Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
mm»; Egy grúz a Zichy-núzeunot akarta látni Nehéz lenne megmondani, hányán indulnák; kisefob- nagyobb kirándulásra a magyar tenger déli partjáról. Szovjet kollégáktól hallottam Vőlogya Alpinidzéről, a tbiliszi újságíróról, aki Balaton- szóplakon üdül a nemzetközi újságíró-üdülőben. A harminc- tagú szovjet csoport grúz tagja már a repülőn megmutatta társainak a térképét, amelyen piros karika jelölte meg a somogyi falut, Zalát. — Itt élt Zichy — mondta csendesen. Mindenki kérdezgette, ki volt az a magyar, akit említ, s akinek a szülőhelyét pirossal jelölte meg. i — Csodálatos illusztrációkat készíteti a nagy költőnk, Sota Rusztaveli elbeszélő költeményéhez, A tigrisbőrös lovaghoz ... Nálunk utcát nevezték él róla. — Ó, hát erről a magyar festőről van szó — jegyezte meg a másik szovjet újságíró. — Akkor már tudom, hogy ki, hiszen Lermontov, Gogol, Puskin műveihez is készített illusztrációkat. Már régen elfelejtette mindenki ezt a beszélgetést, amikor Vologya egyik reggel bejelentette, hogy utazik. — Hova? — Zalába, a Zichy-múzeum- ba. Busszal, autóstoppal, gyalog ment, s oda is talált. Minden rajzot, festményt, vázlatot, émléktárgyat megnézett, hogy Tbilisziben beszámolhasson a festő szülőhelyével és egykori otthonával való találkozásáról. Sokat és sokáig beszélgetett a magyar romantikus festészet nagy alakjának unokájával. A vacsoránál minden kolléga megostromolta kérdésekkel. Milyen a múzeum? Milyen festmények vannak ott? Mit lehet látni? Alpinidze pontos és lelkes válaszokat adott, majd így búcsúzott el a társaságtól. — Ezt a kirándulást sohasem fogom elfelejteni... — lg — Veszélyes részegség! A fiatalember a hetykén félrecsapott bukósisakkal nem kerülte el a járókelők figyelmét. Sőt. Némelyek megálltak, kívácsian nézték, merre viszi a lendület. Fonyódon, a vasútállomással majdnem szemben, a kertmozi előtt »gyönyörködhettek« az egyéni produkcióban. Néhányan megkérdezték ugyan — de csak egymástól Tilos és életveszélyes Négynyelvü felirat tiltja Balatonbogláron, a gyógyszer- tár mellett az átkelést vasúti síneken. Tilos és veszélyes ez, mert a magas kőfaltól nem látni az állomásról gyakran induló vonatokat. S mégis szinte percenként látni, amint felnőttek és gyerekek — mit sem törődve a tilalommal, az életveszéllyel — erre rövidítik meg útjukat. Andalgó szerelmespárok, gyermekeikkel a strandra vagy az üdülőhely központjába bevásárolni igyekvő szülők Is ezt az utat tartják a legmegfelelőbbnek. A kitaposott gyalogutak azt bizonyítják, hogy a tilalmi tábla nem sokat ér. Épp e veszélyes hellyel szemben van az általános iskolások nyári sporttábora. A gyerekek szabad időben csoportosan választják ezt az utat, de láttunk a síneken itt áthaladni olyan tanárt is, akire a tanulók felügyeletét bízták! Alig ötven méterre van innen a sorompó, ahol a gyalogosok biztonságosan kelhetnek át a síneken, mégsem azt az utat választják. Igaz, a tilalmi tábla csak a gyógyszertár felőli oldalon van kitéve, s ezt az ellenkező irányból érkezők nem láthatják. Sürgősen pótolni kellene, s gyakrabban ellenőrizni a tiltó rendelkezés megtartását. Sas. L. „Vitorlák suhannak karcsún..*9’ Még párás az öböl, amikor fürge férfiak sietnek végig az egyszál pallón. Hónuk alatt óriási csomagok — a vitorlák összegöngyölve. Sorban benépesülnek a hajók, magasba röppennek a fehér nagyvitorlák az árbocokon. Minden szem a távoli partokat kémleli, éled-e már a szél, kifuthatnak-e a földvári kikötőből a vitorlások. Aztán csörren a lánc, egymás után felhúzzák a horgonyokat, s a kék hajnalban végigsuhannak a: móló mentén nyújtózkodó árbocok sorfala között. Füredről, Siófokról, Almádiból is elindulnak a hajók, s valahol a tó közepén találkoznak, sorokba rendeződnek, úgy ostromolják a ködlő messzeséget A parton valaki Keresztury Dezső versének négy sorát mormolja: »-Ezüst párában sirályok: vitorlák / suhannak karcsún habos víz felett; / bronz fürdőzők mögött, mint azúr korlát / leng délibábosan a félsziget.-« Barna hátukat az árbocnak vetve vitorláznak a hullámzó vízen mérnökök, orvosok, munkások, diákok, ök a víz i igazi szerelmesei, akik el sem tudnák képzelni a nyarat a két part közötti suhanás nélkül. —, hogy vajon milyen utat járhatott meg a bukósisak dülöngélő tulajdonosa, mert ruhája éktelenül nyúzott volt. S hogy hol a motor, amelyen idáig jött? Talán ö sem tudta... A látványhoz tegyük hozzá: mindez Fonyódon, szombaton délután történt, amikor a gépjárműforgalom jóval nagyobb az átlagosnál. Fiatalemberünk minden erejét összeszedve igyekezett talpán maradni, tiszteletben tartotta az arra haladókat és csak egy bamba tekintet erejéig méltatta őket figyelemre — ám a járdaszegély olykor veszélyes közelségbe került. Azon túl, a műúton autók, motorkerékpárok húztak él. Egyszer, kétszer, amikor már éppen a járművek elé keringett volna, megragadta egy arra járó, és visszarántotta a járdára. Nem történt baleset. Különösen esőre hajló időben, amikor többen rándulnak át hajóval Badacsonyba, s visszaérve Fonyódra érződik a túlpart! jó borok hatása — fokozott mértékben indokolt a körültekintés. Néha több emberből álló, borgőzös csoport lódul a hajókikötő felől az áruházak irányába, át az úttesten. Ha a gépjármű vezetője ezt Idejében észreveszi, még a szabály megengedte sebességnél is lassabb tempóban halad, hogy elkerülje a gázolást. S ha nem veszi észre? Súlyos tragédiával végződhet a túlzott italozás. Pedig a badacsonyi kirándulásnak nem föltétien velejárója a mértéktelen ivászat— csak a felelősségre kellene gondolni akkor is, két pohár között. Felelősségre önmagunkkal, családunkkal és azokkal az an, bertársainkkal szemben, akiknek kellemetlenséget vagy éppen tragédiát okozhatunk — felelőtlenséggel. H. F. Hogyan lehet jó idegenforgalmat csinálni? Recept erre nincs, de nagyon hasznos tapasztalatok vannak — például Balatonmárián. Kölcsönös segítséggel, nagy jóakarással dolgoznak együtt a vendéglátóipar, a helybeli tanácsi szervek és a termelőszövetkezet — a jó idegenforgalomért. Egy szerződésit mutattak, amelynek sorai sok mindenről árulkodnak. Ennék a közös összefogásnak a történetéről is, a jelenéről is. ‘ Az Egyesült Erő Tsz végzi a föld- és parkosítási munkákat; áruszállítást, fuvarozást bonyolít le a Pannónia Szálloda és vendéglátó Vállalat Touring -Delta egységének, sőt vállalták a munkaerő szervezését is A balatonmáriai lányok szívesen tanulják a gasztronómiát, és hogy a vendéglátásban is törzsgárda alakulhasson ki, a nők téli foglalkoztatását is biztosítják. A helybeli fogyasztási szövetkezettel közös szervezésben zacskóragasztó üzemet létesítenék. És mit ad a Touring? Elsősorban jó vendéglátást Hogyan? — erről Sass József tsz-elnök beszélt. Közös pinceszereket szerveznek a külföldi és a magyar Touring-vendé- geknék a balatonmáriai présházakban, ahol a sült szalonnára, friss pecsenyére csúszik az olaszrizlmg. De az idelátogatókat nemcsak az evés-ivás vonzza, Nagyon egészséges és Balatonmária Szerződés, együttműködés a jó vendéglátásért Buzsáki kirándulások szép törekvés, hogy a délibá- bos-romantikus, gyakran glcs- cses programok helyett a buzsáki népművészettel ismertetik meg a Balaton vendégelt. A járási tanáccsal együttműködve elhatározták, hogy Buzsák népművészeti termékei — amelyek itthon nagyon ritkán kerülnek a kíváncsi szemek elé — külön vitrint kapnak a Touring hotel társalgójában, sőt buzsáki túrákat is szerveznek. A