Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
A tanácstag és ügyei A kisvárosi tanácstag a szokásos alapossággal számolt be tevékenységéről. Kissé már zúgott a fejem a legkülönbözőbb ügyektől. A sarki fűszerbolt eladójának udvariatlanságától a helyi házkezelőség hanyag kályhásig, az autóbuszmegálló sarától az orvosi rendelő untig ismert zsúfoltságáig mindenféle gond, panasz, ap- r'ság szerepelt a felsorolásban. Ha a tavalyelőtti naplóját, följegyzéseit, emlékeit kértem volna: ugyanezt, vagy kis eltéréssel hasonlót mutathatott volna be, ugyanez a helyzet a tavalyelőtti tanácstagi munka esetében. Sok tennivaló és sok tett — ez a jó szándékú és fáradhatatlan, negyvenéves férfi valóságos mozgó, eleven panaszirodája a tanácstagi körzetének. És egyben, ha tud, ügyintéző is. Hogy milyen sikerrel? Váltakozóval. Körzetében szeretik és elismerik a munkáját, bizonyos vagyok benne, hogy legközelebb örömmel jelölik és örömmel választják meg. De nem vagyok teljesen nyugodt afelől, hogy betölti-e a hivatását. Legalábbis, hogy mindenben betölti. Félre ne értsék: nem a kis ügyek ellen, a panaszok, gondok orvoslása, Intézése ellen vagyok. Nem lehetünk ellenük — senki, aki közéleti kérdésekkel foglalkozik, akár, napi munkájában, akár írással, akármilyen vonatkozásban. A kis ügyek, az állampolgár aprónak látszó, de panasz jellegükben is nagy (számára, szubjektív oldalról nézve mindig nagy) súlyú gondjai — megoldatlanságukkal politikai feladatot jelentenek, megoldásuk — politikai eredmény is. Súlyos és keserves tapasztalatok mutatták meg fejlődésünk egy nem is rövid szakaszában, hogy az ilyen jellegű munka elhanyagolása árt az állampolgárnak — és a rendszernek, a szocialista építésnek, eltávolít és elidegenít. Kapcsoljuk ki hát eleve azt a feltételezést, hogy a tanácstag ilyen irányú munkájának értékét bárki is devalválná. De tanácstag Ismerősöm egyetlen esetet sem tudott A pénz a KISZ-szervezeté Pótolják a hiányzó munkáskezeket Szerződés az üzem és a KISZ között SOK GONDOT és problémát okoz az Újpesti Cérnagyár Nagyatádi Gyárának a munkaerő-vándorlás és a munkáshiány. Nagyatád egyre nagyobb mérvű iparosodása mind befolyásolja ezt. Erről beszélgettem a gyár igazgatójával Bartus Gyulával és Bre- zovszky Erzsébettel, a gyár KISZ-titkárávaL Brezovszky Erzsébet. — Sajnos, így van — mondta Bartus Gyula. — Egyre nagyobb méreteket öltött a munkaerő-vándorlás. Más gyárak elszívó hatással vannak dolgozóinkra. Több fizetést, jobb munkakörülményeket ígérnek. Sokan azonban csalódtak ebben, nem kapták meg azt, amit reméltek, s most egy időre megszűnt az i./en vándorlás. Még mindig a legnagyobb gondunk a munkáshiány. Nagy az exportkötelezettségünk, s csak úgy teljesíthetjük, ha új megoldást keresünk. Ezért megállapodott az üzem és a KISZ-szervezet, hogy a KISZ- tagok bizonyos többletmunkát végeznek. A szerződést az 1016-os kormányrendelet alapján kötöttük meg a fiatalokkal. — Örömmel fogadták ezt a szerződést a KISZ-fiatalok — mondta Brezovszky Erzsébet. — Olyan munkát végeznek, amely egyiküknek sem okoz nehézséget. A gyár pedig így teljesíteni tudta exportkötelezettségét. A fiatalok egyébként cérnát dobozoltak, előorsóztak. Eddig két alkalommal kötöttünk ilyen szerződést. Először március 4-től 9-ig 7107 dobozt csomagoltak be a fiatalok, ezért 1145 forintot kaptak. Ezt befizették a KISZ kasszájába. A másik ilyen szerződést áprilisban kötötte a vállalat, s 120 KISZ-fiatal dolgozott április 11-én. Ezért 9100 forintot kapott a KISZ-szervezet. Szép eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a gyárban ösz- szesen 148 KISZ-tag van, s ebből csak huszonöt a férfi. Persze a lelkesedésben soha nem volt hiány. Azt a ‘ pénzt, melyet a munkánkért kaptunk, kirándulásra fordítjuk. Szeretnénk közösen Kőszegre és Sopronba látogatná. Az udvaron pihenőidőben találkoztam Fehér Terézzel. — Itt dolgozom a gyűrűs- cémázóban. Egy kicsit nehéz a munka. Sokat dolgozom, hogy a három gépsor 200 orsóját kiszolgáljam. Amikor megtudtuk, milyen szerződést kötött a gyár és a KISZ, akkor valamennyien egységesen vállaltuk a többletmunkát Mindennap bent maradtunk a gyárban munkaidő után négy órát s elvégeztük a kiszabott feladatokat. A gyár jól járt, mert teljesíteni tudta kötelezettségeit, s mi is, mert a kapott pénzen kirándulhattunk, s megvásárolhattunk néhány berendezést az épülő KISZ- helyiségbe. Eddig nem volt, ahol összejöhettünk volna közös klubestekre. Nagyon szeretek rendezvényekre járni, majd mindegyiken részt veszek, amelyik a gyárban van. Egyébként szervező titkár vagyok a KISZ-ben. Szeretek az emberekkel foglalkozni. Három műszakban dolgozom, de egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. mondani ("beszámolóiján kívül, amelyben volt egy általánosan politizáló bekezdés), amelybe körzete lakosságával, választóival az apró napi gondokon túli területre merészkedett volna. Még városi vonatkozásban is alig — megyeiben, vagy országos vonatkozásban egyáltalán nem. És itt óhatatlanul valami hiányérzete támad az embernek: mert nem szabadulhat a benyomástól, hogy ez az én tanácstagom olyan »forró drót«-hoz hasonlítható, amelyen kétségtelenül jó és hasznos irányban haladnak az információk, de monoton ismétlődéssel — mindig csak egyfelé. Pedig bizonyos, hogy — még a tömegkommunikációs eszközök mai fejlettsége, a sajtó, a rádió, a televízió csaknem teljes, illetve szélesedő elterjedtsége idején is — szükség van az ismerős ember, a személyes ismeretség és kapcsolat révén bizalmukba fogadott ember szavára országos, megyei »szélességű« ügyekben is. Bizonyos, hogy a tanácstag, akit úgy ismertek meg, mint a rábízott terület apró gondjainak jó sáfárát, hiteles személy akkor is, ha el kell mondani, milyen gazdasági problémák feszítik az egész város apparátusát, milyen elgondolások miatt kap az egyik város ilyen beruházást, a másik másfajtát — és miért nem kaphat meg mindkettő egy harmadik fajta intézményt, amelyre pedig szükség lenne. Hasonló módon sok alkalom nyílik a tanácstag előtt, hogy szőkébb környezetében, választói között az országrész fejlesztéséről, regionális tervekről, érlelődő döntésekről, országos, távlati öszefüggések- ről beszéljen — magyarán »politizáljon«, még csak ne is idézőjelben. Ez a »forró drót« másik, természetesen igényelt ága, iránya, amely nélkülözhetetlen a társadalmat egészsége-, sen villanyozó áramkör létrejöttéhez. P ersze, ehhez kell valami, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Hogy tudniillik a tanácstag tájékozott is legyen ezekben a kérdésekben, kiismerje magát az összefüggések között, időről időre tájékoztatást kapr jón a város, a megye, az országrész, az ország gondjairól, tennivalóiról. Az ilyen tájékoztatás nélkül valóban csak a politika »aprópénzét« csörgetheti. Még gyarapíthatja is, eredményesen, szorgalmasan, jó szívvel. De ez csak hivatása egyik oldala. Meggyőződésem, hogy az eddigieknél több gondot kellene rá fordítani. B. F. Szükséglet és lehetőség Épül a balatonszárszói kenyérgyár. Mit vesz naponta a magyar vásárló? Kenyeret. És erre az árura kényes a fogyasztó. Szép legyen, formás, jóízű. Jogos igény ez. Ha a minőség romlik, szóvá tesszük. De szóvá kell tenni a sütőipar gondjait, fejlesztési távlatait, nehézségeit is. A negyedik ötéves terv folyamán a Somogy megyei Sütőipari Vállalat fejlesztésére 70 6 millió forintot kellene fordítani. Azért kellene, mert tízmillió még hiányzik. Új kenyérgyárak és... Hogy megfelelő mennyiségű és minőségű kenyér kerüljön a somogyi boltokba, ahhoz mintegy 231 tonna pékárut kellene előállítani a megye kenyérgyáraiban, tizenhat óra alatt. Talpai János, a vállalat igazgatója elmondta, hogy anyagi akadályok miatt ez a kapacitás nem valósulhat meg. A hétközi ellátás biztosított, de hét végén és ünnepek előtt három műszak-1 ba kénytelenek dolgozni a pékek. A vállalat mégis gazdagodik, fejlődik. Az idén kezdik el Kaposváron, az északnyugati városrészen az új kenyérgyár építését, amely a két műszakban harminchét tonna pékárut készít. A teljesen automatizált üzem előre láthatólag 1972- ben üzemel majd. A kaposvári sütőipar fejlesztésére negyvenkilencmillió forintot költ majd a vállalat. Már ebben az évben megkezdi a sütést az új balatonszárszói üzem — amely hétmillió forintos beruházással épült. A negyedik ötéves terv folyamán új kenyérgyár épül Balatonbogláron. Felújítják a homokszentgyörgyi, a nagybajomi, a kadarkúti, az igali, a bölhönyei, a csurgói és a siófoki üzemet is. Szemétre van, kenyérre nincs Igen, a szemétszippantásra már készítettek oélkarosszériás gépkocsit, de a kenyérszállításra még nem. A jelenlegi szállítókocsik többségébe ömlesztve kerül a kenyér. És ez amolyan »ha akarom jó, ha akarom nem jó« megoldás. Miért? Mert ömlesztett szállítás során romlik ugyan a minőség, viszont többet lehet vinni. Ha bepol- cozzák a rakterületet, akkor szép marad a kenyér, de nem lesz elég. Nyilvánvaló a megoldás — több gépkocsi kell. Csakhogy nem éppen egyszerű ez a megoldás, hiszen nemhogy célkarosszériás kocsi nincs, de másikat is igen nehéz szerezni. És ha mégis van, akkor néhány kilométer és irány a szerviz, néha heteket kell várni az alkatrészre. Jelenleg is több kocsi áll emiatt. 1970-re fiz gépkocsit igényelt a vállalat, de az AUTÓ- KEK csak öt gépkocsi szállítását vállalta. A Siófoki Városi Pártbizottság segítségével vehettek négy csukott gépkocsit. Megfelelő szállítóeszközök híján holt szó marad minden javaslat, és semmit érő minden igyekezet. Ki- emelt igényként kellene kezelni a sütőipar szállítóeszközökre vonatkozó kéréseit. Mert mindennapi közszükséglet kielégítéséről van szó. Gépek és emberek Örömmel hallottam az igazgatótól, hogy jobb konstrukciójú gépek kerülnek a so- i mogyi sütőiparba is. Nemsokára érkezik a modern gyorsdagasztó. De hiába a korszerű technológia, a modem gép, ha kezelői sok tekintetben évekkel a fejlődés, a társadalmi követelmények mögött ballagnak. Hiszen a kenyérben talált csavar és egyéb tárgyak mind az emberi hanyagság bizonyítékai. Jogos a kérdés, milyen a szakember-utánpótlás, hiszen közismert, hogy a szakmában sok a segédmunkás és betanított munkás. Nagy akadály volt az elmúlt időszakban, hogy korlátozták a felvehető szakmunkástanulók számát. Ez bizony apasztotta a hozzáértők számát, ráadásul nagy volt a fluktuáció is. Az idén már ötvenöt fiatalembert iskoláztak be, bevezették a negyvennégy órás munkahetet és a törzsgárda külön- bérezését. Több intézkedést tettek — és nem ezek felsorolása a lényeges, hanem az, hogy egészséges törekvések vannak a vállalaton, a szocialista brigádokon belül —, hogy leküzdjék a gondokat. Ez nem könnyű, és nem is megy máról holnapra. Az évtizedeken át alig-alig fejlesztett somogyi sütőipartól nem várhatunk csodákat Végleges megoldást is a nagyabb megyei segítség, összefogás hozhat csak. Tröszt Tibor SZABÓ USZLi - SÚLYOM JÓZSEF Az ügynök elindult Cicero jelentkezik Fehér Teréz. Sokat dolgozik a KISZ- ben — mondja Brezovszky Erzsébet. — Nem véletlen, hogy kéthetes bulgáriai juta- lomútra küldi a gyár jó KISZ- munkájának eredményeképpen. A GYÁR TERÜLETÉN megtaláltuk az épülő KlSZ-helyi- séget. 200 000 forintot kaptak a budapesti központtól, s ebben az épületben kap helyet a tanácsterem is. A gyár munkásai építik. Lelkesek a fiatalok a nagyatádi gyárban. Bátran támaszkodhatnak rájuk mindenben. Gyertyás László 18. — Ha én az okmányt fogom, lehetséges, hogy sajátma- gam fényképezzem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki... Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgéppel megpróbálta azt lefényképezni. De csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült úgy véghezvin- nie, hogy mutató és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is ahányszor félkézzel akarta a gépet elkattintani, mindannyiszor elmozdult. Az viszont teljesen valószínűtlen, hogy Cicero állványos módszerrel fényképezzen ... Nemcsak azért, mert ez komplikáltabb, > és azt jelentené, hogy neki kel- ilene beállnia a rögzített len- icse elé és találomra fényképezni a kópiát, hanem azért is, mert ez nagy mozgással jár... Ha rögzített géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a következtetésre jutott, hogy Cicero nem egyedül készíti a fény- képfelvételeket. A két ujj mindenképpen két ember jelenlétére utal.: . Eszerint tehát Cicero hazudott. Mojzisch máris a követség távirász szobájába rohant, és diktálta a Berlinbe küldendő szöveget: »Megállapítottam, hogy Cicero nem egyedül fényképezi az okmányokat. Az egyik kópián két ujj, a mutató ás középső újj látható. Korábban azt mondta, hogy mindent egyedül csinál. Utasítást kérek.« Rövidesen megérkezett a válasz: »Számon kérni Cicerótól, hogy miért hazudott. Az okmányok valódiaknak látszanak, a führer mindegyiket kü- lön-külön is látni akarja.« Azt már nem tudhatta Mojzisch, hogy Hitler ezeknek az okmányoknak olvasásában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncepciót látta igazoltnak. Bár kétségtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekötőjét, az továbbra is sürgette nála az újabb és újabb anyagokat. Sőt, odáig ment a dolog, hogy Mojzisch utasította az angol nagykövet inasát, hogy viasz segítségével készítsen lenyomatat a nagykövet széfkulcsairól S mindjárt át is adott neki valami különleges viaszt, majd megfelelő használatai utasítással látta el hogyan készítse el a lenyomatat, s utasította, hogyan helyezze el a speciális dobozban. Ennek során kérte számon Mojzisch a legutóbbi filmanyagnál tapasztalt »különlegességet«: Cicero két ujját. Az inas ezzel ütötte el a dolgot: — Elhiheti nekem, hogy egyedül csinálom... Amikor felállítom a gépet az asztalra, az okmányt pedig egy megdöntött könyvnek támasztottam, a két ujjammal meg kellett fognom, hogy le ne csúsz- szon. S bár eléggé hihetetlennek hangzott Cicero válasza, Mojzisch — a Berlinből kapott utasításra — kénytelen volt elfogadni. Az inas rövidesen elkészítette a kulcs lenyomatát, amely néhány óra múlva Berlin fölé repült. A német fővárosban gyorsan megcsinálták az ankarai nagykövet széfjének kulcsmásolatát, s visz- szaküldték Ankarába. Cicero el volt ragadtatva, amikor megkapta s kipróbálta a kulcsot. Szerinte pontosan úgy működött, mint az eredeti ... Így sokkal biztonságosabban csinálhatom, különösen, amikor a nagykövet úr távol van... — mondta Mojzischnak. Ezzel az egész kulcshistóriával Schellerbergnek az volt a szándéka, hogy ellenőrizze Cicero igazmondását. Ha ugyanis hamis kulcsot készítenek, s Cicero nem használja fel, hanem továbbra is gyártja a kópiákat, meg tudják állapítani, hogy becsapja-e őket. Tanácsadói azonban naivnak tartották a hamis kulcs ötletét, mert arra mindenképpen számítani lehetett, hogyha valamelyik elhárító szerv áll Cicero mögött, a Berlinben készült kulcsot már szórakozásból is kipróbálják. (Folytatjuk) Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. Július 9.
