Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Húszéves a katolikus papi békemozgalom Emlékünnepség a megyeházán ty-Az indultatok egy percre sem kötnek fegyverszünetet* Somlyó György: Csak a béke) Két évtizedes békemozgalini tevékenység értékelésére és köszöntésére gyűltek össze tegnap délelőtt a megyei tanács nagytermében Somogy katolikus papjai. Az ünnepségen magas rangú egyházi személyiségek is részt vettek köztük dr. Klempa Sándor apostoli kormányzó, Sebestyén József általános püspöki hely- nők, kaposvári apátplébános. dr. Pfeifer János címzetes apát. az Országos Katolikus Páni Békebizottság képviselője, dr. Soós Konrád, a megyei kato1 i- kus papi bákebizottság elnöke. Kertész Antal esperes ale’nök és Dénhy Pál esperes titkár. Megjelent Balló István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Kocsis László, a Hazafias Néofront megyei elnöke. Varga Károly, a Hazafias Nénfront megvei titkára és dr. Várkonyi Imre, megyei vb- elnökhelyettes. A Himnusz elhangzása után a Tóth Lajos Általános Iskola énekkara énekelt, majd dr. Soós Konrád emelkedett szólásra. — Az események súlyát és jelentőségét tekintve az élmúlt I húsz esztendő — habár az év- j ezredes történelemben szinte csak egy pillanat — történelmi sorsforduló volt. Húsz éve Eáradozik a világ bákeszerető emberisége azon, hogy csökkentse és teljesen megszüntesse a háború veszélyét, és áll harcban a világot kettészakítani akaró imperialista törekvésekkel. Ebben a szervezett mozgalomban két évtizede tevékenykednek a katolikus papok. Itt mondok köszönetét mindazoknak az egyházi vezetőknek, akik felismerték a történelmi szükségszerűséget és bátran kivettek részüket a napsa g békeharcának megszervezéséből. A jubileum köszöntésekor azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy nem ünnepelhetünk nyugodtan. Háború van Vietnamban. Kambodzsában. fegyverek dörögnek a Közel-Keleten. Ezek megszüntetéséért küzdeni minden békében élni akaró ember kötelessége. A katolikus papok támogatják a kormány erőfeszítéseit az európai béke megteremtéséért. Büszkék vagyunk arra, hogy ez a felhívás Budapesten született meg. Azóta, amióta a békemozga- j lom a Hazafias Népfront tevékenységének fontos részévé vált, új módszerekkel és formákkal gazdagodott. Azt az utat keli tovább járnunk, mélyre húsz évvel ezelőtt főpapjaink és paptestvéreink léptek — mondotta dr. Soós Konrád, majd felkérte Sebestyén József általános püspöki helynököt, kaposvári apát-plébánost, ünnepi beszédének megtartására. ' A püspöki helynök bevezetőjében arról beszélt, hogy 1945 tavasza hozta meg a békét, és a katolikus egyház keresni kezdte helvét az új, a korszerű társadalomban. 1948- ban született a megállapodás az állam és a protestáns párok között, s rövidesen megállapodást írtak alá a kától:- 'tus papok is. — 1950-ben Budapesten egv katolikus páni gyűlés a következőkben foglalta össze tö rekvéseiket: Akarjuk az egyház és az állam közötti megegyezést, biztosítjuk hűségünkről a népi demokráciát, a Magyar Nép- köztársaságot, mert a mi jelszavunk is az. hogy a legfőbb érték az ember. Nem akarjuk. Húsz mázsa pillangós holdanként Az aitalai Vörös Csillag Tsz-ben 315 holdon termelnek pillangóst. Az első kaszálással végeztek, holdanként átlag 30 mázsás termést takarítanak be. Három géppel vágták le és két géppel rendsodróztál: a termést, hogy minél előbb száradjon a széna. hogy az egyházat a szocializmus útjára lépett Magyarország ellen használja fel a reakció, támogatjuk a békeharcot, s ki akarjuk venni ebből a részünket. Elítéljük az imperializmus támadásait, s tiltakozunk az atombomba gyártása ellen. Sebestyén József ezután a megyei békemozgalom egyes állomásairól beszélt, ismertette, milyen személyi változások történtek a mozgalom vezetésében, majd így folytatta: — A megyei békejnozgalom kezdeti nehézségei feloldódtak, s ezért hálás - köszönettel tartozunk a megye vezetőinek. Azóta a papok körében is élénk érdeklődés kíséri Somogy fejlődésének jelentősebb állomá- ' sait. További feladatunk az, hogy minden erőnkkel elősegítsük a szocialista társadalom építését — fejezte be a püspöki hrívnök. Dr. Klempa Sándor apostoli kormányzó gratulált a somogyi papi békemozgalom eredményeihez, s visszaemlékezett azokra az időkre, amikor Igáiban élt. — A magyar paoság az együttműködés cselekvő viszonyával akarja segíteni az ország építését, és keressük a helyünket akkor is, ha politikai kérdésekről van szó. A békemozgalom olyan hatalmas feladatok előtt áll, hogy nem helyes visszavonulni a vallásosság elefántcsonttornyába. Azt kell keresnünk, ami ösz- szeköt bennünket, és nem pedig azt, ami elválaszt — hangsúlyozta. Varga Károly, a népfront megyei titkára megköszönte a bizottság tevékenységét és munkálkodását a béke gondolatának elmélyítésében. Balló István Prandtner József államtitkár üdvözletét tolmácsolta az ünnepi ülésnek, majd Vaskúti József kanonok emelkedett szólásra: — Ha valaki egy szükség- szerűséget fölismer, s azt nem követi, az az emberiség ellen is bűnt követ el — mondotta. —- A legiobban akkor töltjük be hivatásunkat, ha az embereket szolgáljuk. Hálával és köszönettel tartozunk államunknak. mert úgy irányították figyelmünket a békemunka felé. hogy hawtak időt gondolkozni és dolgozni — mondotta. Fe’szőhltlk még dr. Lang- már Lipát apátkanonok, dr. Pfeiter János címzetes apát és dr. Baráti János esperesplébános. Az ünnepség dr. Soós Konrád esperes zárszavával és a Szózattal ért véget. S. G. Milyen nemi legyen a vezető ? F urcsa kérdés? Vagy inkább az a furcsa, hogy kérdés egyáltalán?! Mert sajnos, az. Adott esetben és társadalmi méretekben egyaránt. Kétmillió no dolgozik hazánkban. Arányuk az aktív keresők között 1950-ben 30,5 százalék volt. 1960-ban már 35,5 és 1969-ben 40,8 százalék. Hódítanak. Nemcsak kedvességükkel, szépségükkel, hanem munkaerőként is. A kereskedelem 340 ezer foglalkoztatottja közül 210 ezer: nő. Többségben vannak ma már a pedagógusok között. Gyorsan növekszik számuk az orvostár sadalomban, az ügyvitelben, az államigazgatási munkában. Félmillió nő szorgoskodik a mezőgazdaságban ... Csak egy valahol mozdul nehezen előre sorsuk szekere. A vezetésben. S ezért a furcsa kérdés — jogos kérdés! A párt Központi Bizottságának a nők helyzetéről szóló határozatát követően az egyik vállalatnál jártam. A »-vezérkar« osztályvezetői értekezletet tartott éppen, ahol témaként — dicséretes a gyorsaság! — a párthatározat, s a belőle következő helyi teendők szerepeltek. Legalábbis e teendők körvonalazása. A vezetői testület komolysággal, megfontoltságba1 vitatta, mit kellene és mit l^ct t«nni. Csak egv baj volt. Az h"zy e tisztes testületben egvjtlen nő sem akadt! Olyan vál'a'atnál, ahol a dolgozók hetven százaléka szoknyát hord! Már-már a humor területére tartozó illusztráció? Az. Ám sajnos, ezt az illusztrációt a napi gyakorlat nagy példányszámban sokszorosítja! Természetesnek tűnik, mert oly sűrű, hogy húsz pedagógusnőt egy szem férfi irányít; az iskolaigazgató. A nagy forgalmú ABC-áruiháziban 37 alkalmazottból három a férfi: két raktári segédmunkás és »természetesen« az áruházvezető. A gyári laboratóriumban seregnyi asszonyt, lányt dirigál a laborvezető, aki »persze« férfi... De miért persze, miért természetesen? A szembeszökő példák garmadája miért nem szúr szemet? Miként egyeztethetők a jót akaró, szép szavak és a gyakorlatban tapasztalható esetek? Hogyan fér össze a gondosan kimunkált elvekkel az, hogy amikor dönteni kel] férfi és nő között, akkor az hangzik el: inkább a férfi ... L eegyszerűsítés lenne azt állítani: csupán előítéletekkel van dolgunk. Kusza szálakból kell kiválasztani azokat, melyek valóban lényegesek. Kezdjük az első szállal. Talán azért kevés a női vezető, mert a nők képzetlenebbek? Magyarországon a tanult nők száma gyorsabban emelkedett az elmúlt két évtizedben, mint a férfiaké. A gimnazisták több mint a fele lány. Az 1938-as egyetemi évben mindössze 1706 női hallgató volt a különböző karokon. 1968-ban számuk 23 077-re rúgott ... Van persze ennek fonákja is. Az például, hogy a már dolgozó nők nehezebben vállalják a továbbképzéssel járó terheket, számukra már-már erejüket meghaladó feladat a »lépéstartás« a szakma új ismereteivel. önbizalmuk kevesebb, rátermettségük kisebb? Akad ilyen is, de elsősorban arról van szó, hogy nekik nincs kire áthárítani a terheket odahaza. A háztartás, a gyermekek, a napi tennivalók serege, s máris az elveszett álmok birodalmába süllyed a továbbképzés, a tanulás, az új ismeretek elsajátítása, a vezetéssel járó más követelményekkel együtt. Húzzunk ki egy újabb szálat a kusza szövevényből. Vajon azon múlik csupán, hogy inkább a férfi mellett szól a döntés, mert férfiak döntenek? Része van benne ennek is, ám annak is, hogy a nők — bár nem ők tehetnek róla! — kevésbé »befoghatok«. A vezetőnek nincs pontosan betartható munkaideje, sok a külön elfoglaltsága, sűrűn akad váratlan, halasztást nem tűrő munkája és így tovább. A férfi hazatelefonál, üzen ilyen esetben, a nőt várja a bölcsődében, az óvodában a gyerek, a bevásárlás, a főzés, a beáztatott ruha... Tehát akkor mégis »inkább a férfi?« Igaz, jogos döntés lenne? Nem az! Az adott lehetőségekhez mérten is jóval kevesebb a női vezető. A Központi Bizottság határozata, valamint az erre támaszkodó' ráfegtett és megteendő kormányintézkedések éppen arra utalnak, hogy a nők helyzetét, munkahelyi körülményeit csak összetett módon, sok oldalról segítve, tökéletesítve lehet javítani. Az ésszerű szakképzéstől a foglalkoztatáspolitika finomításán át egészen az otthoni teendők sokat emlegetett, de kevésbé megvalósított megkönnyítéséig. A Központi Bizottság határozata a tényleges és lényeges kérdéseket elemzi, letisztítva azokról a- melléfogások és félreértelmezések sok-sok rétegét. Helyben is ennek, a tényleges kérdések megfogalmazásának jött el az ideje. S természetesen a válaszadásnak is, mégpedig tettekkel S hogy mi se maradjunk adósak a címben föltett kérdésre adandó válasszal: nem az a lényeges, hogy milyen nemű a vezető, hanem az, hogy nemüktől függetlenül melyikük az emberileg, szakmailag, politikailag rátermettebb, ki az alkalmasabb! y_ a Nemcsak a név váltók Az első pillanatokban igen szokatlan a fülnek: állfUtenyésztés-ipari dolgozó: Kimondom magamban újra és újra az új elnevezést, az új szót, mintegy ízlelgetem, szoktatom magam hozzá, s közben sok minden eszembe jut. Régi nevek, fogalmak: kondás, kanász, csirás, gulyás. Az elnevezés utalt arra, milyen fajú állattal foglalkozik az ember. De a nevet nemegyszer szégyenkezve ejtette ki a viselője, mert hozzáragadt valami becsmérlő, szégyellnivaló jelentés is. Ahogy múltak az évek, új fogalom honosodott meg, kért helyet magának: állatgondozó. Eleinte bizonyára ez is furcsa volt a fülnek, azoknak is, akik gondjukat viselték az állatoknak, akikre vonatkozott. Ehhez a szóhoz már nem kapcsolódott semmi kellemetlen, »rosszízű« gondolat. Sőt talán inkább benne volt az az elismerés, megbecsülés, ami járt és jár azoknak a mezőgazdaságban dolgozó embereknek, akik az egyik legnagyobb lekötöttséggel és felelősséggel járó ágazatban, az állat- tenyésztésben dolgoznak. Es most ismét egy új név keres, sőt követel magának helyet. Állattenyésztés-ipari dolgozó. Ahogy az előző esetekben, ez a változás sem csupán formaság. Talán miniden eddiginél egy nagyobb, egy jelentősebb átalakulást, fejlődést takar. Nagyüzemi állattenyésztésünk iparosodása napjainkban megy végbe. Hatalmas sertésgyárak épülnek, tehenészeti és hízómarha-telepek alakulnak ki. A korszerű, modern termelési körülmények között dolgozóknak merőben más a feladatuk, mint volt korábban, esétTrg addig, amíg úgy ne« vezték őket: állatgondozók. Más a munlcájuk, és qz a munka más fellcészültscget, más szakmai hozzáértést kíván tőlük. A Kaposvári Állami Gazdaság teljesen automatizált, zaranyí sertés- gyára például évi 25 000 mázsa sertéshúst termel majd, és mindössze 15—18 technikus dolgozik itt. Munkájuk már nemcsak a gondozás, ennél sókkal tágabb értelmű, válóban ipari jellegű. És lehetne sok mindenről szólni még. Arról, hogy nemcsak a feladatok mások, hanem a munkakörülmények is. Más fogadja az itt dolgozót attól a perctől kezdve, hogy benyit a telep kapuján, mint ami volt a régi körülmények között. Ahogy, nem épülhet meg egy ipari üzem öltöző és mosdó nélkül, nem képzelhető el ma már egy korszerű telep sem, ennek hiányában, s ahogy az éjjel-nappal üzemelő gyárakban műszakokban dolgoznak az emberek, éppúgy szükség van a műszakokra itt is. Igen, ipar lett és lesz az állattenyésztés. Egy sajátságos ipari ágazat, s akik itt dolgoznak, méltán viselik a nevet: állattenyésztés-ipari dolgozó. Még szokatlan az elnevezés. De úgy érzem, a város és a falu közeledésének újabb bizonyítéka ez is. Es jó az, hogy már ott tartunk, hogy tanuljuk, ízlelgetjük a szót. ' V. M. Nagyobb figyelmet a pénzügyi fegyelemre A MEGYEI TANÁCS végrehajtó bizottságának egyik ülésén a tanács felügyelete alá tartozó vállalatok munkáját tárgyalva a pénzügyi és az ÉKV osztály vezetője is utalt arra, hogy néhány vállalatnál, intézménynél meglehetősen »laza« a pénzügyi fegyelem. A laza szót azért tettem idézőjelbe, mert kisebb hiányosságokra jó ez a jelző, de ahol már rendőrségi, igazságügyi felelősségre vonást von maga után a figyelmetlenség, ott túlságosan enyhe ez a szó. A Csurgói Községi Tanácsnál tavaly és az idén két olyan eset fordult elő, amelyik a bírósági tárgyalóteremben végződött Bogáti István, a községi tanács gazdasági előadója meglehetősen kis fizetéssel került ebbe a munkakörbe". Az ő feladata volt a házipénztár, a benzinjegyek kezelése, valamint a kényszervágótt állatok bőrének értékesítése. Az ellenőrzés' huszonnégyezer forintos sikkasztást állapított meg;" benzinj egyekkel és több mint huszonhétezer forinttal nem tudott elszámolni A járási pénzügyi osztályon elmondták, hogy a gazdasági előadót senki soha nem ellenőrizte, pedig ha korábban nézik meg a könyvelést és a pénztári bizonylatokat, olcsóbban »megúszhatja« volna a tanács és Bogáti is. A másik ügy ennél sokkal súlyosabb, példája a pazarló gazdálkodásnak, valamint a kapacitás feletti vállalásnak. A Csurgói Községi Tanács szociális foglalkoztatója 1967. március 12lén vált hivatalos intézménnyé — az alapító okirat szerint, kísérleti jelleggel működővé. Mester Gyula, a foglalkoztató vezetője nyolcszázezer forintot kapott gép; berendezések és félszerelések vásárlására. A Bizományi Áruházon keresztül félmillió forint értékben bevásárolt csupa használt, főleg magánosoktól kapott gépeket. A berendezések túlnyomó többsége használhatatlan volt, nem is tudták beállítani a termelésbe. Amikor az ellenőrzés fölfedezte, hogy a foglalkoztatóban nem megy minden a legnagyobb rendben, Mester hirdetést adott fel a Somogyi Néplapba, de más újságokba is, hogy »tipizálás és szervezés* miatt kötőgépek eladók. A veszett fejsze nyelét azonban nem sikerült megmenteni. Segítőtársai is akadtak. A pellérdi Űj. Barázda, Termelő- szövetkezet — azóta szanálták — melléküzémétől 687 000 forint értékben vásárolt tévépapucsot, műanyag fóliát, harmincfilléres tollszipkát, hogy ezeket majd átformálva, átdolgozva értékesítik, s megmentik a csődtől a foglalkoztatót A községi tanács végrehajtó bizottságának volt egy olyan határozata, amely szerint csak a vb tudtával és beleegyezésével vásárolhatnak, de ezt nyugodtan megszeghette Mester Gyula, mert senki sem kérdezte meg, mit mire költ A vásárolt késztermékekből Ötszázezer forint értékű ma is raktárban fekszik, értékesíteni .nem lehet. Ezer darab tévépapucsot átvett ugyan a helyi szövetkezet, ám nem'tolongtak érte az emberek. A tanács felelőtlenségére jellemző, hogy Mester a zsebében hordta a munkakönyvét, tehát jogilag senkinél nem állt munkaviszonyban, hacsak önmagánál nem. A BÍRÓSÁG majd ítéletet hoz, a tanács, vezetőit is felelősségre vonták, de jó lecke volt ez nemcsak a esörgöiak- nak, hanem a többi tanácsnak is. Az idén néhány község előbbre lép a ranglétrán és nagyközségi címet kap, nagyobb létszámot, nagyobb felelősséget, nagyobb pénzügyi önállóságot. Munkájukat és belső ellenőrzésüket úgy kell megszervezniük, hogy ilyen és éhhez, hasonló esetek soha többé ne fordulhassanak elő. a G, SOMOGYI NÉPLAP GafiídriSk» június 4. 3
