Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

Kékfestő a lakásban — kékfestő az öltözködésben Egy lassan már kihalóban I virágmintás levő népi iparművészet — a férfiing, me- kékfestő gazdag formakincseit I iyet természe­« &mm gyűjtötte össze és korszerű for­mában felhasználva az eredeti technikával, újszerű formá­ban, saját alkotó fantáziájával fejlesztve és gazdagítva eleve­nítette föl ezt a sajátos népi művészetet Bódy Irén Munká- csy-díjas iparművész. Ezt lát­hattuk az Iparművészeti Mú­zeumban nemrégiben rende­zett kiállításán, amelyből most ízelítőt adunk azoknak, akik nem láthatták a kiállítást. Bemutatott anyaga két rész­ből áll: kékfestő a lakásiban és kékfestő az öltözködésben. Mo­dem lakások, nyaralók, kerti házak díszítésére való fali drapériák, képek kisebb-na- gyobb méretben, hagyományos és modernizált népművészeti motívumokkal díszített pár­nák, ajtó, ablak vagy egész falfelület takarására szolgáló függönyök, asztalterítők, szal­véták- nr'-A'-1- V-----Mofj tár­tesen lányok is viselhetnek, könnyű nyári ruha, strandöl­tözék, strand- kalap, ernyő, mini- és maxi­szoknya, váll­kendő, sőt al­kalmi ruha is. A kiállítás értékéből sem­mit sem von­hat le az az észrevételünk, hogy egy kér­dés válasz nél­kül marad: hol kapható, hol vásárolható meg mindaz, amit a kiállítá­son láthat­tunk? Hiszen bizonyos, hogy bármelyik fia­Modern változatú párnák, amelyeket nem sajnálunk a fe­jünk alá tenni, ha lepihenünk. gyak. Bódy Irén keze nyomán a régi kékfestő díszítményvi­lága felfrissül, hangulatot te­remt, amellett, hogy megma­rad a minták régies, kézmű­ipari bája, s a mai ember, a mai otthon kifejezőjévé válik. Olyan ízléses alkotások, ame­lyek hangulatossá tehetik a mai otthont, a terített asztalt, sől a munkahelyet is. A kékfestő kelme és motí­vumkincs alkalmazása és to­vábbfejlesztett változatai az öltözködésben a játékos variá­ciókra is számtalan lehetősé­get nyújtanak. Mi minden ké­szülhet ebből az olcsó és még­is nagyon mutatós anyagból, amelyhez a kiállításra Soltész Nagy Anna készített divatos modelleket? Szoknya-mellény, vagy nadrág-mellény együttes, ’lábosán omló kékfestő függöny ablaksöté­títésre vagy eg Isz falfelület takarására. tál lány és a felnőttebb kor­osztályhoz tartozó nő is szíve­sen viselné a hagyományos és modern változatú kékfestő kelméből készült nyári holmi­kat, és bizonyára sokan vásá­rolnának modern lakásukba, de főként nyaralójukba, hét­végi házukba függönyt, dísz­párnát és egyéb lakástextíliát. Egyelőre azonban a kiállítás rendezői sem tudtak választ adni arra, hogy művészetük mikor léphet ki a kiállítás ke­retéből, és juthat el a lakások­ba avagy az üzletekbe, termé­szetesen kézműipari jellegétől függően kis szériában. A la­kástextileket ugyan már eb­ben az évben forgalomba hoz­za, árusítja az Iparművészeti Vállalat. De vajon csak kü­lönlegességként is, rendel-e a kereskedelem az öltözködő t ben felhasználható anyagok­ból? A. E. Kékfestő abrosszal tál. és szalvét ákkal leterített uzsonnaasz­É o OTTHON CSALAD Csipetnyi sót is a teába — Ki látott már ilyet, Erzsikém, sót tenni a baba teájába? Látszik, hogy még csak az első gyermekét neveli, és ezért kevés a tapasztalata. De hallgasson csak az öregeb­bekre! — Én csak az orvos tanácsá­ra hallgatok — válaszol a fia­tal mama. — ő mondta, hogy amikor beteg a baba, lázas, Ismerkedés a rebarbarával A NYUGATI vagy a skan­dináv országokban megfordu­ló turisták elé gyakorta feltá­lalnak egy nálunk kevéssé is­mert »nyersanyaból«, rebar­barából készült ételeket. Időn­ként a hazai zöldségpiacokon is fölfedezhetjük a kötegekben árult halvány sárgászöld, bí­borszínnel gyengén átszőtt, húsos, vastag rebarbara levél­nyeleket. Elkészítésének válto­zatait csak kevesen ismerik. A növény zsenge levélnyelé­ből főzelék és mártás készít­hető, forrázva pedig salátaként fogyasztható. Az alma izére emlékeztető, kellemesen sa- vanykás ízű levélnyélből gya­korta kompótot, gyümölcsko­csonyát és szörpöt csinálnak. Ugyanúgy használják tésztafé­lék töltelékéül, akárcsak az al­mát vagy az egrest. A még gyenge virágszár spárga mód­jára elkészítve kellemes és jó­ízű. A növény valamennyi ké­szítménye igen egészséges, jó hatással van a szervezetre, különösen a belek működésé­re. A kémikusok kielemezték, hogy becses gyógyanyagokat (enyhe hashajtó anyagokat) és nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Távol-Keleten ho­nos fajoknak a gyökere már az ókorban fontos és szinte nélkülözhetetlen gyógyszer volt. Kínában ősidőit óta is­meretes a rebarbara, mint jó étvágygerjesztő és hashajtó. A rebarbarát a múlt század derekán hozták be Európába Dél-Szibériából. A nem külö­nösebben kényes évelő növény jól bírja a tél hidegét, és al­kalmas talajban, kielégítő ön­tözés mellett 10—12 évig te­nyészik. Levele akkor szedhe­tő le a tőről, ha már teljesen kifejlődött (kb. június köze­péig). Minden szedés alkalmá­val a tőről csak a legfejlettebb leveleket szabad levágni, az összes leveleknek legföljebb egyharmadát. Aki azért nevel rebarbarát, hogy levélnyeleit felhasználja, a virágszárat ide­jében távolítsa él, így a leve­lek jobban fejlődnek és a le­vélnyél vastagabb, húsosabb lesz. A VIRÁGÉRT, díszítő ha­tásáért ültetett rebarbara nagy, lapuszerű, csipkés vagy fodros leveleivel a két méter magasságot is elérő töveken, bíborvörös vagy vörösesbarna virágzatával mint dísznövény is büszkesége lehet a kertnek. hány vagy hasmenése van, és nyáron, nagy melegben, tegyek egy csipetnyi sót is a teába. Persze csak annyit, hogy ne érződjön az íze. Természetesen a teával el­sősorban a folyadékot pótol­juk. És ez nagyon fontos, hisz a vizet a szervezet kevésbé tudja, nélkülözni mint a táplá­lékot. Az éhezés kevesebb kár­ral jár, és a szervezet hosz- szabb ideig elbírja, mint a szomjazást. A növekedés évei­ben pedig még fontosabb, mint felnőtt korban. A legfontosabb a csecsemőkorban. Ebben a korban viseli el a szervezet legnehezebben a folyadék­hiányt. Ezért kell különös fi­gyelemmel gondoskodni a cse­csemő folyadékszükségletéről. Még inkább szükséges ez be­tegség idején. A betegek folya­dékszükséglete jóval nagyobb, mint az egészségeseké. Külö­nösen akkor, ha a betegség nagy folyadékveszteséggel jár, például hányás, hasmenés ese­tében. A lázas betegek folya­dékigénye is nagyobb, mert a fokozott izzadással és a sza­porább légzéssel sok vizet ve­szít a szervezet. Egészséges csecsemő folya­dékszükséglete is lehet átme­netileg nagyobb a rendesnél. Nyári nagy melegben a cse­csemő is izzad, az elvesztett folyadékot tehát pótolni kell. Ezért tanácsos ilyenkor a táp­lálkozási szünetekben a ba­bát teával vagy forralt vízzel többször is megkínálni. De tudnunk kell azt is, hogy akár izzadás, akár hányás vagy hasmenés következménye is a folyadékveszteség, a vízzel együtt mindig sókat is veszít a szervezet. A nagyobb mér­vű víz- és sóveszteség a cse­csemő szervezetében súlyos zavarokat idéz elő, mégpedig elsősorban vérkeringési zava­rokat. Ilyenkor tehát nemcsak a víz pótlása fontos, hanem a sók pótlása is. Az önállóságra való nevelés A FELNŐTT embernek az egyik legalapvetőbb jellem­beli tulajdonsága az önálló­ság. Az önállóság nem ve­lünk született tulajdonság, hanem nevelés által alakult ki. Mivel a későbbi időszak­ban, a feladatokat teljesítő felnőtt emiber életében igen fontos szerepet tölt be, ki­alakítását már az óvodás kor­ban el kell kezdeni. Azok a gyermekek, aki­ket szüleik háromtól hétéves korukig mindig kiszolgál­tak, később nemcsak hogy önállótlanok, hanem közöm­bösek is lesznek. Továbbá, hiányozni fognak belőlük azok a pszichikai sajátossá­gok, amelyek minden munka végzéséhez elengedhetetlenül szükségesek, mint például a megelégedés, tervezés, felelős­ségérzet, bátorság, és a kitar­tás. Az önállóságra való neve­lés nem okozhat gondot a szülőknek, elsősorban azért, mert a gyermek természet­szerűleg már ebben a kor­ban teljes önállóságra vá­gyik. Hányszor hallhatjuk, amikor a cipője befűzésekor azt mondja: »Ne te csináld, anyu! Ne segíts! Engedd, hogy én magam csináljam.« Ilyen­kor hagynunk kell, hogy a feladatot maga oldja meg. Ebben a korban a következő munkákkal nevelhetjük a gyermeket önállóságra: fog­SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF t tJ; — Az ügynök cSaduit ”Az átkozott FBI” 5. — Vegye tudomásul, uram, hogy még köszönetét sem fo­gadok el. Nem fizetheti meg a vasúti jegyemet sem Washing­tonig, de még egy Coca-Colát sem vehet nekem. — Rendben van, öregem, magának van igaza — csilla­pította az őrnagy. — Nem akartuk megsérteni. Azonban jól tudja, Mr. Cohen, hogy minket is megfizetnek. Miért ne fizethetnék meg magát is? — Lehet, hogy maguk pén­zért küzdenek a nácik elen, de én erre soha nem lennék ké­pes. Gyerünk, öregem, mond­ja el, miről van szó. Sadie úgy figyelt, mint egy doktor a súlyos beteg konzul­tációján. Magyarázat közben feljegyzéseket firkált egy hasz­nált, piszkos boríték hátuljára. Végül így foglalta össze véle­ményét: — Két számtárcsa, belső kulcsos ajtó. Wiltos Safe Com­pany. Ez egy 1925-ös modell. Nos, kedves őrnagy, a barátja visszamegy Washingtonba, vá­sárol egy gumi vagy bőr kala­pácsot, olyant, amilyent az aranyfüst megmunkálásához használnak. Utasítja a titkár kisasszonyt, hogy az egyik na­pon a ■ szokásosnál korábban menjen a hivatalba. A maga kalapácsát a nők National kasszáiéban rejtse el. — Hova? — kérdezte meg­lepetten az őrnagy — Érthetetlen ember — mormogta dühösen Sadie Co­hen. — A keblébe! Mondja meg neki, hogy teljes erővel üssön rá a kisebbik számtár­csára. Ez nem is fog erősebb lármát kelteni. Amikor azon­ban a főnöke ki akarja nyitni azt a nyavalyás páncélszek­rényt, nagyon mérges lesz. Az istennek sem fog kinyílni. Kénytelen lesz betelefonálni a Wilton Safe Service washing­toni ügynökségének, és ez az ügynökség engem fog kikülde­ni, hogy javítsam meg a pán­célszekrényt. Természetesen ez csak akkor történik így, ha maguk erre kifezetten felkérik őket. A javítás után én már tudom mind a két kombiná­ciót, és miközben ezen dolgo­zom, elrontom a belső kulcsos ajtó zárját. Amikor azt is meg­javítottam, látom majd. hogy milyen az a kulcs, és akkor ha adnak egy darab vasat és re- szelőt, akár egy tucatot is csi­nálok belőle maguknak. Azt hiszem egész okosan kitervez­tem. Felesleges izgulni: azon az éjszakán, amikor maguk vá­sárolni akarnak ebből a pán­célszekrényből, Washington­ban találnak. Ne féljenek, kéz­nél leszek, ha valami mégsem menne jól. A Qu 2-es csoport alaposan felkészült a feladatra. A rek- lamügynökből hírszerzőnek át­nyergelt Jimmy szerkesztett egy furcsa gépezetet. Ügyes kis hajtómű fából készült ke­rekeket pörgetett, elképzelése szerint ez megoldhatta a rcjt- jelző szalag lepergetését egy közönséges filmfelvevő gép lencséje előtt. Készített ezen­kívül egy fényképezőgépbe épített nagyítógépet, amely alkalmas lett könyvlapok, ira­tok megörökítésére. Bonyo­lult infravörös berendezés tet­te lehetővé, hogy sötétben is el tudják végezni munkájukat, ha a rejtjelező szalagot fény- érzékennyé tették. A követség szomszédságában béreltek egy lakást, és szabályos sötétkam­rának rendezték be az egyik szobát. Tökéletesen felszerel­ték nagy gyorsaságú előhívás és fénymásolás céljaira. Egy hét múlva végre minden ké­szen állt, elkedzhették a mun­kát. Vettek egy kis gumikala­pácsot, amelyet az amerikai gépírónő — követve Sadie Co­hen utasításait — a keblei között rejtett el. Délelőtt 10 óra tájban a tö­rök nagykövetség telefonon felhívta a Wilton Safe Com­pany irodáját. Amikor meg­csörrent a telefon, Sadie el­nyomta szivarját a hamutar­tóban: — Azt hiszem, munkához láthatunk — mondotta. Néhány óra múlva az OSS pontosan ismerte a török nagykövetség páncélszekré­nyének mindkét kombináció­ját, s volt már kulcsuk is a belső ajtóhoz. Blackék ezen az estén egy marylandi autós csárdában rendeztek népes, vidám összejövetelt barátaik számára. A kirándulásra meg­hívást kaptak a török nagykö­vetség vezetői, tisztviselői is. Ügy tűnt, hogy tökéletesen biztosítottak: hajnalig zavarta­lanul dolgozhatnak a követség épületében. A Qu 2-es csoport két tagja, Dick és Bob, Sadie Cc.hennel együtt, este 10 óra­kor lépte át a nagykövetség kapuját. A csoport vezetője pattanásig feszült idegekkel ült a szomszédos hadiszállá­son. Jimmy viszont nagy nyu­galommal üzemképes állapot­ba helyezte gépeit. Sadie, Bob és Dick is egy­kedvű nyugalommal lépték át a nagykövetség kapuját. Nem volt mitől tartaniuk, a portás néhány napia már jó emberük volt. Áz OSS megtudta, hogy súlyos kártyaadóssága-van. Az egyik lebujbán pókercsatába keveredett, és körülbelül egy évi fizetését vesztette el — ho­zómra. (Folytatjuk) mosás, tisztálkodás, a játék­szerek rendben tartása, a vi­rágok öntözése, az állatok ete­tése és itatása, bevásárlás, új­ságvásárlás stb. Továbbá a gyermek segítségünkre lehet például a lakás takarításában, az asztal megtérítésében stb. Kezdetben a legegyszerűbb munkaformákat, feladatokat közösen kell végeznünk. A gyermeknek mindent meg kell mutatni és mindent meg kell magyaráznunk. Az önállóságra való neve­lésben mindig ügyelni kell a megfelelő időre. Nem aján­latos a gyermeket eltávolíta­ni a játékból, és munkát ad­ni neki. Türelmesen meg kell várni, amíg abbahagyja a játszást, s csalt azután hív­juk fel a figyelmét valami­lyen feladat elvégzésére. Ily módon észrevétlen váltakozz ni fog a játék és a munka. Mindezt bemutathatnánk a következő példán: »Megjöttél, kisfiam? Kijátszottad magad?« — kérdezi az édesanya. »Igen« — feleli a gyermek. »Most nézd meg, hogy a kiscsibék- nek van-e vizük az itató­edényben. Ha nincs, akkor a bögrével öntsél bele. Anyu­nak most más dolga van.« Pár pillanat múlva már jön is a gyermek, mondván: »Megcsináltam azt, aimit mondtál.« »Ügyes vagy és szorgalmas. Most már játsz­hatsz tovább, amíg nem ebé­delünk« — feleli az édes­anya. Tehát, kedves szülők, elfog­laltságunk ellenére is a neve­lés folyamán legyünk mindig türelmesék, önfeláldozók és kitartók, hiszen csupán így formálhatjuk megfelelően gyermekünk egyéniségét és önállóságát. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. június 24.

Next

/
Thumbnails
Contents