­dotta: ez az első lépés lehetne afelé, hogy átfogó megegyezés­re jussanak az egymás el­pusztítására többszörösen ele­gendő nukleáris fegyverzet csökkentéséről. A vietnami háborút illetően megismételte azt a korábban is hangoztatott véleményét, hogy »a tárgyalásos béke kilá­tásai ma jobbak, mint az Egyesült Államok kambodzsai akciója előtt«. Nixon azt állí­totta, hogv »Bruce nagykövet széles körű tárgyalási felhatal­mazással utazik Párizsba«. Képűnkön: Nixon az újságírók kérdéseit hallgatja. (Telefotó: AP—MTI­-KS) Ezt a kijelentését azonban az amerikai elnox sajtóérte- xezlete végén maga cáfolta meg, amikor válaszolt Viet­nammal kapcsolatban arra- a kérdésre: »Mennyiben ura az Egyesült Államok saját külpolitikája« nak és milyen mértékben veti azt alá Thieu elnöknek?« Nixon elnök válasza így hangzott: »■Mi ellenezzük a koalíciós kormányt Dél-Vietnamban, akár ráerőltetve, akár tárgya­lások eredményeként alakulna az meg Mi olyan kormány mellett szállunk síkra, amely a dél-vietnami nép beleegye­zésével jön létre. Ha ebbe a kormányba történetesen kom­munisták is bekerülnének, az ellen nincs kifogásunk, ami­ként tudomásom szerint Thieu elnöknek sincs. Amikor Thieu elnök katonai győzelemről be­szél, akkor nyilvánvalóan ar­ra gondol, mi történik majd Déd-Vietnamban hosszabb tá­von, feltételezve, hogy nem jön létre tárgyalásos rendezés. Ami bennünket illet, a mi programunk a vietnamizálás: .úvonjuk csapatainkat, mihelyt a ■ dél-vietnami kormány ké­pes lesz amerikai segítség nél­kül, saját erejéből megvédeni magát.« (MTI) Hirosimái jelentés A hirosimai atotóbomiba- pusztítás közelgő negyedszáza­dos évfordulója alkalmával a hirosimai kórház külön jelen­tésben foglalkozik az áldoza­tokkal kapcsolatos jelenlegi helyzettel. E szerint 1970 első felében 26 ápolt halt bele az elszen­vedett sérülésekbe. (A múlt év hasonló időszakában 32-en haltak meg.) A kórház adatai szerint az idén elhunytak kö­zül 16 személynél rákos daga­natok léptek fel, a többi fe­hérvérűségben szenvedett az atombombázás utókövetkez- rríényeként. Jelenleg még 145 beteget gondoznak a hirosimai atom­bombázás áldozatai közül. Tüntetnek a palesztinai ellenállók Az amerikai békejavaslatok ellen fellépő Palesztinái el­lenállási szervezetek nagysza­bású tüntetést rendeztek pén­teken a jordániai fővárosban. Mintegy 20 ezer, feliratokat vivő és jelszavakat kiabáló türitető vonult fel Amman ut­cáim, elítélve a közel-keleti válság rendezésére kidolgozott amerikai javaslatot, amelyet a jordániai kormány is elfoga­dott. A menetben részt vettek géppisztollyal felszerelt Pa­lesztinái harci egységek. A tüntetők többsége azonban nem viselt fegyvert. A felvonulás után tartott nagygyűlésen Jasszer Arafat kijelentette, hogy a Palesztinái harcosaki nemcsak a júniusi háború alatt elrabolt területek visszaszerzéséért, hanem egész Palesztina felszabadításáért küzdenek. * * * Az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatko­zatot tett közzé. Ebben köve­teli, hogy az izraeli kormány teljesítse a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tait: jelentse ki, hogy kész ki­vonulni az összes megszállt arab területről. Az immár több mint három éve folytatódó háború meg­mutatta, hogy a béke elérésé­nek semmiféle esélye nincs, amíg Izrael a hódítás politi­káját folytatja. OLASZORSZÁG Kormányválság és bérharc Colombo péntekre felfüg­gesztette kormányalakítási tár­gyalásait, mivel néhány na­pon belül végleges formában a parlament elé kell terjesz­tenie az 1971-re szóló állami költségvetési javaslatot, ame­lyet a kormány csütörtöki ülé- I győzelemmel ért véget an­Volt miniszterek a bíróság előtt A spanyol legfelső bíróság nyilvánosságra hozta annak a kpt volt miniszternek a nevét, akit — mint ezt már korábban közölték — vád alá helyeznek a Matesa-ügyben játszott sze­repükért. A két személy Juan Jósé Espinosa San Martin volt pénzügyminiszter és Faustino Garcia-Monco volt kereskede­lemügyi miniszter (mindketten a múlt év októberi kormány- alakításig voltak a kabinet tagjai). , A vád alá helyezés mindket­tőjük esetében megtörtént: ha­nyagsággal és mulasztással vá­dolják őket a közpénzek keze­lésében, ami azonban »nem bűnös szándékkal« történt. A Matesa-botrány egy évvel ezelőtt robbant ki, mintegy 142 milliónyi állami exporthitel elsikkasztása körül. Két hó­napnál később arra vezetett, hoev Francának gyökeresen át kellett alakítania a kormányt. Ez az első eset Franco har­minc esztendei uralma alatt,“ hogy miniszteri beosztású sze­mélyek bíróság elé kerülnek. A VDK nyilatkozata fl ftixost-kormány illúziókban ringatja magát A párizsi Vietnam-konfe- rencián részt vevő VDK-dele- gáció szóvivője pénteken hiva­talos nyilatkozatot olvasott fel, amelyben Hanoi elítéli az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájáról szóló Nixon- nyilatkozatot, »agresszív, harcias és kolo- nialista« politikai nézeteiért. Nixon a sajtóértekezleten ugyanis folytatta »a dicsek­vést — képzelt kambodzsai és vietnami győzelmeikről. Azt állította, hogy az Egye­sült Államok kambodzsai ag­ressziója meggyengítette az ellenfelet és ezzel, úgymond, megjavította a béke tárgyalá­sok esélyeit.« Nixon megalapozatlan állí­tásai a VDK-nyilatkozat sze­rint csupán két dolgot bizo­nyítanak. Egyrészt azt, hogy az amerikai kormányzat igen magas szintre fejlesztette a hazudozás művészetét, amely­ikei a vereséget győzelemnek lehet feltüntetni. Másrészt azt, hogy a Nixon-kormány tovább­ra is illúziókban ringatja magát, mivel vélt harctéri győzel­mekkel akarja alátámasztani állítólagos erőfölényére ala­pozott tárgyalási pozícióit. A nyilatkozat végül meg­ismételte a VDK javasla­tát, hogy Saigonban hoz­zanak létre egy ideiglenes koalíciós kormányt, amely előkészítené az új álta­lános választásokat. (MTI) sén hagytak jóvá. Tegnap összeült az Olasz Szocialista Párt (PSI) vezető­sége, hogy megvitassa a válság eddigi alakulását. Mancini, a párt főtitkára kijelentette, hogy az Olasz Szocialista Párt szilárd kormányt akar. Colomibí) ma ismét találko­zik a középbal pártok képvi­selőivel. nak a 15 000 olasz kőolaj- és gázipari munkásnak a harca, akik a kollektív szerződés megújítását és béremelést kö­veteltek az ENI-től (állami kő­olajipari vállalat). Jelentős sikerrel zárult a cukoripari munkások küzdel­me is, akik olyan új kollektív szerződést harcoltak ki, amely kilátásiba helyezi több gazda­sági követelésük teljesítését. BELFAST Újabb összecsapás Belfastban pénteken a kora reggeli órákban újabb halálos áldozata volt a tüntetők elle­ni akciónak. Több száz kato­likus fiatal tüntetett az utcá­kon, és a brit katonaság könnyfakasztó gázbombákkal igyekezett a tüntetőket szét­szórni. Az ezt követő össze­csapások során a brit katonák lőfegyvert is használták, és egy 19 éves diákot lelőttek. Nagy-Britaminia Kommunis­ta Pártjának és Írország Egy­séges Komrnuinista Pártjának képviselői Belfastban {ártott találkozójukon felhívták az angol és az ír dolgozókat hogy okozzák küzdelmüket Eszak-lrország lakosságának demokratikus jogaiért az ír nép önrendelkezési jogáért. Véget kell vetni az angol csapatok büntető akcióinak azokkal szemben, akik törvé­nyes jogaikért küzdenek! — hangoztatja a közös közle­mény. A kommunisták köve­telik azt is, hogy haladékta­lanul bocsássák szabadon Bernadette Devlint, az angol parlament tagját. (MTI) „Szueztől keletre“ A brr a katonai »elenlétröt Lord Carrington brit had­ügyminiszter Gorton ausztrá­liai miniszterelnökkel és az ausztráliai kormány más tag­jaival tárgyalt. A kiadott köz­lemény szerint »a két fél elé­gedett az eszmecserével«. A brit hadügyminiszter a canberrai sajtóklubban el­hangzott nyilatkozatában a többi között foglalkozott a konzervatív kormány sokat vitatott »Szueztől keletre« politikájával, azaz a brit ka­tonai jelenlét fenntartásával ebben a térségben. Az angol kormány elsősorban szárazföl­di csapatok állomásoztatására gondol, együttműködve Auszt­ráliával és Űj-Zélanddal. (MTI) ........fKvbb::,- « a függetlenség útján Kerek egy évtizeddel ezelőtt, 1960 augusztusában nyolc afrikai Ország nyerte vissza függetlenségét. Mind a nyolc Franciaország gyarmata volt korábban. Tíz éve — egyetlen hónap alatt — kb. négy és fél millió négyzetkilométeres területen csaknem 20 millió ember sza­badult meg az idegen elnyo­mók béklyóitól. Földünk máso­dik legnagyobb kontinensén új remények éledtek, új lehetősé­gek csillantak fel. Az elmúlt tíz esztendőben az évszázadnyi lemaradást termé­szetesen nem lehetett felszá­molni. Ez a körülmény lehe­tőséget teremtett a volt gyar­mattartók, az imperialista ha­talmak számára, hogy az afri­kai országokat újfajta kötelé­kekkel vonják ellenőrzésük alá. Emellett azok a belső erők, amelyek a függetlenség elérése érdekében koraibban közös táborba tömörültek, most sok helyütt szembe ke­rültek egymással. A neokolo- nialisták természetesen igye­keztek ezeket az ellentéteket kihasználni. Ha végigtekintünk Afrika tízéves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást, és egy tucatnyi or­szágban katonai kormány van hatalmon. Tanúbizonysága ez annak, hogy Afrika országai­ban még közelről sem fejeződ­tek be azok a társadalmi fo­lyamatok, amelyek a kontinens arculatának végleges kialaku­lását hivatottak elősegíteni. íme, az 1960 augusztuséiban önállóvá vált nyolc ország: Dahomey I960, augusztus 1-én vált függetlenné. Hamarosan kiéle­ződött a belpolitikai helyzet. Puccsok következtele, s ezek­nek során 1963. október 28-án megdőlt a franciabarát Hubert Maga elnök uralma. A kormá­nyon belüli viszályok azonban nem simultak el. A fokozódó gazdasági bajok elégedetlensé­get szültek, s ezt kihasználta Sogji-o tábornok, aki 1965. de­cember 22-ón katonai puecsal átvette a hatalmat. Uralma azonban csak rövid ideig tar­tott. 1967 decemberében újabb államcsíny zajlott le. Az ál­lamfő Alphonse Amadon Alley lett, de jelentősebb változást ez sem hozott. fő Niger Alkotmányjogi függetlensé­gét 1960. augusztus 3-án nyer­te el. Bár az ország nem tag­ja a Francia Közösségnek, ve­zetői támogatják a francia neokolonialista politikát. A haladó erők 1964-ben puccsot kíséreltek meg Nigerben, de vereséget szenvedtek. A haladó szervezetek illega­litásban működnek. Felső-Volta I960, augusztus 5-e óta füg­getlen. Maurice Yaméogo ve­zette első kormányát a korrup­ció, a bércsökkentés és az adó­emelések miatt kirobbant tö­megmozgalom elsöpörte, és a hadsereg vette át a hatalmat. 1966. január 4-től Sangoule Laimizana tábornak vezetésével megindult egy lassú politikai és gazdasági fejlődés. A külpolitikában — a francia orientáció mellett — 1967 februárjától igyekeztek a szocialista világgal is elmélyí­teni az együttműködést. Eielántcsontpart I960, augusztus 7-én elnyer­te ugyan függetlenségét, de 1961. április 24-én szoros po­litikai, gazdasági és katonai együttműködésről szóló egyez­ményt kötött Franciaországgal. Ennek tulajdonítható, hogy 1963-ban és 1964-ben kímélet­lenül elnyomták az országban a haladó* erőket, és segítették a progresszív afrikai államok elleni aknamunkát. Csád Az 1960. augusztus 11-én ki­kiáltott függetlenség után sem enyhültek itt a belső problé­mák. 1965-től felkelés indult el az országban; 1966-ban pe­dig Szudánban megalakult a Csádi Nemzeti Feíszabaditási Front. 1968-ban jelentős terü­letek kerültek a felkelők el­lenőrzése alá. A kormány francia segítség­gel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. Közép-afrikai Köztársaság I960, augusztus 13-án vált a Francia Közösségen belül al­kotmányjogilag független ál­lammá. A hatalom azonban a francia neokolonialistákat ki­szolgáló erők kezébe került. 1966. január 1-én viszont a hadsereg Jean Bedal Bokassa vezetésével megdöntötte az addigi kormányt. Az új állam- és kormányfő Bokassa lett, aki kijelentette, hogy fő feladatá­nak tekinti a hazai burzsoázia bűnéből kialakult igazságtalan társadalmi viszonyok felszá­molását. Kongói Népi Köztársaság I960, augusztus 15-én kiál­tották ki a független köztársa­ságot, de a franciák meghatá­rozó befolyása csak három évvel -később, a Fulbert You- lou abbé uralmát megdöntő 1963. augusztus 15-i tömeg- mozgalom után ért véget. You- lou elűzése után Alphonse Massemba-Débat alakított kor­mányt. 1968. május 13-án jobb­oldali zsoldosak kísérletet tet­tek kormánya megdöntésére. Az ország 1969 decemberé­ben vette fel a Kongói Népi Köztársaság nevet (korábban Brazzaville-i Kongóként emle­gették). Az 1970. január 3-án életbe léptetett új alkotmány szerint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok lettek. Az államtanács elnöke Marien Ngouabi. A kormányzópárt a Kongói Dolgozók Pártja. Gabon I960, augusztus 17-én vált függetlenné. A hatalomra ke­rült Gaboni Demokratikus Tömb a reakció és a ' -ancia monopóliumok érdekeit szol­gálta. Ezt a helyzetet akarta a nemzeti erőkre támaszkodva megszüntetni a hadsere™. Ezért 1964 februárjában katonai puccsot hajtattak végre. León M’ba elnök lemondott és ideig­lenes kormány alakult. A fran­ciák azonban fegyveresen be­avatkoztak, és Leon MT»át visszaültették az elnöki szék­be. Tolnay László SOMOGYI Szombat, 1970. NÉPLAP augusztus X,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents