Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

& Szovjet—jugoszláv tárgyalások A szovjet és a jugoszláv küldöttség a tárgyalóasztalnál. A Kremliben tegnap folyta­tódtak a megbeszélések Alekszej Koszigin szovjet mi­niszterelnök és Mitja Ribi- csics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács elnöke kö­zött. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Ri'bicsics, aki június 24-én I áll: »A nagy Leninnek, a ju­érkezett Moszkvába hivatalos látogatásra, csütörtökön ko­szorút helyezett él a Lenin mauzóleumban. A koszorú szalagján a következő felirat goszláv szövetségi végrehajtó tanács elnöke«. Ezután Ribicsics megkoszo­rúzta az ismeretlen, katona sírját. (MTI) Nincs változás as Egyesült Államok politikájában ROGERS SAJTÓÉRTEKEZLETE Mongol évforduló Csütörtökön első ízben ün­nepelték meg a mongol forra­dalmárok napját a Mongol Népköztársaságban. Két ille­gális forradalmi szervezet egyesítésének eredményeként fél évszázaddal ezelőtt jött lét­re a mongol dolgozók első for­radalmi pártja, a Mongol Nép­párt. Az évforduló alkalmából a mongol főváros Szuhe-Bator nevét viselő központi terén az ulan-batoriak tízezrei gyüle­keztek. hogy megkoszorúzzák Szuhe-Bator és Csojbalszan sírját. Az ünnepségen Ceden- bal, a Mongol Népi. Forradal­mi Párt első titkára és a Mon­gol Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke is részt vett. A koszorúzási ünnepséget nagygyűlés követte. (MTI) Június Japánban Washington (MTI) Rogers amerikai külügymi­niszter csütörtöki sajtókonfe­renciáján kijelentette: az Egyesült Államok »politikai kezdeményezést tett« a közel- keleti kérdés megoldására. A miniszter szerint a kezdemé­nyezés célja, hogy »bátorítsák a feleket a lövöldözés befeje­zésére és a tárgyalások meg­kezdésére, Jarring nagykövet közvetítésével, a Biztonsági Tanács határozatainak megfe­lelően-«. yóo Rogers a diplomáciai kezde­0, rnényezésre hivatkozva megta­gadta, hogy ismertesse az Iz­raelnek nyújtandó katonai se­gítség részleteit, de hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Álla­mok politikájában nincs vál­tozás. »Izrael szuverenitása, függetlensége, területi sérthe­tetlensége nemzeti érdekünk« — mondotta. A külügymi­niszter azt hangoztatta,1 hogy az EAK-nak nyújtott szovjet katonai segítség »új és komoly fejlemény-« a térség­ben. De utalt arra. hogy Izrael »képes védelmének ellátásá­ra-«. Rogers hangoztatta, hogy megítélése szerint az érdekelt felek Jarring közvetítésével megállapodásra juthatnak egyes kérdésekről. A külügy­miniszter szerint a Biztonsági Tanács 1967. novemberi hatá­rozata lehet a tárgyalások alapja, s e tárgyalásokat lehet­séges »egy városban, de külön épületekben, vagy akár egy épület külön-külön emeletén is megtartani«. Az amerikai kül­ügyminiszter ezzel nyilvánva­lóan az úgynevezett rhodoszi formula felújítására utalt, an­nak megnevezése nélkül. Ko­rábban az arab államok eluta­sították az ilyen megoldást. A külügyminiszter most kijelen­tette, hogy az érdekelt felek nyilatkozatai arra utalnak, hogy a felek érdeklődést ta­núsítanak a megoldás lehető­sége iránt. Az Egyesült Államok indo­kínai háborújáról szólva Ro­gers megismételte, hogy az amerikai csapatokat e hó vé­géig kivonják Kambodzsából, de kijelentette: az Egyesült Államok légiereje továbbra is támadásokat hajt végre »az el­lenséges utánpótlási vonalak ellen« az országban. Mint mondotta, a támadások célja az USA vietnani hadművele­teinek biztosítása, de elismer­te, hogy az ilyen akciók »köz­vetlenül hasznosak lehetnek a jelenlegi kormány számára-«. A külügyminiszter szerint az USA kambodzsai katonai ak­ciója »igen sikeresnek bizo­nyult«. A külügyminiszter nem szólt arról, hogy a saigoni re­zsim hadserege folytatja in- váziós hadműveleteit. Egy kérdésre válaszolva a külügyminiszter azt mondotta, hogy Nixon elnök »világossá akarja tenni: nem vesztettük el érdeklődésünket a tárgyalá­sok iránt«, és »azon gondolko­zik, hogyan lehetne hangsú­lyozni ezt az érdeklődést«, de változatlanul nem nevez ki úi vezetőt a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség éléré. »El­vi szempontokból kiindulva« nem hajlandó nyilatkozatban elkötelezni magát az amerikai csapatok kivonására Vietnam­ból. A külügyminiszter a bécsi Salt-tárgyalásokról szólva azt mondotta, hogy azok »rendkí­vül gyakorlatias légkörben folynak, és van bizonyos alap a derűlátásra«. »Reméljük, hogy megállapodás jön létre.« A külügyminiszter szerint je­lenleg még nem világos a to­vábbi menetrend: folytatják-e a tárgyalásokat Bécsben, vagy szünetet tartanak. (MTI) Harcok Kambodzsában A kambodzsai felszabadító hadsereg egységei csütörtökön tűz alá vették Phnom Penh repülőterét. A támadás követ­keztében Phnom Penh és Bangkok között is megszűnt a légi összeköttetés. Ugyancsak csütörtökön kambodzsai partizánok megtá­madták a kormánycsapatok Phnom Penhtől 45 km-re léte­sített egyik támaszpontját. A csata több órán át tartott, de a harc kimeneteléről nem érkez­tek jelentések. Az amerikai hadvezetőség csütörtökön első ízben ismer­te el, hogy amerikai repülőgé­pek Phnom Penh-től északra, a Mekong »folyosó« mentén is hajtanak végre bombatámadá­sokat. A saigoni amerikai had­vezetőség közölte, hogy »isme­retlen okokból« lezuhant egy A—37-es vadászrepülőgép, amely Kratie tartomány fö­lött harci feladatokat hajtott végre. (MTI) ANGLIA A munkanélküliség csökkentését követelik a szakszervezetek Victor Feather, a brit szak- szervezetek szövetségének fő­titkára dsütörtökön egy iparági szakszervezet kongresszusán kijelentette, hogy a brit szak- szervezetek csak abban az esetben hajlandók együttmű­ködni a Heath-kormánnyal, ha a kormány jelenlegi 550 OOO-ről az év végéig 400 000-re csök­kenti a munkanélküliek szá­mát. Feather hozzátette: »Nem tűrjük, hogy az adórendszert a gazdagoknak juttatott szeretet- adományok irányába tolják el«. A konzervatív kormány első belpolitikai erőpróbája a dokk­munkás-sztrájk lesz, bár nem biztos, hogy a sztrájk valóban kirobban, ugyanis a bérkövete­lések tárgyalásos rendezésére csaknem három hét áll rendel­kezésre. Külpolitikában a Heath-kor- mány igyekszik elodázni a dél-afrikai fegyverszállítások kérdésében a döntést, s ennek tudható be, hogy Douglas-Ho- me külügyminiszter csak a jö­vő szerdán fogadja Muller dél­afrikai külügyminisztert. Tavaly novemberben szö­vegezték meg azt a japán— amerikai nyilatkozatot, amely továbbra is zöld utat biztosít az Egyesült Államok és Japán közös katonai rendszere kiépí­tésének, mégszilárdításának. A Szato-kormány ez alkalom­mal nem csupán a belföldi és a nemzetközi helyzet ismereté­ről, hanem diplomáciai érzé­kéről is tanúságot tett: a Ni- xonnaj folytatott tárgyalások eredményeként az Okinawa sziget ez évi »visszatéréséről« szóló megállapodást is közöl­hetett választóival; s minthogv a kilátásba helyezett aktussal az egész nemzet követelése teljesül, kellő lélektani pilla­nat teremtődött az amerikai— japán biztonsági szerződés au­tomatikus meghosszabbításá­nak bejelentésére is. A biztonsági szerződés fel­mondására ez év június 22-ig volt lehetőség. A »veszélyes dátum« így anélkül múlott el, hogy a kormány egyetlen ujját is mozdította volna a gazdasági és katonai béklyót jelentő megállapodás hatály­talanítására. A szerződés ér­vényessége automatikusan meghosszabbodott, s Japán to­vábbra is az amerikai impe­rialista politika első számú ke­leti bázisa marad. A haladó erők határidő-nap­tárában ott áll a felkiáltójel a »kényes« júniusi nap mel­lett. A Japán Békebizottság munkatervében hangsúllyal szerepelt a japán—amerikai közös nyilatkozat leleplezésé­re, a biztosági szerződés meg­újítása ellen mozgósító tiltako­zások szervezése, a »semleges Japán« gondolatának népsze­rűsítése, elfogadtatása. Az or­szágot az Egyesült Államok­hoz kapcsoló kötelékek felol­dását szorgalmazza már hosz- szú idő óta a diákok tekinté­lyes hányada is. A tokiói egyetemisták dühödt elégedet­lenséggel rohamozzák a ha­gyományokat, emelik ki sar­kaiból a feudalizmust, és tö­rekszenek a társadalom átala­kítására. Legnagyobb ellenzéki erő­ként a Japán Kommunista Párt tartja magasra a haladó gondolatok zászlaját — szö­vetségese, a szocialista párt azonban éppen a legutóbbi vá­lasztásokon gyengült meg, s szenvedett súlyos vereséget. Jelentős ellenzéke van te­hát az amerikai katonapolitika távol-keleti érvényesülésének, június 22-t mégis nagyobb megrázkódtatás nélkül vészel­te át Szato kabinetje. Másfél millió munkás és fiatal — kö­zöttük negyedmillió Tokióban — tüntetéssel fejezte ki ugyan ellenérzését a kormány külpo­litikájával szemben, de a rend­őrség könnygáabombái, gumi­botjai, vízágyúi végül is lecsil­lapították a kedélyeket. A japán társadalom külpoli­tikai szemléletében »Okinawa visszatérésének« látomása el­homályosítja az agresszív ame­rikai politika kiszolgálásából adódó veszélyeket, belpolitikai síkon pedig erősíti a konzerva­tív kormányzat állásait az ipa­ri fejlődés és az ezzel együtt­járó szerény életszínvonal- emelkedés. Áz utóbbi évtized­ben Japán a második lépcső­fokra került a tőkés világ ter­melési ranglétráján, s ezt az előkelő pozíciót a Szato-kor­mány ügyesen használja ki saját eredményeinek népsze­rűsítésére. A fél esztendővel ezelőtt tartott parlamenti vá­lasztásokon Szato pártja a 486 mandátumból 288-at szer­zett meg, s ez a szilárd párt­uralom hosszabb időre megha­tározza az ország külpolitikai orientációját is. Szato — tapasztalt és ügyes politikus. A tömegeknek —• ha módjával is — munkaalkal­mat nyújt, s az egyszerű em­berek milliói kevéssel is be­érik. A katonafiatalok, a diá­kok figyelmét a főiskolák ál­lami ellenőrzés alá váló helye­zésével, az intézkedés körül ki­bontakozott vitákkal köti le. Pontos számítással épít a tö­megek hagyománytiszteletére, konzervativizmusára is. Június 22-e így anélkül múlt el, hogy jelentősebb megráz­kódtatás érte volna az impe­rialistabarát államvezetést; Ám a csendes felszín éles szír­ieket takar. Okinawa »vissza­térésének« körülményei még tisztázatlanok, az ott elhelye­zett atomfegyverek és a kiépí­tett támaszpontok sorsát még homály fedi. Erősödik az egy­ségfront-kormány megalaku­lását sürgető követelés, s mind hangosabb a tiltakozás a tö­rekvés ellen, mely szerint Ja­pán katonai téren is Ázsia ve­zetőjévé emelkedjék. S még egy körülmény, mely szám­szerűségével is sokat mond: az elmúlt évtizedben hétszeresére nőtt a Japán Kommunista Párt taglétszáma. Igen figyelmeztető szirtek ezek, melyek között nem min­den veszély nélkül hajózik az ázsiai szigetország Amerika- barát, haladásellenes kormá­nya. B. T. Tömepyűlés a pekingi Munkásstadionban A pekingi Munkásstadion­ban tegnap százezres nagy­gyűlést rendeztek a koreai háború kitörésének huszadik évfordulója alkalmából. Évek óta ez volt az első tömegde­monstráció a Munkásstadion­ban, amelyre külföldieket is meghívtak. A gyűlésen, ame­lyen megjelent Csou En-laj, Kan Seng és Csiang Csing is, L i Hszien-nien miniszterel­nök-helyettes, valamint Pák Szong Csői, a KNDK erre az ’alkalomra Kínába látogatott küldöttségének vezetője, mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter mondott beszé­det. Ülésezik a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága A prágai vár Spanyol-ter­mében csütörtökön délelőtt megkezdődött a CSKP Köz­ponti Bizottságának ülése, amelyen fő napirendi pont­ként Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára terjesztette elő a központi bizottság el­nökségének jelentését az 1969-es májusi plénumon el­fogadott irányvonal teljesíté­séről és a párt feladatairól az év végéig. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a párt egyéves kitartó erőfeszítéssel véget vetett az anarchiának és bomlásnak. A jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők tömb­jének politikai veresége — mondotta — megteremtette a párt, az egész politikai rend­szer, a népgazdaság és a tár­sadalmi élet konszolidálásá­nak feltételeit. »Az emberek jelenleg szilárd szociális és jogi biztonságot élveznek, s egyre nagyobb bizalommal viseltetnek a párt- és állami vezetés iránt.« A beszámolót a szombati sajtó hozza nyilvánosságra teljes terjedelemben. A délutáni ülésen megkez­dődött a vita az elnökség be­számolója felett. A nagykövetek 37. tanácskozása Kijutottak a zsákutcából? Szinte egyetlen perc nyugalom sincs az izraeliták által megszállt területen. Képünkön: Izraeli katonák egy parti­zánok által felrobbantott vasútvonalat vizsgálnak. (Telefotó; AP—MTI—KS) A közel-keleti válság politi­kai rendezésére irányuló négyhatalmi erőfeszítések ki­jutottak a zsákutcából — ez volt az általános vélemény szerdán New Yorkban, miután a »négy nagy« ENSZ-nagykö- vetei zárt ajtók mögött meg­tartották sorrendben 37. ta­nácskozásukat. A házigazda ezúttal Jacques Kosciusko-Mo- rizet, a francia ENSZ-misszió vezetője volá. Közleményt a megbeszélés­ről nem adtak ki, mindössze annyit jelentettek be, hogy egy hét múlva a nagykövetek újabb tanácskozásra ülnek össze. Kollegáival ellentétben, Kosciusko-Morizet nagykövet nyilatkozott a sajtó képviselői­nek. »A helyzet világosabb, mint egy hónappal ezelőtt, no­ha komoly nehézségek van­nak« — mondotta. Véleménye szerint a “-négy nagy« munká­ja »bizonyos mértékben fel­gyorsult« ellentétben a koráb­biakkal. amikor — mint Kas- ciusko-Morizet mondotta — »a zsákutca miatt nem volt le­hetséges semmiféle gyorsítás«. ENSZ-beli politikai megfi­gyelők a négyhatalmi erőfeszí­tések előrehaladásával össze­függő »mérsékelt optimizmu­sukat« nem csupán Kosciusko- Morizet kijelentéseire alapoz­zák, hanem elsősorban arra, hogy a nagykövetek a követ­kező találkozóig mindössze egy hét szünetben állapodtak meg. Az elmúlt hónapokban az egyes ülések között két-három hetes szüneteket tartottak. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. június 26. Cr

Next

/
Thumbnails
Contents