Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

A megyebizottság ülése nyomán A párt ifjúságpolitikája Somogybán Érdekes képet mutat a me­gye közép- és szakmunkáskép­ző iskoláiban tanuló csaknem tizenháromezer fiatal magatar­tása és érdeklődési köre. Több­ségük szorgalmasan tanul, ér­deklődik a szaktudományok, a társadalomtudományok, az élet kérdései iránt. Sokan közülük tájékozottak a kül- és belpo­litikában, helyesen ítélik meg az' eseményeket. Nyíltan és bátran bírálják a bürokratikus ügyintézést, a protekciót és az önzést. _ A szakmunkástanulók gon­dolkodása, magatartása az; üze­mi fiatalokéhoz áll közel. Mi­vel a tudatukat meghatározza, hogy termelve tanulnak, elvár­ják, hogy komolyabb felada­tokkal bízzák meg őket, mint a hasonló korú fiatalokat; fog­lalkozzanak a nevelésükkel az üzemben is, ahol a heti mun­kaidő felét eltőltik. Nehéz a beilleszkedés A fiatalok világnézetét, er­kölcsi arculatát ugyanazok a tényezők határozzák meg, mint a felnőttekét, ezek azonban más módon és sokszor ellent­mondásosan hatnak'körükben. Jellemző rájuk, hogy nagyobb az általános műveltségük, mé­lyebb a szakmai ismeretük, ér­deklődőbbek a haza és a világ eseményei iránt, mint az előző korosztályok. Becsületesen ta­nulnak, dolgoznak, teljesítik kötelességüket és fogékonyak a szocializmus eszméi iránt. Kedvezően befolyásolta világ­nézetüket, megerősítette ben­nük a haladó hagyományok tiszteletét a történelmi évfor­dulók megünneplése, valamint a KISZ-oktatás. A felnövekvő nemzedék életében egyik igen fontos állomás á katonai ki­képzés. A fiatálok sokkal fe­gyelmezettebbek a leszerelés után. A szülők felfogása ked­vezően yáltozott a haza védel­méről és a katonai előképzés­ről. A megyei pártbizottság és a megyei KlSZ-bizottság együt­tes ülése a nevelő munka hiá­nyosságaira elsősorban az össz­hang hiányára irányította a fi­gyelmet. Különösen a váro­sokban foglalkoznak keveseb­bet a szülők a gyermekekkel, egy részük az oktatási intéz­ményre hárítja át saját fele­lősségét. Ugyanakkor az isko­lában sincs még arányban az oktatás és a nevelés, a pedagó­gus pártszervezetek és az isko­laigazgatók ezt nem ellenőrzik megfelelően. , A fiatalok többnyire azért illeszkednek be nehezebben a társadalomba, a munkahelyü­kön, mert a közvetlen veze­tők nem hatnak rájuk, nem foglalkoznak velük kielégí­tően. A középvezetők egy ré­sze például csak a termelés irányítását tekinti feladatá­nak, a fiatalok politikai ne­velését nem. Magatartás és érdeklődés Az. ifjúság fogékony az új, haladó eszmék iránt, mivel azonban a fiataloknak kevés az élettapasztalatuk, az élmé­nyük olykor ellentmondásos az ismeretük, könnyen rnegté- veszthetők, s ezt a nyugati fel­lazítás ki is használja. A mi megyénkben különösen föl kell készíteni azokat a fiatalokat, akik a Balaton déli partján él­nek, hogy méltóképpen képvi­seljék hazánkat, megyénket az idegenek előtt, s legyenek fel­készülve a fellazítási törekvé­sek meghiúsítására. Nem lenne teljes a kép, ha nem esne szó azokról, akik kö­zömbösek a politika, a közélet kérdései iránt, nem vállalnak akkora felelősséget, nem hoz­nak akkora áldozatot, mint amilyet elvárna a társadalom. A fiatalok egy részének gondol­kozásában, a környezet rossz hatására előtérbe került az anyagiasság, az anyagi ösztön-, zés elvének helytelen értelme­zése. Akadnak olyan fiatalok, akik nem számolnak a lehető­ségekkel, s túlzottan türelmet­lenek, amikor lakást, maga­sabb fizetést kérnek. A tizen- négy-tizennyolc évesek egy ré­szének ízlése, művelődési igé­nye alacsony, sokan csak a tánczene, a puszta szórakozás iránt érdeklődnek. Vannak csoportokba verődő, esetenként garázda magatartási! fiatalok is, elsősorban a