Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-10 / 134. szám

Eredményeinket összefogással értük el Tizenöt éve is elmúlt, hogy Halász János, a Magyar Honvédelmi Szövetség nagy­atádi járási vezetőségének tit­kára lett. A másfél évtized alatt a szövetség munkája Ki­lendült, s amióta az iskolák­ban, az ifjúság körében előtér­be került a honvédelmi neve­lés, ebben is szép eredménye­ket értek el. Az úttörő honvédelmi ver­senyeken, a középiskolások, ipari tanulók és felnőttek ösz- szetett honvédelmi versenyein évente 3000—3500 részvevő is van. A nagyatádi, a somogy- szobi és a segesdi általános is­kolákban, s még több helyen nemcsak az úttörők versenyei, hanem a honvédelmi nevelés érdekében is nagyon sok lel­kes társadalmi' aktíva tevé­kenykedik. — Elsősorban ennek köszön­hetők eredményeink. A járás­ban mindenütt vannak tarta­lékos katonatisztek, leszerelt sorköteles katonák — előzőleg a szövetségben tevékenyked­tek —, pedagógusok, akik szív­ügyüknek érzik a fiatalok ha­zaszeretetre, honvédelemre való nevelését, összefogásuk­kal tudtuk feladatainkat meg­valósítani, eredményeinket el­érni — mondja Halász János. Valóban, a társadalmi aktí­vák nélkül a szövetség itt, a nagyatádi járásban sem mutat­hatna fel olyan eredményeket, mint amilyeneket elért. Azon­ban összefogásuk, munkával, feladatokkal való rendszeres megbízásuk, segítésük, no meg a szükséges tervek elkészítése vitathatatlanul Halász József érdeme. Amikor a munkát megkezd­te a járásban, még híre sem volt a gépjárművezető-oktatás­nak, képzésnek. Most évente 100—130 fiatal szerez magának jogosítványt. A nagyatádi já­rás a tavaly és az idén végzett munkájával első lett a megyé­ben a gépjárművezető-képzés­ben. Ez PdIfi Miklós állami gazdasági dolgozónak köszön­hető, aki több mint tíz éve irá­nyítja fáradhatatlanul ezt a munkát. A napokban hat községben tettek eredményes vizsgát azok a fiatalok, akik az MHSZ által indított sorköteles előképzés­ben részesültek. A katonai is­meretekből szinte valameny- nyien kifogástalan válaszokat adtak, s ez bizonyítja, hogy ok­tatóik lelkiismeretesen foglal­koztak velük. Ezt lehet-elmon­dani a kutasi Sasvári Jánosról és a háromfai Pitz Gézáról is. Nagyatádon egy rádiós szak­kör működik huszonöt fiatal­lal. Fekete János tanár érde­me, hogy megszerettette velük ezt a szép mesterséget. Első­nek Nagyatádon alakult a me­gyében könnyűbúvár-szakosz­tály. Eddig a fiatalok e feladat elméleti részével ismerkedtek meg. Hamarosan Gyékényesre utaznak, ahol a kavicsbánya vizében merülési gyakorlatokat végeznek. Irányítójuk Tóth Kálmán görgetegi traktoros, aki nemrégen szerelt le a hon­védségtől, s most másokkal is megszeretteti a búvárkodást. Százával vesznek részt az általános és középiskolai fiata­lok, meg a felnőttek is a lég­puska-, kispuska-lövészverse- nyeken. A szövetség — hogy legyen elegendő lövészetvezető — huszonöt pedagógust képe­zett ki erre a munkára. Ök szí­vósén vég'..* ezt a feladatot. Persze ehhez még sok min­denre van szükség, egyebek kö­zött megfelelő lőtérre. Nagy­atádon a tanács anyagi hozzá­járulásával, a honvédség és a lövészklubokban dolgozók je­lentős társadalmi munkájával a hatállásos lőteret tizenkét ál­lásosra bővítették. Lábodon az állami gazdaság csaknem 70 ezer forintot érő társadalmi munkával épített megfelelő lőteret. s vállalták azt is, hogy elvégzik a lőállások befedését. A tanácsok idén az eddi­gieknél nagyobb anyagi támo­gatással járulnak hozzá a szö­vetség fontos munkájához. A Nagyatádi Községi Tanács pe­dig az MHSZ által eddig bé­relt helyiséget tulajdonukba adta, s itt nagyszerű lehetőség van a gépjárművezetői okta­tásra. Sajnos, a járásban másutt nem rendelkeznek önálló he­lyiséggel, s ez gátolja munká­jukat. Nagykorpádon adott ugyan a tanács helyiséget, de a kulcshoz csak nehezen jut­nak hozzá az MHSZ aktívái. Bizonyára lehetne valamilyen megoldást találni másutt is, el­sősorban azokban a nagyobb községekben — Kutas, So- mogyszob, Lábod —, ahol köz­pontosították a kiképzést. Se­gíthetnének ebben az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek is. Sokat dolgozó ember az MHSZ nagyatádi járási titká­ra. Ritka nap, hogy este előtt hazaérne, s kevés vasárnap, amikor nincs valamilyen ver­seny a járásban. Tevékenysé­gét elismerték: kitüntették az MHSZ Kiváló munkáért jel­vény arany fokozatával, a Honvédelmi érdeméremmel, a Haza szolglatáért érem ezüst fokozatával, s a határőrségg°l való együttműködésért meg­kapta a Kiváló határőr jel­vényt is. A munkák, a feladatok soka­sodnak, mind többet kell tenni a honvédelmi nevelés sike­réért, gyakrabban kellene el­jutnia az iskolákba, üzemekbe. Egyedül képtelen erre. Ez nem­csak Nagyatádon gond, hanem mindenütt. Érdemes lenne erre felfigyelniük az MHSZ orszá­gos vezetőinek, s a szövetség még eredményesebb munká­jához megteremteni minden feltételt. • Szalai László Harminc fiatalé az elismerés A járás legjobbjai között A szerelő­csarnok tele az égett vas kese­rű-meleg sza­gával. A félho­mály elnyeli a daru drótköte­lét. a hatalmas hengerek így mintha úszná­nak a levegő­ben. Izzik a csar­nok. A hegesz­tőpákák szik­racsóvákat rágnak a fém­ből, a lemezek dohánylevél módjára borul­nak egymásra. Az egyik sarok sistereg, a má­sik ütésektől visszhangzik. Tíz-tizenöt méterről sem látni az embereket. A hang és a fény jelzi jelenlétüket. Szász László KISZ-titkár azt mondta, hogy lógós nincs közöttük. Megnézték, kit fo­gadna* De. Harmincán tagjai az alapszervezetnek, két mű­szakban dolgoznak. A tagság fele lakatos és forgácsoló, a többiek az adminisztrációban dolgoznak. Napközben nem igen vannak együtt. Most, hogy társadalmi munkában megkeresték a klubra valót és be is rendezték azt, többször találkoznak. Nem noszogatták egymást a pluszmunkára. Nem felejtik el a tavalyi kirándulásokat Ju­goszláviába, Harkányba — tudják, magukért dolgoznak. A járási KISZ-bizottságon ezt a kis alapszervezetet a leg­jobbak között emlegették. Mi­vel érdemelték ki az elisme­rést? Tuulajdonképpen nem tettek mást, mint amit a moz­galom minden alapszervezettől elvár. Jók a közösség vezetői, együtt gondolkodnak, együtt tesznek a tagsággal, a gazda­sági vezetőkkel. Az Epítőgépgyár 7. sz. tele­pe barcsi kirendeltségének megbízott vezetője, Pethes Ró­bert is fiatalember, nem sok­kal túl a KISZ-korosztályon. Számít az alapszervezetre. A titkárt meghívja minden fon­tosabb tanácskozásra, meghall­gatja véleményét. S hogy mennyire nem formális ez: Szász László a közelmúltban egyhónapos iskolán «volt. Ha­zatérése után tüzetesen tájé­koztatta mindarról, amiről »■lemaradt-«. A telepnek sem mindegy, hogy harminc ember milyen kedvvel veszi föl reg­gelente a munkát. Látják-e harmincán, hogy odafigyelnek rájuk, hogy megmondják: ez­zel a munkával azért kell siet­ni, a másikkal meg azért na­gyon vigyázni. Barcs messze van a város­tól. A fiatalok többet várnak a munkahelyüktől, mint másutt. Talán többet is tesznek érte. Mert nem minden alapszerve­zet tagjairól mondják el azt, amit ezen a kirendeltségen: munkájukra az idősebbeknek is érdemes odafigyelniük. P. D. R osszul állították be a sajtológépet a Villa­mossági Gyárban, a művezető pedig elmulasztotta a kötelező ellenőrzést — az eredmény súlyos csonkulásos baleset. A Mechanikai Művek marcali telepén ugyancsak az ellenőrzés elmaradása miatt sérült meg súlyosan az egyik munkás keze a védőberende­zés nélküli gépen. Egyik bal­Csökkent a balesetek száma Fő veszélyforrás a zsúfoltság, a rendetlenség, az anyagmozgatás föűnhődés Ügy kezdődött, hogy erős kezek nagyot lódítottak raj­tam, s én hemperegve kötöt­tem ki a sarokban. Szemem lassan megszokta a szürke félhomályt. Az irdatlan, ha­talmas helyiségben emberi alakok imbolyogtak előttem. Ijesztő lánccsörgés zaja keve­redett a lebbencsleves illatá­val. Közvetlenül a fejem fölött egy kis ablakot pillantottam meg ízléses rácsozattal. A ré­mület sietős léptekkel haladt fel a hátamon. Rekedten for­dultam a szomszédomhoz, aki modern, keresztcsíkos ruhát viselt. Láthatóan az egyik előkelő belvárosi üzletben vette a darócot. 1- Bocsánat a zavarásért! Hol vagyunk? — Szeretettel üdvözlöm kö­rünkben. Sztonyek börtönbi­zalmi vagyok — nyújtotta . a kezét. — ön az Adósok Bör­tönébe került. — örvendek. De nincs va­lami tévedés a dologban? Hisz nem egy Dickens-regényben vagyunk a múlt Angliájában, hanem 1970-ben, Budapesten. Hogy kerül ide az Adósok Börtöne? , — ön talán senkinek sem adósa? — kérdezte válasz he­lyett. — Dehogynem. Gondáék- nak, a szomszédomcktól kér­tem kölcsön nyolcszáz forin­tot. A menyasszonyomnak vettem belőle egy püspöklila olaszkát. . — Azzal, hogy a legközeleb­bi fizetésnapon a pénzt becs­szóra visszaadja, ugyebár? Mióta tartozik a nyolcszázzal? — Pünkösdkor lesz három éve — húztam ki magam büszkén. • — No látja! Kölcsönt kérni bizsergető, kellemes, cirógató érzés. A kölcsönt visszaadni égető, tüzes, kíjios kellemet­lenség, amelyet szívesen ha­lasztunk minél későbbre. A notórius tartozók, a kölcsönt vissza nem fizetők ellen ra­dikális intézkedésre volt szükség. E célból épült köz­adakozásból az Adósok Bör­töne. Remélem, majd jól érzi magát — mondta barátságo­san^ — És hogy lehet innen ki­szabadulni? — érdeklődtem kétségbeesetten. — Angol minta szerint. Ha megfizeti az adósságát vagy valaki kiváltja. — Elvesztem — villant át rajtam a szörnyű gondolat. — A vállalatnál, ahol dolgozom, senki sem fog fizetni értem, hiszen tartozom Fűnek is, Fá­nak is. — Most megmutatom ma­gának a társait, akik az el- következéndő időkben a! kör­nyezetéhez fognak tartozni — mondta szimpatikus kísérőm. Elindultunk az óriási te­remben. A falak mentén na­gyobb csoportok ácsorogtak. — Ezek. itt Györ-Sopron megye notórius adósai. Azok ott a Zala' megyeiek. Itt a budapestiek beszélnek — mu­tatott egy hatalmas csoporto­sulásra, majd igy folytatta: — Lassan kevés lesz a férőhe­lyünk. A zsúfoltságon emelet- ráépítéssel próbálunk javíta­ni. Erezze magát otthon ná­lunk! — szólt végül, és ma­gamra hagyott. Sápadtan rogytam le a dön­gölt földre. Az adósok egyesí­tett vegyes kara szomorú dalt énekelt, melynek ez volt a visszatérő refrénje: Az élet jól pofonvágott. Mért csináltam adósságot... Keserű gondolatok sűrűsöd­tek bennem. Miért is nem ad­tam meg Gondáéknak azt a vacak nyolcszáz forintot? Hi­szen már rég kifizethettem volna Felugrottam, és dühösen rázni kezdtem a rácsot. Nem engedett. Elfúló lélegzettel fu­tottam a terem kijárata felé. Hatalmas vasajtóba ütköztem. Már teljesen hatalmába kerí­tett a kétségbeesés, mikor agyamba villant a menekülés egyetlen útja: felébredtem. Leszálltam az ágyról,, és amúgy pizsamában betámo­lyogtam a szomszédba, Gon- dádkhoz: — Kedves szomszéd, én há­rom évvel ezelőtt nyolcszáz forintot kértem maguktól köl­csön — lihegtem kínzó ön­váddal. — Igen — nézett rám re­ménykedve Gonda. Elszorult a torkom, úgy bukott ki belőlem a szó: — Adjon még kétszázat, el­sején kap kereken ezret. Galambos Szilveszter eset megelőzése sem került volna pénzbe, csupán több fegyelemre, lelkiismeretesség­re, jobb ellenőrzésre lett vol­na szükség. Vezet a csúszás és a botlás V Hol, miért történik bal­eset? A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának munkásvé­delmi bizottsága »pontos tér­képet« készített a. megye bal­eseteinek okairól. Ebből ki­derült, hogy a 13. sz. Autó- közlekedési Vállalatnál a bal­esetek negyvenkilenc százalé­ka rakodás közben történik. A Paimutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában az anyagmozgatáskor és a gépek kezelése közben sérül meg a legtöbb dolgozó. A kereskede­lem listáján a csúszás, bot­lás, szállítás, anyagmozgatás, az áru leesése a polcokról és a kéziszerszámok okozta sé­rülések állnak az élén. A húskombinátban a szúró és vágó szerszámok, a szikvíz- üzemben a váratlanul eltörő üvegek jelentenek nagy ve­szélyt. Az élelmiszer-, a he­lyi- és az építőiparban az anyagok szállítása, le- és fel­rakása, a műhelyeken, épít­kezésen belüli mozgatás okoz nagyon sok balesetet. Á me­zőgazdasági balesetek nagyon változatosak. Egyre több pél­dául a baleset az állami gaz­daságok istállóiban, óljaiban, a gépjavító telepein pedig a munkagépeken dolgozók közül sérülnek meg sokan. A mélyebb elemzés bebizo­nyította, hogy az ellenőrzés lazasága, a számonkérés el­maradása nagyon sokszor bal­esethez vezet. A munkahe­lyek vezetői elnézik a rendet­lenséget, a dolgozók fegyel­mezetlenek, s máris elcsú- szott, megbotlott valaki, eset­leg a fejére esett kisebb vagy nagyobb tárgy. Sok függ a vezetőktől Az üzemek túlzsúfoltsága szintén hozzájárul a balese­tek számának növekedéséhez. Csak egy példát: a Mechani­kai Művek marcali telepén egy év alatt megkétszerező­dött a munkáslétszám, ezzel arányosan azonban nem sza­porodtak a műhelyek a rak­tárak. S ha még a biztonság- technikai követelményeket, az üzemi rendet is figyelmen kí­vül hagyják a zsúfolt helyi­ségekben, rögtön felszökik a balesetek száma. A felsorolt példák között rendszeresen ismétlődött az anyagmozgatás. A megyében még mindig nagyon alacsony a gépi anyagmozgatás színvo­nala, a különféle anyagokat, termékeket, árukat általában kézzel rakják le és fel, s ez állandó baleseti veszélyt rejt magában. Á munkahely lég­szennyeződése, por- és zajár­talma szántén ott szerepel az okok között, s a munkaerő- vándorlás is. Az új dolgozó lassan illeszkedik be (általá­nos tapasztalat, hogy nem is foglalkoznak eléggé velük). Sok függ a művezetőktől és brigádvezetőktől is. Álta­lános panasz, hogy nem kö­vetelik meg a védőberende­zés, -eszköz használatát, el­tűrik a rendetlenséget, a fe­gyelmezetlenséget. Nem ala­pos a baleseti oktatás, sok­szor hiányos a dolgozók egészségügyi ellenőrzése is. Amikor aztán megtörténik a baleset, nem vizsgálják ki alaposan, nem nyomozák ki a valódi okát, pedig enélkül nem lehet műszaki és szerve­zési szempontból intézkedni. Tízezer vetélkedő Tavaly összességében csök­kent a balesetek száma a me­gyében. s ehhez hozzájárult, hogy új technológiát vezettek be több helyen, védőfelszere- léses gépeket helyeztek üzem­be, javítottak a munkakörül­ményeken, kialakult a szak­képzett és begyakorlott törzs­gárda, megszilárdult a mun­kahelyi rend, s a vidékről bejáró munkások is megszok­ták az új környezetet. Kardos Zoltán, az SZMT munkásvédelmi bizottságának helyettes vezetője elmondta, hogy a csonkulásos, valamint a halálos balesetek után min­den vállalatnál megvizsgál­ták a baleset okait, és megfe­lelő műszaki, biztonságtech­nikai intézkedéseket tettek. Az erdészetnél előfordult ha­lálos baleset tanulságait a megye valamennyi termelő- szövetkezetében ismertették. Üj módszer* a vállalatok, üze­mek munkásvédelmi tevé­kenységének a minősítése. A sokoldalú elemzésen kívül a nyilvánosság biztosítása volt a cé1 Eddig is nagy gondot fordított a munkásvédelmi bizottság a propagandára és a megelőzés­re. Ezt szolgálták a tapaszta­latcserék, kiállítások, anké­tok, tájértekezletek. A szabá­lyok játékos megismertetésé­ben sokat segítettek a vetél­kedők, amelyeken mintegy tízezer somogyi dolgozó vett részt. Az SZMT továbbra is rendez kiállításokat, vetélke­dőket, tapasztalatcseréket a megyében a megelőzés és a felvilágosítás érdekében. L. G. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. jmdn* M. ionra v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents