Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
A példa Ä példáért gyakran sok száz kilométert utaziimk, előfordul, hogy országhatárokat lépünk át Mert tapasztalatokat akarunk szerezni, meg akarjuk ismerni az újat a jobbat Többnyire messze nézünk — és ez nem baj. A hiba inkább ott van, hogy közben megesik: nem vesszük észre a közelit Azt a példát, ami itt van mellettünk, előttünk, esetleg épp közvetlenül a szomszédunkban. Kisgyaláni Egyesült Erő szövetkezet Előttem fényképek és nyitott jegyzetfüzet Segédeszközök, melyekkel pontosan, részleteiben is felidézódik mindaz, amit az emlékezet általánosságban megőriz. Jellegzetes, lankás somogyi legelő. A szórófejekből kiröppenő vízcseppék a szivárvány színeire bontják a perzselő nap sugarait — Máskor ilyenkor, júniusban ez már csak kiszáradt birkalegelő volt Most üdén, zölden sarjad a fű. A gyalult oszlopok között drót feszül, szakaszokra osztva a területet Máskor — és most Ami e két egyszerű szó között történt arról beszélgetünk Szabó Gábor főáll'attenyésztővel és gádorfalvi Józseffel, a fonói üzemegység vezetőjével. — A gyepgazdálkodás javítása nálunk, ahol háromszázötvenes szarvasmarha-telep készül és emellett sertéssel is foglalkozunk, létkérdés. — Persze sok mindenről lehetne itt beszélni. Arról, hogy a legelő a legolcsóbb takarmány, hogy így lehet célszerűen módosítani a vetésszerkezetet hogy állategészségügyi szempontból sem mindegy, mennyit és hogyan vannak szabadon a jószágok. idén kétszázezer forint állami támogatást kaptunk. Ebből összesen kétszáz hold javítását végeztük el, illetve teremtettük mag a feltételét, hogy intenzív, szakaszos, sávosan adagolt legeltetést folytathassunk. — Az anyagi támogatás mellett feltétlenül meg kell említeni az állattenyésztési felügyelőség segítségét. Az egész feladatot. Sámóczi István, szaktanácsadása nyomán hajtottuk végre. (Sámóczi István: — A kisgyaláni Egyesült Erő szövetkezet vezetői nagyszerű partnerek. Mert nemcsak fogadják a segítséget, h'anem telve vannak belső lelkesedéssel, akarással.) Május óta 11? növendéküsző van kinn a fonói üzemegység szakszerűen kezelt harminc holdas legelőjén. — A napi két kiló, fóliában tartósított kukoricadarán kívül ezek az állatok csak legelnek. Májusban három deka híján huszonhárom kilós súly- gyarapodást értünk el. Az egyik szakaszon a letakarított, műtrágyázott területre hull az öntözővíz, a másik szakaszon a csúszókocsik között húzódó drót előtt úgy állnak . , , . , , sorba s úgy legelnek lehajtott A mezőgazdaságban dolgo- fejjel a növendékek, mintha A szakszerű legelőgazdálkodáshoz hozzátartozik az öntözés. — Saját anyagi erőnkhöz az több gondot fordít ennek az aók előtt ismert tényék ezek. Mégis hosszú évek teltek el, és hadd tegyem hozzá, elég sok pénz is elment, amit nem követett olyan változás, mint ami kívánatos lett volna. valaki gondosan odaigazította volna őket »-...a háztájiból több árura úgy számíthatunk, ha a termelőszövetkezetek vezetősége Nemcsak a közös, a háztáji jószágok is egykettőre megszokták a korszerű, sávosan adagolt legeltetést ágazatnak a szervezésére, irányítására, segítésére...« — Idevaló vagyok — mondja Nádorfalvi József —, s valahogy mindig bántott, bogy itt a Kapos völgyében nagyon hanyatlik a szarvasmarha-tenyésztés. Mikor úgy határoztunk, hogy a háztáji marháknak is épp olyan legeltetési feltételeket biztosítunk, mint a közösnek, tulajdonképpen két cél vezetett bennünket. Az egyik az, hogy a legeltetéssel sok munkától mentesítjük a gazdákat; a másik: szeretnénk a holtpontra süllyedt tenyésztési munkát ismét föllendíteni. A módszer — a jelenleg tíz holdas háztáji legelőn — teljesen megegyezik a közösével. A fák alatt most állítják össze a karámot. Mikor először szóba került a háztáji marháknak a közöshöz hasonló szakaszos, adagolt legeltetése, nagy volt az idegenkedés. Bálizs Gyula: — Mikor elmondta a Jóska, miről van szó, azt mondtam, ha csak a fűé így történik, akkor jó lesz. Hát, kérem, száz százalékig bevált. Egy tehene, egy növendéke jár ki. — Eddig mi adtunk el a közösnek növendéket, most azt hiszem megfordul a kocka. Mi veszünk. Mert így érdemes. Megéri. Napi egynegyvenet fizetünk, és jóformán nincs semmi gondunk. A tejhozam viszont hihetetlenül megnőtt. Pintér Pál: — Sohasem hittem volna, hogy ilyen nagyszerű dolog ez. Fonai Imre Tarr: — Tizenhat liter tejet fejtem, most huszonkettőt. Bálizs Jenő elnökhelyettes: — Eleinte míg megszokták a legelést, a kihajtást, esett a tejhozam, utána azonban ugrásszerűen nőtt. Most harminc jószág jár ki a háztájiból. Bogárdi Ernő pásztor viseli gondjukat Kezdetben agitálni kellett, most — ahogy Pintér Pái mondja —, »-a tények magukért beszél nék.« És már formálódnak a jövő tervei. Fokozatosan a többi üzemegységben is, a gazdaság egész területén rendbe hozzák a legelőket. Különbséget nem tesznek. A közösről és a háztájiról teljesen egyformán gondoskodnak. Az idézett gondolat, a háztáji segítése, ebben a közösségben így válik valósággá, gyakorlattá. A példáért nem kell messzire menni. Itt van előttünk, mellettünk. Tanulni leshet belőle .., Vörös Márta MAI KOMMENTÁRUNK Nyári ülésszak Az 1969. év költségvetésének teljesítéséről szóló jelentest vitatta meg — és fogadta el — az országgyűlés júniusi ülésszaka. Lényegét tekintve egy lezárt időszak értékelését végezték el a képviselők, de mint annyiszor, ezúttal sem lehetett a felelősség és az előretekintés lendületét a tárgyilagos vizsgálódás kereteibe zárni. Maga a pénzügy- miniszter adott jelt a múlt túllépésére amikor beszédében kitért a gazdálkodás idei eredményeire, az árvízkárokra és a helyreállítás erőpróbájára, a termelőerők intem zív bővítéséhez kapcsolódó teendőkre. A képviselői felszólalások során kellő hangsúlyt kapták a vitában a beruházási parancs feszültségeit, az építési és építőipari gondokat, a vállalati gazdálkodás egészségtelen jelenségeit és az indokolatlan ármozgásokat érintő gondolatok is. A Parlament által megvont és hitelesített költségvetési mérleg a visszafogott derűlátás mellett is arról tanúskodott, hogy pártunk, kormányzatunk helyes utat jelölt ki a népgazdaság számára. A gazdzsi.Qi növekedés folyamatosságának biztosítását, a jövedelmezőség és a népgazdaság egyensúlyának javítását, a gazdasági relorm kibontakoztatását állítottuk tavaly feladatként magunk elé, s Vályi Péter pénzügyminiszter méltán állapíthatta meg: »A célt sikerült elérni, a népgazdaság a terveknek megfelelően fejlődött.« Az erős gazdasági fundamentum, a rendezett külkereskedelmi kapcsolatok, a vállalati jövedelmek kedvező szintje, a lakossági pénzbevételek számottevő növekedése mind, mind olyan tényezők, melyek döntően éreztetik hatásukat az idei eredmények formálódásánál. A Parlament tavalyi évet lezáró visszapillantása tehát egyben — kimondatlanul —fölmérte az idei év várható alakulását is. A magas szintű prognózis kedvező: jó adottságaink vannak ahhoz, hogy népgazdaságunk tovább fejlődjék, eredményeink sokasodjanak. De — és a nyári ülésszak erre is figyelmeztetett — az új sikerekért meg kell újítani akaratunkat, erőfeszítéseinket is. B. T. Tizenöten az elnöki előszóiban A városi tanács elnökének előszobájába pótszékeket kellett behozatni, már annyian gyűltek össze Rostás Károly fogadónapjára. — Az elnök elvtárshoz most semmiképpen nem tud bejutni — mondta a kedves titkárnő —, még a telefonját is kikapcsoltatta az előszobába, hogy ne zavarják. — Nekem pedig be kell hozzá jutnom, egyetlen perc az egész — erősködtem. Tény, hogy bejutottam, s ott is maradtam déli két óráig. Együtt hallgattuk végig a panaszokat. Két ügyfél távozása, illetve érkezése között Rostás Károly elmondta, hogy minden hónap utolsó szerdáján tart fogadónapot, de ha valaki telefonon jelentkezik, mindig sikerül fél órát, egy órát szakítani — például a vb- és tanácsülések előtt — és elbeszélget a panaszossal Szerényt Lajosné szövetkezeti lakásigénnyel érkezett, korábban államit szeretett volna, de megváltoztatta kérését. 1972—73-ra kapott szóbeli ígéretet Negyvenkét lakásra kilencszáz jelentkező Titokban abban reménykedtem, hogy nemcsak lakáskérelmekkel keresik föl a kaposváriak a vb-elnököt Tévedtem. Elterjedt a hír, hogy a Bajcsy Zsilinszky és a Dimitrov utcai tömbbelsőben augusztusban adnak át négyAz ember védelméért ».Minden óvórendszabály az emberi élet védelméért íródott« — mondta Skiba Miklós, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhelyettese azon az értekezleten, melyen járásonként három termelőszövetkezet balesetelhárítási megbízottai és a szakigazgatási szervek képviselői vettek részt az SZMT székházában. Jelenleg a termelőszövetkezetek üzemi balesetelhárítási és egészségvédelmi tevékenységére az 1969. január elsejével életbe lépett 45/1968. MÉM számú rendelet vonatkozik. A munkavédelem terén jelentkező feladatok végrehajtása elsősorban a tsz vezetőinek és tagjainak kötelessége. A tanácsi és szakigazgatási szervek ellenőrzik, hogy a gazdaságok vezetői tervszerűen foglalkoznak-e a munkakörülmények javításával, az üzemi balesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésével. A biztonsáíegyelmd úton kell felelősségre vonni. A tavalyi évben a halálos továbbképzésre kaptak meghí- I Sok termelőszövetkezet ho- kalesßteket tekintve csak Borvót februárban. A megjelenés nem minden járásból volt kielégítő. A barcsi, marcali, nagyatádi járás szövetkezeteinek feléből nem jelent meg a továbbképzésen a biztonsági megbízott. Nagyon elgondolkodtató adat ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a megye termelőszövetkezeteiben a balesetet szenvedők száma 1969-ben nőtt. A tavalyi év végéig befejeződtek a középvezetők és a veszélyes munkakörben dolgozók biztonságtechnikai vizsgái. A tapasztalatok szerint ezekre az érintettek megfelelően készültek fel. s különösen szép eredmények születtek Kapádon és Lengyeltótiban. A már említett rendelet előírja és kötelezővé teszi, hogy a tsz-ekben szövetkezeti munkavédelmi szabályzat készüljön. Ezekben az általános érvényű követelmények mellett elsősorban a helyi viszonyokat gi megbízottak egyhetes téli kellett figyelembe venni. mok- és kavicsbányájában nem szakszerű a kitermelés. Baleset is származott már ebből, így a járási munkavédelnii felügyelők javaslatára néhány tsz bányájának működését felfüggesztették. Még kevés azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, ahol vezetőségi ülésen vagy közgyűlésen foglalkoztak a munkavédelem helyzetével és teendőivel. Ez azt bizonyítja, hogy sokan szükséges rossznak, okvetetlenkedésnek tekintik a megbízottak munkáját. Gyakran mulasztják el a vezetők a balesetet szenvedők figyelmét felhívni kártérítési igényük benyújtásának lehetőségére. Ez is hanyagság. A balesetek nagyobb része szeptemberben, októberben, a szüret idején történik. Az ittasság felszámolásának érdekében a szövetkezetekben az erŐ- és munkagépek vezetőinél szondás vizsgálatot kell bsre- zetni. Az ittas traktorosokat sód megye előzte meg Somo gyot. Tizenhét ember halt meg megyénkben üzemi baleset következtében. Ez a szomorú tény is az óvórendszabályok figyelembevételének és betartásának jelentőségére hívja fel a figyelmet. Bár összességében javult a tsz-ek munkavédelmi helyzete, a mezőgazdasági üzemek vezetői részéről még a felelősségteljesebb hozzáállásra van szükség — ez volt az értekezlet tanulsága Ahogy Kardos Zoltán, az SZMT munkavédelmi bizottságának vezetőhelyettese összefoglalta a feladatokat: mindenhol el kell végezni a biztonsági szemlék előírás szerinti megtartását, fokozottan kell ellenőrizni a szabályok betartását Aratás előtt állnak a mező- gazdasági üzemek. Még inkább szükség lesz a fegyelemre, az óv órendszabályok betartására. Lesfcó László venkét szövetkezeti lakást, jöttek tehát sorjában a kérelmezők, hogy ott szeretnének lakni. — A lakások elosztásáról nem a végrehajtó bizottság vagy a vb vezetői döntenek — mondta csaknem valameny- nyi ügyfélnek Rostás Károly —, hanem egy huszonöt tagú társadalmi bizottság. Döntés még nincs, hiszen kilencszáz ember lakás- és életkörülményeinek a fölmérése hosszadalmas munka. Egyelőre azon dolgoznak, hogy kialakítsák a kétszázhúszas listát, s ebből választják majd ki a negyven- kettőt Pozsogár Gyula és felesége régi vendég a városházán. Tavaly már megpróbáltak segíteni rajtuk, de nem volt ötvenezer forintjuk a szövetkezeti lakásért, ugyanis ennyit kért a tulajdonos. — A bizottságnak javasoltuk, hogy az önök igényjogosultságát az elsők között tartsák nyilván — mondta az elnök -t-f a döntés rajtuk áll. Sudár Lászlóné magabiztosan lépett be az elnökhöz. Lakást szeretne cserélni, a jelenlegi egyszoba-összkomfortos kicsi lesz, ha a lánya és esetleg ő is férjhez menne. Az elnök elmondta, hogy olyan minőségi cserére, melynek során Sudámé nagyobb lakást kapna, csak abban az esetben kerülhet sor, ha a házasságkötések megtörténtek, mert a jogszabály pontosan rendelkezik a lakók és a szobák számarányáról. A törvény szerint két gyermekével, tehát harmadmagával nem költözhet két, vagy két és fél szobás lakásba. Segítsen a vállalat is... Kovács Györgyné negyed- magával lakik egy pincelakásban, vizes falak között, immár hetedik éve. Kicsi a fizetésük, gyakran betegek a gyerekek, még nyáron is fűteni kell, ezért megtakarítani semmit nem tudnak. Szövetkezeti lakásra nincs pénzük. — Hol dolgoznak? — Az AKÖV-nél és a Me- zőgépgyámál — mondja az asszonyka. — Azt javasolom, beszéljék meg otthon a férjével, s adják be a szövetkezeti lakásigényüket, miután az állami lakások nagy részét már — első bérlőkijelölési joggal — eladtuk üzemeknek. A két vállalat egészen biztosan segítségükre lesz abban, hogy a szövetkezeti lakáshoz szükséges összeget megszerezzék. Cementre és fietongerendára volna szükségünk... Bognárékat a múltkori hatalmas felhőszakadás kiöntötte Gilicze utcai házukból, s most építkezni szeretnének az Eötvös utcában. Az asszonyka azért jött a vb-elnökhöz, hogy segítsen siettetni az építkezés kezdetét, az engedély kiadását, és próbáljon közbenjárni a TÜZÉP-nél —, ahol minősíthetetlen hangon «-kidobták« —, hogy kapjanak cementet és betongerendákat. Kaposváron egyébként többeket érintett a hatalmas esőzés, ezért levelet írtak az OTP vezérigazgatójának, hogy rendkívüli építési kölcsönnel segítse — úgy mint az árvíz sújtotta területek lakóinál — a családi házak újjá-, illfetve fölépítését özv. Fejes Sándomé kisírt szemmel, kezében zsebkendőt gyűrögetve lépett a szobába. Háromszáznyolcvanöt forintos nyugdíjból él, ebédet az öregek napközi otthonában kap, s jelenleg egy garázsban lakik. — Drága elnök úr, nagyon kérem, segítsen valamit —, sírta el magát, senkim sincs a világon, már a pénzből is kifogytam. Fejes néninek azonnal kiutaltak kétszáz forint szociális segélyt s a noteszba került, hogy valahol egy szobácskát kell keresni az idős asszonynak. Már nézegetem a lakásokat... Két asszony szociális gondjainak enyhítésére adott ezután tanácsot a vb-elnök és dr. Mike Sándor, majd Nad- rai József né következett. Kibírhatatlan körülmények között él anyásával negyedmagával, többet van kórházban és betegállományban, mint a munkahelyén. Ez az állapot nemcsak az idegeit, hanem a fizikumát is nagyon megviselte — Nagyon sokszor megnézem azt a házat a Bajcsy-Zsi- linszky utcában. Ugye, kedves elnök elvtárs, odaköltözhetünk majd minél gyorsabban? — Kedves asszonyom, magának is csak azt tudom mondani, hogy a lakások elosztásáról a társadalmi bizottság dönt. Azt javasolnám, ne lo- valja bele magát abba, hogy biztosan kiutalják a lakást, mert még semmi sincs eldöntve. Ha nemleges választ kapna, megint leromolna az egészségi állapota. Kérem, legyen türelemmel, mást nem tudok tanácsolni önnek sem. Két óra volt, mire az utolsó panaszos is elhagyta az elnöki előszobát. Rostás Károly különböző noteszei, könyvecskéi a panaszos ügyek jegyzetével bekerülnek az aktatáskájába, s a szerdai ügyfelek rövidesen írásban is megkapják a választ kérelmükre. 6. G. SOMOGYINÉPLAP Vasárnap, 1970. június 28.
