Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

A megyebizottság ülése n y © mán A nőmozgalom helyzete, jövője Somo »A nők teljes egyenjogúsá­gáért telt erőfeszítéseket nem tekinthetjük befejezettnek: a nők egyenjogúsága politikai és közjogi értelemben biztosított, ugyanakkor szemléletbeli problémák, gazdasági lehetősé­gek korlátozzák érvényesülé­süket: nem adottak még a fel­tételek jogaik teljes érvényesü­léséhez« — mondja ki a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása. Jórészt e gondolat köré cso­portosult a megyei pártbizott­ság elmélyült, felelősségteljes vitája. Nem véletlen, hogy a felszólalók többsége a nehéz­ségeket, a gondokat tárta fel. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzetén csak úgy változtathatunk, ha felismerve a bajok indítóokát, minden erővel megszüntetésükön fá­radozunk. Elvek és gyakorlat Amikor megállapítjuk, hogy az egyenjogúság elve nem ér­vényesül teljes egészében, ak­kor nyomban hozzá kell tenni azt is, hogy nem magában az elvben vagy a politikában van a hiba, hanem a gyakorlatban. Részben szemlélet-, gondolko­dásmódbeli, részben gazdasági tényezők játszanak közre ab­ban, hogy az egyenjogúság sok vonatkozásban csak elv ma­radt. A maradi nézetek, a szemlé­letbeli hibák gyakran súlyos következményekkel járnak. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy csorbát szenved az »egyenlő mimikáért egyenlő bért« törvénye. Megyénkben az iparvállalatoknál és a kis­ipari szövetkezeteknél a fér­fiak átlagjövedelme 1937, a nőké 1338 forint. A tsz-ben dolgozó férfiak átlagosan 1649, a nők 922 forintot keresnek. Igaz az, hogy a nők többsége olyan ágazatokban dolgozik, ahol a keresetek alacsonyab­bak, hogy nagy részük betaní­tott munkás — tehát ezek a bérkülönbségek bizonyos mér­tékig indokoltak. Ám azt nem magyarázza semmi, hogy azo­nos munkakörben dolgozó férfi és nő munkabére között különbség legyen! Sajnos, ez­zel a jelenséggel mégis talál­kozhatunk. Bántó megkülönböztetés — ezzel a két szóval összegez­hetjük a nők vezetésben, köz­életben való részvételének ta­pasztalatait. Annak ellenére, hogy a dolgozók többsége nő — mind az iparban, mind a mezőgazdaságban —, az első számú vezetők között csak elvétve találjuk meg képvise­lőiket. Rengeteg példát lehet­ne sorolni ennek bizonyításá­ra. Ezúttal a párttoizottsági ülésen felszólaló Szerecz Lász­ló szavait idézzük: » .. .a vil­lamossági gyárban húsz osz­tályvezetői rangú beosztás van, s ebből mindössze négy tisztséget tölt be nő, jóllehet a dolgozóknak fele asszony és lány.« Ez az arány általános, némely helyen még rosszabb. Például a megye párttitkárai- nak mindössze 7,4 százaléka nő. Elgondolkodtató, figyel­meztető tények ezek, olyan hibák, melyek gyökere ugyan­csak gondolkodásmódbeli fo­gyatékosságokra vezethető vissza. Az okokat elemezve kettős problémával találkoz­hatunk: a női vezetővel szem­ben gyakran előítélettel visel­tetnek, a vezetésre való felké­szítésük, továbbképzésük nem biztosított, másrészt a nők kö­rében is lehet találkozni olyan jelenséggel, hogy nem szíve­sen vállalnak vezető beosztást. A két tényező lényegében ösz- szefügg egymással. A kedve­zőtlen helyzeten változtatni csak úgy lehet, ha nagyon céltudatos erőfeszítéseket te­szünk az előítéletek megszün­tetéséért, a nők képzéséért, vezetői munkára való felké­szítésükért. A nők társadalmi szerepe szükségszerűen meg­kívánja, hogy mindenütt ott legyenek a közéletben, a poli­tikai szervezetekben, az álla­mi, a társadalmi, a gazdasági, a kulturális élet irányításában. Szociális körülmények A dolgozók nők elfoglaltsá­ga kettős. Ezt a tényt messze­menően figyelembe kell ven­ni. amikor a nők helyzetéről szólunk, hiszen sok gondnak, nehézségnek, fékező erőnek éppen ez az eredője. A megyei pártbizottság ülésén alig volt felszólaló, aki erről, a jövő szempontjából annyira fontos körülményről ne mondta el észrevételét, javaslatát. Ami országosan jellemző, az alól nem kivétel Somogy sem: az ipari és a mezőgazdasági üze­mekben dolgozó nők számsze­rű gyarapodásával együtt nem javultak a szociális körülmé­nyek. Gondolunk itt! elsősor­ban az orvosi ellátásra, a gyer­mekintézmények, óvodák, böl­csődék helyeinek növelésére, rendszeres orvosi ellátás több szempontból is fontos, nélkü­lözhetetlen. Utalt erre a vitá­ban többek között Szerecz László, a villamossági gyár ta­pasztalataira hivatkozva: »Dol­gozóink egészségét védjük, igy, betegségeket előzünk meg, munkaidőkiesést kerülünk el. Mindez végső soron hat a ter­melésre, és természetesen leg­közvetlenebb érdeke a dolgo­zónak.« A nők szociális helyzetének javítása anyagiakat is igényel. Akkor, amikor új követelmé­nyeket, nagyobb feladatokat állítunk önmagunk elé, feltét­lenül számolni kell azzal is, hogy nemcsak következetes, céltudatos, szervező, politikai munkára van szükség, hanem jelentős anyagi befeketetések- re is. Eredményt csak úgy ér­hetünk el, ha a kettőt egymás­sal párhuzamosan valósítjuk meg. A munkakörülményekkel kapcsolatban szólhatnánk még a munkahely hangulatáról, légköréről, az emberséges bá­násmódról — ezek a gondola­tok mind felvetődtek a me­gyei pártbizottság tanácskozá­sán —, de ez a szociális hely­zetnek csak az egyik része. Nem alakult kedvezően a csa­ládon belüli munkamegosztás sem, a háztartási munkák túl­nyomó többségét ma is a nő végzi. Olyan hagyomány, tra­díció ez, melynek változásával nem számolhatunk. Viszont éppen ezért hatványozott szük­ség lenne az ipar, s vele együtt a kereskedelem fokozottabb se­gítségére: több, megfelelőbb, praktikusabb háztartási gépre. Olyan eszközökre, melyek nemcsak könnyítik, hanem gyorsítják is a háztartási mun­kát. Csalt így juthat több ideje a dolgozó nőnek az érdeklődé­sének megfelelő önképzésre, önművelésre, továbbtanulásra — és végső soron a közéletben való aktívabb részvételre. V. M. Kötéséi tapasztalatok: Nagyobb NÉHÁNY HÓ­NAPOS párt­titkári múltra tekint csak vissza Schu­mann Vilmos, a kötcsei Jóre- miónység Tsz, illetve a falu közös pártszer­vezetének ve­zetője. Feb­ruárban lett a 30 tagú alap­szervezet tit­kára, de a ve­zetőségbe már nyolc évvel ez­előtt beválasz­tották. Ezért jól ismeri azo­kat a gondo­kat, amelyek a kötcsei kom­munisták és a szövetkezet munkáját ne­hezítik, s he­lyesen látja az ebből adódó feladatokat is. — Sok agronómus volt az utóbbi években szövetkeze­tünkben, gyakran váltakoztak. Akadt olyan köztük, aki jó szakembernek bizonyult, de nem tudott az emberekkel bánni. A másik értett ugyan az emberek nyelvén, ellenben a szakértelmével volt baj. A következő megfelelt volna minden tekintetben, azt vi­szont elvitték más beosztásba. A jelenlegi — Nagy Lajos — fiatal, tehetséges, reméljük, bizonyítani tudja majd ráter­mettségét a tagság előtt. Ez a sok változás nem használt a szövetkezet fejlődésének — mondja elgondolkozva. Szóba kerül a vezetőséggel való együttműködés, a mun­kafegyelem és a szövetkezet­nek a jövőbe tekintő, az ered­ményeket javító terve is. — Schmidt Gyula elnök ma­ga is páAtag. A szövetkezet és a pártszervezet vezetősége a közösséget érintő minden kér­désben szót ért. De jó lenne, ha apró dolgokban a tsz-veze- tés határozottabb, következete­sebb lenne, merne az embe­reknek nemet is mondani. Gyakrabban kellene beszámol­tatni a brigádvezetőket. Szor­galmas nép él Kötésén. Szí­vesen, lelkesen dolgoztak ak­kor is, amikor 17 forintot ért egy munkaegység, s ma sem lehet munkájuk minőségére, az akarásra panasz, amikor egy nap 78 forintot kereshet­nek. Nem kicsi és nemcsak Köt­ésén jelentkező gond ez, ami­ről a párttitkár beszélt. Kü­lönösen a Balatonhoz meg a városokhoz közeli falvakban jelentkezik az emberekben ez a szemlélet, amely bizony visszaveti, hátráltatja a közös gazdaságok fejlődését. De ezen a tsz-vezetőség csak akkor tud változtatni, ha létszámban erős, a feladatokat jól látó pártszervezet áll mellette. A Jóreménység Tsz 2700 hol­don — ebben benne van az erdő, a rét. és a legelő is •— gazdálkodik, a tagság száma 450. A napi munkában 360 ember vesz részt. Ehhez viszo­nyítva kevés a tsz-ben levő huszonegy kommunista. S kü­lönösen kevés a női parttagok száma, mindössze egy van, az is a falutól távol, hét kilomé­terre egy tanyán él, a párt- szervezet munkájában, asz- szcmytársai szemléletének for­málásában nem tud részt ven­ni. S ha a pártépítő munkát nézzük, akkor nem lehetünk elégedettek a pártvezetőség ilyen irányú tevékenységével. Legutoljára 19S8 elején volt tagfelvétel, akkor fogadták a kommunisták soraiba Rein­hardt Sándort és Dénes Józse­fet. — Munkájuk alapján volna több, erre érdemes ember a szövetkezetben. Nehezíti vi­szont törekvésünket, hogy elég­gé vallásosak, lassan érlelődik csak meg bennük az az elha­tározás, hogy a pártszervezet­hez, a kommunistákhoz tartoz­zanak. Valóban, ezt a szemléletet nem könnyű megváltoztatni. Vannak azonban a tsz-ben szép számmal fiatalok is, köz-; zöttük kellene a pártépítő te­vékenységet kifejteni. S az asszonyok, leányok soraiban is, hiszen az állandóan dolgo­zóiknak csaknem fele közülük kerül ki. Sürgetővé teszi a pártépí­tést, a kommunisták számának növelését, hogy egyes területe­ken az el nem végzett mun­káért, illetve a le nem dolgo­zott órákért is bért követelnek az emberek. Például az állat- tenyésztésben, ahol ugyan nem töltik ki a napi hét órá­jukat, mégis ennyi után köve­telik a díjazást. Joggal kifo- fogásolják ezt a fejők és a töb­bi munkaterületen dolgozók is. A PARTVEZETŐSÉG és Schumann Vilmos párttitkár is jól látja, hogy többet kell tö­rődni az emberek nevelésével, ami fontos előfeltétele a párt­építő munkának. Ezért is hoz­tak létre nemrégen az állatte­nyésztésben, a gépműhelyben dolgozók és a növényápolók között pártcsoportot, hogy a kommunisták hatásosabban végezhessék a közös gazdaság fejlődését gátló szemlélet meg­változtatását, Szalai László Hasznos közvélemény-kutatás Minden párttaggal beszél­gettek a pártcsoportbizalmiak, a vezetőségek tagjai a közel­múltban. Megyénkben is ha­gyománya van annak, hogy a személyi adatok egyeztetése­kor, amikor, rögzítik az iskolai végzettségben, a beosztásban, a családi állapotban bekövet­kezett változásokat, megkér­dik a kommunistákat: mi fog­lalkoztatja őket, mik a gond­jaik, mi a véleményük a párt­Felajánlások a fejlesztési alap terhére Mint ismeretes, a Miniszter­tanács legutóbbi ülésén fontos döntéseket hozott az árvízká­rok helyreállítására. Megálla­pította, hogy országszerte szé­les körű mozgalom indult a károsultak megsegítésére. In­tézmények, vállalatok, szövet­kezetek és a lakosság úgyszól­ván minden rétege önkéntes felajánlásokat tettek. A károk mértéke azonban olyan nagy, hogy az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A nemzeti jövedelem egy­százalékos túlteljesítése lehet az egyik alapja a hatékonyabb segítségnek. Jobb munkaszer­vezéssel, a termelékenység szüntelen növelésével év vé­gére elérhetik ezt a vállalatok és a szövetkezetek. A múlt évi nyereségükből képzett fejlesz­tési alapjuk felajánlásával, szükség szerint a tartalékalap felhasználásával is járuljanak hozzá az árvízkárok helyreállí­tásához és a meginduló újjá­építéshez. Ezekről az intézkedésekről tanácskoztak tegnap a megyei pártbizottságon a meghívott vállalati vezetők. A vállalatok nagy többsége megértette a felhívás lényegét, s — bár pon­tosan kidolgozott elképzelése csak kevésnek volt — egyönte­tűen csatlakoztak az egyszáza­lékos túlteljesítés tervéhez, azonkívül öt százalékot fel­ajánlottak a fejlesztési alapból. A helyzetet bonyolítja, hogy néhány kaposvári gyár nem tud pontos adatokkal szolgálni addig, amíg nem egyeztette azokat a fővárosi központtal. A ruhagyár a fejlesztési alap öt százalékát, mintegy 500 000 forintnyi összeget ajánlott fel. Nagyon szép és mindenképpen követésre méltó az Egyesült Iz­zó Kaposvári Elektroncső Gyá­rának hasonló listája. A része­sedési alap terhére 70 000 fo­rintot, a 2,5 százalék helyett 4 százalékkal csökkentett ön­költség különbözeiét és a 110 milliós beruházásból megtaka­rított 600 000 forintot kívánják az árvízkárosultak javára for­dítani. A Gabonafelvásárló Vállalat 84 000 forinttal ter­heli a részesedési alapot, to­vábbá a nyereségelőirányzatot 600 000-rel növelte, s ezzel se­gíti a mozgalom céljait. Fél­millió forintot szánt az árvíz- károsultaknak a VBKM Ka­posvári Villamossági Gyára a fejlesztési alapból, s a máso­dik félévi tervet 20 millió fo­rinttal emelte meg. Az ebből képződő hárommilliós tiszta nyereség egy része szintén az árvízkárosultak számlájára kerül. A megye kisipari termelő-, fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetei az országos közpon­tok, az OKISZ és a SZÖVOSZ által szervezett akciókban vesznek részt. A Tejipari Vál­lalat 100 000, az Erdőgazdaság pedig 200 000 forintot ad fej­lesztési és részesedési alapjá­ból. A vállalások és a felajánlá­sok a különböző alapoknak kö­rülbelül az öt százalékát te­szik ki. csoport, a pártszervezet mun­kájáról. Ennél jobb alkalmat nem lehet találni arra, hogy min­den kommunistával beszélget­hessenek, megismerhessék a véleményét. A vezetőségvá­lasztás előtt azért is nagy se­gítség ez az általános közvéle­mény-kutatás, mert a pártve­zetőség összegezheti a véle­ményeket, a javaslatokat, amelyek a bensőséges és őszin­te beszélgetéseken elhangza­nak. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a Kapos­vári Villamossági Gyárban vagy például a Lakberende­zési Ktsz-ben is pontos képet adott a személyi adatok egyez­tetése a párttagok általános, műszaki és politikai műveltsé­gének emelkedéséről, megmu­tatta, mi foglalkoztatja a kom­munistákat, felhívta a vezető­ség figyelmét e beszélgetések revén több hiányosságra is. Minden vállalatnál, üzem­ben, intézményben nekikezde­nek a vezetőség beszámolója elkészítésének. Ezt a munkát megkönnyíti, hogy felhasznál­ják az összegezett véleménye­ket és javaslatokat, elemzik azoknak a hiányosságoknak az okait, amelyekre a párttagok hívták fel a figyelmet, s ter­mészetesen javaslatot tesznek a megoldásukra. Az eddigi tapasztalatok bi­zonyítják, hogy ott hasznosít­hatták a pártvezetőségek ezt a forrást, ahol jó előre fölké­szítettek minden aktívát a be­szélgetések irányítására. Még mindig van idő, éppen ezért érdemes élni a lehetőséggel azokban a pártszervezetekben is, amelyekben nem léptek túl az előírt adategyeztetésen. L. G. Jubileumi bronzplakell a tanácstagoknak és a tanácsi vezetőknek Ebben az évben ünnepeljük a tanácsok megalakulásának húszéves jubileumát. A megyei tanács legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy ebből az alka­lomból emlékplakettet alapít. »A Somogy megyében végzett tanácsi munkáért« elnevezésű emlékplakett bronzból készül, s a téglalap bal felső részén öt­ágú csillag domborodik, amely­ben középen a »Tegyünk töb­bet Somogyért!« kitüntető jel­vény kisebbített mása találha­tó színezett fémből. A bronz­plakett jobb oldalán két szám emlékezett a jubileumra: 1950 —1970. A téglalap alsó felét a domborított felirat tölti ki: »A Somogy megyében végzett ta­nácsi munkáért.« A megyei tanács 1/1970. szá­mú rendelete szerint azok a tanácstagok, tanácsi dolgozók, vb-vezetők, szakigazgatási szervnél főfoglalkozású állást betöltő alkalmazottak kaphat­ják meg az emlékplakettet, akik az 1950. október 22-i vá­laszidők óta napjainkig folya­matosan tagjai a választott testületnek, illetve a tanácsnál dolgoznak. Az eltelt két évtizedben a tanácsok sikeresen megoldot­ták — a lakosság alkotó együtt­működésével — a szocializmus építésének társadalmi, gazda­sági és művelődési feladatait. A tanácstagok és a tanácsok apparátusaiban dolgozók eb­ben a munkában becsülettel helytálltak. Sokan közülük a tanácsrendszer létrejötte óta intézik az állampolgárok ügyeit, szíwel-lélekkel fára­doznak a megye fejlesztéséért. A megyei tanács ezt az értékes és kiemelkedő munkát kívánja megköszönni és elismerni az emlékplakettel a tanácstagok­nak és a tanácsoknál dolgozók­nak. A plaketteket a húszéves ju­bileum tiszteletére rendezett ünnepélyes tanácsüléseken nyújtják át a kitüntetetteknek. Jegyzőkönyvben örökítik meg ezeknek a tanácstagoknak és tanácsi dolgozóknak a nevét és a közösség érdekében kifejtett tevékenységüket. Költségvetési üzem Bogláron Üj költségvetési üzemmel gyarapodik a Balaton déli partja. Bogláron eddig csak egy építőipari brigád tevé­kenykedett, azonban, nem tud­ta kielégíteni az egyre növek­vő igényeket Ezért határozta el a bogiári tanács a járás és a megye egyetértésével a költségvetési üzem létrehozá­sát. Százhuszonnégyen dolgoz­nak majd az üzemben a külön­féle részlegeknél. Hogy milyen feladatok várnak az építőipari brigád utódjára? A közterüle­tek tisztán tartása, a szemét elszállítása, parképítés és -gondozás, vízügyi munkák, a tanács kezelésében lévő épüle­tek karbantartása, javítása, átalakítása, az utak, hidak és járdák karbantartása és javí­tása. Gépjavító műhely, kerté­szet is tartozik majd az üzem­hez. Ha lesz szabad kerete, ak­kor más tanácsnak, közületnek is végez majd munkákat a költségvetési üzem. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970, titulus 24-

Next

/
Thumbnails
Contents