Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Az árvízvédelem tudománya és technikája Sok víz és sok könny — ez jellemezte az idei kelet-ma­gyarországi árvizet. Szinte egyik pillanatról a másikra jött és pusztított mindent, ami útjába került: házat, állatot, termést. Az ember azonban győzött az elemek fölött abban a tekintetben, hogy megvédte a legdrágábbat, az emberi éle­teket. Vajon milyen lett volna a helyzet, ha ugyanez az ár­víz ugyanilyen sebességgel és vízmenny.seggel Petőfi korá­ban pusztított volna? Nyilván­való, hogy még nagyobb érté­kek semmisültek volna meg, sok-sok emberáldozattal sú­lyosbítva. A tudomány és a technika vívmányai azonban egyre inkább úrrá teszik az embert a természet erői fe­lett. Ma még »csalt« az ember­életeket és sok-sok javat sike­rült megmenteni, de holnap talán már szilárdan tudjuk vé­deni településeinket, falvain- kat, gazdaságainkat is. Ezek­ről a kérdésekről beszélget­tünk dr. Nagy Lászlóval, az Országos Vízügyi Hivatal mű­szaki titkárával. — A jelenlegi árvízvédelem­nek mi a fő fegyvere? — Az árvízvédelem első szá­mú, legfontosabb lehetősége a folyók partjait kísérő gátrend­szer. Ennek a feladata elsősor­ban, hogy megzabolázza, kor­dában tartsa a folyót. Gátjaink kiépítése már régen megkezdő­dött, és sokat fejlődött a múlt században. Sokat tett ebben a tekintetben is Vásárhelyi Pál, akinek az Országos Vízügyi Hivatal emlékművet is állított a Tisza-parti Magasdombon. Az emlékművet még sohasem érte el a víz, és a mostani ár­víz méreteit jellemzi, hogy egé­szen az emlékmű talapzatát nyaldosta. A gátak egyébként régen is és ma is helyi anyagból, föld­ből készültek. Régen kubiko­sok talicskával hordták a föl­det, építették a gátat az akkor meghatározott árvízszintnek megfelelően. A gátépítés »tech­nológiája« tehát lényegében nem változott a múlthoz ké­pest, a különbség inkább csak abban van, hogy talicskák he­lyett ma már munkagépek — szkréperek, kotrók, dózerek — hordják a változatlanul helyi anyagot, sokkal termeléke­nyebben. Egyes helyeken — különösen a városokat átszelő folyószakaszokon — ma már kőburkolat védi a gátat. — A gát azonban csak meg­' alatt állandóan vigyáznak a töltés állapotára, és a legki­sebb gyanús jel esetén hozzá­fognak a megerősítéséhez. Ál­talában helyi anyagokkal, ho­mokkal, illetve homokzsákok­kal erősítik a töltést. A leg­veszélyesebb helyeken — pl. a beton műtárgyak csatlakozási pontjainál — kővel. A kő sok­kal jobb töltéserősítő anyag, mint a föld vagy a homok, mert súlyosabb. Nagy n-^Vá- mát jelent azonban a szállítása. A töltés koronája vagy a kör­nyező védett terület sokszor annyira átnedvesedik, hogy a teherautók képtelenek mozog­ni, a hajón való szállítást pe­dig legtöbbször éppen a ma­gas vízszint akadályozza: a hajók nem férnek el a hidak alatt. Űj védelmi eszköz az ún. kőzsák. Súlya másfél tonna, s ez elegendő ahhoz, hogy szi­lárdan a helyén maradjon, védje a töltést. A töltések másik nagy vesze­delme a hullámverés. Ha ki­szélesedik a két párhuzamos töltés közötti távolság, hatal­mas tavak alakulnak ki. Ilyen helyeken a szél hatására más­fél méter magas hullámzás jö­het létre, s ez könnyen kikezdi á gátat. Ez ellen rőzsefonattal, újabban műanyag fóliával vé­dekeznek. Az is nagy veszélyt jelent, ha a víz »meghágja« a töltést, vagyis magasabb lesz a gátnál. Ilyenkor először egy vízlepel keletkezik a gát fölött, majd ha növekszik a nyomás, könnyen átszakad a töltés, és akkor hiábavaló volt az eddigi sok erőfeszítés. — Sokat olvashattunk a hír­adásokban a buzgárokról, ame­lyek szintén veszélyeztetik a töltést. Hogyan jönnek létre a buzgárok, és mi az ellenük való védekezés »technológiá­iul! — Igen, a buzgárok is rop­pant veszélyesek a gátra, még­hozzá alattomos veszélyt jelen­tenek. A gát másik, tehát nem a folyó felé eső oldalán forrás­ként tör fel a víz, mely átszi­várgóit a töltésen vagy a töl­tés alatt. A fő veszély az, hogy ez a víz anyagot mos ki a töl­tésből, és mivel nagy nyomás­sal jön, egyre több anyagot. Ha nem sikerül védekezni el­lene, bizonyos idő után össze- roskad a töltés. A védekezés úgy történik, hogy homokzsákok­kal körberakják a feltörő vi­zet és hagyják, hogy megteljen a körülzárt rész. Néha szivaty- tyúzással még gyorsítják is a vízzel való megtöltést. Ha meg­felelő magas lesz a víz a körül­zárt területen, annak az »ellen­nyomása« akadályozza meg a töltés alatti szivárgást és ezzel az anyag kimosását. Homok­zsákokból néha egész várszerű védelmi rendszert kell kiépí­teni egy-egv buzgár körül, hogy a zsákok ellenálljanak a víz nagy nyomásának. Ilyen volt például a, Makó melletti — hírhedtté vált — óriás buzgár körül. — A gátvédelemnél milyen új, modern anyagokat és eszkö­zöket vetettek be a mostani ár­víz során? — Nagyon nagy szolgálatot tett a műanyag fólia. A szivár­gás, hullámverés, buzgárok esetén a gát belső oldalának a szigetelésénél óriási segítséget jelentett. Könnyűbúvárok erő­sítették le hatalmas »rajzsze­gekkel« a víz alatt a műanyag fóliát, és ugyancsak a köny- nyűbúvárak derítették föl nem­egyszer a buzgárok kiindulási helyeit. A könnyűbúvár-felsze­relést szintén új eszköznek te­kinthetjük az árvízvédelem­ben. A különösen veszélyes he­lyeken nemegyszer »pátriale- mezekből« szádfalat vertek le a töltés erősítésére, megfelelő cölöpverőgépek­kel. A védekezésben — pszichológiai szempontból is — nagy jelentősége van az éjszakai világításnak: a kézi zseblámpáktól a kiépített ve­zetékes villanyhálózatig, a he­lyi áramfejlesztő gépekig igénybe vettük az új technikát. — Az árvízvédelemben bizo­nyára nagy feladat hárult a modern anyagszállításra és a hírközlésre? — A mai szállítási eszkö­zök mind termelékenység, mind gyorsaság tekintetében nem hasonlíthatók össze a ré­gi kubikostalicskákikal. Külö­nösen beváltak a billenőplatós tehergépkocsik és a markoló­gépek. Megjelentek a kétéltű járművek, amelyek különösen a vízzel elöntött vagy körül­zárt helyiségekből az emberek, az anyagi javak mentéséből vették ki részüket. Ugyancsak nagy szolgálatot tettek a légi­erő helikopterei — részben a mentésben, részben az anyag- szállításban. Valóban nagyon fontos a gyors hírközlés is. Megfelelő körzetekben URH- rádióadók állnak az árvízvé­delem szolgálatában. Valóságos hírközlő láncrendszer alakult ki az árvízvédelem budapesti központja és a helyi árvízvé­delmi szervek között. A légi felderítéseken készített kép­magnófelvételek még aznap képes információt adtak az ár- vízvédelem vezérkarának a fo­lyón történt eseményekről. A technika tehát valóban új táv­latokat nyit meg az árvízvé­delmi munkában — fejezte be a beszélgetést dr. Nagy László. H. J. határozott vízmagasságig nyújt védelmet. Mi történik, ha — 1 mint az idén is — a víz meg­dönti a korábbi rekordokat? — Ha ez várható, akkor már , jó előre hozzá kell látni a, nyúlgátak építéséhez. Ez lénye­gében azt jelenti, hogy a töltés ' koronájára kisebb magasító ' töltés készül földből, a kriti- ' kusabb szakaszokon homokzsá- ( kokból, esetleg műanyag fóliá- , val szigetelve. A nyúlgátakat i természetesen karókkal vagy i egyéb anyagokkal megerősítik. < — Hogyan lehet megőrizni az i esetleg hosszabb ideig tartó ár­víz ellen a gátak épségét? — A gát csak akkor nyújt1 megbízható védelmet, az ár el­len, ha anyagának megfelelő az állékonysága és vízzárósá- ga. Ez alatt azt értjük, hogy a Vizet sokáig visszatartsa, a gá­ton való átszivárgás minimá­lis legyen. Természetesen mi­nél tovább tart az árvíz, a gát vizzárósága egyre jobban csök­ken, fokozódik az átnedvese­dés. A védekezés egész ideje IKÜRTI ANDRÁS1 JfxaíMÚfáQS Írjon be a könyvbe háromszá­zat, a többi a mi dolgunk, a vezetőségé ... Egyébként hol a másik magyar úr? Ne hara­gudjon, nem tudom kimonda­ni a nevét. Ö nem jött magá­val? — Nem. Krecsmár kartárs megkért, hogy ha elvetődnék erre, adjam át szeretettek üd­vözletét, s mondjam meg, hogy nagyon megszerette önöket, Cidurót, az őserdőt, de ez utóbbiból egyszer éppen elég volt neki. Dö kegyed még tá­volról sem fejezte be a felso­rolást. Mi van Bobóékkal? Egy felhő futott -át a Mama arcán. — Abbahagytuk az öklözést. Miután szerződési kötelezettsé- geinkneik eleget tettünk, visz­Focn^ szajöttünk ide. Pincho és J care elvégeztek egy tanfoly mot, s lőmesterek lettek; mii a ketten. Robbantási szaké tők, sztár-gázsival. Bobót Ca bő úr, a különleges megbízc vette maga mellé. Tulajdo képpen csak miatta fáj néha szivem. Rendőrtisztviselő le ebből az extraklasszisból, ai nél gyorsabb csapott balhor. aligha volt még 'bárkinek világon. Igaz viszont, ho] azóta csak elvétve van vei kedés Ciduróban, s a közbi tonság mintaszerű ... Amik a fiúk közölték elhatározás kát, hogy nem folytatják bokszot, akkor szántam magam én is, hogy elfogadó senhor Plombái korábbi ajá latát. Személyzeti vezető li tem a cooperatívában. Ne bántam m§g. Együtt lehetek B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. június 18. Kétéves a „Badacsony" Nemcsak várják, kívják is a vendéget Duplájára emelkedett az ételforgalom — Változatlan árakkal nagyobb választékot A KAPOSVÁRIAK, az át­utazó vendégek hamar meg­megkedvelték a fogyasztási szövetkezet két éve megnyílt Badacsony borozóját. Ezt jelzi, hogy szinte az első pillanat­ban elkeresztelték: Bambusz­bár, így emlegetik ma is. A színvonal -jóval magasabb, mint amilyet egy borozótól várni lehet. Az első hónapokban a for­galom nagyobb része az ital- fogyasztásból adódott. Havi 170 000 forint értékű bor, sör, rövid ital fogyott el, a konyha bevétele pedig alig volt 40 000 forint. — Sikerült változtatnunk ezen az állapoton. Az étterem májusi forgalma például 214 000 forint volt, s ebből százezret a konyha ért el. Az a célunk, hogy az ételből szár­mazó bevételt változatlan árakkal, de még nagyobb vá­lasztékkal — tovább növel­jük — tájékoztat Csapó István vezető. S hogy valóban erre törek­szenek, azt tükrözi az étlap is. Naponta harminchatféle kész­ételből és frissen sültből, hal­ból és tésztából válogathat a vendég... Az étterem ugyan másodosztályú, az árak mégis jóval alacsonyabbak a hasonló osztályba sorolt más étterme­kénél. A vendég 12—16 fo­rintért olyan különlegessége­ket is kaphat, mint a dorozs­mai ponty, a pincepörkölt, a sertésmáj szalonnával. És bi­zony kevés helyen tapasztalni, hogy naponta- háromféle be­főttet is kínálnak. Az étterem és a hozzá tar­tozó bisztró forgalma kezdet­ben együttesen nem érte el a 400 000 forintot, az utóbbi másfél esztendőben azonban nem zárták a hónapot fél­millió forint alatt. A választék, a különleges, jóízű ételek és az olcsó árak mellett ez annak is köszön­hető, hogy nemcsak várják, hanem hívják is a vendége­ket. A Kaposvárra látogató sportegyesületeknek levélben Nemes János főszakács és »hadsegédei« munkában. A SZÖVETKEZET vezetői­nek gondolniuk kellene vi­szont arra, hogy a mostaninál szembetűnőbb neonreklámot készíttessenek, mert ez bizony nem megfelelő. Szalai László Lukács József üzletvezető-helyettes italt ad ki Villányi J4- nosné csaposnak. tesznek ajánlatot, megküldik étlapjukat, és tízszázalékos kedvezményt adnak a fogyasz­tás után. Eddig száznál több ilyen levél ment el, s volt olyan nap, hogy négy külön­böző város sportolói étkeztek a Badacsonyban. Azok, akik egyszer már voltak itt, rend­szeresen visszajárnak. A MŰLT ÉV januárjában bevezették a közétkeztetést. A színház, a tervezőiroda és más intézmények dolgozói étkez­nek náluk. Sajnos a helyiség délben már nagyon is szűk. Tavaly nyáron az étterem és a bisztró kollektívája szo­cialista brigádot alakított, föl­vették Tyereskova nevét. Az első évet sikerrel zárták. A brigád legfontosabb célkitűzé­se: megtartani, erősíteni jó hí­rüket, emelni a vendéglátás színvonalát és együtt tartani a törzsgárdát. Sokan az indulástól kezdve itt dolgoznak. Peregi István vezetőhelyettes mint kiváló szakács a konyhát irányítja, Németh Lajos, Szilveszter Be­nedek, Gyurmán József fel­szolgálók, Nemes János fősza­kács, Téglás Józsefné pénztá­ros, brigádvezető, aki 19 éve dolgozik a szövetkezetnél. A tisztaságért, rendért ZomniJá- nosné takarító érdemel első­sorban dicséretet, ő nemrégen kapta meg a Szövetkezet ki­váló dolgozója jelvényt. A borraktárról külön érde­mes szólni. Az étterem nyitás előtt kapcsolatba lépett a Ba­dacsonyi Szőlősgazdák Szövet­kezetével, s kimért bort csak innen árusít. Ezenkívül még több mint harmincféle palac­kozott italt és rendszeresen 5—6 féle sört is kínálnak. Kevés olyan vendéglátóhely van a városban és a megyé­ben, ahol a zenekar állandóara megmarad és vonzza a vendé­geket. A Badacsonyban a ze­nekar tagjai: Antaljai Ottó, Horváth Károly és Holies Já­nos is a törzsgárdához tartoz­nak. Csapó István az egyik leg­fiatalabb vendéglővezető a vá­rosban, kétszeres kiváló dol­gozó. Az ő hozzáértését, ha­tározottságát, az étterem és a bisztró dolgozóinak igyekeze­tét nemcsak az állandóan nö­vekvő forgalom dicséri, ha­nem az is, hogy amióta a Ba­dacsony borozó megnyílt, az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség és a KÖJÁL még senkit nem bírságolt meg itt. fiaimmal, és ezt a munkát is szeretem. Hallgatnak rám az emberek, tudok bánni velük. Állítólag tekintélyem is van előttük. — Effelől tökéletesen meg vagyok győződve — bólintott a jövevény. — De mi-van Ma­dame Duvallal, a lányaival, Dóidéval, Dias úrral, a sza­tóccsal, Xingu apóval, s a fél­szemű göröggel, Krimosszal? — Madame Duval az üzemi étkezdét vezeti, Senhor Dias a raktárosunk. Xingu apó rend­ész, Krimosz brigádvezető. A legjobb csapat az övé. Az öreg Doido gépkezelő lett. Mind­ketten tagjai a szövetkezet ve­zetőségének. Claudette és Ni­nette visszamentek Belő Hori­zontéba. Az emberek most már családostul telepszenek le ná­lunk, hozzák a feleségüket, a gyerekeiket... Az egyetlen, akinek nem tudunk a sorsáról, Juanita, a táncosnő. Pedig Bo- bóék írtak neki Rióba. Azt hi­szem, az encarregador espe­cial is írt. De ő nem vála­szolt ... Ez van, a lista végére értünk. Indulhatunk? Anna asszony felemelkedett a szikláról, s feltápászkodott Honda is. Nyögve tapogatta a derekát. A bőröndcipelés a Halottösvényen, a kerékpáro­zás és a mostani kapaszkodás megviselte egy kissé. — Messze van még, ahova igyekszünk? — Nem, könnyű séta csu­pán. Gyerünk, senhor Plom­bái és a többiek nagyon fog­nak örülni magának! — Mondja, asszonyom — érdeklődött Honda, hogy még némi pihenőidőt nyerjen —, Plombái atyából milyen szö­vetkezeti elnök lett? — Jó — felelte határozottan a Mama. — Széles látókörű, becsületes és igazságos. Nincs könnyű dolga. Olyan jellegű, olyan szervezeti felépítésű ipari és kereskedelmi vállal­kozás, miint amilyent ön fel­vázolt előttünk tavaly ilyen­kor, azon az emlékezetes es­tén, a Floresta nagytermében, még nem volt a világnak ezen a részén. De a Pirkopa most már ilven. Persze, közben ta­pasztalatokat kellett szerez­nünk, s voltak válságos hely­zetek. De Plombái és a ve­zetőség következetesen tar­totta magát az ön útmutatá­saihoz. Egyébként aligha fog ráismerni az elnökünkre. Nem a külsejét értem, az válto­zatlan. Viszont erélyes lett, kemény, határozott fellépésű, és ha elégedetlen valamivel, olyan kifejezéseket használ, aminőket azelőtt még csak meg sem hallgatott volna. Néha még diktátort hajlamok is kiütköznek nála. Ha a fejébe vesz valamit, ha va­laminek a helyességéről meg van győződve, keresztülviszi; Ha egyenesen nem megy, ad­dig ravaszkodik, hízeleg, fe­nyegetőzik, amíg csak el nem fogadjuk a tervét. Már azon is rajtacsíptük, hogy hazudott a közösség érdekében. Ki hitte volna ezt azelőtt arról a szelíd, békés, érzékeny, töp­rengő természetű emberről, egy volt papról? — Én jelentette ki szeré­nyen Honda. — Azért is ja­vasoltam. hogy ő legyen a cooperatíva elnöke. Hosszú távon nálunk is csak ilyen­fajta emberek boldogulnak a kátéeszek vonalán. Rázós szakma. Na, gyerünk! (Vége.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents