Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
& Szovjet—jugoszláv tárgyalások A szovjet és a jugoszláv küldöttség a tárgyalóasztalnál. A Kremliben tegnap folytatódtak a megbeszélések Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Mitja Ribi- csics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács elnöke között. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Ri'bicsics, aki június 24-én I áll: »A nagy Leninnek, a juérkezett Moszkvába hivatalos látogatásra, csütörtökön koszorút helyezett él a Lenin mauzóleumban. A koszorú szalagján a következő felirat goszláv szövetségi végrehajtó tanács elnöke«. Ezután Ribicsics megkoszorúzta az ismeretlen, katona sírját. (MTI) Nincs változás as Egyesült Államok politikájában ROGERS SAJTÓÉRTEKEZLETE Mongol évforduló Csütörtökön első ízben ünnepelték meg a mongol forradalmárok napját a Mongol Népköztársaságban. Két illegális forradalmi szervezet egyesítésének eredményeként fél évszázaddal ezelőtt jött létre a mongol dolgozók első forradalmi pártja, a Mongol Néppárt. Az évforduló alkalmából a mongol főváros Szuhe-Bator nevét viselő központi terén az ulan-batoriak tízezrei gyülekeztek. hogy megkoszorúzzák Szuhe-Bator és Csojbalszan sírját. Az ünnepségen Ceden- bal, a Mongol Népi. Forradalmi Párt első titkára és a Mongol Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke is részt vett. A koszorúzási ünnepséget nagygyűlés követte. (MTI) Június Japánban Washington (MTI) Rogers amerikai külügyminiszter csütörtöki sajtókonferenciáján kijelentette: az Egyesült Államok »politikai kezdeményezést tett« a közel- keleti kérdés megoldására. A miniszter szerint a kezdeményezés célja, hogy »bátorítsák a feleket a lövöldözés befejezésére és a tárgyalások megkezdésére, Jarring nagykövet közvetítésével, a Biztonsági Tanács határozatainak megfelelően-«. yóo Rogers a diplomáciai kezde0, rnényezésre hivatkozva megtagadta, hogy ismertesse az Izraelnek nyújtandó katonai segítség részleteit, de hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok politikájában nincs változás. »Izrael szuverenitása, függetlensége, területi sérthetetlensége nemzeti érdekünk« — mondotta. A külügyminiszter azt hangoztatta,1 hogy az EAK-nak nyújtott szovjet katonai segítség »új és komoly fejlemény-« a térségben. De utalt arra. hogy Izrael »képes védelmének ellátására-«. Rogers hangoztatta, hogy megítélése szerint az érdekelt felek Jarring közvetítésével megállapodásra juthatnak egyes kérdésekről. A külügyminiszter szerint a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata lehet a tárgyalások alapja, s e tárgyalásokat lehetséges »egy városban, de külön épületekben, vagy akár egy épület külön-külön emeletén is megtartani«. Az amerikai külügyminiszter ezzel nyilvánvalóan az úgynevezett rhodoszi formula felújítására utalt, annak megnevezése nélkül. Korábban az arab államok elutasították az ilyen megoldást. A külügyminiszter most kijelentette, hogy az érdekelt felek nyilatkozatai arra utalnak, hogy a felek érdeklődést tanúsítanak a megoldás lehetősége iránt. Az Egyesült Államok indokínai háborújáról szólva Rogers megismételte, hogy az amerikai csapatokat e hó végéig kivonják Kambodzsából, de kijelentette: az Egyesült Államok légiereje továbbra is támadásokat hajt végre »az ellenséges utánpótlási vonalak ellen« az országban. Mint mondotta, a támadások célja az USA vietnani hadműveleteinek biztosítása, de elismerte, hogy az ilyen akciók »közvetlenül hasznosak lehetnek a jelenlegi kormány számára-«. A külügyminiszter szerint az USA kambodzsai katonai akciója »igen sikeresnek bizonyult«. A külügyminiszter nem szólt arról, hogy a saigoni rezsim hadserege folytatja in- váziós hadműveleteit. Egy kérdésre válaszolva a külügyminiszter azt mondotta, hogy Nixon elnök »világossá akarja tenni: nem vesztettük el érdeklődésünket a tárgyalások iránt«, és »azon gondolkozik, hogyan lehetne hangsúlyozni ezt az érdeklődést«, de változatlanul nem nevez ki úi vezetőt a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség éléré. »Elvi szempontokból kiindulva« nem hajlandó nyilatkozatban elkötelezni magát az amerikai csapatok kivonására Vietnamból. A külügyminiszter a bécsi Salt-tárgyalásokról szólva azt mondotta, hogy azok »rendkívül gyakorlatias légkörben folynak, és van bizonyos alap a derűlátásra«. »Reméljük, hogy megállapodás jön létre.