Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

I SOMOGY! SíEPL.AP Eedd, lm júnlaa Z, Békenagygyűlés a Csillagvárban Kisdobos- és úttöröavató — Megúsztok az esőt — Majális kétezer részvevővel BALATONSZENTGYÖR- GYÖN a Csillagvárhoz vezető úton jó néhány gépkocsi és autóbusz kerülgette vasárnap a tél nyomait, a gödröket és a,felfagyásokat, mert az egész napos program olyan szórako­zást ígért, amilyet kár lett volna elszalasztani. A délelőtt a járási és a megyei MHSZ- rendezvényeké volt, lövészver­senyek, honvédelmi összetett verseny, motoros ügyességi verseny zajlott le a vár körül. És hogy a délután se marad­jon izgalom nélkül, a kultúr­műsor előtt a Somogyvári Ál­talános Iskola rakétamodel­lező pajtásai álmélkodtatták el a kétezres nézősereget. Délután két órakor térzené­vel kezdődött a program. A virágzó akácfák pompás illa­tot árasztottak a színpad kö­rül, kellemesen sütött a nap, a vízparton dühöngő szélből csak enyhe fuvallat jutott el a várhoz, s azt a néhány eső- felőt, amely néha eltakarta a napot, a sok-sok mérges te­kintet elzavarta a Balaton túl­oldalára. Kellemes idő, jó han­gulat, a lacikonyhák felől íny­csiklandó illatok vonzották ide nemcsak a környékbelieket, hanem a távolabb élőket is. A bekenagygyűlés ünnepé­lyes megnyitója után Szigeti István, a megyei párt-vb' tag­Szdgeti István vörös nyakkend ja, a megyei pártbizottság tit­kára emelkedett szólásra: — A háború befejezése óta huszonöt év telt el, és ez alatt az idő alatt megfakultak az emlékek, helyüket egyre in­kább a termelőmunka eredmé­nyei fölötti öröm foglalja eL Mi idősebbek azonban még jól emlékezünk a borzalmak­ra: Elsirattuk félmilliónyi ha­lottunkat, elpusztult a nemzeti vagyon negyven százaléka, mégis volt erőnk felépíteni az országot. A szovjet felszabadí­tó harcosok élete árán a sza­badságát megkapó magyar nép hatalmas eredményeket ért el a békés alkotómunkában, a kizsákmányolástól mentes szo- lialista társadalom megterem­tésében. Szigeti István ezután a ne­gyedszázados út egy-egy állo­másáról beszélt, majd így folytatta: — Á világ népeinek többsé­ge — tartozzék az bármilyen nemzethez, legyen a bőre szí­nes vagy fehér — mind békés életre vágyik. Erről .tesznek tanúbizonysá­got tüntetése­ken, békeme­neteken, kon­ferenciákon és a háború elleni tiltakozó gyűlé­seken. S ez a béfcemozgal om egyre terjed, egyre nagyobb ■tömegeket, kap­csol magához. Ebben mi is részt veszünk. A népeknek le hell fogniuk a harmadik vi­lágháború ki­robbantásán öt kap. spekuláló im­perialista ag- resszorok kezét, és mindenek­előtt ki kell oltani a Vietnam­ban lobogó háborús lángokat. Az erőviszonyok a szocialis­ta országok javára tolódtak el a múlt negyedszázad alatt, s ennek köszönhető, hogy Euró­pában 25 éve béke van. Ezt azonban veszélyeztetik az ag­resszív erők új tea-vei. Tudjuk, hogy a háború nem elkerülhetetlen, nem termé­szeti csapás, hanem a tőkések mesterkedése. A szocialista társadalom fejlődésével, a vi­lág békeszerető embereinek harcával el lehet kerülni és meg lehet szüntetni az oktalan vérontásokat. Bízunk abban, hogy sikerül elhárítani a háborús veszélyt, és biztosítható lesz az alkotó béke — fejezte be Szigeti Ist­ván. Az ünnepi beszed után kis­dobos- és úttörő-avatásra ke­rült sor. Az immár kék és pi­ros nyakkendős pajtások kó­rusban mondták a fogadalom szövegét dr. Palkó Jenő rend­őrezredes után, aki egyúttal kitüntetéseket, okleveleket adott át a legkiválóbb pajtá­soknak. Kedves epizódja volt a nagy­gyűlésnek, amikor az elnökség néhány tagját tiszteletbeli út­törővé avatták. Piros nyakken­dőt kötöttek a pajtások Szigeti István, dr. Palkó Jenő, Balassa Béla, Tóth József és Stier Sán­dor nyakába. Az ünnepség után a részve­vők »megrohamozták« a laci­konyhákat és a büfét, mialatt a színpadon már a BM Tánc- együttes zenekara hangolt, s a táncosok. a csúszós deszkát próbálgatták. Produkciójukat nagy siker kísérte, de gyakran hangzott fel a taps a honvéd­ség Apolló tánczenekarának egy-egy száma után is. ■ SZÍNES, ÉLVEZETES, jól sikerült nap volt a vasárnapi. A járási pártbizottság, a ta­nács, a Hazafias Népfront, az MHSZ, valamint a KlSZ-esek és az úttörők jó szervezésének köszönhető a csillagvári. -győ­zelem«. S. G. MAI KOMMENTÁRUNK Expressz Is Sikere van a Somogy expressznek. Vasárnapra — az első útjára l— mar szombaton csaknem minden helyjegyet eladott a kaposvári vasútállomás. Ez jó. A vasútnak is, az utasok­nak is. Kényelmesen, gyorsan jutnak el a , fővárosba, s a. MÁV is kihasználja a sze­relvényt. Hogyan válik be? Jóslásokba — az első napok tapasztalatai alapján — nem lenne célszerű bocsátkozni. Az örömbe azonban üröm is vegyül: bosszankodnak az utasok. Nem azok, akik a So­mogy expresszel ménnek, ha­nem azok, akik az expressz miatt megszűnt gyorsvonat­tal jártak eddig. Somogy- szobról és az utána követke- , zö állomásról a reggeli gyors munkásjáratként közlekedett: zsúfolt kocsikkal érkezett Ka­posvárra, s a megyeszékhe­lyen csaknem teljesen kicse­rélődték az utasok. Az utána érkező személyvonat többnyi­re diakokat, s munkásokat hozott azokról az állomások­ról, amelyeken a gyors nem állt meg. Ez a szerelvény is zsúfolt volt. m A május 31-én életbe lé­pett menetrend óta pedig még zsúfoltabb. A reggeli gyors utasait is ez a vonat hozza, mert az expressz — érthető okokból — korábban közle­kedik. No és a bejáró mun­kások semmiképpen sem en­gedhetik meg maguknak, • hogy naponta vegyék meg a helyjegyet. Egyszóval: hiányzik a reg­geli gyors és kevés a hely a személyvonaton. Növeli a zsúfoltságot az is, hogy a reggeli, a Szombathely—Pécs között közlekedő gyorsvonat későn érkezik Kaposvárra, s nem áll meg még azokon az állomásokon sem, ahol pél­dául a Somogy expressz. Mit lehetne tenni? A vasútnak érdemes figye­lemmel kísérnie a vonatok kihasználtságát, ,s jó lenne, ha több kocsival indítaná a reg­geli személyt. De arra sem fizetne rá, ha az elmaradt reggeli gyors '•— legalább Ka­posvárig — az expressz ju tán újra közlekedne. Egy új menetrend első hi­bája ez.'Érdemes rá felfigyel­ni és korrigálni. Ha lehet. K. I. Takarékos úttörők A tanítás utolsó hetében a szokásnak megfelelően or­szágszerte megkezdődött az if­júsági takarékbetétgyűjtő la­pok visszaváltása az OTP fiók­jaiban és a postahivatalokban, A takarékos tanulók az 1969— 70. tanévben a korábbi évekét jóval meghaladó összeget, mintegy 140 millió forintot gyűjtöttek össze. Az előző tan­évhez képest mintegy 10 millió forinttal többet takarítottak meg az iskolások a nyári ki­rándulásokra, táborozásra vagy egyéb terveik valóravál- tására. A pódiumon a BM Táncegyüttes lányai Hétezer dolgozó fóruma A politizálás formáivá fejlődtek a társadalmunk idő­szerű kérdéseivel foglalkozó tanfolyamok az 1969—1970-es oktatási. évben. Egyetlen szám­mal bizonyítható, hogy való­ban a véleménycsere fontos műhelyei voltak a szeminá­riumok: a szakszervezetek több mint hétezer-négyszáz dolgozóval tarthattak állandó és rendszeres kapcsolatot eb­ben a formában, A tanfolya­mokon megismerhették a vé­leményüket, mindenről tájé­koztathatták őket, ha voltak kételyeik, akkor eloszlathat­ták, s ami a legfontosabb, ez­zel elősegíthették politikai fejlődésüket. Az SZMT elnöksége, amely a napokban értékelte a szak- szervezeti tömegoktatást, elis­merte, hogy az oktatási forma megszilárdult három év alatt; tartalmasabbak, színvonala­sabb, s ami szintén fontos, szemléletesebbek voltak a fog­lalkozások. Ezt a helyszíni tapasztalatok is igazolták, hiszen az oktatá­si év folyamán négyszázhét A rossz bizonyítvány árnyéka T opasztalt határőr _ tisz­tek mondják, a »for­galom« mindig pon­tosan jelzi, ha közeledik a bizonvítványosztás ideje az iskolában. Ilyenkor rendsze­rint feltűnik néhány csellen­gő gyerekember a határöve­zetben, akiknek szinte az orrukra van írva, miben tö­rik a fejüket. Persze vannak »dörzsöltebbek« is — vagy legalábbis akik annak hiszik magukat —, ám határőreink és az őket segítő határmenti lakosság éberségét kijátszani roppant nehéz. A vállalkozások rendszerint már a kezdeti stádiumban kudarcba fullad­nak, a világgá indulók a legtöbb esetben el sem jut­nak a határig, ha pedig olyan szerencséjük van, hogy mégis sikerül, a modem technikai eszközökkel dolgozó határőr­ség hallatlan biztonsággal le­füleli őket. Ahány eset, annyi kis drá­ma. A kihallgatások, beszélge­tések során elmondott indí­tékoknak azonban van egy figyelemre méltó közös vo­nása: a rossz bizonyítvány vagy a bukás réme mögött szinte mindig kísért a bom­lott családi élet, a gyakran rideg, elviselhetetlen környe­zet. A közelmúlt napokban négy pórul járt gyerekkel beszél­gettem egy határőrlaktanyá­ban. Három fiú — mindhá­rom tizenhat éves ipari tanu­ló — meg egy lány. Ő ti­zenöt éves, hetedik általános­ba járna, ha járna, de akkor már két hete feléje se nézett az iskolának. Az egyik bá­nyászvárosból indultak a nyugati határ felé azzal a szándékkal, hogy átszöknek Ausztriába, és... és... az­után minden további ködbe vész, megállt a tudományuk. Amikor a hogyan továbbra kérdeztem — akár odakint, akár itthon —, csak elkere­kedett szemek néztek vissza rám. »Azon még nem gon­dolkoztam.« »Valami majd csak lesz.« Képtelennek tűnő, mégis gyakrarj ismétlődő vá­laszok. A három fiú kollégiumban lakott, a lány a szüleinél. »A szüleim válnak, idegileg ki­vagyok, nem bírom a. tanu­lást« — mondta. “-Apámról nem tudom, hol van, anyám alkalmi munkás. Amit nap­pal keres, este elissza. Szak­rajzból meg matekból bukás­ra állok. Gondoltam, úgyis meghúznak, most már mind­egy'“ — vonta fél a vállát az egyik fiú. »Fegyelmi úton ki- tettek a kollégiumból. Ügy tudom, a szüleim valahol Angliában élnek. 56-ban disz- szidáltak« — így a másik. »Tizenhárom éves karom óta állami gondozásban vagyak. Eddig mindenhonnan meg­szöktem. Nem szeretek ta­nulni. Semmi értelme...«Így a harmadik. Erősen az iskolaév végén járunk. • A bizonyítványok előrevetik árnyékukat. Az el- könnyélmüsködött, • ellógott hónapok következmenyeivel szembe kell nézni. Az éret­len homlokok mögött tehát ott dörömböl a félsz, most mi lesz? És mindig akadnak, akiknek félrehord a logiká­juk. Ügy gondolják, hogy a hibákat egy még nagyobbal el lehet törölni, kis vétsé­geiktől bűn árán akarnak megszabadulni. T anárok, nevelők, szü­lők ezekben a napok­ban nagyobb figye­lemmel kísérjék a gyerekek, különösen a nehezen nevel­hető, rosszul tanuló gyerekek viselkedését, környezetét. Szükség esetén ne fukarkod­janak a biztató szóval, az okos, meggyőző tanácsokkal. Sok mindent meg lehet és meg kell nekik magyarázni. Többek között azt is, mi a haza... V. =L foglalkozásra látogattak el az SZMT és a szakmai megyei bi­zottságok tagjai és aktívái. Különösen kiemelkedett a KPVDSZ, a HVDSZ és a ME- I>OSZ megyei bizottságának ellenőrző tevékenysége. A szakszervezeti tanfolya­mokon elhangzó vitaindító kiselőadások színvonala javult. A propagandisták felhasznál­ták a Táncsics Könyvkiadó gondozásában megjelent szem­léltető tablókat, a SZOT, az MSZBT felszabadulási és Le- nin-centenáriumi tablóit, á Munka című folyóiratban megjelent módszertani cikke­ket, az Űtközbent és a megyei pártbizottság oktatási segéd­anyagait. Bevált az a módszer, hogy egyes szakkérdésekben az igazgató, a főkönyvelő, a munkaügyi vezető tartott elő­adást, s a vitát is ő vezette, mint a téma legjobb helyi szakértője. Ez azért is gyümöl­csöző volt, hiszen a tanfolya­mok középpontjában állt a gazdaságpolitikai kérdések megvitatása. A foglalkozáso­kon a helyi, üzemi problémák­ról is sok szó esett, amikor a munka szerinti elosztást, az anyagi érdekeltség szocialista elvét tárgyalták meg a hall-, gatók. Az időszerű politikai, gazdasági feladatok megismer­tetésével együtt megszerezték a politikai és gazdasági isme­retek mélyebb elméleti alap­jait is. A témák közül kettőt ér­demes még kiemelni, ezekkel ugyanis sokoldalúan és szem­léletesen foglalkoztak a tanfo­lyamokon, s összességében is hozzájárultak az oktatás sike­réhez. A moszkvai tanácskozás dokumentumainak, a szovjet népgazdaság fejlődésének meg­ismertetése nagyon gazdagí­totta a hallgatók ismereteit, s elmélyítette a magyar—szovjet barátságot is. A Lenin-cente- náriummal és a felszabadulás negyedszázados évfordulójával érdekesen foglalkoznak a propagandisták. Bemutatták a felszabadulás óta megtett utat. gazdagon szemléltették a hu­szonöt év eredményeit. E fog- lalkozásokon a megye és a munkahely fejlődését- beágyaz­ták az országos előrehaladás­ba. A szakszervezeti oktatás fej­lődésének. egyik forrásaként könyvelhető el a propagandis­ták alapos kiválasztása és fel­készítése. A tanfolyamok rang­ját bizonyítja, hogy nagyon sok propagandista vezető be­osztású: igazgató, főkönyvelő, osztályvezető, tanácselnök, művezető, kelületvezető stb. A másik, hogy a szakszervezeti bizottságok nagy gondot for­dítottak az oktatás megszerve­zésére. Nagyon helyes például, hogy a ruhagyár Kadarkúton, a 13. sz. AKÖV Marcaliban és Nagyatádon is jól megszervez­te a tanfolyamot. Az SZMT elnöksége nagyra értékelte a szakszervezeti propagandisták tevékenységét, s mindegyikük- __ nek köszönetét mondott áldo­zatos és színvonalas tanfo­lyamvezetésükért. A szakszervezetek az eddigi eredményekre és tapasztala­tokra építve az új oktatási év­ben tovább kívánják emelni a színvonalat, szélesíteni az oktatásban részt vevők körét. Elsősorban az új dolgozókkal, a bejáró munkásokkal és a munkásszállásokon élőkkel szeretnék gyarapítani a szak- szervezeti oktatás hallgatóinak a számát. Már az 1969—1970-es oktatási évben két tematika között választhattak a szer­vezett dolgozók, az ősszel pe­dig két önálló tanfolyam in­dul, kielégítve a dolgozók el­térő érdeklődését. A szocia­lista demokratizmus kérdései tanfolyamon a hallgatók meg­ismerkednek a szocialista de­mokrácia lényegével, a jogaik­kal és a kötelezettségeikkel. Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoznak majd A társadalmunk időszerű kér­dései tanfolyamok, mélyén, széles összefüggésben tárgyal­ják a dolgozókat közvetlenül érintő kérdéseket. Az előző tanfolyamot azoknak szerve­zik, akik először vesznek részt a szakszervezeti oktatásban, az utóbbit pedig azoknak, akik eddig is jártak tanfolyamra. Mindkét önálló tanfolyam ■ azt szolgába, hogy a hallgatókat mozgósítsa az időszerű politi­kai, gazdasági és kulturális fel­adatok végrehajtására. L. G. .

Next

/
Thumbnails
Contents