Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

Moszkvában véget értek a szovjet-egyiptomi tárgyalások Tegnap a Kremlben vége értek a tárgyalások Loonytd Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Byiko- laj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke és Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió M;nisz- tertanácsának elnöke, vala mint Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság el­nöke és miniszterelnöke, az. Arab Szocialista Unió elnöke között. Gamal Abdel Nasszer az SZKP Központi Bizottságának a Szovjetunió Legfelsőbb Ta nácsa elnökségének és a szov­jet kormánynak a meghívásá­ra június 29-e óta tartózkodik baráti látogatáson a szovjet ío városiban. (MTI) Kambodzsa Harcok Kirí Rom körül A kambodzsai korinánycsa- patok főparancsnoksága csü­törtökön közölte, hogy a Kir Rom körül folyó harcokban, amelyek már hat napja tarta nak, egységei »-elég súlyos vesz teségeket« szenvedtek. A szó­vivő adatokat nem említett, de katonai körökben úgy vélik, hogy a veszteség 200 halott, el­tűnt és sebesült volt, a harcoló erők közül pedig két zászlóal­jat lettek harcképtelenné. A Reuter egyik tudósítása .1 többi között kiemeli, hogy azo­kat a kambodzsai egységeket, amelyeknek sikerült behatolni Kirí Rom egy részébe, most az a veszély fenyegeti, hogy csa pattestüktől elvágják őket szabadságharcosok. Ezeknek nagy része ugyan visszahúzó dott a várost körülvevő dom­bok közé, de megfigyelők at­tól tartanak, hogy onnan ind tanak majd támadást. (MTI) Olaszországi helyzetkép A Róma közelében lévő Ariccában összeült az Olasz Általános Szakszervezeti Szö­vetség (CGIL) igazgató bizott­sága, s a többi között megvi­tatta az általános belpolitikai helyzetet. Luciano Lama, a CGIL főtitkára komolynak és veszélyesnek minősítette a kormányválság kirobbantása következtében előállt politikai helyzetet. A CGIL szerint — folytatta — a megoldás egyet­len módja a dolgozók érde­keit szolgáló reformpolitika következetes megvalósítása. Andreotti kijelölt miniszter­elnök tegnap puhatolódzó tár­gyalásai keretében egyórás megbeszélést tartott Grotichi volt köztársasági elnökkel. Egyes értesülések szerint And­reotti hozzálátott az esetleges új középbal koalíciós kormány összeállításához. * • • Reggio di Calabria városá­ban — amely az elmúlt na­pokban ismételten súlyos in­cidensek színhelye volt — teg­nap délelőtt több száz ember vonult fel a Piazza Italian, hogy tüntessen, amiért Catan- zarót, a «-rivális várost« tették meg a tartomány fővárosává, nem pedig a jóval nagyobb Reggio di Calabriát. A szerdai zavargásoknak — a már közölt egy halotton kí­vül — 90 sebesültjük volt. (MTI) Dokkmunkások sztrájkja Kihirdették a szükségállapotot Angliában Southampton: Egy spanyol utasszállító hajón a tisztek és a legénység rakja be az utasok bőröndjeit. (Telefotó: AP—MTI—KS) Az angol kormány tegnap szükségintézkedéseket hagyoil jóva, amelyek többek között katonaság bevetését' is lehető­vé teszik a 44 év óta első ízben kirobbant általános kikötő­sztrájk következtében. Az in­tézkedéseket Reginaid Maud- ling belügyminiszter jelentetti be. A döntést II. Erzsébet ki-, rálynö aláírta. A kedd óta tartó, országos méretűvé duzzadt kikötőmun­kás-sztrájkot szerdán a 47 000 dokkmunkás képviseletébe» összeült küldöttgyűlés tette, a szakszervezet vezetőinek aka­rata ellenére, hivatalossá. A határozat után Angliában. Skóciában és Walesben mé| azok a kikötők is megoénui- tak, amelyekben az elmúlt két nap alatt folyt valamelyes munka. A szükségállapot, amelyet utoljára az 1966-os tengerész­sztrájk alatt hirdettek ki, fel­jogosította a kormányt, hogy katonaságot vezényeljen a ki kötőkbe, és felhasználja a fagy veres erőket a létfontosságú­nak minősített szállítmányok ki- és behajózására. Szerdán, nem sokkal a sztrájk kimondása után, jelen­tették be, hogy 2000 angol ka­tonát vonnak ki Észak-íror- szágból. A sajtójelentések sze­rint ezeket az egységeket is be­vetik, ha erre szükség lesz. Potsdam szelleme NEGYED SZAZADDAL ez­előtt, 1945. július 17-én ült ősz sze a Berlin melletti Potsdam- ban a hitleri Németországot le­győző három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia kor mány-, illetve államfője, hogy kiutat keressen Németország és végső soron egész Európa számára abból a tragikus káoszból, amelybe a fasizmus döntötte kontinensünket Olyan politikai megoldást ke1- lett keresni,' amely komoly és tartós biztosítéka lett volna Németország demokratikus új­jászületésének, az imperializ­mus és a mihtarizmus kiirtá­sának német földön. Nsm ki­sebb jelentőségű feladat volt azoknak a biztonsági intézke­déseknek a kidolgozása, ame­lyek Németország szomszédai­nak békéjét és területi integ­ritását voltak hivatva garan­tálni. Potsdamban még úgy tűnt — á megkötött egyezmények is ezt tanúsították —. hogy a nagyhatalmak tanultak a tör­ténelmi leckéből. Elhatároztak, hogy Európa térképén csakis olyan egységes, demokratikus Németország jelenhet meg, amelyben sem a monopoltőke, sem a porosz militarízmus nem játszik többé vezető szerepet, részletekbe menő intézkedé­sekben állapodtak meg Német­ország nácitlanítására. Az egyik legfontosabb döntés ar ról született, hogy az Odera és a Neisse lesz az újjászüle­tett, poraiból feltámadó Len­gyelország nyugati határa, ne­hogy a német szoldateszka va­laha Is még egyszer hídfőállás- hős jusson a lengyel nép es KeleVEurópa többi nemzete ellen. A Három Nagy egy új Eu­rópa alapköveit rakta le Poís- damban; ezért hivatkoznak a békeszerető erők ma is az ott elfogadott elvekre és dönté­sekre. A potsdami szellemhez azonban ma már csak vissza­térni lehet, mert az alapkő- letételt nem követte követke­zetes politikai építőmunka. A íjyugati nagyhatalmak — a potsdami egyezményeket meg­szegve — Nyugat-Németor^á- got ismét visszairányították a régi útra, hídfőállást építettek a szocializmus ellen, ahelyett, hogy az európai béke és biz­tonság megteremtésén fára­doztak volna. DEMOKRATIKUS ÉS BÉ­KESZERETÖ állam a hajdani Németország területének csu­pán azon a részén született, ahol a munkásosztály jutott hatalomra — ez ma a Német Demokratikus Köztársaság. Potsdam negyedszázados évfordulóján elsősorban arra kell emlékeztetnünk: tartós béke és biztonság csak akkor lesz Európáiban, ha a potsdami szellemet az NSZK-ban Is re­habilitálják, és végre az a ne­met állam is olyan útra tér, amely nem torkollhat sem le nyegetésbe, sem revansísta há­borúba. (h.) Elvtelen, megalkuvó tevékenység A RUDÉ PRÁVO CIKKE DUBCEKRŐL Az elmúlt napokban a Rudé Právo két újságoldalnyi levelet közölt, amelyet a párttagok 1968-ban intéztek a CSKP vezetőihez — így Dubcekhez is —, és amelyben élesen bírálták az akkori pártvezetés hibáit, és figyelmez­tettek a várható súlyos következményekre. A Rudé Právo csütörtöki száma terjedelmes elemzésben foglalkozik Dub- cek hibáival, tévedéseivel. Az alábbiakban ismertetjük a cikk néhány megállapítását. A CSKP Központi Bizottsá­gának 1968 januári ülése ered­ményét nem minősíthetjük vé­letlennek, még kevésbé palo- laforradalomnak. Ellenkezőleg törvényszerűen ide vezetett az a hosszú folyamat, amelynek, során a párt szervezete védeke­zett az idült betegség, a leninizmustól való eltérés ellen, amely mind nyil­vánvalóbban megmutat­kozott a Novotny-féle pártvezetés politikájában. A pártban és a társadalomban nőtt az elégedetlenség, 1968 januárja szükséges és elkerül­hetetlen volt. Ebben a helyzetben a CSKP Központi Bizottságának ja­nuári plénuma visszahívta tisztségéből Novotnyt, a köz­ponti bizottság első titkárát, és a legmagasabb pártfunkcióbe — meglepetésre — Alexander Dubceket vá­lasztotta meg. Ez szük­ségmegoldás, kompromisz- szum volt, amelyben még a párt régi vezetősége egyezett meg. A bonyolult helyzet megkí­vánta-volna, hogy a párt élére marxista edzsttsígü, osztály öntudatos, eszmeileg szilárd ember kerüljön, aki egyszers­mind jő szervező is. Alexander Dubcek ezeknek a követelmé­nyeknek csat: nagyon kis mér fékben felelt meg. A központi bizottság plénuma mégis Dub­ceket fogadta el a régi pártve zetőség egyetlen jelöltjeként, így került a párt élére, szűk ségmegoldásként, a program­mal* nem rendelkező Dubcek. A cikk leleplezi Dubcek ma­gatartását a Varsói Szerződés 1963 júliusában megtartott csehszlovákiai hadgyakorlatá­val kapcsolatban, majd felso­rolja a szövetséges országok­nak adott és soha be nem tar­tott ígéreteit. A cikk részlete sen foglalkozik azzal, hogyan utasitotta vissza Dubcek Brezs­nyev elvtárs meghívását, ho­gyan intézte-el, hogy a CSKP küldöttsége ne menjen el a varsói találkozóra, s titkolta el, hogy idejében értesült a talál­kozóról. Ezután a cikk így folytatja: Dubcek teljes felelősséget vi­sel azért, hogy a CSKP KB el­nökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozata fegyvert adott osztályéi* lenségeink kezébe a szo­cializmus ellen, a kom­munista mozgalom ellen, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Megtévesztette és hamisan tá­jékoztatta nemcsak a pártun­kat és állampolgárainkat, ha­nem a kapitalista országok kommunista pártjainak vezető ságét és tagjait is. Dubcek politikája 1968 au­gusztus után teret nyitott a jobboldali antiszocialista erők­nek, és lehetővé tette számuk­ra válsághelyzetek kialakítása;. A CSKP KB 1970 júliusi ülésén Dubceket kizárták a pártból. Ez nem bosszú. Nem valamilyen szubjektív csele­kedete a pártvezetőségnek Csupán kifejezi az objektív történelmi igazságot Alexán der Dubcek szerepéről. A kizárássá] befejeződött Alexander Dubcek elvte­len, megalkuvó és nem becsületes tevékenysége, így fogadta a CSKP KB döntését a párttagság, s így fogadta azt állampol­gáraink f többsége is. A párt új vezetősége lehe­tővé tette Dubceknek, hogv megértse hibáit, és amennyi­ben lehetséges, megtalálja a renegátság fertőiből kivezető utat. Dubcek ezt az utat nem találta meg — fejezi be cikkét a Rudé Pravo. (MTI) MOSZKVA A parlament kétnapos ülésszaka a folyamatosságát és stabilitását Moszkvai politikai és diplo­máciai körökben megkezdő­dött a szovjet parlament szer­dán befejeződött ülésszaka eredményeinek elemzése. A megfigyelők elsősorban azt húzzák alá, hogy a szovjet törvényhozók kétnapos ülés­szaka. amelyen megválasztot­ták a több mint 9Ö személyből álló kormányt, valamint a kollektív államfő szerepét be­töltő, ugyancsak népes Leg­felsőbb Tanács elnökségét, to­vábbá számos fontos döntést hoztak, mindvégig mentes ma­radt bármiféle látványos «szenzációktól«. Ugyanakkor az ülésszak nagyon is figye­lemre méltóan demonstrálta a szovjet politika folyamatossá­gát és stabilitását. Ami a szovjet parlament­nek a világ «két forró pont­jával«, a Közel-Kelettel és In- dokínával kapcsolatos nyilat­kozatát illeti, a szovjet fővá­ros politikai köreiben kieme­lik, hogy szovjet részről vál­tozatlan eréllyel bélyegzik még az agresszorokat, s szö­gezik le újólag, hogy a Szov­jetunió továbbra is sokoldalú segítségben részesíti az ag­resszió áldozatait, a nemzeti felszabadító harcot vívó népe­ket. Bár a közel-keleti agressziót elítélő nyilatkozat szögezi le, de érvényes a másik «forró pontra« is a szovjet parla­ment .tagjainak állásfoglalása: az agresszió iránti passzivitás csak újabb agressziókra buz­dítja a támadót. Ugyanakkor rríindkét nyilatkozat kitér a békés rendezés távlataira. A szovjet fővárosban nem tartják kétségesnek, hogy a szovjet politika demonstrálta Szovjetunió álláspontját ki­nyilvánító parlamenti nyilat kozatokat számításba kell ven­niük a békét és biztonságot ve­szélyeztető agresszív imperia­lista köröknek. (MTI) ■■ Scheel Londonban tárgyal Walter Scheel bonni külügy­miniszter tegnap Londonba utazott, ahol Douglas-Home brit külügyminiszterrel küszö­bönálló moszkvai tárgyalásai­ról kíván tanácskozni. Pénte­ken Scheel Washingtonba uta­zik tovább, hogy ugyanerről a témáról Rogers amerikai kül­ügyminiszterrel folytasson megbeszélést. A külügymi­nisztert szombatra várják visz- sza Bonnba. Egon Barh államtitkár, aki Gromiko szovjet külügymi­niszterrel az előzetes eszme­cserét folytatta, és aki a Scheel vezette tárgyalókül­döttségnek is tagja lesz, csü­törtökön a Bonner Rundschau című lapnak adott nyilatkoza­tában a többi között kitért azokra a híresztelésekre is, amelyek szerint a megkötendő egyezmény »anyagi áldozato­kat« igényel a nyugatnéme­tektől, mert a Szovjetunió jó­vátételt követel. Bahr hangoz­tatta, hogy ezek a híresztelé­Miinkásokhal — a munkásokért A Német Kommunista Párt hosszú évek óta először vesz részt a hesseni tartománygyű- lési választásokon. Munkások, alkalmazottak, szakszervezeti aktivisták, tudósok, az jijúsági és a diákszervezetek képvise­lői szerepelnek a párt je'ölt jelnek listáján. «A munkásokkal, a munká­sokért« — ez a Német Kom­munista Párt választási jel­szava. Programjában sürgeti a háború után kialakult európa határok és a Német Demokra tikus Köztársaság elismerését. Robbanás Belfastban Az észak-írországi rendőrség közlése szerint tegnap Eelfast Központjában egy bankban robbanás történt, amelynek Következtében 24 ember meg­sebesült. A rendőrségi szakér­tők bevonásával nyomozást indított a merénylet elkövetői nek kézrekerítésére. A robba­nás abban az időpontban kö­vetkezett be, amikor Észak- Irországból megkezdődött egyes angol csapategységek ki-" vonása, miután csökkent a pro­testánsok és a katolikusok közti feszültség. (MTI) Havannai nyilatkozat Indokína Az afrikai, ázsiai és latin amerikai népek szolidaritási szervezetének végrehajtó tit­kársága nyilatkozatot tett köz­zé abból az alkalomból, hogy 1954. július 16-án írták alá az Indokínára vonatkozó genfi megállapodásokat. Ezes a meg állapodások — mint a nyila :- kozát megállapítja — elismer­ték Vietnam, Kambodzsa és sek teljesen légből kapottak. | Laosz függetlenségét, szuvere­A szovjet kormány egyetlen kopeket sem követel. Ha azon­ban az egyezmény létrejön, előreláthaólag fokozódik a gazdasági együttműködés az NSZK s a szocialista országok között. Ez az együttműködés esetleg olyan nagyarányú lesz, hogy a magántőke mellett ál­lami anyagi eszközöket is igénybe kell venni. Ez termé­szetesen tisztára üzleti vállal­kozás lenne, és semmiféle «ál­dozattal* sem járna, ellenke­zőleg, hasznot hozna — mon­dotta Egon Bahr. (MTI) nitását, területi épségét és sért­hetetlenségét. Az amerikai imperialisták gyarmatukká, katonai támasz­pontjukká akarják Változtatni Tndokínát. Durván lábbal ' ti­porják az 1954-bep aláírt nem­zetközi egyezményeket, és fo­kozatosan kiterjesztik a hábo­rút az egész indokínai félszi­getre. A végrehajtó titkárság kije lenti: 1. A vietnami kérdést a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítás! Frontnak és a Dél­békéjéért vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányának tíz pontja alapján kell megol­dani. 2. A kambodzsai kérdést úgy kell megoldani, ahogyan azt az 1954-es genfi megállapodá­sok előirányozták, vagyis Kambodzsa függetlenségének tiszteletben tartása alapján. 3. A laoszi kérdést a Laosz- ra vonatkozó 1962-es fenti egyezmények alapján kell megoldani, kiindulva ennek az országnak a jelenlegi reá­lis helyzetéből. A végrehajtó titkárság vége­zetül telhívással fordul a vi­lág népeihez, hogy szentelje­nek különös figyelmet az indo­kínai problémának, leplezzék le azokat a fondorlatos manő­vereket, amelyek segítségévei a Nixon-kormányzat meg akarja téveszteni a világ köz- véleményét, hogy folytathassa az agressziót Indokínában. (MTI) I SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. július 17.

Next

/
Thumbnails
Contents