megyeszékhe­Sajtóankét Marcaliban Szeretik lapunkat, segítik fejlődését A Mechanikai Művek mar­cali gyáregységében találkoz­tak tegnap délután lapunk képviselői a gyár dolgozóival, olvasóinkkal. Csonka István, a gyári pártszervezetek csúcsve- zetőség'ének titkára köszöntöt­te Dómján Sándort, a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat igaz­gatóját, Szalai Lászlót, a bel­politikai és Csupor Tibort, az ipari rovat munkatársát, Pósa Györgyöt, a megyei lapkiadó vállalat szervezőjét, valamint a járási pártbizottság munka­társait. Közvetlen hangú, vitától és bírálattól sem mentes beszél­getés alakult ki, amelyből ér­ződött, hogy az ankéton, a ba­ráti beszélgetésen jelenlevők szeretik lapunkat, segítik an­nak fejlődését. Többen is szóvá tették, hogy a június 10-i lapunkban Járat­lan utakon címmel megjelent írásunk — noha név szerint nem említette a Krupszkaja brigádot ..— utalásaival nem mindenben értettek egyet.. Vé­gül megállapodás történt: né­hány hónap múlva a szerkesz­tőség ismét felkeresi a gyárat, s akkor bemutatja, hogyan fejlődött, változott ez a brigád. íme, egy csokor az elhang­zott javaslatokból, vélemé­nyekből: — Több sportot kérünk, s írjanak tárgyilagosabban Mar­cali sportjáról. — Bővítsék a híroldalt. — Szeretjük a va­sárnapi tárcákat, a tarka soro­kat, de közöljenek több karco­latot. — A lapot gyakran kés­ve vagy másnap kapjuk, mi ennek az oka? — A televízió érdekesebb műsoraira hét köz­ben ’hívják fel a figyelmet. — Régi olvasója vagyok a So­mogyi Néplapnak, kérem, hogy közöljenk az országos, jelentő­sebb sporteseményekről és az első osztályú csapatokról terje­delmesebb írásokat. — Foglal­kozzon a lap többet a vidék életével, a nagyobb községek fejlődésével. ;— Kimaradt a lapból idén a buszmenetrend változása, pedig sokat utazunk, tájékoztassanak erről is ben­nünket. — Több írás színvo­nala túlzottan magas, az olva­sók jó része nem érti, írjanak közérthetőbben. — Nálunk is van KISZ-lakásépítés, de a lapban még nem olvastunk ró­la. — Adjanak nagyobb helyet az ifjúsággal foglalkozó írá­soknak. Arra is kértek bennünket, hívjuk fel a kéthelyi tanács figyelmét, hogy a községből nagyon sokan járnak autóbusz- szal Marcaliba, de a már régien óhajtott buszvárótermek még a mai napig nem készültek el. Szívesen segítenek a felépítés­ben, társadalmi munkában. A felszólalásokból kitűnt, hogy lapunk írásainak többsé­gét tárgyilagosnak, megalapo­zottnak tartják a marcali dol­gozók, de mégis kérik: a pon­tosságra, hitelességre a jövő­ben még jobban törekedjenek a szerkesztőség munkatársai. lyen és a Balaton partján. A garázdaság, a bűnözés útjára lépő fiatalok elsősorban a rossz családi körülmények között élők, a folyamatos munkavi­szonnyal nem rendelkezők kö­zül kerülnek ki. Hazaszeretet és internacionalizmus Az ifjúság nevelése össztár­sadalmi ügy, s ebben a szocia­lizmus minden állami, gazda­sági, művelődési és társadalmi intézményének megvan a ma­ga feladata. Elsősorban a mai követelményeknek megfelelő, kezdeményezőbb, színvonala­sabb és hatékonyabb nevelő munkára van szükség, amely számításba veszi, hogy az ifjú­ság a felszabadulás után szü­letett, és szellemi érdeklődése az utóbbi tíz évben alakult ki. Arra kell törekedni, hogy nö­vekedjen az aktív fiatalok szá­ma, kevesebben legyenek, akik csak kötelességszerűen látják el munkájukat, s csak tessék- lássék módon végzik él felada­tukat. Az eszmei-politikai nevelő munka módszerei gazdagod­tak, formái vonzóbbakká vál­tak. Ez elősegítette, hogy a fia­talok körében nőtt a vitakedv, nyilvános fórumokon is egyre több sző esik a társadalmat érintő kérdésekről. A fontos feladatok között szerepel, hogy tovább javuljon az ifjúság kö­zötti félvilágosító munka mód­szere és formája, s középpont­jában a hazaszeretetre és a proletár internacionalizmusra nevelés álljon. tu G. Tunyogmatolcsról jöttek Otthonra találtak Siófokon — Púja, nem érsz utói... — A culám el ne tépjed... — Gyerekek, gyerekek, ren­desen játszatok...! Lárma, kacagás, jókedvű gyermekzsivaj, ízes, csak mesz- sze vidéken hallható szavak keveréke fogad Siófokon, a Zrínyi Mikló? út 30. szám alatt, Guzslován Ferencék csa­ládi házában. Hamarosan a gyermekeket feddő »szigorú« hang gazdája, Guzslován Tün­de tessékel beljebb a barátsá­gos otthonba, ahol néhány napja messziről érkezett ap­róságok vendégeskednek. — Tunyogmatolcsiak. Lábas Karcsi és öccse, Gyuszi... A házuk összedőlt, s amíg az új felépül, nálunk maradnak. Én vagyok most és leszek a nyári szünetben is a pótmamájuk. Ugye, gyerekek, szigorú va­gyok? Persze a csinos, fiatal, elsős gimnazista kislány, ha akarna sem tudna szigorú lenni a hoz­zá bújó gyermekekhez, akik — látni — valóban pótmamájuk­ként tisztelik, szeretik Tündét. — Mászodi- kosz vagyok, kilencévesz le­szek — mutat­kozik be kissé pöszén ejtve a szavakat Gyu­szi. Bátyja, Karcsi némré- gen múlt ti­zenkét eszten­dős. Egy kissé nehezen oldód­nak fel, de az­után sorra mesélik az ezernyi él­ményt, mely a Balatan-par- ton — először vannak itt — várta őket. • Voltak a Sió- csatornán pe~ cázni, igaz nem nagy si­kerrel, kirán­dultak Kőrös­hegyre, s most Tünde, a pótmama Karcsival és Gyuszival. Pirul a paradicsom HIDEG NAPOKKAL kö­szöntött ’be á június, az a hónap, amikor a naptár sze­rint nyárba fordul a tavasz. Hűvös szél borzolta a mar­cali egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkezet kertésze­tében a hagymát és a többi, meleget, és esőt váró növényt. Farkas Imre, a gazdaság fő­könyvelője így beszólt a ker­tészeti üzemágról: — Huszonöt holdon ker­tészkedik szövetkezetünk, en­nek zöme szántóföldi kerté­szet. ■ Olyan a természeti adottságunk, hogy ahol víz­nyerő hely van, ott a talaj nem alkalmas kertészkedésre, ahol meg a föld megfelel, ott nincs víz. Most is csapról ön­töznek az emberek. Többnyire paradicsomot, papirtkát, hagy­mát, zöldséggyökeret, sárga­répát, káposztát, retket, kara­lábét meg salátát termeszte­nek s utónövény lesz a téli káposzta, a kései karfiol és a vörös ’káposzta. Üvegborítású és műanyagsátras meleg­ágyaink vannak, ezekben szé­pek a kertészeti növények, kint viszont, a szabad terüle­ten a hideg mindent vissza­vetett Csaknem valamennyi ker­tészeti terme lvényü két, a MÉK-iie'k és a fogyasztási szövetkezetnek adják el, s ezek többnyire helyben. Mar­caliban hozzák forgalomba a tsz áruját. Ezenfelül Nagyka­nizsára, az ottani értékesítő vállalkozásnak — ez csaknem teljesen a marcali járás tsz- einek érdekeltsége — is je­lentős mennyiséget szállít a tsz — Ahogyan belenyűlik a nyárba a hideg időjárás, .olyan vontatottan valósulnak meg bevételi terveink a ker­tészetben — folytatta a fő­könyvelő. — Eddig 47 000 fo­rintos forgalma volt ennek az ágazatnak, ez elmarad a ko­rai áruikból tervezett bevétel­től. Kint a kertészetben Pálfal- vi Gyula zöldségkertész irá­nyításával dolgoztak az asz- szonyok meg a férfiak, s jól iu­illő Érik a paradicsom ax üvegtető alatt. beöltözve védekeztek a niushoz egyáltalán nem hideg szél ellen. — Üvegablak és fólia alatt’ 2500 négyzetméternyi .hajtófe­lületünk van — mondta a zöldségkertész, majd így foly­tatta: — Egy termés már le­ment, most paprika és para­dicsom van alatta, s ez is szé­pen érik, pirul már a paradi­csom. Több ezer fej salátát, 8000 csomó retket, 4000 cso­mó hagymát. 1000 csomó s ezenfelül 2000 dai'afa karalá­bét adtunk el mindez még áprilisban kifutott.. A helyük­re előnevelt paprika és paradi­csom került, s a palántane­velő melegágyakban is folyik ‘az utóhasznosítás. Ki kell használnunk minden alkal­mas területet. A marcali egyesült Vörös Hajnal Tsz sokat tehet a já­rási székhely lakosságának e’látásáért. Erről beszélget­tünk a főköpyvelővel. A zöld­ségkertész ugyanis elmondta, hogy a jövőben a meleg víz hasznosításával kívánják bő­víteni, korszerűsíteni kerté­szetüket. S addig? — A fogyasztási szövetke­zet rendelkezik sertésfeldol­gozóval, ide — más termelő- szövetkezetekhez hasonlóan — mi / is küldtünk sertéseket — tájékoztatott a főkönyvelő. — Marcali városiasodik, éppen ezért jobban ki kell vennünk a részünket a közvetlen ellá­tásból is. természetesen erőnknek megfelelően. Ügy tervezzük, hogy később egy pecsenyesütőt nyitunk, s mel­lette — mert szőlőnk is van — egy borkimérés kapna he­lyet. Egyébként eddig is mű­ködött borkimérőnk, évek óta szép forgalommal, most azon­ban, hogy áttelepítették a buszmegállót, nagyon csök­kent az érdeklődés. SOKAT VARNAK a közel­jövőben megnyíló kis zöld­ségboltjuktól, amelyet közvet­lenül a kertészet mellett, ■ a müűt mentén állítanak fel. Ezzel is -segíthetik Marcali lakosságának ellátását zöld­séggel Hcmesí Ferenc Kedves Ésanyám — készül a levél Tu- nyogmatolcsra. \ várják az igazi nyarat, hogy naponta lemehesseneík á strandra fürdeni. — Megrázott bennünket az árvíz okozta tragédia. Láttam a televízióban, olvastam az új­ságokban, mennyit szenvednek az ott élő émbarek. Feleségem­mel nyomban elhatároztuk: a nyárra családiunkba fogadjuk egy árvíz sújtotta család gyer­mekeit — mondja Guzslován Ferenc. A katasztrófa vidékén soha nem járt. Tunyogmatolcsról is csak most, az elemi csapás nyomán hallott először. De amikor elment a gyermekekért s látta a pusztítást, a szenvedő embereket, akkor érezte meg igazán: helyesen cselekedtek. — Láttam a gyerekek házát, találkoztam édesanyjukkal, amint kétségbeesetten kuta­tott az iszaptengerben. Egy húsdarálót és egy kucsmát tu­dott megmenteni, mindenük elveszett... Tünde, a pótmama 16 éves, öccse, Feri 15, a legkisebb gye­rek, Erika 10 esztendős. Űj »testvérek« kerültek melléjük, édesanyjuknak öt gyermekre kell főzni, mosni, vasalni, ta­karítani. — Szívesen teszem, bár en is dolgozom. Munkám elégge le­köt, így csak este, éjjel tudom a háztartásban reám váró fel­adatokat elvégezni. Az emberi érzés diktálta, hogy így segít­sek egy bajba jutott családon, dolgozó asszonytársamon — szólal meg csendesen Guzslo- vámné. Most, hogy befejeződött a tanítás. Tünde vigyáz a gyere­kekre, játszik, sétál velük. Bi­zonyára találna kellemesebb nyári kikapcsolódást, de ezt egy szóval sem említi. Arról beszél, hogy KISZ-ista, osztá­lya KISZ-alapszervezetének titkára, s legalább ennyit neki is vállalnia kell. Esténként előveszi a mesés- könyvet. Kis húga, Erika és a messziről érkezett gyerekek. Karcsi és Gyuszi hozzá bújnak, hallgatják a gonosz mostohá­ról, az 'elvarázsolt királykis- asszonyról meg a tündérekről szóló történeteket. — Kedves Ésanyám, És- apónü Itt Siófokon jó helyünk van, jól érezzük magunkat, nagyon szeretnek bennünket... Az első levél, amelyben Karcsi és Gyuszi ezt írta, már megérkezett Tunyogmatolcsra. Mire ők hazaérnejc, * felépül majd az új ház, s eltűnnek a faluból az árvíz okozta pusztí­tás nyomai. A nyári örömök, élmények remélhetőleg feled - tetik velük az átélt szenvedé­seket is. De azt bizonyára soha nem felejtik el, hogy él Siófokon egy család, ahol meleg otthon­nal, testvéri szeretettel fogad­ták őket akkor, amikor arra a legnagyobb szükségük volt. §z, L, SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1870, fünisiä 13, 3

Next

/
Thumbnails
Contents