Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
Tanácskozik az országgjllés V I Lakáshelyzet közelről és távolról Kádár János, Biszku Béla és Németh Károly a képviselők között. (Bozsán felv.) (Folytatás az 1. oldalról.) ség, a jó minőségű munka eszközeivel — egy százalékkal növeljük ez évi nemzeti jövedelmünket. Tájékoztatott a lakossági gyűjtés eddigi, mintegy 207 millió forintos eredményéről, amelyet a károsultak • gyorssegélyezésére használtak fel. A költségvetés vitáját ma, pénteken délelőtt folytatják. Horváth Sándorné felszólalása A vitában részt vett Horváth Sándorné, a Somogy megyei II. számú választókerület képviselője is. A képviselő felszólalásában a fogyasztási árak alakulásának tapasztalataival foglalkozott. — A fogyasztói ár kérdése — mondotta — összetett és bonyolult probléma. Erről másként vélekedik a fogyasztó és másként a közgazdász, a kereskedő, a termelőüzem vezetője és a tanácsi dolgozó. Egy kérdésben azonban valamennyien egyetértünk: az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta az árak állandó mozgásban vannak és ezek a mozgások nem csökkenő, hanem fokozatosan emelkedő tendenciát mutatnak. Ez az oka annak, hogy az árak alakulása a fogyasztó érdeklődésének és a társadalmi kritikának a középpontjába került. — Az elmúlt két évben az emberek közgazdasági ismeretei bővültek. Ma már sokan belátják, hogy a termék árának igazodnia kell az előállítási költségekhez, hogy a megfelelő ár kialakítása is segíti a kereslet és a kínálat összhangjának megteremtését. Árpolitikánk lehetővé teszi, hogy az áruk jelentős része szabad árformában jusson el a fogyasztóhoz. A vásárló tudomásul veszi, ha az ilyen cikkek ára kisebb mértékben emelkedik, de a nagyobb emelkedések gyakran keltenek visszatetszést. Nemegyszer felmerül a kérdés, hogy a szabad áras cikkek árába1 kalkulált hasznot mikor lehet tisztességesnek és mikor tisztességtelennek tekinteni? Ügy vélem, a tisztességes vagy tisztességtelen haszon fogalmát nem szükséges definiálni. Arra viszont szükség van, hogy az űj gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos kormányrendeleteket mindenki becsületesen; ne csak részben, hanem teljes egészében hajtsa végre. Nem úgy, mint például a ruházati cikkek forgalmi adójának rendezésekor, amikor az emeléseket végrehajtották, de az árcsökkentéseket nem. A képviselő véleménye szerint nem eléggé áttekinthetőek az egyes területeken tapasztalt áremelkedés okai. Így nehéz állást foglalni, hogy egy- egy áremelés indokolt-e, vagy sem. Mindenesetre a kereskedelmen és az iparon belül is a verseny fokozottabb kibontakozását látná helyesnek, mert így alakulhatnak ki a kereslet-kínálat helyzetének valóban megfelelő árak. A képviselő — mint mondotta — nem tud állást foglalni az áremelés indokoltságának, vagy indokolatlanságának kérdésében, a vállalatok monopolhelyzetét azonban mindenképpen nyugtalanítónak tartja. Szóvá tette azt is, hogy kevés az olcsó, de jó minőségű fogyasztási cikk. Ez különösen olyan megyék számara sérelmes, mint Somogy, ahol közismerten az átlagosnál alacsonyabb a lakosság keresete. Utalt arra, hogy a belkereskedelmi miniszter e kérdéssel már többször is foglalkozott. A megyében működő kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek ennek figyelembe vételével új üzletpolitikai és árpolitikai célokat dolgoztak ki 1970-re. Most, az év közepén azonban mégis azt tapasztalhatjuk — mondotta —, hogy alapvető változások nem történtek. Ezután a zöldség- és gyümölcsárak alakulásáról szólt, amelyre az illetékesek figyelmét is felhívta. Mint mondotta, az árszínvonal általános alakulását is nagymértékben befolyásolja e cikkek árának emelése. Somogy megyében éppen a zöldség- és gyümölcsárak jelentős emelése miatt már majdnem másfél-két százalékkal emelkedett az általános árszínvonal az idén. Szóvá tette, hogy gyakran a minőség javítása nélkül, csupán a csomagolás megváltoztatása miatt emelik egyes cikkek árát. Végül az árvízkárok enyhítését célzó kezdeményezésekről szólt a képviselő. Somogy megye lakossága eddig 2 250 000 forintot adott az árvíz sújtotta családok megsegítésére. A Balaton somogyi partjának hat üdülőhelyén az árvízkárt szenvedett családok 450 gyermekéről gondoskodnak. A Somogy megyei Tanács az árvíz sújtotta területekről száz idős embert hívott meg Nagyatádra. A képviselő a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta, és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta. A költségvetés vitáját ma folytatják. Mennyivel zöldebb a rét? A lakáskérdés egy idős az osztálytársadalmakkal. A látszatdemokráciák adta látszatjogokat érzékeltető mondás, miszerint bankárnak, kol- dúsnak egyaránt joga a híd alatt lakni, a maga egyszerűségében villantja fel a probléma bonyolultságát. Azt, hogy nem jogokról, hanem a társadalomban elfoglalt helyzetből következő lehetőségről van szó. S arról, hogy elvben minden társadalom minden tagjának joga van a megfelelő lakáshoz. Kérdés: a különböző gazdasági-társadalmi rendszerek miként elégítik ki e természetes emberi igényt? A szomszéd rétje mindig zöldebbnek tűnik. Most, amikor az ismert határozatok alápján a lakáskérdés hazánkban is napirendre került, vegyük szemügyre közelebbi és távolabbi szomszédaink rétjeit. A lakáshelyzet megítélésének nemzetközileg elfogadott szempontjai a következők: a különböző jövedelmű rétegek lakásellátottsága; a családok — háztartások — átlagos nagysága; a lakások nagysága és fölszereltsége; a lakásállomány kora és állapota. Számszerűen: rossznak minősítik a- szakemberek a lakáshelyzetet, ha kétszáz lakásnál kevesebb jut ezer lakosra. Közepesnek, ha az ezer lakosra jutó lakások száma két-háromszáz között van, s jónak, ha háromszáz fölött. A lakásépítés erőteljes ott, ahol évente nyolcnál több új lakás jut ezer lakosra. Közepes, ha ez a szám öt-nyolc. Gyenge, ha öt alatt van. Az európai tőkés országok és hazánk adatait összevetve — a szocialista országok lakáshelyzetével a következő cikkben foglalkozunk — megállapíthatjuk: a középmezőnyben helyezkedünk el az általános lakáshelyzetet tekintve, néhány esetben azonban már a jók közé sorakozunk. Magyarországon — itt és a továbbiakban minden esetben 1968- as adatokról van szó — ezer lakosra 309 lakás jut. Ugyanez az adat Ausztriában 354, Nagy- Britanniában 337, Dániában 356, Hollandiában 280, a Német Szövetségi Köztársaságban 348, Olaszországban 314, Spanyolországban 284, Svájcban 326. A legjobb a helyzet Svédországban. Itt az ezer lakosra jutó lakások száma 371. Az adatok tények — s bármennyire nehéz is a hazai lakáshelyzet, szégyenkezésre nem adnak okot —, de néhány »finomságot« már nem fejeznek ki. Azt például, hogy emberek tízezrei csak statisztikai értelemben lakástulajdonosok — pl. Spahyolországban, Nagy- Britanniában —, mert a részükre jutó lakások üresen állnak, míg ők nyomortanyákon, hulladékból tákolt kalyibákban élnek. Vagy azt — ami viszont számunkra kedvezőtlen Elnökök, párttitkárok.. Pártirányítás és -ellenőrzés a somogyi tsz-ekben Milyen a kapcsolat a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai vezetői, az elnökök és a párttitkárok között; az utóbbiak hogyan segítik a napi tennivalókban a gazdasági vezetést például a következetes pártellenőrzéssel, s miképpen valósul meg a mindennapok gyakorlatában egy-egy szövetkezeti közösségben a párt irányító szerepe. — az utóbbi, meglehetősen összetett, de egységes egészet alkotó témával foglalkozunk ezúttal. Tsz-elnö- köktől és párttitkároktól hallott módszerekből ragadunk ki néhányat, a teljességre való törekvés igénye nélkül, hiszen ez a terület a maga élő valóságában sokkal kiterjedtebb annál, semmint hogy az egészet ilyen szűk forma kertei közé szoríthatnánk. Ki hogyan értelmezi? Megyénk egyik termelőszö-. vetkezettnek elnöke a párt ellenőrző szerepét például úgy határozta meg, hogy az egyedül és kizárólag a felsőbb pártszervek határozatainak alsóbb szintű megvalósításának a biztosítását célozza, magyarán: azt kell ellenőriznie a párt- szervezetnek, hogyan érvényesülnek az adott területen ezek a határozatok. A helyszínre adaptálás megvizsgálásáról van szó, vagyis arról, hogy megnézzék, a párthatározatok szellemében történik-e minden a legkisebb pártsejtben is. Ez kétségkívül pártellenőrzési tevékenység, de korántsem meríti ki teljesen a feladatot, csupán része annak. A leszűkített szemlélet nem jellemzője a pártellenőrzési gyakorlatnak a somogyi közös gazdaságokban. Csaknem valamennyi közös gazdaságban nagy figyelmet fordítanak a pártszervezetek, a pártvezetésének a különféle helyi, testületi határozatok, gazdasági döntések megvalósításának a következetes ellenőrzésére is. Az a tény, hogy a párttitkár jelen van az előtervek készítésénél — közben persze elmondja észrevételeit, javaslatait —, s még a tervjóváhagyó közgyűlés előtt általában a kommunisták kollektívája külön megbeszéli a termelési előirányzatokat, jó kiindulási alap ahhoz, hogy alaposan ismerjék a gazdasági célkitűzéseket, következésképpen mindig tudják, mit kell ellenőrizniük. Hetesen így... Nélkülözhetetlen a jól informáltság ahhoz, hogy a pártellenőrzés hatékony legyen, s a pártirányítás a maga teljességében megvalósuljon egy-egy adott területen, például egy községben. Simon Gyula hetesi csúcstitkár így beszél a módszerükről: — Minden hétfőn reggel megbeszélést tartunk három falu vezetőinek a részvételével. Ezen az összejövetelen, ahol koordináljuk az egyesült termelőszövetkezet gazdasági, politikai feladatait és a községfejlesztés ügyét, a tömegszervezetek is képviseltetik magukat és ott van az iskola- igazgató its. Visszatérünk az előző hétre, értékeljük mindazt, ami történt, és konkrét feladatokat határozunk meg, amire aztán — számonkérő céllal — ismét visszatérünk egy hét elteltével. A csúcsvezetőség munkaterv szerint dolgozik, tervszerűen folyik a beszámoltatás, így semmi sem történhet a csúcsvezetőség tudtán kívüL Tapasztalataink szerint jól bevált ez a módszer a pártirányítás biztosítására, a következetes ellenőrzés megvalósítására. Igen, ez a módszer már kiállta a gyakorlat próbáját, s hasznos volna, ha követőkre találna. Hern esz Ferenc —, hogy mekkorák ezek a lakások? A kép megalkotása tehát nem olyan egyszerű, mint első látásra tűnhet. Tagadhatatlan: a fejlett tőkés országok lakáshelyzete kedvezőbb a mienkénél. Ám ha azt kezdenénk vizsgálni, hogy honnét indultak ezek az országok 1945 után, s honnét hazánk, illetve azt, milyen károkat szenvedett a lakásállomány a háborúban idehaza, s milyet másutt, már jóval reálisabb képet alkothatnánk. Hagyjuk azonban a visszatekintést azzal, hogy köztudott dolgokról senkinek sem szabad elfeledkeznie...! A legtöbb lakást nemcsak Európában, hanem a világon — számszerűen — a Szovjetunióban építik. Az európai tőkés országok számszerű lakás- építési adatai erős — de érthető — eltéréseket mutatnak. Dániában 45 ezer, Ausztriában 51 ezer (hazánkban 67 ezer) lakás épült fel egy esztendő alatt, de Nagy-Britanniában már 431 ezer, a Német Szövetségi Köztársaságban 542 ezer. Éppen ezért jobb mércét választunk. Ilyen az ezer lakosra jutó lakásépítések száma. (Magyarországon 6,5.) Ezt tekintve Svédország ismét a listavezető, ahol az ezer lakosra jutó újonnan épített lakások száma 13,4, Ausztriában 6,9, Dániában 9,2, Nagy-Britanniában 7,7, Franciaországban 8,2, a Német Szövetségi Köztársaságban 9, Olaszországban 5,3. A kérdés folytatása törvény- szerű. Most már tudjuk, menynyi lakás épül, ám ki és kiknek, s milyen lakásokat épít? (Spanyolországban például 7,7 az ezer lakosra jutó lakásépítés mutatója, s az épített lakások nagyobb része négy- vagy több szobás. Az épített lakások egy- harmada azonban üresen áll, míg a hivatalos jelentések hajléktalanok százezres seregéről számolnak be...) Tény: Angliát kivéve az európai tőkés országokban a lakások túlnyomó többségét magánszemélyek, illetve magánvállalatok építik, s az állami lakás- építkezés nem tölt be jelentősebb szerepet. Ausztriában például 9,9 százalék, Dániában 1,8, Hollandiában 0,5, a Német Szövetségi Köztársaságban 3 százalék mindössze az állam finanszírozta lakásépítések aránya a teljes meny- nyiségből. (Görögországban nulla, s az építési kölcsön is teljesen ismeretlen.) A magánvállalatok természetesen áruként értékesítik a lakást: aki megfizeti, azé. S a legtöbb országban a lakbérek megállapítását nem korlátozza semmiféle állami rendelkezés. Mészáros Ottó (Következik: Csizmák és léptek) Kaposvár zöldségellátásának javításáért Együttes ülést tartott a Kaposvári Járási Tanács és a városi tanács végrehajtó bizottsága Kaposvár zöldségellátásának helyzetét 1968-ban együttes ülésen vitatta meg a két testület, és határozatokat hozott az ellátás javítása érdekében. A két végrehajtó bizottság tegnapi ülésén megállapította, hogy az eltelt két év során javult a helyzet, de korántsem kielégítő a fejlődés üteme. A módszer Korábban hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése, értékelése mindenképpen szükséges és hasznos dolog. Minden szinten célravezető, nélkülözhetetlen tevékenység ez, de kiváltképpen jelentős az olyan témáknál, amelyek a lakosság nagy tömegeit — mondhatnánk egészét — érintik. Ilyen Kaposvár zöldség- ellátásának helyzete is. Ahogy a két testület tegnapi tanácskozásán többen is kifejezésre juttatták: a zöldségellátás javítása nem csupán gazdasági, hanem fontos politikaf feladat is. A zöldségféléket, a gyümölcsöt, az alapvető élelmiszer- ipari cikkek közé kell sorolnunk, és a lakosság életszínvonalának alakulására hatással van, hogy milyen mennyiségben, minőségben és áron jut hozzá ezekhez a termelvé- nyekhez. A feladat politikai és gazdasági jelentőségéhez méltó felelősséggel tanácskoztak és hoztak határozatokat két évvel ezelőtt és tegnap is, a közös testületi ülésen. Ami történt Sokoldalúan és elmélyülten vizsgálták meg a helyzetet a testület tagjai. Amellett, hogy felsorakoztatták a fejlődést igazoló tényeket, határozottan rámutattak a meglevő gondokra és e gondok megoldásának módjára is. »Előrehaladás történt, de a fejlődés üteme nem kielégítő« — mondta Csek József, a járási tanács vb-elnöke. Mert igaz az, hogy két év alatt a zöldségtermő terület 896 holdról 1238 holdra nőtt, s ezzel együtt korszerűsödött a termelési technológia is. Nőtt a meleg- ágyi ablakfelület, a fóliás kertészkedés, és szaporodtak a növényházak. Ez a váltqzás azonban nem éri el a kívánt szintet, s részben mennyiségben, főként azonban minőségben, elmarad az ellátás az igények mögött. A fejlődést bizonyítja, hogy a városban fejlődött a bolthálózat. Ahogy többen is megállapították tegnap: bár akadnak még kevésbé ellátott területek, jelenleg nem a további hálózatfejlesztés az elsődleges feladat. Több árut A vita során felszínre került szinte mindaz a tény, ami miatt még mindig nem megnyugtató Kaposvár lakóinak zöldséggel, gyümölccsel való ellátása. Az alapvető ok — erre utalt a vita összegezésében ár. Balogh János, a városi tanács vb-titkára is —, hogy nincs elegendő mennyiségű áru. Ebből következik, hogy elsődleges a termelés színvonalának emelése. Mind a lakosság, mind a szövetkezetek érdeke ezt kívánja. Érdemes megemlíteni, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint ebben a tájegységben általában kedvezőtlen a zöldségtermesztés jövedelmezőségének alakulása. Ez kétségtelenül hátrányosan befolyásolja a piaci árakat. A termelés meny- nyisségének^ és színvonalának emelése pedig csak további beruházásokkal képzelhető el. A feladatok önmagukért beszélnek, s ahogy zárszavában Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke hangoztatta, megkívánják a még hatékonyabb munkakapcsolat kialakítását. A város zöldség- és gyümölcs- ellátásának javítása további erőfeszítéseket kíván mind a termelőktől, mind a kéreske- delemtől, mind a felügyeleti szervektől, és természetesen további feladatokat ad a helyzetet elmélyülten értékelő két felelős testületnek is. V. M. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. június 26. 3