községben megtekinthetik a vendégek, hogyan készülnek a híres szőttesek, és nemcsak a kellemes pihenés emlékét vihetik magukkal, hanem értékes tapasztalatokat a magyar népművészet egyik szülőhelyéről. Épül a községi tanács strandja. A kabinok alatt Pannőnla-büfé üzemel majd. Ezrek rohama a Sió Áruházban Ügyeskedők a vásárlók között — Ruha a tejeskannába rejtve Annak, akinek nem volt fogalma arról, milyen egy áruház napi élete, munkája, könnyen képet kaphat, ha betér a siófoki Sió áruházba. Német és lengyel, orosz és francia szavak keverednek a magyarral. A szüntelenül áramló hatalmas tömeg, a pillanatnyi szünethez is alig jutó eladók színes, tarka képet mutatnak. öt-hatezer ember is betér naponta. Sajnos, az áruházban olyanok is megfordulnak, akik a tumultust kihasználva ügyeskednek. Az áruház megnyitása óta kiderült, hogy a berendezés, illetve az áruk elhelyezése nem segíti a vagyonvédelmet Ez különösen az emeleti részre vonatkozik, ahol az eladók nem látják megfelelően a sok százezer forint értékű, könnyen elrejthető áru nagy részét, s a vevőket sem. Nem mintha feltételeznék, hogy a vevők többsége él a lehetőséggel, és fizetés nélkül gyömöszöli táskájába, rejti el kabátja alá a kezeügyébe kerülő holmit. Az első nap tapasztalatai azonban arra intenek, hogy számolni kell azzal: a Balatonon olyan ember is megfordul a nyáron, aki lop&sból akarja az üdüléshez. szóra*.ozáshoz szükséges pénzt előteremteni. Ezek pedig itt a Sió áruházban, s másutt is, ahol ilyen nagy tömeg található — élnek az alkalommal. A tizennégy éves csurgói C. Ágnes tejeskannában akart ellopni egy ötszáz forint értékű nylon ruhát. A békéscsabai Sz. Ödönnél és C. Ferencnél, a budapesti S. Sándor zenésznél konyakot, evőkészletet találtak. S még több embert értek tetten, amint éppen fizetés nélkül akart távozni az áruval. S vajon hányán lehetnek, akiknek sikerült? A nyugati országok nagy áruházaiban ipari televízióval, i nyomozókkal védekeznek a tolvajok ellen. A Sió áruházban is szükség lenne olyan intézkedésekre, amelyek meg- könnyítenék a vagyonvédelmet A kereskedelmi és bűnügyi szakemberek véleménye szerint először az emeleti részben kellene megváltoztatni az áruk elhelyezését, hogy az eladók jobban figyelemmel kísérhessék a polcokra, állványokra kirakott holmikat. Érdemes lenne legalább a nyári szezonban ipart televíziót beállítani, vagy alkalmazni néhány vagyonőrt,: akik megakadályozzák a nagy forgalmat kihasználó tolvajok mesterkedéseit. Szalai László Először a tóparton... — Egy kiló meggyet kérek ...! — Milyen napilapot kaphatok.. .7 — Népszabadsag, Somogyi Néplap, képes újságok, milyet parancsol? Csinos szőke leány áll a ba- latonlellei ABC-nél lévő pavilon pultja mögött, ökrös Ibolya az első nyarat tölti munkával a tó partján. — Salgótarjánban tanultam a kereskedőszakmát, s ha szokatlan is itt, nagyon tetszik a munka. Igaz furcsa, hogy én árusítom az újságot is, de a nyaralók, üdülők örömmel fogadták ezt az újítást, hiszen így séta közben szemükbe öt- lik az újságosállvány, és sokan vásárolnak nálam. Naponta 80—100 újság, emellett 2000—2300 forint értékű gyümölcs. Amióta bevezették az újságok árusítását — egy hónapja történt —, többen vannak á balatonlelleiek között, akik rendszeresen Ibolyánál szerzik be az olvasnivalót, s közben megvásárolják a főzéshez szükséges árut is. Sokat kell Ibolyának dolgozni, mert ezenkívül az ő feladata az üvegek visszaváltása, a betétdíj visszafizetése. Előfordul, hogy egy-egy nap epernél is több üveget hoznak vissza az ABC vevői. Azonban bármilyen sok a munka, a csinos, szőke kislány soha nem türelmetlen, minden vevőit udvariasan, mosolyogva, szolgál ki. « SOMOGYI NÉPLAP ! Csütörtök, 1950, július 9. J
