Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

A megyebizottság ülése nyomát! Somagy termelőszövetkezeteinek jövője A széles körű elemzes, a ta­pasztalatok összegezése alapján méltán íoglalt úgy állást a me­gyei pártbizottság, hogy me­gyénk szövetkezeti mozgalma a harmadik ötéves terv során, illetve a legutóbbi pártértekez­let óta jelentősen fejlődött, szép sikereket, eredményeket ért él. Még akkor is elismerés­re méltó ez, ha a legtöbb vo­natkozásban jóval az országos atlag alatt maradtak a muta­tók. Termelőszövetkezeteink gazdasagilag, politikailag meg­erősödve, megszilárdulva most elérkeztek fejlődésük intenzív szakaszához. A negyedik öt­éves terv célkitűzései a mező- gazdaság — ezen belül a ter­melőszövetkezetek — dinami­kusabb fejlődését határozzák meg. Az elemzések, a mozgalom történetének négyéves mérle­ge egyértelműen rávilágított arra, hogy a gyorsabb ütemű előrehaladás, a gazdálkodás ja­vítása több irányú tennivaló elvégzését kívánja meg. S hoz­zátesszük mindjárt, hogy nem egy esetiben újabb rendelke­zést, intézkedést is igényel. Gondolunk Itt elsősorban arra, hogy szövetkezeteink tőkesze­génységük miatt nem nélkülöz­hetik az állam sokirányú tá­mogatását. A mostani támoga­tási rendszer azonban nem ad biztosítékot egy dinamikusabb fejlődéshez. Ezért javasolta a megyebizottság a központi irá­nyító szerveknek, hogy foko­zottabb figyelmet szenteljenek megyénk termelőszövetkezeti gazdálkodásának. Növelve a belterjességet Természetesen igen hosszú azoknak a tennivalóknak a so­ra is, mélyeket ’±t helyben, a megyében magunknak kell el­végeznünk, hogy valóban in­tenzívebben fejlődhessenek termelőszövetkezeteink- Arra nincs lehetőség, hogy minden feladatot számba vegyünk, így közülük csak a legfontosabba­kat ragadjuk ki. A megyebizottság ülésén az egyik felszólaló azt mondta: -Ha őszintén önmagunkba né­zünk, mérlegeljük a végzett munkát, az elért eredménye­ket, akkor önkritikusan azt is meg kell állapítani: többet is tehettünk volna, lehettünk vol­na bátrabbak, kezdeményezőb­bek. Ha ezt kimondjuk, egy­ben megszabjuk feladatunkat is: tegyen többet mindenki a maga területénSzándékosan idéztük ezt a gondolatot, mert a dinamikusabb fejlődés alap­ja az, hogy mind a vezetők, mind a szövetkezeti tagok tervszerűbben, céltudatosab­ban munkálkodjanak, a gazda­ságos nagyüzemek kialakítá­sáért, a termelés színvonalának emeléséért. A vállalatszerű gazdálkodás megköveteli a jö­vedelmezőséget biztosító mű­velési ágak helyes arányainak kialakítását. Az eddiginél fel­tétlenül nagyobb figyelmet kell fordítani erre, s a tapasztalar tok szerint jelentős változtatá­sokra lesz szükség. A szakosí­tás mértékének, irányának meghatározásánál, valamint a. termelési arányok kialakításá­nál feltétlenül szükség, van a tudományos intézetek támoga­tására. Ma már a szövetkeze­tek nem nélkülözhetik a körül­tekintő agrár- és közgazdasági elemzésen nyugvó termelésfej­lesztési tervet. Támaszt, bizto­sítékot jelent ez mindennapi munkájukban. ,Az állattenyésztés színvona­lának fejlesztése, a megindult szakosodás és koncentráció fontos feladata megyénk me- zőgazdaságának. A feladatok végrehajtását külön intézkedé­si terv rendszerezi, szabályoz­za Szükséges azonban megje­gyezni, hogy a költséges telep­rendszerek építése messze meg­haladja szövetkezeteink jó ré­szének anyagi erejét. Ezért kí­vánkozik ide egyrészt újabb társulások eletre hívásának gondolata, másrészt olcsóbb, komplex teleprendszerű állat- tenyésztési üzemek létesítése. A kaposvári felsőfokú techni­kum ilyen vonatkozásban már eddig is eredményes munkát végzett. A szövetkezetek érde­ke, hogy ezeket a kutatási ta­pasztalatokat, újfajta módsze­reket átvegyék, helyesebben: éljenek ezekkel a lehetőségek­kel. Kulcskérdés a gépesítés A megye termelőszövetke­zeteinek gépesítési színvonala tíz százalékkal rosszabb az or­szágos átlagnál Emellett az erő- és munkagépállomány je­lentős hányada korszerűtlen; a traktorok 42 százaléka például hat évesnél idősebb. A megyei partbizottság a vita során meg­különböztetett figyelmet fordí­tott erre a témakörre. Érthető, hiszen a növekvő termelési fel­adatok megfelelő gépesítés nél­kül nem végezhetők el. Szövet­kezeteink helyzete elsősorban azt teszi szükségessé, hogy a kö­vetkező tervidőszakban megol­dódjon a szálas taikarmányok betakarításának és a kukorica termelésének teljes gépesítése. A számítások szerint a gépesí­tés színvonalának javulásához a negyedik ötéves terv idején 825 millió forint gépi beruhá­zásra van szüksége, ez 325 mil­lióval több, mint amennyit er­re a célra a harmadik ötéves terv időszakában fordítottak tsz-eink. Ez az adat önmagá­ban. is jelzi a jelenlegi helyzet súlyosságát és az elvégzendő feladat, a gépi beruházási program nagyságát. Differenciált irányítással A megye mezőgazdaságának gyorsabb ütemű fejlődését fé­kezheti, ha nem sikerül változ­tatni a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyze­tén. Agrár- és közgazdasági szakemberek már elemezték ezeknek a gazdaságoknak a kö­rülményeit, és javaslatot is ké­szítették a kivezető útra, a ten­nivalókra vonatkozóan. A me­gyei pártbizottság úgy foglalt állást, hogy ezekben a terme­lőszövetkezetekben az észrevé­telek figyelembevétele mellett, csali differenciált irányítással és megkülönböztetett állami támogatással következhet be változás, fejlődés. A kedvezőt­len adottságú szövetkezetek gazdálkodásúnak segítése kö­zös ügy, érzékenyen érinti egész szövetkezeti mozgalmun­kat — ezért van szükség széles körű társadalmi összefogásra Éppen a megye sajátságos helyzete miatt döntően fontos, hogy jól, illetve jobban hasz­náljuk ki az elmúlt években végbement koncentráció és centralizáció eredményeit. A szövetkezetek egyesülése, a kü­lönböző célokkal életre hivott társulások csak a feltételét, a lehetőségét teremtették meg az okszerűbb, eredményesebb, jö­vedelmezőbb gazdálkodásnak. A üzemék párt-, gazdasági és szakmai vezetőinek, a felettes irányítóknak nagyon is lénye­ges feladatuk, hogy. . minden erővéL, eszközzel segítsék ezek­nek a szövetkezeteknek, társu­lásoknak dinamikus fejlődését A sok tennivaló, feladat kö­zül csak néhányat ragadtunk ki. Eredményes, sikeres, de tá­volról sem gondmentes négy év van szövetkezeti mozgal­munk mögött, és újabb nagy feladatok állnak előtte. Meg­valósításukhoz biztosított a társadalmi, politikai és gazda­sági alap, most az fontos, hogy ki-ki a maga területén lelkiis­meretesen, következetesen, cél­tudatosan végezze munkáját. V. M. Július 1-tíSl Toponár, Kaposfüred egyesül Kaposvárral Felszabadulás utáni történe­tünkre jellemző, hogy a lexi­konok adatai néhány év alatt kiöregszenek. Néhány hónap­pal ezelőtt jelentek meg az idei népszámlálás adatai, s július elsejétől már érvényte­len lesz, amit a megyeszékhe­lyünkről rögzített Minden vá­ros történetében vannak mér­földkövek, s Kaposváréban is nyilván ilyen lesz 1970. július 1-e, ugyanis ettől a naptól az Elnöki Tanács határozata alapján a városhoz tartozik majd Toponár és Kaposfüred. Az ötvennégyezer lakosú Kaposvár a toponári és a ka- posfüredí résszel együtt csak­nem ötvenkilencezer lélekszá­mú várossá fejlődik, s a ma­gyar városok sorában a tizen­kettedik helyet foglalja el. Ér­demes egyébként megjegyezni, hogy a város csak Szentj aka- bot olvasztotta magába eddig, s a rohamos fejlődése a bete­lepüléseknek köszönhető. Hogy csak közeli városok példájára utaljunk, Nagykanizsa és Za­laegerszeg is több környező községgel egyesült. Aki figyelem­mel kísérte a megyeszék­hely, Toponár és Kaposfüred fejlődését, nem csodálkozik a két község idecsatolásán. Már jóval korábban megindult egymás felé a város és a két község, és a felsőfokú mező- gazdasági technikum, a Villa­mossági Gyár, az AKÖV-te­lep felépülésével még jobban lerövidültek a távolságok Füred, Toponár és Kaposvár között Az Elnöki Tanács határoza­ta is azt vette figyelembe, hogy a két település és a vá­ros szoros gazdasági, szociális, művelődési és egyéb kapcsola­ta indokolja az egyesülést Ka­posvár az ország legsűrűbben lakott városa, s újabb terüle­tekre tart igényt, hogy üze­meket iskolákat, lakótelepe­ket, családi házakat építsen a jövőben. Négy évvel ezelőtt már átcsatoltak Toponártól ki- Iencvenhét katasztrális hold területet. Mindenki tudja pél­dául, hogy nincs messze a vá­ros és a toponári rész teljes egybeépülésének az ideje. A kölcsönös egymásrautalt­ságot példázza, hogy csaknem ezer toponári és kaposfüredi jár be mindennap a város üze­meibe. A kaposfüredi felső ta­gozatos gyerekek a városban tanulnak, s a továbbtanuló fiataloknak is a város nyújt lehetőséget a középiskolai ta­nulásra vagy valamilyen szak­ma elsajátítására. Itt vásárol­nak, szórakoznak, művelődnek e két terület lakói. S a város­nak pedig mezőgazda sagtik termékeit adják a munkaere­jükön felüL Két szép bejárattal gyarapodik a város, hi­_____szén mind a t oponáriak, mind a kaposfü- rediek lakóhelyüket szerető, érte minden áldozatot meg­hozó és mindig kezdeményező emberek voltak. Talán a város közelsége is ösztönözte őket, hopr az átlagosnál jobb körül­ményeket teremtsenek, s amennyire lehet, városiassá tegyék községüket. Ennek is köszönhető, hogy a füredi rész kommunális, szo­ciális és kulturális ellátottsá­ga jó, sőt némely területen még a város peremének ellá­tási szintjét is meghaladja. A toponári rész szintén rendezett település, ugyanúgy jó az ellá­tottsága. Mind két helyen most épül a törpe vízmű. Azok, akik a Balatonra utaznak vagy onnan érkeznek gépkocsival a várasba, eddig is nagy elismeréssel szóltak a füredi főutcáról, ezután pedig a város egyik bejáratának te­kinthetik a takaros házakkal szegélyezett utat. A város táb­láját majd csak július 1-én helyezik —, ____az eddigi­n él jóval kijjebb, az egyesülés nyitányaként azonban ünne­pélyes gyűlést tartottak csü­Közösek az érdekek Városias települések Gyorsabb lesz a fejlődés Hinni kell a munkában Hajolnak a derekak. A LEVEGŐ ALL a mező fölött.' Gyomtól megszabadult paprikaszárak egyenesítik de­rekukat a napfény felé. Sur­ranó. hanggal vág újra neki a kapa, hogy éle megküzdjön a makacskod o gazgyökérrel. Órák telnek el ebben a vi- askodáshan. A kapa nyele még fényesebb lesz, a föld a vágások nyo­mán még bar­nább részét mutatja. Oj feltételek kö­zött folytató­dik a gonosz szomszédság­tól megszaba­dult növények élete. Csak a hátak... A hátak görbül­nek, s tompa fájás figyel­mezteti az em­bert, hogy az idő múlik. És még valami. A fiatalabb társak léptei. Könnyűek ezek a léptek* csaknem tán­cosak. Elha­ladnak a ka­pálok mellett. Egy pillantás utánuk Igen A nem olyan gyors, a a fiatalok! marabb tarad‘ Már végeztek, mennek a kerékpárokhoz, hogy nyergükbe pattanva messze maguk mögött hagy­ják a mezőt. — Már lassabban megy, mint régen, fiatalabb ko­runkban — mondja kis szé­gyenkezéssel a hangjában Szabó Ferencné. — A kéz-— Hinni kel! a munkában — kapcsolódik beszélgetésünk­be Bednek Istvánná is. —- Nagyon kell hinni. A' jól vég­zett munka kamatozik. Meg aztán nem .fizetnek rosszul bennünket. ' t . — A fiatalok már nem szí­vesen jönnek kapálni így Szabó néni. — Akik itt dol­goznak velünk, akik lehagy­tak minket, azok is harminc­on túliak. De hát hozzánk képest... — Nem haragszunk mi azokra, akiknek már nem kell a kápa. Dehogy. Miért is ha­ragudnánk? Ha egyszer job­ban is élhetnek, mint mi, akkor tegyék. Csak később mi lesz a földdel? Ki műveli majd? Ezen töprengünk, be­szélgetünk néha. Lesz-e olyan nagy gépesítés, hogy ne le­gyen szükség a kapára? — Ne felejtsd el azért, 'Fe­rikém, hogy ha a gimnázium­ból hazatérnek szünetre, nem sajnálják a fáradtságot, jön­nek a mezőre. —• Igaz, igaz. Ha elgondo­lom, milyen is volt a smi éle­tünk! Tizenhárom éves ko- Iáb is ha- runkban már kis cselédek voltunk. Mindenki parancsol­hatott nekünk. Látástól va- kulásig kinn a •a földön. Azért i most mégis­csak más. Ti­zenhat évig napszámba jártam. Nyolc mázsa gabonát meg nyolc pengőt kap­tunk hat hő- napra. Mo$t van. olyan nap, hogy ötven fo­rintot is ér a munkánk. És nem a kilenc óra vet haiza bennünket. — Huszon­nyolcán va­gyunk ebbén az asszonybri- gáában. Czi- póth Lajos a brigádveze­tőink. Legtöb­ben tíz év óta együtt dolgo­zunk. Tudom, a cselédsorban is együtt vol­tunk sokan, de az valahogy más volt. Inkább úgy lehetne mondani: egymás mellett dol­goztunk, de nem voltunk együtt MEGLAZÍTJÁK a fejken­dők csomóit, valahonnan elő­kerül egy korsó is. Víz ko­tyog az alján. A derekak egyenesednek. Verejtékcsep- pektől csillogó arcokat ciró­gat végig az átsuhanó fu­vallat. Félórás pihenő követ­kezik az árnyékot adó fák alatt. A kapát mindenki ma­gával viszi. Nyelükön meg­csúszik a napsugár. törtökön este Kaposfüreden, pénteken este pedig Toponá- ron. A járás és a város vezetői találkoztak a tanácstagokkal, a vb-vezetőkkel, a pártszer­vezet és a tömegszervezetek, a termelőszövetkezetek veze­tőivel. Bensőséges volt mind a két ünnepség, hiszen a járás átadta a községeket, a város pedig átvette az új városrésze­ket. A toponári ünnepségen részt vett a megyei párt-vb két tagjá is, Dombóvári Lász­ló, a járási pártbizottság első titkára és Somogyi József a városi pártbizottság első tit­kára. Már tavaly megtárgyalta minden fórum az egyesülést a két községben, így a mostani találkozáskor csupán néhány kérés hangzott eh Koletár Jó- zsefné füredi párttítkár, Lapp Károly toponári párttitkár azt kérte, hogy ne torpanjon meg a fejlődésben az ő vá­rosrészük. Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke el­mondta, hogy az egyesülés után meggyorsul a fejlődés, s még városiasabban élhetnek az emberek. A toponári, a fü­redi terület nemcsak közigaz­gatási szempontból lesz része a városnak, hanem a fejlesz­tés szempontjából is. A me­gyeszékhely fejlődésének min­den áldásából részesülnek. A tanácselnök viszont azt kérte mind a bét rész lakóitól, hogy a most már teljesen sa­játjuknak mondható város érdekében ugyanúgy tartsák ébren 1 akoliéi yszeretetüket, mind eddig. Hinni kell a munkában. Nagyon kell hinni. telező napokat. Nemrégen pó­toltunk a paiprikaföldön, a dobányültetésben is részt vet­tünk. Mondom: munka van. Csak egészség legyen. A ma­gamfajta özvegyasszony nem maradhat otthon, a hűs szo­bában. Majd talán, ha nyug­díjba megyék. — Nem maradsz te otthon, Magdius, akkor sem — szól közbe Horváth József né. — Látod, én is itt vagyok, pe­dig üldögélhetnék otthon. Aki munkában nőtt fel, an­nak hiányozna már. No meg már nem olyan gyors, a láb is ‘hamarabb fárad. A háromfai Űj Barázda Termelőszövetkezet táblájá­nak végén állunk. — Munka' pedig van bőven, nem kell attól félnünk, hogy nem tudjuk teljesíteni a kö­Lajoe Géza mindig kell valamire a pénz. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 19?©. június 2L 3

Next

/
Thumbnails
Contents