« A külügyminiszter szerint jelenleg még nem világos a további menetrend: folytatják-e a tárgyalásokat Bécsben, vagy szünetet tartanak. (MTI) Harcok Kambodzsában A kambodzsai felszabadító hadsereg egységei csütörtökön tűz alá vették Phnom Penh repülőterét. A támadás következtében Phnom Penh és Bangkok között is megszűnt a légi összeköttetés. Ugyancsak csütörtökön kambodzsai partizánok megtámadták a kormánycsapatok Phnom Penhtől 45 km-re létesített egyik támaszpontját. A csata több órán át tartott, de a harc kimeneteléről nem érkeztek jelentések. Az amerikai hadvezetőség csütörtökön első ízben ismerte el, hogy amerikai repülőgépek Phnom Penh-től északra, a Mekong »folyosó« mentén is hajtanak végre bombatámadásokat. A saigoni amerikai hadvezetőség közölte, hogy »ismeretlen okokból« lezuhant egy A—37-es vadászrepülőgép, amely Kratie tartomány fölött harci feladatokat hajtott végre. (MTI) ANGLIA A munkanélküliség csökkentését követelik a szakszervezetek Victor Feather, a brit szak- szervezetek szövetségének főtitkára dsütörtökön egy iparági szakszervezet kongresszusán kijelentette, hogy a brit szak- szervezetek csak abban az esetben hajlandók együttműködni a Heath-kormánnyal, ha a kormány jelenlegi 550 OOO-ről az év végéig 400 000-re csökkenti a munkanélküliek számát. Feather hozzátette: »Nem tűrjük, hogy az adórendszert a gazdagoknak juttatott szeretet- adományok irányába tolják el«. A konzervatív kormány első belpolitikai erőpróbája a dokkmunkás-sztrájk lesz, bár nem biztos, hogy a sztrájk valóban kirobban, ugyanis a bérkövetelések tárgyalásos rendezésére csaknem három hét áll rendelkezésre. Külpolitikában a Heath-kor- mány igyekszik elodázni a dél-afrikai fegyverszállítások kérdésében a döntést, s ennek tudható be, hogy Douglas-Ho- me külügyminiszter csak a jövő szerdán fogadja Muller délafrikai külügyminisztert. Tavaly novemberben szövegezték meg azt a japán— amerikai nyilatkozatot, amely továbbra is zöld utat biztosít az Egyesült Államok és Japán közös katonai rendszere kiépítésének, mégszilárdításának. A Szato-kormány ez alkalommal nem csupán a belföldi és a nemzetközi helyzet ismeretéről, hanem diplomáciai érzékéről is tanúságot tett: a Ni- xonnaj folytatott tárgyalások eredményeként az Okinawa sziget ez évi »visszatéréséről« szóló megállapodást is közölhetett választóival; s minthogv a kilátásba helyezett aktussal az egész nemzet követelése teljesül, kellő lélektani pillanat teremtődött az amerikai— japán biztonsági szerződés automatikus meghosszabbításának bejelentésére is. A biztonsági szerződés felmondására ez év június 22-ig volt lehetőség. A »veszélyes dátum« így anélkül múlott el, hogy a kormány egyetlen ujját is mozdította volna a gazdasági és katonai béklyót jelentő megállapodás hatálytalanítására. A szerződés érvényessége automatikusan meghosszabbodott, s Japán továbbra is az amerikai imperialista politika első számú keleti bázisa marad. A haladó erők határidő-naptárában ott áll a felkiáltójel a »kényes« júniusi nap mellett. A Japán Békebizottság munkatervében hangsúllyal szerepelt a japán—amerikai közös nyilatkozat leleplezésére, a biztosági szerződés megújítása ellen mozgósító tiltakozások szervezése, a »semleges Japán« gondolatának népszerűsítése, elfogadtatása. Az országot az Egyesült Államokhoz kapcsoló kötelékek feloldását szorgalmazza már hosz- szú idő óta a diákok tekintélyes hányada is. A tokiói egyetemisták dühödt elégedetlenséggel rohamozzák a hagyományokat, emelik ki sarkaiból a feudalizmust, és törekszenek a társadalom átalakítására. Legnagyobb ellenzéki erőként a Japán Kommunista Párt tartja magasra a haladó gondolatok zászlaját — szövetségese, a szocialista párt azonban éppen a legutóbbi választásokon gyengült meg, s szenvedett súlyos vereséget. Jelentős ellenzéke van tehát az amerikai katonapolitika távol-keleti érvényesülésének, június 22-t mégis nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelte át Szato kabinetje. Másfél millió munkás és fiatal — közöttük negyedmillió Tokióban — tüntetéssel fejezte ki ugyan ellenérzését a kormány külpolitikájával szemben, de a rendőrség könnygáabombái, gumibotjai, vízágyúi végül is lecsillapították a kedélyeket. A japán társadalom külpolitikai szemléletében »Okinawa visszatérésének« látomása elhomályosítja az agresszív amerikai politika kiszolgálásából adódó veszélyeket, belpolitikai síkon pedig erősíti a konzervatív kormányzat állásait az ipari fejlődés és az ezzel együttjáró szerény életszínvonal- emelkedés. Áz utóbbi évtizedben Japán a második lépcsőfokra került a tőkés világ termelési ranglétráján, s ezt az előkelő pozíciót a Szato-kormány ügyesen használja ki saját eredményeinek népszerűsítésére. A fél esztendővel ezelőtt tartott parlamenti választásokon Szato pártja a 486 mandátumból 288-at szerzett meg, s ez a szilárd párturalom hosszabb időre meghatározza az ország külpolitikai orientációját is. Szato — tapasztalt és ügyes politikus. A tömegeknek —• ha módjával is — munkaalkalmat nyújt, s az egyszerű emberek milliói kevéssel is beérik. A katonafiatalok, a diákok figyelmét a főiskolák állami ellenőrzés alá váló helyezésével, az intézkedés körül kibontakozott vitákkal köti le. Pontos számítással épít a tömegek hagyománytiszteletére, konzervativizmusára is. Június 22-e így anélkül múlt el, hogy jelentősebb megrázkódtatás érte volna az imperialistabarát államvezetést; Ám a csendes felszín éles szírieket takar. Okinawa »visszatérésének« körülményei még tisztázatlanok, az ott elhelyezett atomfegyverek és a kiépített támaszpontok sorsát még homály fedi. Erősödik az egységfront-kormány megalakulását sürgető követelés, s mind hangosabb a tiltakozás a törekvés ellen, mely szerint Japán katonai téren is Ázsia vezetőjévé emelkedjék. S még egy körülmény, mely számszerűségével is sokat mond: az elmúlt évtizedben hétszeresére nőtt a Japán Kommunista Párt taglétszáma. Igen figyelmeztető szirtek ezek, melyek között nem minden veszély nélkül hajózik az ázsiai szigetország Amerika- barát, haladásellenes kormánya. B. T. Tömepyűlés a pekingi Munkásstadionban A pekingi Munkásstadionban tegnap százezres nagygyűlést rendeztek a koreai háború kitörésének huszadik évfordulója alkalmából. Évek óta ez volt az első tömegdemonstráció a Munkásstadionban, amelyre külföldieket is meghívtak. A gyűlésen, amelyen megjelent Csou En-laj, Kan Seng és Csiang Csing is, L i Hszien-nien miniszterelnök-helyettes, valamint Pák Szong Csői, a KNDK erre az ’alkalomra Kínába látogatott küldöttségének vezetője, miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter mondott beszédet. Ülésezik a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága A prágai vár Spanyol-termében csütörtökön délelőtt megkezdődött a CSKP Központi Bizottságának ülése, amelyen fő napirendi pontként Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára terjesztette elő a központi bizottság elnökségének jelentését az 1969-es májusi plénumon elfogadott irányvonal teljesítéséről és a párt feladatairól az év végéig. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a párt egyéves kitartó erőfeszítéssel véget vetett az anarchiának és bomlásnak. A jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők tömbjének politikai veresége — mondotta — megteremtette a párt, az egész politikai rendszer, a népgazdaság és a társadalmi élet konszolidálásának feltételeit. »Az emberek jelenleg szilárd szociális és jogi biztonságot élveznek, s egyre nagyobb bizalommal viseltetnek a párt- és állami vezetés iránt.« A beszámolót a szombati sajtó hozza nyilvánosságra teljes terjedelemben. A délutáni ülésen megkezdődött a vita az elnökség beszámolója felett. A nagykövetek 37. tanácskozása Kijutottak a zsákutcából? Szinte egyetlen perc nyugalom sincs az izraeliták által megszállt területen. Képünkön: Izraeli katonák egy partizánok által felrobbantott vasútvonalat vizsgálnak. (Telefotó; AP—MTI—KS) A közel-keleti válság politikai rendezésére irányuló négyhatalmi erőfeszítések kijutottak a zsákutcából — ez volt az általános vélemény szerdán New Yorkban, miután a »négy nagy« ENSZ-nagykö- vetei zárt ajtók mögött megtartották sorrendben 37. tanácskozásukat. A házigazda ezúttal Jacques Kosciusko-Mo- rizet, a francia ENSZ-misszió vezetője volá. Közleményt a megbeszélésről nem adtak ki, mindössze annyit jelentettek be, hogy egy hét múlva a nagykövetek újabb tanácskozásra ülnek össze. Kollegáival ellentétben, Kosciusko-Morizet nagykövet nyilatkozott a sajtó képviselőinek. »A helyzet világosabb, mint egy hónappal ezelőtt, noha komoly nehézségek vannak« — mondotta. Véleménye szerint a “-négy nagy« munkája »bizonyos mértékben felgyorsult« ellentétben a korábbiakkal. amikor — mint Kas- ciusko-Morizet mondotta — »a zsákutca miatt nem volt lehetséges semmiféle gyorsítás«. ENSZ-beli politikai megfigyelők a négyhatalmi erőfeszítések előrehaladásával összefüggő »mérsékelt optimizmusukat« nem csupán Kosciusko- Morizet kijelentéseire alapozzák, hanem elsősorban arra, hogy a nagykövetek a következő találkozóig mindössze egy hét szünetben állapodtak meg. Az elmúlt hónapokban az egyes ülések között két-három hetes szüneteket tartottak. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. június 26. Cr
