Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

kz egészségügyi miniszter látogatása Kaposváron Nővérotthon-avalás a kórházban TEGNAP DÉLELŐTT ün­nepélyesen átadták rendelte­tésének a megyei kórház első korszerű nővérotthonát. Az esemény jelentőségét azok érezhetik különösképpen, akik ismerik az ápolónők munká­ját, életkörülményeit. Három műszakban fiatal lányok vég­zik a gyógyító munka rend­kívül nagy fizikai és lelki erőt igénylő teendőit a kór­házi osztályokon, bizony igen szolid fizetésért. Fárasztó munkájuk után eddig vagy a 4—500 forintos albérleti szo­bájukba, vagy a kórház 42 személyes, zsúfolt tömegszál­lásaira térhettek »haza«. A modem, háromszintes új nő- vérotthan, amely Kampis Miklós tervei alapján, a So­mogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat kivitelezésében •— berendezéssel együtt csak­nem hatmillió forintos költ­séggel — épült fel, nyolcvan ápolónő részére nyújt szép, kényelmes, modern otthont Erről szólt ünnepi avatóbe­szédében dr. Tarján László, a megyei kórház igazgató-fő­orvosa, amikor néhány perc­cel tíz óra után az ünneplő közönség egybegyűlt az új épület bejárata előtt. Az ün­nepség vendégei — dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, egész­ségügyi miniszter, Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titká­ra, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Várko- nyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Rostás Károly, a vá­rosi tanács vb-elnöke, vala­mint az orvos-egészségügyi szakszervezet több országos és megyei vezetője, továbbá a megyei kórház és társintéz­ményeinek főorvosai és veze­tői — az ápolónők sorfala között érkeztek az ünnepség színhelyére. Az ünnepi beszéd után dr. Szabó Zoltán miniszter lé­pett az épület bejáratához: — Amikor az emtber azt a szót hallja, hogy otthon, ak­kor különböző fogalmakat társít hozzá. Olyan fogalma­kat, mint: védettség, nyuga­lom, meghitt emberi közös­ség... Engedjék meg, hogy amikor a birtokukba veszik, mindenekelőtt azt kívánjam önöknek, hogy legyen ez az épület valóban otthonuk. Olyan otthon, amelyben me­legséget, pihenést találnak, és ahol a közösségből erőt gyűjthetnek a következő na­pok nagy felelősségű, nehéz munkájához. Érezzék jól ma­gukat ebben az épületben, új otthonukban, amelyet most átadok rendeltetésének — mondotta a miniszter, majd átvágta a bejáratnál kifeszí­tett piros szalagot. Az épület három szintjén egy-, illetve két- és három­ágyas szobák sorakoznak. Be­épített szekrényekkel, mosdó- fülkével és olyan esztétikus berendezéssel, amelyik díszé­re válhatna bármélyik első osztályú szállodának. Vala­mennyi szinten, a folyosók végében levő fürdőszobák előtt különböző kiszolgálóhe­lyiségeket láttunk. Tehát minden 26—27 ápolónőnek önálló és kitűnően fölszerelt mosókonyhája, szárító- és va­salóhelyisége, étkező-főzőhe­lyisége is van. Ugyancsak mindegyik emeleti szinten egy-egy mutatós berendezésű társalgó várja munka után a nővérotthon baráti közössé­geit. A MINISZTER és kísérete az avatási ünnepség után megtekintette a megyei kór­ház néhány új létesítményét és a rekonstrukciós munkála­tok több, folyamatban levő építkezését. Délután 2 órakor a gyógyító intézmények igaz­gatóinak és főorvosainak je­lenlétében dr. Várkonyi Imre tájékoztatta a minisztert So­mogy egészségügyi helyzeté­ről és ellátottságáról; a kö­vetkező ötéves terv előirány­zatairól, valamint az egész­ségügyi fejlesztés távlatairól, gondjairól. A tájékoztatót széles körű eszmecsere követ­te dr. Szabó Zoltán miniszter és a megye vezető orvosi ka­rának tagjai között. W. E. A lliiielleiítés gyakorlati, tartalmi jelentősége A barcsi járás egyik terme­lőszövetkezetének függetlení­tett párttitkára mondta, hogy azóta képes érdemi munka végzésére a gazdaság párt- szervezetében, azóta láthatja el igazán jód a feladatát, amióta függetlenítették. Ko­rábban párttitkár és elnökhe­lyettes volt egy személyben, jóllehet a párttitkárság ön­magában is sok és kényes fel­adatot rótt rá. Ez a munka különösen a nagy gazdasági egységekben — egész embert kíván. Párttitkárok mondták él ugyancsak a megye déli ter­melőszövetkezeteiből, hogy mennyi mindent vár a tagság —• nemcsak a kommunisták, hanem a párton kívüli szö­vetkezeti gazdák is — a helyi pártvezetőtőL Elvárják pél­dául, hogy mindenről tudjon, ami a faluban, a gazdaságban történik; ismerje az emberek ügyes-bajos dolgait, örömeit és sérelmeit. Mindenre csak akkor van mód, ha nem ter­helik túl egyéb feladatokkal. Persze, ugyanez vonatkozik az elnökre is. Ott, ahol a szö­vetkezet gazdasági vezetője a társadalmi funkciók garmadá­jával a vállán igyekszik vé­gezni napi dolgát a gazda­ságban, előbb-utóbb megbosz- szulja magát a túlterheltség: idegesség, lelkiisrneretfurda- lás vesz erőt rajta, mert kép­telen arra, hogy mindenütt eleget tegyen — mégpedig ki­fogástalanul — a megbízatá­sának. Nem maradhat idea Helyenként a párttitkárt gazdasági feladatokkal — rak­tárossággal, anyagbeszerzés­sel, brigádvezetéssel, gépcso­portvezetéssel stb — bízzák meg csak azért, hogy »konk­rét munkát« is végezzen. E szemlélet szerint csak akkor konkrét a munka, ha például valaki megköt egy üzletet vagy beszerez egy alkatrészt. Pedig a politikai tevékenység önmagában is nagyon konkrét munka, mert közvetlenül a kollektív öntudat, a szocialista gazdálkodás, gondolkodás erő­teljesebb kibontakoztatására, erősítésére irányul. Márpedig ehhez — ismétlem — egész ember kell. Egy szövetkezeti elnök arra a kérdésre, hogy szerinte mi­lyen az »ideális« párttitkár, a szövetkezeti közösség esz­ményi politikai vezetője, ezt mondta': »Tekintéllyel. poli­tikai és szakmai tájékozott­sággal bíró ember legyen. Ha egyenes jellemű, nem kerülhet ellentmondásba. Nem hiá- párttikárral. Ezek a politikai nyozhat a jó szervező, koor­dináló képesség az erők ösz- szefogásához, a jó munkakap­csolatok kialakításához. Csak így kerülhet emberileg is kö­zel másokhoz. Óvakodjon az engedékenységtől, az elvtelen hallgatástól; mondja ki a vé­leményét bátran kényes kér­désekben is...« Nos, ebben a szövetkezetben a mostani elnök nyolc éven keresztül párttitkáx volt. A jelenlegi titkár már csúcstitkár, A tapasztalatok arra mutat­nak, hogy az elnökünk által felállított kívánalom nem csu­pán idea. A párttitkárok több­ségére jellemzőek az imént felsorolt ismérvek. A cél most az, hogy még többen megfeleljenek ezeknek a kri­tériumoknak — s ehhez a nö­vekvő önállóság, az indokolt függetlenítés adja a legjobb bizonyítási lehetőséget. A közösség bizalma Egyre több közös gazdaság­ban találkozni függetlenített vezetők a termelőszövetkezet­től kapják a fizetésüket, a közgyűlés döntése alapján. Ez bizonyos tekintetben egyedül­álló forma. A termelőszövet­kezeti tagság tehát — a kom­munisták és pártonkívüliek együttesen — határozatban tette le voksát amellett, hogy egy ember, akiben ők bíznak, a szövetkezet politikai életé­nek kézben tartója, a kom­munista szellem helyi ko­vácsa legyen. Mérlegre tették szükségességét, és ügy érez­ték, , nem nélkülözhetik. Ez a párttitkámak és az egész pártszervezetnek olyan rangra emelése, amilyet való­jában meg is érdemel. Méltán élvezik a nagy közösség bi­zalmát: a politikai munkát a gazdasági munkával azonos rangra emelték. Ez egyúttal annak is bizonyítéka, hogy parasztságunk messzemenően egyetért pártunk politikájával és támogatja azt Hemesz Ferenc Balaton-parti csatornafektetés Munkaerő- és anyaghiány lassítja az építkezést A Balaton üdülőövezeti fej­lesztésének egyik alapfelvéte­le a szennycsatorna hálózat megépítése, illetve bővítése. A tó déli partjának több telepü­lésén kezdtek hozzá e munká­hoz — közülük hármat tekin­tettünk meg. — Ötéves elő­készítés után, 1966-ban ala­kult meg köz­ségünkben a szennyvíztársulat — mondja dr. Petrus László, a községi tanács vb-elnöke. — Elkészült a műszaki terv, mely szerint tíz kilométer hosszú szennyvíz- csatorna, tároló medence, két átemelő, valamint szivattyúte­lep épüL A DUV1ÉP 1968-ban látott hozzá a kivitelezéshez, és eddig a Bagolyvár, vala­mint az Ady utca gerincveze­tékét fektették le, továbbá megkezdték az I. számú áteme­lők kialakítását. Az idén tíz­millió forint értékű munka vár elvégzésre — de ehhez még hozzá sem nyúltak. Kiderül a vb-elnök szavaiból, hogy a már teljesített munkák dossziéját sem lehet lezárni. Az érinett két utcában a föld visszadöngölését nedves tömö­rítés nélkül végezték el, emiatt az új útburkolat megsüllyedt, azt helyre kell állítani. A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalattal kötött szerződésben a balatonszemesi munkák be­fejezési határideje 1972 tava­sza. A vállalat anyag-, szállí­tóeszköz- és munkaerőhiányra panaszkodik, s már úgy nyilat­kozott, hogy a vállalt határidőt nem tudja betartani. — Nehezíti a helyzetet — tárja fel gondjait a vb-elnök —, hogy a tárolómedence ter­vei nem alkalmasak kivitele­zésre. Éppen most tárgyalja panaszunkat a döntőbizottság. Azt kértük, hogy a terveket készítő MÉLYÉPTERV-et kö­telezzék a műszaki rajzok dí­jazás nélküli átdolgozására. Hogy mikor kezd üzemelni a balatonszemesi szennyvízte­lep? A derűs várakozások sze­rint 1973-ban. Három-négy munkás, egy gépkocsi a mély árok mellett: lassan épül a balatonlellei sz ennycsatorna. Balaton­földvár A szennyvíz- hálózat re­konstrukciója 14 millió fo­rint költség- kerettel folyik Tavaly a köz­ponti parkban helyeztek új csatornavezetéket a földbe, s elkészült a Hősök útjának ve­zetéke is. Aki akkor járt a népszerű üdülőhelyen, az tud­ja: hónapokon át megbénult Földvár közlekedése, s ez a körülmény károsan éreztette hatását a vendégforgalomban. — Tavasszal helyreállítot­tuk az utat — tájékoztat Tóth János, a községi tanács vb- elnöke —, a parkot pedig ismét fűmaggal vetettük be. így most az építkezés új szakaszát kezd­hette meg a DUVIÉP, illetve annak alvállalkozója, az ÉM Mélyépítő Vállalat A két át­emelőnél — a főbb betonozási munkák után — a belső ki­képzési és szerelési tennivalók vannak soron, s a derítőtelep felújítása ugyancsak megkez­dődött. Községi tanácsunk — okulva a korábbiakon — rend­szeresen figyelemmel kíséri a kivitelezést, és mindenben se­gíti az építőket. Ezért remény van arra, hogy a tervezett 1971 októberi befejezési ha­táridőt nem keli túllépni. Balatonlelle Húszmillió fo­rintos mély­építő munka kezdődött, szennyvíztisz­tító telepet, valamint szenny- csatorna-hálózatot kap a köz­ség. A vállalkozói szerződés 1970-es teljesítést ír elő, de mértékadó vélemények szerint 1972-ben sem fejeződnék be a munkák. — Egy év alatt a tervezett négy kilométer hosszúságú csatomafektetésből csupán 1,5 kilométernyi készült el, s a munkák üteme egyre csökken A mechanizmus tapasztalataiból PERT... CPM... 1968-ban a vállalatok nyere­sége 40 százalékkal, 1969-ben 20 százalékkal nőtt. 1970-ben, az eddigi adatok alapján, az utóbbinál is kisebb növekedés­re számíthatunk. A osökkenő tendencia arra vall, hogy a mechanizmus reformjának ki- teljesedésével egyre inkább tisztázódnak gazdálkodásunk körülményei. 1968-ban és azt követően a végrehajtott árre­form és a különböző állami tá­mogatások rendszere nyomán — irreálisan — nagy nyere­séghez jutott néhány vállalat. Ma már az ilyen »jogtalan előnyök« egyre kevesebb nye­reséget biztosítanak. A koráb­bihoz hasonló mértékű nye­reségnöveléshez egyre inkább több és célszerűbb munkará­fordításra van szükség. A vállalati nyereség több­féle úton-módon növelhető. Leglényegesebb módszere: a munka termelékenységének emelése. A termelékenység nö­velhető műszaki fejlesztéssel, gépesítéssel, szervezésekkel, s ma még nem ritkán a mun­kafegyelem javításából adódó intenzitásnöveléss-el is. A szervezési megoldások vi­szonylag olcsók — nem kötik különböző jogszabályok — ugyanakkor egyszerűen meg­valósíthatók és olykor igen szép eredményeket hoznak. A szervezés több területét különbözteti meg a közgazda­ságtudomány. Alapvetően ter­melés-, ügyvitel- és munka- szervezésről beszélünk. A ter­melésszervezés a legköltsége­sebb, ugyanakkor látványos is. Lényege: a termelési folya­matok korszerű rendszerezé­sére való törekvés. A oél az, hogy a gyártási útvonal hosz- sza — átfutási ideje — lerö­vidüljön, a termelési költsé­gek csökkenjenek. így aztán a gazdálkodásból eredő nyere­ség növekszik. Az ügyvitel- szervezés a gyors és pontos adatfeldolgozást, az ésszerű és csak a szükséges bizonylato­lást végzi el, illetve ezek moz­gásának útvonalát rögzíti. A helyes ügyvitelszervezés el­engedhetetlenül fontos az ope­ratív, de távlati döntések megalapozásához is. A (munkaszervezés az em­bert és munkakörülményeit, mint termelési tényezőt han­golja össze az egyéb, a ter­meléshez elengedhetetlen fel­tételekkel Ezt úgy kell ten­nie, hogy a vállalat a megren­deléseknek a kívánt határidő­re eleget tudjon tenni. Széles körű és folyamatos, koránt­sem kampányjellegű feladat ez. Ügy kell szervezni a ter­melést, az előkészítést és a ki­szolgálást is, hogy a dolgozók egyenletes terhelése mellett mindig a szükséges időben le­gyen elegendő és megfelelő minőségű anyag, alkatrész, szerszám, gép, munkaterület Rendkívül nagy a szerepe a munkaszervezésnek az építő és szolgáltató jellegű vállala­toknál A gázveztékek Lefektetéséhez nem elég csak kivezényelni az embereket Ha gyorsan és ke­vesebb költséggel kívánják azt megoldani, akkor úgy kell ütemezni az árokásást, hogy az a vezetékek helyszínre ér­kezésekor készen legyen, hogy a vezetékdarabokkal a megfelelő gépek is a helyszí­nen legyenek, de a hegesztő szakmunkás se késsen — esetleg máshol végzendő fel­adata miatt több napot. A szervezési megoldások nem lehetnek ötletszeruek. Fontosságukat sokan felismer­ték, s matematikai módszerek sokaságát dolgozták ki. A kő­olaj- és gáziparban éppen a hálózatfektetésekkel kapcso­latban a tényleges és való­színű adatokon nyugvó — a PERT és CPM angol betűsza­vakkal jelzett — módszerek­kel kísérleteznek. Ezek lé­nyege, hogy egy diagramon feltüntetik az összes munka- folyamatok kapcsolatát, is­mert vagy valószínűsíthető kivitelezési idejét. Az ábra se­gítségével megkeresik azt az egymásra épülő munkafolya­matot, amely a leghosszabb a kivitelezési idő szempontjá­ból. Ennek tudatában úgy szervezik meg a munkát, hogy a kivitelezési idő rövi­düljön. A külföldi és egyre inkább a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a mód­szer alkalmazása egyharmad, fele idővel is lerövidítheti a hagyományos munkavégzés­szervezés szerinti időráfordí­tást. Az iparvállalatoknál is adott a munkaszervezés lehető­sége. Általánosan fékező ténye­ző a termelőfolyamatok rend- szertelen anyagellátása, ki­szolgálása, az alkatrészek nem megfelelő élőre gyártása és a termelést kiszolgáló, kisegítő folyamatok meg a termelés rossz összehangolása. Orosz László* (Folytat jtik.) — mondja Horváth Aladár, a községi tanács üdülőhelyi elő­adója. — A Táncsics utcában most azért nem lehet közle­kedni, mert a felbontott út­testet csupán törmelékkel te­mették be, fedőréteget még nem kapott. Újabban a község másik főútját, a Köztársaság utat is le kellett zárni, mert itt folytatja a kivitelező vál­lalat a csatorna fektetését. Az előrehaladást naponta figyej- lemmel kísérem, de olykor bi­zony csak egy-két embert ta­lálok a talajvízelszívó gép mellett. Az ilyen munkára mondják azt, hogy csigalassú­sággal halad. Megtoeződött — Lelle és Boglár határában — a községi szennyvíztelep kialakítása is. Az üdülési idény kellős köze­pén azonban — érthetően — a község két központi útja, azok állapota foglalkoztatja a hely­belieket és a vendégeket. A rossz közlekedési viszonyokért legtöbben a községi tanácsot marasztaljak el — pedig a reklamációkat ezúttal is a DU- VIÉP-nek kell címezni. Hallgassuk hál meg § Dunán­túli Vízügyi Építő Vállalat, a DUVIÉP Hullai Gyu­A DUVIÉP gondjai osztályvezetőjét, lát is. — Az első félév során igé­nyelt cementnek alig 4ü szá­zalékát kaptuk meg — közli az osztályvezető —, s ez a kö­rülmény kisebb-nagyobb mér­tékben szinte valamennyi munkánkat hátráltatja. Emiatt munkahelyeink egy részén le­állítottuk, másutt lassítottuk az építés ütemét, cementigényes új feladatokat pedig el sem kezdünk. Emellett a Balaton mentén csak vákuumos taláj- vízszint-süllyesztéssel lehet csatornát fektetni, amihez kel­lő számú munkaerőt csak ne­hézségek árán tudunk biztosí­tani. E tényezőkkel számolni kell, így türelmet, megértést, és mindenekelőtt segítséget ké­rünk a helyi szervektől. A vállalat által említett kö­rülmények ismertek. A prob­lémának azonban van egy má­sik oldala is: ha nincsenek meg a teljesítéshez szükséges feltételek a DUVIÉP-nel, ak­kor miért vállal erőn felüli munkát? S ha már szerződést kötött egyes feladatok kivite­lezésére, ellénőrzi-e valaki a felsőbb szervek részéről, hogy a biztosított anyagot a vállalat valóban a soron levő kö­telezettségeik teljesítésére hasz­nálja fel? A szennyese torna-építés ba­latoni tapasztalatai — kiegé­szítve a kaposvári szennyvíz- telep körüli huzavonával — kedvezőtlenek. Az iparág szer­vezeti fogyatékosságaira, saj­nálatos nehézségeire világíta­nák rá, és ismételten aláhúz­zák a gyors intézkedések szük­ségességét. B. T. SOMOGY! NÉPLAP Csütörtök, 1970. július 9.

Next

/
Thumbnails
Contents