Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Interkozmosz­program 1970. június 15-től 20-ig ér­tekezletet tartottak Wroclaw- ban az Interkozmosz-program­Az egyiptomi nép igaz barátja a Szovjetunió Nasszer-nyilatkozat az Ogonyokban Lengyel—nyugatnémet gazdasági egyezmény ban (a kozmikus fizikai kuta­tásokkal foglalkozó munkacso­portban) részt vevő szocialista országok, köztük hazánk tudó­sai és szakértők A program keretében tavaly bocsátották fel az »Interkoz- mosz I.« és az »Interkozmosz II.« nemzetközi mesterséges holdat. Most folyik a felbocsá­tás révén nyert tudományos adatok közös feldolgozása. (MTI) Az EAK népe folytatja ki- [ tartó harcát. Küzdünk az ag- resszor ellen, az igazságos bé­kéért. Nem adjuk meg magun­kat, a győzelemig fogunk har­colni — jelentette ki Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnö­ke, az Ogonyok című szovjet hetilapnak adott nyilatkozatá­ban. Az egyiptomi elnök, elemez­ve az izraeli agresszoroknak az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 novemberi határozatával szem­Folytatódtak a tüntetések Japánban-Q'i.nóÁ japán rendőrök egy sebesült tüntetőt Hurcolnak el. uu< (Teleiotó; AP—MTI—KS) Szerdán tovább folytak Ja­pánban $ heves tüntetések a japán—amerikai úgynevezett biztonsági szerződés meghosz- szabbítása ellen. A japán rendőrség közlése szerint kedden összesen 1345 városban és községben 774 000 diák, szakszervezeti tag, szo­cialista és kommunista akti­vista vett részt a tiltakozó akciókban, Tokióban a me­netben ott vonultak a budd­hista papok is. Kedden este a japán fővá­ros híres parkjában, a Jojo- giban nagyszabású tömeggyű­lést tartottak, és hasonló megmozdulásokra került sor Tokió más parkjaiban is. A tömegek a gyűléseket köve­tően a parlament épülete elé vonultak, majd elözönlötték Tokió főutcáját, a Ginzát, a pályaudvarokat és a követségi negyedet. A rendőrség számos helyen rátámadt a tüntetőkre, és mintegy 670-et őrizetbe vett közülük. Kedden a késő órákig foly­tak a tüntetések Okinawa szi­getén is. Az itt tartott nagy­gyűlésen határozatot fogadtak el, amely követeli a japán— amerikai biztonsági szerződés felmondását, és tiltakozik a két ország uralkodó körének katonai szövetsége ellen. ben tanúsított kihívó szemben­állásának okait, i elsősorban említi azt a támogatást, amely­ben az Egyesült Államok ré­szesíti Tel Avivot. Nem csak az Egyesült Államok támogat­ja Izraelt, hanem más impe­rialista államok is. A továbbiakban Nasszer le­leplezéseket közöl az Egyesült Államok cinikus magatartásá­ról. Ennek kapcsán elmond­ja, hogy amikor 1967 májusá­ban Izrael elfoglalással fenye­gette Damaszkuszi, az Egye­sült Államok biztosította az egyiptomiakat, hogy Izrael nem készül az EAK elleni tá­madásra. Ezt követően néhány nap múlva Izrael rátámadt az EAK-ra, és a levegőből csa­pásokat mért az országra. Ti­zenegy esztendővel az 1956-os hármas agresszió után újabb agresszióra került sor. Amikor az ENSZ-ben folyt a vita a történtekről, az Egyesült Államok minden lehetőt meg­tett, hogy a tűzszünet kérdését elkülönítse az izraeli csapatok kivonásának kérdéséről a meg­szállt arab területekről. Három éve tart már Izrael agressziója, s az Egyesült Ál­lamok óriási arányokban min­den lehető segítséget megad Izraelnek. Ennek az akciónak — húzza alá Nasszer — egy célja van: kényszeríteni ben­nünket arra, hogy elfogadjuk Izrael feltételeit. Ezután Nasszer az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáról szólva, az egyik legfőbb tényezőnek ne­vezte, hogy az EAK harcoló népét támogatja a Szovjetunió, amely kezdettől fogva az egyiptomi nép igaz barátjának bizonyult. Elismeréssel említette nyilat­kozatában Nasszer elnök a Szovjetunió által nyújtott hi­teleket, a szovjet műszaki se­gítséget és a szovjet szakembe­rek EAK-beli munkáját. A Szovjetunió és az EAK kapcsolatait Nasszer elnök pél­dásnak nevezte, s hangsúlyoz­ta, hogy az egyiptomiak határ­talan hálát éreznek a Szovjet­unió iránt. (MTI) Véget ért Maurer bonni programja Varsóban parafálták a hosszúlejáratú lengyel—nyugatné­met gazdasági egyezményt. A megállapodás aláírásánál je­len volt J. Burakiewicz lengyel külkereskedelmi és K. Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter. (Telefotó: CAF—MTI—KS) A Maurer román miniszter- elnök által Brandt kancellár és Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszter tiszteletére adott vacsorával véget ért a román kormányfő bonni programja. Brandt a következő megállapí­tással vonta meg a nyugatné­met—román megbeszélések mérlegét; »A tárgyalásoknak ezen a fordulóján nem tud­tunk mindent megvalósítani, ami az egyik, vagy a másik fél elképzeléseiben szerepelt, de egyik területen sem volt az út lezárva.« Maurer válaszában sikert kívánt a bonni kormány politikájához, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy ez a politika több európai problé­ma megoldásához vezethet. Maurer tegnap Hamburgba utazott, majd később Düssel­dorfba és Münchenbe látogat Dubcek — más munkakörben Ludvik Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke felmentette AZe- xander Dubceket Csehszlová­kia törökországi nagyköveté­nek tisztségéből, más munka­körbe történő kinevezésével kapcsolatban. (MTI) el. A tervek szerint Maurer több nyugatnémet üzletember­rel találkozik. (MTI) A Trybuna Ludu a len­gyel—nyugatnémet hosszúle­járatú (1970—1974-re szóló) kereskedelmi árucsere-forgal­mi és gazdasági együttműkö­dési szerződésről megállapít­ja, hogy az — elsősorban a kooperáció fejlesztésére tá­maszkodva — előirányozza a két ország gazdasági kapcso­latainak bővítését. Az új egyezmény — húzza alá a lap — a GATT-tagság elveire támaszkodva leszögezi, hogy fokozatosan megszüntetik a nyugat-németországi len­gyel exportszállítások még meglévő mennyiségi korláto­zásait és licencia könnyítése­ket biztosítanak, emellett a kooperációval kapcsolatos áruszállításokra nem állapí­tanak meg kontingenseket. Diplomácia és repülőgépek Washington „kettős tétre64 játszik Közel-Keleten Az amerikai diplomácia új kezdeményezést tett a közel- keleti válság megoldására — írja szerdai számában a kairói AI Ahram, mintegy megerősí­tendő azokat a híreket, hogy W ashington »kettős tétre« ját­szik: újabb repülőgépeket szál­lít majd Izraelnek, de ezzel egyidejűleg a politikai rende­zés irányában is tesz bizonyos figyelemelterelő lépéseket. Az A1 Ahram New Yorkból keltezett tudósítása beszámol néhány új fejleményről az amerikai békeindítvány körül: — a washingtoni tervet a négy nagyhatalom New York-i tanácskozása elé kívánják ter­jeszteni; — a tervet megkapta már U Thant főtitkár; — Charles Yost amerikai ENSZ-fődelegátus szerint az amerikai kezdeményezés nem tartalmaz »új javaslatokat«. Az A1 Ahram ENSZ-megfi- gyélőkét idézve rámutat: »Ez a hét döntő lesz a közel-keleti válság sorsára nézve-». Mind­azonáltal, a lap nem árul el részleteket az amerikai terv­ből, annyit mond csupán, hogy az magában foglalja Gunnar Jarring küldetésének felújítá­sát. Dwight Porter, az Egyesült Államok libanoni nagykövete kedden felkereste Nasszim Madzsdalani külügyminisztert, és tájékoztatta az amerikai tervről. Az amerikai javaslatokat szombaton eljuttatták Izrael­nek, Egyiptomnak és Jordániá­nak. A Reuter-iroda jelenti Wa­shingtonból, hogy diplomáciai körök véleménye szerint az Egyesült Államok jóval keve­sebb repülőgépet szállít majd Izraelnek, mint amennyit — szám szerint 125-öt — Tel Aviv kért. Az amerikai külügyminiszté­riumhoz ’ közel álló források azt tartják á legvalószínűbb­nek. hogy Rogers külügymi­niszter csütörtökön teszi meg régóta esedékes »kettős beje­lentését« a repülőgépekre és az új diplomáciai erőfeszíté­sekre vonatkozóan. A források majdnem bizonyosra veszik, hogy Rogers nem közöl majd számokat, azaz nem hozza a világ tudomására., mennyi gé­pet kap Izrael: Washington ugyanis tart az arab világ e.— várhatóan erősen negatív — reakciójától, s attól, hogy az izraeli fegyverkérelmek kielé­gítésének publikálása lehetet­lenné tenné az amúgy is gyen­ge diplomáciai vállalkozás si­kerét. (MTI) béke Koreában Húsz esztendővel ez­előtt, 1950. június 25-ének haj­nalán a 38. szélességi fok tel­jes hosszában megdördültek az ágyúk: rohamra indultak Dél- Korea felől az agressziós csa­patok a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság meghódí­tására. Megkezdődött a máso­dik világháború utáni időszak egyik legvéresebb háborúja, a világimperializmus nagy kísér­lete a történelem visszaforga­tására. Az első hullámban Wa­shington sugalmazására — csak a dél-koreai csapatok in­dítottak támadást. Mint egy jeladásra azonnal működésbe lendült az imperializmus tel­jes agressziós gépezete: az ENSZ nevében törvénytelen módon szentesített határozattal 16 kapitalista ország küldte el katonáit a népi Korea leigá­zására. A koreaiakra a háború mér­hetetlen szenvedést zúdított: száz- és százezrek pusztultak el, városok dőltek romba, mil­liók váltak hajléktalanokká. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén hatszáz­ezer lakóházat, ötezer iskolát, ezer kórházat. 8700 ipari léte­sítményt romboltak le a tá­madók. A hivatalos washing­toni indok így hangzott: »Meg kell állítani a kommunizmus előretörését.« A valóságos cél Nincs pedig az volt, hogy a népelle­nes és elnyomó Li Szin Man- rendszert és ami vele egyet jelentett: az Egyesült Államok katonai hatalmát előbbre vi­gyék a 38. szélességi foktól a népi Koreát Kínától elválasztó Jalu-folyóig, vagy ha ' lehet, azon is túl. A háború azonban, amelyet húsz esztendeje robbantottak ki a KNDK ellen, nem hozott győzelmet az. agresszornak: a támadók céljaikból semmit sem tudtak megvalósítani. Minden erőfeszítésük megtört Észak-Korea népének hősies­ségén, s a szocializmus erői­nek nemzetközi szolidaritásán, összefogásán. Egyetlen négy­zetméternyi területet sem nyerhettek. S Truman elnök, akinek nevéhez ezek a ször­nyűséges események fűződtek', megbukott az amerikai elnök- választáson. S az az elnökjelölt — Eisenhower tábornok — vonulhatott be a Fehér Ház­ba, aki békét ígért Koreában. A realitások kényszerítették ki a fegyverszünet megkötését 1953. július 27-én, ott, a hí­ressé vált panmindzsoni sátor­ban. Nemsokára már annak is tizenhét esztendeje lesz, hogy a fegyverszünetet aláírták, de ennek ellenére ma sem honol béke Koreában. A demarká­ciós vonal által kettévágott panmindzsoni tárgyalóasztal­nál állandóan szó esik a dél­koreai provokációkról, fegyve­res kihívásokról. Hivatalos adatok szerint a fegyverszü­net megkötésének napjától csupán 1968 júniusáig az ame­rikai és a dél-koreai katonák 59100 esetben szegték meg a fegyverszüneti egyezményt. Az amerikaiak 1955 óta mintegy hárommilliárd dollár értékű katonai fejlesztési kölcsönt adtak a szöuli rezsimnek, s így a dél-koreai rezsim csapa­tait több mint hatszázezer főre duzzasztották fel, s viszonylag korszerűen felíegyverzett had­sereggé tették. A népellenes rendszer csapatainak zömét: 20 hadosztályt, továbbá tábori tüzércsapatainak 90 százalékát és harckocsizó csapatainak 80 százalékát már évek óta a de­markációs vonal mentén állo- másoztatja. Ilyen méretű és évek óta meglevő agresszív i csapatösszevonás egy szuverén állam határai - mentén — a Föld egyetlen térségében sincs. A dél-koreai rezsim szégyen­letes szerepet játszik az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziójában is. Két dél-koreai gyalogos hadosztály és egy tengerészgyalogos dandár har­col °tt 3° zsoldért: a dél-ko­reai kormány eddig kereken 330 millió dollárt kapott »el­adott hadosztályaiért«, melyek különösen kegyetlen módon végrehajtott tisztogató had­műveleteikkel szereztek ma­guknak kétes hírnevet. Az állandó fenyegetettség légköre természetszerűleg las­sítja a KNDK fejlődését. En­nek ellenére bámulatos ered­ményeket értek el. Az ország a Távoí-Keleten Japán után a második helyre küzdötte fel magát az egy főre eső ipari termelés és az életszínvonal tekintetében. A KNDK népe szilárdan tartja magát állás­pontjához, hogy amíg ketté­szakított hazáját nem egyesíti, nem hajtotta végre a nem­zeti felszabadítás forradalmi feladatát. A KNDK az elmúlt esztendőkben azzal is nagy tiszteletet vívott ki, hogy so­rozatos kezdeményezéseket és javaslatokat tett Szöulnak a két Korea békés egyesítésének előmozdítására. E javaslatok szilárd alapja az a követelés, hogy az amerikai hadsereg vo­nuljon ki Dél-Koreából. Mi­ként a KNDK vezetői rámu­tatnak: ennek ugyanúgy elen­gedhetetlenül meg kell történ­nie, mint ahogy a háború után a kínai népi önkéntesek el­hagyták Észak-Köreát. A ko­reai nép — s ez nyilvánvaló — csakis akkor fejezheti ki akaratát, ha az amerikai meg­szállók eltávoznak Dél-Koreá­ból. A szöuli' rezsim is tudatá­ban van azonban annak, hogy az amerikai csapatok távozása után megtartott választáson Dél lakossága a diadalmasan fejlődő Északra szavazna. Ezért mond újra és újra ne­met minden északi kezdemé­nyezésre, s folyamodik a pro­vokációkhoz, hogy elmérgesít­se a helyzetet, s így »indokol­hassa« az amerikai csapatok jelenlétét. Húsz esztendővela há­ború kirobbantása után azon­ban ez az évforduló is arra figyelmezteti az imperialistákat és védenceiket: a történelmi fejlődést megakadályozni nem lehet, s a realitások előbb- utóbb utat törnék mindenütt. Koreában is. A. L Levingston beszéde Levingston argentin köztár­sasági elnök múlt heti hiva­talba lépése óta kedden este mondta el első jelentős beszé­dét. Az új elnök hangoztatta, hogy azok az erők, amelyek őt hatalomra juttatták, eltö­kélten »a demokrácián, a sza­badságon és a népszuvereni­táson alapuló politikai rend megteremtésére törekszenek.-» Levingston bemutatkozó be­szédének talán legérdekesebb része ’az volt, amelyben kije­lentette: »A nemzet elnöke­ként teljes és kizárólagos fe­lelősséget vállalok a végrehaj­tó hatalomért. E hatalmamat nem osztom meg senkivel, azt teljes mértékben gyakorlom, amint azt leszögeztük azokban a feltételekben, amelyekkel tisztségemet elvállaltam». Eh­hez hozzáfűzte, hogy a hadse­reg három fegyvernemének főparancsnokai csupán a tör­vényhozó hatalmat , osztják meg vele. Levingston bejelentése poli­tikai körökben azért keltett érdeklődést, mivel a katonai triumvirátus június 19-én kö­zölte, hogy a hatalmat az új elnökkel közösen kívánja gya­korolni. (MTI) 1 2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, UN. juttat 25»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents