Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

Kapoli-emlékkiállítás A fa ragóhéscsodái Már a megnyitás előtti órákban is sok hazai és külföl­di vendéget csábítottak tegnap a balatonlellei művelődési házba a faragókés csodái. Az udvaron a kaposvári úttörő­ház fúvószenekara fogadta az érkezőket, a kiállítóteremben pedig a meglepően szép farag- ványok. Ihletőjük a természet volt — és marad — ama fafa­ragó juhászok utódainak is, akik elküldték munkáikat ide, a XIV. Kapoli-emlékkiállítás- ra. A vitrinek becses darabjai tanúsítják, hogy élő hagyo­mány a fafaragás, lelkes és ér­tő művelői vannak ma is. Szinte megtagadta kemény anyagát a csont, annyira le­heletfinom volt a kidolgozása, a fátyol vagy a csipke köny- nyedségét idézve. A régi ha­gyományos motívumokat lát­hattuk szinte mindenütt. Néha új környezetben, faragott asz­talkán vagy széken, máskor újszerűén variálva, más motí­vumokkal párosítva. A gyakorlatiasság volt a mú­zsája — ha lehet így mondani — fafaragóművészetnek, és a kiállítás tanúsítja, hogy ez a szempont ma sem másodran­gú. Elég a szép díszdobozokra vagy a faragott asztalra és székre gondolni. A régen ta­lán legtöbbet használt pásztor­bot vagy ivócsanak ma is lát­ható; és külön öröm, hogy eb­be a családba egy szép palóc faragvány is érkezett. Ezek az ivóedények díszeikben is né­pünk legősibb művészetét őr­zik, finnugor rokonaiknál is megtaláljuk párjukat. Az idén megrendezendő va­dászati világkiállítás felkel­tette a részvevők érdeklődését. A gyakran használt vadászje- lenet-motívumok igazolják ezt, és bizonyítja a megnyitó utá­ni tanácskozás, amelyen erre a »vadász-seregszemlére« elő­készítették fafaragóinkat. A »késsel hímzett« botok, lo,- pók, kobakok, szőttesek és tükrösök mellett népi kerá­miákat is láthattunk. Vass János I. díjas vadászjele ne tes faragott doboza Nagy Ferenc Kapoli-díjas mu nkáJ. Az emlékkiállítás az idén is pályázat volt, amelyre több mint háromszáz pályamunka érkezett. S nehéz dolga lehe­tett a zsűrinek, pedig rangos tudósok — dr. Kodolányi Já­nos, dr. Manga János és dr. Pillis Pálné — válogattak a faragványók között. Ügy érezzük, igaza van a Somogy megyei Tanács elnök- helyettesének, dr. Várkonyi Imrének, aki tartalmas meg­nyitójában igen szép gondola­tot fejtegetett: a népművészet ilyen becses darabjai nemcsak a modem ember lakásában,' hanem a modern ember életé­ben is sajátos, új színt jelen­tenek. A pályázat nagydíját, a Ka- poli-emlékdíjat immár má­sodszor Nagy Ferenc tabi fa­ragó, a népművészet mestere kapta meg. Vésett dobozával és áttört díszítésű csontserle­gével vívta ki ezt az elisme­rést. Az I. díjat ifj. Nagy 1st­Balatoni hangulatok í Balatcm-part teljes pompájában éli ön­magát. Sajátos gond­jaival, és évenként visszaté­rő, magasba csapó örömeivel. Stoposők. Kettesével áll­nak az út árnyékosabb ré­szein. Bátortalanul nyújtják ki a karjukat — aztán re­ménykedve néznek az újabb kocsi elé. Sokan vannak, és ritkán eredményes az intésük. Egy kislány — arcát a tenye­rébe hajtva — az árokparton ül. Társa, tizenéves fiú, heve­sen integet a suhanó autók­nak. Fegyelmezett sorok a tej- és húsboltok előtt. Az élelmi­szerüzletekben gusztusos bő­ség, szüntelenül kattogó pénz­tárgépek. Es idegen nyelvek bábele. Csakúgy, mint az ut­cákon, sétányokon, strando­kon vagy szórakozóhelyeken. Gépkocsik szűnni nem aka­ró folyama. A parkolóhelyek fél Európa autóképviseletét gyűjtik össze. Lovasszekér akar ráfordul­ni a főútvonalra. A feketeka­lapos, idős kocsis aggódva le­si a forgalomirányító rendőr mozdulatait. Aztán egy sür­gető intésre, gyeplőt rántva, besorol a száguldó járművek közé. A járókelők többsége fagy­lalttal közlekedik. »Mai aján­latunk: eper (vagy citrom, málna stb.). Csák egyféle. — A többit miért nem ajánlják? — kérdezem. — Mert nincs — hangzik a tömör válasz. — Amit adnak, jó. Ize van. Mo­gyoró, citrom; bármilyen le­gyen. A kanál azonban nem mélyed a masszába. A tégely oldalán keresgél szüntelen, de így is »majdnem« megtelik. Azt hallottam, hogy a Bála­ton-parton sok a hosszúhajú. Néhányat látok csupán: el­mélázva ülnek a presszó tera­szán vagy az alacsonyabb ke­rítések lábazatán. Több fiatal fején — talán a hosszú haj helyett — fehér, sültős vá­szonsapka, idegen nyelvű, fe­kete betűs felirattal. Üj, hűsítő italt adó auto­maták sora; körülöttük sza­porodó papírpohár-halmaz. Este már a mellettük lévő szemétkosár sem elegendő a befogadásukra. A közkedvelt készülékek többsége egyelőre működik. Némelyik azonban makacskodik, és csak erőtel­jes ütésekre hajlandó tele­csurgatni a poharat. i strandon fénylő-bar- A1 na testek békésen egymás mellett. A vízben fejek, fröcskölő kezek, labdák, matracok és csóna­kok. Az önfeledt játékot, a parti elernyedést a viharágyú rakétái sem zavarják meg. Párok. Egymást átkarolva sétálnak a balatoni alkony­ban. Megállnak és hosszan, a világmindenséget is kire­kesztve, csókolóznak. Aztán leülnek a tóval szemben, s nézik a feketedő vizet. Vitorlás siklik be az öböl­be. Vásznát levonják, kikö­tik. Horgászok. A part betonpat- káján, a móló kövein ülve le­sik a láthatóan ritkán jelent­kező zsákmányt. Két nő fürdik a szürkület­ben. A pecázók évődve kiálta­nak feléjük. A fürdőzők visz- szanyelvelnek. Kacagásuk vé­giggurul a csendes víztükrön. A móló bejáratánál kopott távcsőhöz csalogatja gazdi­ja a járókelőket. Az állvány­ra erősített keménypapíron ceruzával írva a tarifa: llfi perc: 1 Ft. Egy idősebb kí­váncsiskodó a Holdra irányít­ja a rézcsövet és az űrhajó­sok leszállási helyéről ma­gyaráz. A szórakozóhelyekről egy­másba olvad a zene. Karju­kat kitartóan — nem nagy változatossággal a testük mellett tekerve táncolnak a fiatalok. Köztük egy alacsony, köpcös, deres hajú férfi nyúlánk nőt rángat. — A kerthelyiséget körülállják a kíváncsiskodók. Valaki meg­szólal: — Rendőrt kellene hívni az ilyen zenészekért. — A másik: — Miért? Nekem tetszik. Minden este elsétálok erre. A hajóállomási bisztró ma­gas asztala mellett zömök, nyűtt ruhás, öreg muzsikus hegedül, és erős hangján éne­kel hozzá: — »Barna kislány azt dúdolja, ablakában nem szól többé szerenád ...« — — Senki nem figyel rá, a mellette álló két fiatalember is egykedvűen issza a sört. A bár előtt nagy tábla hir­deti: a műsorban 3 sztriptíz­táncosnő lép fel. A hangosan­beszélő sétahajózásra hív: »Másfél órás zenés, táncos szórakozás/« falusi asszonyok cső-' portja a reklámbetűk színes fényében. Té- ován nézegelődnek. Közép- orú férfi lép hozzájuk, szól :alamit, mire elindulnak a különjáratú busz felé. Hajókürt bőg, niszton rikolt. Balatoni nyár. Faál László F ván balatonfőkajári faragó­nak, a népművészet mesteré­nek, a másik I. díjat Vass Ist­ván somogysimonyi faragónak ítélték oda. S még négy máso­dik, öt harmadik díjat,- vala­mint több emléklapot osztot­tak ki az alkotók között. A szépen rendezett, nagy el­ismerést arató kiállítás rende­zője Fekete Albertné, a HI- SZÖV előadója, és a rendezés­ben nagy lelkesedéssel segített Horváth Aladár, a községi ta­nács üdülőügyi előadója is. T. T. Megértést9 türelmet Hetek óta tart a szinte agyat forraló kánikula. Idegessé, türelmetlenné tesz mindenkit, s ez érthető. Vannak embe­rek, akikre a meleg még roszabb hatással van, elviselhetet­lenek tartanak mindenkit és mindent. Főként azt, ha betérnek az étterembe vagy a presszóba, és nincs abban a pillanatban asztalukon a hideg sör vagy üdítő ital. De ugyanezt tapasztalni az üzletekben is néhány vásárlónál. Ha a melegtől szédelgő eladó nem áll abban a pillanatban rendelkezésre, már felfortyan, panaszkönyvet kér, fenyegetőzik. A Balaton menti szórakozóhelyeken szinte kritikussá vált a helyzet. Az utóbbi három héten valóságos rohamot kellett elviselni a felszolgálóknak, csaposoknak. Jogos a hi­deg sör, az üdítő utáni igény. Mégis figyelembe kell venni a vendégnek, hogy ez a kánikulai állapot olyan erőpróba, amelyre fölkészülni csaknem lehetetlen. Igaz, vannak, akik azt mondják: minek akkor szezon előtt a sok ígérgetés, a vendégek ámítása, ha a kánikulában megáll a máskor — ki­sebb zökkenőkkel — jól működő gépezet. Ilyen tartós, harminc fokos kánikulára azonban, az el­múlt tíz-tizenöt évet is figyelembe véve, nehéz lenne úgy fel­készülni, hogy ne legyen fennakadás Balatonbogláron a szövetkezet Hullám étterme szomba­ton és vasárnap 180 000 forintos forgalmait ért el (ebben benne van a presszó és a hisztró bevétele is. A Balatonfeny- vesen levő Vigadó étterem e két nap alatt 55 000 forint ér­tékű ételt és italt adott el. A múlt esztendőkben a legna­gyobb szezonban sem érték el ennek a forgalomnak még a felét sem! S nemcsak a vendéglők, éttermek, hanem az élelmiszer- boltok és az áruházak ellen is valósággal rohamot indítanak a vásárlók. Balatonlellén a szövetkezet új ABC-áruháza fél nap alatt 220 000 forint értékű árut adott el; Fonyódligeten az egyszemélyes élelmiszergombában szombaton és vasárnap 51 000 forint értékű árut szolgált ki a melegtől, fáradságtól szédelgő eladó. A strandéttermek asztalainál és a mozgóárusoknál sorba állnak az emberek, s alig lehet mozdulni a vevőktől az áru­házakban is. Vasárnaponként minden kereskedelmi és vendéglátó vál­lalatnál ügy eletet tartanak. Valamennyi gépkocsi munkában van, viszi az utánpótlást, amíg csak a raktár készlete tart. Budapestről, Pécsről, Sopronból, s ahonnan szerezni tudnak, hozzák a sört, üdítőt, sőt ásványvizet is. De nem mindenkor kapnak, mert ott is szükség van rá. Idegesek, türelmetlenek vagyunk. Azzá tett és tesz ben­nünket a kánikula. Szomjas a vendég, sietne a vevő, fáradt az eladó, a felszolgáló. S ebben a kánikulában még nagyobb szükség van egymás megbecsülésére, az emberségre, a türe­lemre. Csak úgy tudjuk elviselhetőbbé tenni a kánikulát, ha kölcsönösen megértjük, segítjük egymást! Sz. L. Megerősített ügyelet, tudományos megfigyelések a siófoki kórház sebészeti osztályán Csak az elmúlt hét végén tizenöt súlyos közúti balesetet jelez a »fekete krónika« a déli parton. A sérültek többségét Siófokra szállítják ilyenkor. Erről — a siófoki kórház sebé­szeti osztályának munkájáról — kértünk interjút dr. Vicziárt Antal ígazgató-os&tályveaető főorvostól. — Hogyan alakul a sebé­szeti osztály forgalma az üdülési idény beköszöntésé­vel? — Az elmúlt nyári idény alatt negyven százalékos volt a balesetes-forgalmunk. Több­ségüket a 7-es műútról vagy a környékéről szállították be. Jelenleg is, az idegsebészeti esetek kivételével, valameny- nyit mi látjuk el. Általában az ügyeletes sebész dönt, hogy szükséges-e a műtét. Tapasztalatunk szerint igen jó és eredményes a mentőszol­gálat munkája. Gyorsan dol­goznak, így a késedelem, a ko­rábbi évekhez képest (amikor Kaposvárra vagy Székesfehér­várra szállították a sérülte­ket), a minimumra csökkent. — Ez a második nyári idé nyük. Sikerült-e munkájuk­ban felhasználniuk az elő­ző évi tapasztalatokat? — Igen, az idén jobban fel­készültünk a nyári idényre Megszerveztük a körzeti or­vosi ügyeletet, ugyanakkor s rendelőintézetben, és külön a sebészeten is, ügyeletet tar­tunk ezen a nyáron. Ez nagy könnyebbséget jelent. Nappal­ra ugyanis megerősítettük a sebészeti szakrendelést. Az ügyeletén kívül általában egy most pedig két sebész látja e" a feladatokat. így jobbára má: a rendelőintézeti ügyeletén el­döntik; tovább kell-e vinni t< beteget, a kórházba, vagy ott a szakrendelésen látják el. így az idén a könnyebb sérültek, a járóbetegek már nem terhelik a sebészeti osztály munkáját. A rendelőintézeti és a kórházi sebészet gyakran kisegíti egy­mást. Ha sok a könnyebb bal- esetes, mi megyünk át hozzá­juk; s fordítva: ők is segíte­nek nekünk itt, az osztályon. — Gyakran halljuk, a rá­dióban: »Időjárási front kö­zeleg, a gépkocsivezetők fo­kozottabban ügyeljenek/« Érezhető-e vajon a balese­tek számában, minőségében, vagyis a sebészorvosok gya­korlati munkájában is a me­teorológiai tényezők hatása? — A kórházban is többen foglalkoznak már meteoro- patológiai tudományos kutatá­sokkal. Különösen a gépkocsi- vezetők pszichikai magatartá­sát és a trombózisos, embóliás eseteket figyelik. A kórház tu­dományos tervében is szerepe! ez a munka. A kórház tudo­mányos tanácsa ugyanis kije­lölt bizonyos témákat. Köztük a frontbetörésekkel kapcsola­tos meteorológiai változások élettani hatásai fontos helyet kaptak. Persze amíg eredmé­nyeket is felmutathatunk amíg tudományos publikációk is megjelenhetnek, ahhoz kell még néhány év. Erről országos konferenciát is tervezünk itt. "hőfokon, a kórház tudomá­nyos megfigyeléseinek ismer- etésére, megvitatására. A hét végén egyébként meg- ehetősen nehéz elválasztani a orgalom természetes növeke- iésének és az időjárási ténye­zőknek a hatásait. Egy biztos; i meteorológiai front közeled­tét a legtöbb ember megérzi. S voltaképpen ez az időszak a veszélyes az emberekre, az or­szágúton pedig különösen a óp járművezetők szellemi­degrendszeri működésére. Ma­ga a vihar már megkönnyeb bülés... Mi állandó kapcsolat­ban állunk a helyi meteoroló­giai állomással. Ök visszame­nőleg is tudnak adatokat szol­gáltatni, hogy azokat össze­egyeztessük saját megfigye­léseinkkel itt, a baleseti sebé­szeten. — Miképpen lehetne csök­kenteni az időjárási ténye zök hatását, hogy a baleseti sebésznek minél ritkábban kelljen »beavatkoznia«? — Szerintem a meteorológiai állomásnak az előrejelzéseit állandóan közölnie kellene a közlekedésrendészeti hatóság szerveivel. Ha a viharok előtti időszakban a legforgalmasabb műutakon több a közúti ellen­őr és a közlekedési rendőr, fel­tehetően ez is segítene valame­lyest abban, hogy a gépkocsi- vezetők nagyobb figyelemössz­pontosítással és fokozott óva­tossággal vezessenek. — Gyakran hallani: a kör­nyező kis falvakban a me­zőgazdasági dolgozók jelen­tős mennyiségű vért adnak a szervezett véradónapokon. Mit jelent ez a siófoki kór­ház vérellátásában? — Rendkívül sokat. Véradó­állomásunk mindig biztosítja a szükséges vénmennyiséget, amelyre műtéteknél ilyenkor nagyobb mennyiségben is szükség lehet. Az állomás ez évi tervének több mint a felét megvalósította már. S ez első­sorban annak köszönhető, hogy a siófokiak és a környék - beli falvak dolgozói megértet ték a véradás jelentőségé' Elegendő konzervált vérre1 rendelkezünk; a ritka vércse portok esetében olykor még Kaposvárt is kisegítjük. S er jórészt a véradók áldozatkész- ségének köszönhető. — Végül még egy kérdést: Hogyan alakult a sebészet baleseti forgalma most, az idény első harmadában? — Pontos adataink még nin­csenek.. Tapasztalataink sze­rint azonban a súlyos balese­tek száma nőtt a tavalyihoz képest. Jelenleg máris min teg»' 45 százalékos a balesetes bete gek száma sebészeti osztá­lyunk forgalmában. És sajnos, ez a szám még a nyár végéig növekedni fog. W. E. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. Júlia» 26. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents