Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
A harmadik lépcsőfok A község határában. emlékmű hirdeti a magyarországi felszabadító harcok egyik legkegyetlenebb ütközeteinek színhelyét. A gépkocsival utazó is először a szovjet emlékművet pillantja meg Nagybajom nevéhez mindig hozzákapcsoljuk ezt a mondatot: tudod, ahol azok a hatalmas csaták dúltak! Pedig huszonöt évvel a felszabadulás után nemcsak erről híres a még ma is vasútállomás nélküli község, lomján László vb-elnök tizenkét éve áll a község élén, a kisujjában van mindaz, amire az újságíró kíváncsi. — Nagybajom rövidesen nagyközségi rangot kap. Véleménye szerint »megérdemli« ezt a címet? — Nézze! Magam és magunk ellen beszélnék, ha nemmel válaszolnék. De hallgassa meg a tényeket, s úgy döntse el. A lakosság száma elérte az ötezer-háromszázat. Közös közDomján László vb-elnök. ségi tanács vagyunk, »-szárnyaink« alá vettük a környező kisebb településeket. Egyre si- ndokat megszüntetni. Iparosodik a község, s 1958 óta — ekkoi választottak meg először elnöknek — egyre rövidebb uta kát fedezünk fel az embere' községszere tétéhez. Amiko- tizenkét évvel ezelőtt a műv- lődési ház építéséhez szerve tűk a társadalmi munkát, k Közvetlen kapcsolatok kellett beszélnünk a lelkünket is. — Volt-c már olyan gondolata, hogy abbahagyja, iemond, nem vállalja az elnöki megbízatást? — Mindenki nehezen beszél önmagáról, ez alól én sem vagyok kivétel. De hogy megértse nemleges válaszomat, elmondom, hogyan kerültem ide. Molnársegéd voltam, majd a szocialista hadseregben három évig DISZ-titkár. A leszerelés után a megyei tanácsra kerültem, s onnan Nagybajomba hívtak 1958-ban. A tisztelet kölcsönös, az örömök és a gondok is. — Tizenkét évig egyfolytában betölteni a vb-elnöki tisztet nem kis teljesítmény. Hogyan találta meg az idegen, a kívülről jött vezető a bangót a nagybajomiakkal? — A megyei tanácson személyzeti munkát végeztem, s az az érzésem, hogy a vb-elnöki funkció egy kicsit személyzeti munka is. Igyekeztem nem a levegőbe beszélni, s ha valamit megígértünk, azt be is tartottuik. — Milyen embereknek ismerte meg a mostani falubelieket? — Nehéz erről véleményt Ikotni, hiszen közéjük tarto- •om én is. Egy kívülállónak ez Izonyára könnyebb. Az a vé- eményem, hogy formálható, a luját szerető, s azért tenni aró emberekkel élek együtt, községi fürdőt például egyet- i kőművessel építettük meg, . i falu apraja-nagyja segített, ki hogyan tudott. Az oda vezető utat például 60—70 éves asszonyok kapálgatták meg a gépek előtt, s ma már gépkocsival is be lohet menni »Az önálló gazdálkodás több felelősségre, s ha szabad úgy mondani, nagyobb tettekre serkenti az embert« — egyik szövetkezeti vezetőnknek ezek a szavai egy érdekes gondolatsort, beszélgetést indítottak eL Szakemberek, szövetkezeti irányítók mondták el véleményüket. Szóba került a kezdeményezőkészség, az olyan kockázatvállalás jelentősége, melyet körültekintő közgazdasági, agrár- gazdasági elemzés előz meg. Nem nélkülözhető követelmények ezek az önálló gazdálkodásban, ám könnyen visszaütnek, és nemegyszer súlyos következményekkel járhatnak, ha a vezető ismeretanyaga, informáltsága hiányos. Az ismeretek, az információ megszerzésének több módja van: különböző kiadványok, folyóiratok, könyvek, személyes élményéket, tapasztalatokat nyújtó bemutatók és a közvetlen kapcsolatok — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Fontossági sorrendet köztük felállítani nem lehet, hiszen ahhoz, hogy egy vezető magabiztosan határozzon, dönthessen, szüksége van a szakmai ismereteden túl a személyes tapasztalatokra. Megyénk nem egy szövetkezetében hallottam már olyan véleményt: »Mielőtt ezt vagy azt megvalósítottuk, nem sajnáltuk a fáradságot, elmentünk, megnéztük másutt ugyanazt a létesítményt vagy beruházást. És a látottakból igyekezett leszűrni magának az ember a legjobbat, természetesen hozzátéve a saját elgondolásait is.« Az a beszélgetés, amelyre bevezetőmben utaltam, s amely később szóba került a megyei tanács egy végrehajtó bizottsági ülésén is, főként a közvetlen kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. Elsősorban a megye mezőgazdaságát irányító különböző szervek és az üzemek vezetői között. Nem a régi értelemben vett kapcsolatokról van szó. nem így vetették föl sem az üzemi vezetők, sem pedig a végrehajtó bizottság testületé. Hanem úgy, hogy az üzemi vezetőknek igénye — s hadd tegyük hozzá, nagyon is jogos igénye —, hogy a gazdaságuk egészére vonatkozó észrevételeiket, elgondolásaikat, véleményüket kicserélhessék járási, megyei vezetőkkel, a tsz- szövetségek irányitóival. Nem arról van szó, ho£$r ezek a beszélgetések hiányoznak a gyakorlatban, hanem arról, hogy az eddigieknél több személyes találkozást, közvetlen véleménycserét igényelnek mezőgazdasági üzemeink vezetői. Éppen a személyes tanácskozásoknak kedvező tapasztalata indította őket arra, hogy fölvessék, kérjék, igényeljék az ilyen jellegű segítségnyújtást S ahogy a végrehajtó, bizottsági ülésen is elhangzott, érdemes és szükséges odafigyelni, meghallgatni ezt a kérést. Végső soron ezek az eszmecserék, mondhatnánk baráti beszélgetések kölcsönös haszonnal járnak. Jó, hogy igény van rá, és ilyen javaslatokkal is foglalkozik felelős vezető testület —- ám az igazi eredmény az lesz, ha ez a kérés valóban meghallgatásra talál. Vörös Márta EGY CStCSVEZETÖSÉG munkáját értékelte a városi párt-végrehajtóbizottság. Nem először, hanem másodszor. Az első jelentés ugyanis nem volt alkalmas arra, hogy a testület tagjai felelősséggel megtárgyalják az alapszervezetek munkáját, megismerkedjenek problémáikkal. Márpedig csak ezek birtokában erősíthetik meg a csúcs- vezetőséget mindabban, amit jól végez, hívhatják fel a figyelmet a hiányosságokra, adhatnak a körülményeket mérlegelő tanácsokat a helyzet megváltoztatására. Minden v.b«tag azt hitte, hogy a 13. számú Autóközlekedési Vállalat csúcsvezetó- ségenek második jelentése megfelel majd a követelményeknek. Sajnos, nem így lett Pedig olyan vállalat munkáját értékelték, melynek tevékenysége az egész megyére kisugároz, szinte minden somogyi ember hangulatát befolyásolja. Mindenki elismerte az AKÖV gazdasági eredményeit a kommunisták példamutatását, éppen ezért a fejlődéshez mérték a jelentést is. Hogy mit kifogásoltak elsősorban a végrehajtó bizottság tagjai? Azt, hogy sem a csúcsvezetőség jelentése, sem Tóth István csúcstitkár válaszai a kérdésekre nem voltak teljesen őszinték, megkerülték vagy elkodösíNagvbajom csupán egy volt a sok-sok elmaradott somogyi falu köziül. A megváltozott társadalom lehetőséget adott arra, hogy saját gazdája legyen a nagybajomi lakó faluiának, s közösen próbálják behozni az évszázados lemaradást. Sikerült, mert akarták, s mert sikerülnie kellett. Sorolhatnám, hogy mi mindent éoí- tettek, a járdától az óvodáig, a ruhaüzemtől a fürdőig', a gimnáziumtól az orvosi rendelőig, amíg elérkeztek a ranglétra harmadik léocsőfokára, a nagyközséggé nyilvánításig. Ez persze nem azt jelenti, hogy ülhetnek a babériaiVon. s megnyugodhatnak mindabban, amit mostanáig csináltak. A nagyközségi cím ennél többre kötelez, s ennek tudatosítására nem kell különösebb agitáció Nagybajomban. S. G. tették a problémákat, nem a teljes valóságot tükrözték. Első perctől bebizonyosodott, hogy a jelentés még mindig homályban hagy meglévő feszültségeket, súrlódásokat, személyi nézeteltéréseket, csak félig mondja ki, amit egészen tó kellene mondani. A végrehajtó bizottság az AKÖV alapszervezeteinek munkáját, a csúcsvezetőség irányító tevékenységét, a párt- és a gazdasági vezetés együttműködését szerette volna megismerni. Ez másodszorra sem sikerült. A sok helyen ködösen megfogalmazott megállapítások, a kitérő válaszok elterelték a testület figyelmét például a személyi torzsalkodások irányába. Emiatt éppen a legfontosabbról, a tartalmi kérdésekről eshetett a legkevesebb szó, nem elemezhette összefüggésében és teljes melységében az ülésen szóba került jelenségeket, például azt, hogy »a taggyűlések termelési tanácskozássá fajulnak«, hogy a csúcsvezetőség nem mindig egységes, néhány tagja a határozathozatal után is hangoztatja különvéleményét. HASZNOS tanácsot így is eleget kapott az AKÖV csúcsvezetősége. Többek között azt, hogy nem a pártszervezet és a szakszervezet a gazdasági vezetés és a szakszervezet, hanem személyek állnak egymásfiz egyenjogÉság védelmezői S zabad életünk negyed- százada a nők felszabadításának, egyenjogosí- tásanak is történelmi időszaka volt. Az emberi jogok, a politikai munka, a művelődés, vagy akár a családi élet területén bekövetkezett fejlődés méltán váltotta tó ország—világ elismerését. Ugyanaltkor azt sem tagadjuk, hogy a női egyenjogúság teljes megvalósulásáról még nem beszélhetünk. Ha ezt elismerjük, akkor mindannyiunk számára világos, hogy a nők életkörülményeinek javítása az egész társadalom ügye. Ezért emelte ki a párt Központi Bizottságának február 18—19. ülésén született határozata a nők körében és érdekében végzett politikai, gazdasági és szociális munkát egyetlen tömegmozgalom — a nőtanácsok — keretéből. A nőtanácsok sok tízezres lelkes és felkészült munkása az esztendők hosszú során át jélentős politikai tetteket hajtott végre. Tevékenységükkel maradandóan hozzájárultak az elért eredményekhez, szocialista társadalmunk fejlődéséhez. Köszönetét és elismerést érdemelnek. De gondjaikban most már sokkal szélesebb köröknek kell osztozniuk. Egyetlen mozgalom, a nőtanácsok helyébe most a nőbizottságok kiterjedt rendszere, a társadalmi, gazdasági élet minden fontos szektorára kiterjedő hálózata lép. A példát a párt központi vezetése mutatja azzal, hogy a nők között végzett elvi, politikai munka irányítását a pártmunka szerves részeként kezeli, és a nők gondjainak megoldását célzó határozatok végrehajtásának ellenőrzését, koordinálását minden fokon az illetékes pártszervek és pártszervezetek feladatává teszi. A párt választott testületéiben külön nő- telelősök tevékenykednek majd, s az apparátus különböző szintjein nőkérdéssel foglalkozó referenst állítanak be a határozat végrehajtása érdekében. Ezekben a Íretekben, hónapokban a kommunisták taggyűléseken tárgyalják meg közvetlen tennivalóikat. F ontos feladatok hárulnak a szakszervezeti mozgalom keretében működő — igazában: megújuló — nőbizottságokra. Mindnyájan felfoghatjuk ennek aén! sál szemben. A gazdasági vezetés és a csúcsvezetőség sok félreértésnek és vitának elejét vehetné a kölcsönös bizalommal és a gyors tájékoz^ tatással. Minden pártszervezet számára tanulságos ez a vb-ülés. A vezetőségek nagy figyelemmel, gondossággal és alapossággal készítsék el azt a jelentést, amely az őket irányító és ellenőrző testület elé kerül. S ami szintén nagyon fontos követelmény — őszintén. HÁROMTAGÚ bizottság vizsgálja meg az AKÖV pártszervezeteinek a munkáját a városi párt-vb határoz*, j. alapján, s hosszú időre feladatot adó határozati javaslatot dolgoz ki a csúcsvezetőséggel együtt ahelyett, amelyet az ülésen nem fogadtak eL Ezt a testület újra megtárgyalja. A cél ugyanis az, hogy elvi és gyakorlati segítséget adjon a határozat a vezetőség, a partszervezetek további munkájához. A két vb-ülés, az új határozat biztosítéka lehet annak is, hogy a vezetőség választáskor őszintén, semmit el nem hallgatva beszéljenek az AKÖV kommunistái a meglévő gondokról, problémákról, vhibakróL Ehhez a mostani tapasztalatok minden ösztönzést megadhattak. Lajos Géza jelentőségét, ha arra gondolunk, hogy a keresőképes korú nők kétharmada szervezett dolgozó. A különböző szövetkezetekben és szövetségeikben ugyancsak létrejön a nőbizottságok egységes, átfogó' rendszere, hogy a nők képviseletét minden szinten biztosítsák, és ellássák a nők érdekvédelmével összefüggő feladatokat. Ám a nők nem csak munkahelyükön, otthon is dolgoznak, S a lakóterület elmaradottsága vagy fejlettsége az ő életüket sokszorosan megnehezíti vagy könnyíti S a társadalomnak nemcsak a női munkára, hanem a nők közéleti aktivitására is szüksége van. Kétségtelen, hogy ebben a vonatkozásban társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalmára, a Hazafias Népfrontra várnak jelentős tennivalók. A népfront választott testületéi rövid időn belül kialakítják tömegpolitikai munkájukat a nők körében. Nőpolitikái kérdésekkel gazdagítják tevékenységüket, s ezzel is részt vesznek a közgondolkodás megváltoztatásában. Országos szinten, valamint a föFűrész vijjogása, kalapácsok zaja tölti be a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói üzemét Kocsis Mihály telepvezető elmondta, hogy teljes kapacitással dolgoznak, hiszen sok a belföldi, külföldi megrendelő. Termékeiket — ládákat, dongákat, fűrészéit deszkaárut — az ÉRDÉRT Vállalat hozza forgalomba. Lombos fűrészárut — fríze két — exportálnak SvédorI városi, a megyei, a városi äs a j községi népfrontbizottságok j mellett már ezekben a hetekben létrehozzák a nőbizottsá- golcat. Ezek az elnökségek munkabizottságaiként működnek majd hogy a népfrontban is felkészültebben, nagyobb hozzáértéssel tudjanak foglalkozni a nők sajátos gondjaival, problémáival. A Magyar Nők Országos Tanácsa — amely mint országos testület továbbra is megmarad — legutóbbi ülésén köszönetét mondott aktivistáinak a végzett munkáért és felkérte őket, hogy az új szervezeti keretekben is erejük teljes kifejtésével támogassák a Központi Bizottság határoztának végrehajtását; a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének további javítását. Biztosak vagyunk abban, hogy a nőmaz- galom aktivistainak tízezrei szívesen tesznek eleget ennek a fel kéregnek, hisz az eddigieknél is lelkesítőbb célokért, nagyobb támogatással tevékenykedhetnek. szagba, mintegy 100 köbmétert. Rakodólapelemeket készítenek cserből és akácból — ezek iránt is érdeklődili a nyugati piac. A telep korszerű gépekkel dolgozik. Az egyik csarnokban óriás ' fűrészt láttunk, amelyből alig néhány van az országban. Mint éles kés a vajat, úgy vágja szét a százötven centi átmérőjű rönköket is. A lombos fűrészárut termelő üzemben gépfelújítást terveznek a jövőben. J. R- ‘ Svédországba, Nyugat-Németországba Faáru két és fél millióért l
