Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
I Marcali tervek Túl vannak a nehezén TÖREKSZÜNK--1 A ma és a holnap ellátása Annyi jó anekdotát, gyakran kedves, néha borsos történetet sehol sem hallottam a megyében, mint Marcaliban és környékén. És ez talán nem is véletlen. i Az ilyenek ott kapnak szárnyra, ahol — ahogy mondani szokás I — »zajlik az élet«. És hogy a marcaliak igyekeznek kantárnzárra fogni, a lehetőségekhez képest mérni, tervezni az időt, a jövőt, azt éppen a jelen bizonyítja. Ami különösen megkapónak tűnt — például dr. Ress Zoltánnal, a járási tanács vb-el- nökével vagy Mátés János kereskedelmi főelőadóval folytatott beszélgetésem nyomán — a jelen és a jövő közötti jó arány, s ennek megfontolt és nem könnyű tartása. Marcali erősödik, fejlődik. Vitatkoznak a marcaliak: milyen legyen a holnap ellátása. De szinte állandó napirendi pont az is, hogy milyen ellátást biztosít napjainkban a kereskedelem. 1968-ban elkészítették A marcali járás kereskedelmi hálózatának közép- és hosszú távú fejlesztési tervét. Először talán meghökken- tőek az alcímnek szánt évszámok. 1968—1970. és 1970— 1980. De az utolsó időszak sem utópia. A terv bizonyítja. A múlt, a közelmúlt helyzetének gondos felmérése, a tervtanulmány egyik gerince. Csak néhány a fejlesztési elvek közül. Érvényesíteni kell a lakosság igényeit a nyitvatartási rend kialakításában, össze kell hangolni a kereskedelmi és a településhálózat fejlesztését. A fejlesztés megoldása nemcsak a járás három fogyasztási szövetkezetére hárul. A jövőt »községekre bontották le«. Lehet, hogy furcsa ez a' megfogalmazás, de valóban ez történt. És nemcsak a negyedik ötéves, hanem az ötödik ötéves terv időszakára is. A terv jól sikerült: az üzemeltető egységek jó része mint saját programját fogadta el. És a terv nyitott is. Állandóan a gyakorlat kontrollja alatt áll, s — alapvető irányelveit figyelembe véve — a szükségletek szerint változtathatnak rajta. Szép és tartalHosszú távon más tehát ez a jövő teremtő program — a készítő Kula József és Mátés János munkáját dicséri. A gyakorlat kontrollja, vagyis az, amit az igények, a fogyasztók állandó »kopogtatása« hoz magával. Ha alapos igénnyel vesszük szemügyre a jelen kereskedelmét, az ellátás akkor is jónak mondható. Ez a járás vezetőinek szájából is elhangzott — afféle »komolyan mosolygós« dicséretként. Mert van mit bővíteni, van mit javítani. A jelen az egíszslges versenyt kívánja. A marcali fogyasztási szövetkezet a megye egyik legjobb, legerősebb szövetkezete, ám a marcali igények mégis túlszárnyalják a kínálatot. Egészséges versenyt hozott a jelen. Üzletet nyit a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, üzletet nyitott az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Hogy megérte? A forgalom bizonyítja. A jelen versenye Júliusban a negyedik ötéves terv kereskedelmi hálózatának fejlesztéséről tárgyal a végrehajtó bizottság. Az 1968-ban létrehozott terv alapelveit használták fel a kidolgozásban, figyelembe véve az azóta bekövetkezett változásokat és a tapasztalatokat. A járás bolti forgalmának több mint a fele Marcaliban csapódik le. Marcalit és Böhönyét — mint felsőfokú kereskedelmi központot — kiemelten kezelik, de kellő gondot fordítanak a központi községek és a kisebb települések ellátására is. A negyedik ötéves tervben mintegy kétezer négyzetméter kiskereskedelmi és ezé- négyzetméter vendéglátói alapte- rület-növekedést irányoztak elő. Tovább kell növelni például a hűtőkapacitást is, hiszen a boltok 23,7 százalékában, a vendéglátó egységek 20,7 százalékában nincs hűtési lehetőség. Nagyobb gondot kívánnak fordítani a kereskedelmi tanulók képzésére is. Az öt év sok tennivalót hoz, gazdagon megtérülő ráfordításokat, és — a járás egész lakossága látja hasznát. Tröszt Tibor Az utóbbi hetek munkaver- seny-izgalma a Somogy—Zala megyei Cserép- és Téglaipari Vállalatot se kerülte el. Náluk a versenyzés érdekes formájával találkozhatunk. Major János párttitkár az egész évben áthúzódó . versenynek nevezte. Mit is jelent ez tulajdonképpen? — Mi az év elején a Lenin- centenárium jegyében indítottuk meg munkaversenyünket. Ehhez március vé- "én csatlakozott a felszabadulásunk 25. évfordulójára szervezett vesgenyidőszak, majd a X. kongresszus tiszteletére meghirdetett mozgalom. így aztán most párhuzamosan folyik ez a mi kis versenysorozatunk. Azért nem bontottuk külön őket, mert nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy kampányszerűvé váljon ez a nemes vetélkedő. Az év elején vállalatunk vezetősége közös felhívásban fordult a dolgozókhoz: szervezzenek fel- szabadulási műszakokat. Célunk a kedvezőtlen időjárás miatt megnövekedett tervfeladat teljesítése. A késői tavasz ugyanis késleltette a beindulást, s ez mintegy tízmillió nyerstégla-lemaradást eredményezett. Ennek érdekében a vállalat műszaki dolgozói is vállalták, hogy fokozott mértékben segítik a gyárakat a műszaki akadályok elhárításában és a munkaszervezésben. A Lenin-centená- riumi verseny és a felszabadulási műszakok segítségével részben sikerült is a hátrányunkból ledolgozni és a > további lemaradást megakadályozni. Ezeknek az eredményeknek további javítása és folytatása a X. pártkongresz- szus jegyében szervezett műszakokra hárul. Az első félévben nyers téglából 98 473 000 darabot, égetett téglából 78 478 000 darabot gyártottunk. Ez a tervezettnek 83,6 illetőleg 94,8 százaléka. Pillanatnyilag nincs összesített kimutatásom, de a napi tényadatokat tekintve már a száz százalék körül mozgunk. Iparágunkon belül még ezek az eredmények is figyelemre méltóak. A negyedéves értékeléskor a tizenkilenc megye Szaporán rótták a köröket a táblán. A .traktoros, a »segéderő« meg a gép összeszokottan dolgozott. A munka, amit immár második éve végeznek együtt nyáridőben, a ritkábban láthatóak közül való. Nem mindenütt termesztenek lent, s különösen nem olyan nagy területen, mint az iharosbe- rényi November 7. Termelőszövetkezet: százhetven holdon! Itt bizony a kézi lennyűvés már szinte lehetetlen. Ugyan mikorra végezne vele az emberi erő? A gép viszont szalad, s a kitépett len ott fekszik aranyló rendekben, végig a táblán ... Tóth Jenő traktoros: — Ma kezdtük ezt a tízholdas táblát. Két lennyűvő gép dolgozik rajta. Jómagam a második éve veszek részt ebben a munkában, segítőmmel, Pata Jancsival együtt. Tavaly tizenkét hold volt a napi teljesítményem, a keresetem meg 160 forint naponta... Reggel nyolc óra körül indulok, amikor a harmat már fölszáradt; éste a hamat leszálltával ha- gyom'abba... Jó a len az idén is. Én még nem láttam mindet, de azt mondják, van olyan tábla, ahol nyolcvan centisre is megnőtt... Pata János: — Az idén megyek nyolcadikba, de már tavaly nyáron is a lennyűvő gépen dolgoztam. Igaz, akkor csak négy napig, de megvolt naponta a 80 forintom. Az idén hosszabb ideig leszek a lentépőn, és többet is keresek majd. Odaadom apunak, ő osztja be a pénzt. Hogy miért éppen itt kerestem munkát? Mezőgazdasági gépszerelő szeretnék lenni, ha elvégeztem az általánost... A gép új sorha kezdett. Üjabb rend dőlt le a frissen kitépett lenből. A traktoros előre figyel, Jancsi pedig — kezében a szerelővassal — a lennyűvő gép működésére ügyelt. Mint akik jól összeszoktak már ebben a munkában. „ »Akik már jól összeszoktak,« tizenegy vállalata közt így is a harmadik helyen álltunk. Az egész évben egyenletesen folyó versenyben huszonnyolc gyáregységünk száztíz szocia- dista brigádjával vesz részt — A továbbiakban — folytatta — nemcsak a termelési tervben, de pénzügyi vonatkozásban is tovább szeretnénk lépni. Ez majd a termelékenységi és önköltségi mulatókban fog megmutatkozni. — Mindezekhez a feladatokhoz még egy sajnálatos esemény csatlakozott, az árvíz sújtotta területek problémája — Megsegítésükre akciói szerveztünk. Ennek során — teljesen önkéntességi alapon — dolgozóink szinte egyöntetűen egynapi munkabérüket ajánlották fel. Százötvenezer forintot fizettünk be az árvízszámlára Ezen túlmenőleg a termelés fokozására hívtuk fel a figyelmet, mivel szeptember 30-ig egyéb szállítási kötelezettségeinken felül 17 millió égetett téglát kell az árvíz sújtotta területekre szállítanunk. Ehhez azonban a szabad szombatokon és vasárnapokon szervezett plusz műszakok termelésére is szükség van. Július 12-én a teskandi, köröshegyi, balatonszentgyörgyi II. téglagyárakban lezajlott vasárnapi műszakban a tervezett 110 ezer darabbal szemben 332 ezer darabot teljesítettek a dolgozók. — Mit tesznek a verseny fokozásának érdekében? — A verseny állásáról havonta értesítjük gyáregységeinket. Így minden kollektíva szemmel kísérheti saját termelésének és helyezésének alakulását. Érdemes, mert a legjobb eredményeket elérő gyáregységeink jutalomban részesülnek. A különféle díjazásokra 150—200 ezer forintot fordítunk. Ez természetesen a termelés növekedésével szintén emelkedhet. Gy. A. V alamikor az akarat,, az elhatározás megvaló- , sulásaként fogtam föl ezt a szép fogalmat, azazhogy hittem: egy törekvés sohasem maradhat az, ami; mer1 mindig előremutat és tetteire; sejtet. Az utóbbi években azonban elkoptattuk egy kissé ezt a szót. Nem csoda, hogy törekedni ma már egészen mást jelent, mint — mondjuk — tizenöt évvel ezelőtt. Nem hisznek hekern? Megkísérlem bizonyítani. Olvasok jelentéseket és jegyzőkönyveket, hallgatok egyre több — és sokszor általánosságokba torkolló — felszólalást. Határozatok, intéz kedések jutnak a kezembe, és minduntalan ezt hallom, olvasom: »Törekedni kell arrc, hogy...« — »-Arra törekszünk, hogy...« — »Már hosszú évek óta az a törekvésünk, hogy...« — »Törekedjen mindenki arra, hogy...« Megvallom, már-már szédülök belé. Mert az elhatározás, a döntés, az akarat túl ságosan bizonytalanná, eredménye kétségessé lett — ezért fészkelte be magát közéleti szóhasználatunkba az egyúttal fölmentést adó törekvés. Ez már nem utasítás és nem döntés, hanem óhaj és vágy, ez nem intézkedés és végrehajtás, nem cselekedet, hanem szándék csupán, ami becsületre méltó ugyan, de aligha vezet célhoz. Hadd kezdjem némi öniróniával! Ha azt mondanánk: tőre kedjünk jó újságot szerkeszteni, komolyan mondom, az istennek se fájna a feje. Mert ha elérkezik majd a számadás napja, legfeljebb önkritikusan azt mondom- igen, arra törekedtünk, keci vés olvasó, de hát nem sikerült. (Ki kételkedne a törekvéseinkben?) Ennyi az egész. Nem egyszerű? ... Figyelem az életet. Ezemy’ dologra törekszünk; sok megvalósul, de még több elmarad. Mert csak törekszünk. Így is fejlődünk természetesen — még ez a szerencse —, hisz a fejlődés objektív, elkerülne- tetlen. De hol tartanánk már, ha sokkal ritkábban törekednénk, és sokkal többet eseted kednénk? Mióta törekszünk például arra, hogy több mint egy év után megnyíljon végre az Áp rilis 4. utca? Mennyire törekszünk a Kalinyin városrészben a szalagház fölépítésére, s még mindössze csak másodszor hagytuk abba — hosz- szabb időre — a munkát. Évek óta törekszünk a belváros közlekedésének megoldására, de jelzőlámpák vásárlására alig. Vagy például erőteljesen törekszünk arra is, hogy ne legyen sokkal drágább az Arany téri piac, mint a vásárcsarnok és kör nyéke. Kis példákat mondtam? Törekszünk mi nagyobb dolgokra is. Olyanokra például, mint a szocialista demokrácia kiszélesítése, a szocialista embertípus kialakítása, vagy mondjuk: az eszmei-politika! egység megteremtése tantestületeinkben. Tervszerű beiskolázásra törekszünk; a beruházások, a fejlesztés koordinálására, és hogy ne kelljen ugyanazt az utat vagy járdát egymás után ötször felbontani. Törekszünk arra, hogy kevés pénzünket ésszerűen használjuk föl, mégis olyan tervek sokaságát álmodják meg súlyos tízezrekért, amelyekből sohasem lesz valóság. Igen szép és nemes törekvésünk hogy egyre több állampolgár vegyen részt a közéletben, de formális bevonásukkal sokszor már eleve értelmetlennek látják a törekvésünket is. De miért mondjám tovább? Képzeljék el, mi lenne, ha arra törekednék, hogy befejezzem a példák sorát? Sohasem lenne vége. Ezért inkább nagyon szerényen és őszinte szándékkal azt javaslom: E mbertársaim! Ne törekedjünk oly nagyon! Higgyék el, ez a sok törekvés megárt szép hazánknak. Cselekedjünk inkább! S ha lehet, a vágyak és óhajok helyett utasítsunk, ellenőriz zünk, követeljünk és munkálkodjunk. Igaz, dolgozni sókkal nehezebb, mint törekedni. De azt hiszem, célravezetőbb ... Jávori Béla Biztató kezdeményezés Amitől sokat várunk Somogy mezőgazdasága, kivált termelőszövetkezeteink, meglehetősen nagy szakemberhiánnyal küzdenek. Ismert körülmény ez, és á hátrányos helyzet megszüntetése érdekében nem egy elhatározás vagy intézkedés született már. A céltudatos utánpótlást célozta többek között az is, hogy szö- vetkeaeteink elkészítették a negyedik ötéves terv idejére vonatkozó szakember-utánpótlási tervüket. Ebben évenkénti bontásban határozták meg, hogy a feladatok elvégzéséhez mennyi és milyen képzettségű szakembert kell biztosítaniuk. Az összegezésből kiderül: o tervidőszak végére több mint nyolcszáz egyetemet és felsőfokú technikumot végzett szakmai irányítónak kell dolgozni szövetkezeteinkben, hogy a termelési, gazdálkodásfejlesztési célok valóra válhassanak. Ez az egyetlen adat önmagában is jól mutatja: rendkívül nagy a feladat és még hozzá olyan, aminek maradéktalan valóraváltása elsőrangú érdeke nagyüzemeinknek. Ezek nélkül a felső, közép és alsó szintű szakmai vezetők nélkül nem hajthatóak végre azok a tennivalók, amelyek ebben a tervidőszakban szövetkezeteinkre várnak. E körülmények miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet az a szocialista együttműködési szerződés, amely a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem között jött létre. »Az együttműködés célja — olvashatjuk a szerződésben —, hogy növekedjék a Somogy megyében dolgozó mezőgazdasági mérnökök és mezőgazdasági gépészmérnökök száma. A szerződő felek fő feladatuknak tekintik, hogy a megyéből minél több arra érdemes, jó képességű tanuló kerüljön az agrártudományi egyetemre.« Ez a most életbe lépő és meghatározatlan időre szóló szerződés igen sok új, nagyszerű lehetőséget teremt. Nem egy fórumon .elhangzott már, hogy a mezőgazdasági szakemberképzést nagy mértékben fékezi az, hogy hiányzik a fiatalok céltudatos előkészítése, meglehetősen kevés az ismeretük a korszerű mezőgazda- sági üzemről és a szakirányító szerepéről. A szerződés megállapodásai főként ezen az első számú súlyos gondon igyekeznek enyhíteni. Méghozzá nem is egy, hanem több biztató elgondolással. Ilyen például az, hogy elsősorban a középiskolák harmadik osztályos tanulói között — egy közösen kidolgozott program alapján — tájékoztató munkát végeznek, megismertetve velük az egyetemen folyó képzést. Ezzel kapcsolatban az egyetem KISZ-szervezete hallgatókat küld azokba az iskolákba, ahol részletesebben, behatóbban akarnak megismerkedni az egyetemi hallgatók életével, munkájával. Ezen túl már az idén szeptemberben az egyetem vendégül látja a középiskolák igazgatóit és pályaválasztási felelőseit, s bemutatja az oktatási intézményt, tájékoztatást tart a képzés módjáról. Az itt szerzett ismeretek természetesen jól felhasználhatóak a pályaválasztási munkánál. Ám nemcsak a pedagógusokat, hanem a szakma iránt érdeklődő tanulókat is szívesen látják: évente egyszer kétnanos kirándulást szerveznek részükre. Az egyetem minden évben két-három hetes előkészítőt tart a felvételi tárgyakból. Figyelemre méltó, hogy — a szerződés értelmében — ezen az előkészítőn is szívesen látnak mintegy negyven fiatalt, akiknek ez a részvétel nem jelent semmiféle elkötelezettséget. Inkább érdeklődést felkeltő, a figyelmet erre a szakmára irányító célja van. Üj kezdeményezés, biztató program ez. Mondhatnánk úgy is, hogy olyan láncszemet pótol, ami eddig meglehetősen hiányzott céltudatos szakemberképzésünkből. Rangja, jelentősége van ennek a szocialista szerződésnek, és joggal várjuk tőle, hogy segít valóra váltani a következő tervidőszakra meghatározott szakember-utánpótlási oélokat. Másrészt — és ez ‘csak fokozza a kapcsolat tartalmi értékét — ez a szerződés az első és nem is kis lépés affelé, hogy szorosabb, jobb kapcsolat alakuljon ki a megye és a felsőoktatási intézmény között. Van olyan elképzelés — most tárgyalnak erről —, hogy az egyetem az eddiginél közvetlenebb, hatékonyabb segítséget, támogatást ad, egy-egy szövetkezetnek. Ügy gondolják, hogy elsősorban azokkal a gazdaságokkal alakítanak ki ilyen kapcsolatot, amelyekben Gödöllőn végzett szakemberek dolgoznak. Az első hasznos kezdeményezés így hozta magával a következőt. És ez feljogosít a reményre, hogy a jövőben erősödik, tovább szélesedik ez a kapcsolat. Ez pedig mindenképpen Somogy mezőgazdaságának, javát szolnálja, hozzájárul egyre növekvő feladataink maradéktalan elvégzéséhez. Vörös Márta. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. július 17. 3
