Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
Vietnami Tegnap délelőtt Do Thong Giangnak, a Vietnami Szak- szervezeti Szövetség Központi Bizottsága titkárának vezetésével héttagú szakszervezeti küldöttség érkezett Kaposvárra. A küldöttséget dr. Szőke Pál, a megyei párt-vb tagja, az SZMT vezető titkára és a szakszervezet vezető munkatársai fogadták. Majd dr. Szőke Pál tájékoztatót adott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkájáról. A szakszervezeti tevékenység részletes ismertetése után a küldöttség tagjai kérdéseket tettek föl. A hivatalos program végeztével néhány kérdést' tettünk fel Do Thong Giangnak. — Mi a küldöttség látogatásának a célja? — Tanulmányozni kívánjuk a magyar szakszervezetek szakszervezeti Kaposváron munkáját, hogy tapasztalatainkat országunkban gyümölcsöz- tetni tudjuk. Magyarországi tartózkodásunk során már eddig is több tájékoztatást hallgattunk végig, sőt számos üzemben is tettünk látogatást. ‘ — Más szocialista országokat is fölkerestek hasonló céllal? — Eddig a Német Demokratikus Köztársaságban jártunk, Magyarország után pedig a Szovjetunióba utazunk. — A Vietnami Demokratikus Köztársaság folytatja a harcot az amerikai ag- resszorok ellen. A vietnami nép minden erejével a szabadságáért küzd. Ilyen helyzetben milyen szerepe van a szákszervezetnek? — A fegyveres harccal egyidejűleg megkezdődött a gazdasági élet erősítése is. Pártunk* és kormányunk kidolgozta az újjáépítés tervét, ennek megvalósításaként többek között sok gyárat visszatelepítünk a régi helyére. Harcunk nemcsak a betolakodók ellen irányul, gondolunk a jövőre is. Szakszervezeti küldöttségünk a szocialista országokban minél több hasznos tapasztalattal vértezi fel magát, hogy hazánkban is megvalósíthassuk mindazt, amit barátaink jónak találtak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság szakszervezeti küldöttsége délután az SZMT székházában a szakszervezeti aktivistákkal és tisztségviselőkkel találkozott. A delegáció ma a Patmutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárába látogat. P. D. Kellenek a lányok a gyárba Termékeny fielkiz Tiriickeppánylian Több mint négyszáz hold területen termesztettek az idén szálas takarmányt a törökkop- pányi Koppányvölgye Termelőszövetkezetben. A betakarításával már végeztek. Az átlagtermés harminc mázsa. Mivel mind a törökkoppányi, mind a kárai üzemegységben hagyományos a háztáji állattartás, nagy mennyiségű lucernát es baltacimot mértek ki a szövetkezeti tagoknak. Gye- nis Ferenc állattenyésztési brigádvezető arról beszélt, hogy főként szarvasmarhát tenyésztenek a két falu lakói. A termelőszövetkezet telepén nega- tivizálás folyik. Száz férőhelyes istállójukat kihasználják, s nincs üres hely a növendékmarhák negyven férőhelyes épületében sem. Az év végére az anyakocák száma szintén eléri a százat. Az állattenyésztés szakirányítását a szövetkezet vezetősége a közeljövőben biztosítja. Malesz Pál elnök és Horváth József főagronómus elmondta, hogy a vegyszerezéssel végeztek. öt kombájnuk közül három vesz részt majd az aratásban. Ezeket már felkészítették a munkára. Kijavították a bálázókat is. A termés — 660 hold Bezoszlaja búza — nem ígérkezik olyan jónak, mint tavaly, bár tiszta, gyomta- lan az idén is. A kertészetben a korai káposzta szedését végzi az asz- szonybrigád. A káposztafejek átlagban nyolcvan dekásak. Holdanként negyvenezer forint bevételre számítanak a vezetők. Paradicsomra, paprikára, sárgarépára; petrezselyemre, zöldbabra szerződtek a Nagyatádi Konzervgyárral. Másfél millió forint értékű terményt szállítanak majd innen. L. L. Szedik a korai káposztát a k ertészetben. Lélektani vizsgálatok után A GYÁRUDVARON tarka nyári ruhákban lányok szoronganak. Van, akit édesanyja is elkísért. A munkaköpenyes »bennszülöttek-« mosolyogva mennek el mellettük. Ök máitól vannak a felvételin és »túlélték« ... A 14—13 éves kislányok ugyanis csak alapos lélektani vizsgálat után állhatnak munkába az Egyesült Izzó Elektroncső Gyárában. Nagy Lajos igazgató: — 1969- ben indítottunk egy rádiócső- szerélő tanműhelyt gyárunkban, hogy a nyolc általánost végzett lányoknak munkalehetőséget adjunk Somogybán. Tavaly kétszázan jelentkeztek, egy-két kivétellel valameny- nyien itt Is dolgoznak. A rá- diócső-szerelés különleges munkafolyamat gyárunkban, csak ez a tanműhely végzi. Sokkal több lányra van tehát szükségünk a jövőben. Az idén felkértük az Egyesült Izzó munkalélektani osztályát, hogy — Kaposváron először — a jeBözsöny Annát a kísérletek után állítottuk meg. — Nehéz volt a vizsgálat? — Nehéz, mert nagyon izgultunk. De érdekes is volt. Ahol apró golyócskákat kellett például rakosgatni fémlapok közé, ott majdnem mindenki elrontotta. Én mindenképpen ebben a gyárban akarok dolgozni ;.. Milyen körülmények között dolgozik majd a százhatvan lány, milyen perspektíva áll előttük? A rádiócső-szerélő tanműhelyben szakmunkás-bizonyítványt nem szerezhetnek. Betanított munkások lesznek (szakmunkásképzésük még országosan nincs megoldva). Hat hónapig hatórás műszakokban tanulhatják meg a munkafolyamatokat. Az első három hónapban 600, a másodikban 850 forint a tanulóbér. Aki azonban vállalja, az a felnőtt Ki politizáljon? A legutóbbi országos választások idején egy nem is »isten háta mögötti« faluban jelölő gyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rendje és módja szerint elkezdődött, bár az asszony, akit tanácstagnak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsállottuk, de nem szólhattunk bele a helybeliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt, elhangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asz- szony, mindenki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak... Egy javakorabeli férfi kért szót. Illedelmesen bemondta a nevét, közölte, hogy a szóban forgó asszony férje, és felesége helyett beszél. Az asszony nem jöhetett el, mert épp a íe- jés ideje van. Köszöni a megtisztelő gondolatot, de nem fogadja el a jelöltséget, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. Azt hittük, hogy vihar kerekedik a felszólalás nyomában. Nem így történt. Mindösz- sze egy bátortalan kérdés hangzott el: miért nem az asszony mondja el, hogy nem vállalja a jelöltséget? A férj higgadtan ismételte, meg: nem ér rá, fejnie kell, majd amolyan rábeszélő hangsúllyal hozzátette: egyébként sem nők dolga a politika. És nem lett vihar, mást jelöltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűlés után, nem hivatalosan, még hosszasan beszélgettünk. A téma kézenfekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisztázzuk előbb, hogy mit értünk politikán. A több szemináriumot végzett boltvezető jó tanuló módjára magyarázta, hogy a politika a társadalmi osztályoknak érdekeik érvényesítésére kifejtett tevékenysége, a hatalom megszerzéséért, illetve I megtartásáért folytatott harc eszköze. A boltosra többen gyanakodva néztek. A többek számára érthetetlenül hangzott mondatok miatt, vagy mert fölmerült lelki szemük előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve? — Nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbbnek tűntek; a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi formáinak, feladatainak meghatározása. Aztán valaki a régi mondást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrogták, pedig jól jött ez a megjegyzés. Vele vitatkozva közeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság. D e ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor visszakanyarodtunk az asszonyok dolgára, lelohadt a vitatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték a túlnyomó többséget, s a néhány asszony, aki vette magának a bátorságot, hogy ottmaradjon, illedelmesen hallgatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán eljutottunk, nem volt több annál, hogy az ilyesmi a család belügye, nem lehet beleszólni. Hány és hány ilyen eset, így záródó eszmecsere magyarázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt csak 6 százalékkal, a női képviselőké pedig mindössze 1 százalékkal növekedett?! S mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy tanácstagok 18.2 százaléka. az országgyűlési kénviselőknek pedig 19,4 százaléka nő legyen! Ki politizáljon? Azt mondták abban a faluban: aki maga is dolgozik. A nődolgozók száma 1,9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalékarányban ma több az általános és középiskolai végzettségű nő, mint férfi. A gimnáziumokban a tanulók több mint fele lány. Az egyetemeken ma tizenhárom-tizennégy- szer annyi nő tanul, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanulók 27,8 százaléka nő, az elméleti koníerénciá- kon ez az arány még magasabb. Mi hát a magyarázata annak, hogy a nők a politikában még ma is a perifériára szorulnak? Politikailag közömbösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általában. Sok ezer nő vállal szerepet a párt politikájának népszerűsítésében, az időszerű feladatok megvalósításában. Aktívan támogatják a béke- és a szolidaritási mozgalom politikai akcióit, szervezik az erkölcsi és anyagi támogatást. Politikai, kulturális, egészségügyi felvilágosító munkát, pedagógiai és egyéb ismeretterjesztést végeznek. Bészt vesznek a nemzetközi nőmozgalom munkájában. ötvenezren működtek a nőtanácsokban! A szakszervezetek aktivistáinak 41,9 százaléka, a népfrontbizottsági tagok 23 százaléka nő. Az aktivitásukban tehát nincs hiány. Sőt, a jelek szerint a politikai »aprómunkához« — akárcsak a házi munkához — mindenki elismeri a jogukat. A vezető pozíciókhoz, a közélet vezető funkcióihoz azonban má nehezen érnek el. Az igazi ok tehát nem a rátermettség, az iskolázottság vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amire a párt Központi Bizottságának februári ülésén előadói beszedőben Pullai Árpád is rámutatott: a múlt ideológiájának maradványai, valamint a nők hivatásának torz felfogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, különleges makacssággal tartják magukat; hatásuk még napjainkban is érezhető. A Központi Bizottság februári ülésén számos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint — ha nem is gyorsan — változtatni fog ezen a helyzeten. Egyebek között a Hazafias Népfront fel- adátává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásából. A népfront választott testületéi, az országosaktól a helyiekig, méltó komolysággal fogadták a határozatot, s illő felelősséggel készülnek azok végrehajtására. Ezt igazolja az a nagy érdeklődés, és figyelem, amely a népfront nőbizottságainak megalakulását kíséri. Ezt tanúsítja a nőbizottságok programjának kialakítása; szinte mindegyikben központi helyet foglal el a nők politikai, közéleti szerepének növelése, az ennek érdekében alkalmaz^ ható gyakorlati módszerek kidolgozása. Jövőre újra esedékesek az országos választások. Ha a maradi nézetek elsöprésére még nem is lehet számítani, arra azonban már igen, hogy a ko- í'ábbiaknál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kér- ki politizáljon? S ’z is egyik jelentős eredménye lesz annak a nárthatározatnak, amely ^ Gazdasági és szociális kérdések mellett a nők politikai helyzetére és szerepére is felhívta a fitrv- lm«*J. R lentkezők között végezzen el bizonyos alkalmassági vizsgálatokat. A három szobában pszichológusok ülnek. Az asztalokon, a falon műszerek a különféle tesztekhez. Egyikkel például a kézbiztonságot vizsgálják, a másikon a lányok munkavégzésének ütemét, alaposságát. A pszichológusok feljegyzéseket készítenek arról is, hogyan tudnak majd a fiatalok beilleszkedni a gyárba, egy- egy kisebb munkaközösségbe. Hogyan bírják a sok türelmet és figyelmet igénylő rádiócsőszerelést. Az adatok összegezése után az eredményt a gyárnak is megküldik. A jellemzések nagy segítséget jelentenek majd a lányok közvetlen vezetőinek is. norma szerint, azaz három hónap alatt is elsajátíthatja mindezt. S ha a tanulóidő alatt valaki eléri a betanított munkások teljesítményszintjét, azt teljesítménybérben foglalkoztatják tovább. A továbbtanulás lehetőségei is megvannak: csoportvezetőnek, meósnak képezik ki a legügyesebb fiatalokat vagy technikumba küldik őket. A TANMŰHELYBEN a halványzöld rpadok mellett hófehér köpenyben serénykednek a lányok. Az egyik munkapadnál Ruczek Edittől kérdeztük meg, milyen tapasztalatokat gyűjtött az éltéit egy év alatt? — Mi vagyunk az első csoport, mindannyian megszerettük a munkát. Nem mondom, hogy nem fárasztó. Jó szem, kézügyesség és szorgalom kell hozzá. Ki mennyit dolgozik, annyit keres. Nekem eddig 1480 forint volt a legtöbb, de van, aki már az 1800 forintot is megkeresi. — Nem zavar, hogy nem kaptál szakmunkás-bizonyítványt? — Nem, mert tanulok. A gyárban esti tagozatos gimnáziumot szerveztek, oda iratkoztam be. Itt szeretnék dolgozni még sokáig... AZ ELEKTRON CSŐGYÁR vonzza az embereket, különösen a fiatalokat. Kell is a munkaerő. Korszerű és nagy távlatokkal rendelkező üzem. És nemcsak a munkához, hanem a művelődéshez, a szórakozáshoz is igyekeznek itt jó feltételeket teremteni — s ez sem utolsó szempont. Bán Zsuzsa ‘ A kombájnok aratás előtti bejáratása. OMOGYINÉPLAP Kedd. 1970. június 30. 3
